Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-06-11 / 24. szám
^ öKumené ^ öKumené öKumené Az V. Keresztyén Békevilággyűlés Állásíoglalások Namibia iigycben A namibiai evangélikus Ovambo-egyház irodája és az LVSZ állásfoglalása a dél-al'rikai csapatok angolai kegyetlenkedésével kapcsolatban isten szolidaritásra liiv! Mit mond a Keresztyén Béke- konferencia közelgő nagygyűlésének ez a fő témája a bibliaolvasó embernek? A „szolidaritás” szót a Bibliában hiába keressük. ^Értelméről viszont azt mondja az Értelmező Szótár: „Szolidaritás — közösségvállalás valakivel vagy egymással. Szolidái'is — a valakivel közösséget vállaló, érte alkalomadtán helytálló személy.” A kifejezés maga tehát- — ha kicsit idegenül cseng is a magyar fülnek — tartalmát tekintve a Biblia közepéből való, annak szivét, lényegét írja le. Az egész Szent írás azért íródhatott, mert Isten szolidaritást vállalt velünk.: megkönyörült rajtunk, célt tévesztett, magunkra maradt embereken, lehajolt hozzánk, hogy fölemeljen Magához! Ennyiben több a bibliai értelmű szolidaritás a profán értelműnél: mindig oda mutat Istenre, akitől minden szolidaritás kiindul. Ö hajol le és Ű az, aki (az emberi eszközön keresztül is) felemel, megszabadít; és a Vele való közösség megtalálásában, az Isten országának, rendjének helyreállításában éri el ez az isteni szolidaritás a célját ISTENNEK EZ A LEHAJLÖ, MEGKÖNYORÜLÖ SZERETETTE a Biblia első lapjaitól kezdve szól hozzánk. így szólítja meg Mózest a pusztában, amikor elküldi, hogy a rabságban levő népét kihozza a „szolgásáig házából”, Egyiptomból: „Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, meghallottam sanyargatóik miatt való kiáltásukat, sőt ismerem szenvedéseiket. Le is szállók, hogy megszabadítsam öt.” (2 Móz 3, 7— 8.) A zsidó nép további története folyamán ismételten olvashatunk róla, hogy „megesett az ő szíve az Izrael nyomorúságán” (Bírák 10, 16) és szabadítást szerzett ellenségeik ellen. Izrael egész története az Isten „szolidaritásának”, szerető közösségvállalásának és törődésének története volt. Ez az isteni, közösségvállaló szeretet öltött testet, járt közöttünk Jézus Krisztusban. Galilea földjén járva és látva maga körül a magukra hagyott, testileg- lelkileg megnyomó rodott, szenvedő embereket „könyörületességre indult rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok” (Máté 9, 36). Így járt szét és adott kenyeret az éhezőknek, feloldotta a meggörbedteket, bűnt bocsátott a megterhelt lelki ismeretűeknek, befogadta a kitaszítottakat — mert szerette az embert és szíve megindult rajtuk azzal a tiszta, isteni szeretettel, amelynek hordozója. szolgája volt. Ez az isteni közösségvállalás abban mutaíta meg legnagyobb mélységét és ereiét, hogy a Szentet és Igazat ..bűnné tette érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor 5. 21). Mélyebben szolidaritást vállalni, a közösségvállalás nagyobb mélységeibe lehatolni nem lehet, mint ahová az Isten Fia leszállt, hogy bennünket magához ölelien és ezzel az öleléssel Isten fiaivá tegyen! ISTEN SZOLIDARITÁSRA HlV! — Tehet-e mást a Krisztus szolidaritásával megváltott, életre újjászült ember, minthogy megérti ezt a hívást és követi? Lehet-e a könyörületből élő ember más. mint könyörülő? El nem zárhatja szemét azok nyomorúságától. akik szenvednek és segítséget várnak. Észre kell vennie a helvet, ahol szeretetét. szíves áldozatát igénylik. Nem tehet mást, mint hogy szeret, közösséget vállal szívvel és cselekedettel. Az igei szolidaritásnak, közösségvállalásnak egyik fontos tulajdonsága, hogy mindig teljseségre törekszik, egész értelmű. Isten nem csak a választott nép nyomorúságán könyörült meg, hanem rajta keresztül az egész emberiségen és „békességet hirdetett a távol és közel valóknak”. Ma az egész világ közelebb jött hozzánk: az. újságok, a tv behozza lakásunkba a tőlünk távol élő embereket, a népek szenvedéseit, megalázottságát, nyomorúságát. Értesülünk ezekről a dolgokról, és ránk is kiterjed a felelősség: valamit tennünk kell hogy az emberek szenvedéseit csökkentsük! ENNEK A SZOLGÁLATNAK AZONBAN AKKOR VAN HITELE, ha a hozzánk közel valókat is észrevesszük. A távol valókért az emelhet hitelesen szót, akinek szive a közel valókon is megin(Folytatás az 1. oldalról) nyozott ezüst „nemeskéri kanna”, Selmecbányái műhelyből, Johann Weidner mestertől. Ritka és gazdag, kifejezetten evangélikus jellegű ikonográfiája az 1641-es Kurfürstenbibel címlapjának ábrázolásán alapul: a szőlőprés alatt szenvedő Krisztus meghinti vérével az Ö- és Újszövetség reprezentánsait. Luthert is belevéste a mester a kanna egyik jelenetébe, amint Krisztussal beszél, kezében a "iskáté és az Ágostoni Hitvallás. Eredeti, 18. századi szószéki omokóra, ostyasütő vas, ón úr- 'acsorai készlet, 1622-es ezüst templomi kulcstartó éppúgy kiemelkedő darabjai a kiállításnak, dúlt: az elhagyott öregeken, az alkoholizmus áldozatain, a helyüket nem találó, célt. tévesztett és kétségbeesett embertársain, akikből holnap talán az öngyilkosság jelöltjei lesznek. Ezek sorsa kiált megoldás, Isten után! Sokszor egészen közel vannak hozzánk ez^k az emberek: családunkban, munkatársiaink között, közvetlen szomszédaink között. Szolidaritást várnak! A szolidaritás igazi ereje pedig a közbenjáró, együttérző imádság. Ez teszi hathatóssá a cselekedetet. mert indítékát a könyörülő Istentől veszi, Jézus példájából és erejéből meríti és Jézus Krisztushoz fordul újra, Benne keresve és találva meg szolgálata célját. A hivő ember szolidaritásának közepe,. forrása és célja Jézus Krisztus maga. Erre hív bennünket az Isten. Hecker Frigyes metodista szuper-intcndens mint az egykori, 17—18. századi birtokos nemesek temetési címerei. Egyedülálló a közeli Vraiúj- faluból — amely egyike volt Nemeskér 32 hajdani filiáinak — a múzeumnak átengedett régi olajfestmény az 1781-es Türelmi Rendelet ábrázolásával: II. József előtt az evangélikus, református és katolikus egyház egy- egy papja látható, egy magyarruhás nemes pedig térdelve ad hálát a vallásszabadság kiterjesztéséért. A műemlék templom és a kiállítás szerdától vasárnapig, 10— IS óra között tekinthető meg. A Sárvár és Sopron között mintegy félúton fekvő Nemeskér szeretettel várja látogatóit. Fabiny Tibor Jobbágy Károly: CSODA A LEGELŐN Lassan fújtat a vonatom, ki-kinézek az ablakon. Esteledik. A hegyre ül a Nap, ott búsong egyedül. s játékosan az árnyakat megnyújtja, hadd sétáljanak: Az akácfák, mint égbenyúlt pálmafák lengenek alul s a szétkószáló tehenek, akár egy-egy ősszörnyeteg, mint nagy maimmutok, akkorák a fűvön s mind mind csupa láb. Szinte csoda, hogy nem remeg, aki őrzi, a kisgyerek. Az? — A vonatra néz mohón, amiben én álmodozom. Csodákra vágyik, ahogy én. Ott ül a csoda közepén. A „Háló nélkül” című kötet 1965. . Még egyszer Nemeskérről Országos Múzeumunk első bemutatóhelye „A nyugtalanság és erőszak jelenlegi hulláma új és szörnyű méreteket öltött a dél-afrikai csapatoknak azzal a támadásával, melyet 1978. május 4-én, mennybemenetel napján a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) különböző táborai ellen Angola déli részén hajtottak végre. Élesen elítéljük emberek százainak, közöttük védekezni nem tudó asszonyok és gyermekek kegyetlen megölését és megsebe- sílését. Mindez bennünket és az egész közösséget megdöbbenéssel, fájdalommal és aggodalommal tölt el. Sok család gyászol és sok házban van bizonytalanság a szeretett hozzátartozók sorsa felöl. Mint a múltban, úgy továbbra is elutasítjuk az ölest, a politikai gyilkosságot. a kínzást, a politikai letartóztatást, az erőszakos elrablásokat és a megfélemlítést, függetlenül attól, hogy ki felelős érte.” Az állásfoglalás ezután elmondja, hogy a dél-angolai menekülttábor lakói olyan emberek voltak, akik kilátástalan helyzetük miatt hagyták el hazájukat, vagy esetleg egyenesen veszélyben forgott az életük, vagy pedig fiatalos lelkesedéssel hazájuk szabadságáért akartak küzdeni. A legtöbben önszántukból döntöttek így. Nemcsak egyes emberekről van szó, hanem sok esetben egész családokról is. Az állásfoglalás felszólít mindenkit Namíbiában és azon kívül, hogy tegyen erőfeszítést a vérontás megszüntetésére. Kéri az ENSZ ellenőrzését, mely semleges fórum lehetne a szembenálló felek között. Felszólít miniden harcoló felet a fegyverszünetre és a súlyos problémák tárgyalásos megoldására. A namibiai ovambo evangélikus egyház állásfoglalását Kleopas Dumeni, az egyház püspökének személyi titkára írta alá. A Lutheránus Világszövetség főtitkára válaszképpen táviratot intézett dr. Kurt W aldheimhez, az ENSZ főtitkárához és dr. Balthazar Vorsterhez, a Dél-afrikai Köztársaság miniszterelnökéhez. Ez utóbbit szó szerint, közöljük: „Namíbiái tagegyházunk, az Evangélikus Owambokavango Egyház arról értesített bennünket, hogy május 4-én, mennybemenetel ünnepén, Angola déli részén namíbiaiak százait, köztük asszonyokat és gyermekeket öllek meg és sebesitetlek meg. Nemzetközi közösségünket ez a híradás felháborítja és megrendíti. Tagegyházunkkal együtt elítéljük ezt a cselekményt. Továbbá azt is közölték velünk, hogy Namíbiában a mindennapos letartóztatások, kínzások és megfélemlítések folytatódnak, annak ellenére, hogy az ön által kinevezett főmegbízott, Marthinus Steyn bíró ismételten kijelentette: békés megoldásra kell törekedni. Attól. tartunk, hogy ez az esemény kétséget ébreszt a Namibiai függetlenségéről folytatott legutóbbi tárgyalásokon az ön kormányának őszinteségével szemben. Sürgetően kérjük Önt, hozzon megfelelő_ intézkedéseket, hogy megszűnjenek ezek az erőszakos cselekmények e nép ellen, mely békére és szabadságra törekedik. Sürgetően kérjük, hogy valódi megbékélésre és igazi békére törekedjenek, mely lehetővé teszi a sokat szenvedett országnak, hogy igazságos békében élhessen. Felhívjuk a világközösséget, keresse meg annak módozatait, hogyan lehet minden ellenségeskedést megszüntetni, és reméljük, hogy Ön ezeket a fáradozásokat, közöttük az ENSZ azonnali namibiai jelenlétét, támogatni fogja." Car! Mau főtitkár ......... .—----------------Be iratás vallásoktatásra A hittanbeíratás az 1978—1979. tanévre az általános iskolában es a gimnáziumokban. június 14-én,szerdán délután 14—18 óráig és június 15-én, csütörtökön délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat vallásoktatásra abban az iskolában lehet beíratni, amelyben a rendes beíratást végezték. A beíratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beíratást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. Teológusok Nógrádion Emlékezetes marad az idei Szentháromság vasárnapja három nógrádi gyülekezet és nyolc teológus számára. Ismét sor került ugyanis olyan teológusnapi szolgálatra, amelyen D. dr. Ott- lyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke is részt vett. A TEOLÓGUSOK EGYIK CSOPORTJA, Győri Gábor és Ottlyk Márta IV. évf., valamint Bencze Imre és Seben. István III. évf. hallgatók Ottlyk Ernő püspök vezétésével kezdték szolgálatukat. Már a kora reggeli órákban a kisterenyei nagy szórványgyülekezet templomában hangzott a püspök ajkáról az igehirdetés, a teológusok pedig színes beszámolókkal és énekekkel tettek bizonyságot a Szentháromság egy igaz Istenről. A messzi szórványokból összegyülekezett lelkes kis gyülekezet örömmel tapasztalta meg, hogy egyházunknak a szórványokban élő szétszórt hívekre is van gondja. Tíz órakor már Salgótarjánban kezdődött az ünnepi szolgálat. Az oltári szolgálatot Garami Lajos, a Nógrádi Egyházmegye esperese végezte, az igét Ottlyk Ernő püspök hirdette, a teológusok pedig hasonló lelkesedéssel számoltak be életükről. A gyülekezet ebből az alkalomból emlékezett meg arról, hogy lelkészét, Terei Endrét 40 évvel ezelőtt avatták lelkésszé. Az ifjú Timóteusok szolgálata szépen illusztrálta azt a tényt, hogyan gondoskodik Isten az evangélium szolgálatának folyamatosságáról. A TEOLÓGUSOK M/ÜSIK CSOPORTJA: Kiss János IV., Varsányi Ferenc III., Koskai Erzsébet és Lupták György II. évf. hallgatók dr. Selmeczi János otthonigazgatóval kora reggel érkeztek Lucfalvára. A szép számmal összegyülekezett gyermekek között Koskai Erzsébet szolgált, a délelőtti istentiszteleten, amelynek liturgiájába a hallgatók is bekapcsolódtak, Selmeczi János otthonigazgató hirdette az igét. Délutánra megérkezett a másik csoport is. A délutáni istentiszteleten a püspök és az esperes szolgált, majd utána a gyülekezet vezetőivel folytatott megbeszélést A teológusnap . befejező alkalma a gyülekezeti est volt, amelyen a teológusok az otthonigazgató vezetésével „A Szentháromság titka” címen tartottak énekkel és szavalatokkal élénkített színes beszámolót. A GYÜLEKEZETEK NEMCSAK NYÍLT SZIVÜ ÉRDEKLŐDÉSSEL, hanem igazi nógrádi vendégszeretettel fogadták a teológusokat. Hogy e vendégszeretet mögött ott van híveinknek a lelkészképzés ügye iránti felelősség is, azt a 20 170 Ft összegű adomány is mutatja. ^ .
