Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-08-28 / 35. szám

r gyermekeknek: i------------«------------------------------------------------------------------------------j Am i az oltáron van Társadalmi problémánk: A hét vége kihasználása A templom Oltára azt jfelképe- zi, hogy Isten kegyelmes szere- tetével közöttünk van. Ezért mindaz, ami az oltáron van. is­tennek erről a kegyelmes szere- tetéről beszél. MINDEN OLTÁRON A KÖZÉ­PEN ÁLL A FESZÜLET, amely a keresztre feszített Jézust ábrá­zolja. A feszület arra emlékeztet, hogy Jézus Krisztus a Golgota keresztjén feláldozta magát az emberekért, és ezzel kiengesztel­te Istent az emberek bűneiért. Is­ten elfogadta ezt az engesztelő áldozatot. Fia érdeméért megbo­csátja az emberek bűneit és az Istennek tetsző új élethez szük­séges erővel ajándékozza meg őket. A bűnbocsánat és új élet ajándékát az istentisztelet alkal­mával. de elsősorban az Ür szent vacsorájának vételével nyerheti el a gyülekezet. Űr vacsoraosztás alkalmával az ostyát tartalmazó ostj atartó és a kiosztásnál hasz­nált tányér, a boros kancsó és a kiosztáshoz szükséges kehely is az oltáron van. A FESZÜLET ELŐTT ELHE­LYEZETT, NYITOTT BIBLIA arról beszél, hogy Isten a hirde­tett igében is jelen van népe ko­zott. Az igehirdetésekben — ame­lyek mindig a Bibliában megta­lálható szövegek alapján hangza­nak el — maga Isten szól a gyü­lekezethez. Itt mutatja meg aka­ratát. hogy milyen életet kíván gyermekeitől. De ugyancsak az igehirdetésben közli az erótelen bűnös emberrel bűnbocsátó sze­retetét. hogy Jézusért megbocsát­ja bűneit, és erőt ad neki, hogy a mindennapi élet feladatait Is­tennek tetsző módon tudja elvé­gezni. Az oltárt bibliából olvas­sák a lelkészek az istentisztelet alkalmával az oltárt igéket, és az oltári bibliára tesznek esküt fel­avatásuk alkalmával a lelkészek. A FESZÜLETTŐL JOBBRA ÉS BALRA GYERTYATARTÓK­BAN ÁLLÓ GYERTYÁK van­nak. Istentiszteletek alkalmával meggyújtják ezeket a gyertyákat. Az égő gyertyáknak kettős jelen­tésük van. Mindenekelőtt arra tanítanak, hogy Jézus a világ vi­lágossága. Amint a fény világít, úgy világítja be Jézus is az ige fényével életünk útját: megmu­tatja. mit kell tennünk, merre kell járnunk. A fénynek azonban melegítő hatása is van. Jézus a szeretet melegével tölti meg szí­vünket. Végül, amint a napfény minden élet forrása, úgy Jézus a forrása az igazi, boldog életnek. A gyertya másodsorban az áldo­zatnak a jelképe. Amint a gyer­tya elég. úgy áldozta oda. égette el életét Jézus is értünk, s ne­künk is úgy kell odaáldozni éle­tünket másokért a szolgáló sze­retet oltárán. Ezért helyesebb, ha a sok helyen használatos vil­lanygyertyák helyett, igazi viasz- gyertyák égnek az oltáron. AZ ISTENNEK HÁLÁS EM­BEREK MINDIG GONDOSKOD­NAK ARRÓL, hogy az oltáron soha ne hervadjanak el a hála és a szeretet virágai. Azonban jó, ha tudjuk, hogy az oltárnak vi­rággal való feldíszítése is csak jelkép. Isten iránti hálánkat és szeretetünket igazán azzal mu­tathatjuk meg, ha szolgáló sze- retetúnkkel készségesen segítünk mindazoknak, akik rászorulnak segítségünkre. Ó. segíts mással tenni, Mit Te tetté] velem, I És szolgálatban lenni Kész szívvel szüntelen, Elvetve önzést, érdeket. Az hajtson, ami Téged, A tiszta szeretet! Sclmeczi János A szocialista társadalmi rend fejlődése, népünk szorgos mun­kája eredményeként valósulha­tott meg a legtöbb munkahelyen egyelőre kéthetenként ismétlő­dően a szabad szombat, a két pílienönapos hétvége. A KÉRDÉS AZ. MIRE HASZ­NÁLJUK FEL a szabad hél vé­géket. s- hogyan elünk drága időnkkel ? Gyülekezetünk melléképületén kisebb javítási munka elvégzé­sére kértem egyik testvérünket. A hétfő lett volna a legalkalma­sabb. A munka elvégzésére fel­kért hívünk azonban élesen til­takozott: hétfőn pihenem ki a hétvégi megfeszített munka fá­radtságát. Két nap alatt ugyanis többet keresek mellékes munká­val. mint egész héten. — Helyte­len módon nem veszi komolyan, hogy mindennek rendelt ideje van. A pihenésnek is. Szomorú látvány az is. mint el­lenkező véglet, amikor az em-t berek nem tudnak mit kezdeni szabad idejükkel, s csak az alko­holmámoros szórakozás jelenti nekik az egyetlen kikapcsolódási lehetőséget. Ennek fájdalmas kö­vetkezménye. hogy a hétvégén történik a legtöbb bűneset, bal­eset, öngyilkosság. NYILVÁNVALÓAN ADÓD­NAK OLYAN FELADATAINK, amelyet leginkább a hétvégén tudunk elvégezni. Faivainkban élő testvéreink tudják, hogy fia­talok házépítési munkáinál a hét végén együttes összefogással nagy lépéssel lehet előbbrejutni. Máskor az önkéntes műszakokat agy-egy óvoda, bölcsőde felépí­téséért vagy más közösségi célki­tűzések megvalósításáért szíve­sen vállalják gyülekezeti tag­jaink is társadalmunk más tag­jaival együtt. Szükségszerű-e azonban, hogy minden család körüli és társa­dalmi munka a hétvégére marad­jon? A családtagok bevonása vad vagy a közömbösök meggyőzesé­vel, jobb szervezéssel nem tud­nánk-e közösen szabaddá tenni legalább részben a szabad vasár­napot, hogy biztosítsuk magunk és mások számára a gondmeníes kikapcsolódást, felfrissülést és erőgyűjtést. vezetünk öt-hat napi munka után igényli a pihenést. Üdítő pihenés után. az új héten annál frisseb­ben. lendületesebben, jobban vé­gezhetjük feladatainkat. Keresz­tyén hitünk szerint Isten törvé­nye az ünnepnapról azt is óéi óz­za, hogy munkánkból megpihen­jünk, az élet feszültségekkel teli feladatai között örüljünk az ün­nepnek. Szamunkra meg arra is lehetőséget ad. hogy igéjét hall­gatva. nevét magasztalva meg­erősödjünk a keresztyén ele l- uton való járásban, .Alti tehát %gyónva dolgozza magát — pihenés nélkül, esetleg ráadásul az anyagiak hajszolása emberhez nem méltó ösztönének enged ve — önmagán ak is árt, bizton rövidíti életét, őrii ideg­rendszerét. Elveszíti az élet igazi szépségének egyik részét. De a következmények kihatnak a csa­ládra, munkahelyre, társadal­munk egész közösségére. JO. HOGY ' EGYRE TÖBB SZÓ ESIK MA a kétnapos mpn- kaszünei helyes kihasználásáról és sok jó javaslat hangzik el, jó kezdeményezés válik valóra!* Most a nyári hónapokban gon­dolunk például arra az örvende­tes jelenségre is. hogy egyre több hétvégi üdülőtelep épül. Népünk jólétét, szorgalmát jel­zik a többségében .szép üdülök és hétvégi házak szerte az or­szágban. A jó levegő, a napfény, embernek különösen is szüksége van arra, hogy jó levegővel is féltő1 födjék tüdejé. Keresztyének számára arra is áldott alkalom, hogy a természet beszéljen a Te­remtő nagyságáról. • SZABAD IDŐNKBEN ELMÉ­LYÜLHETNEK EMBERI KAP­CSOLATAINK csaladunk tagjai­val és a munkahelyi közösség­gel. Erre pedig nagy szükségünk van. A hétvégi szabad idő megnö­vekedése is közrehat abban, hogy változóban van a korábban megszokni gyakorlatunk az is­tentiszteleti életben való részvé­tel tekintetében. Meggyőződé­sünk szerint azonban az arra vá­gyó hivő ember megtalálja mód­ját es idejét annak is, hogy az élet gazdag programkínálata sű­rűjében Istenével találkozzék a gyülekezetben és átélje igéjének felüdítő. Frissítő és erősítő ölö­mét, keresztyén küldetésének még jobb betöltésére. Ha a hét­vége más gyülekezet területén talál is benünket. ott is érdemes bekapcsolódni az istentiszteletbe. Együtt énekelhetjük: „Gyorsan folyó időmet az Űr nem adta hiába ... Hogy mint drága va­gyonnal, éljek vele haszonnal.” A HÉTVÉGI SZABAD IDŐT BIZONYÁRA AZÉRT KAPTUK AJÁNDÉKBA, hogy ez a jó ér­telemben vett „haszon” megnö­vekedjék nemcsak önmagunk, de * nagyobb közösségeink javára is. Szcbik Imre Isten tesz igazzá Akiket Isten elhívott, azoknak igaz emberekké kell válniuk. Van !s az emberben olyan becsületes törekvés, hogy igaz életet éljen. Kü­lönösen. ha komolyan veszi Isten törvényét, amely Isten akaratát ad­ja tudtunkra. De mikor az egész törvényt komolyan kell venni, kide­rül. hogy hajótörést szenved az ember vállalkozása. Ennek egyik pél­dája a gazdag ifjú története. (Mk ip. 17—27.) De ami az embernek lehetetlen, azt megteszi Isten, mert neki min­den lehetséges. Süt meg is akarja tenni, mert ő könyörülő Isten, aki­nek „bosszú a türelme, nagy a szeretete és a hűsége” (2 Móz 34.G). Ügy tesz igazzá, hogy megbocsátja a bűnt, amelyet a törvény lelep­lez és elítél. , / Van tehát olyan igazság, amelyet nem a törvény határoz meg, ha­nem a szerető, hűséges Isten. Ez más, mint amit a Jézus-korabeli kegyes zsidók elképzeltek, meg sok mai kegyes ember is elképzel. Nem is lehet semmiféle igyekezettel megszerezni, mert ez Isten in­gyen ajándéka. A Biblia ezt úgy mondja, hogy Isten már nem önma­gunkban. bűnös mivoitunkban néz bennünket, hanem egyszülött Elán. Jézus Krisztuson keresztül, aki magára vette bűnünket, és nekünk adta az ő igazságát. TÖBB MUNKALÉLEKTANI KÍSÉRLET IS azzal a megálla­pítással zártát, hogy embert szer­az Isten-aldotta természet szép­ségét szemlélni felüdítő élmény. A .sok emeletes házakban élő Gondolatok az anyanyelvi konferenciáról ÉN EDDIG AZT HITTEM. HOGY .4 KÜLFÖLDRE SZAKADT MAGYAR­SÁGGAL úgy vagyunk, mint a kicsi gyermek a marokra szorított hóval. Mi­nél jobban szorítjuk, annál hamarább olvad. Aztán rájöttem arra, hogy érdemes „szorítani”. Arról a több mint ötmillió határainkon túl élő magyarról van szó, akiknek nagy többsége nem egységes foltokban él, hanem elképesztően szerle- szórtan. A szám a magyarság egyhirma- dát teszi ki, és a szomszédos államokat leszámítva, valóban a világ egyik legkét- ségbeejtőbb diasporáját képezzük. A fájdalmas és gyötrő kérdés, hogy ki fogja összegyűjteni, de még inkább, mi­vel tudnánk elősegíteni a magyarságtu­dat megmaradását éppen azokban, akik teljesen idegen környezetben élnek. Le- het-e lelkesedéssel, néhány „magyar apostol” szenvedélyes munkája, áldo­zata révén komoly eredményekre számí­tani? Vagy bele kell törődnünk abba, hogy elvesztek számunkra akkor, ami­kor okkal vagy ok nélkül hátat fordítot­tak a szülőföldnek? Segít-e rajtunk az, hogy a nyugati polgári demokráciákban is • jelentkeznek olyan törekvések, hogy az eddigieknél kedvezőbb törvényekkel biztosítsák a nemzetiségeknek, az apróbb népszilánkoknak az anyanyelvi oktatást? Reális-e az a kép, amely vad színekben ecseteli az egyesek érdektelenségét, szé­gyenérzetét, a magyar nyelv hasznavehe­tetlenségét. a magyar származás másod- . rendüségél? KIMENT MÁR A DIVATBÓL A KOZ- MOPOLTTF' 'JJJS. Századunk élménye egy új fa Ha nemzeti öntudat kibontakozá­sa. az eredet és a „valahonnan szárma­zás” erősödő érzése, keresése és kutatá­sa az ősi fészeknek, az alomnak, amely bizonyos 1 okimé:ben meghatározza jelle­münket és szrzuvkat is. S ez az új élmény csak a mi véreinknél nem lobog még? Bele kellene nyugodnunk abba, hogy ép­pen a mieink szívódnak fel, olvadnak bele más népek közösségébe és sajátjuk­ból, a magukkal vitt magyar kultúrából, amely olyan sokat adott az egyetemes kultúrához, semmit sem akarnak hozzá­adni? Tűnődöm Petőfi kijelentésén: mit jelent ebben az összefüggében a „rongy­élet”. Nos, ezek a kérdések foglalkoztattak és álmatlanitottak azokon a napokon, amikor a III Anyanyelvi Konferencián (augusztus S—13-ig) részt vettem. Olvasóink e ritka eseménnyel kapcso­latban a napi sajtóból, rádióból, televízi­óból frissen értesültek. Én néhány gon­dolatot fűzök csupán ehhez a konferen­ciához, mely szerintem szétfeszítette már egy konferencia kereteit, s mozgalommá terebélyesedett. 1970-ben volt az első Debrecenben, a második Szombathelyen, s e legutóbbin már több mint 20 ország­ból mintegy 120 lelkes fiatal és idős férfi és nő cserélte ki tapasztalatait és akku­mulált új energiát a további munkához. Neves tudósok és egyszerű háziasszo­nyok vállalkoztak a „misszióra”, szent elfogultsággal, lázzal és valami olyan le­hetetlenre, amelynek méreteit még nem is ismerik. AMINT ÍGY VÉGIGNÉZTEM A RÉSZTVEVŐKÖN — kik között tekin­télyes számban voltak jelen egyházi kép­viselők is —. önkéntelenül a missziói pa­rancsra gondoltam: „menjetek el széles e világra, és tanítsatok..Igen. mert ez a főkérdés, amely ott bujkált minden előadás és beszámoló mögött az volt, ho­gyan adják át a magyar nyelv ismeretét, s azon keresztül a magyarságtudatot, s a magyar kultúra ezernyi szépségét an­nak a nemzedéknek, amely a szülői kö­zömbösség, enerváltság, a környezet asszimiláló hatása következtében már nem tud magyarul. Egyesületek, egyhá­zi szervezetek, intézmények, klubok, tánc- és ének közösségek, magán-és isko­lai oktatások keretében folyik a szívós munka. S ha e.gy-egy terület elszikesedik, újat fognak művelés alá, ha egy-egy kapu bezárul, másikai feszítenek fel. Látványos és nagt: eredményekre aligha lehet számí­tani. De a csekélyke eredmény is boldog­ság, és újabb biztatást nyújt a további munkához. DE MEGMENTHETJÜK-E A DIAS­PORA MAGYARSÁGOT, ha jól-rosszul megtanítjuk magyarul beszélni a gyere­keket? Nyelvében él-e még a nemzet, vagy valami mást is kellene tennünk? Az első tételünk így hangzik: az anyaor­szág. hazánk számontartja minden elsza­kadt gyermekét, pontosan úgy, mint az édesanya. Senkiről sem mond le. Tuda­tában van annak, hogy különböző té­nyezők. okok játszottak közre a haza el­hagyásában. Bizonyos abban, hogy a kül­földre szakadtak hasznos tagjai lehetnek annak a társadalomnak és környezetnek is. amelyet választottak. Ehhez hozzáad­hatják azokat az értékeket, amelyek ma­gyarságukból fakadnak. így a kétnyelvű­ség (vagy többnyelvűség) csak előnyére válhat külföldön élő testvéreinknek, s a magyar származás megbecsülést válthat ki környezetükből. A másik tételemet Sinor Dénes pro­fesszor (USA) fogalmazta meg: „Mi, külföldi magyarok szeretjük Magyaror­szágot. Kapcsolatban akarunk vele lenni, a magyar ügy szívügyünk. Mi a szocialis­ta Magyarországot — amely jogutódja a történelmi Magyarországnak —, fogad­juk el. Ez az ország nyitotta meg kapuit számunkra, ezzel az óhazával akarunk közösségben lenni...” Sinor gondol át­menetéből hiányzik az „emigráció” ke­serű ízű kifejezése, s ezáltal áthidalja azt a problémát, amely a külföldi ma­gyarságot megbontotta 45 előtti. 45-ös és 56-os csoportokká. így a második, har­madik negyedik nemzedék már előítélet mentesen gondolhat a szülök, az ősok hazájára, és teremthet vele szoros kap­csolatot. NAGY FÁBA VÁGTA FEJSZÉJÉT A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE. Szinte a lehetetlennel kíván megbir­kózni. De amint az eredményeket mérle­geljük, mégsem reménytelen a munka. Ismét a beszámolókra gondolok. A svéd, francia, amerikai, német, osztrák, hol­land. vagy a környező államok, a szov­jet. cseh, jugoszláv területről szóló be­számolók olykor ünnepélyes hangvételű eredményeire. Nem a mennyiség, hanem a minőség dominál ezekben, s ez nagy nyereség. Nemcsak a tanítás terén, de az ún. magyar napok, kultúrműsorok, könyv, hanglemez, magyar muzsika, film, tv, rádió, néptánc. stb„ stb. vonatkozásá­ban nagyot léptek előre. Tavaly Rá­kócziról. idén Aáyról emlékeztek meg. Történelem, irodalom, folklór azok a vé­nák. amelyeken a magyar kultúra és ön­tudat csordogál az enervált telkekbe. Eh­hez adja hozzá szerény, de áldozattal és felelősen vállalt lehetőségként a Világ- szövetség a külföldi magyar gyermekek nyaralás közbeni tanítását, valamint a fel­mérhetetlenül nagy jelentőségű szemé­lyes kapcsolatokat. AZ ANYANYELVI KONFERENCIA MOZGALOMMÁ TERÉBE LY ESEDETT. A magunk területén és móclj\v kapcsolód­junk mi is bele a mozgalomba! Rcdey Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents