Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-06-05 / 23. szám
Köszöntjük a világvallások képviselőinek moszkvai világgyűlését Alapos előkészítő munka után június 6—10. között Moszkvában létrejön a Világvallások Képviselőinek Világgyülése „a tartós békéért, a leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért”. Magyar- országi Evangélikus Egyházunk nevében szeretettel és nagy reménységgel köszöntjük ezt a világgyűlést. Jónak és előremutatónak találjuk, hogy keresztyének, zsidók, mohamedánok, buddhisták, a hindu vallás képviselői és sintóisták azért fognak össze, hogy segítséget nyújtsanak modern világunknak a békéért, a leszerelésért és az igazságos kapcsolatok kiépítéséért folyó küzdelemben. Ma még óriási tömegek életét kíséri szerte a világon az éhség, a nyomor, az elnyomás, a fájj megkülönböztetés, az emberi jogok megsértése. Csak közös erőfeszítésekkel — hivő és nem vallásos emberek közreműködésével — lehet ezeket az óriási problémákat megoldani és egy olyan világot teremteni . amelyben nem egyszerűen háború-nélküliség van és nemcsak egymás mellett vannak a különböző társadalmi rendszerekben elő emberek, hanem együtt is munkálkodnak a valódi béke megteremtéséért. a haladásért és a társadalmi igazságosságért. Ehhez akar segítséget nyújtani a moszkvai világgyűlés. ISMERETES, HOGY A 4,5 MILLIÁRDOT SZÁMLÁLÓ EMBERISÉGBŐL mintegy 3 milliárd tartozik különböző vallásokhoz. Valamivel több mint 1 milliárd keresztyén ember él a földön és több mint 2 milliárd tartozik a különböző világvallásokhoz (zsidó, mohamedánizmus, buddhizmus, sintoizmus). Moszkvában a célból történik nagy erőfeszítés, hogy ezeknek a világvallásoknak a képviselői az eddiginél jelentősebb hozzájárulást adjanak az egész emberiségnek a fegyverkezési verseny megállításához, az általános és teljes leszereléshez, a szilárd alapokon nyugvó „aktív” béke megteremtéséhez és ahhoz, hogy kis- és nagy népek között — amelyek különböző társadalmi berendezkedésű államokban élnek — olyan kapcsolat jöjjön létre, vagy ez erősödjék, amelyben lehetséges az együttműködés gazdasági, kul- túrális, kereskedelmi és politikai síkon egyaránt. Kitűnő alapot nyújt az ilyen együttműködéshez a Helsinkiben két évvel ezelőtt aláirt záróokmány, amely eredetileg sem csupán az európai népek számára akart irányt mutatni, hanem valamennyi kontinensen élő nép számára is. AHHOZ, HOGY A VILÁGVALLÁSOK KÉPVISELŐI közös erőfeszítést tudjanak tenni a békéért, a leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért, van egy alapfeltétel: gyökeresen meg kell változnia annak a szemléletmódnak, ahogy eddig a keresztyén egyházak képviselői nézték a különböző világvallásokat, vagy ahogy a világvallások képviselői nézték a keresztyénséget. A keresztyénekbe általában belegyökerezett az a nézet, hogy a világvallások egyszerűen a „pogányság” megjelenési formái és mint ilyeneket, azokat a keresztyéneknek el kell utasítaniuk. E felfogás szerint az egyetlen helyes alapállás a világvallásokkal szemben a „missziói”, amely a világvallások területeit simán missziói területnek tekintik és azok tagjait „megtérítendő” pogányoknak. Ezzel együtt a világvallások képviselői is valami hasonló álláspontot foglaltak el a keresztyénekkel szemben. Magától értetődően, egy ilyen kölcsönösen elutasító magatartásban nagyon nehéz együttműködni az emberiség mai nagy kérdéseinek megoldásáért. Változásnak kell bekövetkeznie, elsősorban a keresztyén gondolkodásban az együttműködés érdekében. Mi keresztyének gyakran hivatkozunk a Szentírásra és ez jogos és helyes. De akkor figyelnünk kell arra. hogy Pál apostol az athéni beszédében utalt arra. hogy Isten „az egész emberi nemet egy vérből teremtette” (Csel 17, 26) Ez azt jelenti, hogy a zsidók, a mohamedán, a buddhista, a hindu és a eintoista ember is ugyanabba a nagy családba tartozik, mint a keresztyének, nevezetesen az emberiség nagy családjába. A teremtés oldaláról nézve a keresztyének ebben a nagy családban nem „rangosabb” családtagok, mint például a buddhisták. Pál apostol azonban még ennél is tovább ment, amikor arról tett bizonyságot, hogy „a törvény cselekedete be van írva szivünkbe” (Rm 2, 15), minden ember szivébe, tehát különböző vallása, sőt világnézetű emberek szívébe is. Isten az <5 törvényét az általános kinyilatkoztatás jegyében belehelyezte az emberi szivekbe. Vagyis nemcsak a keresztyének szívébe, hanem mohamedánok és más vallások követőinek szívébe is. Ennek következtében az Isten által teremtett és szívükben az Isten törvényét hordó emberek — különböző világvallások és világnézetek képviselői — egymás számára nem „vadidegenek” Van közös alap az együtt munkálkodásra. EZEN TÜLMENÖLEG A KERESZTYÉNEKNEK VILÁGOSAN KELL LÁTNIUK, hogy a különböző világvallásokban igen nagy „vallási és erkölcsi” értékek vannak és ezek gyakran közösek a ke- resztyénség értékeivel. Köztudomású, hogy a mohamedánok szentkönyve a Korán. Azt azonban a keresztyének között már kevesebben tudják, hogy ez a könyv a velünk együttérző és könyörületes Istenről beszél, aki' irgalmat és bocsánatot ad az embernek. Hatalmas Isten, akinek tudása végtelen. Ez az Isten — mint a Korán mondja — gyűlöli az igazsagtalanságot és az elnyomást, jóságos és szeretettel van az emberiség iránt. Türelmet és bizalmat követel az emberek egymás közötti érintkezésében. Említhetjük az egyik indiai vallást, a szikhiz- must, amely a XVI. században terjedt el Indiában és amelynek most is mintegy 6 millió követője van. Ez a vallás hangsúlyozza, hogy az emberek egyenlőként születnek. Fontos a testvériség megvalósítása az emberek között. A házasságot szentnek tartja és bünteti a házasságtörést. A2t tanítja, hogy a kenyeret csak igazságos úton szabad megszerezni. Folytathatnánk ezt a sort a buddhizmus és a sintoizmus értékeinek sorolásával. A MOSZKVAI VILÁGGYÜLÉS NAGYSZERŰ ALKALOMNAK KÍNÁLKOZIK ARRA, hogy a világvallások képviselői felfedezzék azokat a közös alapokat, amelyeken — különbözőségük ellenére is — együtt tudnak erőfeszítést tenni a tartós békéért, a leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért. Káldy Zoltán Nemcsak testvérek, de szomszédok is Látogatás az Ausztriai Evangélikus Egyháznál Az osztrák és a magyar evangélikus egyház képviselői gyakran és sokféle szinten találkoznak egymással. Ez örvendetes és szinte természetes velejárója annak. hogy szomszédos országokban élünk. A kapcsolatoknak mégis jelentős eseménye volt, hogy Oskar Sakrausky püspök a közelmúltban egyházunk négytagú hivatalos delegációját hívta meg testvéri látogatásra. Május 12. és 16. között zajlott le a láte- gatás. Egyházunk küldöttségét dr. Káldy Zoltán püspök-elnök vezette, akit felesége is elkísért, a delegáció tagja volt dr. Vámos József teológiai tanár és Reuss András külügyi titkár. Hosszabb idő után így ismét alkalom nyílott arra, hogy a két egyház vezetője hivatalos formában is találkozzék egymással. SAKRAUSKY PÜSPÖK testvéri szeretettel, kitüntető figyelemmel és megbecsüléssel fogadta delegációnkat. Vendéglátóink megmutatták az osztrák evangélikus egyház néhány évvel ezelőtt épült modern, célszerűen kialakított székhazát, ahol Sakrausky püspök munkatársai — így dr. Hans Fischer egyházfőtanácsos. Gerald Eidenberger egyházi kancellár és mások — jelenlétében fogadta a küldöttséget. Itt és több más alkalommal számolhattunk be kölcsönösen egyházaink életéről, feladatairól, az egyháznak a világban és társadalomban betöltött szerepéről és szolgálatáról, teológiai felismeréseinkről, vagy akár a lutheránus Világszövetség nagygyűlésére való felkészülésünkről. Amint az' ilyenkor lenni szokott, nemcsak haligattuk egymást, hanem kérdéseket is tettünk fel és kérdéseket is ‘kaptunk. Stefanie Prochaska asszony, az osztrák egyház sajtóreferense rádióadás számára készített felvételt dr. Káldy Zoltánnal. A BÉCSI EGYETEM TEOLÓGIAI FAKULTÁSA is előadást hirdetett. Dr. Vámos József — egyházi vezetők és teológiai hallgatók előtt — szólott egyházunkat a közelmúlt társadalmi és politikai változásaiban megtett útjáról, a teológiai tisztázódásról, mely a diakóniai teológiához vezetett, valamint szolgálatunk mai értelmezéséről és a jelen gondjairól. LINZBEN F-ersö-Ausztria térképe előtt. dr. Leopold Temmel tájékoztatása nyomán érzékelhettük, hogy az ausztriai testvéregyház ugyanúgy szórványegyház, mint a mienk. Linz mellett. Gallneukir ellenben a diakóniai intézmények megtekintése következett. Az eltérő társadalmi helyzetből is adódik, hogy ez evangélikus intézmény, de nem egyházi kezelésben van, hanem független. Természetesen szoros az együttműködés az egyházzal, de a fenntartáshoz szükséges anyagiak előteremtése nem az egyházon keresztül történik. Szépen korszerűsített régi épületek mellett egészen újakat is láttunk, s át- éreztük ennek a munkának a terhét, amikor Gerhard Gäbler lelkész, az intézmény helyettes vezetője elmondta , hogy 900 munkás 1200 rászoruló, testi és szellemi fogyatékost gondoz itt. Még akkor is roppant gond ez, ha az állam lehetővé teszi, hogy az épületek, a felszerel*«, a gondozás a legmagasabb szinten tegyenek. Már bevezették pl. a család-rendszert: 12—14 különböző hibájú és képességű, különböző törődést és gondozást igénylő fiatal él együtt egy „lakásban” egy „családfő”-gondozóval. Ezt a munkát több mint száz évvel ezelőtt diakonisszák kezdték el, ma 45-en állnak aktív szolgálatban. Főnökasszonyuk. Marianne Steinacher megindul- tan mondta, hogy 15 éve nincs utánpótlás. A diakonisszák munkáját alkalmazottaknak, világi beteggonrlozóknak és nővéreknek kell átvenniük. Az átállás legnehezebb évei éppen ezek, mert a diakonisszák odaadása, „Szeretet által munkálkodó hite” (Gál 5, 6) példamutató volt, ezt a munkát pedig nem lehet csak kenyérkeresetként űzni. ROGATE VASÁRNAPJÁN Bér.s Währing városrészében a Luther templomban, a második legrégibb evangélikus templom- hon — Jakob Wolf er egyházfőtanácsos liturgikus szolgálata mellett — dr. Káldy Zoltán püspök Kol 3, 16 alapján hirdette az igét. Többen megköszönték szolgálatát. de különösen örültek azok a jelenlevők, akik magyarul is értették. Délután Bécs X. kerületében gyülekezeti központ — istentiszteleti helyiség és gyülekezeti termek -— felszentelésére voltunk hivatalosak. A Linzben látott gyülekezeti ház után újabb okunk volt dicsérni a szép. célszerű és otthonos építkezést, és ugyanakkor csodálkozni, mennyire képesek szinte erejükön is felül építkezni kedves szomszédaink. Köszöntést mondott dr Káldy Zoltán püspök és közben az volt az érzésünk, hogy a gyülekezet nemcsak tágra nyílt szemmel, hanem nyitott szívvel is fogadta az okos istentiszteletre hívó és elküldő szót. PERGETT A PROGRAM. SZALADTAK A TV APÓK. Nem egyszerűen hivatalos látogatáson, hanem barátok, testvérek között éreztük magunkat. Megbecsüléssel fogadtak és otthonok nyíltak meg előttünk. A beszélgetések segítettek egymás jobb megértésében. Nyílt, őszinte, testvéri volt a légkör. Közelebb kerültünk egymáshoz. S ebben folytatásra is szükség van. Hiszen nemcsak evangélikus egyházak vagyunk a határ két oldalán, — akik el vagyunk kötelezve a béke szolgálatára — hanem szomszédok is, és nemcsak szomszédok, hanem keresztyén testvérek is. Ennek legyében hívta meg dr. Káldy Zoltán püspök jövő évi magyarországi látogatásra Oskar Sakrausky püspököt és feleségét. Várjuk a folytatást. „ . Egész népünk öröme Kádár János kitüntetése Ha ennek a hazának a határain belül megkérdeznek egy magyar állampolgárt: ki végezte a legnagyobb szolgálatot népünk érdekében az utóbbi évtizedekben, a válasz biztosan az: Kádár János. Ha hívőt vagy marxistát túl a határon a magyar „profil” felől faggatnak, tapasztalva nemzeti egységünk megbonthatatlanságát. Kádár János neve biztosan szóba kerül. Ha Budapestet emlegetik a szocialista testvériség megvalósítása példájaként, vagy Helsinki összefüggésében az európai felelősség gyakorlati tettét idézi országunk fővárosának neve — a hazai és külföldi publicisztika szívesen idéz Kádár Jánostól. Lapunk hasábjain is ilyen természetes módon idéztünk értékeléseiből és útmutatásaiból, mint amilyen természetes lett a bizalom mindennapi dialógusa egyház és állam, marxisták és hívők között e két évtized alatt. Amit mondott, azt mindannyian értettük. Az érthetőség titka: Kádár János — munkás. Munkás volt és munkás maradt a Magyar Szocialista Munkáspárt Főtitkáraként a szocialista magyar társadalom magas őrhelyén. Hű maradt osztályához és népéhez. Munkája egész népünk javát, a béke és társadalmi igazság alapjain felépülő új világot szolgálja. A Lenin-békedíj elnyerése alkalmával őszinte szívből kívánjuk mi is. hogy népünk, és az emberiség javát szolgáló munkásságát jó erőben és változatlan szeretettel végezhesse. látogatás megyei tanácselnöknél D. Dr. Ottlyk Ernő püspököt április 26-án Nyíregyházán fogadta Dr. Pénzes János, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Tanács V. B. elnöke. Jelen volt. Ma avari Béla megyei egyházügyi titkár. A szívélyes légkörű beszélgetésen Szabolcs-Szatmár Megye gyors fejlődéséről és az evangélikus egyház társadalmi szolgálatáról volt szó. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG EGYHAZAINAK ZSINATA D. Dr. Ottlyk Ernő püspök a szöntötte május 13-án az NDK Magyarországi Egyházak Öku- »1Inak Zsinatát amelyet ® etzuttal Gorlitz varosban tarcamenikus Tanácsa nevében kö- nak. Beiratás vallásoktatásra A hittanbeíratás az 1977—1978. tanévre az általános iskolákban és a gimnáziumokban június 15-én, szerdán délután 14—18 óráig és június I6-án, csütörtökön délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat vallásoktatásra abban az iskolában kel) beíratni, amelyben a rendes beiratást végezték. A beíratást az egyik szülő, illetve a gyám az Iskola igazgatója, vagy a beíratást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti.
