Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-06-19 / 25. szám
% % GYERMEKEKNEK. A valdensek atyja Olvassuk egylill Péter első levelét 5,1—11: alapmagatartás Isten és emberek iránt Állítólag az egyik papa Assisi Ferencnek egyszer megmutatta az egyház kincstárát es így szolt: „Mi már nem mondhatjuk Péterrel, hogy ezüstöm és aranyam nincsen”. — ,.De azt sem. hogy a Názáreti Jézus nevében kelj tel es járj” — válaszolta Assisi Ferenc. Ez a beszélgetés arról árulkodik, hogy a gazdagság kísértése az egyházat sem kerülte el. Számtalan jele volt annak, hogy a pénz „trónra lépett” az egyházon belül is. De ugyanez a beszélgetés azt is mutatja, hogy voltak, akik ezt észrevették és küzdöttek az egyház meggazdagodási és uralmi kísértései ellen. 1176 EGYIK TAVASZI NAPJÁN a franciaországi Lyon városának utcait vandorénekes járta. Régi legendát énekelt meg. Arroi szolt éneke, hogy valaki Krisztusért elhagyta birtokát s a szegénységet választotta. Évek múltán tért vissza, mint ismeretlen koldus és csak halála pérceiben í'edte lel magat. Hallgatta ezt az éneket egy gazdag lyoni kereskedő: Vald Péter is. s annyira nyugtalan letj. lelkiismerete. hogy másnap elment egy keresztyén tudóshoz es megkérdezte: mi az üdvösség útja? A válasz — utalva a bibliai gazdag ifjú történetére — így hangzott: ..Ha tökéletes akarsz lenni, add el vagyonodat. oszd el a szegényeknek és kincsed lesz a mennyben . .Vald Péter megkísérelte jócselekedetekkel elaltatni lelkiismeretét. de nem ment. Felismerte, hogy az ö feladata Jézust szegénységben követni. Vagyona egy részét családjára hagyta, a ráeső részt pedig eldobta az utcán e szavakkal: ..Megszabadulok életem ellenségétől. ezután Istenre akarok gondolni.” ÍGY INDULT EL KRISZTUS KÖVETÉSÉBEN. Hamar követői támadtak, akiket valdenseknek neveztek. Szerintük az egyház legnagyobb bűne a gazdagságra törekvés volt, és azt hirdették. hogy Krisztus követőinek olyan szegényeknek keil lenniük, mint Uruk volt, Vald Peter kettőnként küldte követőit nemcsak Lyon városában utcáról utcára, hanem más városokba és falvakba is. Egyszerű emberek prédikáltak egyszerű embereknek. VALD ÉS KÖVETŐI azonban hamarosan szembetalálták magukat a középkori egyház akkori vezetőivel, hiszen a szegény prédikátoroknak nemcsak az ige-, hirdetése, hanem léte is szemrehányás volt a gazdag, uralomra törő papok ellen. A lyoni püspök kitiltotta őket a városból. Vald engedélyt kért a papatói a prédikálásra, de nem kapta meg. Akkor azt gondolta. Istennek kell inkább engedelmeskedni, ét. tovább prédikált. Az egyház lázadóknak bélyegezte őket. ezzel azonban mit sem törődtek. Vald Pétéi- életéről ezen kívül keveset tudunk, nem tudjuk mikor született. halálának is csak évét tudjuk (1217.). de hogy hol halt meg. azt sem tudjuk. A valdensek mozgalma azonban téjlődött. egész Közép-Euró- pában elterjedt. Sokáig kegyetlen üldözésben volt részük. A mozgalom mégis fennmaradt máig is. Olaszországban például saját teológiai főiskolájuk van. Franciaországban pedig az evangélikus egyház egy részét alkotják. A mi világunkban mar megszűnt a szegények es gazdagok közti különbség. A mi dolgunk már nem a ..szegénység”, hanem a minden, ember javát szolgáló Jézus evangéliumának hirdetése és ez több az előbbinél. De Vald Péter élete, szolgálata ma is tanulságos, hogy egyrészt „valóban nagy nyereség a megelégedéssel Járó kegyesség”, másrészt szolgálatra szólít a világban sze- génvség'ben. nélkülözésben élő embertársaink iránti szolidaritásban. és küzdelemre minden olyan kísértés ellen, amelyben az egyház uralmi vágya akarna érvényre jutni. Kcveházi László A „presbiterek” az apostolok uiani időben voltak a gyülekezet elöljárói, vezető testületé. Azonos tartalmú megjelölés ez abban a korban a „püspökökkel” (lásd: Tit 1. 5. 7). Feladatkörükhöz tartozott a gyülekezet életének irányítása. az igehirdetés es a szeretetszolgálatról való gondoskodás, sőt — amint az erre vonatkozó intésből kitűnik a gyülekezel anyagi ügyeinek intézése. A levél Péter apostol nevében figyelmezteti őket szolgálatuk hűséges betöltésére, amelyre megbízatást kaptak: ,, legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját”. A „nyáj” az Ószövetségből öröklődött megjelölése Isten népének, az egyháznak. Három ellentétpár tartalmazza tisztük betöltésének helyes módját: nem a kényszerűség érzésével. hanem az önkéntesség készségével; nem anyagi nyereségvágyból, hanem áldozatos odaadással; nem uralkodva a gyülekezeten, hanem példát adva a hívőknek (2—3. v.). A nyáj és a legeltető pásztorok képe Krisztust. mint a „főpásztort”-t idézi fel. es állítja a gyülekezet vezetői elé. Lám. az intést ismét Jézus Krisztusra alapozza a levél, s egyúttal a végső jövő távlatába állítja; a földi győztesek hervadó koszorúja helyett az örök élet kegyelmi jutalma var rájuk (4. v.). A korabeli „presbiterekhez” — tehát mondjuk mai értelemben a lelkészekhez — szoló intelmek mögött Péter apostol alakja szeMint rész az egeszet, egy kicsit így ízleltette az Országos Béketanács legutóbbi ülése a Parlament Vadásztermében annak a nagy világgyűlésnek a hangulatát és levegőjét, amelyet május elején a fasizmus által egykor halálraítélt, de a lengyel nép élniakarásából és a szocialista közösség építő erejéből újjászületett városban, Varsóban tartottak a béke építői. Trautmann Rezsőnek, a magyar delegáció vezetőjének beszámolójában éppen úgy. mint a külföldi békemozgalmak üdvözletét tolmácsoló felszólalásokban vagy a tanácskozás többi résztvevőinek a megnyilatkozásaiban újra és újra visszatért ugyanaz a gondolat; az enyhülést korunk politikai életének iránytűjévé, folyamattá kell tenni. Ez a közös elhatározás es egyben legidőszerűbb békefeladat, különösen most a belgrádi találkozást előkészítő tanácskozások küszöbén egyszerre két dolgot is jelent. Megőrzését mindannak, amit a békéért való küzdelemben. megenyhült légkörben el tudtunk érni (igen, mi is. a tartós, igazságos békét akarók egyre szélesedő tábora és nemcsak a tárgyalóasztalhoz ülő államfők, diplomaták, katonák) és vitathatatlan eredményként fel tudunk mutatni a Vietnámi nép győzelmesen befejezett szabadrényert mint „presbitertárs” jelenik meg. Ezzel a megjelöléssel tisztük jelentősegei növeii. „Krisztus szenvedésének tanúja” hangsúiyozasaval nem a szemtgnúsagra hivatkozik, hanem a Krisztus szenvedéséről való bizonyságtételére, amely a levélben ismételten előjött, es Krisztus szenvedéseben való részesedésre hányatott apostoli sorsában.. Ehhez az utóbbi jelentéshez kapcsolódik a folytatás; részese lesz az isteni