Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-07-02 / 27. szám
Államunk újabb segítsége egyházunk számára Lelkészeink és lelkészözvegyeink nyugdíjának rendezése Magyarországi Evangélikus Egyházunk vezetősége, különösen az utolsó két évtizedben, sokat tett azért, hogy lelkészeink és lelkészözvegyeink nyugdíját megfelelő módon biztosítsa. Tudtuk, hogy diakóniai teológiánk egyik próbájának kell tekintenünk a nyugdíjas lelkészek és lelkészözvegyek ellátását, a róluk való gondoskodást. Világos volt előttünk, hogy azokat a lelkészeket és lelkészözvegyeket akik 40—50 éven keresztül szolgáltak — illetve segítették férjük lelkész: munkáját — nem hagyhatjuk magukra idős korukban, hanem lehetőségeink határáig anyagi vonatkozásban is segítenünk kell őket. Arra is gondolnunk kellett, hogy maguk a gyülekezetek és gyülekezeti tagok is figyelik a nyugdíjasainkról való gondoskodást és gyakran éppen ezen mérik le az'egyház és az egyház vezetőségének szeretetét és szoci- áliá. felelősségét. JÓ LELKIISMERETTEL mondhatja el az egyházvezelő- ség, hogy amit lehetőségeink határáig megtehettünk, azt meg is tettük. Korábban is tettünk erőfeszítéseket a megfelelő nyugdíj biztosítására, de közel egy évtizeddel ezelőtt új nyugdíjrendszert vezettünk be. amely akkor jelentős előrehaladást hozott az előző évtizedhez képest. Akkor ez általános megelégedést keltett egyházunkban. Ezzel együtt el kel! mondanunk, hogy sem akkor, sem azóta az egyházvezetőség nem volt megelégedve az Országos Egyház Nyugdíjosztályának pénztárából folyósított nyugdíjak összegével. Mégsem tudtunk nagyobb nyugdíjakat biztosítani. Köztudomású, hogy Nyugdíjosztólyunknak két bevételi forása van: a gyülekezetek hozzájárulása és a lelkészek személyi járuléka. A gyülekezetben viszont nincs „kötelező egyházi adó”, hanem önkéntes adakozás. Az ily módon befolyó gyülekezeti bevételekből kell fedezn.ük egyházunk Nyugdíjosztályánál fennálló kötelezettségeiket. Mivel gyülekezeteinknek sok más anyagi terhe is van (lelkészeink fizetése, épületeink rendben tartása, közlekedési eszközeink biztosítása stb) nem tudtuk megterhelni őket magasabb nyugdíjjárulékkal,' amiből magasabb nyugdíjakat folyósíthattunk volna. Magának az Országos Egyháznak viszont gondoskodnia kell többek között 18 szeretetintézmény fenntartásáról, az új Teológiai Akadémia anyagi ellátásáról (bár ehhez államunktól jelentős segítséget kapunk), az Országos Egyházi Könyvtár és Levéltár anyagi szükségleteinek biztosításáról, stb. Ezek az okok azok. amelyek nem tették lehetővé a nyugdíjak gyökeres rendezését. UGYANAKKOR SZINTE NAPONTA LATNUNK KELLETT, hogy az a szocialista társadalom és állam, amelyben élünk, mesz- szemenő szociális intézkedéseket tesz az állampolgárok javára: igen nagy méretű egészségügyi ellátást biztosít (orvosi-, kórházi-, gyógyszerellátás), az édesanyáknak gyermeksegélyt nyújt, megvalósította az általános nyugdíjellátást és pedig magas szinten. Üjabb és újabb intézkedéseket hozott az öregek, a betgek és munkaképtelenek érdekében. Nyugdíjukat ismételten emelte. Fáradozik azért, hogy a régi nyugdíjak megközelítsék az új nyugdíjak összegét. Az állami nyugdíjak és szociális juttatások ilyen méretű növekedése közben egyre tarthatatlanabbá vált lelkészeink' és lelkészözvegyeink szerényebb nyugdíja. Joggal érezhették magukat hátrányban más magyar állampolgárokkal szemben. Ugyanakkor az is tapasztalható volt, hogy a nyugdíjuk nem elgendő havi elkerülhetetlen kiadásaik biztosítására. EBBEN A HELYZETBEN ORSZÁGOS EGYHÁZUNK elnöksége az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül államunkhoz fordult segítségért. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke messzemenő megértést tanúsított egyházunk gondjával és kérésével kapcsolatban. Felkarolta ügyünket és közbenjárt kormányunknál kérésünk kedvező elintézése érdekében. Egyházunk elnökségével is többször folytatott megbeszélést mind ő maga, mind munkatársai. Június 13-án Miklós Imre államtitkár tájékoztatta dr. Káldy Zoltán püspök-elnököt, hogy államunk meghallgatta evangélikus egyházunk kérését és az Állami Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon keresztül (SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság) olyan segélyt nyújt egyházunknak, amelynek felhasználásával az Evangélikus Nyugdíjosztály által ezideíg folyósított nyugdíjak kiegészíthetők lesznek olyan ösz- szegekre. amelyek megfelelnek az állami nyugdíjak összegének. Ez a segélynyújtás nem az államsegély (kongrua keretében történik, hanem az külön szociális juttatás egyházunk számára a lelkészeknek és lelkészözvegyeknek, az egyház által adott nyugdíjának kiegészítésére. Gondoskodás történt a régi nyugdíjasokról is (akik 1978. június 30-ig mentek nyugdíjba), mert 1978. július 1-től a lelkészek havi 700.— Ft, a lelkészözvegyek havi 300,— Ft kiegészítést kapnak államunktól. GYAKORLATILAG EZ AZT JELENTI, hogy 1979. január 1- től nyugdíjba menő lelkészeink, az utolsó három évben kapott fizetésük középarányos összegének 75%-áí kapják nyugdíjként, ha legalább 42 évi szolgálati idővel rendelkeznek. Ebből a nyugdíjból 1700,— Ft-ot változatlanul az Evangélikus Nyugdíjosztály ad, mely összeget az Állami Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kiegészíti arra az összegre, mely a nyugdíjba vonuló lelkészt fizetésének alapján megilleti (a 75%-os kulcs alkalmazásával). ÁLLAMUNKNAK. EZEN BELÜL AZ ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATALNAK és a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának hálás köszönetünket fejezzük ki ezen a helyen is azért a szociális gondoskodásért és juttatásért, amiben egyházunkat részesítették. Külön is köszönjük Miklós Imre államtitkár,, és munkatársai elsősorban dr. Völgyesi Mátyás főosztályvezető nagy segítségét. Köszönjük a nagy méretű anyagi segítséget. Ezzel lehetővé tették, hogy nyugdíjas lelkészeink és lelkészözvegyeink olyan anyagi helyzetbe jussanak, amely most már valóban méltó lesz ahhoz a szolgálathoz, amelyet végeztek. De ezen túlmenően egyházunk nyugdíjügyének rendezésében — abban, hogy egyházi nyugdíjasaink az állami nyugdíjasokkal egyenlő elbánásban részesülnek — azt látjuk, hogy a mi szocialista társadalmunkban nincsenek „másodrendű állampolgárok” és e lelkészek sem azok! —, hanem Alkotmányunknak megfelelően: „A Magyar Népköztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlők, és egyenlő jogokat élveznek” (61. §). Nincs tehát semmiféle hátrányos megkülönböztetés társadalmunkban. Ez az, aminek külön is örülünk és amelynek most újabb bizonyságát látjuk. Az egyenrangúság és egyenlőség tudata felér az anyagi segítséggel. AZ IS VILÁGOS, hogy államunk részéről ez a szociális juttatás jelzi azt a gyümölcsöm jó viszonyt, amely államunk és egyházunk . között fennáll. Ezt most külön is hangsúlyozzuk evangélikus egyházunk és államunk között megkötött Egyezmény közeledő harmincadik évfordulóján. Ennek szellemében szívesen fáradozunk azért, hogy együttmunkálkodjunk más világnézetű honfitársainkkal népünk fejlődéséért, a fejlett szocialista társadalom felépítéséért. világviszonylatban pedig a békéért és igazságosságért. ARRA AZONBAN FIGYELNIÜK KELL GYÜLEKEZETEINKNEK és lelkészeinknek, hogy saját erőfeszítéseinket és hozzájárulásunkat továbbra is növelnünk kell Nyugdíjosztályunk fenntartásáért és a nyugdíjak kifizetéséért. Hiszen a gyülekezeteknek mint munkaadóknak ez után is járulékot kell fizetniük. A lelkészeknek pedig személyi járulékokkal — éspedig az eddigieknél nagyobbakkal — kell segíteniük, hogy nyugdíjas lelkészeink és lelkészözvegyeink mindig időben megkaphassák immár magasabb nyugdíjukat. Káldy Zoltán Egyházunk vezetői minden évben összehívják a diakóniai intézmények vezetőit és az egyház- megyei diakóniai előadókat, hogy megbeszéljék a szeretetszolgálat időszerű kérdéseit, értékeljék az elvégzett munkát és meghatározzák a soron következő feladatokat. Az Országos Diakóniai Konferencia. színhelye rendszerint más-más szeretetoithon. Az idei konferenciát a nyíregyházi Elim gyermekotthonban rendezték 1978. június 5—7-én. Élimről az utóbbi időben többször is olvashattunk lapunkban. Így tudtunk arról a nagyszabású munkáról, amelynek eredményeképpen korszerűvé vált az otthon. Most saját szemünkkel láthattuk, hogy ez az otthon nemcsak korszerű, hanem gyönyörű. Szépségének titka a hit bátorsága, a szeretet találékonysága és a reménység ereje, amellyel ~az újjáépítést, korszerűsítést végezték. ÖRÖM BELÉPNI AZ ÉLIM KAPUJÁN. Az udvaron nyoma sincs már az építkezésnek. Zöl- dell a fű, illatoznak a virágok, nőnek a cserjék és a fák. A zsindellyel fedett új haranglábon álló kis harang kedvesen hívogat az imaterembe, ahol ifj. Nagyváti Pál művészien faragott új oltárán pihen meg a szemünk. Ez az imaterem volt a konferencia műhelye. Itt hangzottak él az előadások, itt voltak a megbeszélések, itt csendesedtünk el Isten igéje mellett, s itt részesültünk az Élet kenyerében és italában, -az úrvacsorában. És itt hallgattuk meg a gyermekotthon lakóinak, a gondozott beteg gyermekeknek nagyon, szép műsorát. Élimben minden a gyermekekért van. A szép udvar és a kert, a jól berendezett szobák, s a modern konyha, a játékszerek és a mindig derűs gondozónők, akik végtelen türelemmel foglalkoznak a gondjaikra bízott gyermekekkel, hogy szeretetükkel, hűséges munkájukkal védjék és amennyire lehet. kiteljesítsék, széppé tegyék gondozottaik fogyatékos életét. AZ ÉLET VÉDELME. TELJESSÉ, SZEBBÉ TÉTÉI,E — ez a diakóniai munkánk célja — mondotta D. dr. Káldy Zoltán püspök-elnök a konferencián. Megrázó erővel tárta fel azt a világ- helyzetet, amelyben élünk, amely-, ben az élet a fenyegetettség állapotában van. „A világ egy nagy kórház, s ha nem vigyázunk, egyre inkább azza válik.” A betegség. az éhezés, a kizsákmányolás, a faji megkülönböztetés csonkítja az életet. A fegyverkezés szinté elviselhetetlen terheket ró az emberiségre. Az emberiség száma rohamosan növekszik, környezetünk pusztul, A környezet pusztulása oly mérvű, hogy — ha nem sikerül meggátolni —, mint egy levegőtlen, zárt helyiségben, megfulladunk. Ezért halaszthatatlan feladatunk az Isten teremtette élet védelme. A béke út az élet védelméhez. Az. élet védelmét szolgálja a társadalmi és gazdasági igazságosság megteremtése. Azért küzdenünk kell megvalósításáért. „Aki öregeket, betegeket gondoz szeretetének melegével, az gyógyító tevékenységet folytat a világ-kórházban. A szeretetotthonokban dolgozók a világot gyógyítják, s teszik szebbé.” Az a munka, amely az egyes otthonokban folyik, összefüggésben van a világ helyzetével, kérdéseivel — hangsúlyozta Káldy Zoltán. D. dr. Ottlyk Ernő püspök a diakónia távlatát vázolta fel. „Uralkodik az Úr, a Mindenható” — idézte a Jelenések könyvét, s azt fejtegette, hogy Isten uralma, hogyan valósul meg a természet rendjében és a történelemben. A történelemben nem látható az Isten uralma, mert a bűn eltakarja. „A történelem az Isten álarca.” — (Luther) A szolgáló szeretet- ben is Isten uralma valósul. Van tehát értelme a betegek, öregek között végzett szolgálatunknak. Ez a szolgálat himnusz, amely egybeolvad a mennyei seregek énekével. Dr. Karner Ágoston országos főtitkár a diakónia és a közegyház szoros egységéi hangsúlyozta. A diakónia az egyház ismertetőjele — mondotta. A diakónia közegyházi tevékenység, az egyház egyik munkaterülete. Szeretetotthonainkban sűrűsödik a diakóniai szolgálat. Minden otthon a közegyházé, s a bennük történő események az egész egyházat érinlik. Muncz Frigyes igazgató lelkész az öreg-otthonokban folyó gondozás szakmai kérdéseiről tartott előadást, amelyet élénk eszmecsere követett. Nagyon hasznosak voltak a kerékasztal-beszélgetések, amelyek során külön tanácskoztak az egyes otthonok vezetői és az egyházmegyei diakóniai előadók. A tanácskozások eredményeit közösen vitattuk meg Blázy Lajos országos diakóniai ügyvivő lelkész vezetésével. A MEGBESZÉLÉSEK SORÁN KITŰNT, hogy a gyülekezetek diakóniai áldozatkészsége állandóan növekszik, főként ott. ahol a gyülekezeti vezetők, a lelkész és munkatársai szívügyüknek tekintik a diakóniát. Van olyan gyülekezet is, amelynek tagjai hajlandók lennének még új szeretetotthon saját erőből történő létesítésére is. Amilyen örvendetes az anyagi áldozatkészség növekedése, olyan gond a diakóniai munkások utánpótlása. Pedig egyházunk vezetői sokszor és sokféleképpen hívták fel a gyülekezetek figyelmét a diakóniai tanfolyamokra. Ha ezen a téren nem következik be kedvező fordulat, megtörténhet, hogy diakóniai munkások, gondozók hiányában az egyes otthonok képtelenek lesznek szolgálatuk, rendeltetésük betöltésére. Nem elég tehát a pénztárcánkat megnyitni és adakozni a szeretetotthonok céljaira. Jézus Krisztus azt is várja, hogy a szivünket, erőnket, egész életünket odaszanjuk a diakoniára. Aki hivatásként választja a diakóniai munkát, kellő erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesül egyházunkban. A KONFERENCIA RÉSZTVEVŐINEK MUNKÁJÁRA termékenyítőén hatottak azok az áhítatok, amelyeket Csizmazia Sán- * dór igazgató lelkész tartott Ap- Csel 3, 1—10 alapján Az egyház templomba menet végzi a diakóniát. Az egyház diakóniai szolgálata felhívás és bátorítás az elesettek felé: Azt adjuk, amink van. a názáreti Jézus nevében. A diakóniai szolgálat vége a templom. Akik bejönne1:, vallják, hogy az örökkévalóságig egymáshoz vagyunk láncolva. Együtt leszünk a Bárány mennyegzőjén is, ahol az Isten letöröl a szemünkről minden könnyet — mondotta. A konferencia résztvevői megtekintették a nyíregyházi gyülekezet korszerűsített és kibővített öregotthonát is. jelen lehettek a nagytemplomi orgonaesten és élvezhettél: az Étim és a nyíregy- . házi gyülekezet tagjainak vendégszeretetét. • A NYÍREGYHÁZÁN TARTOTT ORSZÁGOS DIAKÓNIAI KONFERENCIA jelentős esemény volt egyházunk diakóniai szolgálatában, amelynek következményeként a diakóniai felelősség növekedéséről, a diakóniai munkások számának gyarapodásáról is szeretnénk beszámclni a jövőben lapunk hasábjain. Táborszky László „Az életet védjük ” Országos Diakóniai Konferencia Nyíregyházán
