Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-07-31 / 31. szám
Gyékényesi riport-vázlat A faji kérdés világatlasza Nagykanizsától érezhetően a magyar—jugoszláv határ felé te- keredik az út. Váratlanul elnéptelenedik, csak helyi járatú autóbuszok. személykocsik, kavicshordó teherautók és mezőgazdasági erőgépek közlekednek rajta. Mik- lóst'a. Surd, Zákány, azután a határtól csak egy lépésnyire kanyarodik az országút, egészen közel a Drávához. Majd a koprivni- cai vasútvonalat metszve a gyékényesi evangélikus templom elé lordul, hogy onnan visszatérjen észak felé, Porrogszentkirály irányába. Somogyiországnak déli. délnyugati csücskén vagyunk, s ennek az „országnak” jellegzetes dombhátjai a Balaton déli partjaitól a Dráváig húzódnak. És milyen szép ez így! GYÉKÉNYES NEM VILÁGVÁROS, még csak nem is kiépített határközség, pusztán egy falu a sok ezer magy ar település közül, amelynek jellegzetessége sincs, talán csak annyi, hogy amikor a múlt században megépült a budapest—fiumei vasútvonal és Zákányból áthelyezték a Déli vasútvonalat, vasúti csomóponttá lett. Legalábbis így tanultuk régen: „Gyékényes vasúti csomópont.” Trianon óta azután tranzit- forgalma hol nőtt, hol csökkent, aszerint, ahogyan a politikai, gazdasági kapcsolatok változtak. Mindenesetre a falu centrumától mintegy két kilométerre levő vasútálomás volt mindig az élet, a ritmus és a mozgás, amely a maga vérkeringéséből valamennyit pumpált a kissé alvónak ható község életébe. Egyszóval a vasút pezsdítő tényezője a falunak. A Dráva itt átkanyarodik jugoszláv oldalra, Gyékényes viszont egy lecsüngő dombhátra, néhány méterrel magasabbra települt, mint az árszint, így az Alpokból alázúduló víztömeg nem veszélyeztette a községet árhullámaival. Itt nem voltak nevezetes csaták, híres békekötések, országos hírű események. A második világháború utolsó napjaiban majdnem beírták nevét a történelembe, de azután az is átsuhant feje felett, alig hagyva nyomot maga után. Csak a szele érintette. A menekülő németek aláaknázták ugyan az evangélikus templom tornyát, de az aknák nem robbantak, s a bolgár csapatok ellenállás nélkül masíroztak keresztül a falun. Azaz a templom orgonáját mégis szétzúzta egy gránát — azóta is orgona nélkül áll —, s 1964-ben. amikor reho- válták, még találtak elrejtett robbanóanyagot. A TEMPLOM NAGYON SZÉP! Neogót stílusával kihívólag hat a környék „falusi barokk” templomin között. Tíz év múlva lesz száz esztendős, 1887-ben épült. Tornya emlékeztet a Károlyiak fóti templomára, csak méreteinek és ornamentikájának szegénysége választja el attól. Ahogy mondják, ez a harmadik evangélikus templom. Az bizonyos, hogy az evangélikusság — csekély lélekszámú ellenére —. gondos szeretettel tartja karban, látogatja buzgón, télen inkább, mint nyáron, ezzel is kifejezve ragaszkodását hozzá. A PAPLAK, melyre szinte „ráépült” a templom, nagy, árnyas fák között áll, szobái hűvösek, s a rekkenő melegben is elviselhető a kábát. Véletlenül toppantam be, régi adósságomat törlesztendő. Nem számítottam arra. hogy a szürke hétköznapon családi esemény vendége leszek. A lelkészek kislánya ezen a napon „érett”, s parányi titka lobbant a gyufa fényénél, még a nyáron esküvője lesz. — Rágyújtottam. Peregtek a szavak, kérdések ke- resztbe-kasul. múltról és jövőről, életről, halálról, illúziókról és valóságokról. mint ahogyan ez lelkészhajlékban lelkészek között szokás. (Kívülről kopácsolás hallatszott. egy presbiter a küszöböt javította.) Emlékeimet idéztem. Először 1953-ban jártam itt. Akkor iktatták hivatalába Bándi Istvánt, régi. jó barátomat. A „dékán” vezetett be a parókiára. Tele volt a templom, sokan voltak. Itt szerettem meg a „határsáv” kollegáit, akik közül néhányan már visszaadtak mandátumukat Terem tőjüknek. Micsoda idők voltuk azok! A község fejlődésének „státusszimbóluma” a vezetékes rádió bömbölt éjjel-nappal, villanyt nem sokkal korábban kapott a falu. A gépi hang azonban nem tudta tompítani a lélek hangos didergését. Elhagyott házak roskadoztak, íaluszerte gaz verte fel a portákat, a község üresnek hatott. Nyomott vólt a hangulat és minden olyan reménytelennek, kilátástalannak látszott. Sok családot telepítettek ki. Csak magamban mertem felvetni a kérdést, mit tud majd itt tenni Bándi István? Hogyan fog Lelket verni a szomorú emberekbe? NEGYEDSZÁZAD TELT EL AZÖTA. S hiába idéztem magam elé a régi Gyékényest, nem találtam. Megújult a falu. A múlt sebei behegedtek, új házak egész sora, szép, tiszta porták, kerttel körülvéve, tarka virágokkal, jólétről, bizakodásról beszélnek. Visszajöttek azok a családok, akiknek oktalanul el kellett hagyniuk a falut, s jókedvvel, hozzáértéssel dolgoznak. A szót a gyülekezetre fordítom. Szépen farnak templomba, különösen a férfiak. Ez szokatlan jelenség, talán éppen a gyékényesi sajátosság. Szentháromság vasárnapjáig teli a templom, azután jön a mezei munka, mely nem tűr halasztást, s megritkítja a sorokat, ősszel azután ismét együtt a gyülekezet. Érdemes meghallgatni őket, nagyon szeretnek énekelni. A FALU FEJLŐDÉSÉVEL LÉPÉST TARTOTT A GYÜLEKEZET. 1970-ben kapott vezetékes vizet, s a parókián is felváltotta a fürdőszoba a lavóros mosdót. Renoválták a templomot, paplakot, villamosították a harangokat. Nagy szó ez kicsiny gyülekezetben, ahol félezret sem tesz ki a hívek száma. A papi család a templom körüli szolgálatban ég, mint Lévi családjával, a leviták nemzetségfője. A fejlődő község munkaerő hiányában alig tud segítséget biztosítani — 'dékánt — ahogyan itt mondják, s így a pap- né harangozott, míg nem villamosították a harangokat. De a papnő kántorizal is és rendbon tartja Isten házát. Hogy helyes-e ez? Bizonyára nem, de így hozta a szükség. Emellett megállja helyét a társadalomban is, útiak az orvos mellett es ebben a minőségében is- nagy szolgálatot végez a községben. BÁNDI ISTVÁN, aki ma 75 éves. szintén nem „termett nyugdíjra”. Valamikor iskolákat épített a Duna—Tisza közi homokbuckákra, hogy a tanyasi gyerekek világossághoz jussanak, ma itt pásztorolja a végeken híveit. Kisé alábbhagyott lobogása, de hűsége töretlen. Jelenleg a 60 kilométerre levő Barcs is szolgálati terepe, ahová vonattal, vagy hívei autóján jár istentiszteleteket tartani. Egyszóval, kicserélt világot találtam itt. Azért a falu mégsem mentes minden problémától. Itt van pl. a cigánykérdés. Nem drámai, de meglevő. Valamikor a „cigánytelepen” egy-két család lakott. Most tizennyolc családot tartanak nyilván. A község jó politikai megfontoltságból a. faluban biztosított lakást számukra. Hitelt kapnak, hogy építsenek, vagy vásároljanak hazat. Veszik is őket sorra. Sokgyerekesek, s így már jelentős százalékot képviselnek a községben. Munkát kaptak a vasútnál, termelőszövetkezetnél. Mégis iszákosak, kötekedők, s akadnak dologkerülők. Ennyi előny mellett elvárható a viszontmegbecsülés. De nem tudják átvenni a község ritmusát, munkatempóját. Ez komoly gond. De gond olyan értelemben is, hogy négy magyar család sem tesz ki egyetlen cigánycsaládot. A magyar családoknál egy-két gyermek az átlag. Keveredés nincs s így a nemzetiség expanziója feszültséget idéz elő. NYÁRI ZÁPOR SZAKADT A KÖZSÉGRE, amikor búcsúznunk kellett. Átöleltem barátomat, s vele együtt a falu gondját, örömét, s röviden csak annyit kívántam, hogy még hosszú ideig tudja erőben, egészségben végezni szolgálatát: Rédey Pál ADY ENDRE: SE REG ÉL Y ÉS GALAMB Emlékszel-e egy csúf madárra? Hollók és varjak kósza népe így vallat éjről-éjre. Emlékszel-e egy csúf madárra, Egy véres, bűnös, vén seregélyre? Nem láttam soha seregélyt én, Gyönge, finom fióka-szárnyam, Űgy-e, hogy makulátlan? Nem láttam soha seregélyt én. Nem láttam én, jaj, sohse láttam. Éjben, csókban, borban, szemétben Tört szárnnyal én sohse loholtam. Sebekkel, félig-holtan. Éjben, csókban, borban, szemétben Az nem én voltam, az ném én voltam. Nem emlékszem a csúf madárra, I Valaki itt galambnak vélten Járt helyettem a vérben. Nem emlékszem a csúf madárra. Újszülött vagyok, nem is éltem. Előttem egy vén seregély járt Bizonnyal, gonosz, bűnös kedvben. Dacolva, istenetlen. Előttem egy vén seregély járt, De én, íme, újraszülettem. Pihés, fehér, szűzi galambként, . Aki nem küzd, sorsot nem vállal Egy csúf seregély-árnnyal. Pihés, fehér, szűzi galambként. Halok meg szép galamb-halállal. — Szentháromság után a 8. vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Rm 8, 12—17; az igehirdetés alapigéje: Mt 5, 43—48. — HALÁLOZÁS, Ozv. Horváth Olivérné, sz. Papp Mária, a nagy- kanizsai gyülekezet szeretett volt papnéja 81 éves korában Pécsett elhunyt. Hamvainak elhelyezése július 9-én történt Pécsett Balikó Zoltán pécsi és Fónyad Pál nagy- kanizsai lelkész szolgálatával. ......inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben”. — Rosta Elekné, sz. Pethő Mária. a kemenespáifai leánygyülekezet buzgó tagja rövid betegség után 64.éves korában június 12-én elhunyt. Temetésén Garam Zoltán bobai lelkész hirdette Isten igéjét. — özv. Dénes Józsefné, sz. Domonkos Margit, az acsádi gyülekezet tagja, lapunk hűséges olvasója hosszú szenvedés után június 25-én elhunyt Temetése június 29-én volt Acsádon igen nagy részvét mellett. „Nincsen itt maradandó városunk, hanem az el- jövendőt keressük.” AMIKOR NEW YORKBAN TARTOTTA a Keresztyén Béke- konferencia an ti rasszizmus bizottsága ülését, az egyes világrészekből és országokból elhangzott beszámolók során a faji kérdés mai helyzete, szinte világatlasza tárult fel. Az előadók annak a területnek a szakértői voltak, amelyről szóltak. Nem a tudósnak-, hanem az élménybeszámolónak a jellegével szóltak területük problémáiról. Ezekből a tapasztalatokból állítok most össze tájékoztatót. LATIN-AMERIK AB AN sokféleség uralkodik nyelvben, szokásban, vallásban. A faji kérdés egyúttal gazdasági különbözőséget, sőt osztálykülönbséget is jelent. A gyarmatosítók a fehérek voltak, akik elnyomták a színeseket. Egyik oldalon gazdagság halmozódott fel, a másik oldalon pedig a kizsákmányolt feketék és színesek' dolgoztak. Egyedül Brazíliában 18 millió fekete él. Egykor a rabszolgakereskedők Afrikából hurcolták be őket az ültetvényekre. Ebből az állapotból indult latin-amerikai életük, amíg a kapitalizmus törvényei szerint kerültek kizsákmányolt helyzetbe. Korábban a gyarmatosítók uralkodtak [előttük, ma pedig a tőkés munkaadók látják el lényegében ugyanazt a szerepet. Még nehezebb az ott élő indiánok helyzete, akikkel kapcsolatban a gyarmatosítás idején népirtás, genocídium folyt. Mexikóban még ma is a lakosság 20 százaléka indián. Equa- dorban pedig 18 százaléka. A faji megkülönböztetés miatt nem tudnak az alacsony sorból ma sem feljebb kerülni. Néhány indiántelepet tudósok tanulmányoznak, turisták látogatnak, de semmi sem történik felemelésük érdekében. Igen nagy a szociális elmaradottság, terjednek a betegségek, különösen a tuberkulózis, és egv-egy járvány idején hullanak az emberek, mint a legyek. Szinesbörűnek és szegénynek lenni váltófogalmat jelent. A fehérek nepn mind gazdagok, de a kizsákmányolok mindig fehérek. Dominique szigetén a szállodai bejelentkezésnél a fajt is fel kell tüntetni. mert színes nem mehet a fehérek szállodájába. Az egyes államok ugyan nem törvényesítik a faji megkülönböztetést, de a társadalom a kapitalizmus eszközein keresztül mégis érvényesíti azt. INDIÁBAN a törvény jogilag ellene van a rasszizmusnak, de a társadalomban mégis funkcionál. Itt a kasztrendszer jelenti az'ember és ember közötti különbséget. A felső kaszt az uralkodó osztály, a vagyonosok rétege, ők a földesurak, kezükben van az államhatalom, a rendőrség, a sajtó. A középkasztok emberei a hivatalnokokból. alkalmazottakból, kézművesekből kerülnek ki. Az alsó kaszt tagjai India önállóságáig, 1947-ig rabszolgák voltak, ezek az úgynevezett „érinthetetlenek”. Számuk ma is kb. 80 millió. A felsőbb társadalmi rétegeké az iskolázás monopóliuma. Részrehajló a bíróság és a rendőrség is az uralkodó osztály javára. Az érinthetetlenek osztálya ma is jogtalan. A gyermekek 68 százaléka nem jár iskolába, szüleivel dolgozik. Az érinthetetleneknél ez a százalék sokkal nagyobb. Az érinthetetlennel nem lehet együtt enni, inni, lakni. Különösen kiéleződik a kasztrendszerbeli különbség a nősülésnél. A családok nem fogadják be az alacsony származásút, az úgynevezett „páriát”. Az alsó osztályok számára külön templom, külön temető, külön iskola működik. Az újabb fejlődés fokozatosan lazít a kasztrendszer merevségén. A fiatalság egy része a pénz bűvöletében él, üzleti szellemű, a kapitalizálódás útját keresi, ami azonban nem változtat a kizsákmányoló és kizsákmányolt viszonyán. Ugyanakkor igen sokan a megoldást a szocializmusban látják, és jelentős haladó tábor alakult ki. Az egyházak nagyobb szerepet nem játszhatnak, mert a keresztyenéit arányszáma összesen sem haladja meg az egy-két százalékot, EURÓPÁBAN a nyugati országokban élő 10 millió vendégmunkás jelenti a problémát. A tőkés gazdálkodásnak mindig szüksége van munkanélküliségre, mert így tudja kihasználni a munkaerő- piacot. Nyugat-Európában 16 millió munkanélküli van. Ezekkel a helyzet most éleződött ki, amikor Nyugat-Európán gazdasági válság hullámzik végig. A munkahelyekért harc folyik, s ekkor bedobják a faji megkülönböztetés érvét is. Elsősorban a színeseket és vendégmunkásokat bocsátják el. Ilyenkor az állásért folytatott küzdelemben hallják a színesek a jelszót: „ki a feketékkel!” Újjáélednek fasiszta pártok is, amelyek felelevenítik a régi fasiszta fajelméletet. Színesnek albérletet nem adnak ki. ezért ók külön házakban húzzák meg magukat, a tömegnyomor keretei között. Még az istenfélő svájci bankárok számláján is van bűn. A banktörvény szerint titokban kell tartani a betéttulajdonos nevét. A felszabadító mozgalmak elleni küzdelemre óriási pénzek gyűlnek be a semlegesség nevében a fehérkeresztes zászló alatt. A tőke- felhalmozódás mögött a reakciós uralmak és fegyverkereskedők húzódnak meg. Itt közvetett tormában jelentkezik a rasszizmus, mint amely segédkezet nyújt a felszabadító mozgalmak elleni harcra. AFRIKÁBAN a fajüldöző rezsi- mek törvényesítették a rasszizmust. Dél-Afrika, Rhodézia, Namibia kormányai hivatalosan is alsóbbrendű fajnak tartják a feketét. Ez a rasszizmus mélypontja. Igaz ugyan, hogy ennek az égbekiáltó igazságtalanságnak nincs már jövője. Vannak, akik azt emlegetik, hogy az USA vietnami vereségéhez hasonló lesz mindazoknak a kormányoknak a veresége, amelyek ezeket a fajüldöző rendszereket támogatják. A felszabadító mozgalmak emberei bizonyosak afelől, hogy országain néhány éven belül szabadok lesznek. Az antirasszizmus bizottság ülésén nyíltan emlegették, milyen nagyra tartják Fidel Castronak és a kubai csapatoknak a segítségét Angolában. Ezek bátran vállalják majd a szocialista fejlődés útját Afrikában. Mivel a fehér az elnyomó. a főnök, az üzletember, aki kizsákmányol, ezért torkig vannak a kapitalizmussal és annak minden megnyilvánulásával. AMERIKÁBAN a négerek elnyomott helyzete jelenti a rasz- szizmust. Az államgépezet a gazdag mellé áll. akié a pénz hatalma. A vádlott magas óvadékkal szabadulhat a börtönből. Az elnyomott helyzetben levő fekete ugyanezt nem teheti meg. Martin Luther Kingnek, a négermozgalom nagy nevű vezetőjének a gyilkosa megszökhetett a börtönből. A közvéleménykutató amerikai Galupp Intézet szerint az amerikaiak 80 százaléka nem hiszi, hogy Kinget egy ember gyilkolta meg. s ugyanez érvényes Kenne- dyre is. Az USA-ban a szegénység feketékből és színesekből áll. Ók nem juthanak jobb keresethez, érvényesüléshez, az ő fiaikat veri a rendőrség. A négergettókban gyűlöletet kelt a fehérek lenézése, elnyomása. kizsákmányolása. Vi- gasztalódásuk helye a fekete gyülekezet. ahol Isten igéje számukra vigasztalás, reménység, új élet forrása. ottlyk Ernő JUSZTIN AZ ÚJ ROMAN PÁTRIÁRKA A Román Ortodox Egyház választó testületé egyhangúlag Jusztin metropolitát, eddigi Iasy érseket választotta meg pátriárkává és Bukarest érsekévé. A 67 éves Jusztin ezzel a közelmúltban elhunyt Jusztinján pátriárka utódjaként a 14 milliós egyház feje lett. Az új pátriárka, akit jó teológusként tartanak számon, az Európai Egyházak Konferenciájának egyik elnöke és az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának tagja. Trónra lépésére június 19-én került sor.