Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-27 / 48. szám

Egy templom megújulása az egész evangélikus egyház ünnepe Templomtalarosási ünnep Ssőkcdencsen Aranybánya a Duna-Tisza közén OTT VALAHOL A MONDABELI CSÖRSZ-ÁRKA MENTEN, de mindenesetre Budapest és Szolnok között a mértani felező vonalon van Dánszentmiklós. Még közelebbről, Tessedik szülőfalujától, Al­bertitől néhány kilométerre délre. Nem a világ közepe, s ha ko­runk utazója keresztülrobog rajta, semmiféle nevezetesség nem üti meg a szemét. Múltját is csupán évtizedekben mérik. Egyetlen említésre méltó intézménye van, a szovjet biológus, Micsurin ne­vét hordozó termelőszövetkezet. Az országút mentéről azonban ez sem mutat valami rendkívülit, azaz alig különböztethető meg más Duna—Tisza-közi szövetkezettől. Az aranyat termő sárga homok itt elnyúlik, kevésbé buckás, s csak a kerítések mögött tárja fel kincseit. Jártam már Heves, Nógrád s a Kisalföld hasonló üzemeiben, megcsodáltam az emberi leleményességet, s a vállalkozás sokolda­lúságát, amellyel a földet vallatóra fogták, hogy mire képes. Érzé­keltem a szenvedélyes küzdelmet, hogy a sziklába rejtett magot kibányásszák. Ámultam gondbarázdált homlokokon, amelyek mögött ezer fajta szándék húzódott meg, viaskodás a természet lehetőségeivel. Láttam erőfeszítéseket, hogy a népgazdaság érdeke­inek eleget tegyenek, s kudarcokat, vívódásokat. De itt Dánszent- miklóson, a Micsurinban, mintha egy kigöngyölt varázsszőnyegre lépne az ember, nem érez verejték szagot. PEDIG ITT SEM JÖTT LÉTRE MAGÁTÓL SEMMI. A fizika és a filozófia törvényei Dánszentmiklósra is érvényesek. Az alkotók, a tervektől a megvalósításig, nyilvánvalóan itt is emberek voltak, emberek, akik közül már jónéhányan elmentek a minden élők út­ján, és emberek, akik a jól lerakott alapokra építettek tovább. Mert a Micsurin az egyik legrégebbi termelőszövetkezete az országnak, ahol ha voltak is megrázkódtatások, átvészelték, s ma színvonalá­ban, felszerelésében, sokoldalú üzemi tevékenységében, valamint eredményeiben valahol az élen jegyzik. Igen, abban a korban, amikor még csak álom volt a nagyüzemi termelés, s a képzelet próbált fogalmat alkotni az emberibb és gaz­daságosabb paraszti jövendőről, valahogy ilyennek gondoltuk el a szövetkezést. De abban a korban még erősebb volt az önös szokás, s az újtól való félelem, amely inkább a közös szegénységet, mint a 1-özös jólétet festette csalóka egünkre. A számításból mindenesetre kihagytuk a tudatban végbemehető változást s a munkát, amely­nek eredménye nem maradhatott el. Ha a sopánkodásnál és káro- gásnál rekedtünk volna meg, változatlanul a szegény parasztok or­szága marad hazánk. Viszont parasztjaink jóléte, az áru bősége, s az exportindexek arról tanúskodnak, hogy „jó lóra tettünk”, a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. MINDEZT ITT DÁNSZENTM1KLÓSON GYAKORLATBAN TA­PASZTALTUK. Azok az adatok, amelyeket néhány sorban közlünk, munkáról és fáradságról beszélnek, de arról is, hogy a lehetőségek kapui még nyitottak. 2100 hektárt művelnek. Ebből mintegy 600 gyü­mölcsös (alma), 50 ribizli és egres, 250 szőlő, nem a leggazdaságosabb, 60 faiskola, 250 szántó stb. Üzemágai között szerepel vetőmag termelés exportra, sertéstenyészet, faüzem (ládakészítésre), 300 vagonos hűtő- ház, konzervüzem stb. S mindezt 800 ember látja el. De ilyen alacsony létszámmal azért győzik a sok munkát, mivel :'a gépesítés maximális. Az elv az, hogy minél kevesebb munkával minél többet termeljenek. S ezt szinte tökéletesen elérték. így jö­hetett létre az a szinte irreális eredmény (hazai viszonylatban), hogy pl. almából az egy főre jutó termésátlag 15—20 mázsa. A termés­átlag egyik feltétele természetesen a gyümölcsös öntözése. (Egyebek­ben a gazdaság felét tudják öntözni.) Milyen