Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-04-30 / 18. szám

Május elsejére A munka ünnepén tisztelettel gondolunk a föld összes dolgozó emberére és szeretettel köszöntjük magyar hazánk dolgozó társadal­mát. MINDEN ÜNNEPLÉST KÉT VONÁS TESZ TUDATOSSÁ ÉS KOMOLLYÁ Egyik az emlékezés. Az ünnep múltja. A másik az el- hötelezés, amelyet az ünnep a jelenben ró ránk. Május elsején érde­mes és tanulságos mindkettőre figyelnünk. 1886. május 1-én az Egyesült Államok egyik legnagyobb városá­ban, Chichagóban, a munkásság tömegtüntetést rendezett. Fö köve­telésük a nyolcórás munkanap bevezetése volt. A tüntetést a rend:- őrség brutálisan szétverte. Emiatt május 4-én újabb tüntetésre ke­rült sor. Ennek már halálos áldozatai is voltak. Elfogták a tüntetés szervezőit és közülük négyet kivégeztek. Három év múlva, 1889-ben, a II. Internacionálé párizsi kongresszusán elhatározták, hogy a má­jus 1-i tüntetés és a négy mártír emlékére, valamint a munkásszoli­daritás és a nyolcórás munkanap követelésének kifejezésére május elsejét minden évben megünneplik., Így lett ez a nap a munkának és a munkásosztály nemzetközi összefogásának ünnepévé. Útját ké­sőbb is tüntető munkások vére és gyászba borult munkáscsaládok könnye öntözte. Történelmi tény, hogy a magyar munkásosztály a Szovjetunió segítségével, forradalmi harcban szerezte meg a jogot és lehetőséget a szabad ünneplésre. Azóta hazánkban vidám, népünne­pély jellege van május elsejének. A múlt azonban ma is kötelez, hogy kegyelettel emlékezzünk azokra, akik életüket áldozták dolgozó embertársaikért. Ez az emlékező komolyság késztet bennünket, keresztyéneket, arra, hogy Isten előtti felelősséggel vessünk számot a munka ünnepén: mit jelent a munka emberi életünk számára? A MUNKA EMBERFORMÁLÓ ERÓ. Isten munkára teremtett bennünket. Általa von bele világ fenntartó munkájába. Nem■ bünte­tés tehát, hanem a Teremtő ajándéka. Emberségünk nélkülözhetet­len alkotóeleme. Tudatos és rendszeres munka nélkül emberségünk eltorzul, deformálódik. Ezért tartjuk embertelenségnek, hogy egyes kizsákmányoló társadalmakban a nagyobb nyereség érdekében mes­terségesen is fenntartják a munkanélküliséget. Viszont örülünk an­nak, hogy hazánk szocialista alkotmánya minden állampolgárnak biztosítja a munkához való jogot. A MUNKA KÖZÖSSÉGFORMÁLÓ ERŐ. Együtt és egymásért végzett munka nélkül nincs igazi emberi együttélés a földön. Sőt, maga a munka is azáltal válik értelmes és értékes tevékenységgé, hogy azt nemcsak a magunk fenntartására végezzük, hanem a közös­ségért is. A munkában jut legjobban kifejezésre, hogy mi emberek egymásra szorulunk és nem tudunk egymás nélkül élni. Éppen ezért csak az a társadalom egészséges, amelyben az együttélés rendjét, belső viszonyait nem örökölt kiváltságok, vagyon vagy rang, hanem a munktj határozza meg. Az egyes embernek valódi társadalmi ran­got és értéket csak a közösség számára hasznos munka adnat. Ne­künk keresztyéneknek erre a társadalmi magatartásra a legnagyobb indítást magának Krisztusnak az áldozata adja. Ha az ő életiránya a kereszt, azaz a világért való szolgálat volt, akkor a miénk sem le­het más. A MUNKA JÖVŐT FORMÁLÓ ERŐ. A közösségért dolgozó ember akaratlanul is előre, a jövőbe néz. Hiszen munkája egyszerre szol­gálja a kortársak és az utódok javát. A jövőt lehet és kell tervezni, tapasztalatból és elvekből szőtt elméletekbe foglalni, de nincs való­ságosabb kapcsolatunk vele, mint a munka. Az elvégzett munka mindig formálja a jövőt. Kérdés: javára vagy kárára? Korunkban ez a szempont különösen fontos értékmérője lett a munkának. A környezetvédelem egyre sürgetőbb harca azért folyik, hogy a ma élők jobban legyenek tekintettel az utódokra. Nem szabad, hogy a ma élő emberis^/ az egyre táguló technikai lehetőségek csapdáiba esve és önző, féktelen gazdagodást vágyától hajtva tönkre tegye ter­mészetes, földi környezetét, amelyből él. Máris óriási a veszély, hogy utódaink romlott levegőjű, kizsarolt és deformált természetet, be­szennyezett földet örökölnek tölünk, ahol az emberhez méltó élet egyre lehetetlenebbé válik. Komoly és bátor lépésekre van még szükség, hogy ez a veszéy elháruljon. A MUNKA ÜNNEPÉN, amikor kegyelettel emlékezünk a munka hőseire és mártírjaira, és tisztelettel köszöntjük a dolgozó embert, kérjük Istent, áldjon meg minden becsületes munkát, hogy általa emberségünk kiteljesedjék, az emberiség igazságos társadalmi rend­je épüljön és a föld a jövő nemzedékek számára is olyan környezetté váljék, ahol lehet és érdemes emberi életet élni. Dóka Zoltán RÓMAI KATOLIKUSOK DISZKRIMINÁCIÓJA ÉSZAK-ÍRORSZAGBAN Az észak-írországi munkaerő- piacon a római katolikusok nem élveznek egyenlő esélyeket a pro­testánsokkal. A római katoliku­sok részaránya az összlakosság­ban 38%. ehhez képest túl sokan munkanélküliek és túl kevesen vannak magasabb állásban. Szá­mos munkahely csak protestán­sok részére érhető el. akiknek jobb tanulási lehetőségeik is van­nak. A szociális diszkriminációnak ezek a tényei a brit kormány ál­tal kiküldött bizottság Belfastban közzétett jelentéséből derülnek ki. A jelentés az 1971-es helyzet ada­tait tartalmazza, melyek még ma is helytállóak, de nem közöl meg­oldást. A bizottság adatai szerint — százalékosan mérve — két és fél­szer annyi római katolikus mun­kanélküli van, mint protestáns. A munkanélküli férfiak 52%-a ró­mai katolikus, pedig 33% lenne „arányos”. Míg a szolgáltatások terén a római katolikusok erőtel­jesen képviselve vannak — ápo­lónők 43, házi személyzet 48 és fodrászok 49 százalék, a magán gazdaság vezető állású alkalma­zottai között csak 13% katolikus. Egy római katolikus nyilatko­zat szerint a jelentés végre bebi­zonyítja, amit mindig is állítot­tak: a római katolikusok nem kevésbé rátermettek, hanem sok­kal kisebb esélyeik vannak a pro­testánsoknál. A szociális problé­mák megoldása ezért az igazsá­gosság kérdése, (Mi, magyaror­szági evangélikusok elítélünk mindenfajta diszkriminációt, azt is, ha valakit. felekezeti alapon pésrwjsí tienek hátrányban ft .,,:, Új nővérotthon alapkövét tették le Piliscsabán Esőt tépett a felhőkből a bo­londos áprilisi szél. DE KIT ZAVART EZ PILIS­CSABÁN, ahová összefutottak a szeretet csörgedező patakjai. Ten­gerszemet álltunk körül, s ma­gunkévá tettük a havasd emberek hitét, hogy a tengerszem alul a mélyben összeér a tengerrel. Mert valahogy összeér ebben az alapkő letételben egy kicsi üdü­lőfalu evangéliikussága a Jung­S MOST ITT ÁLLTUNK A KIÁSOTT ALAPOK MELLETT, itt, az építőanyagok által szorí­tott szűk kis helyen, mintegy 50—60-an. Ünneplőben az egy­ház vezetősége és munkaruhában a kőművesek, akik már nyakig állnak a dologban. Számunkra ünnep volt, az ő számukra né­hány perces szünet. Az egyház liturgiája szerint énekszó és ige­hirdetés hangzott a kalapácsüté­sek előtt. , Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök áldást oszt frau tövében a Magyar Népköz- társaság felkaroló mozdulatával, az Egyházak Világtanácsa és a németországi Gustav Adolf Werk a magyarországi evangélikus egy­házzal- Ebbe a piliscsabai tenger­szembe csordogáltak a patakok, s ennek a vize ér össze valahol lenn a mélyben az óceánnal. MI IS TÖRTÉNT TULAJDON­KÉPPEN? Ha nagyon egyszerűen fejez­nénk ki magunkat, akkor csak annyi, hogy egy növérotthonnak az alapkövét, tettük Le 1978. áp­rilis 11-én. De azt mindannyian nagyon jó tudjuk, hogy egy-egy ilyen mozdulatban mennyi előze­tes energia fekszik. Mennyi vágy, álom, terv, reménység, imádság és fáradozás sűrűsödik a három szimbolikus kalapácsütésben. Mert egy évtizeddel ezelőtt már álmodott erről a néhai Sztehló Gábor Interlackenben, ahol az­után evangélikus-református egy­háztagok adakoztak a célra, és felkarolta az ügyet a magyar ál­lam és hozzásegítettek a terv va­lóra vállásához az egyházi világ- szervezetek. De ugyanúgy benne volt a kalapácsütésben Bretz Gyula tervező mérnök szerétéi­ből való, díjazás, nélküli tervezé­se. És mindenek felett az egyház Urának, kegyelme, aki meghall­gatta az imádságókat ' és ilyen, valóban nagy dologra késztette egyházunkat. A NÖVÉROTTHON FELÉPÍ­TÉSE ugyanis az első lépés az intézményes diakóniánk korsze­rűsítése vonalán. Ez a tizenkét szobás összkomfortos otthon azoknak o dolgozóknak készül el­sősorban, akik a 170 súlyos sérült értelmi fogyatékos gyermekekkel törődnek, akik éjjel-nappal túl­feszített munkával adják szívü­ket e lelki nyomorékoknak. Eb­ben az otthonban fogiák majd kipihenni magukat és itt fognak új erőt gyűjteni szolgálatuk to­vább végzéséhez. Mert tudnunk kell azt, hogy ezek a szerencsét­len gyermekek olyan súlyos ese­tek, hogy 3 gyermek igényelne egy ápolót, viszont a munkaerő- hiány következtében fi gyermek jut egy nővérre. A hiányt ösak a szív. az áldozatkészség és a több­letmunka pótolhatja. Nézzék egy­szer végig olvasóink, hogyan-dol­goznak ezek a nővéreik, akiknek a nevét sem tudjuk! , -j AZ IGEHIRDETÉS SZOLGÁ­LATÁT D. dr. Káldy Zoltán püspök végezte. A vakon szüle­tettről szólt, s a jól ismert kér­désről, amelyet a tanítványok vetettek fel Jézusnak: ki vétke­zett, az é. vagy annak szülei. Jé­zus válasza akkor az volt: sem az. sem annak szülei, hanem azért volt ő ott, hogy nyilván­valóvá legyenek rajta Isten dol­gai. A püspök hangsúlyozta, hogy jelentős és régen várt nap ez a mai. Hogy évek óta készültünk rá. Hogy tulajdonképpen ez lesz az első épülete egy diakóniai kombinátnak, amelyben majdan 100 fogyatékos gyermek nyer el­helyezésit. hogy szabad már a jö­vőt látni, ahol a régi. korszerűt­len épületek helyett újak fognak majd állni. , Szólj arról, hogy a tanítványok kérdése gyakorta kísértette az egyház népét is. Fakadt ilyen kérdés nemegyszer, hogy nem kellene-e mással foglalkozni. Hogy e szerencsétlen, kilátásta­lan életű gyermekek helyett nem kellene-e „értelmesebb” dolgok­ra pazarolni az egyház .energiáit? ..Jól tudom. — mondotta a püs­pök —. mennyivel, könnyebb egy öreget gondozni, mint egy fel­nőtt korban lévő. magával tehe­tetlen gyermekkel törődni. De itt kezdődik az igazi diakónia! Majd egy-egy nővérben, aki ebben az új otthonban fog lakni, és aki szeretni fogja a rábízott gyerme­keket, Isten dicsősége mutatkozik meg... Ez a szolgálat sürgős! Nem lehet holnapra halasztani! A magyarországi evangélikus egyház a szocialista társadalom­tól lehetőséget kapott arra, hogy a társadalom nehéz dolgaiban se­gíthessen. Ezt a lehetőséget nem halaszthatjuk el. Ez sürgős fel­adat, sürgős ügy!” Meleg szavakban szólt arról a püspök, hogy Sztehló Gábor szi­ve mindig itthon dobogott, és mindig hevesebben e nyomorult gyermekekért. Az ő álmainak megvalósításához érkeztünk el a mai napon. Az Interlacken-i gyü­lekezet Sztehló Gábor terveit se­gítette valóra váltani. De hála és köszönet illeti a Magyar Nép- köztársaságot, az Egyházak Vi­lágtanácsát. és a Gustav Adolf Werk-et a jelentős segítségekért. AZ IGEHIRDETÉS UTÁN OLVASTA FEL Muncz Frigyes Igazgató lelkész az alapkőbe he­lyezett okiratot, majd sor került a szimbolikus kalapácsütésekre, amelyeket D. dr. Káldy, Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökök és, dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő végeztek. A bennsőséges ünnepségen részt vettek dr. Karner Ágoston főtitkár, dr. Muntag Andor teo­lógiai dékán, dr. Pröhle Károly professzor az ökumenikus Ta­nács főtitkára és sokan mások, akik a diakónia ügyéért fáradoz­nak és lelkesednek. A munkában néhány perces szünet állt be. Ezt a lélekzetvó- telnyi szünetet használtam fel arra. hogy megkérdezzem Szabó András építésvezető mérnököt: mikorra készül el a nővérotthon, — Az építőanyag túlnyomó többsége, mintegy 80 százaléka,a helyszínen van, — jelentette ki Szabó András. — Semmi veszély nem fenyeget bennünket abban, hogy a határidőt, 1978. decem­ber 15-ét, betartsuk. Jelenleg, az ■alapbetonozás folyik, s néhány hét múlva már látni* lehet a ti­zenkét szobás épületet. Azután, már a belső szerelés köti le időn­ket. VALÓBAN JELENTŐS NAP VOLT EGYHÁZUNK' ÉLETÉ­BEN április 11-e. A régien várt nap ünnepi hangulata ott vibrált a szívek körül, s a hideg, esős áprilisi nap ellenére rózsákat lo­pott az arcokra. Rédey páJ „A REFORMÁCIÓ ASSZONYAI” A reformáció történetének ne­vei, férfi nevek. Bora Katalinnak, Luther feleségének kivételével szinte alig akad olyan asszony, aki a mozgalmas 16. század ese­ményeinek középpontjában lett volna. Bora Katalinra, erre az erős akaratú asszonyra is általá­ban úgy tekintenek, mint köte­lességét teljesítő asszonyra, aki az otthont gondozza, míg férje bi­rodalmakat rázkódtat meg. Roland Bainton egyháztörté­nész professzor, aki 42 évig adott elő Yale-ban (USA) és híres Luther-életrajzot írt, most fejez­te be ,,A reformáció asszonyai” című művének harmadik kötetét. A bemutatott asszonyok a legkü­lönfélébbek. Avilai Szent Teréz nagy szerepet játszott a protestan­tizmus visszaszorításában. Zápo­lya Izabella, aki Erdély uralkodó­ja volt .1541—1551-ig, egyensúlyt igyekezett létrehozni a római ka­tolikusok, evangélikusok és. agier­mátusok között, miközben a tö­rök is fenyegetett. Az ő fia lett a történelem egyetlen unitárius uralkodója. A spanyol Marina de Guevara apácát 40 éven át vá­dolták a lutheranizmus bűntetté­vel. Jagelló Katalin. III. János svéd király feleségének idején felmerült annak lehetősége, hogy Svédország visszatér a római ka­tolikus táborba. Elisabeth Bowes állandó levelezést folyatott John Knox reformátorral. Isabel de la Cruz radikálisan protestáns né­zeteket vallott annak ellenére, hogy alacsonyabb rendű ferences rendhez tartozott, ezért az inkvi­zíció 1524-ben életfogytiglani bör­tönre is ítélte, melyet ugyan ké­sőbb enyhítettek. Bainton professzor művének mindhárom kötetét felesége emlé­kének adózva írta. és azért, hogy helyesbítsen történelmi eltorzít»« #okaV_

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents