Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-30 / 22. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLL ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1976. május 30. Ara: 2.50 Forint Készülünk a VI. nagygyűlésre A Lutheránus Világszövetség képviselőinek látogatása Nincsen semmi szokatlan abban, ha a Lutheránus Világ- szövetség képviselői meglátogatják egyházunkat. Egyházunk a Világszövetség alapító egyházai közé tartozik, s azóta erejéhez mérten részt vett az evangélikus egyházak világcsaládjának életében. Küldötteink ott vannak sok jelentős nemzetközi evangélikus konferencián. Teológiai munkánk eredményét is eljuttatjuk a testvéregyházakhoz az egyházi élet híreivel együtt. Elmondhatjuk, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház életére és szolgálatára érdeklődéssel és megbecsüléssel tekintenek. Április végén, egyházunk meghívására, Paul Hansen, valamint Risto Lehtonen és felesége látogattak hozzánk a Lutheránus Világszövetség képviseletében. Személyük nem ismeretlen előttünk. Paul Hansen dán lelkész, Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktora, már több mint másfél évtizede az LVSZ Európa-titká- ra. Sokszor járt már hazánkban, maga se tudja, hogy hányszor. Sok gyülekezetben megfordult, ismerik. Jelentős szolgálatot végzett egyházunk érdekében nemcsak a segélyezési ügyekben, hanem a szolgálatunk iránti megértés és megbecsülés növelésében is. Másik vendégünk, Risto Lehtonen, finn lelkész, a Lutheránus Világszövetség megfigyelője volt az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia során, valamint a moszkvai béke-világkongresszuson is. Legújabb feladatköre a Lutheránus Világszövetség Dar es Saa- lamban tartandó 1977-es VI. nagygyűlésének tartalmi előkészítése. Ezért kísérte megkülönböztetett figyelem Budapesten tartott két előadását. TEOLÓGIAI TANÁROK, TEOLÓGIAI MUNKACSOPORTOK VEZETŐI és meghívott tagjai részére tartotta első előadását Risto Lehtonen a Teológiai Akadémián. Egyházunk és küldötteink felkészülése szempontjából is tanulságos volt ilyen korán hallani az előkészületek helyzetéről és a nagygyűléssel kapcsolatos elképzelésekről. A rendezők úgy tervezik, hogy az evangélikus egyházak összesen 300 küldötte. összesen mintegy 600—700 résztvevő lesz jelen a nagygyűlésen, a tanzániai fővárosban Dar es Saalamban 1977 júniusában, amikor is fennállása óta első alkalommal kerül sor LVSZ nagygyűlésre az afrikai kontinensen. Hangsúlyozottan törekednek arra, hogy a nagygyűlés ne csak egy legyen a sok ökümenikus rendezvény sorában és hogy ne csupán ismételje azt, amit más nagy találkozókon elmondtak már vagy elmondhatnak, hanem olyan kérdésekkel akarnak foglalkozni, melyekben megszólaltathatják az evangélikus egyházak, a lutheri teológia sajátos hangját. „Krisztusban — új közösség”: ez a nagygyűlés jelmondata. Nem témája, amelyet kifejtenek, hanem mottója, melynek jegyében főként a misszió, az ökumenikus elkötelezettség és a társadalmi problémák kérdéseivel akarnak foglalkozni. zak számára, mint pl. Dél-Af- rikában vagy Chilében, ahol testvéregyházaink vannak nehéz helyzetben. Bár egyes egyházak elfordulnak az ilyen kérdésektől, mégis éppen lutheri örökségünk segítségünkre lehet Risto Lehtonen igét hirdet a fasori templomban Csaba József ny. tanár tolmácsolja A KELENFÖLDI gyülekezet tanácstermében a budapesti lelkészek, teológiai tanárok és hallgatók előtt tartott előadásában Risto Lehtonen éppen erről a három területről szólt. A misszióval kapcsolatban kifejtette, hogy a legutóbbi nagygyűlés (Evian, 1970) nagyon dinamikusan határozta meg az egyházat, amikor Isten elhívásáról és küldéséről beszélt. Főként az afrikai és ázsiai egyházakra való tekintettel kerülték a misszió szó használatát, hiszen számukra ez a gyarmatosítás keserű emlékeit is idézi. Szóhasználatnál többről van azonban szó. A kérdés az, hogy mi az egyház célja és küldetése a világban? Arról van szó, hogy az egyházhoz tartozókat elvezessük az üdvösségre? Indokolt-e az a megállapítás, hogy a mennyiségi veszteség a ma egyházában minőségi növekedéssel jár? Nem az elbizakodottság hangja ez? Nem szűk körbe, gettóba vonul így a keresztyén- ség? Különben se lehet az egyház tevékenységét, küldetését lelki és szociális feladatra szétválasztani. Előttünk álló feladat annak megvizsgálása, hogy lutheri örökségünk nem ad-e olyan útmutatást ezekben a kérdésekben, melyre még kevéssé figyeltünk és érdemes figyelni. Az ökumenikus kapcsolatok terén továbbélnek régi kérdések, folynak a felekezetközi dialógusok. Új kérdések is felvetődnek, elsősorban Afrikában, ahol számos független egyház nem akar kapcsolatot a hagyományos keresztyénséggel. Az evangélikus egyházak előtt nagy kérdés az, hogy dialógust folytatva másokkal, ők maguk mennyiben változnak, illetve változhatnak meg. A társadalmi igazságosság kérdésében számos probléma égetőbb az evangélikus egyháa szociális kérdések megközelítésében. helyes EVANGÉLIUM ÉS POLITIKA SZÉT NEM VÁLASZTHATÓ Helmut Frenz, a chilei evangélikusok egykori püspöke, egy nyilatkozatában kijelentette: a chilei események tapasztalata alapján nem tudja megérteni, hogyan akarják a Német Szövetségi Köztársaságban az egyházak és a keresztyének az „evangéliumot” és a „politikát” egymástól élesen elválasztani. Á kettőt ugyanis nem lehet szétválasztani. Ha a bibliai üzenetre figyelnek, a keresztyéneknek az a hivatásuk, hogy síkra szálljanak az üldözöttek érdekében és pártjukat fogják. Az ilyen magatartás azonban óhatatlanul politikaivá válik, amint a chilei tapasztalatok is mutatják. Frenz püspök a Német Szövetségi Köztársaságban olyan benyomásokat szerzett, hogy az egyházat csak akkor vádolják politizálással, ha ellenzéki hangot üt meg, és nem hangzik el ez a vád akkor, ha az uralkodó politikát támogatja. AZ ELŐADÁSOK ÉS HIVATALOS TÁRGYALÁSOK MELLETT gazdag és színes program várta vendégeinket. Saját kívánságuk volt, hogy láthassák • a május elsejei felvonulást. Paul Hansen rövid látogatást tett az építési feladatok előtt álló szarvas-új- templomi és kondorosi gyülekezetben és megtekintette a közelmúltban gyönyörűen renovált békéscsabai kistemplo- mot. Risto Lehtonen igehirdetéssel szolgált a fasori gyülekezet istentiszteletén és részt vett Pakson, azon az istentiszteleten, melyen D. Káldy Zoltán püspök prédikált, s melyet követően a gyülekezet köszöntötte jubiláló lelkészét. Ezek a gyülekezeti szolgálatok és látogatások az illusztrációi voltak annak a találkozónak, melyen D. Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésével az Országos Egyház osztályvezetői számoltak be munkájukról, eredményeikről és feladataikról. Reuss András Bakonyi gyülekezetekben D. Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke a húsvéti ünnepeket rendszerint az egyházkerület más-más tájegységeiben szolgálva tölti el. Az idén a Bakony gyülekezeteit választotta ünnepi szolgálata helyéül. NAGYSZOMBAT ESTÉJÉN érkezett a püspök és felesége Köszeghy Tamás titkár kíséretében Bakonytamásiba. Az ősi templom harangjai percekig zúgtak — „a püspök elé harangozunk” mondták a tamásiak. Talán csak a műemlék — a Luther-képes harang a XVII. századból — tudná elmondani, hogy hányszor csendült fel a harangszó püspökre várva. Mert ez a harang elkerülte társainak ágyúba-öntés halálát, zúgása az életet hirdette, a felszabaduláskor a megváltozott magyar falu életét. Húsvét szombatján arra az életre is hívott, amelyik az üres sír után „elkészíttetett”. HÚSVÉTVASÁRNAP korán reggel indult az ünnepi események sora. Hét óra után gyülekeztek a bakonytamási presbiterek, s amikor a püspök belépett a gyülekezeti terembe, az üvegfalon át szikrázva zúdult be a húsvét reggeli napfény. Ünnepélyes, komoly szeretettel köszöntötte Németh Pál felügyelő a püspököt, elmondta, hogy mennyire örül a gyülekezet a rövid időn belül harmadszor idelátogató püspöknek. A köszöntések után a püspök és a gyülekezeti lelkész gépkocsiját a bakonytamási presbiterek autókaravánja kísérte Bakonyszentlász- lóra, a társgyülekezetbe. A tizenöt kilométeres út a Bakony csodálatos völgyein át vezetett, s a Megváltó Isten feltámadásának ünnepe a Teremtő Isten alkotásai láttán érzett emberi öröm ünnepe is lett. BAKONYSZENTLÁSZLÓ határában Szabó Imre felügyelő és a bakonyszentlászlói presbiterek várták a gépkocsioszlopot. Őszinte, meleg szavakkal üdvözölte a felügyelő a kerület püspökét, majd a szentlász- lóiakkal bővült gépkocsikaraván a gyülekezeti házhoz érkezett. „Dicsőség néked Istenünk ...” zengett a bakonyszentlászlói gyerekek kórusa, Az Európai Ökumenikus Információs Munkaközösség ülése Az Európai ökumenikus Információs Munkaközösség az NDK Evangéliumi (protestáns) Egyházszövetsége meghívására április 27—30. között tartotta meg szokásos évi ülését a thü- ringiai Eisenachban. A 13 európai országból érkezett 66 résztvevő között a magyar protestáns egyházi sajtót öttagú küldöttség képviselte. Tagjai voltak: dr. Pröhle Károly teológiai tanár, az Ökumenikus Tanács főtitkára, a Theológiai Szemle felelős szerkesztője, dr. Nagy István esperes, a Lelki- pásztor felelős szerkesztője, dr. Vámos József teológiai tanár, az Evangélikus Élet rovatvezetője, dr. Pákozdy László Márton, a Theológiai Szemle szerkesztője és Békefi Lajos, a Reformátusok Lapja munkatársa. A vendéglátók nevében köszöntést mondott, illetve bevezető előadást tartott dr. Ingo Braecklein, a Thüringiai Evangélikus Egyház püspöke. A főtémáról: „Egyház a szocializmusban”. részletes előadások hangzottak el. Ezek során dr. André Appel egyházelnök (Franciaország) ..Az egyház az együttműködésért és a megértésért fáradozó Európában”; Christof Ziemer lelkész, az NDK Evangéliumi Egyházszövetsége ifjúsági osztályának titkára „A keresztyén gyülekezet a népegyházi időszak után”, és dr. König mérnök (NDK) „Az élet és annak megóvása a szocialista társadalomban, mint keresztyén feladat” címen tartottak előadásokat. D. A. Schönherr püspök, az egyházszövetség vezetőségi konferenciájának elnöke sok példával illusztrált tájékoztatást adott a Német Demokratikus Köztársaságban élő egyházak szolgálatáról és tevékenységéről. A résztvevők pedig munkacsoportokban két témát vitattak meg: „Az egyházba világi sajtóban” és „A világ az egyházi sajtóban”. Az ülést befejező napon a munkaközösség tagjai meglátogatták az arnstadti egyházi or- thopédiai gyermek rehabilitációs intézetet, megtekintették Weimar és Erfurt nevezetességeit, s rövid, megemlékező ünnepség keretében koszorút helyeztek el a Buchenwaldban mártírhalált halt Paul Schneider lelkész egykori cellájában. A magyar küldöttséget hivatalában fogadta Hans Seige- wasser, az NDK egyházi ügyeinek államtitkára. akik az ifjúság és a gyermekbibliakör nevében virággal köszöntötték a vendégeket. A bakonyszentlászlói asszonyok terítettek bőséges asztalt a vendégeknek és a társgyülekezet presbitereinek. D. dr. Ottlyk Ernő püspök felhasználva az alkalmat, közegyházi beszámolót tartott. Kiemelte, hogyan él a mai magyar valóságban örömmel és szolgálva az evangélikus egyház. Elmondotta, hogy a baráti és testvéri beszélgetésekből, a hozzá intézett kérdésekből nyilvánvaló, hogy a bakonytamási—bakonyszentlászlói gyülekezet presbiterei, gondnokai és felügyelői vállalják teljes emberségükkel az egyházvezetés által mutatott utat. EZUTÁN FELTÁRULT AZ ÚJONNAN KIALAKÍTOTT GYÜLEKEZETI TEREM AJTAJA. Az ízléses egyszerűséggel — a gyülekezet régi csillárait, oltárképét felhasználva — berendezett teremben már népes gyülekezet várta az avatás szolgálatát végző püspököt. Egyházunk egyik legrégibb temploma — Árpád-kori kolostortemplom — a Balaton- felvidéki és Bakony hegység- beni ősi magyar román stílusú építészet remeke. Az ősi templomban az istentiszteleten a püspök János evangéliumának húsvéti elbeszélése alapján hirdette Isten igéjét. Az igehirdetés a ma is élő Jézus Krisztusról szólt, arról az Úrról, aki szolgálni küldi az ö népét. Beszélt a püspök ennek a szolgálatnak az élet számtalan szeletében jelentkező lehetőségéről. Az istentisztelet keretében szolgáltatta ki a püspök az Űr Szent Vacsoráját a gyülekezet tagjainak. A BAKONYTAMÁSI ISTENTISZTELET volt a következő szolgálati alkalom. Az ország egyik legértékesebb XVIII. századi orgonáján csendült fel a húsvéti himnusz dallama. Az ősgyülekezet húsvéti himnuszáról (Jel 1,17—18) prédikált a püspök is. Beszélt az ősi hallelujáról — öröménekről —. amint abban a tudatban énekeltek, hogy egyszer az Isten országában is ezt fogják énekelni a megváltottak. Beszélt az örö'ménekről a mában, arról az öröménekről, amely átjárja a keresztyén emberek szívét ezen az ünnepen, de nemcsak itt, hanem a termelő munkában, a termelőszövetkezetben vagy üzemekben végzett feladatok idején is. Az istentisztelet keretében hosszú sorban járultak az úrvacsorái asztalhoz a gyülekezet tagjai. A püspök azzal az ősi kehellyel szolgáltatta ki az Úr szent vérét, amin az 1715-ös szám olvasható, és ami az itt élt, oltár előtt térdepelt, nemzedékek sorával kötötte össze a ma gyülekezetének tagjait, és e látható és láthatatlan gyülekezet központjában ott állt az, aki így szólt: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem!” A bakonytamási presbiter feleségek várták ünnepi ebéddel a püspököt és kíséretét. A fehér asztalnál Németh Pál felügyelő köszöntötte most már a két gyülekezet nevében a püspököt Ruttkay Levente lelkész felköszöntőjében utalt a fehér asztal képére Jézus példázataiban, jelentőségére Luther életében, és végül beszélt arról a fehér asztalról, ami azon a nagy mennyegzőn vár ránk, amit feltámadott Urunk készített számunkra. A püspök válaszában kiemelte a két gyülekezet jelenlevő presbiterei előtt a társgyülekezet egysége felett érzett örömét. Jó választásnak bizonyult. hogy az ősi gyülekezet legyen a központja a hatalmas bakonyi szórványterületnek. Beszélt a gyülekezetek rendkívül értékes múltjáról, arról a féltő szeretetről, amivel ezt a múltat őrzik és ápolják, haladó hagyományait továbbviszi k az itt élő evangélikusok. Az itteni gyülekezet sok szempontból példája, modellje lehet az ország többi részén élő kis gyülekezetnek. A délelőtti szolgálatok hosz- szú sorát záró megbeszélésen a lelkészi lakásban Ruttkay Levente beszámolt a gyülekezet életének közelmúltjáról. Elmondotta többek között azt is, hogy a Magyar Televízió filmet forgatott a gyülekezet templomszentelési évfordulójáról. A ritka kincs műemlék orgonával kapcsolatban pedig a Magyar Rádiónak adhatott tájékoztatást. AZ EGYHÁZ KERÜLETPÜSPÖKE DÉLUTÁN három órakor a v eszprémvarsányi templomban, négykor a sikátort templomban szolgált, majd a gyülekezet presbiteri ülésén vett részt. A szolgálatokban gazdag nap estjét Mátis András lelkész és családja körében töltötte D. dr. Ottlyk Ernő püspök és kísérete. Ruttkay Levente FOLYTATÓDIK A CHILEI BÉKEBIZOTTSÁG MUNRÄJA A chilei katolikus egyház új szervezeti formában folytatni kívánja a katonai kormányzat követelésére feloszlatott egyházi bizottság munkáját. Ez a bizottság segítette a rászorulókat, de emberbaráti segítséget nyújtott a politikai üldözés áldozatainak és családjaiknak. Raul Silva Henriquez bíboros közölte a „szolidaritás vikariá- tusa” felállítását, mely a közelmúltban megkezdte tevékenységét. Az új egyházi szerv feladata, hogy karitatív segítséget és emellett jogsegélyt is nyújtson, pl. a letartóztatottak és családjaik jog tanácsolásával. Vezetőjéül Christian Frechte Banados katolikus lelkészt, a feloszlatott békebizottság vezetőjét nevezte ki a bíboros. A katonai kormányzat vádja az volt az egyházi békebizottsággal szemben, hogy tagjai marxisták és a rendszer ellenségeit támogatják. A bíboros ismételten hangsúlyozta, hogy az evangélium alapján álló szociális intézményről van szó, mely a chilei családok tízezreinek nyújtott segítséget, támogatta a politikai foglyok hozzátartozóit, felkutatott eltűnt személyeket. 6500 esetben jogsegélyt tudtak adni. Szövetkezeti alapon 126 műhelyt szerveztek. Csupán Santiago nyomornegyedeiben 260 gyermekélelmezési helyet nyitottak, ahol naponta egyszer ételt osztottak. A bizottság számos esetben törvénytelenségekre mutatott rá és kínzásokat bizonyított. Több tagját — papokat, apácákat, ügyvédeket, orvosokat és szociális munkásokat — kiutasították az országból vagy pedig letartóztatták. A bizottság munkájában részt vett a chilei evangélikus egyház is. Devlin atya, akit szintén letartóztattak és megkínoztak, kijelentette: „A hatóságok .marxistának’ mondanak mindenkit, aki szociális igazságot követel.” (lwi)