nagy szó ez a Duna—Tisza közén, a homokbuckákon! Természetesen így érthetővé válik a dolgozók magas átlagkeresete, amely meghaladja az évi 42 és félezer forintot a háztáji kereseten kívül, s a különböző szociális juttatások, mint pl. a nyugdíjak ki­egészítése. a tanulók ösztöndijazása, családok segélyezése, ahol szü­letés, házasságkötés, haláleset adódik. A TERMELŐSZÖVETKEZETBEN DOLGOZÓK MÁR REGEN NEM ,,PARASZTOK” a szó klasszikus értelmében véve. Üzemi dolgozók, akiknek képzettsége igen magas színvonalú, hiszen mil- liós értékű gépeket kezelnek. Jellemző, hogy 36 egyetemet, 40 közép­iskolát végzett dolgozójuk van. s csak 100 körül mozog a „gyalog munkások” száma, olyanoké, akiknek nincs semmiféle képzettsége, így vehetjük természetesnek azt, pl., hogy a múlt évben a „Rá- kóczi-vetélkedőn” irodalmi szintű és igényű verseny alakult ki a tagság főként fiataljai között. Mindezekről Főző József elnök számolt be, és mutatta meg gya­korlatban, mint fest egy aranybánya a Duna-Tisza közén. Engem a szövetkezeten belüli humanizmus ragadott meg első­sorban. Az, amint otthona és munkahelye egyidejűleg a dolgozók­nak a szövetkezet. Az, ahogyan az emberi sorsok felé fordul a kö­zösség. Ahogyan osztozni tud egyéni örömökben és tragédiákban. Amint felkarolja elesettjeit, amint törődik a tanulással és tovább­képzéssel. Igen, valahogy így képzeltem el évtizedekkel ezelőtt a szövetkezeti mozgalmat. TUDOM, HOGY VANNAK PROBLÉMÁK IS. Valószínűleg itt, a Micsurinban is. Tudom, hogy nem mindenütt ilyen gördülékeny a termelés, roppant gondokat képez a felszerelés, az értékesítés, és ezer és egu tényező. Azt is tudom, hogy nem mindegyik szövetkezet tudja azt nyújtani, amit a dánszentmiklósi. De mindez nem az elv hibája. Az elv jő, a többi már az embereken múlik. És mert tud­juk, hogy híveink egy része szintén szövetkezeti dolgozó, mi abban a reménységben élűnk, hogy előbb-utóbb ők is otthont találnak munkahelyükön, ha eddig még nem találtak. S értelmükkel fel­fogják és belátják, hogy ez a fajta módszer a korszerű. Lám. a dánszentmiklósiak évi forgalma 240 millió forint és bátran mernek tervezni 500 milliós beruházási hitelre! Ennek a haszna is egyszer a szövetkezet dolgozóié lesz. Rédey Pál (Az Állami Egyházügyi Hivatal, a Magyar Újságírók: Országos Szövetsége valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szervezésében a közelmúltban a hazai egyházi újságírók népes cso­portja látogatást tett a dánszentmiklósi Micsurin termelőszövetkezet­ben. A termelőszövetkezet vezetői részletes felvilágosítással és be­mutatással ismertették ennek az országos hírű szövetkezetnek a munkáját és eredményeit. Az egésznapos tanulmányút tapasztala­tait összegezte a fentiekben munkatársunk. Szerk.) A ködös őszi napon a 7-es út Nagykanizsa és Balatonkeresztúr közötti szakaszán mindkét irány­ból autók sokasága igyekezett az út mellett szerényen meghúzódó Szökedencsre. Az egykor Véséhez tartozó leánygyülekezet örömün­nepe vonzotta az egyházmegye gyülekezeteiből és az egyházmegye határain túlról érkezőket temp­lom tatarozás i ünnepélyre, hogy a kicsiny gyülekezettel együtt örül­jenek ezen a napon. / A BALATON IRÁNYÁBÓL ÉRKEZŐ D. DR. KÁLDY ZOL­TÁN püspököt a falu határában a gyülekezet küldöttsége fogadta. Autós kísérettel' érkezett a 116 éves, kívül belül megújított temp­lom elé, ahol a gyülekezet gyer­mekei nevében Fenusz László és Molnár Katalin köszöntötték. A gyülekezet köszöntését Papp Ist­ván gondnok tolmácsolta. A templom ll órára zsúfolásig megtelt. A helyi gyülekezet tagjai közül sokan a templom körül he­lyezkedtek el. ahol hangszórón ke­resztül hallgatták a püspök ünne­pi beszédet, aki 1 Kor 3. 16—17 ^alapján hirdette Isten igéjét. Be­vezetőben szólt arról, hogy az egész magyarországi evangélikus egyháznak ünnepe az, ha egy ma­roknyi gyülekezet megújítja templomát. Ez az ige azonban nem kőtemplomról beszél.' hanem egy másik templomról: a gyüleke­zetről. A gyülekezet Isten templo­ma. Az a gyülekezet, amelyik igent mondott az evangéliumra, hisz Jézus Krisztusban és követi Urát a szolgálatban. Ebben a templomban lakik az Isten. Ez a templom szent, mert Istené. Drá­ga áron vásárolt meg minket. Fiát adta értünk. Ezért lteLl lcomc- molyan vennünk templom vol­tunkat. Vigyáznunk kell arra; hogy be ne szennyezzük. Azok szennyezik be, akik a gyülekezetek t'agjai közül nem végzik becsület­tel munkájukat, nem szeretik egy­mást. nem becsülik az • öregeket. Pál azt mondja: ezeket elveszti, megítéli az Isten. Ezért a gyüleke­zet minden egyes tagjának temp­lommá kell lennie, szívében kell hordoznia az Istent^. Befejezésül arról szólt az igehirdetés, hogy a gyülekezet. Istennek ez a temp­loma a földön él. Isten szolgálatá­nak úgy kell folynia ebben a templomban, hogy a gyülekezet hasznára legyen az egész magyar népnek, saját községének, azzal a szeretettel, amit Urától kapott. AZ ISTENTISZTELETET KÖ­VETÓ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉST Papp Lajos gyülekezeti felügyelő nyitotta meg. majd a gyülekezet gondozólelkésze. Varga Árpád sze- petneki lelkész ismertette a gyüle­kezet és a templom történetét. A beszámolóból kitűnt, hogy a tata­rozás előtt nagyon romos állapot­ban volt a templom. A szépen helyreállított templom Bolf Tamás fővállalkozónak és a vele együtt dolgozóknak becsületes munkáját dicséri. A teljes helyreállítási költség 18:3.000,— Ft-t tett ki. Eb­ből a lutheránus világszövetségi segélyen túl, igen jelentős segítsé­get kaptak az Országos Gyülekeze­ti Segélytől, valamint az Egyház- megyei Gyülekezeti Segély kere­téből, s' megtapasztalták néhány testvérgyülekezet osztozását is a nagy vállalkozás segítésében. A nagy terhet vállaló kicsi gyüleke­zet pénzben és munkában sokat kapott a közegyháztól is s megér­demli a további támogatást is. Elsőnek Dubovay Géza esperes köszöntötte az ünneplő gyüleke­zetei az egyházmegye nevében. Ez­után Bide János, a Sávoly Közsé­gi Közös Tanács VB. elnöke kö­szöntötte D. dr. Káldy Zoltán püspököt és az ünneplő gyüleke­zetét, hangsúlyozva azt a jó vi­szonyt, amely az állam és az evangélikus egyház között kiala­kult, éppen a püspök-elnök követ­kezetes munkája és jó szolgálata révén. A gyenesdiási szeretetott­honból hozott köszöntést Mátis István igazgató lelkész. Gyiileke­Sajtóosztályunk minden évben több olyan könyvet ad ki, ame­lyet haszonnal olvashatnak, for­gathatnak az olvasók. Elsősor­ban természetesen a Bibliára és az énekeskönyvre hívjuk fel a figyelmet. Az új magyar fordítá­sú Biblia mellett kapható a régi Károli fordítás is. Az énekes- könyvben pedig bőséges imádsá- gos, áhítatos részt találhatunk. A mostani alkalommal néhány — a Bibliával összefüggő — könyvre hívjuk fel a figyelmet. Káldy Zoltán: Bevezetés az Újszövetségbe Nagy segítség ez a könyv a bibliaolvasó ember számára. Megnyílik az olvasó előtt az Új­szövetség korának egész történe­te, az újszövetségi ember gondo­latvilága, ismertté lesz az egyes újszövetségi könyvek keletkezé­se és szerzőinek élete, s köze­lebb kerülnek az olvasókhoz az egyes újszövetségi könyvek is. (Ára: 30,— Ft) Karner Károly: A Testté lett Ige Aki szereti János evangéliu­mát, örömmel veszi kézibe ezt a könyvet, mert megtalálja benne az evangélium keletkezésének körülményei mellett az evangé­lium szövegének magyarázatát, értelmezését, s felragyog általa Jézus Krisztusnak, a Testté lett Igének- alakja, megváltói mun­kája. (Ára: 45,— Ft) i Pálfi Miklós: Jeremiás könyve II. kötet A szerzőt nem kell bemutatni, hiszen a néhány éve elhunyt Pálfy Miklós professzor sokak számára ismerős. A könyvnek az a célja, hogy folytatása legyen Jeremiás (. kötetének, ami évek­kel ezelőtt elfogyott, s fényt de­rítsen Jeremiás próféta könyvé­nek második szakaszára. (Jere­miás 25—45 fejezet. (Ára: 62,— Ft) Csizmazia Sándor: Igaz emberségért A Hegyi beszédet a legtöbb bibliaolvasó ember szinte vers­ről versre isfneri. A könyv a zetiik áldásktvánásával köszöntöt­tek az ünneplő gyülekezetei a szomszéd gyülekezetek lelkészei. A köszöntők sorát Káldy Zoltán püspök-elnök zárta. Méltatta a gyülekezet áldozatkészségét és hangsúlyozta, hogy a cliakónia gyakorlása sokszorozza meg erőn­ket és tesz naggyá. Szólt Varga Árpád lelkész és felesége jó mun­kájáról is, amelyet a tatarozás kapcsán is végeztek. Délután e sorok írója végezhe­tett szolgálatot a megújított temp­lomban és egyházunk sajtómun- kájáról adott tájékoztatást sajtó­termeink vásárlására és olvasásá­ra buzdítva á híveket. Hegyi beszéd rövid áhítatok for­májában elkészített magyarázata. Jó segítség keresztyén életünk számára. (Ára: 32,— Ft) Hafenscher Károly— Selmeczi János— Vámos József: Az ember védelmében A könyv a 4, 5., 6, és 7. pa­rancsolat mai magyarázata. Nem véletlenül kerültek előtérbe ezek a parancsolatok az elmúlt évek­ben, hiszen éppen az emberek együttülékéből adódik a legtöbb probléma. A könyv jól eligazít a szülők tiszteletében, az emberi élet megbecsülésében és óvásá­ban, a családi, a házassági kap­csolatban és a tulajdon védelmé­ben. (Ára: 30,— Ft) A könyvek megvásárolhatók, vagy megrendelhetők az Evan­gélikus Sajtóosztályon (1088 Budapest, VIII., Puskin utca 12. I. em.). H — GYULA. Volt gyülekezeté­ben — ahol 24 évig szolgált Ben- kő István orosházá lelkész október 16-án igehirdetést végzett. A szeretetvendégségen „A keresz­tyén hit utópia, vagy realitás?” címen tartott előadást. — HALÁLOZÁS. Pusztay Ákos 26 éves mérnök, dr. Pusztay László surdi lelkész és felesége Balikó Ella egyetlen fia közleke­dési baleset következtében a sop­roni kórházban elhunyt. Temeté­se október 15-én volt a surdi te­metőben a kiterjedt rokonság, a- surdi gyülekezet és a környék őszinte együttérzésével, Fónyad Pál nagykanizsai lelkész szolgá­latával. „... az én békességemet adom nektek, ne nyugtalankod­jék a ti szívetek, ne is csügged­jen”. — Öze. Frank Gyuláné, sz. Bar- hanovich Mária a zuglói gyüleke­zet tagja lapunk olvasója október 24-én, 80 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése hamvasztás után november 9-én volt a Far­kasréti temetőben. A szolgálatot Harkányi László, a Sajtóosztály tördelő-szerkesztője végezte. — DUNAEGYHÁZA. Október 31-én, reformációi ünnepi isten­tiszteleten Deme Dávid kisapos- tagi segédlelkész igehirdetéssel szolgáit a gyülekezetben. — ZALAISTVÁND. November I 6-án a gyülekezetben Szalag Ta- I más nyíregyházi lelkész igelurde- I réssel szolgált és beszámolt a nyíregyházi gyülekezet életéről, mindennapi munkájáról. — BÉKÉSCSABA. Október 9- én ,,Gyülekezeti-nap” volt. Eboől az alkalomból igehirdetéssel es előadással szolgált.: valamint orgo- naestet adott Gáncs Aladár'nyír­egyházi főkántor-leikész. Pintér János Illyés Gyula: Szeretet, gyűlölet Hol a szeretet? Csak a gyűlölet habköpései érik szívemet. A szeretet — hogy kit szeret a nép, az óceán! — az mindig messzeség, az mindig köd? Mindig a gyűlölet jégtáblás habja ver hajót s szívet? A szeretet az mindig csöndre-kész? Mindig a gyűlölet zeng az egész nevében is? Vagy nincs is más, csak az? Mindig ütés. csak, soha se vigasz? I Sehol egy meleg áram, mely izén Kolumbusának, reményt, e vizen? Nem érzem. Gyűlölet és gyűlölet habrohamai verik szívemet. Egy szirmot, pihét, míg meg nem halok, egy levelet az ugató habok agyar-tajtékán, egy élet-jelet, irány-jelet, Indiám, Szeretet! Karácsonyi ajándéknak ajánljuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents