Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-10-16 / 42. szám

GYERMEKEKNEK. Gyülekezeti ének A gyülekezet az istentisztelet menetébe elsősorban az éneklés útján kapcsolódik be. De nem csak äz istentiszteleten, hafiem minden gyülekezeti összejövete­len, bibliaórán, vagy szeretetven- dégségen énekel a gyülekezet. Sok templomunkban közös hasz­nálatra odakészített énekesköny­vek vannak, de természetesen az a helyes, ha a hívek magukkal hozzák saját énekeskönyvüket. A templom falán, jól látható he­lyen énekszám-tábla van, ame­lyen számokkal van megjelölve, melyik éneket énekli a gyüleke­zet. Az éneklést a kántor vezeti orgona-, vagy harmóniumkiSé- rettel. AZ ISTENTISZTELETET BE­VEZETŐ ÉNEKET kezdő ének­nek nevezzük. A kezdő ének éneklése jó alkalom arra, hogy gondolatainkat és érzelmeinket Isten felé irányítsuk. Az oltári szolgálat közben a lelkész szava­ira egy-egy énekvers eléneklé- sével felel a gyülekezet. Ezekkel az énekekkel fejezi ki a gyüle­kezet az Istermel való találkozás örömét, vallja meg bűneit és ma­gasztalja Isten kegyelmes szere- tetét. Ezek az énekversek, ame­lyek ünnepkörönként változnak. az énekeskönyv végén levő isten­tiszteleti rendben találhatók meg. A BEVEZETŐ OLTÁRI SZOL­GÁLAT UTÁN következik a fő­ének, vagy igehirdetési ének, amely Isten igéjének hallgatásá­ra és befogadására készíti elő a sziveket. A föéneket mindig úgy választja meg a lelkész, hogy annak tartalma kapcsolatban le­gyen az igehirdetéssel. A prédi­káció utáni énekversben így, kö­nyörög Istenhez a gyülekezet: A te áldott beszéded teremjen jó gyümölcsöket... Amíg a lelkész a szószékről az oltárhoz megy a befejező oltári szolgálat elvégzé­sére, sok gyülekezteben karének hangzik el. Amelyik gyülekezet­ben nincs énekkar, ott a főének utolsó versét énekli a gyülekezőt. A BEFEJEZŐ OLTÁRI SZOL­GÁLAT UTÁN az úgynevezett ki­menő énekben a gyülekezet azt kéri Istentől, hogy áldásával kí­sérje el a gyülekezetét a min­dennapi életbe is: Maradj meg kegyelmeddel velünk, ó Jézu­sunk ... AZ ÉNEKESKÖNYVBEN A GYÜLEKEZETI ÉS LELKI ÉLET MINDEN. ALKALMÁRA találhatunk énekeket. Vannak dicséretek, könyörgések, reggeli, déli és esti énekek, az egyházi esztendő ünnepeivel kapcsolatos énekek és különböző istentiszte­leti alkalmakon énekelhető éne­kek. Az énekeskönyv végén éne­keket találunk az elmúlásról és az örök életről, amelyeket halot­tas háznál, vagy temetéseken szokott énekelni a gyülekezet. Az énekek dallamait a gyer­mekbibliakörökön, a hitoktatás és konfirmációi oktatás alkalmá­val is tanulják a gyermekek. Az ifjúsági és gyülekezeti bibliaórák pedig kitűnő alkalmak új énekek tanulására is. Az a kívánatos, hogy az istentiszteleten részt ve­vők ismerjék az énekeskönyvük; ben található énekek dallamait, mert csak így tudnak szívvel, lé­lekkel bekapcsolódni a gyüleke­zeti éneklésbe és az istentisztelet közösségébe. Evangélikus gyüle­kezeteink nagyon szeretnek éne­kelni, ezért szokták egyházunkat éneklő egyháznak is nevezni. Selmeczi János Jelentkezés négyhonapos kántori tanfolyamra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kánlorképző Szolgálata Fo­ton kezdők és haladók részére négyhónapos kántori tanfolyamot ren­dez. A tanfolyam ideje: 1977. november 16—1978 március 18. Hívjuk I. évre a teljesen kezdőket. A II. évre azokat, akik már elvégezték az alapfokot és többször résztvettek nyári előkészítő tanfolyamon. III. évre azokat, akik kántori oklevelet szeretnének szerezni. Tovább­képzésre minden évfolyamra lehet jelentkezni, elsősorban azoknak, akik már kántori szolgálatban állnak. .4 tanfolyam bentlakásos. Részvételi díj havonként 900,— Ft (Tel­jes ellátás és tandíj.) Részben bentlakásra is lehet jelentkezni 2—2 hétre, e résztvevők kéthetenként 450.— Ft-ot fizetnek. Bejárásra is van mód hetenként 1—2 alkalommal. Távolabb lakók időnként ;s bejárhatnak, esetleg 2—3 hetenként, mint levelező hallgatók. Az or­gonisták oktatása szombatonként történik. A bejárók, levelezők tan­dija havi 200,— Ft. Ha ellátást és szállást is igényelnek költségejket esetenként térítik. Jelentkezési határidő: november 1. Jelentkezesi cím: Evangélikus Kántorképző Szolgalat. 2151 Főt, Mária utca 3. A felvételi kérvényhez mellékelni kell az illetékes lel­kész ajánló levelét, és a felvételt kérő önéletrajzát. A felvételről részletes felvételi értesítést küldünk. Szeretettel várjuk és hívjuk a gyülekezetek kántor jelöltjeit. EVANGÉLIKUS KÁNTORKÉPZÖ SZOLGALAT Protestáns Könyvesbolt nyílt Budapesten a IX. Ráday utca 1. szám alatt (a Kálvin térnél, a 15-ös autóbusz megállójánál). A református egyház sajtókiadványain kívül a testvér­egyházak kiadásában megjelenő kiadványok is kaphatók. Nyitva: 10—13 óráig (hétfőn szünnap) Telefon: 176-520 Akkor, amikor örömmel adunk hírt a Protestáns Könyvesbolt megnyitásáról, értesítjük a Lelkészi Hivatalokat és Híveinket, hogy az Evangélikus Sajtóosztály (Budapest, VIII. Puskin útja 12. I. em. Telefon: 142-074) változatlanul rendelkezésére áll. Vásárlóinknak helyszínén történő eladással, illetve vidékre postai úton történő cso­magküldéssel. Diakóniai életpályára hívogatunk! A DIAKÓNIAI TÖRZSGÁR- DAT szeretnénk gyarapítani olya­nokkal, akik élethivatásszerűen kívánnak szolgálni diakóniai in­tézményeinkben. Itt az életpályán van a hangsúly! Egyházunk há­roméves diakóniai tanfolyamát azok végzik el, akiknek szolgála­ta belegyökerezik egyházunk lég­körébe, akik elsajátítják egyhá­zunk mai tanítását és állásfogla­lását, s ugyanaltkor szíwel-lélek- kel végzik a „kezek prédikáció­ját”, az intézményeinkben való diakóniai munkát. Olyanok is vannak és lesznek intézmé­nyeinkben, akik nem végezték el diakórtiai tanfolyamunkat és még­is szolgálnak különböző beosztás­ban. Az ő szolgálatukra is szük­ségünk van. De az országos pres­bitérium azért szervezte meg egyházunk diakóniai tanfolyamát, hogy itt teológiailag is és egész­ségügyi vonalon is egyaránt ki­képzett törzsgárdát hozzunk lét­re, illetve annak keretet bővítsük olyanokból, akik egész életüket és szolgálatukat ráépítik evangé­likus egyházunk diakóniai mun­kájára. EGY ÉVVEL EZELŐTT, 1976. október 4-én nyitottuk meg ün­nepélyesen a diakóniai tanfolya­mét Foton. Az első tanulmányi évet az idén szeptember 15— 16-án tartott konzultáción zártuk le a hallgatók kikérdezésével és a további feladatok kijelölésével. A helyszín ugyancsak fóti ottho­nunk volt. A diakóniai tanfolyam munkája úgy folyik, hogy a hall­gatók munkahelyeiken, azaz ott­honainkban dolgoznak, s levele­ző tagozat formájában tanulnak a kijelölt jegyzetekből, könyvek­ből, és mindenekelőtt a Szentírás­ból. Kb. 2—3 hónaponként kon­zultációra jönnek össze Foton, ahol tanáraik előtt beszámolnak tanulásuk eredményéről és új feladatot kapnak a legközelebbi összejövetelre. A RÉSZTVEVŐK KÖZÜL ket­ten Nyíregyházán dolgoznak, mégpedig Bálint Éva és Vida Zsuzsa. Ketten a budai szerétet- intézményekben, mégpedig Mar­kó Jenőné és Faragó Gyöngyi, Böröczki Ida Győrben, Nedelicz- ki Zsuzsa Kistarcsán dolgozik. Munkájukért természetesen fize­tést kapnak. Van közöttük okle­veles gyógypedagógiai tanárnő, van, aki érettségizett, s van, aki általános iskolai végzettséggel ta­nul nálunk. Az otthonvezetőket arra kértük, hogy heti egy dél­utánon segitsék őket a tanulás­ban és foglalkozzanak velük, a konzultáció előtt pedig adjanak a hallgatóknak tanulmányi sza­badságot. A TANÁROK a szakközépisko­la szintjén foglalkoznak a hall­gatókkal. A kitűzött tananyag egyházunk könyveiből, a tanfo­lyam jegyzeteiből áll. Természe­tesen behatóan foglalkoznak a Szentírással, az ó- és újszövetségi bibliaismerettel. Ehhez dogmati­kai, etikai, egyháztörténeti, gya­korlati teológiai, diakóniai isme­reteket szereznek. Külön tantárgy egyházunk mai életének és állás- foglalásainak megismerése. Az egyházi énekben és zenében is ki­képzést nyernek. OTTHONAINK VÁRJÁK az új fiatal munkaerőket, akik készek az élethivatást jelentő szolgálat Járjunk elhivatásunkhoz méltóan : munkában! vállalására. A munkalehetőségek a következők: három otthonunk van a fejlődésben visszamaradt gyermekek gondozására. Ezek Eudapesten a Hűvösvölgyben, va­lamint Piliscsabán és Nyíregyhá­zán működnek. Idős testvéreink számára több szeretetotthonunk van, mégpedig Budapesten négy, ebből Budán kettő, ezen kívül az Üllői úton és a Karácsony Sándor utcában működnek otthonaink. Vidéken a következő szeretetin- tézményeink vannak; Győrött, Börcsön, Gyenesdiáson, Pécsett, Kistarcsán, Albertiben, Békéscsa­bán, Balassagyarmaton és Nyír­egyházán. MEGBECSÜLJÜK AZOKAT, akik eddig is bent álltak diakóniai intézményeink szolgálatában. A lelkészi kar után ők jelentik egy­házunk másik hivatásos állomá­nyát. Sokan közülük nemcsak évek, hanem évtizedek óta dol­goznak nálunk, ök a példái an­nak, hogyan lehet élethivatássze­rűen bent állni ebben a szolgá­latban. A már meglevő törzsgár­dára épül a munka diakóniai in­tézményeinkben. Közülük is je­lentkeztek már a diakóniai tanfo­lyamra, hogy egyházi szakisme­reteket szerezzenek. INDUL AZ ÜJ ÉVFOLYAM a diakóniai munkásképző tanfolya­mon. 1977. október 31. a jelentke­zési határidő. Az újonnan jelent­kezők forduljanak Blázy Lajos lelkészhez, az országos diakóniai ügyvivőhöz (1085 Budapest, VIII., Üllői út 24.). A munkát nyomban megkezdhetik valamelyik ottho­nunkban, a tanfolyam pedig' 1978 januárjában indul számukra. A teljes kiképzési idő három év, ugyanúgy, amint az előző évfo­lyam számára is. Elsősorban lá­nyok jelentkezését várjuk, már 16 éves kortól kezdve, de öröm­mel fogadjuk asszonyok jelentke­zését is. i „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” — olvassuk Jézus kijelentését ennek a vasárnapnak egyik evangéliumá­ban (Jn 5, 1—17). Az. hogy Istenünket mindig munkálkodó Istennek ismerjük, döntően határozza meg hitünket és életünket. Isten nem szűnik meg jót tenni, minden erejével az emberen segíteni — ez a felismerés irányítja a keresztyén ember ünneplését és hétköznapi munkáját. Isten igéjéből tudjuk, hogy az ember teremtettségéhez hozzátarto­zik a munka,. Egyet is értünk mindazokkal, akik azt vallják és tanít­ják, hogy az embert éppen a munka tette és teszi emberré. A munka, teszi tartalmassá, szebbé és jobbá az ember életét. Aki dologtalanul, munkát kerülve altar élni, nem is méltó az ember névre. Mai igéink annak a felismerésében is segítenek, hogy a közös mun­kának sokkal nagyobb a jutalma, mintha valaki egymagában fára­dozik (Préd 4, 8—12). Másokkal együtt munkálkodni, közösségben, egymást segítve fáradozni a közösség javán — erre hivott el minket is a szüntelenül munkálkodó Isten. AZ EMBEREKNEK SZOLGÁ­LÓ JÉZUS tanítványokat hív el útjának követésére. Gyülekeze­teink és lelkészeink ennek jegyé­ben adjanak, ösztönzést erre al­kalmas lányok' számára, hogy vállalják a diakóniai szolgálatot. Az evangélikus családok pedig bocsássák el hitben és szeretet- • ben lányaikat olyan otthonokba, ahol a rászorult emberek gondját viseli egyházunk. DÖNTSETEK A SZOLGALAT MELLETT! Vállaljátok a diakó­niai életpályát! Ottlyk Ernő Beszélgetés Henri Ochseinbeinnel A Nemzetközi Belmissziói és Diakóniai Szövetség elnöke Strassburgból érkezett Budapest­re a szövetség budapesti ülésére, amelyről lapunk október 2-i szá­mában adtunk összefoglalást. Az ülés alkalmából készült az alábbi rövid interjú. Hogyan került sor arra. Elnök Űr, hogy a szövetség Magyaror­szágon tartsa idei ülését? Szövetségünk szándéka és cél­kitűzése többek között, amit az utóbbi 10 évben erőteljesen hang­súlyozott és előtérbe is helyezett: a keleti és nyugati kapcsolatok ápolása a diakónia területén is abban az értelemben, hogy ez hozzájárulás legyen a békéhez. Mi a konferencia témája? A konferencia témája igen ak­tuális, amely a különböző egyha­zakban is előtérbe került: Ütőn a diakóniai egyház felé. Hogyan ítéli meg a konferen­ciát es a tanácskozások eredmé­nyeit? A konferencia szempontjából fontosak voltak a találkozások. Találkozás a konferencián beiül. A konferencia ugyanis minden országból az intézményes diakó­niai szolgálat legmagasabb szintű vezetőit és szakembereit gyűjti össze. Európa 13 országából ér­keztek résztvevők a konferenciá­ra, s nagyon fontos dolog az, hogy ezek a felelős vezető tisztségvise­lők lehetőséget kapnak a tapasz­talatok kicserélésere és eszmecse­rére, olyan kérdések közös meg­beszélésére, amelyek valameny- nyiüket foglalkoztatják, és a kü­lönböző országokban a feladatok felmérésére. A másik* találkozás ugyanilyen fontos: ez az egész konferenciának a találkozása volt a magyar egyházakkal és a ma­gyar diakóniával a helyszínen. Egészen más dolog az, ha valaki egy beszámolót haligát, vagy ol­vas egy folyóiratban anélkül, hogy az illető országban megfor­dult volna, vagy pedig a helyszí­nen egészen konkrét és személyes módon találkozik a diakóniai in­tézményekkel, azokkal az embe­rekkel, akik ezekért a felelőssé­get hordozzak, vagy ezekben dol­goznak. Már annak is nagy a jelentősé­ge, hogy a konferencia, amelyet mi munkaülésnek tekintünk, egyáltalán megrendezésre kerül. Ezeket a munkaüléseket igen gondosan készítjük elő, a résztve­vők előre megkapják a munkapa­pírokat. így alaposan fel tudnak készülni. A konferenciának az a haszna is megvan, hogy a részt­vevők, az egyes országok felelős diakóniai vezetői elmélyülhetnek ugyanabban a tematikában. Mun­kásságuk gyümölcseit és eredmé­nyeit is magukkal hozhatják. De lényeges a konferencia munká­jának az a része is. amelyből újabb fontos javaslatok és ter­vek születnek. Értékesek voltak azok a bibliatanulmányok is, amelyeket a magyar egyházak négy teológusa tartott. 1 Hogyan tetszett önnek Ma­gyarországon? Sajnos, mint a konferencia el­nökét nagyon igénybe vett a munka, úgyhogy alig volt alkal­mam és idom arra, hogy a ma­gyarországi tartózkodást élvez­hessem. De nem először jártam Magyarországon, ezt megelőzően mar kétszer hosszabb ideig tar­tózkodtam az Önök szép hazájá­ban. Egyszer szolgálati ügyben, egyszer pedig — és ez különösen is szép volt — szabadságon, üdül­ni. Így már előzőleg jól megis­merhettem Magyarországot, mind a szép és kulturális emlékekben gazdag Budapestet és környékét, mind pedig a Balatont, Sopront és Szombathelyet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents