Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-03-06 / 10. szám

Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVAN GÉLIKUS HETILAP • / ✓ XI,n. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1977. március 8. Ara: 2,50 Ft v«e.® f A szeretet mindent legyőz Sokszor tapasztatjuk, hogy szép elgondolásaink és nemes célkitű­zéseink megvalósítása elé elhá­ríthatatlannak tűnő akadályok tornyosulnak. Azonban, ha vala­mit nagyon akarunk, ha az ügyet és az ügy mögött meghúzódó em­bereket — az ügyek mindig em­berek sorsát képviselik! — szen­vedélyesen szeretjük, altkor nincs elháríthatatlan akadály. A szere­tet nem ismer lehetetlent. Hatvá­nyozottan érvényes ez akkor, ha többek szeretete találkozik és egyesül. Szépen illusztrálja ezt a mai vasárnap óegyházi evangéliu­ma. Nagyon meg tudjuk érteni, hogy az édesanya szinte makacs kitar­tással mindent megtesz leánya gyógyulásáért. Mennyi orvosnál járhatott már eddig is! S most, hogy rátalált arra, akitől leánya biztos gyógyulását reméli, érthető, hogy nem hagyja magát könnyen „lerázni”. Kitartásának meg is lett az eredménye. E makacs ki­tartás hiánya az oka nemegyszer annak, hogy életünkben oly sok a zsákutca és a zátonyra futott kí­sérlet. Fél szívvel, ügyek és em­berek iránti közömbösséggel nem lehet eredményeket elérni. Érvé­nyes ez a családi célkitűzéseinkre, a munkahelyünkön reánk váró feladatokra, a társadalom ban foly­tatott tevékenységünkre és a gyü­lekezetben vállalt szolgálatunkra egyaránt. Több lelkesedésre, a körülöttünk élő emberek szenve­délyesebb szeretetére, nagyobb hűségre és kitartásra lenne szük­ségünk életünk minden területén. Jézus segítő szeretettnek meg­valósulását is gyakran akadályoz­zák külső és belső tényezők. Tör­ténetünkben a zsidó hagyomány a legfőbb akadály. A zsidók szá­mára törvény irta elő, hogy nem érintkezhetnek pogányákkal, s így az is természetes volt számukra, hogy a pagonyok megsegítése nem rájuk tartozik. Jézus mentő szere­tete azonban áttöri ezt a tör­vény emelte mesterséges választó- falat. Hiszen ő mindenkihez jött, benne és általa Isten az egész vi­lágot szerette. Ezért segít a po­gány asszonyon, nem törődve az­zal, mit szólnak hozzá a tanítvá­nyok, vagy a farizeusok és főpa­pok. Mivel a keresztyének Jézust képviselik e világban, nem lehet számukra az életnek olyan terüle­te, amely elől elzárkózhatnának. Pedig ma is kísérjenek ilyen véle­mények. Miért politizál az egy­ház, miért végez annyi erőfeszí­tést a béke megőrzése és egyéb társadalmi feladatok megvalósítá­sa érdekében? — mondják egye­sek. Ha Urunk nyomában járunk és az ő szeretete tölti meg szívün­ket, akkor szolgáló szeretetünk ma is legyőzi ezeket az akadá­lyokat. Igen nagy hangsúly esik törté­netünkben az asszony hitére is. Szenvedélyes szeretete mellett hitének köszönhette leánya gyó­gyulását. Hite nem volt az akkori értelmezés szerint kifogástalan Messiás-hit, azonban szilárdan bízott aboan, hogy Jézus ebben az esetben is tud rajta segíteni. Es ez volt a döntő. Ma is elsősor­ban arra a szilárd meggyőződés­re van szükségünk, hogy Jézus tud és akar életünk minden te­rületén segítem. Ez a feltétlen bizalom ma is elnyeri jutalmát és képessé tud tenni bennünket arra, hogy alkalmas eszközei lehessünk Urunknak ebben a segítő szolgá­latában. Br, Selmeczi János Küszöntjük a nőket KÖSZÖNTJÜK A NŐKET. Ez már hagyományossá vált. Néha olyannyira, hogy , a tavasz első hírnökeit, a fehér kis hóvirág­csokrokat csak szokásból helyez­zük eléjük, elmotyogunk néhány Szót, de nem fűti át szívünket meleg érzés, megbecsülés, megr különböztetett szeretet. Pedig, ha rönkről, vagy a közéleti, állam- polgári jogokról, és szóljunk in­kább kultúrpolitikánkról, vagy biztosítási szisztémánkról, stb., amelyekben mindenütt széles vo­nalon érvényesül az egyenlőség szabálya. Mégis külön érdemes lenne kiemelnünk a megkülön­böztetett szeretetet és gondosko­Mi a gyülekezetekben, az egy­ház társadalmában levő és élő nőkre is gondolunk most. Az ő többletmunkájukat, hűségüket és szeretetüket is megköszönjük és megbecsüljük. Természetesen, csonka lenne, és sután hatna ez a köszöntés, ha jogaikról nem esett volna szó. És az előbbieket ösz- szegezve, jelenthetjük ki, hogy egyházunkban egyre természete­sebb jelenséggé válik, hogy jo­gaik égyenlöek a férfiakéval. Az a tendencia pedig, hogy a presbi­tériumokban helyet és szót kap­nak, világosan kifejezésre juttat­ja, hogy szemléletünk tisztul- tabb, természetesebb és igazságo­sabb. KÖSZÖNTJÜK A NŐKET. E sorokkal is. De azt hiszem, ez a köszöntés, ha még oly szép sza­vakból kötnénk is csokorba, pusz­tába kiáltó frázis lenne, ha nem esett volna szó az őket érdeklő kérdésekről, vagy jogokról. S mert a nemzetközi nőnap, a nők szolidaritásának napja újra, meg újra. felveti a nők egyenjogúsá­gának kérdését, valamint a tár­sadalomban, családban, munká­ban, kulturális életben betöltött szerepüket, mi is erről az oldal­ról közelítettük meg köszöntésü­ket. Egyet azonban még hozzáte­szünk: Isten áldja meg a nőket. Az asszonyokat és anyákat. Áld­ja meg munkájukat, különösen azt a törődésüket, amely minden társadalmi rendtől, gazdasági, po­litikai, kulturális, vallási ténye­zőktől független, hogy ti. gyer­mekeket hoznak a világra és anyai szeretettel gondozzák és nevelik fel őket. R. P. át nem hatják a köszöntéseket ezek az érzések, semmi értelmük nincs. Mert a köszöntéskor, legalább egy napján az esztendő­nek, március 8-tin, fel kell mér­nünk, kik azok, akik a férfiak oldalán elképesztő terhet, gyak­ran emberfeletti munkát, s ked­ves szolgálatokat vállaltak. Mindezt számokban, mennyiség­ben és értékben ma már ki sem fejezhetjük. ­Hol van az a komputer, amely ki tudná mutatni, mekkora érté­ke van az anyaságnak, milyen értékű többletmunkát vállal a nő a gyermekneveléssel a háztartás egensúiyban-, és rendben tartá­sa mellett, miközben elvégzi a gyárban, mezőgazdaságban, iro­dában, stb. a reá eső és egyenlő értékű részt? Egyszóval a lehető legnehezebb feladatra vállalkoz­nék az, aki összesíteni próbálná a nők munkáját és annak értékét. A MI TÁRSADALMUNK EN­NEK, MEGFELELŐEN becsüli meg őket. És ezért állítjuk, hogy jogaik is egyenlők a férfiak, jo­gaival. Azt is tudjuk, hogy nem volt ez mindenkor így, és azt is tudjuk, hogy az egyenlőség terü­letén hibáink, mulasztásaink van­nak. Nem egy információ adta tudtul, hogy azonos munkakör­ben levő, azonos munkát végző nők kevesebb bérben részesül­tek, mint a férfiak. S néha még mindig fel-felbukkan a „fözőka- nálideológia", amely visszapa­rancsolná az asszonyokat a kony­hába, vagy a háztartásba. Vilá­gos azonoan előttünk, hogy a nők társadalmi, gazdasági, kulturális életünk nélkülözhetetlen ténye­zői, es nem tudjuk másképpen el­képzelni, minthogy velünk együtt faradnak, velünk együtt építik a magasabb rendű társadalmat, és velünk együtt küzdenek egy ma­gasabb színvonalú jólétért, bol­dogabb jövőért. Ami probléma pedig az oly­kor tapasztalt hátrányból adódik, azt oldani kell. Ezt parancsolja a megbecsülés, a tisztelet és a sze­retet. Ennek gyakorlati konzek­venciáját mindannyiunknak ie kell vonni. MINDEN ESETRE OLYAN TÉNYEK ÉS POZITÍVUMOK állnak előttünk, amelyeket nem kell szégyellnünk, és amelyek eb­ben a vonatkozásban az egyre igazságosabb társadalmi rend cél­ját megközelítik. Szólhatnánk az ún. nővédelmi törvényekről, de szóljunk inkább nyugdijrendsze­dást, amellyel társadalmunk a leendő anyák, vagy a gyermekek­kel rendelkező anyák felé for­dul. Az elmúlt évben pl. .287 ezer anya részesült gyermekgondozá­si segélyben, amely egyfelől a társadalom roppant anyagi áldo­zatvállalását jelenti a nők irá­nyába, másfelől azonban a kímé­lő megbecsülést, amellyel évek­re felmenti őket a nehezebb munka végzése álól. Ha már most ezeket az apróbb, vagy nagyobb gesztusokat, de fő­képpen a társadalomban betöltött altalános helyzetüket összevetjük az ún. „harmadik vilag”-ban elő nők helyzetével, akkor érezzük valójában lépéseink nagyságát. Óriási utat tettünk meg ebben a vonatkozásban. Gondoljuk el, mi­lyen helyzetben élnek pl. Indiá­ban, Afrikában, Latin-Ameriká- ban, vagy a mohamedán világ­ban az asszonyok, vagyis a nők. A nők joga ebben a világban sok helyen, még ma is ismeretlen fo­galom, vagy álom. Viszont köte­lességeik gyakran állati színvo­nalra degradálják őket. Amikor a nőket köszöntjük, akkor gondolatvilágunkban je­lenjenek meg azok a nők is, akik még igen-igen távol vannak az egyenlőség lehetőségétől. A NÖKÉRDÉS SZÁMUNKRA AZONBAN NEMCSAK TÁRSA­DALMI KÉRDÉS HAZÁNKBAN. Egyházunknak is kérdése. Noha mindenkor szeretettel és megér­téssel, megbecsüléssel gondol­tunk az egyház nötársadalmára, mégis világosan láttuk, hogy az egyházban gyakorolt jogaik te­kintetében hátrányos helyzetben voltak. Lehettek az egyházban Máriák és Márták, hallgathattál! az igét, amely nem közömbös kérdés, végezhettek apróbb-na- gyobb szolgálatokat, amely szin­tén rendkívül fontos dolog volt az egyházban, de jogokról kevés szó esett. Ma ez a hibás nézet is változáson megy keresztül. Egy re több gyülekezetünk választ nö- presbítereket, s lassan elfoglal­ják az őket megillető helyeket az egyházközségekben. Általános ta­pasztalat az,- hogy a női presbi­terek megjelenésével, a presbité­riumok kiegészítése . asszonyok kai, megelevenítette, pezsgőbbé tette az egyházi eletet. Az idén, 1977. január 1-én volt az első eset, hogy a szokásos újévi kö szöntésen a pesti , gyülekezetek nevében nőpresbiter köszöntötte a püspököt. ...munkájukért nagyon szeressétek őket Ez, a szolgálatban elöljárókra mutató páli intelem jut eszünkbe azzal a hármas köszöntéssel kapcsolatban, amelynek színhelye a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatala volt, s amelyen az együttes megbe­csülés jeleként jelen volt dr. Pozsonyi László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője és Lóránt Vilmos tanácsos is. Országos egyházunk elnökségének és az országos munkaágak veze­tőinek családias körében a munkájukért szóló köszönetét, megbecsü­lést és szeretetet D. Káldy Zoltán országos püspök-elnök foglalta ösz- sze, egész egyházunk nevében köszöntve dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelőt, dr. Mihály Dezsőt, az Északi Egyházkerület fel­ügyelőjét és dr. Vámos József prodékánt, Teológiai Akadémiánk ta­nárát. DR. FEKETE ZOLTÁNNAK több mint négy évtizeden át végzett kiemelkedő felsőoktatási és kutatási munkájáért a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsa az év elején a Munka Érdemrend arany foko­zatát adományozta. Még két kitüntetés jelezte országos egyházi fel­ügyelőnk egész népünkért végzett munkássága megbecsülését: az ok­tatási és kulturális miniszterek által adományozott „NEKOSZ” em­lékérem, amely az egykori népi kollégiumi igazgatónak szóit azért a segítségért, amellyel a munkás-paraszt származású fiatalokat támo­gatta egyetemi tanulmányaik során és a „Steiner Lajos emlékérem”, amit a talajtan és meteorológia terén végzett kiemelkedő munkássá­ga elismeréseként juttatott volt elnökének a Magyar Meteorológiai Társaság. Mindezt, az egész népünkért, egész társadalmunkért vég­zett, magasan értékelt szolgálatot dr. Fekete Zoltán jól össze tudta egyeztetni azzal a szolgálattal, amit korábban hosszú időn át mint társelnök az Északi Egyházkerület, majd Országos Egyházunk Elnök­ségében végzett. Az együtt látott és együtt végzett szolgálatot érté­kelte köszöntésében D. Káldy Zoltán püspök. DR. MIHÁLY DEZSŐ, az Északi Egyházkerület felügyelője 65 éves. Közegyházi tevékenységében, ami veszprémi egyházmegyei telügyelői tiszté betöltésétől folyik szemünk, előtt ugyancsak együtt van a tár­sadalmunk szolgálata, a hivatás szeretete és az egyházunk iránti hű­ség. Derűsen, szeretettel, pontosan, jogi ismereteit kamatoztatva tá­mogatja egyházunk országos elnökségének munkáját. DR. VÁMOS JÓZSEF teológiai munkássága az egyház és társa­dalom tanszéken jól tükrözi egyházunknak a diakóniai teológiában gyökerező gondolkodását és életgyakorlatát, ahogy a hit gyümölcsözik a haza hűséges szolgálatában. A most 50 éves, fiatalon a íelkészneve- lés munkájába elhívott tanár, korán állt a haladó gondolat mellé és töretlenül képviselte egyházunk teológiai, politikai és egyházpolitikai állásfoglalását. Mint egyházi író és lapunk rovatvezetője is ezen a te­rületen nyújtotta munkánkhoz a legtöbb segítséget. Mindhárom ünnepeitre, hozzátartozóikra, egyházunk és népünk együttes javát szolgáló további munkájukra kívánjuk Isten gazdag áldását. M. „EURÓPA HELSINKI UTÄN ÉS A FEJLŐDŐ RÉGIÓK” Az Európai Egyházak Konfe­renciája két területre összponto­sítja tevékenységét és figyelmét. Az egyik az egynázak egységé, a másik az egyhazak szolgálata. Az utóbbihoz tartozik az a konferen­cia, melyet az ausztriai Galloeu- kirchemben tartanak március 7— 11-ig „Európa Helsinki után és a fejlődő régiók — Egyházaink lei­ki, erkölcsi és gyakorlati felelős­sége” címmel. Egyházunk képvi­seletében a konferencián részt vesz ü. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Evangélikus Egyházkerület püs­pöke. GREGORIOS METROPOLITA A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN Paulos Gregorios, az indiai Szír-Ortodox Egynaz meiropoiitá- ja március 2-án Budapestre érke­zik, hogy előadást tartson az Evangéiiüus Teológiai Akadé­mián. Annak idején hírül..adtujt, hogy Gregorios metropoli tát 1976 szep- temoerében Teológiai Akadé­miánk tiszteletbeli teológiai dok­torrá avatta. Gregorios me tropo- lita korábbi nevén Paul Vergnese, aki jelentősen részt vesz az Egyná­zak Világ-tanácsa és a Keresztyen ■Békekonferencia munkájában, el­foglaltsága miatt akkor nem tu­dott előadást tartani Akadémián­kon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents