Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-12-25 / 52. szám

GYERMEKEKNEK A pásztorok karácsonya BETLEHEM MEZEJÉN az éj­szakában néhány pásztor virraszt csendesen. A nyájjal nem sok a gondjuk, hiszen ilyenkor össze­bújva csendesen pihennek a ju­hok és a bárányok. A pásztorok­nak mégis éberen kell figyelniük, mert ilyenkor szokták megtámad­ni a nyájat a gonosz tolvajok, vagy a veszedelmes farkasok. Hogy el ne nyomja szemüket az álom, tüzet raknak és csendesen beszélgetnek. EGYSZER EGY VAKÍTÓ FÉNY VILLAN a sötét éjszakában. A pásztorok ijedten riadnak fel és rémülten kérdezgetik egymástól: Mi történt? Mi ez a nagy fényes­ség? Csak nem a világ vége érke­zett el, a borzalmas ítélet? A fé­nyességből azonban kedves an­gyalalak lép elő és szelíden szól hozzájuk: Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született nektek, az Űr Krisztus a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: ta­láltok egy kis gyermeket, aki be- pólyálva fekszik a jászolban. Még fel sem ocsúdnak meglepetésük­ből a pásztorok, amit az angyal különös beszéde támasztott szí­vükben, amikor hirtelen- egy egész angyalsereg veszi körül őket. Az angyalok ajkán felcsendül a cso­dálatos mennyei ének: Dicsőség a magasságban Istennek, és a föl­dön békesség, és az emberekhez jó akarat! A különös látomás olyan hir­telen tűnt el, ahogyan jött. Újra sötét van, a pásztorok egyedül maradnak. Bátortalanul szólal meg az egyik: Valóban igaz le­het, amiről az angyal szólt: Meg­született hát végre, a Messiás, a Szabadító, akit népünk oly régen epedve vár? Menjünk, győződ­jünk meg róla! Keressük meg Betlehemben a kis gyermeket, akiről az angyal szólt nekünk! Az elhatározást gyors tett követi. Egy társukat a nyáj mellett hagyva gyorsan felkészülnek és máris sietnek Betlehem felé. Nem sokat kell keresgélniük. Ösztönük biztosan vezeti őket egy ház felé, s máris benyitnak egy szegényes istállóba. Egy házas­párt találnak: robusztus férfit és egy boldogságtól sugárzó fiatal asszonyt. A jászolban pedig a házi állatoktól körülvéve ott fek­szik egy kis gyermek. A férfi restelkedve meséli nekik: Az ösz- szeírásra jöttünk Betlehembe. A szálláson már nem kaptunk he­lyet. Egy jószívű ember azonban befogadott bennünket istállójába. Jtt született meg elsőszülött fiunk. A PÁSZTOROK AZONBAN TUDJÁK, hogy a jászolban fekvő kis gyermek nem egyszerű gyer­mek. Isten a Megváltót küldte el benne. Azért borulnak le előtte és magasztalják az Istent, hogy megkönyörült az embereken és a betlehemi kis gyermekben elküld­te Szabaditóul egyszülött Fiát. Az ámuló Józsefnek és Máriának el­mondják a pásztorok, milyen lá­tomásuk volt a mezőn, és hogy mit mondott a kis gyermekről az Ür angyala. József nem sokat ért az egészből, Mária azonban visz- szaemlékezik arra, amit az Űr angyala neki mondott, születendő gyermekéről. Az édesanyai öröm mellett félelmetesen boldog érzés lopakodik szívébe: Milyen boldog vagyok! Az én kis fiam lesz az emberek Megváltója! A pásztorok nem időznek so­káig. Sietnek vissza munkájuk­hoz a nyáj mellé. Útközben azon­ban Betlehem utcáin mindenki­nek elmondják az örömhírt: Meg-' született á‘ Megváltó! Áldjuk fi-' tent érte! Kit sok boldog pásztor dicsért, Hallván angyal égi hírét: Félni többé nincsen miért, Itt a Megtartó Király! Selmeczi János FINNORSZÁGI KUTATÓMUNKÁBÓL hazaérkezett dr. Koren Emil bu­dai esperes. A két hónapig tartó úton a finn—magyar egyházi kapcsolatok dokumentum-anya­gát gyűjtötte. Igét hirdetett fővá­rosi és vidéki gyülekezetekben. sorozatot tartott a finn rádióban, s előadásokkal szolgált régi turis­tacsoportokból alakult magyarba­rát körökben. Résztvett és elő­adást tartott a finn—magyar sti- pendiánsok baráti találkozóján. „...keik magoknak angyali vigasság? 99 NÁLUNK MÉG SOHASEM VOLTAK BETLEHEMEZNI. Pe­dig olyankor mindig lenne otthon egy kis kalács, alma, dió. Még pálinka is. A mi házunkat még sohasem járták körül nagyhan­gú legénybandák, meg sok, szí­nes szoknyába öltözött lánycso­portok, hogy kántáljanak nekünk karácsony este. Hozzánk még so­hasem kopogtattak be sem az ajtón, sem ablakon szerencséző gyerekek szentestén nyakba akasztott gúnártarisznyával s nem kérdezték meg, hogy kell-e ne­künk angyali vigasság. Pedig bizony kellene. Talán az angyalok vigassága hagyott alább? Vagy inkább az emberek felejtettek el íelszaba- dultan-szívböl örülni? Esetleg manapság már mindenki csak otthon örül? Valami. sok-sok évszázados ha­gyomány végleg eltűnőben van. Attól tartok, hogy ez a valami nem is csupán az a számtalan tarka népszokás, amely évszáza­dokon keresztül ádventtől Adven­tig stációkat adott az időnek és Alkalmakat teremtett a napok­ból. Még csak nem is azért kár, hogy az egyházi ünnepkörök lé- njreges tartalma — ha elnépiesed- ve és elvilágiasodva is, de szem­lélhető módon — már nem min­denki számára nyilvánvaló és közismert. Inkább azért lenne kár, ha ünnepelni nem tudnánk: Ha a hivatalos ünnepeink is megszürkülnének, eseménytelen­né, unalmassá, lélektelenné vál­nának. JÖL TUDOM ÉN IS, hogy a paraszti életforma felbomlásával óhatatlanul bázisát vesztette mindaz, amit tradicionális kará­csonyi népszokásnak nevezünk. Nincs már legényvesszőzés apró­szentekkor s korbácsaik nem jel­képezik már azt, hogy Heródes hóhérai körbejártak karddal s Öldösték a csecsemőket. Nincse­nek már Luca-napi köszöntők, kotyolás, palázolás; nincsenek le­génytréfák, lucadió. lucagombóc, lucaszék. Nincs betlehemkészítés, kifordított báránybőr kucsma, pásztorbot és gürdölés éjfélkor. *Nincsenek boszorkányok és így nem kellenek a ráolvasások, igé- zések, regölések. Nem kántálnak már és nem alakoskodnak. Nem hangzik már a szálláskeresés já­tékának kérő és elutasító párbe­széde: „Fáradt lábam majd lesza­kad, Szívem alatt sír a magzat.” — „Az kéne itt, gyermeksírás, Nem volna itt biztos alvás; Hogy én bé-eresszelek, abban nálam KARÁCSONYI KÉRDÉSEK Németből fordította: Tűrme/.ei Erzsébet nem kapsz, Város uccán kívül ámbár ha meg is face.” S ha hangzanak is ezek a sza­vak, már csak profi, vagy mű­kedvelő népi együttesek jól megrendezett előadásaként, kul- túrházak színpadára szorítva. 1 NEM AZT SAJNÁLOM ÉN, hogy félpogány hagyományok végre eltűntek. Nem azt sajná- f lom, hogy babonák varázsukat 1 vesztették, melyek szerint kará­csonykor nem volt szabad sen­kinek kölcsönadni, kiteregetett ruhának lenni, varrni, vagy zsír­ral főzni s egész évre meghatá­rozó következtetéseket levonni a tyúkok megpiszkálásából, vagy a tehén fekvéséből. Én nem is hi­szem el, hogy mindezeket a bo­londságokat valamikor is komo­lyan vették. Inkább csak játszot­ták, hogy komolyan veszik. Ját­szották, mert a játék és ének, ajándékok és versek, találkozá­sok és zene teszik ünnepivé az ünnepet. Az ünnepi ruha, a csil­logó karácsonyfa, a finom evések, < az együvétartozás melege. Nem az ünnep tradicionális megnyilatko­zási formáinak eltűnése a szo­morú, hanem magának az ün-^N nepelni tudás képességének a gyengülése. Mert a csicsás villanyégő pótol,iák a gyertya termésj fényét, a méregdrága karácsf fa-fityegők nem érnek föl len házilag felfűzött fenyőtoü zal, vagy dióval s az alumínium | jégcsapok, ezüstpapír zúzmara üveggyapot angyalhaj ugyan mit ér a cérnára fölfűzött pattogatott kukoricához képest! Különösen, ha azt együtt pattogtatta a csa­lád apraja-nagyja. Nem több-e egy otthon kisütött ormótlan kis tésztabárány, süteménycsillag, - amely rágós is, meg kemény, .v** 4 mint az édesipar gépsorainak üreshasú csokoládéfigurái ? TANULJUNK MEG ÜNNE­PELNI. Szépen ünnepelni. Kai csonykor még időnk is van Nem azoknak a régi hagyoi nyoknak a „művi” életbentar sáról van szó, melyek fölött élj az idő. Hanem arról, hogy a leg­több családban még meglevő szo­kásokat tartalommal töltsük s szükség szerint új szokásokat ala­kítsunk ki. Tartalommal a fa alat­ti éneklést, ünnepi tartalomm: a fényben gyönyörködő csendéig az ajándékozás meglepetését és a családtagok csókjait. Valószínűleg ezen a karácsi nyon is hiába várunk a betleh mesekre, akik megkérdez hogy kell-e nekünk angyali gasság. De amikor a kislányo felolvassa a karácsonyfa ala Lukács Kettőt, akkor hirtelen mennyei seregek sokasága jelen­het meg, akik dicsérik az Istent és együtt mondják nagy vígan: „Dicsősség a magasságban Isten­nek, és a földön békesség, és ős­emberekhez jóakarat.” Bízik László A karácsony előtti idő boldog tervezgetéssel, készülődéssel telik el Szinte minden fiók rejteget valami meglepetést a család egyik, vagy másik tagjának, amit gondos kezek már időben elké­szítettek. Az ajándékok közül azonban egyre inkább hiányoz­nak a házilag elkészíthető, .ötletes meglepetések. Bőven van zseb­Karácsonyi készülődés girlandot, ezüstöztük a diót, sőt főztük, csomagoltuk a szalon­cukrot is. Egymást kevés pénz­ből, sok leleménnyel és szere­tettel készített apró ajándékokkal leptük meg. Gyermekeim aján­Arra biztatlak benneteket, hogy karácsonyra ti is készítsetek meglepetéseket a családnak. Olya­pénzetek, kész ajándékokkal le­pitek meg szüléiteket, testvérei­teket. Pedig .. gyermekkorom leg­szebb emlékei azokhoz a kará­csonyokhoz fűződnek, amikor mi gyerekek készítettük a fára a dékai közül is az ügyetlen, ákom- bákom rajzokkal díszített, festett, vagy öltögetett kis meglepetése­ket őrzöm szekrényem mélyén, mert ezekben munkájukkal együtt szereíetük, szívük is benne volt. nokat, amelyek kifejezik kará­csonyi. örömünk forrását, s ame­lyekkel meglátjátok, ti is örömet tudtok szerezni. Először annak a kis mécsesnek a készítési módját írom le, amely minden karácsony este nálunk odakerül az ünnepi asztalra, minden családtag tányérja mellé. Vágjátok ki kartonpapírból a következő ábrát, tetszés szerinti méretben. Minden oldalára ke­rüljön egy rajz egy-egy igével: 1. Légy hű mindhalálig. 2. Isai tör­zsökéből / egy virágszál növek­szik. 3. Csillag származik Jákob­ból. 4. Én vagyok a világ vilá­gossága. Piros és fekete filctollat használjatok a szimbólumokhoz. Piros fonallal varrjátok össze a mécsest, helyezzetek bele kis mignon mécseseket (háztartási boltban kapható). Karácsonyfára készítsetek csil­lagot. Vegyetek 10 cm széles, 60 cm hosszú papírcsíkot, hajtogas­sátok 1 Vs cm szélesen, legyező- szerűen össze, majd ceruzával, vonalzó mentén a következő áb­rát rajzoljátok rá, és éles ollóval, óvatosan vágjátok ki a vastag vonal mentén. Közepén lyukat fúrunk, fonallal lazán összeköt­jük, s az összehajtogatott papírt legyezőszerűen szétnyitjuk, és összeragasztjuk a két végét. Ké­szíthettek kisebb-nagyobb csilla­got. színes papírból és alufóliából is (ezzel nagyon óvatosan dolgoz­zatok!). Készíthettek egyszerű csillagot is, mint a mécsesen van, írjatok rá egy igét. Szívesen segít az egész család bizonyára egy kis betlehemi istál­ló elkészítéséhez. Kartondoboz, drót, raffia, pamut, anyagmara­dékokra van szükségetek hozzá, meg egy kis ügyességre, türe­lemre. Az ember- és állatfiguráidéi vázát drótból készítsétek, azután^H tetszés szerint álló, térdeplő hely- /elbe hajlíthatjátok őket. A vázat először fonallal tekerjétek körül^^B az állatok leste is így készül: bárány fehér, a csacsi szürke, a tehén barna fonalból. A ruhákat köntös, vagy köpeny alakúra % szabjátok. Mária. József, a pász-*BB torok alakja előre, az állatoké ^ háttérbe kerülnek. A jászolt kis dobozból csináljátok, keménypa­pírból ragasszatok rá kecskelá­bakat, béleljétek ki raffiával, he­lyezzétek bele a fehér ruhás kis­gyermeket. A dobozt színes pa­pírral vonjátok be és készítsetek háztetőt rá. Jó munkát és igazi karácsonyi örömet kívánunk nek­tek. Keveházi Lászlóné Vándor :. Milyen nagy, új öröm kelt boldog éneket? Mért ujjong háladal? Mondjátok, gyermekek! Gyermekek: Ma jött a földre le,. kit Isten.rég ígért! Te jó hír, drága hír, .szállj vígan szerteszét! Vándor: Mondjátok, pásztorok, mi történt veletek, otthagyva nyájatok hogy elsiettetek? Pásztorok: ■ —­Más Bárányt ad nekünk az Ür ez éjjelen. Mindnyájan elmegyünk: Vár minket Betlehem. Vándor: Boldog kis Betlehem, ugy-e, megmondanád, hol, merre lelhetem H'7. Tsttm Rnránvát? Betlehem; E Bárány egykor majd vért hullat éretted. Most jászol várta őt, nem talált más helyet. Vándor: Siralom völgyében, Betlehem mezején hol jártok, angyalok? Nincsen itt égi fény! Angyalok: ' Siralom végetér! Zendüljön énekszó! Ne félj, ne félj, ne félj! Eljött a Megváltó! V ándor: Hát ilyen nagy csodát mívelt az Űr velünk? Elküldte szent Fiát! Felvirrad reggelünk! Mind: Ma jött a földre le, kit Isten rég ígéi't. Te jó hír, drága hír, cnrnl ! -i \riOnn r-r-fni'trtrríot f POLITIKA ÉS GAZDASÁG ezen részt, vett egyházunk részé­ről dr. Vámos József teológiai ta­nár. A Keresztyén Békekonferencia „Politika és Gazdaság” albizottsá­ga Zagonszkban (Szovjetunió) tar­totta ülését november végén, és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents