Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-06-05 / 23. szám

Arccal Dar es-Saiaam felé

Felelősségünk a békéért és a béke veszélyeztetettsége

Az egész világot átfogó béke megvalósításának, napjaink viszonylagos békéje megőrzésének kérdései nekünk, evangélikus keresztyéneknek egyszerre jelentenek hitbeli es általános emberi problémákat. Hitbelieket annyiban, hogy számunkra a béke Isten ajándéka és általános emberieket úgy. hogy valljuk: a béke — a szó eredeti, bibliai értelmében — az ember, az emberiség teljes, lelki, szellemi és testi jólétét jelenti.

ISTEN AJÁNDÉKÁT ..INGVEN, KEGYELEMBŐL” KAPJUK és ezért az ajándékért nem is tehetünk mást. mint hogy azt hálásan, elfogadjuk az igéből, az igehirdetésben és á szentségekben. Ugyanakkor éppen ez a Italian és a hitben elfogadott ajándék kötelez bennünket arra. hogy a felebarát iránti szeretettől, az Isten teremtette világ iránti felelősségtől indíttatva minden tölünk telhetőt megtegyünk . a „teljes'“ béke megvalósításáért és megőrzéséért. Mindent meg kell tennünk, mert ezt a bókét — mint sok más mindent — már nem kapjuk egyszerűen ajándékba: fáradoznunk keli érte, mint ahogyan csak emberi erőnk megfeszítésével tudjuk megszerezni magunknak a mindennapi kenyeret is.

AZAZ, LEGYÜNK EGY KICSIT PONTOSABBAK: Isten az általa teremtett világot, benne minden élőlényt — állatot és növényt —. minden élettelent — a természet számtalan kincseit — az embernek, az emberiségnek adta ajándékul, hogy egymásért élve, a maga és mindenki javára használja fel azokat. De ugyanígy ajándékba adta számunkra a másik embert is: a kornyeze-» tünkben, a hatónkban és az egész Földön élőkét s ügy, hogy ilyen módon is felelősséggel tartozzunk neki — az élet urának, a teremtő Istennek.

HOGY HIVŐ KERESZTYÉNI MI VOLTUNKBÓL, általános emberi felelősségünkből fakadóan mit kell, mit lehet tennünk a legtágabb értelemben vett béke megvalósításáért, arról már sokat írtunk, sokat olvastunk, hallottunk és már sokat is tettünk, de még mindig nem eleget. Ezt elsősorban magamról mondom — mivel ebben az ügyben is mindenkinek „magából kell kiindulnia” — mint olyanról, akinek egész lelkészi szolgálatát végigkísérte az egyhazunk békemunkájában sokakkal való részvétel, Igen: nem tettünk eleget, nem tettünk 'meg még minden, tőlünk telhetőt és ezért szinte naponként döbbentenek .meg bennünket az olyan, tárgyilagosságukban sem „tárgyilagos” so-, rok, amelyeket éppen a minap olvastam az egyik folyóiratunkban:

„Hozzávetőleg két percet vesz igénybe, amíg ön elolvassa ezt az egy oldalt. Ugyanennyi idő alatt, valahol a világon, • újabb egymillió dollárt költenek fegy- ver vásárlásra.

Egymillió... a négyszáz mil- liáfdból, amit évente a világon fegyverkezésre költenek. Számítógépekkel kimutattál!, hogy az elmúlt öt és tél évezred alatt földünkön 14 513 nagyobb és kisebb háború dúlt, 3640 miLlió emberéletet követelt, vagyis csaknem annyit, mint bolygónk egész jeienlegi lakossága.

Ám ezek aj hallatlan nagy veszteségek is elhalványulnak ahhoz képest, ami egy termonukleáris háború kirobbanása esetén fenyegeti az emberiséget. Egy nukleáris töltetű robbanófej ma nagyobb pusztítóerejű, mint a második világháborúban felhasznált összes robbanóanyag együttvéve.

Félelmetes lenne egy újabb világháború. Ám nem kevésbé félelmetes az a fegyverkezési hajsza, amely elképesztő méreteket öltött, s az emberiség anyagi es szellemi erőforrásainak óriási hányadát emészti fel. A halait es pusztulást hozó fegyverek

gyártása a háború utáni evekben 6 000 000 000 000 (hat trillió) dollárjába került az emberiségnek. Ez az összeg hozzávetőleg azonos a világ 1975. évi össztermékének értékével. Elképesztő, hogy a világ egyévi teljes termelési értékét háborús előkészületekre fordították! Az emberiség ma másfélszer annyit költ fegyverkezésre. mint a közoktatásra, illetve három és félszer annyit, mint az egészségügyre.”

