Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-04-10 / 15. szám
János, mindnpiiiiilt Jánosa i • • • ■ — Aki szangvinikus, hiába tér meg, szangvinikus marad, s aki melankolikus, melankolikus. Így vitáztunk egykor barátommal arról, hogy milyen mértékig változik meg az ember a megté- • rés által. JÁNOS, MINDNYÁJUNK JÁNOSA, te névtelen „szeretett tanítvány”, téged faggatlak. Testvéreddel, Jakabbal együtt „mennydörgés fiainak '* nevez az Írás. Lobbanékony voltál, a vér hamar a fejedbe szökött. Hevesen dorgáltál valakit, aki Jézus nevében gyógyított, bár nem tartozott közétek. Hogy merte! Máskor tüzet kértél testvéreddel együtt a samaritánus falura, mert nem adott szállást nektek. Mondd, hogy viselted el az Ür dorgálását? * önző is voltál, meg gyáva is. Anyádat biztattátok fel, hogy biztosítson első helyet nektek Jézus mellett. S aztán sunyi magatartásodat hősködésbe burkoltad: kész vagy „kiinni a poharat”, szenvedni és meghalni Uraddal. De ez a kegyelem nem adatott meg neked. Egyedül neked nem a Tizenkettő közt. Sokkal fontolgatóbb voltál a magad döntésében. Keresztelő nyomában jártál. Eleinte csak kíváncsian, s csak olykor csapódtál át a Názáreti mellé. Míg végül egészen odacövekelődtél. MONDD. HOGYAN LETT A SZANGVINIKUS, lobbanékony, hősködö Zebedeus-fiúból a szelíd „szeretett tanítvány”, aki mártírhalált nem szenvedett, de sokat látott. Tűzvészek, arénák, fizetések, élő szurokfáklyák díszletezték a századot, amelyben éltél, s mégis, amikor közel százévesen Ejézusban úgy támogattak el a gyülekezetbe, rogyadozó térddel és kihűlő ajakkal is ez volt életed nagy mondanivalója: — csak ez, és semmi más — „fiacskáini, szeressétek egymást!” KÜLÖNÖS LELKI ARCULATTAL INDULTÁL, „Mennydörgés Fia”. Mégsem te voltál, aki lángoló vallomást dörögtél Jézusról, aki a Krisztus, hanem Péter. Az sem te voltál, aki siettetni akarta a Messiás-király trónra lépését, hanem Júdás. Kardot rántó sem te voltál a Kertben. És az sem te voltál, aki a háromszor-tagadás s a kakasszó-sírás tűz-víz hányódásában égtél volna, hanem ismét Péter. Kőszikla sem akartál lenni, sem „oszlop-apostol”, mint bátyád az első pünkösd után Jeruzsálemben. Nem, ezek nem te voltál, csak mindenütt ott voltál. Neked köszönhetjük, hogy ismerjük a Főpapi imát, s a súlyos nagy közléseket Jézus ajkáról. Lényeglátó voltál. Nemcsak a nagy szent vacsora mondatai rögződtek benned, míg „keblére hajtád fejed”, hanem míg azok hangzottak, visszanéztél az első mozzanatra: Urad előtt kötény, s mossa a lábadat. Szolgál. Ezt láttad benne a „testem-vérem” szent magasztosságában, ezt a kereszten, miközben anyját.rád bízta, ezt a zárt ajtók mögött, míg Tamással szólt, s ezt utóbb Galileában, amikor te is vetted tőle a küldő parancsot. Torkodon akadt-e a szó. amikor a nagy halfogás után a Feltámadott megkérdezte Pétertől: szerelsz-e engem? Tőled is kérdezhette volna, hiszen te is visszamentéi Péterrel a régi kenyérhez. régi énedhez. Mi a titka, mondd, hogy a dühödt arcú mennydörgés fiából szelíd arcú ifjú lettél? Később a nagy évtizedek vérgőzében. mondd, hogyan történt, hogy nem voltál sem lobbanékony, sem gyáva. Legendák nőttek alakod köré. SZŐLŐ VESSZŐ VOLTÁL A SZŐLŐTŐKÉN. Ezt a tanítást is te hallottad meg Tőle. Beoltat- tál. Friss nedv áramlását élted át mindig, ha jegyzésre késztetett az élmény. És maradtál az áramlásban. Láttál és hittél. Mint a nyitott sírnál, azon a régi első húsvét- hajnalon. Böjti szelek fújnak, míg téged faggatlak, s írom e sorokat. Előttem vázában immár virágzó for- «tiaág. Ám emlékezem egy régebbi ágra. Karácsonykor kaptam egy barátomtól. Száraz, téli ág volt. „Tedd vízbe — mondotta — vizkeresztre kivirágzik. Csak el ne mozdítsd az ágat. önts alá mindig friss vizet, ha felszívta, de az ágat ne mozdítsd.” Vizkeresztre valóban kivirágzott. JÄNOS, MINDNYÁJUNK JÁNOSA! Te Krisztusba oltattál, s nem mozdultál. Kivirágoztál. „Maradjatok énbennem, és én is tibennetek.” Neked köszönjük a megőrzött jézusi szót. Dr. Koren Emil Robert Rozsgyesztvcnszkij: Ballada a telefonhívásokról Központ: a városi mentőszolgálat diszpécserközpontja. Nyilván a számok hasonlítanak. Vagy talán a technikusok hibáztak De hajnalban, még fel se kelt a nap, a telefon a fülembe trillázott... — Halló, az ott a Központ? Ki beszél? Halló! (A kagylót némán visszaakasztom. Még csak nem is lármázhatok ezért. Árva szót sem válaszolok^ Elalszom...) Megint téves? Nem, ez már lehetetlen!... Álmom elszállt. De rémület gyötört; minden riasztó lett és érthetetlen ... A csörgés szinte ajtóstul betört. Mint valódi szél — álmomban keringett... — Vakbélroham! — Ezt ne velem közöld! — Nagy vérveszteség!. .. — Hogyan, ki veszített?!... Kóválygott a szobámban a sötét; sűrű, iszonyatos és óriás volt. — Halló, súlyos hastáji sérülés!... — Halló! Küldessen, kérem, stimulátort!,.. (Kezem remeg, a kagyló földre hull.) — Mentőkocsit, de gyorsan! Nyílt törés ... t ... No, várjunk csak, ne kapkodj oly vadul: ha mindez igaz — nincs itt tévedés! Rád találtak igen, hittek neked ... Számod megtudták, Neved kikeresték. Most és mindörökre — te hirdeted — vállaltad a föld minden szenvedését!.,. Nos, ha így van, akkor tiéd a szó. Költőieden témákban merülj meg. Ö hiv — a kín, a másban sajduló. A valódi, emberi, sose mímelt. Mondd, hogy felnőttél. S elég a bajod. ,A Szívd vissza azt a régi vers-sorod ma... De már az ismerős orvosokat ébresztem, és magyarázok dadogva. — S a zúgó csendben magam maradok S érzem a feszült huzalokban rendben — minden rendben van. Engem hívjatok! Nincs tévedési Engem hívjatok! Engem! (Szovjet-orosz költő. A költeményt fordította. Gsral Gábor. Megjelent NAPKELTENYUGTA című verskötetében 1976-bau) Békesség nektek! A FELTÁMADOTT MA IS ÍGY LEP KÖZÉNK, ezzel a köszöntessél: Modern emoervUagunaat szuucja meg, amelyről tizenöt evvel ezelőtt Einstein azt mondotta: „Korunkoan világunkat a bomba, az éhínség, az uniformizálás és a szeretetlenség veszélye fenyegeti.? Mióta a történelem színpadán megjelent a bűn, az ember elfordult és elidegenedett istentől, alkotójától. Felelős szeretet helyett gyűlölettel, fegyverrel, haraggal és irgalmatlanság- gai fordult embertársa felé. Az eletet nem védte, hanem pusztította. A bekesseget felváltotta a békétlenség. A történelemben Jézus halála és feltámadása által az ember megváltására cselekedett az Isten. Isten üdvözítő akarata Jézus Krisztusban történeti valósággá lett. A Jézus Krisztus által ma is munkálkodó Isten teljességre viszi üdvözítő tervét. BÉKESSÉG NÉKTEK! Isten szeretete megtartja és hordozza az Általa teremtett világot. Hús- vét arról beszél, hogy Isten hosz- szú tűréssel és hűséggel hordozza teremtményeit, minket is. A teremtés Isten folyamatos munkája a történelemben. Minden, ami él és létezik, létét Istennek köszönheti. Önmagát nem hívhatja létre egyetlen ember sem. Az élet az Istentől kapott drága ajándék, a legnagyobb földi kincs és érték. Húsvét arról tanúskodik, hogy a bűn és a halál nem semmisítheti meg az Isten által létre hívott életet. Jézus halála és feltámadása az egész Univerzumnak jelent megváltást. Békesség nék- ték, akik húsvét hajnalán a kórházi ágyon, vagy betegszobában farkasszemet néztek a betegséggel vagy a halállal. Néktek, akik életetek homokóráján kétségbeesetten nézitek az utolsó homokszemeket. Békesség néktek, akiket nem vettek emberszámba és megraboltak emberi méltóságuktól. mert bőrötök színe barna vagy fekete. Akik elvesztettétek, vagy keresitek az élet értelmét és célját. Jézus halála és feltámadása fordulópontot jelent az emberiség történelmében. (Jn 1, 14.) Nem uralkodik többé a bűn és a halál. „Halál őfensége” Krisztus győzelme által elvesztette hatalmát. Az élet győzött a halál felett! Az Istennel ellenségeskedés korát felváltotta az Istennel megbékélés ideje. Jézus Krisztus az egymástól elidegenedett embert a szeretet közelségébe hozza. Hitetlenségből megtérésre, hitre és új életre teremt újjá. Ebben az „újban” gyermeki bizalommal lehet Istenre hagyatkozni. Atyának felismerni Istent, aki gyermekei javát munkálja. Megajándékoz az otthon meghitt melegével és felelőssé tesz minden emberért. Megajándékoz szeretetével, hogy a szeretet melegével és együttérzésével tudjunk szeretni és szolgálni az otthonainkban, társadalmunkban, az embervilágban. A FELTÁMADOTT JELENLÉTE A TÖRTÉNELEMBEN SZOLGÁLÓ JELENLÉT. Ahol nyomában járnak tanítványai, ott nincs helye a dicsőséges egyháznak (ecclesia triumphans), vagy harcoló egyháznak (ecclesia militans), csak a szolgáló egyháznak és szolgáló keresztyéneknek. Jézust követni a történelemben csak hittel és szolgáló szeretettel lehet. Isten akaratát nem csele- kedhetjük Krisztus követése nélkül, de Jézust nem követhetjük a felebarát szolgálata nélkül. Jézus jelenléte a történelemben éltető, új életet teremtő, üdvözítő jelenlét. Szentlelke által olyan embereket teremt, akik a világ szolgái, diakónusai a szolgáló, Diakonosz Jézus nyomában járva. Békességet munkálnak ott, ahol a békétlenség feldúlja a család, népek, nemzetek életét. Rágalmazás helyett, áldást mondanak. Haragtartás helyett megbocsátanak. A szeretet nyitottságával végzik szolgálatukat a történelemben. a mindenkori mában, s ott, ahol segítő, életet előbbre vivő munkájukra szükség van. A szeretetnek ezzel a nyitottságával simul kezünk osz- sze mindazokkal, akik hazánkban és bárhol a világon az emberi élet kiteljesedéséért, szebbé és boldogabbá tételéért munkálkodnak. Ez a nyitottság és együttmun- kálkodás a történelemben munkálkodó Istenre tekintő hitből fakad. Abból a reménységből, hogy Isten a jövőt nyitva hagyta az ember előtt, s az ember a társadalomban, a világban úgy munkálkodhat, hogy ott minden ember betevő falatot és boldog életet találhasson. Minden újszülöttet a szeretet melege fogjon körül, és minden munkában megfáradt érezze kis és nagy közösségek hordozó erejét, és magányt enyhítő szeretetét. Krisztus után járva az egyház és a keresztyén ember küldetését a világhoz nemcsak mint missziói küldetést értelmezi, hanem mint felelős sáfári megbízást is. Szolidaritásban él embertársaival. Munkálkodik azon, hogy emberek mindattól megszabaduljanak, ami az emberi életet nem engedi kiteljesedni. A TÖRTÉNELEMBEN SZOLGÁLÓ URÁT KÖVETVE A SZOLGÁLÓ EGYHÁZ hordozója és munkálója Isten békességének. Annak a békességnek, amely a földi békét jelenti, és az Istenre hagyatkozó ember örvendező békességét itt és az örökkévalóságüan' Dr. Nagy István Jelentkezés kántori tanfolyamokra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképzö Szolgálata Foton a következő kántorképző tanfolyaniokat rendezi, melyekre szeretettel hívja és várja a gyülekezetek kántorait és kántor jelöltjeit. I. tanfolyam: június 20-tól július 9-ig. II. tanfolyam: augusztus 15—27-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek, részben továbbképzés már zenét tanultaknak és szolgálatban álló kántoroknak, akiknek még nincs képesítésük. Elsősorban a háromhetes és nagyobb képesítést biztosító tanfolyamokat emeljük ki. A nyári tanfolyamokon karvezetés is folyik mindennapos énekkari gyakorlattal, alapos zeneelméleti és összhangzattani tanulmányok, egyházi énektanulás és bib- líaismeret (a háromhetesen: Apostolok Cselekedetei, a kéthetesen: Zsidókhoz írt levél). Részvételi díj: a háromhetes tanfolyamon 700,— BT, a kéthetes tanfolyamon 500,— Ft. Fenti díjakból jelentkezés címen 200,— Ft előre beküldendő a jelentkezéssel együtt piros postautalványon (tehát nem a kántorképzés csekkjén!) a következő címre: Evangélikus Kántorképzö Szolgálat. 2151 FŐT, Mária u. 3. Jelentkezési határidő mind a két tanfolyamra május 17. A felvételek a jelentkezés sorrendjében történnek. Határidőn túli jelentkezést nem fogadhatunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igazgató Tanácsa 2151 FŐT, Mária u. 3. Jelentkezéskor mellékelni kell: I. Lelkészi ajánló levelet. 2. Rövid életrajzot (pontos születési adatokkal részletes beszámolót az eddigi zenei előképzettségről, eddig végzett gyülekezeti szolgálatáról, mi a célja jelentkezésének?) A felvételről tíz Igazgató Tanács dönt és pontos felvételi értesítést küldünk. A soron következő téli négyhónapos 34-ik tanfolyam kezdete 1977. november 14. Akik a téli tanfolyamra készülnek, az egyik nyári tanfolyamon feltétlenül vegyenek részt. EVANGÉLIKUS KÁNTORKÉPZÖ INTÉZET 2151 Pót, Mária u. 3.
