Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-01-15 / 3. szám

\ Centenárium Az Országos Rabbiképző Intézet jubileuma AZ ORSZÁGOS RABBIKÉP - ZÖ INTÉZET, amelyet a felsza­badulás után kelet-európai rab­biképzőül építettek ki, az elmúlt ev végén ünnepelte fennállásá­nak százéves jubileumát. A centenáriumi ünnepségsoro­zatot megnyitó istentisztelet ün­nepi beszédét az Intézet zsúfolá­sig megtelt zsinagógájában dr. Scheiber Sándor Igazgató tartot­ta. Beszédében vázolta azt a nagy szolgálatot, amelyet a most ün­neplő Intézet az európai és a ma­gyar tudománynak és a zsidóság­nak tett. Megemlékezett a fasiz­musnak azokról az áldozatairól, akiket több minit harminc évvel ezelőtt ebből az épületből hur­coltak el a haláltáborokba. Hálá­val emlékezett meg arról, hogy államunk milyen nagy segítséget nyújtott az Intézet újjászületésé­hez és továbbfejlesztéséhez. Be­szédét ezekkel a szavakkal fe­jezte be: „Legyen továbbra is a humanizmus bástyája, a zsidó tudomány fellegvára, a magyar művelődés egyik őrhelye, új és tisztult társadalmunk építője. — Legyen béke hazánkban, szerte a földön minden ember számára." A CENTENÁRIUMI ÜNNEPI ÜLÉSEN megjelent Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke, dr. Pozsonyi László főosztályvezető kíséreté­ben; dr. Nahum Goldmann, a Zsidó Világkongresszus alapító elnöke, a szocialista országokban élő zsidó hitközségek számos ve­zetője és a Zsidó Világkongresz- szus sok tagja. Az ünnepélyen részt vettek a magyarországi pro­testáns és római katolikus egyhá­zak, valamint a teológiai főisko­lák képviselői is, köztük egyhá­zunk képviseletében D. dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, D. dr. Ott- lyk Ernő püspök és dr. Muntag Andor, a Teológiai Akadémia dé­kánja. HÉBER IMRE, a Magyar Iz­raeliták Országos Képviseletének elnöke ünnepi beszédében visz- szatekintett a Rabbiképző Intézet megalapítására, és az 1877. októ­ber 4-én történt ünnepélyes meg­nyitására, ismertette az Intézet százéves működésének legfonto­sabb eseményeit, és megemléke­zett azokról, akik ennek az inté­zetnek növendékei voltak, és tu­dományos munkásságukkal az egész emberiség haladását szol­gálták. Az Intézet jövőjéről eze­ket mondta: „A teljes vallási és lelkiismereti szabadságban élő hí­vek igényeinek megfelelően fo­lyik tovább a munka, amelyért hálával és köszönettel tartozunk népi demokratikus államunknak, hogy lehetővé tette és teszi az in­tézet zavartalan fenntartását, a zsidó kultúra és tudomány mű­velését.” AZ ÜDVÖZLÉSEK SORÁT Miklós Imre államtitkár nyitot­ta meg. Köszöntötte a világszer­te tiszteletnek és megbecsülés­nek örvendő nagy múltú Intéze­tet, annak tanárait, az izraelita felekezet vezetőit, és mindazo­kat, akik tevékenységükkel köz­reműködtek abban, hogy a Rab­biképző Intézet ma is betölti hi­vatását: „o szocialista magyar társadalomban élő, helyét meg­találó izraelita felekezet részé­re nevel és képez rabbikat, végzi a felekezet történetével, életével kapcsolatos tudományos tevé­kenységet." Ez az intézet mindig olyan rabbikat kívánt képezni, akik magyarságuk és zsidóságuk közt nem láttak ellentétet. Be­szédében hangsúlyozta az izraeli­ta felekezet és államunk közti jó viszony hazai és nemzetközi je­lentőségét, és azt a szolgálatot, amelyet ezen a téren a Rabbi­képző Intézet is végez. „Kívá­nom, hogy tovább is erősítsék a nagy múltú intézmény hazai és nemzetközi tekintélyét, és az In­tézetben végzett rabbik legyenek hazánk hűséges állampolgárai, az emberiség békéjének és a társa­dalmi haladásnak felelősségteljes, elkötelezett munkásai” — fejez­te be köszöntését az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke. A JELENLEVŐ KÜLFÖLDI ÉS HAZAI VENDÉGEK közül sokan szólaltak fel ezután, és mondták el visszaemlékezésüket vagy köszöntésüket Teológiai Akadémiánk nevében dr. Muntag Andor dékán