MOST AZÉRT AZ A REMÉNYSÉGÜNK. hogy a Lutheránus Világszövetség — amely

mái- eddig is sokat tett a béke egyik alapjául szolgáló kölcsönös megbecsülés, megértés érdekében — elkövetkező nagygyűlésén ismét munkálkodik majd az .,oszthatatlan” béke ügyeben — az Isten, az emberek és a világ előtti felelősséggel. Remélhetjük ezt márcsak azért is. mert reformátorunk úgy tanít bennünket a Nagykátéban, hogy amikor a Miatyánkban Istentől a mindennapi kenyerünket kérjük, akkor ebbe a kérésbe be le foglaltatik a béke is.

Vámos József

Ad\ Endre:

Az Isle/i’kereaö lárma

Neved sem értem. Istenem.

De van két árva, nagy szemem S annyi bolondot látok.

Hogy e sok bolondságból Nagy ijedelmemben.

Uram, hozzád kiáltok.

Próbáltam sokféle meset.

' De, hajh. egyik se volt eleg

Szívemben, idegeimben Kiabáló, nagy lárma Téged keres, Fölség,

Isten, a tied minden.

Erklíi Kario a Koíimaa elén

A FINN EVANGÉLIKUSSÁG LEGELTERJEDTEBB LAPJÁNAK, a Kotimuanak, megválasztották új főszerkesztőjét. Az eddigi főszerkesztő, Leino Hassien, gyülekezeti lelkészként folytatja szolgálatát,: A. Kotimaa igazgató-.

tanácsa ez év augusztus 1-től Erkki Kariot, a Finn Egyház Tájékozta tásügyi Hivatalának veze-* tőjét választotta meg főszerkesztőnek. A főszerkesztők eddig, kerek nyolcvan éven át, mind lelkészek voltak. Közülük ketten később püspökké is lettek: Toivo Laitinen és Aarre Lauha. Kario az első főszerkesztő, aki nem lelkész. Ám igazi „szakmabeli”.

ERKKI KARIO három évet végzett a Helsinki Egyetem teológiai karán, majd bölcsészkaron folytatta tanulmányait és újságíró diplomát szerzett. Különböző posztokon mindvégig az egyházi sajtó területén szolgált. Legutóbb az ő szervezése nyomán bővült az egyház tájékoztatásügyi hivatala a tömegkommunikációs eszközök minden területére kiterjedő szervezetté, sajtó, rádió, televízió és film-osztályaival. Az ő tervei és döntése alapján készült a finn televízióban többször is bemutatott színes film a magyar evangélikus egyház mai életéről.

VÉRBELI ÚJSÁGÍRÓ, aki azon-, bán a szépirodalom területéré isi bátran átlép. Tíz éve jelent meg „A pap bűne” címen regénye, amely a finn ébredésnek egy eli'erdülésén a detektívregény izgalmával mutat be néhány területet a finn egyház mai belső életéből. Ez a regénye a skandináv országok vallásos szépirodalmi pályázatán első díjat nyert. Most fut egy színdarabja, amelyet ősszel a finn televízió is bemutat, s amelyben a finn egyház bürokráciájának íerdeségeit leplezi le.

EGYIK LEGMELEGEBB SZÍVŰ BARÁTUNK. Ötször járt hazánkban, ezek között feleségével négyszer. Első útja után, 1964-ben, riportot írt egyházunkról a Kotimaaban. Ez a cikke nemcsak ízes stílusáról és riportírói vénájáról tanúskodik, de arról is, hogy egyházunk életét hogyan lehet a maga reális valóságában, romantikától és előítéletektől mentesen, valós társadalmi összefüggéseiben szemlélni és értékelni. Tizenhárom év után ez év tavaszán ismét riportot irt. A két ú-ást egymás mellé téve a meglátott igazságok és tények töretlen valósága lep meg, s az az érett riporter-szemlélet, amely kérdéseivel oda nyúl. ahol a legdöntőbb dolgok rejlenek, s amiken keresztül a legvelősebben lehet feltárni a teljes valóságot.

FŐSZERKESZTŐI MŰKÖDÉSE ELÉ nagy bizalommal nézünk. Személyét a Kotimaa élén látva az a reménység éled bennünk, hogy a finn egyházi sajtó is' a valóságok igaz szemléletével és irántunk szeretettel előre tudja vinni és tovább tudja építeni a finn—magyar barátságot az egyház életében is. Koren Emj|

— Szentháromság vasárnapján az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 3, 1—8; az igehirdetés alap- igeje: Ef 3, 8—12.

— CSORNA. Két értékes régi ón gyéryatartót es két virágvázát ajándékoztak Sopronból a Hassa liövérek a gyülekezetnek, amit mennybemenetel ünnepén használatba is vettek. — Pünkösd ünnepe kétszeresen is kedves a csornai evangélikusoknak. 1930 pünkösd napján avatta lel Kapí Béla püspök a templomot, amelyről minden évfordulón hálaadással emlékeznek meg. Egy évvel ezelőtt, 1976 május utolsó heteben fejezték be a templom újrafestését és volt Exaudi vasárnapján a megújított templomban az első istentisztelet.

Pedagógusnapi köszöntés

Ezen a mai vasárnapon, június első vasárnapján, kis- és nagy- diákok. szülök és nagyszülők, az egész társadalmunk szeretettel köszönti a pedagógusokat.

IMMÁR 25 ESZTENDEJE, hogy 1952. június első vasárnapján a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata értelmében, először ünnepelte népünk a pedagógusokat. A „nemzet napszámosaiból” ünnepelt nevelők lettel!! A tanítók, tanárok sorsa régen kedvenc témája volt a magyar irodalomnak. Regényes hősökké, romantikus lélekké szépítették az egyik legnemesebb hivatásban szorgoskodókai. S a nagyot akaró, a szegények és elnyomottak mellé bátran odaalió nevelőket az úri társadalom csak addig tűrte, amíg az ő érdekükét védte. Pedig pedagógusaink közül nem kevésben ott szunnyadt akkor is az akarat, szándék, hogy népünk igazi nevelőivé legyenek. Sok „derék” betört a kényszerű igába, de nagyon sokan még a sokszor igencsak lekicsinylő „nemzet napszámosai” titulus ellenére is megmaradtak annak, amit vállaltak: népnevelő pedagógusnak.

Istennek hálát adva köszöntjük a nevelőket, a már sok évet maguk mögött tudókat, akik részesei voltak a sokszor nehéz pedagógus sorsnak. s a most kezdőket, akik már csak irodalmi forrásokból hallana*, arról, hogy nem is olyan régen mit is jelentett pedagógusnak, nevelőnek. oktatónak lenni ebben a hatóban.

EZEN A MAI NAPON a tanévet búcsúztató tanulók virággal köszöntik a tanítónénit, a tanár bácsit. Mi is odaállunk eléjük, s megköszönjük, amit kaptunk tőlük: szeretetet és tudást, emberséget es ismereteket, közösségi gondolkodásira nevelést és hivatástudatot. A magyar tanító, tanár már nem napszámosként munkálkodik, hanem társadalmunk megbecsült tagjaként végzi a nevelés csodálatosan szép munkáját. Ennek a megbecsülésnek egyik jele a pedagógusok fizetésének rendezése is. Kezében éltető tűzként világít a tudás lámpása, az alkotás lángja. A 25. Pedagógus Napon a szocializmust építő nemzet köszönti a nevelőket.

így köszöntjük ezen a pedagógus napon a pedagógusokat, akik megtanítottak bennünket írni. olvasni, s kezünkbe adták a tudás fáklyáját. r. n.

Káltly püspök budai

MINDIG SZÁMOTTEVŐ ESEMÉNY VOLT BUDÁN, ha a Deák téren szolgáló püspök megjelent. Székács Józsefnek súlyos szerepe volt akkor, amikor a budaiak első evangélikus templomát — akkor még a Dísz téren —- megépítették. Bölcs döntéseire nézve mondta akkor József nádor feleségének, a gyülekezetét szervező Mária Dorottyának derűsen élcelődve: „Több esze van annak a kisujjában, mint maguknak. Kedvesem, mindnyájuk fejében.” Bauhofer után ő tjpáfsolt papot., is á 'gyülekezetnék’’.' Később R'áffay Sándor mellől két fiatal vikárius is budavári pappá lendült, s az akkori kapcsolatok emlékét őrzi a Deák téri egyházi kincsek’ között őrzött kehely, amelynek vésett felirata tanúsítja, hogy az Raffay személyes ajándéka a budavári gyülekezetnek.

A főváros Duna-jobbpartjának akkor ez még egyetlen gyülekezete volt. Azóta itt négy erős gyülekezet tart a hóna alatt még öt, szétszórt területen küzdő kisebb egyházközséget a budai egyházmegyében. A budavári falak immár a negyedik püspöknek adnak gyülekezeti otthont és hátteret. mégis kiemelkedő eseménye ennek a hegyekre épült városrésznek. ha a Deák téren szolgáló püspököt láthatja vendégül.

késze, dr. Korén Emil esperes köszöntötte. Abból az igehirdetésből idézett, amelyet Káldy püspök a budavári templomban négy évvel ezelőtt, a magyar evangélikus egyház 450 éves emlékünnepén mondott. Ám ezt a napot egy másik idő- és aika- lomszerűség is jellemezte. Azon a vasárnapon az egyház által igehirdetésre kijelölt bibliai szakaszban az az ige csendült meg, amely Káldy püspök épp akkor megjelent igehirdetésgyűjteményének címe: „...hanem hogy Ő szolgáljon’’. Az istentiszteleten a gyülekezet azzal az élménnyel hallgathatta a prédikációt, míntj ami egy hosszú, nagyon elmélyült és iránymutató igehirdetői szolgálat summázása, veleje. Nem is volt elég az iratterjesztésben a könyv húsz példánya, s a püspök alig győzte a dedikálást.

Délután szeretetvendégségen „A világ keresztyénségének helyzete és feladatai” címen hallhatta a gyülekezet Káldy püspök előadását. Míg Kelenföldön a világ képe és gönd.jai domináltak az előadásban, itt a keresztyénig ereje-erőtlensége állt előtérben. A nagy figyelemmel hajlgatolt színes és eszméllető előadást Bánffy György színművész lenyűgöző versnnondása keretezte. Üj magyarnyelvi műsorából adott ízelítőt.

AZ ELMÚLT HÓNAPOKBAN EGYMÁSUTÁN HÁROM ilyen ünnepi alkalma volt a budai gyülekezeteknek. Kelenföld, Budavár, és Óbuda köszönthette vendégelőadó és igehirdetőként D. dr. Káldy Zoltán püspököt.

KELENFÖLD KEZDHETTE A SORT. Az egyházi szolgálatok ünnep előtti csúcsidejében, egy szombat délutáni szeretetvendégségen köszönthette a püspököt zsúfolt terem előtt Bencze Imre lelkész. „Egyház a világban” címmel szólt az előadás a gyülekezethez. Az egyéni élményekkel átszőtt, lebilincselő gondolatsor arról a felelősségről szólt, amelyet a keresztyén ember hordoz a világ gondjainak megoldásáért. Az együttlétet Béres Ferenc dalénekes közreműködése is emelte, aki régi ádventi és kuruckori vallásos énekeket éneked!. A „Győzhetetlen én kószálom” gyönyörű dallama imádságként töltötte be a termet. Az előadás témája részleteiben még hetekig tovább gyűrűzött a bibliaórákon és különböző gyülekezeti alkalmakon. Az est hangulata pedig lecsapódott az Evangélikus Elet hasábjain is. Gyar- máthy Irén „Egy kis szolgálat” című írásában (január 9.).

BUDAVÁR EGY BŰJTI VASÁRNAPOT KAPOTT. A lelkészlaka son a presbitérium köreben a püspököt a gyülekezet leiOBUDÁN VIRÁGVASÁRNAP

vúrta szeretet tel a gyülekezet a püspököt, akit Schreiner József felügyelő köszöntött meleg szavakkal. Az igehirdetés Jn 18, 33—38 alapján szólt arról a Jézus Krisztusról, aki nem ebből a világból való király, de ebben a világban szolgál. Az erről szóló evangéliumot hirdetjük. Ez az evangélium sziveket megragadó, átformáló hatalom.

Az istentisztelet végén Görög Tibor lelkész fejezte ki a gyülekezet örömét és háláját. Szabados László református lelkész és dr. Magoss Miklós római katolikus kanonok köszöntötték még a püspököt. Találkozott a püspök Kurilla Józseffel, a III, kér. Tanács V. B. elnökhelyettesével és Bánlaky Lászlóval, a Hazafias Népfront kerületi titkárával. Velük élénk beszélgetés folyt a kerületben folyó nagyarányú építkezésekről, tervekről. Végül a presbitériummal együtt közös ebéd volt, ahol fehér asztal mellett vetették fel a presbiterek a kérdéseket és hallhatták a püspök válaszát.

ÜNNEPI HETEKBEN ÜNNEPI SOROZAT részese lehetett Buda. Amikor bekértük a három látogatás eseményeinek leírását, hogy összeállítsuk a tudósítást, a leírás mellé mindenütt ezt a lelke« megjegyzést kaptuk: „hát itt kellett volna lenned!”

K. lú