Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-10-02 / 40. szám
GYERMEKEKNEK. Templompadok A templom hajójában, a hajó közepén az oltár elé futó folyosótól jobbra és balra templompadok vannak. Protestáns templomokban még a karzatokon is padok vannak elhelyezve, hogy minél több ember foglalhasson helyet a templomban. A templompadok mindig úgy vannak elhelyezve, hogy a padokban ülő hívek az oltár és a szószék felé nézzenek, s az oltár előtt szolgáló. vagy a szószéken prédikáló lelkészt jól lássák. A RÉGI TEMPLOMOK PADJAI ÉRTÉKES BÚTOROK. A padok fejei faragással vannak díszítve. Ez a díszítés rendszerint bele illik a templom stílusegységébe. Az újabb templomokban modern vonalú, egyszerű padokat láthatunk. Több modern templomban a templompadokat széksorok helyettesítik. A székek azonban általában kevésbé praktikusak. mert könnyen elmozdulnak helyükről, s ezáltal meigbont- ják a gyülekezet rendjét. Igehirdetés alatt az is zavaró szokott lenni, hogy a székek recsegnek, s ezzel megzavarják a gyülekezet figyelmét. A T£MPLOMPADOK EGYETLEN RENDELTETÉSE. hogy bennük istentisztelet alatt a hívek kényelmesen helyet foglalhassanak és semmi se zavarja őket abban, hogy a lelkészi szolgálatra, elsősorban az igehirdetésre figyeljenek. Ezért az utóbbi években sok templomban a padokba habszivacs ülőpárnákat helyeznek el, egyrészt azért, hogy a hívek télen ne fázzanak, másrészt azért, hogy az ülés kényelmesebb legyen. Régen a templomokban nem voltak padok, csak a gyülekezet elöljárói, az öregek és betegek számára volt a fal mellett néhány szék, vagy pad elhelyezve. Az ortodox egyház templomaiban még ma is így van. A hosszú istentiszteleti szolgálatot ott állva hallgatja végig a gyülekezet. A római katolikus templomokban is általában sokkal kevesebb pad van elhelyezve, mint a protestáns templomokban. Ez azért van így, mert a katolikus templomokba sokszor csak néhány percre kukkantanak be misére a hívek, protestáns templomokban azonban az a szokás, hogy az istentisztelet kezdetétől a végéig részt vesznek, s ezt az időt sokkal kényelmesebb padokban eltölteni. SOK EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETBEN RÉGI HAGYOMÁNYOK SZERINT meghatározott rendben ülnek a hívek a templomban. Külön helyük van a presbitereknek, az idős férfiaknak, és asszonyoknak, a fiataloknak és a gyermekeknek. Ma már ez a hagyományos rend a legtöbb gyülekezetben felbomlott, s mindenki tetszése szerint foglal helyet a templompadokban. Ennek is megvan a maga értelme és jelentősége: így együtt ülhet le az egész család, nagyszülők, szülők, gyermekek és unokák. Van abban valami megható, hogy ugyanabban a templompad- ban ülhetünk, ahol dédszüleink, nagyszüleink ültek, ,s ahol majd gyermekeink és unokáink is hallgatni fogják Isten igéjét, A TEMPLOMPADOK AKKOR MUTATJÁK A LEGSZEBB LÁTVÁNYT, amikor tele vannak emberekkel. Az üresen ásítozó padsorok mindig vádolják a gyülekezetei, s egyes üres helyek pedig az egyes embereket. A mi templomunk padjai akkor, töltik be igazán hivatásukat, ha ürességükkel soha nem kell vádol - niok bennünket. t S. J. A gondviseléshit kérdései Mind jó, amit Isten tészen” IV Az emberek egymáshoz való kapcsolatát rendszerint az határozza meg, mennyire bíznak egymásban. Ha megvan a bizalom egymás iránt, ha az emberek meg vannak győződve, hogy a másik a javukat munkálja, még akkor is, ha egy-egy szavát, cselekedetét pillanatnyilag nem értik meg, akkor nem kell egymástól félniök, hanem bátran rábízhatják sorsukat, életüket embertársukra. E bizalom az emberi együttélés alapvető feltétele. E nélkül a bizalom nélkül félnénk repülőgépre szállni, vagy vonatra ülni, nem mernénk orvoshoz fordulni, vagy sorsdöntő műtét alá vetni magunkat. Életünk minden lépésénél szükségünk van erre a bizalomra. ISTENHEZ VALÓ KAPCSOLATUNKBAN még inkább döntő a bizalom. Amit más szóval hitnek nevezünk, annak is alapvető tartalmát ez a feltétlen bizalom, ez az Istenre hagyatkozás alkotja. Istenben hinni azt jelenti hogy bízunk benne, hogy szeret bennünket és minden körülmények között a javunkat akarja és munkálja. A gondviseléshitnek is ez a bizalom az alapvető feltétele. Az az ember, akinek szívéből hiányzik ez a feltétlen bizalom Isten iránt, csak "félelmek és rettegések között tudja folytatni életét. Olyan Istenben hinni, akiben nem bízunk, azt jelenti, hogy soha sem érezhetjük magunkat teljes biztonságban, hiszeh soha sem tudjuk kiszámítani, hogy a következő pillanatban mi történik , velünk. Az életben úgy szokott lenni, hogy bizalmunkkal csak azt ajándékozzuk meg. aki valamilyen módon kiérdemli azt. A bizalomnak a kiérdemléséhez sokszor elég egy testvéri szó. egy meleg kézszorítás, egy részvétet és bíztatást sugárzó tekintet, máskor <-----------------------(--------------M----------me g arra van szükség, hogy az illető tudjon áldozatot is hozni, vagy kockázatot is vállalni értünk. Aki sorsdöntő helyzetben áldozatot hozott, vagy kockázatot vállalt értünk, attól nem szoktuk megtagadni bizalmunkat, hanem minden körülmények között bízunk támogató szeretetében és szolidaritásában. ISTEN IRÁNTI BIZALMUNKNAK is van ilyen próbája. Tudunk arról, hogy Isten mindent megelőzve, a legnagyobb áldozattól sem riadt vissza, amikor sorsunkról, jövőnkről, üdvösségünkről volt szó. A legdrágábbat, egyszülött Fiát áldozta oda értünk, hogy nekünk bűnbocsánatot, új életet, üdvösséget szerezzen. Aki ilyen nagy áldozatra volt képes értünk, az iránt igazán a legteljesebb bizalommal lehetünk. Gondviseléshitünktől tehát elválaszthatatlan Krisztushitünk. A Krisztusba vetett hit nélkül nem lehetünk teljes bizalommal Isten iránt. A Jézus Krisztus kegyelmében, bűnbocsátó szeretetében való hitünk egyszersmind azt is jelenti, hogy életünk minden ügyében-bajában, külső és belső problémáiban á legteljesebb bizalommal lehetünk Isten iránt. Hiszen, amint Pál mondja: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent” (Rm 8. 32). Ha azonban megerőtlenedik bennünk a Krisztus-hit, ha elkezdünk kételkedni abban, hogy Isten szerető mennyei Atyánk, aki úgy szeret bennünket, hogy Jézus Krisztusban egyszülött Fiát adta oda értünk, akkor egyszeriben a gondviselő Istenbe vetett hitünk is meginog. Ezért mondja Jézus a Hegyi Beszédben, hogy ne aggodalmaskodjunk ruházatunk és élelmünk miatt, amint azt a po- gányok teszik. A pogányok hisznek a teremtő és gondviselő Istenben, de nem ismerték meg Istent, miiit szerető Atyát, aki gyermekeit annyira szereti, hogy a legnagyobb áldozatra is hajlandó volt értük. Ezért van tele az életük örökös félelemmel és aggodalommal. Az aggodalmaskodásról szóló tanítását Jézus azzal az intelemmel fejezi be, hogy „keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind megadatnajk néktek” (Mt 6, 33). Ezzel tulajdonképpen azt mondja, keressétek a kapcsolatot, a közösséget velem, bízzatok énbennem. akkor nem lesz semmiben szükségetek. így tartozik össze Jézus tanítása szerint is gondviseléshitünk Jézus Krisztusba vetett hitünkkel. A JÉZUS KRISZTUSBAN MEGTAPASZTALT SZERETET láttatja meg velünk azt is — amire a címben utaltunk — hogy Isten minden cselekedetével a javunkat munkálja. Még akkor is, ha pillanatnyilag úgy látjuk, hogy Isten cselekedetei károsak számunkra. Az orvos a beteg gyógyulása érdekében sokszor kénytelen keserű orvosságot is beadni, sőt előfordul az is, hogy fájdalmas operációt végez el a betegen. Ki kételkedik abban, hogy mindez a beteg javára van? Isten jól tudja, mire van szükségünk. A keserű gyógyszerek és a fájdalmas műtétek mögött is vegyük hát észre jóságos kezét és szerető szívét. Csak így tudjuk az énekköltővel mi is vallani: Mind jó, amit Isten tészen, ö éltem kegyes Atyja. Bár örömnapom enyésszen, Ismét rám virraszthatja. Nem káromra, sőt hasznomra céloz itt minden műve, Leszek hát holtig híve. Selmeczi János Egyek vagyunk a Krisztusban Manapság sok szó esik az egyház egységéről. Mégis jó. hogy van egy vasárnap az egyházi esztendő folyamán, amikor a prédikáció is erről szói. A mai istentiszteleti igék sok oldalról közelítik meg ezt a témát. A legfontosabb az, hogy „Krisztusban” van az egyház egysége. Sokan úgy gondolják, hogy az egységes szervezet, vagy az egységes tanítás kialakításában kell keresnünk az egységet. A mai igék ennél jobb utat mutatnak: mindenkinek arra kell igyekeznie, hogy közelebb kerüljön Jézus Krisztushoz, igy azután egymáshoz is egyre közelebb kerülünk. Nem akadály az, hogy nem vagyunk egyformák, és nem teszi mindenki ugyanazt: ahogyan a testnek sok tagja van. és ezeknek különböző a feladatuk, úgy van ez a világon szerte élő egyházzal is. (1 Kor 12. 12—26). Ebben a tudatban küzdünk aztán minden ellen, ami ezl az összetartozásunkat meg akarja bontani. így teszünk bizonyságot arról az Istenről, aki az egész világot szereti, és aki véget akar vetni mindannak, ami az embereket és a népeket elválasztja egymástól, (Ézs 2, 1—3). ZENÉS ÁHÍTAT lesz október 2-án, vasárnap délután 3 órakor az oroszlányi templomban „Akiktől J. S. Bach tanult” címmel. Buxtehude: O Gottes Stadt szólókantáta Schütz: Téged áldunk Krisztus Közreműködnek: Mohácsi Judit Peskó György - orgonaművész a gyülekezet ének és zenekara Vezényel: Nagy Dániel ADY ISTENES VERSEIT nem lehet kiszakítani költészetének és életének az egészéből. Százféle szál köti össze ezeket a verseket egész gondolkodásával, küldetéstudatával. napi problémáival, nagy érzelmeivel. sorsával, lelke legtitkosabb mélyének ember-nem-látta vívódásaival. Tehát az Élettel, amelynek teljességére ollhatallan szomjúsággal vágyott. Az élet pedig felnőtt korában eléje hozta a Nagy Ismeretlent: attól kezdve Vele birkózott. Hol kötődött az Istennel, hol bűntudattal roppant össze előtte, máskor tagadta, majd gyermeki hittel belefogózott. Aztán újra elveszítette, s megint csak kereste. Közben mintha két évig elfeledte volna, de a búvópatak ismét feltört. Ennek a soha nem nyugvó, más-más Isten-arcot felvillantó, költészetében'tükröződő belső történésnek volt többek között két állandó vonása. Nem a magam szavaival mondom, mert hitelesebbnek érzem, ha ezeket a megállapításokat a hit terén elfogulatlan Ady-értelmezőktől halljuk. Legyen az egyikük Király István. Ű mutatott rá néhány éve. hogy Ady ..istenélményében bent rejlő, hangsúlyozottan szubjektív jelleget visszatükrözte már egymagában a versformálás is.”. Az istenes versekben ugyanis a személyragozás tipikus esete az egyes szám. „Két hőse volt itt csupán a verseknek: az én és a te, az elszigAelt. önmagába zárt magányos ember s a benne élő Isten.” j Ne menjünk bele az idézet elemzésébe, vitatásába, mert most bennünket belőle az érdekel, hogy Ady számára az Isten valóban a legszemélyesebb kérdés volt. Egész valóját foglalkoztatta a Titkok Titka. az Isten. Az istenes versei nem költészeti motívumot, témát tárnak elénk, hanem egy izig-vérig modern ember vérre menő küzdelmét az élő Istennel, s az Istenhez való viszonya sokfélé, változó helyzetének mindenkori őszinte feltárását, kenetes szavak nélkül, valóságos érzéseinek megfelelően. Mert — és most a két évtizede elhunyt Révai Józsefet idézem — „az istenkéresö Ady ... az Istent is csak az istenkeresés keretein belül tagadja”. Verseit olvasva kétségtelenül érezzük — éppen akkor is, amikor gúnyolja, vagy fölényesen paro- lázik Istennel, no lássuk te híres mit tudsz-modorban beszél vele —, hogy Isten a költő számára nem fogalom, eszme, dolgok gyűjtőneve, hanem hitt vagy tagadott. keresett, elvetett vagy megragadott Valóság. Ezekkel a megállapításokkal távolról sem akarjuk keresztyénesileni Adyt. Ö nem jutott el a megváltó Krisztusban való hitre. De Isten felé tapogatózásában nemegyszer átélte a Vele való fenséges belső találkozást. Ezért a legnagyobb istenes költő Ady Endre a magyar irodalomban. Párját hirtelen a világirodalomban sem találom. S hogy ráérzett Isten- sejtelmeiben meg Jézus példáján az Isten igazi akaratára is, az emberszeretetre, azt mutatja a sokak szemében különös, az ö számára magától adódó jélenség: az istenes versekkel egyidőben, sőt nemegyszer témában is kapcsolódóan, dübörögtek elő belőle a szociális forradalmi versei. MOST PEDIG OLVASSUNK EL együtt egy Ady-verset a sok közül, amely tükrözi az Istennel való vívódó kapcsolatát. Itt van előttem a Károli-Bibliának az. a múlt századi szövege, amelyet ő állandóan olvasott. Abból vette ez idő tájt — 1911-ben ;vagyunk — több versének a mottóját, mely mindegyik esetben inspirálta a költőt, belehatolt a versbe. A szo- banforgó vers (lásd jelen számunkban!) a Nyugat augusztus lö-i számában jelent meg. Ady az előző hónapokban főként Érdmindszenten szüleinél, és Párizsban időzött. Melyik éjszakán vagy versírás előtt bukkant rá a 109. zsoltár 23. versére, ki tudja?! . Mint az árnyék, mikor elha- nyatlik. el kell mennem és ide s tova hányattatom, mint a sáska.” A zsoltárszövegben az árnyék az élet múlandóságának a hasonlata, a sáska képe ellenségeitől űzött ember hányódásának a jelzése. Ady a versben a bibliai igét pontosan vetiti magára, amikor „üldöztetéseit” említi, és a XVI. századi prédikátorok nyelvén mondja: „Megűzeték”. Meg betegségére, halálfélelmére céloz: „Mert kockán van az életem. (Mint árnyék, mikor elhanyatlik.) S hányattatom, miként a sáska .. A címmel és a vers egész mondanivalójával azonban a zsoltárszöveg „árnyék” hasonlata mélyebb értelmet kap: a költő Istenhez való viszonyának kifejezésére szolgál. tJgy érzi, az előző években élete bajai Isten keresésére indították, de most feléje törekvő akarása elernyed, noha vágyik őutána. Nem tud szólani Istenhez, mintha átok szorítaná a torkát. Már panaszaiból is kimarad az Isten neve. Szeretne hinni: „akarom, hogy hited akarjam”, „nem nyugszom addig, míg hitedet meg nem nyeremv. Meghajlik Isten előtt, nevét szebbnek mondja minden névnél. Nála tudja az erőt, mely segíthet rajta. Megbánóan vallja, hogy „régen”, ifjúkorában. nem látta, amit most: „Nem szabad hinni senki másba.” De ez így nem lenne igazában őszinte adys vallomás, mert rá a kétely imája is jellemző. Ezért a fentiekkel együtt, azok teljes érvényessége mellett, belekúszik a versbe, a lelkiállapotába a nagy kérdőjel: Isten „szent Képzelés, örök balzsam”, tehát illúzió, mely vigasztalásunkra szolgál. S az egész vers. mely tulajdonképpen — gyönyörű képpel: ahogyan az árnyék lehanyatlik — önmagának az Istenhez való odaliullását vágyódja, a vergődő hit legnagyobb, feloldhatatlan ellentmondásába sűrűsödik: „Ki létlenül is leglevőbb” vagy! Ezen a csúcson, mely egyszerre tagadás és hitvallás, megrendülve jövünk rá: nem ez az egyetlen lehetséges perem, ahová az Isten-kereső ember Krisztus nélkül eljuthat? S nem ismerünk-e rá itt arra a válaszra, amelyet Jézusnak adott a Márk-evangéliumbeli férfi: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!”? Veöreös Imré „Istenhez hanyatló árnyék ” Egy Ady-vers margójára DR. ULRICH DUCHROW GYÜLEKEZETI LELKÉSZ ja volt és augusztus végén megvált tisztségétől, egy tanulmányi félév után gyülekezeti lelkész lesz a Baden! tartományi egyházban. Dr. Ulrich Duchrow, aki 1970. íz LVSZ Evianban tartott 5. lágy gyűlése óta a világszervezet :anulmányi osztályának igazgató-