Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-12-11 / 50. szám
') Evangélikus fjet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLII. ÉVFOLYAM 50. SZÁM 1977. december 11. Ara: 2,50 Ft Személyéről, sorsáról szinte semmit nem tudunk. Csak szava maradt ránk. De ez nem kevés! Tömör, fegyelmezett, gyökeres szó. Tar- » talmas, fontos igehirdetés. Simeon éneke: Krisztus-himnusz. Először az ö ajkán szólalt meg a drága evangélium a jeruzsálemi templomban: az Üdvözítő megérkezett! SZAVÁÉRT ÁLDJA AZ EGYHÁZ ÉVSZÁZADOK ÓTA. Mondatait használja Isten népe énekben, imádságban, úrvacsorái hálaadásban. Rövid, zsoltárszerű magasztaló éneke állandó meditációs anyag gondolkodó, imádkozó keresztyéneknek. Századokon át az volt, t Simeont halkszavúnak, kevés beszédünek képzelem. Nem fecseg nem locsog, feleslegeset nem mond. Annyit szól, amennyit mondania kell. Szavait olvasva. ízlelgetve érzem: nem panaszos, házsártos, elégedetlen. mint sokszor az öregek. Szava merő hála, csupa köszönet. Iste.n-magasztalás a nagy ajándékért. Simeon nem volt haragvó, hangos és türelmetlen, mint sokan . ásol: öreg korukban: megbékélt, türelemmel várt. és nem vári fiiéba. Értelmet nyert élete végén szépen búcsúzik: „Mostan bocsátód el Uram szolgádat békességben..." Áprily Lajos — ez a magyar protestáns Assziszi Ferenc — öregségében többször leírta, hogy ö is csendesen akar meghalni. ,.a torkolatnál” csendesen szeretne elköszönni. Egyszer így könyörgött: „Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez egy pátosztalan. kurta szó elég lesz. a túlsó partot látó révületben a — „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen. Ilyen gyökeres szóval búcsúzik' a Krisztusára talált agg Simeon is. Mar nyugodtan, békességben távozik. Készen van. valóban készen SZAVA SOKAT TANÍT. ANÉLKÜL. HOGY GŐGÖSEN KIT ANITÁN A. Simeon alázatos. Ura közelében nem is lehet más. Nem akar fontos lenni önmagában és önmagának, de fontos tud lenni mások nak. nekünk Krisztusért. Lehel, hogy már Ó is rosszul látott, mint az öregek általában, mégis ez a vaksi aggastyán sokaknál jobban lát: a kisgyermekben meglátta a nagy Üdvözítőt. Jól látott és jól prédikált. Akit meglátott, arról nem tudott hallgatni. Szeme látta, karja ölelte, szava dicsérte az Üdvözítőt. Boldog ember. Nem csalódott. Nem élt hiába. Volt értelme hosszú évek csendes várakozásának. Boldog, mert Isten nem csapta be. Az ígéret beteljesedett. Szeme láttára váltak be az ősi prófétai jövendölések. EGYSZERŰ SZAVA TARTALMA SOKATMONDÓ: MEGÉRKE- Z.ETT A VÁRVA-VÁRT. Ö a világosság minden népnek, miatta lett •*> híressé Izrael minden nép között. Simeon áldást oszlo ember. Ősi szolcás szerint áldást mond az édesanyára és gyermekére egyaránt. Szereti őket. Szavait hallgatva^ tanúi leszünk, miként válik prófétává: felismeri Jézus feladatát, megjövendöli, a gyermek megütközés köve lesz. Sokan megbotlanak ebben a kőben. Megbotránkoznak és elbuknak. Mások, a bukottak pedig felkelnek, talpra állnak. Lesz, aki miatta fordít hátat az érthetetlenül irgalmas Istennek. De lesz, aki miatta, közelében jön majd egészen rendbe. Simeon hirdeti: az Üdvözítő szava nyomán titkok nyílnak meg. Ö tudja, mi van a szivekben s tudja, mi van az Isten szívében. Előtte nincs titok. — Személye is jellé válik, nemcsak szava. Isten minden, ismeretet felülhaladó szerelete jelenik meg benne. Még halála is jel. Megsebzi ugyan édesanyját, de gyógyító reménység jele lesz sokaknak. Az agg Simeon csak a kicsiny gyermek Jézust nézi, a csecsemőt tartja karjaiban, mégis a felnőtt Krisztust ismeri fel. az egyház népe, a gyülekezet önmagát látja Simeonban: felismerte Krisztusát, megérti szavát, művét, életét, halálát, feltámadását, és nem tud hallgatni róla. Benne örvendez és azt akarja, másoknak is örömük legyen. Hisz, ezért békessége és öröme van. Krisztusra talált, ezért meglelte élete értelmét, emberek szolgálatában áll, miként Krisztus is ezért jött, beszél Róla: hogyan is hallgathatna? János apostol is ezt írta: amit hallottunk, láttunk, szemléltünk és tapintottunk, az Elet eljött igéjéről teszünk .bizonyságot .. . hogy örömünk. Örömetek teljes legyen. ) Lehet szép az öregség is. Ha van értelme, tartalma az életnek, mondanivalója a szívnek és a szájnak Krisztus miatt. Az agg Simeon éneke, a jézusi tanítvány szava, az egyház bizonyságtétele egybecseng: „Meglátták szemeink üdvösségedet...” ... . . Ilafcnscher Karoly Örömmel közöljük Olvasóinkkal, hogy az EVANGÉLIKUS ÉLET 1978. január 1-től 12 000 példányban és 6 oldal terjedelemben jelenik meg. Az eddigi példányszám — különösen a nagy ünnepek alkalmával — gyakran kevésnek bizonyult. A terjedelem bővítésére pedig azért volt-szükség, mert helyszűke miatt egyházi életünk egyes területeiről szóló . cikkek nem kerülhettek be lapunkba. Sokan igénylik, hogy rendszeresen foglalkozzunk a presbiterek és más gyülekezeti munkások szolgálatával, mások az öku- menizmus hazai és nemzetközi összefüggéseiről szeretnének többet olvasni. Vannak, akik a lelki élet kérdéseiről, a keresztyén élet fejlődéséről kérnek cikkeket. Olyanok is vannak, akik „Olvasóink írják” című rovatot igényelnek és vele együtt az emberi élet különböző problémáira szeretnének tanácsokat kapni. A'nagyobb terjedelem lehetőséget ad a lap szerkesztőinek, hogy ezeket a kéréseket az eddiginél jobban kielégítsék. Magától értetődően a nagyobb terjedelemben és nagyobb példányszámban megjelenő lapunk előfizetési árát is emelnünk kell. Az előfizetési díj 1 évre eddig 120,— Ft volt, melyet mindössze 40.— Ft-tal emelünk. Vagyis lapunk új előfizetési ára évi 100,— Ft lesz. Az egyes példányok ára 3,50 Ft. Kérjük Olvasóink megértését és szíves segítségét, hogy fennakadás nélkül adhassuk ki lapunkat. Kérjük a lelkészeket, hogy a szószékekről hirdessék ki a lapunkkal kapcsolatos változásokat és hívják fel a gyülekezetek figyelmét lapunkra. Azt is kérjük lelkészeinktől, hogy haladéktalanul jelentsék be a templomi terjesztésre szánt példányok számát. Reméljük, hogy a gyülekezetek növelik a terjesztési példányokat. Amikor mindezt örömmel hírül adjuk, hálás kö- szönetünket fejezzük ki államunknak, amely lehetővé tette, hogy lapunk nagyobb terjedelemben és példányszámban jelenhessék meg. Ez is jelzi azt a jó viszonyt, ami egyházunk es államunk között fennáll. Isten gazdagon áldja meg egyházunk sajtószolgálatát. hogy jó munkát végezhessen egyházunk és népünk életéberí. KHemeiíék lle/§<;ry Lászlói November 17-én a Farkasréti temetőben a gyászoló család, barátok, munkatársak, a rádióhallgatók és az evangélikus egyház sok hívőjének részvételével temették el Dezséry Lászlót, a volt evangélikus püspököt, a rádió főmunkatársát. A ravatalozóban a család kérésére dr. Rédey Pál lelkész végezte az egyházi gyász- szertartást. Alapigéje Máté evangéliuma 14.27—29 volt, A lelkész evangélikus egyházunk nevében is búcsúzott Dezséry Lászlótól: „.. . Dezséry László nyugtalan kor gyermeke volt. Életének íve sokunk előtt ismert. Éppen mivel tehetsége kiemelte öt az átlagemberek sorából, tudtuk figyelemmel kísérni az első szárny- csapástól egészen november 8-án délben bemondott rádiós gyászhírig. Életének méltatása nem az én feladatom.,de életéből egy szakaszt meg kell említenem e szomorú óraban. Mert tudnotok kell, hogy a Magyar Rádió hallgatóinak széles társadalmán kívül gyászolja őt magyarországi evangélikus egyházunk is. Ennek az egyháznak, közelebbről a Déli Egyházkerületnek volt . püspöke 1950—1958-ig. Olyan időkben esett rá a választás, amikor az egyház népe alig látott egy lépésnyit előre. Az a történet, amelyből e néhány sort felolvastam, az éjszaka negyedik szakaszában játszódik le. Akkor, amikor kialudtak már a csillagok, de a napfelkelte még távol volt. Amikor még sötétség borította a földet és azt a tengert, amelyen Jézus járt. Sötétség, bizonytalanság és rémült tanítványok kiáltozása volt ama bizonyos éjszakán. De éppen ez volt a helyzet anyaszentegy- házunkban is. És ebben a válságosnak látszó pillanatban egy a tanítványok közül, egy fiatal egyetemi lelkész, Dezsery László fel mert így kiáltani: „Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád mehessek a vizeken!” Volt ebben a kiáltásban valami gyermeki, valami egyszerűen naiv hit, valami, amit az ember nem mer minden esetben kimondani. Csak nagy, igazán sorsdöntő pillanatokban. És Dezséry László tudta, érezte, hogy egyházunk sorsdöntő fordulathoz érkezett, és szinte „istenkísértéssel” határosán, de gyermeki hittel kiáltott Jézus felé: „ha te vagy, parancsold, hogy hozzád mehessek a vizeken!” Igen. a vizeken! És az, aki az ég és Föld Ura, az, aki az anyaszentegyház Krisztusa, az, aki Dezsérvnek is megváltója volt, ezt parancsolta: „Gyere!” Igen. a . drámai órákban, a társadalmi forradalom egyház számára nehéz perceiben a vizekre szólította őt Jézus. Ezen az úton Dezséry László előtt nem járt senki. Ezeken a vizeken tulajdonképpen nem is volt út. De az, aki hívta őt. az tudta, hogy a vizekre is le lehet rakni az egyház útját, ha Ö így akarja. Az igazán nagy dolog abban..állt*.„hogy Dezséry felismerte az éjszaka negyedik szakában az egyház Urát. s parancsára bátran rá .mert lépni a vizekre. Tudta, hogy a forradalomban, a társadalmi átalakulásban is az egyház felé Jézus jön, és Ö szólítja elhatározásra, felismerésre, kockázatvállalásra, útkeresésre tanítványait. Dezséry László mindig hitt abban. amit csinál, azt egy magasabb rendű cél érdekében végzi, ö a szocializmus perspektívájában is látta az egyház körvonalait. Ezért tudta az egyház útjának fő vonalait kijelölni. Sok mag nem értés, gáncsoskodás, bizalmatlanság és bírálat ellenére is tántoríthatatlan hűséggel, hihetetlen türelemmel, szeretettel és bizalommal végezte a vezetést. Ez a szolgálata egyháztörténetünk kritikus szakaszára nyomta rá bélyegét, és hogy a holtpontról kizökkent egyházunk, ez vitathatatlanul az ő érdeme. Ma azok, akik a megtalált helyes úton járnak, hálával gondolnak az anyaszentegyház Urára és Dezséry Lászlóra, aki engedelmes eszköze volt a válságos órákban. A közelebbi barátok, teológusok arról is tudnak, hogy hitének két sarkalatos pontja volt: a bűnbocsánat és a feltámadás. Tudassák be mindkettő Isten előtt igazságul számára...” — hangzott az igehirdetésben. A téren a Magyar Rádió főmunkatársa, Rapcsányi László búcsúzott a rádióhallgatók, a munkatársak és a társadalmi szervek nevében. Méltatta Dezséry László munkásságát és többek között ezeket mondta: „Rádióműsorai, hétvégi jegyzetei, minden megszólalása a. mikrofon előtt ismertté tették nevét és felfogását az egész országban. Konfliktusok reális ábrázolása jellemezte ezeket a műsorokat, a kényes kérdések nyílt tárgyalása, humanista magatartás. Százával keresték fel munkahelyén, hazánk minden szegletében emlegették szavait, véleményét. Dezséry Lászlót mindig az ember érdekelte. A hozzáfordulókát segítette eligazodni a törvények és rendeletek garmadáiban, hánynak és hánynak egyengette életútját, sorsát megélhetését. Irtózott az erőszaktól, a meggyőződés nélküli, lelketlen munkától, a rutin kényelmétől, a langyos érzelmektől. Keresztyén hitének leg- serkentőbb szociális tanítását, a hajdani prédikátorok jóra mindig kész hevületét, munkára ösztönző, a politikai realitást világosan felismerő gondolkodást hozta magával az új szolgálatba. Ezért szerették, hallgatták, lesték szavait” — mondotta Rapcsányi László. A sírnál Györffy Sándor, a soproni öregdiákok nevében búcsúzott. Mellette állt Göcze Tibor. Györffy Sándor szólt a soproni diákévekről, valamint azokról az impulzusokról, amelyeket Dezséry László a „hűség városában” szerzett, majd ezeket mondta: „Az üszkös romokból való talp- raáUás után püspökként, majd a Béketanács főtitkáraként, újságíróként, és a rádió munkatársaként egyaránt a Sopronban megismert és vállalt értékekért küzdött: az emberebb emberért és a magyarabb magyarért. Vezérlő csillaga maradt a hűség: a magyarsághoz és az emberséghez, a haladáshoz és a szépséghez... Nehéz, embert próbáló időkben is, a béke évtizedeiben is. Múltra és jövőre egyaránt vigyázott, alkotó, építő munkára, tettre hevítve a mát, Dezséry László tudjad: mikor tőled ezzel a csokor ciklámennel búcsút veszünk ... szellemed velünk marad” — hangzottak Györffy Sándor szavai. Káldy Zoltán püspök Cipruson Dr. Káldy Zoltán püspök november 20—21-én Nicosiában részt vett a parlamenti képviselők nemzetközi konferenciáján, melyen 25 ország küldöttei vettek részt. A konferencia a ciprusi kérdés rpegoldását sürgette. Az útról lapunk következő számában részletes beszámolót adunk. V Simeon éneke „Meglátták szemeim üdvösségedet...” . Lk 2, 25—35
