Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-10-23 / 43. szám

Hálával áldozzál — lobbantsd lángra! PüspökLátogatás Albertirsán Ritka alkalom, hogy püspök egy községben egy vasárnap két nagy gyülekezetei látogat meg. E-z . történt szeptember 25-en Albert- irsán. D, DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK-ELNÖK. aki egy héttel előbb a magyar küldöttség veze­tőjeként az uppsalai dómban pré­dikált. most egyházkerülete két gyülekezetének örömünnepét gaz­dagította szolgálatával. Keveházi László esperes szavai hűen érté­kelték Káldy Zoltán püspök mun­kásságát: „Soha evangélikus püs­pök ilyen széleskörű országos és világtávlatú szolgálatban nem ál­lott és ugyanakkor ennyit a gyü­lekezetekben nem szolgált.” Ezért különösképpen is hálás az irsai 1 gyülekezet, hogy 116. — nem is kerekszámú — templomszentelési' emlékünnepen püspökét templo­mában köszönthette és hallgat­hatta. A templomot a sürgető .szüreti időben is megtöltő gyülekezetnek » a püspök Zsolt 50, 14—15 alapján prédikált. Ennek az ünnepnek a közép­pontjában a hálaadás áll. A zsol­táríró éppen itt kapcsolódik be az irsai gyülekezét ünepébe. Hálával áldozzál! Teljen meg a szíved há­lával és fakadjon ki belőle a hála­adás! Most elsősorban a templo­mért. Az, akit Isten különöskép­pen megajándékozott benne, nem tud közömbösen elmenni mellette. Tud érte háláimét mondani. Ami óta Jézus Krisztus önmagát adta a kereszten a világért, hogy éle­te. üdvössége és békessége legyen, attól kezdve semmi áldozattal nem lehet pótolni azt, hogy önma­gunkat áldozzuk Istennek. Isten elfogadja a kimondott hálaszót, a templomra való hálás adakozást, de mögötte azt nézi, kérdezi: a szí­vedet átadtad-e? Önmagamat oda­adni azt jelenti, hogy föladom ön ző élelemet, s az Isten akaratüt cselekszem az egyház a haza és az emberiség nagy családjában. Er­re a hálára újuljon meg a gyüle­kezet. Az ige arra is segítséget ad. hogy megvizsglájuk magunkat: •.teljesíted a Felségesnek tett fo­gadalmaidat!” Az igehirdető püs pök végigvezette a gyülekezetei a keresztelőkor, konfirmációkor, es­küvőkor, úrvacsoravételkor tett fogadalmakon. Az igehirdetést követő napok­ban az igehallgatók közül bizo­nyára sokan kérdezték meg ön­magukat, hogy mennyire tartot­ták meg fogadalmaikat. , AZ ISTENTISZTELETET KÖ­VETŐ KÖZGYŰLÉSEN Bárdossy Tibor, a gyülekezet lelkésze tétt jelentést arról, hogy templom­szentelési emlékünnepére a gyüle­kezet villamosíttatta három ha­rangját. Beszámolt arról is. hogy a gyülekezet úgy igyekszik betöl­teni diakóniáját, hogy az Orszá­gos Egyház egy tagjának tekintve magát állandóan figyelemmel kí­séri az ott folyó teológiai munkát, másrészt fokozott felelősséget vállal a közegyházért. A közgyűlésen köszöntötte a püspököt és az ünneplő gyüleke­zetét Keveházi László esperes. Örömét fejezte ki, hogy a duna- haraszti és az irsai gyülekezet testvérgyülekezetté fogadta egy­mást, s hogy az irsai gyülekezet rendszeres segítséget nyújt a ki­sebb lélekszámú testvérnek. Káldy Zoltán püspök a továb­biakban tanzániai és svédországi útjáról adott élményt jelentő is­mertetést és értékelést, úgy érez­tük. az elhangzottak nemcsak só­sáig emlékezetesek, hanem meg­határozó erejűek is maradnak számunkra. DÉLUTÁN AZ ALBERTI GYÜ­LEKEZETBEN folytatódott Kál­dy Zoltán pöspök szolgálata, ahol részt vett annak a hét lelkésznek a találkozóján, akik 30 éve indul­tak el a szolgálat útján. Egyikük éppen a gyülekezet lelkésze: Ro- szik Mihály, s a többiek: Babka Tivadar. Deme Károly. Fábry Ist­ván, Gáncs Aladár. Muntág An­dor. Tóth-Szöllős Mihály. Minden­ki beszámolt életéről, munkájáról. Hét ember élete tárült a püspök elé. akinek mindnyájukhoz szeJ mélyesen volt szava. Értékelte munkájukat, tanácsolt, bátorított. AZ ÉVFOLYAMTALÁLKOZÓ A DÉLUTÁNI ISTENTISZTELE­TEN folytatódott, ahol ugyan­csak a püspök hirdetett igét, úr­vacsorát osztott a jubil-álóknak és megemlékezett Roszik Mihály 25 éves alberti szolgálatáról. 1 Tim 4, 14—15 és 2 Tim 1, 6—8 alap­ján beszélt a kétféle elhívásról. Az első az általános elhívás, szol­gálatba állítás. Ezt kapta meg Ti- móteus Páltól, a hét lelkész 30 évvel ezelőtt lelkésszé avatásuk alkalmából. A második elhívást Timóteus a vének, a gyülekezet presbiterei által nyerte el. ezt nyerték el mind a heten megha­tározott feladatra. A szolgálat végzésére mindenki kapott valamilyen kegyelmi aján­dékot. Ez a kegyelmi ajándék azonban hamu alá kerülhet. Ezért kéri Pál: lobbantsd lángra a szunnyadó parazsat. Saját magun­kat azonban nem tudjuk lángra gyújtani. A szolgálathoz, lobo- gáshoz felülről való szél, a Szent­lélek ereje kell. Az erő, a szeretet és a Józanság Lelke. Mert ez az erő nem pótolható nagy hangerő­vel, szeretet nélkül nincs diakó- nia és önuralom nélkül sem lehet szolgálatot végezni. Az ige üzenetét végül a püspök az egész gyülekezetre alkalmazta: Engedje mindenki a gyülekezet tagjai közül, hogy a szolgálat fü­zét a Szentlélek Isten nagy lángra lobban tsa. KÜLÖNLEGES ÉLMÉNYT JE­LENTETT A GYÜLEKEZETNEK IS, hogy egyházunk vezető püspö­ke kézr-á tétellel és úrvacsoraosz- tussal erősítette szolgatársait i gyülekezetek, népünk és az embe­riség iránti még odaadóbb mun­kára. Az istentisztelet vegén Ro­szik Mihály lelkész a püspöknek beszámolva hálatelt szívvel kö szönte meg Istennek és a gyüle­kezetnek az Albertiben töltött 25 évet. Ezután meleg hangulatú, testvé­ri együttlétbe fehér asztaloknál köszöntötték a jubilálókat D. dr Káldy Zoltán püspök, Keveházi László esperes, Bárdossy Tibor ir­sai lelkész — az Alberti Szeretet­otthon lakói nevében is, Csernák Károly felügyelő — átadva az al­berti gyülekezet értékes ajándékát —. és dr. Csongrádi János szar­vasi felügyelő. Végül Roszik Ml- hályné köszönte meg meghatotta« Istennek a gyülekezet kimondha­tatlan szeretet és számtalanszar megtapasztalt segítségét. Így Vett áldást a két PESTMEGYEI GYÜLEKEZET, szívükben őrizve az igéket: háld val áldozzál az Istennek — lob bántsd lángra az Istennek ben­ned levő kegyelmi ajándékát. Bárdossy Tibor ILLYÉS GYULA: A KÖLTŐ S A GALAMB Rálöttem a galambra, de nem találtam el; zsákmányom nem mafadt más, csak egy lengő pehely; meg az a szemrehányó, riadt elröppenés, ahogy a galamb oldalt szökkenve hátranéz. Elsüttette a fegyvert ifjúi vad remény; láturn ma is a pelyhet, hogy ieng-libeg feléin. Ráióttem a galambra, nem lőttem meg, de ő tekintetevei újra- ujra szívembe lő. (1936) lleiikócxy Dániel ravatalánál NEGYVENNYOLC ÉVES KO­RÁBAN, hosszú szenvedés htan hunyt el. Szívós szervezete és erős szíve hosszú hónapokon át viaskodott a rákbetegséggel. Mai­iéi évvel halála előtt tudta, hogy helyzete reménytelen, de erős lé­lekkel viselte a megpróbáltatá­sokat. Mély részvét kísérte utol­só útjára. Különösen megrendítő, hogy három fia közül a legkisebb még csak kétéves. A NYÍREGYHÁZI GYÜLEKE­ZET mindig hú-es volt lelkészei iránti szeretetéröl. Ez nyilvánult meg akkor is, amikor szeptember 30-i temetésén mintegy 500 hivó búcsúzott el szeretett lelkészétől. Megkapó volt, ahogy a Luther- kabátos lelkészek Vietorisz József énekköltő szerzeményét énekelték elhunyt lelkésztársuk ravatalá­nál. EVANGÉLIKUS PAPI CSA­LÁDBÓL SZÁRMAZOTT, egyko­ri szegedi lelkésznek és esperes­nek volt a fia. 1953 óta állt lelké­szt szolgálatban, s azóta ebben aZ alapvető feladatban és funkció­ban égett el élete. Kölesei lelkészi szolgálata során megismerte és megszerette a falu népét. Ottani volt hívei is kimutatták szereletü- ket azzal, hogy nagy számban jöt­tek el ravatalához. A dél-szabol­csi misszióban végzett szolgálata jellegzetesen szórvány-munka volt. Nyíregyházi lelkész korában is egyformán otthon volt a nagy­templom szószékén és öltárán, s a távoli szolgálati helyeken: Olcs- ván, Komádiban, Kisvárdán. 12 éven át volt a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese. Szolgálata kihatott egész Észak-Kelet Ma­gyarországra. Jól értette egyhá­zunk Istentől rendelt útját és küldetését. Nyíregyházán ő állt a haladás élére. Különösed jó kap­csolatot épített ki a Hazafias Nép­fronttal, ahol megyei tisztséget is viselt. Méltóképpen képviselte a szolgálat teológiáját, ahol maga Jézus, a legfőbb szolgálattevő jár elől. SZERETETE KISZÉLESÜLT HAZÁJA ÉS NÉPE szolgálata irányéban is. Megbecsült volt mű­ködése Nyír-egyházán, ahol a vá­rosi tanács megtisztelte a „Pro űrbe” kitüntetéssel. Az állam és egyház együttműködésének útját jól képviselte., A békemozgalom- ban fáradhatatlanul vett részt. Ebbéli munkáját ismerte el az Országos Béketainács kitüntető ok­levele, amit fél évvel ezelőtt ve­hetett át. A TEMETÉS SZOLGÁLATÁT Szabó Gyula esperessel és Csiz- mazia Sándor igazgató-lelkésszel végeztem el egykori tanítványom és szeretett testvérem ravatalá­nál. Az igehirdetés vigasztalása arra a-Jézus Krisztusra mutatott rá, aki győzött a halál felett, aki a feltámadás és az élet, és aki csak él és hisz őbenne, ha meg­hal is, él! Jézus a kapcsolópont élők és elhunytak között, Benkó- czy Dániel és a családja között, Ö az ura az élet és halál birodálmá- Ottlyk Ernő A MAGYARORSZÁGI egyhazak ökumenikus tanácsa és tagegyházai kezdkttől fogva figyelemmel kísérték az európai biz­tonság megszilárdításáért, továbbá az együttműködés elmélyítéséért végzett fáradozásokat és a népek, valamint minden jóakaratu ember közös érdekének tekintették azok sikeres előrehaladását. Az aláírás óta eltelt idő alatt beigazolódott, hogy a megállapodá­sok megvalósítása a részt vevő országok népeinek a javát szolgálja és egyben hatékony hozzájárulást jelent a világ békéjéhez. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a záróokmány megvalósításának történel­mi perspektívája folyamata lépésről lépésre, töretlenül halad jón előre. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA NEVEBEN KIFEJEZÉSRE JUTTATJUK azt az őszinte kívánságun­kat, hogy az aláíró államok képviselőinek belgrádi tanácskozása e folyamat munkálásának eredményes alkalma legyen: segítse elő az enyhülés erősödését, találjon új lehetőségeket az együttműködésre, teremtsen alapot és módot a Helsinki szellemében végzett közös erő­feszítések folyamatosságának a biztosítására. Az összegezésnek és a továbbhaladás lehetőségeinek a keresése idején sajnálatosnak tartunk minden olyan szemléletet, amely a hel­sinki megállapodások lebecsüléséből ered és figyelmen kívül hagy­ja, vagy nem megfelelően értékeli az eddigi eredményeket... Nem tekintjük előrevivőnek az emberi jogok tiszteletben tartása alapel­vének a záróokmány összefüggéséből kiragadott és szelektív irány­zatú kezelését. Az emberi jogok megvalósulása minden hívének vi­lágosan kell látnia az enyhülés jelentőségét, hiszen az összes embe­ri jogok minden ember számára csak békében és biztonságban va­lósíthatók meg. ^ EURÓPÁNAK ÉS A VILÁGNAK ÉGETŐ SZÜKSÉGE VAN AR­RA. hogy a népek biztonságban éljenek, az együttműködés elmé­lyüljön. a politikai enyhülés megerősödjék és katonai enyhüléshez: a fegyverkezési verseny megállításához, hatékony leszereléshez ve­zessen. Különösen is jelentős, hogy a harmincöt aláíró állam lépései kihatnak a föld minden részére és jelentősen elősegíthetik a fejlődő országok népeinek javát. Minden felelős tényezőnek és jóalcaratú embernek erkölcsi kötelessége, hogy ezt a folyamatot elősegítse és az ehhez szükséges nemzetközi légkor megteremtéséhez hozzájárul­jon. Ezt tekintjük az egyházak és keresztyén emberek elsődleges fel­adatának is, amelynek munkálása erkölcsi normáikból következő sürgető parancs. Az európai kormányok tárgyalásainak e jelentős időszakában imádkozunk azért., hogy áldás és eredmény kísérje a biztonság az együttműködés növekedéséért végzett erőfeszítéseket. Hálával em­lékezünk meg a kormányok és felelős államférfiaknak, elsőrenden is hazánk kormányzatának a helsinki záróokmány megvalósításáért kifejtett tevékenységéről. Továbbra is készségesen veszünk részt a magyar társadalomnak, és a nerpzetközi szervezeteknek békét, együttműködést és szolidaritást építő akcióiban. Magunkévá tesszük és támogatjuk a nemzetközi egyházi szervezeteknek minden olyan törekvését, amellyel Helsinki szellemének érvényesülését, a kedvező nemzetközi légkör kialakítását munkálják. EGYHAZAINK GYÜLEKEZETEIT KÉRJÜK ÉS HÍVJUK, kisér­jék figyelemmel a belgrádi tanácskozásokat. Osztozzanak az imád­ság szolgálatában, és legyenek Cselekvésre készek, megemlékezve a bibliai tanításról: „Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el azoknak, akik békességre törekednek” (Jak 3, 18 vers). A MAGYARORSZAGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÄCSÄNAK ELNÖKSÉGE Ülésezett az Ökumenikus Tanács Elnöksége A MAGYARORSZÁGI EGYHA­ZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁ­NAK ELNÖKSÉGE szeptember 27-éri ülést tartott a református zsinati iroda székhazában. Dr. Bartha Tibor püspök, az Ökume­nikus Tanács elnöke megnyitója^ ban kegyeletes szavakkal emléke­zett meg Ráski Sándor püspök, az Ökumenikus Tanács alelnöke el- hunytáról. Méltatta az időközben nyugalomba vonult Szamosközi István püspök, alelnök értékes munkásságát. DR. TÓTH KÁROLY, a Keresz­tény Békekonferencia főtitkára beszámolt . a mozgalum ei évi munkájáról és tájékoztatott a jövő feladatairól. A főtitkár emlékezte­tett arra, hogy az ENSZ a vele együttműködő nem kormányszin­tű szervezetek sorában a mozgal­mat magasabb státuszba emelte. Így került a mozgalom egy beso­rolásba például az Egyházak Vi­lágtanácsával. A legújabb ese­mények között említette a latin­amerikai regionális bizottság meg­alakulását, valamint a KBK afri­kai területi bizottságának a létre­hozását, amely az év végén tartja első ülését Sierra Leonéban. To­vábbá szólt áz V. Béke Világgyű­lés előkészületeiről, amelyre 1978. június 22—29. között, Prágában kerül sor. A gyűlés főtémája: „Is­ten szolidaritásra hív”. Ennek bib­liai alapját ez az ige képezi! .Egyengessed lábainkat a békes­ség ösvényére” (Lk 1:79). A világ­gyűlésre mintegy ötszáz résztvevőt várnak. DR. BARTHA TIBOR püspök szólt a KBK ez évbén is kibocsá­tott felhívásáról, amelyben a móz­gálom ajánlást tesz a gyülekeze­teknek, hogy október 23-át nyil­vánítsák ENSZ-vasárnappá. AZ ÜLÉS SORÁN DR. KÄLDY ZOLTÁN evangélikus püspök, al­elnök, a Lutheránus Világszövet­ség Dar es Salaam-i naggyűlésé- ről, dr. Berki Feriz esperes ad­minisztrátor pedig az EVT által szervezett prágai ortodox tanul­mányi ülésről számolt be. Dr. Bartha Tibor püspök tájékoztatást adott a Református Világszövet­ség St. Andrews-i centenárium,i nagygyűléséről és az EVT KB leg­utóbbi üléséről. DR. TÓTH KÁROLY főtitkár részletesen szólt az arnoldshaini Evangéliumi Akadémián (NSZK) október 24—28. között tartandó Magyar Hét programjáról. Erre az alkalomra egy több mint tíz­tagú egyházi küldöttség és két meghívott szakértő utazik. KOVACH ATTILA zsinati ta­nácsos ismertette az Európai Egy­házak Konferenciája 1978-ban ha­zánkban tartandó tanulmányi ta­nácskozásának terveit. Az Elnökség foglalkozott a Hel­sinki Záróokmányt aláíró államok belgrádi értekezletével, és az új fegyverfajták, különösképpen a neutronbomba kérdésével. Az emberiség jövőjét érintő kérdé­sekben elfoglalt álláspontját nyL latkozatban tette közzé, melyet lapunk más helyén közlünk. DR. PRÖHLE KAROLY főtit­kár jelentésében személyi és anya­gi kérdéseket terjesztett az ülés elé. Az Elnökség ülése dr. Bakos Lajos püspök imádságával ért vé­get. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának nyilatkozata a belgrádi konferenciáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents