Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-10-16 / 42. szám

/1 napi munka hűségében

Beiktatták hivatalába Bárány Gyula esperest

Körzővel és vonalzóval sem lehetett volna pontosabban Győr és Sopron között a felező pontot megtalálni, mint ahogyan meglelték azt öntudatlanul is a be- ledi ősök. Igaz, nem a 85-ös főútvonal mentén, hanem attól délre, egy képzeletbeli rombusz alsó csúcsán, a vasi és veszprémi egyházmegyék közvetlen közelében. Az egyházmegyei határokon kívül két országhatár is keríti a 30 egyházközséget, az osztrák és csehszlovák. Itt vagyunk tehát hazánk északnyugati csücskében a Kisalföldön, e csodálatos és termékeny medencében, amely Győrtől fut egy- végtében Sopronig, ahová azután lemerészkednek az Alpok lankái.

Az egyházmegye így körülrajzolva csak 1952 óta áU fenn, korábban négy megyéből állt. Politikailag is legalább háromból. Emberöltőnyi múltja még nem kovácsolta történelmi egységbe, s a régi megyeházák helyi érdekű gondolkodása fel-felbukkan és noha Győr magasan kiemelkedik, versenyben maradt még Sopron és Mosonmagyaróvár. A kihívásnak eredménye a lendületes fejlődés, amely az ország egyik legszembetűnőbb jelensége. E versenyfutásban alig maradnak alul Kapuvár, Csorna és a megye többi kisebb, nagyobb települései.

EBBEN A MEGYÉBEN LÉPETT ELŐSZÖR MAGYAR FÖLDRE A REFORMÁCIÓ. Hódításának nyomait merengve szemléljük Sopronban. A város története át, meg átszövődött egyházunk múltjával. Itt működött a költő-püspök. Kis János, s itt fedezte fel a magyar Hora- tiust, Berzsenyit Győr sem maradt el az evangélikus szellemi élet gazdagításából. Ráth Mátyás, az első magyar újság, a Magyar Hírmondó alapítója győri volt, de falai között működött Huszár Gál. Torkos András. Szentesei Bárány György, fíaubuer Máté és a többiek. E megye őrzi a „legnagyobb magyar’' álmát, Széchenyiét, akinek programja éppen napjainkban valósul. A szellemi élet körképéből csak néhány mozaikra tettük ujjúnkat, »de ez a szellemi hagyaték kötelezi Beledet.

BELED még soha nem volt esperest székhely. S a Győr, Sopron között fekvő község, a két nagy történelmi, kulturális múlttal rendelkező város pilléreire helyezett szerény kupola lett. Igaz, csak 3 ezer lelkes a falu, de hatalmas lendülettel igyekszik pótolni a magyar falvak lemaradását. A községben élő 700 evangélikus a többfelekezetű lakosság szorgos társadalmát képezi. Noha a reformáció idején már létezett, a fonal megszakadt és csak 1829- től önálló a gyülekezete. A község nagy szülöttje Szeniczei Bárány György, a hallei gondolat magyar megvalósítója.

SZEPTEMBER 28-ÁN IKTATTÁK BÁRÁNY GYULÁT, a gyülekezet lelkészét, esperesi tisztébe. Csak meghatódott hangon lehet arról szólni, milyen szépen rendezett ünnepség keretében. Milyen sokan hozták el szerete- tültet, jókívánságukat, bizalmukat, s hogyan tették ünneppé az őszi hétköznapot a feketébe öltözött férfiak és asszonyok püspöktől a gyülekezet egyszerű tagjaiig. Bárány Gyula jiöztiszteletben álló lelkész most arról győződhetett meg, hogy közszeretetben is részesült. Csupa bizalom, várakozás előzi meg esperesi munkáját.

Ügy ismertük őt, mint, aki örökké derűs, aki soha senkit meg nem bántana, akinek tengernyi türelme van mások meghallgatására, akinek szíve kívül dobog, s akinek igehirdetéséből vigasz. eligazítás .reménység sugárzik. Bárány Gyula komolyan veszi a hitet és a szolgálatot. De mutatkozzék be ő maga is!

— Elődöm Weltler Rezső volt. Mellette betekintést nyertem az egyházmegye vezetésének munkájába. Hagyatékából szeretném átvenni és folytatni a társadalmi és politikai szolgálatot is. Amilyen őszintén végezte, úgy kívánom én is végezni. Segítő szándékkal, egyenletesen és szakadatlanul. Weltler „nagyvonalú” esperes volt. Kontinensekben és évszázadokban gondolkodott. Én aprólékos vagyok. A kicsi dolgokat kívánom megoldani. Beköszöntő beszédemnek is ezt a címet adtaim: „Naprál-napra.”

MI A TERVE?

— A testvériség kiépítését tűztem ki először is célul. Amit így mondunk: „fraternitas”. Ezt

igazivá, bensőségessé kívánom tenni. Rövid időn belül minden lelkésszel bizalmasan szeretnék beszélni. Ha őszinték lesznek és ismerem problémáikat, akkor közösen keressük a megoldást.

Nem szeretnék „pap-párti” lenni, de fel .kell ráznom azokat, akik talán megkeseredtek, belefáradtak a szolgálatba. Rá akarom őket döbbenteni, hogy nincsenek egyedül. A lelkészek számíthatnak a gyülekezetre, az emberekre. Saját példám sokat mond erről. Kisbaboton, ahol 18 évet szolgáltán^ vagy itt, ahol még csak öt éve vagyok, mindig számíthattam az emberekre. Csak ha szívet adunk, kapunk szívet, csak ha emberséget adunk, számíthatunk emberekre.

— Politikailag is valahol itt keresem a megoldást. A napi munka hűségében, becsületes helytállásban szolgáljuk igazan népünket, hazánkat. A világméretű kérdések is szemem előtt vannak. De nagyon sokan a világméretek, és absztrakt kifejezések mögé bújnak. Könnyű az „éhező világról”, „faji megkülönböztetésről”, „háborús feszültségről'’ beszélni, de meg kell tanulni a saját portánkon becsületesen dolgozni, mert ebből lesz kenyér, vagy nem megkülönböztetni világnézeti és társadalmi szempontok alapján, békésnek lenni abban a közösségben, állóvá a társadalom állított.

— Egyértelműséget várok a lelkésztársaktól. Arról beszéljenek a bibliaórakon, családlátogatásokon, amiről a Hazafias Népfront vagy egyéb üléseken szólnak. Legyen vége a kétértelműségnek. A becsületes lelkészt szolgálat ezt kívánja.

Bárány Gyula az ún. háborús 'nemzedék lelkésze. Győri munkáscsaládból jött, ahol öt gyermek nevelésének gondja szakadt a szülőkre. Ma ötven éves. és neki nem kell arról szólni, mit jelent a háború vagy a nincstelen- ség. Szerénysége, mögött ott húzódik a gyermekkor küzdelme, a parányi otthon gondja. Szíve azért olyan nyitott a fájdalmak felé. mert elevenen él benne a szívtelenség, egy embertelen korszak ’ hideg közönye. Vágyódik szeretetre. de tudja, hogy csak akkor részesedik benne, ha megelőzőleg szeretni tud.

A közegyház régóta felfigyelt rá. bizalma feléje sugárzott. S ő méltó volt erre a bizalomra. Méltó volt, mert maga is bízott abban az egyházvezetésben, amely kitaposott egy becsületesen járható utat egyházunk számára a szocializmust építő Magyarországon.

KIMAGASLÓ ES EMLÉKEZETES VOLT AZ IKTATÁS ÜNNEPSÉGE, ötven lelkész az egyházmegye valamennyi gyülekezete (mintegy harminc) képviseltette magát. Köszöntötték az új esperest: D. Dr. Ottlyk Ernő,

az Északi Egyházkerület püspöke, Horváth Antal egyházügyi titkár, Gombás László, a beledi tanács V. B. titkára,dr. Kamer Ágoston az országos egyház főtitkára, Mezősi György az Evangélikus Élet szerkesztője, Kő Antal, római katolikus esperes, Dobrovich Sándor beledi plébános, Síkos Lajos esperes, Komjáthy Lajos, Hegyháti János, Sümeghy József lelkészek, Buthi Ernő, a gyülekezet felügyelője és Pócza Zoltán egyházmegyei felügyelő.

Az ország evangélikussága egy pillanatra Beled felé tekintett. A Györ-Soproni Egyházmegye az érdeklődés homlokterébe került, Bárány Gyula a „püspök munkatársa” lett. Egy lépcsőfokkal magasabban áll a szolga társak között. De aki kimagasodik, annak vállára a közegyház súlyából nagyobb teher jut. Isten adjon erőt Bárány Gyulának a nagyobb teher hordozásához.

Rédey Pál

A Lutheránus Világszövetség képviselőjének látogatása a Szovjetunió ázsiai evangélikus gyülekezeteiben

Dr. Paul Hansen, a Lutheránus Világszövetség európai titkára a Világszövetség Dar-es Salaam- ban tartott nagygyűlésén részletesen beszámolt a Szovjetunióban a világgyűlés előtt néhány héttel tett látogatásáról. Beszámolójából az alábbiakban közlünk részleteket.

A Szovjetunió evangélikus egyházai közül a Világszövetség tagjai közé tartozik az Észt, a Lett és a Litván Evangélikus Egyház. Dr. Paul Hansen legutóbbi hivatalos látogatása során azonban nemcsak ezeket az egyházakat kereste fel, hanem egy Moszkvában kezdődő kilenc ezer kilométeres út után meglátogatta Novoszibirszk, Frunze és Dusan- be városok evangélikus gyülekezeteit is Szibériában, Kirgiziában és Tádzsikisztánban. Ezek a gyülekezetek német nyelvűek és első alkalommal fogadtak hivatalos külföldi vendéget. Hansen

Illyés Gyula:

(1930)

SARJURENDEK

A holdfényben a lekaszált rét alattam a hosszú rendekkel: gyűrűző hullámaival egy legyőzött tenger.

Az alvó, meg-megzizzenő hullámokat elfogódva lépem. Köröttem szép változás van titkos ébredésben.

Habrólhabra úgy közelgek életem e percein felétek mint a könnyű-léptű Krisztus Judea vizének átlátszó kék habjain rég — holdsütötte arcomon a béke s a lappangó szeretetnek gyermek-merészsége.

Csillognak az ezüst fényben a kanyargó messzi sarjurendek — hozom terhét a kigúnyolt emberszeretétaek.

Képzelem, hogy állok bátran fölinduló dagály tetejében, egy süllyedő világ felé magas küldetésben.

Mozduljatok, sodorjatok segítsetek susogó hullámok, kísérjetek lábam körül úszó szarkalábok.

Ki vasat forgató karok parancsára most lapulva fekszel intek neked, tengeren, föld s földből lett nép, kelj fel!

Mintha egy szebb múltból szállna üzenettel a széna illatja emelkedő szívem könnyű -j

reménység dagasztja.

6 ti távolban hangosan felzokogók, nagy bajba esettek, ti virrasztók, kéztördelők, kétségbeesettel!:

Vessétek föl könnyel-küzdő szemeteket: kiben bizalom van, száraz lábbal jár majd az új özönvíz-habokban.

Mozdul a föld. törve-zúzva. tengerként megindul nemsokára, Lépjetek a hite-bátor enekes nyomába.

A Magyarországi Unitárius Egyház szeptember 17—18. napjain Budapesten tartott Zsinati ülése, az 1971-ben hatéves ciklusra püspökké választott dr. Fe- rencz Jószefet és Bartók Béla fő- gondnokot, további hat évre egyhangúan újraválasztotta.

— MOHÁCS. Szeptember 18-án ünnepelte a gyülekezet megalakulásának negyvenéves és temploma felszentelésének harmincegy éves évfordulóját. Ezen az alkalmon Missura Tibor kelenföldi lelkész szolgált.

— NAGYKANIZSA. Július 31-én Zelmann Pál balatonszár- szóii segédlelkész végzett szolgálatot a gyülekezetben.

— KŐBÁNYA. Szeptember 23- én gyülekezeti szeretetvendégsé- gen „Evangélikus tájegységek” sorozat keretében Fehér Karoly alsósági lelkész tartott előadást és igehirdetéssel szolgált.

— PÉTERI. Szeptember 4-én a

templomszentelési emlékünnepen az igehirdetés szolgálatát Detre Lajos nyugalmazott lelkész végezte.

— MEZÖBERÉNY II. Gyülekezeti szeretetvendégségen szeptember 18-án Megyer Lajos nyíregyházi lelkész tartott előadást.

— AMBROZFALVA.- Gyülekezeti szeretetvendégségen szeptember 25-én igehirdetéssel és előadással Németh Pál orosházi se- gedieikész és Némethné Tóth Ildikó orosházi leikeszi munkatárs sZiü igái! Lak.,

titkár 1976. októberében járt .elő- szőr hivatalos látogatáson Tádzsikisztán gyülekezeteiben és most másodszor látogatott el újra erre a vidékre.

A most meglátogatott három gyülekezetnek egyenként két- háromszáz tagja van, az isten- tiszteleti életben résztvevők száma azonban a bejegyzett tagoknál sokkal nagyobb. A novoszi- birszki gyülekezet 1967-ben alakult meg és 1969-ben megvásárolt egy lakóházat, amelyet imaházzá alakította^ át. A legutóbbi nyolc év alatt 340 gyermeket kereszteltek meg és 140 volt a konfirmandusok száma. Tavaly 37 konfirmandus jelentkezett, míg ez évben pünkösdig tizenheten.

A frunzei gyülekezet szintén 1967-ben alakult és ezzel egyidő- ben rendeztek be egy imaházat. Korábban a hívek magánházaknál jöttek össze. Dusanbe városában a gyülekezet már húsz éves. Istentiszteletre kisebb csoportokban magánházaknál jöttek össze, míg 1971-től saját isten- tiszteleti célra szolgáló épületet alakítottak ki. Mivel ez a gyülekezetnek túl kicsi már, a hívek jelentős anyagi áldozattal 25 ezer rubelért új, nagyobb házat vásároltak. Üj imaházukat ez év őszén szentelik föl.

A felsorolt gyülekezetekben Hansen titkár prédikált és átadta a gyülekezeteknek a Lutheránus Világszövetség és a testvéregyházak üdvözletét. Tudomást szerzett arról, hogy német nyelvű evangélikus gyülekezetek működnek még Omszkban es Tomszkban, Tokaiakban és más városokban is. A gyülekezetek számos társ- és szórványgyüleke- zetet is gondoznak.

A gyülekezeti élet virágzó. Hetente kétszer-háromszor jönnek össze a hívek istentiszteletre. Egyedül a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság területén, mintegy 15 ezer német anyanyelvű polgár él. Jó kapcsolatokat alakítottak ki az ortodox és baptista hívekkel is. akik orosz illetve nemzeti nyelven végzik az igehirdetést. Hansen meglátogathatta az ortodox gyülekezeteket is a felsorolt helyeken. No- voszibú'szk orosz órtodox kated- rálisát most bővítik, mert nem volt elegendő a gyülekezetnek. Frunze városában 1975. szeptemberében szentelték föl a baptisták új templomát ezer ülőhellyel. Novoszibirszkben pünkösd ünnepén az ortodox katedrálisban 6—8 ezer ember jött össze, többségükben idősebbek, de a fiatalok sem hiányoztak.

Hansen titkár Novoszibirszk- ban, Frunzéban és Dpsanbeban fölkereste a helyi állami hatóságokat is és tárgyalásokat folytatott Moszkvában a Vallásos ügyek Tanácsának képviselőivel. E tárgyalások eredményeként a Szovjetunió illetékesei hozzájárultak, hogy a Lutheránus Világ- szövetség öt ezer német nyelvű Bibliát és tíz ezer német énekeskönyvet küldjön a meglátogatott egyházaknak. A küldeményekből az evangélikus és a baptista gyülekezetek részesülnek majd.

Hansen titkait utazására elkísérte Harold Kalnins lett lelkész, aki a Lett Evangélikus Egyház rigai konzisztóriumában a német nyelvű egyházi munka felelőse.

Hansen kifejtette a Dar-es-Sa- laamban tartott nagygyűlés résztvevői előtt, hogy mindaz, amiről beszámolt, nem valamiféle ..szovjet manőver” a belgrádi konferencia előtt, mint sokan azt föltételezik Nyugatom hanem egy olyan fejlődés eredménye, amelyik már a Helsinkiben megtartott Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia előtt megkezdődött.

— SZELETES. Sághy János műszaki előadónak és felesegének, Struhács Judit áruforgalmi ügyintézőnek gyermekük született. Neve: TÍMEA. A gyermeket szeptember 20-án a ferencvárosi gyülekezet templomában a gyermek nagyapja. Sághy Jenő mó- riehidai lelkész keresztelte meg. „Az Ür az én pásztorom”.

AZ UNITÁRIUS EGYHÁZ ZSINATA

A megválasztottakat az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Straub István elnökhelyettes és az Unitárius Világszövetség, az IARF képviseletében dr. Kovács Lajos elnök, a romániai magyar unitárius egyház püspöke üdvözölték.