Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-27 / 48. szám

GYERMEKEKNEK. Konfirmáció Bizonyára feltűnt már nektek, hogy a kisgyermekek nem vesz­nek úrvacsorát. Egyházunk rend­je szerint a gyermekek csak a konfirmáció után járulhatnak a felnőttekkel együtt az Ür szent vacsorájához. A gyermekek 12— 14 éves korban részesülnek a konfirmációban. A KONFIRMÁCIÓT A KON­FIRMÁCIÓI OKTATÁS ELŐZI MEG. A konfirmandus korú gyer­mekek két télen át járnak a kon­firmációi órákra. Az idei konfir­mációi oktatás éppen ezekben a napokban indul el a gyülekeze­tekben. A konfirmációd órákon a lelkész megtanítja a gyermekek­nek mindazt, ami evangélikus keresztyén hitünkkel kapcsolatos. A gyermekek megismerik a Bib­liát, egyházunk rövid történetét, megtanulják, mit hiszünk Isten­ről és hogyan kell Isten akarata szerint élni. A konfirmációi okta­tásnál a legfontosabb mégis az, hogy a gyermekek megismerjék, milyen kegyelmesen hajol le hoz­zánk Isten az úrvacsorában, hi­szen a konfirmációi öktatás ideje alatt az első úrvacsoravételre ké­szülnek fel. A konfirmációi okta­tás végén, a konfirmációi vizsgán a gyermekek a gyülekezet előtt számot adnak, arról, mit tanultak a konfirmációi oktatáson, vagyis hogyan ismerik egyházunk taní­tását. A KONFIRMÁCIÓI ÜNNE­PÉLY húsvét utáni első vasárna­pon, fehér vasárnapon istentisz­telet keretében szokott lenni gyü­lekezeteinkben. A leányok ilyen­kor fehér ruhába öltöznek, a fiúk pedig ünnepélyes sötét öltözetben jelennek meg. A gyülekezet éne­ke és a lelkész igehirdetése után a konfirmandusok az oltár köré állnak, majd az Apostoli Hitval­lás elmondásával vallást tesznek hitükről. Ezután kijelentik, hogy hitükhöz mindhalálig ragaszkodni fognak és a gyülekezettel együtt imádságban kérik a Szentlélek erejét elhatározásukhoz. Ezután a konfirmandusok egyenként az oltárhoz térdelnek, a lelkész pe­dig kézrátétellel és egy ige el­mondásával megáldja őket. A lel­kész áldásával tulajdonképpen maga a Szentlélek konfirmálja meg a gyermekeket, azaz meg­erősíti őket hitükben. A konfir­máció után a lelkész kijelenti, hogy egyházunk rendje szerint most már a megkonfirmált gyer­mekek is részesülhetnek az Ür szent vacsorájában, és inti 'őket az úrvacsora gyakori és buzgó vételére. A KONFIRMÁCIÓI ünne­pély BEFEJEZŐ RÉSZE a kon­firmandusok első úrvacsora véte­le. Ez ugyanúgy megy végbe, mint más úrvacsoraosztás, azzal a különbséggel, hogy először a megkonfirmált gyermekek térdel­nek az oltárhoz és veszik maguk­hoz Krisztus Urunk szent testét és vérét, majd utánuk a szülők, keresztszülők és az egész gyüle­kezet. Minden keresztyén életében fe­lejthetetlen élmény a konfirmá­ciói ünnepély, hiszen ekkor éljük át először Isten megtartó erejét és hozzánk lehajló bűnbocsátó szeretetét. Ezt a felejthetetlen örömöt fejezi ki a konfirmációi ének is, amely a konfirmandusok ajkán szokott felcsendülni: Először lépek oltárodhoz, Ki értem haltál, Jézusom. Szent tested, véred bűntől oldoz, Megőriz a keskeny úton. Szegélyzi partját sok tövis, De az örök életre visz. Selmeczi János — SZÜLETÉS. Győri Péter könyvkötőnek és feleségének, Hesz Zsuzsannának második gyermekük született. Neve: TA­MÁS, JÓZSEF. — Győri János Sámuel békés­csabai segédlelkésznek és felesé­gének Opauszki Máriának máso­dik gyermekük született Neve: MÁRK, JÁNOS. A kereszt elése­ket a nagyapa, Győri János nagytarcsai lelkész végezte Nagy tárcsán, illetve Békéscsa­bán. Az ökumené útján Európai egyházak tanácskozása Szófiában az ökumenikus kapcsolatokról Lapunk olvasói előtt nem isme­retlen az Európai Egyházak Kon­ferenciájának, 110 nem-római ka­tolikus európai egyház közös öku­menikus szervezetének, a munká­ja. Szolgálata két nagy területet fog át: egyrészt az európai egyhá­zak közötti ökumenikus kapcsola­tokat építi, mélyíti; másrészt ezeknek az egyházaknak a fele­lősségét ébreszti kontinensünk békés jövőjéért, az európai népek és államok közötti együttműkö­désért. Ez év tavaszán ausztriai Gall- ncukirchenben rendezett európai egyházi találkozót mintegy 20 or­szág egyházi delegátusainak a részvételével az európai ökume­nikus szervezet. A téma rendkí­vül időszerű volt: az egyházak fe­lelőssége a fejlődő országok és a fejlődésben elmaradt területek iránt, a Helsinki Egyezmény ide­vonatkozó részei alapján. A ta­nácskozások központjában a ha­tékony, kiegyensúlyozott leszere­lés kérdése állt, mint a fejlődő területek megsegítésének legfon­tosabb előfeltétele. Annak idején röviden hírt adott az Evangélikus Élet erről a konferenciáról, amelynek anyaga most jelent meg könyvalakban az egyházak szá­mára. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Mező Mihály és felesége, sz. Dá­vid Judith a kecskeméti gyüleke­zet tagjai október 16-án családi és gyülekezeti közösségben ünne­pelték házasságkötésük 50. évfor­dulóját a kecskeméti templom­ban. „Mindeddig megsegített ben­nünket az Űr”. — I'abó Mihály, a kisapostagi gyülekezet egykori gondnoka és jelenlegi hűséges presbitere és fe­lesége, sz. Kovács Julianna, októ­ber 30-án Kisapostagon istentisz­telet keretében a gyülekezet kö­zösségével együtt ünnepelték há­zasságkötésük'50. évfordulóját. Is­ten igéjével adtak hálát az együtt töltött fél évszázadért és kértek áldást további életükre. „Élettel és hűséggel ajándékoztál meg en­gem”. — Kiss Pál és felesége ötven­éves, Legéndi Pál és felesége, Dudla Imre és felesége. Pék Már­ton Pál és felesége, Kubacska Já­nos és felesége és Buránszki Pál és felesége 25 éves házassági év­fordulót ünnepelt november 6-án Dunaegyházán istentisztelet kere­tében. Mind a hatan a gyülekezet prés oá terei. Az úrvacsoratételt kö­EZ ÉV ÓSZÉN BULGARIA SZÉP FŐVÁROSÁBAN rendezte meg az Európai Egyházak konfe­renciája a második európai teoló­giai konferenciát a kontinensünk egyházai közötti ökumenikus kap­csolatokról. Szófiában 18 európai ország 40 egyházának csaknem 100 hivatalos képviselője találko­zott, köztük 8 nemzetközi egyházi szervezet — így az Egyházak Vi­lágtanácsa, a Vatikán, az Európai Római Katolikus Püspöki Konfe­renciák Tanácsa és a Keresztyén Békekonferencia — képviselői. A szófiai egyházi találkozó három kérdéssel foglalkozott: mi a jelen­legi helyzet Európában az egyhá­zak közötti kapcsolatok terén? — milyen végső célt látnak maguk előtt az európai egyházak az öku­menikus mozgalomban? — mi­lyen utakon, milyen módszerek­kel mélyíthetik ökumenikus kap­csolataikat az evangélium hűsége­sebb hirdetésére és a világ, a tár­sadalom, az, ember javának szol­gálatára? Látványos eredményekkel, az egyházak közötti egységet akadá­lyozó teológiai, szervezeti különb­ségek feloldásával csak naiv ál­modozók számolhattak. A nairobi világkonferencia reálisan megál­lapította: hosszú és küzdelmes út vetően Szabó István, a gyülekezet lelkésze a gyülekezet vezetősége nevében Sajtóosztályunk kiadvá­nyaival ajándékozta meg az ün­neplő presbiter házaspárokat. Le­gyen áldás életükön, munkáju­kon a jövőben is, egyházunk javá­ra. — Sándorfy Menyhért, a so- mogyszili gyülekezet volt gond­noka és felügyelője, majd a bala- tonszárszói gyülekezet volt gond­noka és felesége, sz. Taubert Ilona TOvember 3-án Balatonszemesen ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját. Szolgálata idején jelentős segítségével épült fel a baLatonszemesi imaház. Isten iránti hálájuk megnyilvánulása­ként október 31-én úrvacsorát vettek, a gyülekezet pedig Isten gazdag áldását kérte további éle­tükre. — HALÁLOZÁS. Nikodémusz János ny. újcsanálosi lelkész no­vember 3-án elhunyt. Hamvasztás utáni temetése Budapesten lesz. . Ha elfogyatkozik is testem és szí­vem, szívemnek kősziklája es örökségem te, 'maradsz, Istenem, örökké”. áll az egyházak előtt az ökumeni­kus mozgalom jövője során. Vi­szont néhány lényeges ponton új meglátásokat adott és mélyebb, őszintébb kapcsolatok reménysé­gét erősítette meg a szófiai talál­kozó. Az „ökumenikus lelkűiét” a másik keresztyén és a másik egy­ház iránt — ez az ökumenikus mozgalom igazi alapja (Oliver Tomkons anglikán püspök előadá­sa). Az egyházi és teológiaá diffe­renciák ellenére lehetséges és szükséges a közös testvéri kapcso­lat Krisztusban (Christoph Hinz — NDK). „Az egy egyház nem va­lamiféle egyetlen és uniformizált szervezet, hanem az egyházak kö­zössége” (Zizioulas orthodox pro­fesszor). A római katolikus egyház és a többi egyházak között ma a püspöki tisztség, illetve a római püspök, a pápa, szerepe a legtöb­bet vitatott kérdés (Lanne belga katolikus teológus előadása). A négy főelőadás után négy munkabizottság vitatta meg az ökumenikus kapcsolatok bibliai, történeti, dogmatikai és gyakorlati vonatkozásait. Ezek néhány fon­tos javaslatot dolgoztak ki az európai egyházak számára: 1. az európai egyházak mindent tegye­nek meg az úrvacsorái közösség és ennek teológiai előfeltételei el­érésére; 2. vizsgálják felül és kor­rigálják ökumenikus lelkülettel egyházi történetírásukat és egy­házi oktatásukat; 3. imádkozzanak egymásért, más egyházakért és az azokhoz tartozó keresztyénekért; 4. találkozzanak gyakrabban egy­mással közös kérdéseik megvita­tására az egyes országokban is; 5. javítsák az egymás életéről való információcserét; 6. az egymás közötti testvéri együttműködéssel segítsék Európa békés, biztos jö­vőjét, a Helsinkii Egyezmény szellemében. Ezek az javaslatok hamarosan eljutnak minden euró • pai egyházhoz. A TESTVÉRI. KRISZTUSBAN VALÓ KÖZÖSSÉG JELEKÉNT a szófiai találkozó résztvevői min­den reggel más-más egyház temp­lomaiban (orthodox, pix>testáns és római katolikus templomokban) kezdték együtt istentisztelettel na­pi munkájukat. Maxim pátriárka, a Bolgár Orthodox Egyház feje, nagyszabású fogadást adqtt a résztvevők tiszteletére. Magyar- országról — e sorok íróján kívül — dr. Selmeczi János teológiai otthonigazgató és Dr. Szabó Lász­ló Ambrus debreceni református teológiai professzor vettek részt az európai egyházi találkozón. Dr. Nagy Gyula A hazát csak emberségesen lehet szolgálni Szalatnai Rezső uiolsó könyve AZ ÍRÓ POSZTUMUSZ MŰVÉT meg­hatva veszem kezembe. „Elindulunk és visszatérünk.” — ez a címe, s alatta a megjelölés: regény. De ahogyan indul, nyomban elárulja az olvasónak, hogy sa­ját visszaemlékezéseit beleszövi az író a történetbe. Az első sorokban egy őszi sé­tát villant ielénk az utolsó évekből, buda­pesti lakás/a közelében: „Hullanak az őszi levelek, rászáll a Vérmezőre egy arany- lóan susogó pikkely köntös, bokáig gazo­lok benne. Ereszkedik le egy-egy levél, vállamra is. akárha sárga pillangó. Amint kezembe veszem, s tűnődve darabokra morzsolom, eszembe jut a régi ősz. ami­kör diák voltam, és így hullottak, fönn északon, ezek a savartyü, pernyekönnyű, arany levelek, s feküdtek le talcarónak szegény Magyarország kifárasztott testé­re.” Aztán minden átmenet nélkül, írásjel­lel sem tudtál adva. a második bekezdés­ben már a 14 éves fiú kezd el beszélni, a hajdani Felvidék ..Óvárad” regény-nevű városkájában, s mondja a történetet egyes szám első személyben a könyv 340 olda­lán. Megkapó írói fordulat, mégis több annál: ezzel lebegteti végig Szalatnai Re­zső a titokzatos fátylat a regényen, amely párafüggnny egy pillanatra sem nyílik meg. s mögötte egybeolvad az ő fiatalkori személye és a monológot mondó Rácz lsfván fiú alakja. Elválaszthatatlan a könyv laojain a történeti emlékezés és a regénv*zövés. Már nem kérdezhetem meg az írót. miért választotta ezt a műfaji megoldást, a memoárelemekkel átszőtt reményformát, miért adott önéletrajz he­lyett önéletrajzi ihletésű, de szabadon alakított elbeszélést. Mégis sejtem a bel­ső maiját: a varázs-függöny azért borul rá a műre, hogy az író kötetlenül taníthas­son és válthasson Tanítás és vallomás ez a szépirodalmi alkotás, arról, ami az egy­kori történetem—irodalom tanár, a két ha­zában is élt szerző életét, lelkét mindvé­gig betöltötte. KEZDEM A TÖRTÉN ELEM-TÄRGY- GYAL. A regény egy nyár végétől egy má­sik nyár végéig mondja el az ódon kárpá­ti kisváros életét. 1918—1919 sorsforduló­ját. Az első nyár még Magyarországon játszódik, a második már Csehszlovákiá­ban. Óhatatlanul eszembe jut, hogy az író Szakolcán, a Nyitra megyei kisvárosban volt akkor diák, és olt élte át az állam- fordulatot.. Mesteri a rajza az emberek­nek, a gondolkozásnak, a mindennapi eleinek, a társadalmi és nemzeti helyzet­nek az állami változás előtt, alatt és után. Magyarokat, szlovákokat, cseheket, oszt­rákokat látunk e bonyolult idő kisvárosi terében. A városkába érkező hírek zajlá- sa cs ami ott végbemegy, messze hitele­sebb belső képe a történelmi fordulatnak, mint a köztudatban élő. Mi, a mai Magyar­ország határai között felnőtt nemzedék, annak idején a húszas években nem is kaphattunk igaz beszámolót, s már ezért is lélegzet-visszafojtva olvassuk a helyi híradást hat évtized távolából. Hű és em­berséges ez a történelemóra, amelyben részesülünk, mert az író nem szépít, de megért és szeret. Megérti és szereti az ott élő szlovák népet, amely kisebbségi sors­ból hazát kapott. FOLYTASSUK A HAZASZERETET- TÁRGGYAL. A Felvidéken hirtelen az új csehszlovák állam keretei közé jutott ma­gyar kisebbség tájékozódását, magatartas- és feladatvállalását keresi a könyvben a mesélő hős, közepes sorsú család fia. Eb­ben segít néhány diáktársa, és főként Fen, az okos, komoly gondolkozású kéménysep- rölegény, szocialista elkötelezésü, nemzeti érzésű magyar münkásfiú. A néhány did!; maguk között magyar önképzőkört alakit, elvégzik odahaza az idegennyelvűvé lett gimnázium tananyagát magyar nyelven is. Szomjasan foglalkoznak a magyar iro­dalommal. A főhős, Rácz István, egyszer csak képeslapot kap egyik cseh tanaruk­tól a szünidőben. A tanár meglátogatta földijét és ismerősét, Petr Bezruc nevű cseh költőt, akt nagy szeretettel emlegette neki Petőfit mint példaképét. Az üdvöz­lőlap tanulságát így vonják le a fiúk: „Tudjuk, Petőfi bátorítja Bezrucot, Bez­ruc hajthatatlan igazságkeresése rávilágít nekünk Adyra; est Budapesten most sen­ki nem érti, de az igazság és szépség bár­honnan jön: segíti egymást. Nekünk erre a meggyőződésre kell építenünk. Apáink a világháborúval elrontották a világot, próbáljuk meg mi a fiatalok lelkében új­ra. felépíteni.” Ebben a beszélgetésben hangzik el ez is: „Egy pillanatra sem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy legfőob leckénk a nemzeti irodalom, a nemzeti múlt és hazánk teljes földrajza.” Még előzőleg törtéit: a városkát elfog­laló légionáriusok jövetelének hitére egyik osztálytársuk fegyveres ellenállást szervez. Feri hiúsítja meg az esztelen vér­ontást. „Ezt a, haza nem kívánja — mond­ja. — A haza a legszebb emberséges érze­lem a szivünkben. S ami emberséges, azt csak emberségesen lehet szolgálni.” Ki­alakul a kis társaságban a szomszéd né­pek együttélésének, egymás megbecsülé­sének az eszméje. Néhány közeli és távo­labbi múltú történeti mozzanat — a mai olvasó számára is meglepetésként — szö­vi össze tényekkel ezt a testvériséget, egy vasúti utazás közbeni társalgás folyamán. SZÜLŐFÖLD-ÓRÁKRA IS BEÜLÜNK a könyv padjaiba. Csak a szív emlékezé­sén át lehet így leírni az egykori kisváros utcáit, zsombékos határát, a szőlőhegyet, meg a fiúk utazása kapcsán' Pozsonyi, ahol az író az egyetemet végezte és hiva­tását betöltötte 1948-ig. Az emlékező han­gulatot árasztja a könyv igen megkapó borítólaprajZa is, Kiss Marianne munká­ja. Szalatnai Rezsőnek megadatott, hogy e mű írásával búcsúzzék az életétől. „Elin­dulunk és visszatérünk”. Visszatérhetett a diákkorába, belevarázsolhatta a regénybe a felejthetetlen, derűs iskolai emlékekéi, a fiatal évek szomorúságait is. főként pe­dig a készülést a jövőre. S a közben el­telt termékeny élet tapasztalataival telít­ve. vallhatott — az ö megkapó stílusával, amelyet annyira szeretek — egész emberi és írói hivatását átható eszményéről: a nemzet igazi szolgálatáról. Aki nem tud­ta volna eddig, ebből a könyvből megis­merheti: ez Szalatnai Rezső! A hagyomá­nyos történetszövés, a szereplők gondol­kozásának és a párbeszédeinek kifinomí­tása, a halkan érzelmes pillanatok is mind egészen ö. Tiszta, nemes szívének dobogá­sát érezzük a lapokon. Érdemes a meg­szűnt szívverés lüktetéséhez hozzáérinte­ni lelkünket. Vcöreös Imre

Next

/
Thumbnails
Contents