üdvözölte a jubi­láló intézetet. „A személyes és baráti kapcsolatokon kívül két dolog köt össze bennünket” — mondta —, „az egyik a Szentirás alapos, tudományos kutatása és tanulmányozása, amelyben sok segítséget tudunk nyújtani egy­másnak. A másik: szocializmust építő hazánk, társadalmunk szol­gálata, amelyet összefogva vég­zünk a Hazafias Népfrontban, és azzal is, hogy erre a szolgálatra neveljük tanítványainkat.” ÁZ ÜNNEPSÉG IDEJÉN AZ ORSZÁGOS RABBIKÉPZÖ IN­TÉZETT centenáriumi kiállítást is rendezett, amelyen egykori neves professzorainak, növendékeinek munkásságát mutatta be fényké­pekben, .kéziratokban és köny­vekben. Isten áldását kérjük a jubiláló Intézetre, kívánjuk, hogy szolgá­latát Isten és emberek tetszésé­re folytathassa tovább. M. A. Köszöntjük dr Berki Ferizt Az Elnöki Tanács dr. Berki Feriz görögkeleti esperesnek, a magyar ortodox adminisztratúra vezetőjének bt), születésnapja alkalmából több évtizedes eredményes tevékenysége elismeréséül, a Munka Ér­demrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke nyújtotta át. TISZTELETTEL ÉS SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK a magyar or­todox egyház vezetőjét születésnapja és magas kitüntetése alkalmá­ból Az elöljáró és példamutató egyházi vezetőt, a melegszívű barátot és testvért köszöntjfik. A szolgálatnak és a barátságnak számtalan szála köt össze bennünket vele, az általa vezetett egyház szolgálatte­vőivel és tagjaival. Az a széles terület, ahol nemcsak találkozunk ve­le, hanem együtt dolgozunk, ahol szolgálataira felfigyelünk, munkáját becsüljük és szívesen tanulunk iß tőle: a hazai Ökumene, magyar tár­sadalmunk mindennapi élete és világunk ügyei. Ezen belül köszönt­jük személyében a jó tollú publicistát, egyházi újságírót testvérlá­punk, az Egyházi Krónika felelős szerkesztőiét. DR BERKI FERIZ ÉLETÉRE, SZOLGÁLATÁRA Isten további gazdag áldását kérjük. Ház vagy Otthon? A korábbi időkben is volt ha­sonló. Szeretetháznak hívták. Volt Sopronban, Győrben. Bizonyára az ország más városaiban is. SZERETETHÄZ—SZERETET­OTTHON. Látszólag egyek, való­jában nagy a különbség köztük. Körülbelül annyi, mint a ház és otthon között. A Ház lakóknak ad helyet, áz Otthon a család­nak.' A házbeliek ismerik egymást vagy nem. Néha köszönő vi­szonyban vannak vagy abban sem. Nemegyszer harag választja el őket. Neim állítható, hogy a Szeretet- házban is kimért volt a légkör, de az biztos, hogy nem mindig családtagként bántak egymással. Az emberek nem érezhették egé­szen otthon magukat. A Szeretetotthon a család min­den tagját egyformán szolgálja. A család tagjai közvetlenek, ked­vesek és a bajban fölugorva ad­nak egymásnak segítséget. Az előforduló nézeteltéréseket a tü­relem, a megértés és szeretet hi­dalja át. A lelki közösség érzé­keny szálait nem engedik össze­kuszálni. SZERETETOTTHON BUDA­PESTEN, AZ ÜLLŐI ÜT 24-BEN. Nyugdíjas lelkészek és elhunyt lelkészek özvegyei. Az udvarba menet jobbra, magasföldszinten és az első emeleten helyezkedik el. Hét egy- és kétszemélyes szo­ba itt is, ott is. Előszoba, folyosó, konyha, fürdőszoba, társalgó. Zuglóból hozták át ide, min­den tekintetben megfelelőbb kö­rülmények közé. Aki belép, egyszerre megkapja a tisztaság. Több kéz szíves mun­kája, tapintattal őrködik fölötte. A szőnyegek, térítők hosszú éle­tűek maradnak, ahogyan egyik­másik lakó, ha nem is mindenki éri el a 100 esztendőt, mint egyik tisztes családtag. A tisztaság a lakószobákból terjeszkedik kife­lé az előszobába, a folyosóra és mellékhelyiségekbe. ízlés díszíti, koronázza meg ezt a tisztaságot. Élő virágok mindenfelé a telet is zöldre festik. A szépen, halkra föstött falakon beszédes, sokat hirdető jelképek függnek, mint­ha a falakat támasztanák. A szo­bákban idementett ' derék tör­zsekből régi, sötét, szép bútorok. Közöttük egy-egy forgácsból pré­selt, modern darab is meghúzó­dik. Képek, drága emlékek az el­hunyt kedvesről, a megmaradt vagy elmaradt gyermekekről. Könyvszekrényen, polcon ma­gyar, német, angol teológiai mun­kált, szépirodalmi remekművek, összegyűjtött folyóiratok. A tisz­taságot.. a szép ízlést a rend ka­rolja át. Hiszen olyan embereket gyűjtött itt össze az Űr gondvi­selése, akik közül egyik-másik sohasem látta egymást. Ez a rend figyelmesen fegyelmez, s belőle fakad a csönd, a béke, melyben mindenki megmoshatja szívét és lelke rendbe szedheti rendetlen dolgait. így űzi el Isten Lelke az árnyakat. Hármas ikrek ezek. A rend — az ízlés — és a tisztaság. Egy­szerre születtek. A szeretet szü­löttei. Azoknak szolgálnak, akik erre rászorulnak. Megmutatkozik ez a testi ellátásban, a pontosan időzített étkezésben, az ételek minőségében és bőségében. Ezek mozgatják a mosogató családta­gok kezét, a betegápoló gondozá­sát, az irányító gondnoknő szívét és szemét. Elillan innen minden, ami hadilábon áll ezekkel az ik­rekkel. MINDEZEKNÉL JÖVAL TÖBB EZ A SZERETETOTTHON. Több, mert Isten igéje sugárzik itt rá mindenkire. Délelőttönként együtt van a kis sereg áhítatra vágyón. Énekel, tanulja Isten sorba sze­dett igéit, hallgatja az igehirde­tést, imádkozik és lehajló lélek­kel fogadja az áldást. A világ­ban zajlik a rohanó élet, gyűrű­zik a gond. Itt csöndben, föl- fölcsillanó derűben folynak a na­pok. Isten kezét fogja mindenki, ■= ezért senki sem épít csalóka álmokból tornyot. Egymás meg­értése és segítése ünnepi léleg­zettel gazdagítja az órákat. Ami­kor látogatóba indul valaki, ma­gával viszi, amit Isten szereteté- ből kapott, és mindenütt Magán hordja az Otthon meleg, tiszta fényét. A Szeretetotthont gyülekeze­teink, híveink áldozata és a szer­vezők gondot hordozó ereje ala­kította ki. AZ OTTHON LAKÖI HÁLÁ­SAK MINDAZOKNAK, akiksze- retetükkel így bepólyálták életük csöndes estéjét. Köszönik, hogy a kezdet sok akadályát elhárítot­ták, s a további- gondokat is el­hordozzák. Tisztában vannak az­zal, ha életük töredezett antik­órájának vén ingája komótos las­súsággal kalapálgatja is az időt, egyszer majd mégis megáll. Hangja elmerül a végtelen csönd­be, s a csönd magába nyeli nyö­szörögve. Hálájuk azonban, és szívből fakadó bizonyságtevésük itt marad biztatónak, bátorítónak és serkentőinek a szeretet szol­gálatára. Szeretetotthon. Hét-hét szoba sorban. Földi végállomások. In­nen .vezet az út az örökkévaló­ságba, melyet a karácsonykor született Ür Jézus Krisztus készí­tett az öt szeretőknek. Komjáthy Lajos Falvakban, tanyákon Egy új rovat elé Lapunkban új rovatot nyitunk falusi olvasóink kérésére. Ebben a rovatban azokat a testvéreinket szólítjuk meg, akik falun élnek, hazánk valamelyik tájegységének a lakói. Azokat a gyülekezeti ta­gokat „keressük” meg cikkeinken keresztül, akik az átalakuló falusi társadalomban élnek, de egyben evangélikus egyházunknak is tag­jai. Természetesen egy rovat indu­lásának a perceiben még nagyon nehéz lenne megmondani, hogy tulajdonképpen is mit fognak majd olvasóink ebben a rovatban olvasni. (Terveink természetesen már vannak.) Nem néhány cikkes sorozatra gondoltunk, hanem ál­landó rovatra. Azt reméljük, hogy olvasóink is segítenek e rovatot szerkeszteni, amikor környezetük­ben, gyülekezetükben felmerülő kérdésekre rovatunkon keresztül keresnek választ. Ezért már most kérjük szíves közreműködésüket. ELÖLJÁRÓBAN TALÁN CSAK ANNYIT MONDANÁNK, hogy minden kérdésre, ami csak fel­merülhet a faluközösség életében, az egyes gyülekezetek szolgálatá­ban vagy a falusi testvéreink lelki életében, arra mind-mind szeret­nénk választ adni. Ezekről a kér­désekről már eddig is írtunk több sorozatunkban. De most tervszerűbben és rendszeresebben szeretnénk foglalkozni a vidéken, különösképpen is falvainkban, szórványközségekben, apró tele­püléseken vágj' éppenséggel ta­nyákon élő evangélikus hittest­véreink sajátságos kérdéseivel. Bár ma már kisebbre szűkült a különbség falu és város között, mint volt évtizedekkel ezelőtt, de a falun élő embereknek sok te­kintetben ma is mások a kérdései, körülményei is, mint a városban élőké. Lapunk hasábjain az elkövet­kezendő hónapokban, hetenként felváltva két sorozatot indítunk — bevezetésképpen. Az egyik ro­vat a megváltozott falut mutatja majd be néhány vonással. Azt a megváltozott külső valóságot, amelyben falusi híveink élnek. A másik sorozatban a megváltozott körülmények, társadalmi, gazda­sági, kulturális adottságok közt élő hittestvéreink kérdéseire pró­bálunk majd Isten igéjének a ta­nításából feleletet keresni. A ke­resztyén életvitel, a keresztyén hit naponkénti megélése ugyanis csak úgy lehetséges, ha tudjuk, hogy „hol” élünk. De megfordítva is igaz: a megváltozott külső körül­mények között, mások a keresz­tyén hit „megjelenési formái”, mint régen voltak. A LAPUNKAT RENDSZERE­SEN OLVASOK RÉSZERE köny- nyen „megtalálhatóvá” akartuk tenni új rovatunkat. Ezért e rovat felett egy fejlécet helyeztünk el. És már itt kezdődtek nehézsé­geink. Kerestük azokat a jelleg­zetes vonásokat, amivel ilyen kis helyen, viszonylag élethűen, á művészi kifejezés eszközeivel e rovat „tartalmát” ki tudnánk fe­jezni. Eszünkbe jutott a magyar falu hagyományős „cégére”, a gé- meskút. Igenam, de hol található ma már a falusi porták udvarán géme’kút? Lassan a falusi gye­rekeknek is éppenúgy el kell „me­sélni” a gámeskutat, mint a vá­rosinak. Aztán a gémeskút helyé­be kerülő víztoronyra, a glóbusz­ra gondoltunk, ahogyan kiemelke­dik a sok apró házikó közül. De erről is le „kellett" mondanunk, hiszen az apró, földbe bújó házikó is már a múlttá. (Huszonegyné- hány esztendővel ezelőtt egyik al­földi faluban kezdtem a lelkészi szolgálatot Akkor a falu közepén állt ai egvetlen emeletes ház. Az volt az irányjelző: az emeletes háztól jobbra vagy attól balra ... Ma, csak abban a faluban vagy száz emeletes ház díszíti a főut­cát 1) így jutottunk el a most látható fejlécünkhöz A kenyér és a szőlő örök jelképei maradnak a falusi munkának. A feltűnő templom körvonalai írásaink keresztyén hitből fakadó tartalmát kívánja kifejezni. S a váltakozó falusi életformát a munkagépek meg­jelenésével próbáltuk érzékeltet­ni. Ebben éreztük a legjobban kifejezve új rovatunk belső tar­talmát. AMIKOR MOST ŰTJÁRA IN­DÍTJUK E ROVATUNKAT, tesz- szük azt azzal a reménységgel, hogy olvasóinkat segíteni tudjuk keresztyén életfolytatásukban, a Krisztus-hitben való elmélyülé­sükben, keresztyén életük gazda­gításában, falusi társadalmunk­ban végzendő jő szolgálatukban. Várjuk leveleiket is. írják meg, hogy miről szeretnének olvasni ebben a rovatban s mi minden leveret örömmel veszünk, kérdé­seikre igyekszünk szolgáló szere­tettel választ adni. Demény Ottó: PÁSZTOR Rossz hírt titkolni kénytelen javítni rajta — hátha lenne jobb majd odaér nélküled is ne bánd a vér szaga a végzetes kolomp ha pásztor volnál — nyájad szétszaladt de őrződ a megfoghatatlan t itt-ott egyike elébed kerül mutatja magát torz alakban kinek a gyapja kinek a teje veszett el kiszikkadt mezőkön s kinek már csak csontja fehérük kisérteni mégis eléd jön és zengi mind micsoda édesen — mid voltam nem-é a legkedvesebb? hát voltatok csengtek színes mezőkön bűbáj szavú aranycsengőitek gondom se volt csak arra járni mind amerre csalt hullámzó hátatok követtelek hol buján nőtt a fű amerre'hívón láttam a napot követtelek míg számotok fogyott sár hült lábamra szájamra panasz előbb a dér lepte be a mezőt s most végtelenül ágyékig havas kiásnálak ha tíz körömmel is társam barátom biztatóm hívem ha voltatok s ha voltam egykor is örizőtök — már magam sem hiszem ALOM A HAVON című kötetből. 1976.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents