Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-03-27 / 13. szám

GYERMEKEKNEK. A skolasztika atyja Mindenkire jellemző egy kicsit, hogy környezetétől milyen bece­nevet, esetleg gúnynevet kan. Ta­lán nektek is van ilyen „nem hi­vatalos” nevetek, ami tetszik, nem tetszik, akár szeretitek, akár szé- gyellitek, viselni kell, hiszen min­den bizonnyal nem véletlen ra­gadt éppen rátok. AZ A TANÍTÓMESTER, AKI­RŐL MOST SZÓ LESZ. Dél-Itá- liában, Aquino grófjának fiaként született 1225-ben. s a keresztség- ben a Tamás nevet kapta. De emellett még jó pár névvel felru­házták. Diáktársai a nem éppen hízelgő „bős italianus” gúnynév­vel „tüntették ki”, ami magyarul „olasz ökröt” jelent. Igen zárkó­zott, hallgatag, félénk természeté­nek „köszönhette” ezt a nem túl kedves „becenevet”. De egyik ta­nára éles szemmel felfedezte a suta külső mögött a jövő nagy ígéretét, és így csitította a csúfo­lódó diákokat: „Ha egyszer az az .olasz ökör’ majd megszólal, hang­ját az egész világ' meghallja.” S valóban így lett. Aquinói Ta­más olyan neveket kapott, amivel kevés ember büszkélkedhet. Már kortársai ,.angyali doktorként” emlegetik. Halála után pár évti­zeddel szentté avatják, noha sem­miféle különös csoda nem fűződik nevéhez. Elnyeri az utókortól az „egyház tanítója”, sőt a „világ ta­nítója” kitüntető címet. HOGYAN LETT AQUINÓI TA­MÁSBÓL „angyali doktor, egyház és világ tanítója”? Hiszen élete végéig megőrizte kezdeti csendes, zárkózott egyéniségét. Visszauta­sítja például a felkínált érseki cí­met, és egyszerű szerzetesként hal meg alig 50 éves korában. De ez alatt a rövid élet alatt óriásit al­kotott. Műveit hatalmas, jól szer­kesztett, arányos középkori dó­mok épületéhez szokták hasonlí­tani. Igyekezett mindenről rendsze­res. pontos tanítást adni. Meg volt győződve arról, hogy Istenről, Jézusról, az emberről mindent, ami hitünk számára döntő, egy­szerűen józan ésszel is fel lehet fogni, meg lehet tanulni. Ezt az irányzatot nevezzük „skolasztiká­nak”, amely szóban biztos ti is felfedeztétek a mi iskola szavunk gyökerét NÉHA VALÓBAN szeretnénk mi is. ha meg lehetne magyarázni mindazt, amit hiszünk, kérdező, érdeklődő társainknak. De tapasz­talhatjátok. hogy éppen a legfon­tosabb eseményeknél, például ami karácsony éjszakáján vagy húsvét hajnalán történt — egyszerűen „megáll az ész”, mindezek fölötte állnak kíváncsi értelmünknek. Rá kell döbbennünk, hogy csak őszin­te hittel, nyitott szívvel, Isten se­gítségével „érthetjük meg" Jézus titkát. De mindezt belátva is van mit tanulnunk a skolasztika" atyjától. Megtaníthat minket is arra, hogy igyekezzük végiggondolni és má­sok felé is világosan megfogal­mazni mindazt, amit, hiszünk és remélünk Jézus Krisztusról. Hi­szen nekünk is szól Péter apostol biztatása: „Legyetek készek min­denkor számot adni mindenkinek, aki számadást kér tőletek a ben­netek élő reménységről” (1 Péter 3, 15). Jó lenne, ha Pál apostolhoz ha­sonlóan mi is elmondhatnánk ma­gunkról: „Tudom, kinek hiszek” (2 Tim 1, 12). Gáncs Péter ELHUNYT HANNS LILJE PÜSPÖK Január 6-án 77 éves korában el­hunyt D. dr. Hanns Lit je, aki 1947-től 1971-ig volt hannoveri püspök. Évtizedek óta a német protestantizmus, a világ evangé- likusságának és az ökumenének egyik legismertebb alakja volt. 1899-ben Hannoverben szüle­tett. Teológiai tanulmányai után ifjúsági lelkész, majd a Keresz­tyén Diák-Világszövetség főtit­kára. a harmincas években pe­dig a Lutheránus Világkonvent főtitkára. Részt vett a Hitvalló Egyház tevékenységében, a náciz­— MEZÖBERÉNY I. Böjt má­sodik vasárnapján, március 6-án szeretetvendégséget tartottak a gyülekezetben. A szeretetvendég­séget a gyülekezet vezetősége a Magyar Evangélikus Egyház kü­lönböző munkaágaiban folyó munka megismerésének szentel­te. Először Táborszky László bé­késcsabai lelkész, a Kelet-békési Egyházmegye diakóniai előadója tartott beszámolót egyházunk dia­kóniai munkájáról és részletesebb ismertetést a békéscsabai szere­tetotthonban folyó munkáról. A mus idején bebörtönözték.; Han­noveri püspökként a németorszá­gi protestantizmus szervezeteiben (EKD, VELKD) vezető tisztsége­ket töltött be. A Lutheránus Vi­lágszövetségnek 1992—1957 között elnöke, majd a Végrehajlóbizott- ság tagja. Elnökségi tagja volt az Európai Egyházak Konferenciá­jának. Az Egyházak Világtaná­csában előbb a Központi Bizott­ság. majd a Végrehajtó bizottság, végül pedig az elnökség tagja volt. (epd) második beszámolót ifj. Kendek György gyulai lelkész, egyházme­gyei sajtóelőadó tartotta. Beszá­molójában rövid történeti átte­kintés után részlesebben szólt a sajtóosztályon folyó munkáról, ki­emelve az Evangélikus Élet és más kiadványok jelentőségét. A szeretetvendégs^ műsorában Tá­borszky Lászlóné két verssel szol­gált. A gyülekezet a szeretetven- dégség offertóriumát — közel 1200 forintot — felajánlotta a bé­késcsabai szeretetotthon céljaira. Olvassuk együtt Péter első levelét 2, 18—20: Minden élethelyzetben A házhoz tartozó keresztyén rabszolgáknak szól a soron követ­kező intelem:.„Ti szolgák.” Köve­tendő magatartásukra ugyanazt a szót használja a szerző, mint előbb a felsőbbséggel kapcsolatban: „rendeljétek alá magatokat urai­toknak”. Ez magában foglalja a teljes engedelmesség kötelezett­ségét, amelyet a magyar fordítás emel ki. A „teljes félelemmel" — hozzátétel látszólag a rabszolgák­nak az urukhoz való belső viszo­nyát jelöli. Ha azonban összevet­jük a levél egészében a „félelem” szó használatával, valamint a rab­szolgákkal kapcsolatos újszövet­ségi hagyománnyal, nyomban ki­derül. hogy az Isten iránti féle­lemről van szó (Kol 3, 22). A ke­resztyén rabszolgák engedelmes magatartását nem az’Uruktól való félelem, hanem az Istennek való engedelmeskedés szabja meg. A rabszolgák gazdái között akadtak derék emberek is. akik nem éltek vissza a teljesen jog- fosztott rabszolgák feletti korlát­lan hatalmukkal, hanem ember­ségesen bántak velük. A levélíró hangsúlyozza, hogy „nemcsak a jóknak és méltányosoknak, ha­nem a kíméletleneknek is” enge­delmességgel tartozik hitéből kö­vetkezően a keresztyén rabszolga. A „kíméletlen” az eredeti szöveg­— SZÜLETÉS. Ments László­nak és Pálmai Katalinnak, a bu­dafoki gyülekezet tagjainak má­sodik gyermekük született. Neve: BALÁZS, MÁTÉ. A keresztelést a március 13-i istentiszteleten Ben- cze Imre kelenföldi leikész vé­gezte. — HALÁLOZÁS. Klenner Adolf ny. bátaapáti lelkész életé­nek 89., nagyon boldog és szép házasságának 65. évében rövid betegség után március 5-én el­hunyt. 67 évre nyúló lelkészi szol­gálatából 66 évet Bátaapátiban töltött, előbb mint lelkész, nyugdí­jas korában pedig mint besegítő. ben torz lelkületűt is jelöl, akinek szeszélyes durvasága sok szenve­dést okozhatott rabszolgájának. Kétségtelen, hogy ez az intelem megfelel az Újszövetség állás­pontjának a rabszolgaság kérdé­sében. Az őskeresztyénség adott társadalmi valóságként kezelte a rabszolgaságot, s nem törekedett intézményes megszüntetésére. Ez a felfogás erősen összefüggött a vég közeli vápásával, amely ha­marosan elhozza minden földi te­her alól a megszabadulást. Vi­szont a keresztyén hitre tért rab­szolga-tulajdonosokat ismételten figyelmeztetik az újszövetségi le­velek. hogy jól bán janak szolgáik­kal, mert őfelettük is Isten az Űr, aki előtt minden ember egyenlő (Ef 6, 9). Sőt. fogadják el hivő rabszolgájukat keresztyén test­vérnek (Filem 16. vers). Péter első leveléből hiányzik az urakhoz szóló ez a figyelmeztetés, ami a hasonló intelmek között magában álló eset az Újszövetségben. Nem tudjuk magyarázatát adni e hiány­nak. ha csak nem annak feltéte­lezésével, hogy a levél címzettjei között nem voltak rabszolgatar­tók. A rabszolgaság kérdésében ta­núsított újszövetségi álláspontot korhoz kötött felfogásnak tartjuk, amelyet a történelem későbbi fo­Szerette gyülekezetét és hívei is szerették őt. Temetése március 8- án volt Bonyhádon. Temetésére többen eljöttek az egyházmegye lelkészei közül, valamint a szom­szédos gyülekezetekből. Az ige­hirdetés szolgálatát Sólyom Ká­roly esperes végezte. — Buchalla Béla 92 éves korá­ban elhunyt. Temetése március 9- én volt Tokajban Szebik Imre es­peres és Tarján! Gyula lelkész szolgálatával. Az elhunytban Buc­halla Ödön sajókazai lelkész édesapját gyászolja. „Nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük”. lyamán nem vallhatott magáénak a keresztyénség. A rabszolgaság eltörléséért vívott küzdelemben olyan keresztyén hívők jártak elöl, mint David Livingstone. Afrika mélyének felfedezője és misszio­náriusa. Viszont kétségtelen, hogy már az Újszövetség korában vol­tak olyan nem keresztyén törek­vések, mindenekelőtt a sztoikus filozófiai irányzat, amely a rab­szolgák sorsán könnyíteni, az em­beri jogokban való részesedésüket előmozdítani próbálkozott. A hivő rabszolgák között akadhattak, akik nem értették, miért nem mozdul érdekükben a keresztyén gyüle­kezet. Talán ezért is szükségesnek tartották az Újszövetség levélírói az engedelmességre szólító figyel­meztetést és annak megokolását. Az ókori történeti helyzetből fakadó őskeresztyén nézet ben­nünket, mai keresztyéneket nem köt, és nem is akadályozhat, hogy ember és ember közötti társadal­mi igazságtalanságok megszünte­téséért korszerű keresztyén meg­győződésünk alapján másokkal együtt mindent megtegyünk. Tár­sadalmi szempontból ezt a pozitív tanulságot vonjuk ie a negatív képről. A levél a keresztyén rabszol­gákhoz intézett figyelmeztetést átszövi a szenvedés különleges keresztyén értelmezésével. A rab­szolgákat sokszor teljesen igaz­ságtalanul érte bántalmazás gaz­dájuk részéről, máskor köteles­ségmulasztás miatt. Voltak rab­szolgák. akik dicsőségnek tartot­ták, ha keményen viselik el a bán­talmazást (20/a vers). A levélíró kötelességük teljesítésére buzdít­ja a keresztyén rabszolgákat, s arra inti őket. hogy igazságtalan megfenyt fésűket is csendes tűrés­sel fogadják: „Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiisme- rettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved” (19. v.). A „kegyelem” szónak ebben az összefüggésben két értelme lehet­séges: Isten kegyelméből kapott erővel tudnak így tűrni; vagy: Is­ten kegyelme mutatkozik meg szenvedésükben, hogy hitük meg­erősödjék (vő. 1, 7). A levél a fenti gondolatot szin­te ugyanazokkal a szavakkal meg­ismétli, és kimondja az alapszem- pontot, ami már előbb is jelent­kezett az „Istenre néző lelkiisme­rettel" hangsúlyozásában: „ha ki­tartóan cselekszitek a jót. és tűri­tek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében”. A rabszolgák sanyarú sorsában is „a jó cselek­vését” tartja keresztyén magatar­tásnak: a rájuk bízott feladatok hű elvégzését, a szenvedés türel­mes viselését. Ha valami, hát ez az. amit le­vonhatunk magunknak egyéni szempontból a most olvasott- tő­lünk már nagyon távoli és idegen levélrészletből: minden élethely­zetben a mások javát szolgáló cselekvés, és ledobhatatlan szen­vedés esetén Istentől kapott erő­vel annak türelmes hordozása — az egyes hivő számára ma is irányadó keresztyén alapelv. Veöreös Imre J udiea „ítélj meg (judica me), Istenem, és ments meg engem, mert te vagy oltalmazó Istenem!” (Zsolt 43, 1—2.) Erről az introitus zsoltárversről kapta nevét böjt ötödik vasárnapja, amelyet passió-vasárnapnak is szoktak nevezni, mert a régi egyházban ettől a vasárnaptól kezdve naponként hangzott prédikáció Krisztus szenvedéséről. Nagyon régi zsoltárból való Ige ez. Az egybetartozó 42. és 43. zsol­tár egy olyan ember imádsága, aki azért szenved, mert úgy érzi, hogy Isten távol van tőle, és ezért Isten közelébe vágyódik. Az „ítélj meg” igazi értelmét szólaltatja meg új fordításunk: „szolgáltass nekem igazságot”. Az egyház ezt elsősorban a kereszten szenvedő Krisztus imádságának tekinti. A vasárnap igéi azt a Krisztust hirdetik, aki igazi Főpap: közben­járó és engesztelő szolgálatát önmagának föláldozásával végezte el. így az igazságszolgáltatásért való könyörgés nem azért hangzik el, hogy Isten álljon bosszút valamiféle ellenségeken, hanem azért, hogy legyen nyilvánvaló mindenki számára Isten bűnbocsátó szeretete. A passiónak, Krisztus szenvedésének igaz értelme és célja ez: kide­rüljön, hogy Isten szereti a világot, hogy Ö nem akar nélkülünk, az ember nélkül lenni, és ez minket is arra indit, hogy ne magunknak, hanem másokért, mások javára éljünk. Ezt kérjük azokban az ősi imádságokban is. amelyek ezen a vasárnapon elhangoznak istentisz­teleteinken. CSALÁDI HÍREK Hazánk néprajzi térképén kü­lön színfoltot jelent és egyedül­álló helyet foglal el Nógrád, a Pa­lócföld. A különbözőségek feszült­ség nélküli tájegysége ez. Az új­jávarázsolt iparváros, Salgótarján mellett a múzeumfalu. Hollókő. Balassagyarmat új lakótelepei és gyárai mellett az ősi megyeháza Madách és Mikszáth emléktáblái­val. Hegyek, erdőségek és folyó menti lapályok, hősi harcokról, véres háborúkról regélő várromok és alattuk falvak modern utca­sorai. A múltat idézi sok helység­név, Gyarmat. Tarján és Szondit Drégely. A bujáid vár alatt vívott meg egymással a magyar és a tö­rök vitéz, Kapitány György és Hubiar aga, itt van Nógrád, Sal- gó és Szanda. Szécsény és Rom­hány új üzemei mellől II. Rákóczi F erencre emlékeztet. Együtt a gazdag hagyományokat őrző múlt és a békés, munkás, építő jelen. • egyhazunk múltjáról is SOKAT TUD MONDANI NÖG- RÁD. Hamar gyökeret vert a re­formáció. A gályarab Nikléczi Boldizsár ösagárdon is lelkészke- dett, a gyászévtized idején papjai Evangélium anyanyelven Nógrádi palócok és szlovákok voltak Galgagutának és Szitáknak Cartius és Hrdina személyében. Az eperjesi vérpad borzalmaitól megmenekült Roth Szitákon tele­pedett le. Sámsonháza kegyelettel őrzi Kossuth emlékét, aki lemond­va minden hazai tisztségéről az emigrációban, egyedül az ottani felügyelői hivatalt tartotta meg. A vanyarci temetőben nyugszik Ma­dách ismeretségi köréhez tartozó Veres Pálné. a magyar nőnevelés apostola. Az ösagárdiak papja volt a neves, tudós történész, a Ma­gyar Tudományos Akadémia tag­ja, Fabó András. A mohorai kicsi templomban kötötte meg másod­szor házasságát Mikszáth Kálmán, a nógrádi palóc és szlovák lélek nagy ismerője és utolérhetetlen megrajzolója. Elgyönyörködtető Buják, Va- nyarc, Kazár stb. népviselete. Közismert a palócok „aó”-zó be­szédje és sok a rokonvonás a szé­kely góbé és a palóc csavaros gondolkodásmódja és észjárása között. SZÉPEN MEGFÉR EGYMÁS MELLETT A SZLOVÁK ÉS A PALÓC. A Bánki-tó partján, Pásztó környékén, az . aszód—ba­lassagyarmati vonaton hallható szlovák szó. Van szlovák tanítási nyelvű iskola, vagy pedig külön szlovák órákon folyik a nyelv ta­nítása. Nemzetiségi kultúrnapokat rendeznek, kapcsolatok állnak fenn szlovákiai kultúrintézmé­nyekkel. Gyülekezeteink tagjai között is vannak szlovákok. Egymás anya­nyelvének tisztelésében él egymás mellett a palóc és a szlovák, úgy is mint faluszomszédok, és úgy is mint ugyanannak a községnek la­kói. A TÖRÖK HÁBORÚKBAN EL­PUSZTÍTOTT ÉS ELNÉPTELE­NEDETT TÁJAINKRA már a hó­doltság utolsó évtizedeiben, de fő­képp 1710—1720 körül Zólyom, Hont megyékből, Nógrád északi vidékeiről a megmaradt magya­rok mellé szlovákok költöznek. Máig fennmaradt személynevek mutatják, honnan, melyik község­ből jöttek (Ponyicki, Cselovszki, Sztrhárszki, Mladonyicki). Sokan vallási zaklatások miatt jönnek Dél-Nógrádba." A galgagutai egyház 1742-ből származó jegyzőkönyve szerint az egyház tagjai bizonyítják — evan­gélikus vallásgyakorlatuk jog­folytonossága céljából —. hogy evangélikus őseik már a XVII. század első évtizedeiben ott éltek. A REFORMÁCIÓ EGYIK ALAP­ELVE AZ ANYANYELVEN TÖR­TÉNŐ IGEHIRDETÉS. Ezért nóg­rádi templomainkban az istentisz­teletek tartása, a szentségek ki­szolgálása szlovákul is folyik. Szükséges e nyelv a lelkípásztori látogatások alkalmával, különö­sen az idősebbeknél. Egyik jellegzetesség az énekes liturgia. Kedvelt énekeskönyv a Tranoscius, mely elősegitőjévé vált az anyanyelv megőrzésének. Dallamainak ismerete öröklődött öregről fiatalra. Olyan, mint vala­mi használati tárgy a házban, min­dig kézügyben, közel. Magyarra fordított szövegeit, dallamait ma is szeretettel éneklik. Több nógrádi faluban kará­csony éjszakáján a házak ablakai alatt felcsendül a köszöntő kará­csonyi ének — hol magyarul, hol szlovákul — de mindig szép össz­hangban. így él egymás mellett a két nép. MI. AZ IDŐSEBB NEMZEDÉK TAGJAI EMLÉKEZÜNK OLYAN IDŐKRE és gondolunk olyan ese­tekre. mikor a soviniszta gyűlöl­ködés szenvedő tárgya a más nyel­vet beszélő. Ezért azt kívánjuk, hogy szerte Európában, országok­ban, ahol különböző nemzetiségek értésben éljen és dolgozzon együt az eltérő anyanyelvű ember, min’ nálunk Nógrádbon a palóc és c szlovák. _ - . , . , Revesz Lasztc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents