Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-08-14 / 33. szám
„Krisztusban — új közösség Beszámoló az LVSZ Dar es-Salaami nagygyűléséről III. Az ünnepélyes megnyitó után következtek a munkás hétköznapok. A szó szoros értelmében „munkás” napok voltak, mert reggel 8-tól este 10 óráig folyt a munka, sőt néhány bizottság gyakran éjfélig dolgozott. Tartalmilag egymástól különböző két hét következett. Az első héten előadások, szemináriumok, megbeszélések, nyílt fórumok voltak, melyeken mindenki elmondhatta véleményét, álláspontját. „Han- 1 gozzék minden hang” — mondta a nagygyűlés előtt Mau főtitkár. Hangzott is. A második héten főleg plenáris ülések voltak, amelyek tárgyalták a témacsoportokból, nyílt fórumokról és szemináriumokból érkezett jelentéseket. Majd határozathozatalokra került sor. Az első hét mintegy előkészítette a határozatokat. Nincs lapunkban hely arra. hogy mindenről részletesen számoljunk be. mégis szeretnénk a legfontosabbakról szólni. Minden reggel úrvacsora Korán reggel úrvacsoraosztással kezdődött minden nap. Váltogatták egymást az országok, egyházak és a nyelvek, csak Jézus K-isztus volt azonos. Aki önmagában részeltetett. Norvég, francia. hongkongi, kanadai, argentínai. NSZK-beli, új-guineai, lengje!. rhodesiai evangélikus egyházak szolgáltak, a maguk liturgiájával és a maguk nyelvén. Minden reggel bibliaóra Az úrvacsorát követően plenáris ülés formájában bibliatanulmány folyt. Ez előkészítője volt a bibliaköri munkának. Pál . apostolnak a Rómaiakhoz írt levele 0 1—14. fejezetét, illetőleg annak egy-egy nagyobb szakaszát magyarázták a bibliatanulmány vezetői, sorban: Krusche (NDK), Mshana (Tanzánia), Elizabeth Bet tenhausen (Egyesült Államok) és Tannassee (Jamaica). Izgalmas volt hallgatni, hogy a Római levél jól ismert szakaszai mit mondanak egy afrikainak vagy egy jamaicainak, vagy éppen egy nőnek az Egyesült Államokból. Kitűnt, hogy Isten igéje sokkal gazdagabb, mint azt mi sokszor gondoljuk! A másik meglepetés pedig az volt. hogy az igemagyarázók milyen bátran hozták összefüggésbe az ige „mondanivalóját” a politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekkel. Ezek az igemagyarázatok nem voltak szórágások. és nem maradtak a ..belső lelki élet” területén, hanem Isten örök igéjét a mai égető kérdésekkel kapcsolatban szólaltatták meg. A bibliatanulmány után a reszt- vevők 31 csoportra oszlottak. Mind a két hét alatt itt folytatódott, a bibliatanulmány, most már megbeszéléssel. Mindegyik csoportnak külön vezetője volt. De a megbeszélések nem általánosságban történtek, hanem konkrét kérdéseket adtak fel azok az előadók, akik a plenárison az előkészítő tanulmányt végezték. Nem lehetett tehát a bibliakörökben szép. kegyes szólamokat mondani hitről, szeretetről. bűnbocsánatról, hanem mindezekről a feladott kérdésekre felelve lehetett csak szólni. Viszont a feladott kérdések élelbevágóak voltak. Pl. Mshana tanzániai püspök előadása (Rm 5. 1—11) után ezekre a kérdésekre kívánt feleletet kapni a 81 bibliakörtől: ..1. Az a tény. hogy az emberiség nagy része még mindig szenved az éhségtől, a járványoktól és tudatlanságtól, arra kényszerít bennünket (egyháziakat). Hogy sokkal kritikusabban nézzük önmagunkat. Hogyan tudjuk megváltoztatni ezeket az emberi feltételeket, ha mi állandóan a .türelem’ gyakorlására szólítjuk fel az embereket a szenvedésben? 2. Mit kell prédikálnia az egyháznak a mai világban a szenvedő és harcoló embereknek? 3. Az afrikai helyzetben igen fontos a .teljesség’ kérdése. Ez azt jelenti, hogy az ember nem keresheti csak a saját jogát, saját békéjét, ellenben keresnie kell az egész társadalomnak. az egész közösségnek jogát és öékéjeti "Az egyes személy ugyan fontos, de legalább ilyen fontos az egész közösség jóléte és boldogulása.” Mindezt egy afrikai püspök mondta és kérdezte. De ugyanilyen kérdéseket tett fel az amerikai, az NDK-beli és a jamaicai előadó is. El lehet képzelni, hogy a kérdések milyen lázba hozták a bibliakörök tagjait! Az én bibliakörömben volt tanzániai, indonéz, NSZK-beii. amerikai, NDK-beli, indiai, finn, kanadai, svéd. hongkongi. Mindenki máshonnan közelítette meg a kérdéseket, míg végül kialakult az összhang, amelynek azonban voltak „színei”. A bibliakörök igen gyümölcsöző munkát végeztek. Voltak, akik ezeket a nagygyűlés „szív verései”-nek mondották. Mindenesetre olyan lelki atmoszférát teremtettek, amelyben a legkényesebb kérdéseket is őszintén meg lehetett beszélni. Altéma csoportok A 81 bibliakör három délelőt- tön folytatta munkáját az attémák megbeszélésével. A szemináriumok — amelyekről még lesz szó — három témát taglaltak: az egyház missziója, az egyház mint közösség (az egyház egysége) és az egyház felelőssége a világért. Ennek a három témának a megbeszélése 27 altéma összefüggésében történt (azért volt mégis 81 csoport, mert néhány altémához túl sokan jelentkeztek, és azokat meg kellett osztani). Tudom jól, hogy egy felsorolás unalmas lehet. most mégis ezt teszem, mert nem lát bele a nagygyűlés munkájába, aki ezeket a kérdéseket nem ismeri, másfelől ezek a témák jelzik, hogy különböző helyeken mi izgatja a világ evan- gélikusságát. Az altémákat ugyanis jórészt a tagegyházak javasolták. Lássuk hát! 1. Missziónk alapja. 2. Misszió a kulturális határokon keresztül. 8. Megújulási mozgalmak a misz- szióban. 4. Az egyház a vallások sokféleségének világában. 5. Találkozás ideológiákkal és világnézetekkel. 6. Lutheránus egyházak a misszió szolgálatában. 7. Neveles a misszióban való részvételre 8 Kommunikációs eszközök a misszió szolgálatában. 9. Önállóság a missziói, munkában. 10. Az egyház jelei: ige, szentségek — és mi még? 11. Istentisztelet — lelki közösség a mindennapi életben. 12. Az egyház szembesülése a szenvedéssel és a halállal. 13. Lutheránus hitvallás és ökumenikus elkötelezettség. 14. Dialógusból közösségre. 15. Az egyházak — alkotó kisebbségek? 16. Az egyház — a társadalom sója vagy tükre? 17. Isten családja a különböző családi modellek között. 18. Emberi méltóság és emberi jogok. 19. Diszkrimináció és rasszizmus. 20. A nők és férfiak egyenlő lehetősége. 21. Az egyház és a vallásszabadság. 22. Az egyház és a hatalom. 23. Az egyház a felszabadításért • és az önállóságért folytatott harcban. 24. Az egyház és az otthontalanok — menekültek, emigránsok. 25. Környezet, természeti források, technika. 26. Felelősségünk a békéért és a béke veszélyeztetettsége. 27. Szegénység. bőség, az élet értékei, terhességmegszakítás. euthanazia. Aki ezt a sort alaposan szem- ügyre veszi, észre fogja venni, hogy a sor minden láncszeme valóságos és égető kérdéseket vet fel. Kihívó kérdések, amelyek az egyházhoz, közelebbről az evangélikus egyházakhoz szegeződnek a hat kontinensen. Ezek elől nem lehet kitérni! Még csak semleges zónába sem lehet menekülni. A süket és néma „egyház” már nem egyház! A nagygyűlés igyekezett feleletet adni a kihívó kérdésekre. Egyes kérdésekre minden bizonnyal jó feleleteket adott, másokra még hiányosak voltak a válaszai. Tovább kell a tagegyházaknak a feleletet, keresniük. De nemcsak „jó szóbeli feleletről” van itt szó. Sokkal inkább a jó feleletnek megfelelő „jó cseleke- det”-röl. Nem az üdvösségért, hanem a felebarátért, a világért. A csoportok megbeszéléseinek eredményeit összegezték és tovább adták a nagygyűlésnek, döntésekre, határozatokra. Az azonban máris nyilvánvaló, hogy a Lutheránus Világszövetség és tagegyházai figyelnek nemcsak a bibliai textusokra. hanem a „kontextusok"-ra is. tehát a világ problémáira, és nem légüres térben akarják „bib- liás” feleleteiket megadni. Sőt. felelősséget is éreznek a teremtett világért. Ez egészen nyilvánvaló volt Dar es-Saiaamban! Három szeminárium Mint már említettük, a nagygyűlés három szemináriumban folytatta munkáját, az altéma- csoportok megbeszélései után. Mindegyik szemináriumban megközelítőleg 250—300 személy vett részt. Az itt elhangzott előadásokat lapunk később részletesen ismerteti, ezért e helyen ezeknek az előadásoknak csak az irányvonalát és néhány fontosabb megállapítását jelezzük. „Krisztussal — együtt a misszióban Az előadást Joshiro Ishida professzor (Japán) tartotta. Azzal kezdte, hogy a misszióról nem újabb köteteket kell írni, hanem végezni kell azt minden országban, városban, faluban, prédikálva a „jó hirt” és „gyógyítva minden betegséget” (Mt 9, 35—38). A misszió végeredményben Isten munkája. Az „együtt” azt jelenti, hogy Isten bennünket felhasznál az Ö munkájában, részesít a misszió szolgálatában. így lesz „Isten missziója” a mi missziónk is. Isten népe, az „új közösség” Krisztusban, eszköz, amelyen keresztül Isten dolgozik. Jézus nem „krisztianizált”. hanem meghalt a kereszten a világért. Vagyis szolgált! A misszió nemcsak azokra irányul, akik az „egyházon kívül” vannak, hanem azokra is, alyik az „egyházon belül” vannak. Vége van a „statikus” felfogásnak! („egyházon belül”, „egyházon kívül”). A misszióban nem elég a „bibliai teltus"-t magy'a- rázgatni, hanem néznünk kell a kulturális és társadalmi szituációt. amelyben az ige elhangzik, és azzal összefüggésben kell prédikálni. Felhívta a figyelmet a „törvény és evangélium” külön- böztetésére. így tudunk jó szolgálatot végezni politikai és társadalmi összefüggésekben is. Egyébként is — mondotta — „az egész világhoz küldettünk és nem a lelki élet területére való szorítko- zásra”. Mi gyakran mesterkélten különböztetünk „testi” és „lelki", „szent” és „világi” területek között. Ez hibás teológia! Az egész embernek kell igét hirdetni. Nemcsak bűnbqcsánatot kell nyújtani, hanem az ember testi kérdéseivel is kell foglalkoznunk és „gyógyítanunk”. Ez akkor oldódik meg számunkra, ha Jézusra mint Szolgára (!) nézünk, akinek nyomába kell lépni. Ishida végül is a Dia- honos Jézusra mutatott rá! (Hafenscher Károly lelkész ehhez a témához korreferátumot adod,, amihez még visszatérünk.) „Krisztusban — egy közösség a Szentiélekben Manas Buthelezi püspök (Dél- Afrika) a témáról hatalmas előadást tartott. (Ö az, akit a fajüldöző rezsim már többször börtönbe zárt.) Azzal kezdte, hogy legalábbis Dél-Afrikában. „az evangéliumban mint egyesítő hatalomban való hit megingott”. „Egy a Krisztusban” kifejezés elvesztette értelmét. „Elvakult, dühös, keresztyén fajüldözők miatt van ez, akik még saját személy- azonosságukat is féltik más fa jú emberek fizikai közelségében. Ezek a fajüldöző keresztyének vallásos blazírtsággal megvallják a „hívők egységét” Krisztusban és recitálják az Apostoli Hitvallás harmadik ágazatát az „egy keresztyén anyaszentegyházról”. Közben még közös istentiszteleten sem hajlandók részt venni a feketékkel, és közös úrvacsorán sem! — mondotta. (Köztudott, hogy Dél-Afrikában több „keresztyén” felekezetben is megvan a faji megkülönböztetés, sőt több evangélikus gyülekezetben is.) A hivő közösség, amely egyben nem istentiszteleti közösség — folytatta —, „teológiai szörnyűség”. Itt már bálványimádásról van szó az „istentiszteleten”. A faji bálvány osztja meg az „istentiszteletet”! Mindez ellen harcolnia kell a keresztyéneknek. Nem Igaz az, hogy Jézus nem harcolt! ö harcolt, de nem az ember ellen, hanem az emberért. Ezt kell tennie követőinek is. hogy helyreálljon Krisztusban a közösség. (Egyértelmű, kemény hangú és igaz előadás volt!) „Krisztusban — felelős gondoskodás a teremtett világról” William Lazar eth professzor (Egyesült Államok) szintén nagyon jó előadást tartott a témáról. A teremtésből indult ki. Istené a világ! Az embert sáfárság- gal bízta meg, hogy gazdálkodjék az Ö (ti. Isten) javaival. Sajnos az Isten „képére” teremtett ember a bűn következtében megromlott. Hűtlenül kezeli a rá bízottakat, kihasználja a teremtett világot, kizsákmányolja és visszaél vele. Pedig a „kölcsönadott ajándékokat” felebarátaink javára kell használnunk Ez úgy is történhetik, hogy „befolyást gyakorlunk a gazdasági élet fejlődésére. hogy a gazdasági és politikai rendszer segítse az Isten által teremtett személyek jólétét”. Az egyháznak. Krisztus szeretetétöl kényszerítve, támogatnia kell egy igazságos gazdasági rend kialakulását. Ehhez a jelenlegi gazdasági rend radikális változása szükséges. Ugyanis nem elég . egy-egy személy segítése” hagyományos módon, mert a mai gazdasági problémák nemzetközi jellegűek. A politikában a keresztyéneknek részt kell venniük. Az nem igaz, hogy „a politika piszkos dolog”, hiszen az állami felsőbbség „Isten eszközéül” rendeltetett. Lazareth professzor is végül a diakóniai szolgálatban látta a megoldást! „Krisztus Szolga lett.” Ezen az úton kövessük — mondotta. (A következő cikk a második hét eseményeiről számol be.) Káldy Zoltán Káldy püspök interjúja a Magyar Nemzetben az LVSZ nagygyűléséről A Magyar Nemzet iűlius 30-i száma „Jelentős lépés előre” címen, figyelemre méltó terjedelemben beszélgetést közölt D. dr. Káldy Zoltán püspök-elnökkel, a magyar delegáció vezetőjével a LVSZ VI. nagygyűléséről. A beszélgetés nyomán az olvasók tájékoztatást kaphattak, magáról a Világszövetségről, a 'VI. nagygyűlés színhelyéről és résztvevőiről, a magyar küldöttség munkájáról és a világ evangélikusságát foglalkoztató ügyekről. Püspök-elnökünkkel folytatott beszélgetésben különösen is hangsúlyt kapott az a jelentős haladás, amelyre a világ evángé- likusságát átfogó szervezetünk az emberiséget érintő társadalmi, gazdasági és politikai ügyek megoldásának segítésére eljutott es azok a határozatok, amelyek tükrözik a nagygyűlés résztvevőinek állásfoglalását ezekben az ügyekben. Nyerere köztársasági elnök megérkezik a nagygyűlésre — tőle jőbb- ra Juva, az LVSZ volt elnöke, Mau főtitkár és tanzániaiak •-1-.
