Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-02 / 1. szám

Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1977. január 3. Ára: 5,— Ft. t „íj parancsolatot adok nektek” I KI AZ, AKI ADJA AZ ÚJ PARANCSOLATOT? Jézus Krisztus szól I a fenti idézet igéjében, ö, akiben Isten tulajdon Fiát adta érettünk. Mi többet tehetett volna Isten, hogy tökéletesen bebizonyítsa irántunk való szeret étét, minthogy Jézust adja az embervilágnak. Azért küldte Isten, hogy az embernek szolgáljon. Az érettünk született Krisztus érettünk élt, tanított, szeretett, érettünk halt meg, érettünk támadott fel, mindent érettünk cselekedett. Aki az új parancsolatot adja, Jézus az, aki a maga követésére hívja a tanítványt, hogy az utána-cseleked- I je azt, amit ö tett. Nem akar mást a tanítvánnyal, minthogy jézusi emberként járja a világot. Jézus a maga emberszolgálatát akarja lát­ni a mi magatartásunkban is. Ezzel a lelkülettel adja az új paran­csolatot Jn 13, 34-ben. DE MIÉRT ÜJ EZ A PARANCSOLAT? Hiszen már az Ószövetség is hangsúlyt tett erre. Már 3. Móz 19, 18-ban is elhangzott: „Szeresd felebarátodat, mint magadat”. Isten ószövetségi kinyilatkoztatása is több biztatást ad a felebaráti szeretetre. De annyiban új ez a paran­csolat, hogy aki ezt mondta, az egész isteni küldetését és földi szolgá­latát erre a célra fordította: az ember szeretetére, amit ő lebeszélhe- tetlenül, kiábrándíthatatlanul gyakorolt. így nemcsak parancsolat­ként hangzik Jézus szava, hanem egész élete erre az emberszolgálat­ra épült, ez áll a középpontban, minden szava és cselekedete ezt cé­lozza. Életével, halálával és feltámadásával ugyanakkor erőt és indí­tást is ad a parancsolat teljesítéséhez. Áldozata megkapó és megren­dítő, magával sodró ereje vpn. Ezért tudja a tanítvány a Mestert kö­vetni és a szeretet cselekedeteit végezni. Isten új ajándéka volt Jézus és új volt a benne kitárult szeretet. Pál apostol joggal tekinti ezt a tényt embert vigasztaló örömhírnek: „aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem öt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándé­kozna vele együtt mindent minekünk?” (Rm 8, 32.) KI RÖGZÍTETTE JÉZUS SZAVÁT? János apostol volt az. Aki az evangéliumokban sokszor szerepel így: „Az a tanítvány, akit Jézus szeret”. Lehetséges volna az, hogy Jézus Krisztus szeretett tanítvá­nya, aki Jézus halála után Máriát a maga anyjának tekintette, félre­érthette volna mesterét és megváltóját? És halványan, vagy félreraj­zolva adta volna mindazt, amit Jézustól hallott? Nem, ez nem lehet­séges. János itt is hűséges tanítványnak bizonyult, és Jézus tanításá­nak középpontját emelte ki, szavát hűen adta vissza, amikor leírta: Öj parancsolatot adok néktek. hogy egymást szeressétek, amint én verettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást”. Aki a hit meleg­égével vallja, hogy szereti Jézust, áz nem csúfolhatja meg sem őt, sem a maga keresztyén mivoltát ázzál, hogy embertelen a felebará­taival, vagy nem törődik velük. Mert aki így él, annak nincs joga a Krisztust követők sorába beállni, Jézus szeretetének vallomásával. Jé­zust szeretni — és emberek között gonoszul viselkedni, olyan ellent­mondás, amely kibékíthetetlen. MIÉRT ÉPPEN ÚJÉVKOR SZÓLAL MEG EZ AZ IGE? Azért, mert az új parancsolatban program és útmutatás van. Tartalommal tölti neg az ember életét. Az új parancsolat messzire tekintő szeretetre tanít meg. Nyomában egyre többet értünk meg Isten világot átfogó szeretetének mélységéből. A szeretetnek nemcsak azt az individuális megnyilvánulását értékeljük, amely egyik embernek a másikon való segítését jelenti, bár ez is döntő jellemvonása a keresztyén szeretet­nek, hanem meglátjuk azt a széles és nagy vonalakban megmutatko­zó szeretetgyakorlást, mely a nép, az ország, az emberiség szereteté­nek cselekedeteit jelenti. A szeretet horizontja kitágult: az emberi kö­zösségek szeretetszolgálatává. Akkor válik kitartóvá, rendszeressé, át­gondolttá és tervszerűvé a keresztyén szeretet, amikor következetesen szolgálja a felebarát javát, becsülettel végzi a munkát, segíti az em­ber haladását. A másik ember üdvösségének és földi jólétének a szol­gálatában jelenik meg az igazi felebaráti szeretet. JÉZUS ÜJ PARANCSOLATA A CSALÁDBA IS VEZET. Oda, ahol a segítésnek, a másikért való élésnek, a szeretetközösségnek a legter­mészetesebb magja található meg. Ott tárul ki előttünk a senki más által el nem végezhető szeretetszolgálat, az az éppen ránk váró fel­adat, amit csak mi végezhetünk el. Mennyi házasság válna boldoggá, ha a jézusi új parancsolat lelkűidével szeretnénk egymást és segí­tenénk egymásnak. JÉZUS ÜJ PARANCSOLATA A MUNKAHELYRE IS VEZET. Ahol emberek dolgoznak, egyik munkája a másikéra épül. A modern mun­kafolyamat szervezettségében szolgálhatunk közösségi magatartással. Olyan világban élünk, amelyben nemcsak az emberről emberre menő segítő szolgálat létezhet, hanem hétköznapi munkánkkal is részt vehe- » ’ink az emberi élet előbbrevitelében és gazdagíthatjuk hazánkat és izvetve az emberiséget. Az emberi élet szervezettségének a mai okán millió és millió dolgozó ember hűséges munkája is szeretetet és segítséget lüktet, mert ebből fakad az átfogóbb és szélesebb emberi közösségek gyarapítása. JÉZUS UJ PARANCSOLATA A GYÜLEKEZETBE ÉS AZ EGY­HÁZBA IS VEZET. Az egyéni önzés a Krisztus nyájában is megtalál­ható. Torzan hat az ellentmondás a szeretet parancsolata és az em­bertelen, szeretetlen magatartás között. Végtelen területe van az egy­másról való gondviselésnek, az egymáson való segítésnek, az egymás meghallgatásának, az egymáshoz fordulásnak a szolgálatában Jézus tanítványa meglátja konkrét feladatait, még mielőtt kérdezné azokat. VÉGÜL PEDIG JÉZUS ÜJ PARANCSOLATA ISTEN SZÍNE ELÉ ÁLLÍT. Aki azért kezdet velünk ismét egy új esztendőt, hogy meg­hosszabbítsa számunkra a kegyelmi időt. Mert oda kell állni színe elé, ahol a megtartatásnak nincs más lehetősége, mint Jézus Krisztus maga. Érette és általa hangozhat Isten felmentő ítélete. Ennyire döntő, hogy tisztán és jól évtsük az új parancsolatot, amelynek kihirdetésével kez­dünk egy újabb esztendőt! D Dr Ernö ÜJ ÉPÜLET A LAMBARENEI KÓRHÁZBAN „Élne feledkezzél semmi Albert Schweitzer halálának 11. évfordulóján 30 ágyas új kórházi épületet avattak Lambarenében. Az épületre halaszthatatlan szük­ség volt, mert a régi, melyet pon- 'tosan 50 évvel ezelőtt Albert Schweitzer épített, már nem felélt meg a követelményeknek. Az új épületet René Koppról, a kórház egykori (1969—1974) főorvosáról nevezték ed. A lambarenéi kórház jelenlegi vezetője a svájci szár­mazású Andreas Steiner sebész. Az építkezések és felújítások sora ezzel nem fejeződött be, az elkövetkező években tovább foly­tatják. Az egyházban akkor történik vadam i helyesen, ha Isten iránti engedelmességből tesszük. Az ese­ményeket pedig akkor értékeljük helyesen, ha Isten kezéből vesz- szük. Az esemény így előre nézve feladattá válik, visszanézve hála­adás okává. Így érezzük Isten iránti engedelmesség által for­máltalak az elmúlt esztendőt, s adunk hálát azért, hogy ismét és folyamatosan jót tett velünk az egyház Ura. KISZÉLESEDETT ÉS ELMÉ­LYÜLT A LÁTÁSUNK. Terepet átfogóvá és áthatóvá vált. Mi, a gyülekezetekben szolgálók, ezt kü­lönösen is a nyári lelkészkonferen­ciákon éreztük. Nem azért vol­tunk együtt, hogy magunk között lehessünk, hanem hogy a gyüleke­zetek számára erősödjünk. Á dia- kóniai teológia bibliai áttekintésé­ben mélyültünk el, hogy életvitellé váljék gyülekezeteinikben. Elmé­lyülésünk a szolgáló Krisztus kö­vetésében már nem csak az egy­házmegye lelkészeinek rendszeres gyűlésein határozza meg a prog­ramot, célt és tartalmat, de ka­rakteres vonásként rajzolódik ki gyülekezeteink arculatán is. S mi­vel az egyház élete dinamikus va­lóság. s nem szeletelhető egyetlen naptári nap szerint sem, ez az élő arcvonás folyamatosan alakul. Ma már több gyülekezetben bibliaórai Ez év szeptemberében szerve­zetté tömörült a finn egyházban azoknak a tevékenysége, akik fe­lelősséget éreznek a világban vég­zett békemunkáért, és síkra száll­nak az igazságosság érvényesülé­séért. Feladatuknak ismerték fel összhangba hozni a különböző egyházi béketorekvéseket és mun­kálni annak lehetőségeit különö­sen is a keresztyének között. Az egyesülés kapcsolatot keres a finn és nemzetközi egyéb béke­sorozattá, vagy presbiter gyűlések megbeszélésednek tárgyává tették a diakóniai életvitel leikószkonfe- renoió'kon megbeszélt anyagát. AZ A MOZGÁS, AMI AZ EL- MÜLT ÉVBEN JELLEMEZTE EGYHÁZUNK EGÉSZÉNEK ÉLETÉT, a gyülekezetek figyel­mét, imádságát és áldozatát oda­fordította néhány olyan esemény, sőt létesítmény félé, amelyekben felismertük mindnyájunk közös ügyét. Amikor egy évvel ezelőtt az Országos Presbitériumban D. Káldy Zoltán püspök tíz pontban vázolta fel az év feladatait, még nem gondoltuk, hogy minden pont ennyire közüggyé lesz, s ennyire felöleli a gyülekezeteket az egy­ház egészéhez, mint ahogyan tör­tént. Így lett ügyünkké a megin­dult diakóniai tanfolyam, ahová pl. a mi gyülekezetünk nemcsak küldött hallgatókat, hanem a gyü­lekezet egy kis csoportja, főleg fiatalok, meg is látogatta a tanfo­lyamat Foton. Hiszen a mi ügyünkről van szó. Megépült Nyíregyházán az Élim, egész egy­házunk szép terméke, s a piliscsa­bai és bonyhádi új diakóniai léte­sítmények már annyira a megva­lósulás felé lendültek, hogy kilép­tek álmaink tárgyköréből. AZ ORSZÁGOS EGYSÉGES ÉNEKESKÖNYV formálásának szervezetekkel, elsősorban a Prá­gai Keresztyén Békekonferenciá­val. A finn keresztyén békemoz­galomnak tagjai lehetnek egyesek is és szervezetek is. A mozgalom elnöke Heikki Waris professzor, aki hazánkban is többször járt, s a vezetőség tagjai között több, számunkra is ismerős nevet ta­lálunk, mint Maija Kario asszo­nyét, Erkki Arhinmäki, Erkki Pennanen, Maunu Sinnemáki lel­készekét. szorgosan folyó műhelymunkájá­ról gyülekezeteink aránylag ke­veset értesültek. Pedig ez a munka himnológusaink asztalán és szí­vében erősen terítéken volt és van. Sokat segítene, ha ez az ügy is folyamatosan tudatosulna s ele­venné válna gyülekezeteinkben. Az énekek kiválogatása, szelektá­lása, újak felgyűjtése, amelyek esetleg már élnek egyes gyüleke­zetekben, ha mindnyájunk ügyévé és törekvésévé válna, segítené- az új könyv kialakulását s már meg­születésében is közkinccsé válását. Ez emlékeztet arra, hogy műkö­désbe lendültek egyházmegyén­ként az énekügyi előadók, akiknek éppen ez ügy mozgatása is felada­tuk volt. Mellettük gondolok arra, hogyan szélesedett a közügyek gyülekezeti üggyé válása a külön­böző területeken éppen az egyes előadók felelős és dinamikus szol­gálata során, minit a Gyülekezeti Segély, a gyűjteményi feladatok ügye (könyvtár, levéltár, muzeá­lis értékek számbavétele), egyhá­zi sajtó, diakóniai intézmények. Ebben ugyan még van kívánniva­ló, de csupán az a tény, hogy ész­revettük, ha valahol elmaradás van, mór a maga negatívumában is a közüggyé válás folyamatát mutatja. Az is nagy ügy, hogy ez év elején az egyházmegyék lel­készgyűlései külön összejövetelt fognak szentelni ezeknek. AZ EGÉSZ EGYHÄZ FENN­TARTÁSÁT CÉLOZTAK a gyü­lekezetek anyagi stabilitására vo­natkozó törekvések. Az önkéntes egyliázfennlarlói járulékok évi 200,— Ft, vagy e fölé emelésé­nek célkitűzésére gondolok. Itt nem mi, nem saját tapintatunk és bölcsességünk — noha ez is kel­lett — végezte el a megérteies munkáját, hanem a szíveket vizs­gáló Isten. Különösen is indit e téren a tapasztalatunk, hogy el ne feledkezzünk jótéteményeiről. Nem azoknak lett igaza, akik fél­tek ennek a „kényes kérdésnek” bátor elővételiétől, hanem azok­nak, akik bíztak a hívek megérté­sében, és nem utolsósorban Is­ten lel ki ismeretet mozdító mun­kálkodásában. Gyülekezeti tag­jaink meglepően nagy része értet­te meg anyagi helyzetünk és szük­ségleteink feltárását s az ebből fa­kadó kérést. Persze vannak kivé­telek, ahol meg kellett értenünk, miért maradtak egyesek a kitű­zött számit alatt. De ilyenek egyre kevesebben vannak. Viszont egy­re többen azok, akik nemcsak el­érik, de megtetézik a „normát” többszörösére, sőt sokszorosára is. Ez az egységes, konkrét törekvés bizony nem volt hiábavaló. EZ VETI FEL A LELKÉSZI MUNKAERŐ-GAZDÁLKODÁS KÉRDÉSÉT is. Mire jutottunk eb­ben az elmúlt év folyamán? Ha- záttkban is — mint szerte a vilá­gon — a demográfiai mozgás, a la­kosság áramlása és cserélődése oly méretű, hogy hűséges egyházi munkát csak az ahhoz rugalma­san alkalmazkodó lelkészek és gyülekezetek tudnak végezni. Ez a tény egyenesen kiált a lelkészt munkaidő hűségesebb kihasználá­sa, az egyház egészének érdekei és irányvétele iránti megértés és fel­csatlakozás, a gyülekezetek áldo­zatának megemelése és hűségének tanúsítása után. Erről pedig szám­talan jó bizonyságunk van az el­múlt esztendőben. Mind a kis lét­számú gyülekezetek összevonása, mind lelkészi állások anyagi sta­bilizálása és megerősödése terén. Egyházunk gondos és lelkiismere­tes felméréseket végzett és végez folyamatosan azért, hogy az egy­ház szolgálata eljusson rendszere­sen mindenhová, ahol azt igény­lik, s ahol ez igényből folyóan ál­doznak is érte. D. Koren Emil Boldog, békés újesztendőt! Még néhányat lobban az 1976. esztendő gyertyája, s Isten kegyelme máris meggyújtja az 1977. esztendőét. A két esztendő fényváltásának éjszakáján zárjuk le az elmúló évet Isten bocsánatát kérve, meg nem érdemelt szeretetének bőséges aján­dékaiért nevét dicsérve. Az újesztendő fellobbanó lángja Isten megújuló szeretetének fényét hinti elénk. Szeretete lobbantsa lángra a mi életünk 1977. évi gyertyá­ját is, hogy fénye a szeretet, a béke és egymásért szolgáló élet vilá­gosságát növelje. Boldog, békés újesztendőt! KERESZTYÉN BÉKEMOZGALOM FINNORSZÁGBAN

Next

/
Thumbnails
Contents