lét (ez a „dicsőség” fő értelme) eljövendő nyilvánvalóvá válásának, az örök életnek is (l. v.). A vezetők után másik csoporthoz fordul a levélíró: „ti ifjabbak”. A gyülekezet fiatal férfi- tagjaira vonatkozik a megszólítás, a görög nyelvhasználat szerint legfeljebb 30 éves korig. Őket figyelmezteti: „rendeljétek ala magatokat a presbitereknek”. A „presbiter” szó az eredetiben egyaránt jelent: idős t embert es elöljárót. A vezetők egyébként mindig az idősebb korosztályból kerültek ki a gyülekezetekben. A kettős jelentés következtében nem tudjuk eldönteni, hogy a levélíró itt általában a gyülekezet idősebb nemzedékének, vagy a vezetőknek való engedelmességre szólítja fel a fiatalokat. Mindenesetre a gyülekezeten belüli nemzed ekproblémnát'ól van szó, mert az „ifjak”, „ifjabbak” görög szavában meghúzódik a fiatalos temperamentum vagy eretlenseg jelemésurnyalata is. A kornak megfelelő gondolságküzdelmetől Luis Corvalán- nak a kiszabadításáig, Helsinki gyümölcseit, békés szándékú kereskedelmi kapcsolatok sokasodását. együttmunkálkodást környezetünk megóvásáért, egymás megismerésére fellendülő turizmust és sok minden mást. De jelent továbblépésre sarkalló követelést is, ahogy ez az ülésén felszólaló D. dr. Kaldy Zoltán püspökünknek a felszólalásában is erőteljesen kapott hangot. Az enyhülés nem önmagában megmaradó cél. Csak akkor tud megmaradni és visszafordíthatatlanná válni, ha újabb és újabb tettek születnek: a teljes leszerelésért, a fegyverkezési hajsza megszűnéséért, a feszültségek feloldásáért, az imperialista fenyegetés elhallgattatásáért. igazságos társadalmi rend kialakulásáért és a többi, az egész emberiség boldogulását szolgáló, célért. örülünk annak, hogy a világnézeti eltérés sem eddig, sem Vaisóban s ezután sem akadálya annak, hogy mi hivő emberek is részt vegyünk a feladatok megvalósításában es szolgálatunkkal azzal is megbecsülte ez a kiváló együttes, hogy egyházi embereket is beválasztott a bé- kevilágmozgalom legfőbb irányító testületének tagjai közé. M. Gy. kozas szerint a levélíró a tapasztalt idősek pártján van, noha nem kizárólagosán, ami bennünk . különösen is visszhangot ver. Az eredetileg írásjelek nélküli szöveg folytatását ugyanis így ,s olvashatjuk: „mindnyájan pedig egymásnak”, ti. rendeljék aia magukat. Az idősek és a fiatalok viszonyában való kölcsönösség ezen értelmén nem változtat, ha a mondatrészeket elválasztó vesszőt nem tesszük közbe: „mindnyáján pedig egymás iránt az alázatosságot öltsétek fel” (5 a. v.). Az ..alázatossag” — amint 3. 8 magyarázatában említettük (apr. 24-i szám) — a szol- ' gálatra való készségét jelenti. A görög mondatban a rabszolga i kepe rejlik, amint munkájához kötényfélét köt magára. Ismét attiindöklik a levél fogalmazásán — nem először vesszük észre — Jézus élete, itt a lábmosás jelenete: Jn 13. 4—5! A gyülekezetben a vezetők, az idősek es a fiatalok kapcsolatát kölcsönösen az egymásnak való segítés hajlandósága, a szeretet alázata szabja meg. Az. Ószövetségből vett idézettel — „mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (5 b. v. — Peid 3. 34) — nemcsak az előző figyelmeztetést támasztja alá. hanem összekapcsolja az emberek és az Isten iránti magatartást az „alázatossag” bibliai fogalmában, Egymásnak a szolgálat alázatos készségével tartozunk Isten elé pedig csak a kegyelmére való teljes rászorultságunk tudatában állhatunk. Az Isten előtt való alázat nemcsak törpe- ségünk es bűnösségünk tudatat jelenti, hanem csendes meghajlást is az ő végzése alatt, amikor nehéz életsors súlyosodik ránk, „Alázzátok meg tehát magatokat, Isten hatalmas keze alatt” (6, a. v.). Ebből a gondolatból a korabeli keresztyénekhez szóló bátorítás és vigasztalás motívumai, vezérlő eszméi következnek: a közelgő örök élet reménysége ■(6 b. v.); a "jelenvaló eleiben félelmes aggodalmaiknak Isten gondviselő oltalmába helyezése (7. v.): a Krisztushittöl való elszakadás veszélyére figyelés (ezt jelzi a sátán képe: 8. v.); valamint a másutt élő keresztyénekkel való sorsközösség tudata (9. v.). A levélíró bizonyosabban, hogy Isten kegyelme meg fogja erősíteni a kisózsiai szenvedő keresztyéneket a hivő helytállásban. hiszen az örökkévalóságban vár rájuk a végső cél (10. v.). Ezért zárul Isten hatalmának magasztaiásával a szakasz (11. v.). A keresztyén hitnek, életnek közös nevezője vau ma is az Istennel es emberekkel való viszonyban, az egyházi és a mindennapi életben, személyes sorsunkban, a történelem sodrában, bármilyen egyéni es közösségi kérdésre tekintve. Ezt foglalja magában az „alázatosság” újszövetségi értelme. A mi nyelvünkben csak kél szóval tudjuk kifejezni: kegyelem es szolgálat. Veörcös Imre Figyelj a hívó szóra! Nemcsak a böjti és a húsvét utáni vasárnapoknak van jellegzetes „üzenete”, hanem az egyházi esztendő valamennyi vasárnapján is egy-egy központi, vezérlő gondolat irányítja istentiszteleteinket. A Szentháromság ünnepe utáni első öt vasárnapnak összefoglaló témaköre ez: Isten hív minket. Az egyes vasárnapokon elhangzó igék. imádságok, és az igehirdetés is ebből a témakörből emel ki egy-egy gondolatot. Isten hívó szava nem mindig kedves az ember fülének. Néha úgy érezzük, hogy rosszkor hív. Máskor meg az bánt minket, hogy kedvelt időtöltésünkben zavar, olyasmiben, amit fontosabbnak tartunk. mint a hívást — úgy mint azokat, akik a nagy vacsorára hívó házigazda szavát elutasították (Lk 14. 16—24). Ki tudja elutasítani Isten szeretettel hangzó hívását? Az. aki megalázkodás helyett felháborodik, mikor Isten szeretetének fényében lelepleződik a bűne. És az, aki nem akarja megérteni, hogy Jézus Isten mindeneket szolgáló szeretetét hozta erre a világra. Isten mindent megtett és megtesz értünk. Amikor nem akarunk hallgatni szavára, a minket szerető Istent vetjük meg. A régi Izrael példája, de az egyház története is mutatja, hogy mennyi baj származott már ebből Isten népére (Mt 23, 37—39; Zsid 3, 1—8). De azt is, hogy mennyi áldás fakadt abból, ha kész volt Urát szolgáló utján követni. Az enyhülés korunk meghatározó irányzata J C? J Békeíeladalok Varsó után Problémák és lehetőségek egy pszichiátriai konferencián rúbb emberi sorsok közé tartoAZ EGYIK FONTOS ELŐADÁS DIAVETÍTÉSSEL kezdődött ezen a konferencián. Soha nem látott képek kerültek a vászonra. Nyomasztó fehér falsík, mennyezet. Rács. fehér, sűrű. Hatalmas kéz nyúl ki a néző felé. Torz, félelmetes. Cipő íelülné- zetben és lábak kusza összevisszaságban A fotográfus állandóan fekvő, csökkent képességű beteg gyermek ágyából pásztázta végig környezetét. A gép azt látta, s mutatta a nézőknek. amit az ilyen gyermek szemlél naphosszat. Az ember szive ösz- szeszorul. Probléma, amely megoldásra vár: Vajon mit lehet tenni egy ilyen gyermekért? A probléma felvetése sokkal szélesebb körű volt, s már önmagában is kitágította a szakemberek látóhatárát. A konferencia, sorrendben a hetedik azok között, amelyek a „Pszichiátriai szakkonferencia” nevet viselik. Az NDK evangélikus egyhazainak diákomat központja: rendezte He rr uh uiban a zinzendorfi tradíciókat hordozó szászországi gyülekezetben. AZ ELOADÖGARDA NEVES SZAKEMBEREKBŐL ÁLLOTT. A gyógypedagógia egyetemi tanára mellett lelkészek, pszichológusok. orvosok, tanítók, diakó- niai munkások számoltak be előadásaikban a legsúlyosabb állapotban levő értelmi fogyatékos gyermekek es ifjak helyzetéről és segítés lehetőségeiről. Az előadásokhoz csatlakozóan a konferencia a munka gyakorlati részére is ki terjeszkedett. A Herrnhuttal szomszédos Kathe- rinenhof 400 ágyas gyermek-, otthona szolgáltatta a példákat. Születésük óta a legsúlyosabb mértékben károsodott értelmi- és mozgásfogyatékos gyermekek sorsa hosszt) időn at a legszomozott. Az intézmények sem láttak a maguk részére más feladatot, mint a legszükségesebbekkel ellátni ilyen betegeket, hogy ne nélkülözzék az életfenntartáshoz és a tisztasághoz szükséges feltételeket. Minden intézményben fő problémát jelentett az ilyen beteg gyermek. Megoldási lehetőségeket alig találtak, A konferencia elméletben es gyakorlatban is áj lehetőségeket tárt fel, amelyek jelentősen ja- oithatnak e gyermekek állapotán. A VILÁGSZERTE MEGINDULT KUTATÁS kézzelfogható eredményeket hozott.. Elsősorban a cél mélyen humánus tartalma ragadja meg az embert: mindenkit, aki embernek született, részesíteni kell az embert megillető javakban, anyagiakban es szellemi értékekben egyaránt. Ezt a „normalizálás” elvenek hívják. Az út pedig amelyik a normalizáláshoz vezet: az oktatógondozás. Mindkét fogalom a szakember részére is újat jelent. A gondozottak tehát alcármilyen állapotban legyenek is, oktatásban kell, hogy részesüljenek, iskolai foglalkozásba kell bevonni őket. Az iskolai tanítófoglaiko- zást állapotukhoz kell alkalmazni. Tantárgyként szerepelnek pld. öltözködés, cipőfűzés, evőeszközökkel való étkezés stb. A felfelé menő oktatási úton el lehet jutni a legmagasabb emberi tevékenység szintjére, a munkához is. Jól átgondolt, a legapróbb részletekig pontos „tanterv” alapján várható komoly eredmény. A gyermekek állapotának ismeretéhez nagy segítséget jelent Essbach professzornak, a Humboldt egyetem tanarának pszichológiai felmérése. Énnek alapján lehet elkészíteni a különféle foglalkozási terveket napi. heti, havi ciklusokra bontva és az elérendő normákat is bejelölve. A KONFERENCIA ÉRTÉKES MUNKÁT VÉGZETT csoportmegbeszélésein, ahol a munkával foglalkozó szakemberek egyéni tapasztalatai is megnyilatkozhatnak. A gyermekekkel való foglalkozás sok nehézséget jelent, s a lehetőségek csak akkor állnak fenn ha a munkát végzők ' csoportja jól felkészült szakmájában és harmonikusan működik együtt. A konferencia résztvevői a négynapos együttlétből sok biztatást és indítást vihettek haza munkahelyükre. Érdemes a munkát folytatni, mert vannak lehetőségek és eredmények is. Mancs Frigyes
