Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-10-02 / 40. szám

GYERMEKEKNEK. Templompadok A templom hajójában, a hajó közepén az oltár elé futó folyo­sótól jobbra és balra templom­padok vannak. Protestáns temp­lomokban még a karzatokon is padok vannak elhelyezve, hogy minél több ember foglalhasson helyet a templomban. A temp­lompadok mindig úgy vannak el­helyezve, hogy a padokban ülő hívek az oltár és a szószék felé nézzenek, s az oltár előtt szolgá­ló. vagy a szószéken prédikáló lelkészt jól lássák. A RÉGI TEMPLOMOK PAD­JAI ÉRTÉKES BÚTOROK. A pa­dok fejei faragással vannak dí­szítve. Ez a díszítés rendszerint bele illik a templom stílusegysé­gébe. Az újabb templomokban modern vonalú, egyszerű padokat láthatunk. Több modern temp­lomban a templompadokat szék­sorok helyettesítik. A székek azonban általában kevésbé prak­tikusak. mert könnyen elmozdul­nak helyükről, s ezáltal meigbont- ják a gyülekezet rendjét. Igehir­detés alatt az is zavaró szokott lenni, hogy a székek recsegnek, s ezzel megzavarják a gyülekezet figyelmét. A T£MPLOMPADOK EGYET­LEN RENDELTETÉSE. hogy bennük istentisztelet alatt a hí­vek kényelmesen helyet foglal­hassanak és semmi se zavarja őket abban, hogy a lelkészi szol­gálatra, elsősorban az igehirde­tésre figyeljenek. Ezért az utób­bi években sok templomban a padokba habszivacs ülőpárnákat helyeznek el, egyrészt azért, hogy a hívek télen ne fázzanak, más­részt azért, hogy az ülés kényel­mesebb legyen. Régen a templo­mokban nem voltak padok, csak a gyülekezet elöljárói, az öregek és betegek számára volt a fal mellett néhány szék, vagy pad elhelyezve. Az ortodox egyház templomaiban még ma is így van. A hosszú istentiszteleti szolgálatot ott állva hallgatja végig a gyülekezet. A római ka­tolikus templomokban is általá­ban sokkal kevesebb pad van el­helyezve, mint a protestáns templomokban. Ez azért van így, mert a katolikus templomokba sokszor csak néhány percre kuk­kantanak be misére a hívek, pro­testáns templomokban azonban az a szokás, hogy az istentiszte­let kezdetétől a végéig részt vesznek, s ezt az időt sokkal ké­nyelmesebb padokban eltölteni. SOK EVANGÉLIKUS GYÜLE­KEZETBEN RÉGI HAGYOMÁ­NYOK SZERINT meghatározott rendben ülnek a hívek a temp­lomban. Külön helyük van a presbitereknek, az idős férfiak­nak, és asszonyoknak, a fiatalok­nak és a gyermekeknek. Ma már ez a hagyományos rend a legtöbb gyülekezetben felbomlott, s min­denki tetszése szerint foglal he­lyet a templompadokban. Ennek is megvan a maga értelme és je­lentősége: így együtt ülhet le az egész család, nagyszülők, szülők, gyermekek és unokák. Van abban valami megható, hogy ugyanabban a templompad- ban ülhetünk, ahol dédszüleink, nagyszüleink ültek, ,s ahol majd gyermekeink és unokáink is hall­gatni fogják Isten igéjét, A TEMPLOMPADOK AKKOR MUTATJÁK A LEGSZEBB LÁTVÁNYT, amikor tele vannak emberekkel. Az üresen ásítozó padsorok mindig vádolják a gyülekezetei, s egyes üres helyek pedig az egyes embereket. A mi templomunk padjai akkor, töltik be igazán hivatásukat, ha üres­ségükkel soha nem kell vádol - niok bennünket. t S. J. A gondviseléshit kérdései Mind jó, amit Isten tészen” IV Az emberek egymáshoz való kapcsolatát rendszerint az hatá­rozza meg, mennyire bíznak egy­másban. Ha megvan a bizalom egymás iránt, ha az emberek meg vannak győződve, hogy a másik a javukat munkálja, még akkor is, ha egy-egy szavát, cse­lekedetét pillanatnyilag nem ér­tik meg, akkor nem kell egymás­tól félniök, hanem bátran rábíz­hatják sorsukat, életüket ember­társukra. E bizalom az emberi együttélés alapvető feltétele. E nélkül a bizalom nélkül félnénk repülőgépre szállni, vagy vonatra ülni, nem mernénk orvoshoz for­dulni, vagy sorsdöntő műtét alá vetni magunkat. Életünk minden lépésénél szükségünk van erre a bizalomra. ISTENHEZ VALÓ KAPCSO­LATUNKBAN még inkább döntő a bizalom. Amit más szóval hit­nek nevezünk, annak is alapvető tartalmát ez a feltétlen bizalom, ez az Istenre hagyatkozás alkotja. Istenben hinni azt jelenti hogy bízunk benne, hogy szeret ben­nünket és minden körülmények között a javunkat akarja és munkálja. A gondviseléshitnek is ez a bizalom az alapvető feltéte­le. Az az ember, akinek szívéből hiányzik ez a feltétlen bizalom Isten iránt, csak "félelmek és ret­tegések között tudja folytatni életét. Olyan Istenben hinni, aki­ben nem bízunk, azt jelenti, hogy soha sem érezhetjük magunkat teljes biztonságban, hiszeh soha sem tudjuk kiszámítani, hogy a következő pillanatban mi törté­nik , velünk. Az életben úgy szokott lenni, hogy bizalmunkkal csak azt aján­dékozzuk meg. aki valamilyen módon kiérdemli azt. A bizalom­nak a kiérdemléséhez sokszor elég egy testvéri szó. egy meleg kézszorítás, egy részvétet és bíz­tatást sugárzó tekintet, máskor <-----------------------(--------------M----------­me g arra van szükség, hogy az illető tudjon áldozatot is hozni, vagy kockázatot is vállalni ér­tünk. Aki sorsdöntő helyzetben áldozatot hozott, vagy kockázatot vállalt értünk, attól nem szoktuk megtagadni bizalmunkat, hanem minden körülmények között bí­zunk támogató szeretetében és szolidaritásában. ISTEN IRÁNTI BIZALMUNK­NAK is van ilyen próbája. Tu­dunk arról, hogy Isten mindent megelőzve, a legnagyobb áldozat­tól sem riadt vissza, amikor sor­sunkról, jövőnkről, üdvösségünk­ről volt szó. A legdrágábbat, egyszülött Fiát áldozta oda ér­tünk, hogy nekünk bűnbocsána­tot, új életet, üdvösséget szerez­zen. Aki ilyen nagy áldozatra volt képes értünk, az iránt igazán a legteljesebb bizalommal lehe­tünk. Gondviseléshitünktől tehát elválaszthatatlan Krisztushitünk. A Krisztusba vetett hit nélkül nem lehetünk teljes bizalommal Isten iránt. A Jézus Krisztus ke­gyelmében, bűnbocsátó szerete­tében való hitünk egyszersmind azt is jelenti, hogy életünk min­den ügyében-bajában, külső és belső problémáiban á legtelje­sebb bizalommal lehetünk Isten iránt. Hiszen, amint Pál mondja: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk ve­le együtt mindent” (Rm 8. 32). Ha azonban megerőtlenedik bennünk a Krisztus-hit, ha elkez­dünk kételkedni abban, hogy Is­ten szerető mennyei Atyánk, aki úgy szeret bennünket, hogy Jézus Krisztusban egyszülött Fiát adta oda értünk, akkor egyszeriben a gondviselő Istenbe vetett hitünk is meginog. Ezért mondja Jézus a Hegyi Beszédben, hogy ne aggo­dalmaskodjunk ruházatunk és élelmünk miatt, amint azt a po- gányok teszik. A pogányok hisz­nek a teremtő és gondviselő Is­tenben, de nem ismerték meg Is­tent, miiit szerető Atyát, aki gyermekeit annyira szereti, hogy a legnagyobb áldozatra is haj­landó volt értük. Ezért van tele az életük örökös félelemmel és aggodalommal. Az aggodalmas­kodásról szóló tanítását Jézus az­zal az intelemmel fejezi be, hogy „keressétek először Isten orszá­gát és az ő igazságát, és ezek mind megadatnajk néktek” (Mt 6, 33). Ezzel tulajdonképpen azt mondja, keressétek a kapcsola­tot, a közösséget velem, bízzatok énbennem. akkor nem lesz sem­miben szükségetek. így tartozik össze Jézus tanítása szerint is gondviseléshitünk Jézus Krisztus­ba vetett hitünkkel. A JÉZUS KRISZTUSBAN MEGTAPASZTALT SZERETET láttatja meg velünk azt is — amire a címben utaltunk — hogy Isten minden cselekedetével a ja­vunkat munkálja. Még akkor is, ha pillanatnyilag úgy látjuk, hogy Isten cselekedetei károsak számunkra. Az orvos a beteg gyógyulása érdekében sokszor kénytelen keserű orvosságot is beadni, sőt előfordul az is, hogy fájdalmas operációt végez el a betegen. Ki kételkedik abban, hogy mindez a beteg javára van? Isten jól tudja, mire van szüksé­günk. A keserű gyógyszerek és a fájdalmas műtétek mögött is ve­gyük hát észre jóságos kezét és szerető szívét. Csak így tudjuk az énekköltővel mi is vallani: Mind jó, amit Isten tészen, ö éltem kegyes Atyja. Bár örömnapom enyésszen, Ismét rám virraszthatja. Nem káromra, sőt hasznomra céloz itt minden műve, Leszek hát holtig híve. Selmeczi János Egyek vagyunk a Krisztusban Manapság sok szó esik az egyház egységéről. Mégis jó. hogy van egy vasárnap az egyházi esztendő folyamán, amikor a prédikáció is erről szói. A mai istentiszteleti igék sok oldalról közelítik meg ezt a témát. A legfontosabb az, hogy „Krisztusban” van az egyház egysége. So­kan úgy gondolják, hogy az egységes szervezet, vagy az egységes ta­nítás kialakításában kell keresnünk az egységet. A mai igék ennél jobb utat mutatnak: mindenkinek arra kell igyekeznie, hogy közelebb kerüljön Jézus Krisztushoz, igy azután egymáshoz is egyre közelebb kerülünk. Nem akadály az, hogy nem vagyunk egyformák, és nem teszi min­denki ugyanazt: ahogyan a testnek sok tagja van. és ezeknek külön­böző a feladatuk, úgy van ez a világon szerte élő egyházzal is. (1 Kor 12. 12—26). Ebben a tudatban küzdünk aztán minden ellen, ami ezl az össze­tartozásunkat meg akarja bontani. így teszünk bizonyságot arról az Istenről, aki az egész világot szereti, és aki véget akar vetni mindan­nak, ami az embereket és a népeket elválasztja egymástól, (Ézs 2, 1—3). ZENÉS ÁHÍTAT lesz október 2-án, vasárnap délután 3 órakor az orosz­lányi templomban „Akiktől J. S. Bach tanult” címmel. Buxtehude: O Gottes Stadt szólókantáta Schütz: Téged áldunk Krisztus Közreműködnek: Mohácsi Judit Peskó György - orgonaművész a gyülekezet ének és zenekara Vezényel: Nagy Dániel ADY ISTENES VERSEIT nem lehet kiszakítani költészetének és életének az egészéből. Százféle szál köti össze ezeket a verseket egész gondolkodásával, külde­téstudatával. napi problémáival, nagy ér­zelmeivel. sorsával, lelke legtitkosabb mélyének ember-nem-látta vívódásaival. Tehát az Élettel, amelynek teljességére ollhatallan szomjúsággal vágyott. Az élet pedig felnőtt korában eléje hozta a Nagy Ismeretlent: attól kezdve Vele birkózott. Hol kötődött az Istennel, hol bűntudattal roppant össze előtte, máskor tagadta, majd gyermeki hittel belefogózott. Aztán újra elveszítette, s megint csak kereste. Közben mintha két évig elfeledte volna, de a búvópatak ismét feltört. Ennek a soha nem nyugvó, más-más Isten-arcot felvillantó, költészetében'tük­röződő belső történésnek volt többek kö­zött két állandó vonása. Nem a magam szavaival mondom, mert hitelesebbnek érzem, ha ezeket a megállapításokat a hit terén elfogulatlan Ady-értelmezőktől halljuk. Legyen az egyikük Király István. Ű mutatott rá néhány éve. hogy Ady ..is­tenélményében bent rejlő, hangsúlyozot­tan szubjektív jelleget visszatükrözte már egymagában a versformálás is.”. Az istenes versekben ugyanis a személyra­gozás tipikus esete az egyes szám. „Két hőse volt itt csupán a verseknek: az én és a te, az elszigAelt. önmagába zárt ma­gányos ember s a benne élő Isten.” j Ne menjünk bele az idézet elemzésébe, vitatásába, mert most bennünket belőle az érdekel, hogy Ady számára az Isten valóban a legszemélyesebb kérdés volt. Egész valóját foglalkoztatta a Titkok Tit­ka. az Isten. Az istenes versei nem köl­tészeti motívumot, témát tárnak elénk, hanem egy izig-vérig modern ember vér­re menő küzdelmét az élő Istennel, s az Istenhez való viszonya sokfélé, változó helyzetének mindenkori őszinte feltárá­sát, kenetes szavak nélkül, valóságos ér­zéseinek megfelelően. Mert — és most a két évtizede elhunyt Révai Józsefet idézem — „az istenkéresö Ady ... az Istent is csak az istenkeresés keretein belül tagadja”. Verseit olvasva kétségtelenül érezzük — éppen akkor is, amikor gúnyolja, vagy fölényesen paro- lázik Istennel, no lássuk te híres mit tudsz-modorban beszél vele —, hogy Is­ten a költő számára nem fogalom, eszme, dolgok gyűjtőneve, hanem hitt vagy ta­gadott. keresett, elvetett vagy megraga­dott Valóság. Ezekkel a megállapításokkal távolról sem akarjuk keresztyénesileni Adyt. Ö nem jutott el a megváltó Krisztusban va­ló hitre. De Isten felé tapogatózásában nemegyszer átélte a Vele való fenséges belső találkozást. Ezért a legnagyobb is­tenes költő Ady Endre a magyar iroda­lomban. Párját hirtelen a világirodalom­ban sem találom. S hogy ráérzett Isten- sejtelmeiben meg Jézus példáján az Isten igazi akaratára is, az emberszeretetre, azt mutatja a sokak szemében különös, az ö számára magától adódó jélenség: az iste­nes versekkel egyidőben, sőt nemegyszer témában is kapcsolódóan, dübörögtek elő belőle a szociális forradalmi versei. MOST PEDIG OLVASSUNK EL együtt egy Ady-verset a sok közül, amely tük­rözi az Istennel való vívódó kapcsolatát. Itt van előttem a Károli-Bibliának az. a múlt századi szövege, amelyet ő állandó­an olvasott. Abból vette ez idő tájt — 1911-ben ;vagyunk — több versének a mottóját, mely mindegyik esetben inspi­rálta a költőt, belehatolt a versbe. A szo- banforgó vers (lásd jelen számunkban!) a Nyugat augusztus lö-i számában jelent meg. Ady az előző hónapokban főként Érdmindszenten szüleinél, és Párizsban időzött. Melyik éjszakán vagy versírás előtt bukkant rá a 109. zsoltár 23. versére, ki tudja?! . Mint az árnyék, mikor elha- nyatlik. el kell mennem és ide s tova há­nyattatom, mint a sáska.” A zsoltárszövegben az árnyék az élet múlandóságának a hasonlata, a sáska ké­pe ellenségeitől űzött ember hányódásá­nak a jelzése. Ady a versben a bibliai igét pontosan vetiti magára, amikor „ül­döztetéseit” említi, és a XVI. századi pré­dikátorok nyelvén mondja: „Megűzeték”. Meg betegségére, halálfélelmére céloz: „Mert kockán van az életem. (Mint ár­nyék, mikor elhanyatlik.) S hányattatom, miként a sáska .. A címmel és a vers egész mondaniva­lójával azonban a zsoltárszöveg „árnyék” hasonlata mélyebb értelmet kap: a költő Istenhez való viszonyának kifejezésére szolgál. tJgy érzi, az előző években élete bajai Isten keresésére indították, de most feléje törekvő akarása elernyed, noha vá­gyik őutána. Nem tud szólani Istenhez, mintha átok szorítaná a torkát. Már pa­naszaiból is kimarad az Isten neve. Sze­retne hinni: „akarom, hogy hited akar­jam”, „nem nyugszom addig, míg hitedet meg nem nyeremv. Meghajlik Isten előtt, nevét szebbnek mondja minden névnél. Nála tudja az erőt, mely segíthet rajta. Megbánóan vallja, hogy „régen”, ifjúko­rában. nem látta, amit most: „Nem sza­bad hinni senki másba.” De ez így nem lenne igazában őszinte adys vallomás, mert rá a kétely imája is jellemző. Ezért a fentiekkel együtt, azok teljes érvényessége mellett, belekúszik a versbe, a lelkiállapotába a nagy kérdő­jel: Isten „szent Képzelés, örök balzsam”, tehát illúzió, mely vigasztalásunkra szol­gál. S az egész vers. mely tulajdonképpen — gyönyörű képpel: ahogyan az árnyék lehanyatlik — önmagának az Istenhez való odaliullását vágyódja, a vergődő hit legnagyobb, feloldhatatlan ellentmondá­sába sűrűsödik: „Ki létlenül is leglevőbb” vagy! Ezen a csúcson, mely egyszerre tagadás és hitvallás, megrendülve jövünk rá: nem ez az egyetlen lehetséges perem, ahová az Isten-kereső ember Krisztus nélkül eljuthat? S nem ismerünk-e rá itt arra a válaszra, amelyet Jézusnak adott a Márk-evangéliumbeli férfi: „Hiszek! Se­gíts hitetlenségemen!”? Veöreös Imré „Istenhez hanyatló árnyék ” Egy Ady-vers margójára DR. ULRICH DUCHROW GYÜLEKEZETI LELKÉSZ ja volt és augusztus végén meg­vált tisztségétől, egy tanulmányi félév után gyülekezeti lelkész lesz a Baden! tartományi egyházban. Dr. Ulrich Duchrow, aki 1970. íz LVSZ Evianban tartott 5. lágy gyűlése óta a világszervezet :anulmányi osztályának igazgató-

Next

/
Thumbnails
Contents