Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-02 / 18. szám
Mit tanítunk az új Teológiai Akadémián? Az Országos Béketanács felhívása : A rendszeres teológiai tanszéken Az előző beszámolókban említett tanszékekkel szemben a rendszeres elnevezés nem utal a tárgyra, mint az ószövetségi és újszövetségi vagy az egyháztörténeti tudományoknál ez érthető volt. Itt az elnevezés a módszert jellemzi inkább, amivei ez a teológiai tudományág megközelíti tárgyait. Négyes feladat A rendszeres teológia első feladata az összefoglaias. Az írásmagyarázati tudományok, az egyháztörténet ugyanis bizonyos értelemben meg van kötve. Az ószövetségi könyvek magyarázatánál természetesen előkerül például az egyes ószövetségi próféciák újszövetségi vagy egyháztörténeti összefüggése, az ószövetségi tudomány azonban meg kell, hogy maradjon a maga területén. A rendszeres teológia, a dogmatika és etika feladata, hogy a bibliai könyvek magyarázatát, az egyház történetét, az egyes teológiai tudományok eredményeit rendszerbe, összefüggő egészbe foglalja. A régi századok teológusai hatalmas összefüggő teológiai rendszereket, úgynevezett .summákat” írtak, belefoglalva egyetlen könyvbe egyetlen rendszerbe mindazt, amit akkor csak tudtak. Fölvetődik a kérdés, vajon nem volna-é elegendő számunkra egy ilyen régebbi összefoglalás? Régi korok' összefoglalásai mellett szükség van ma is a rendszeres teológiára, mert az összefoglalás csak ez egyik funkciója. Az összefoglalás mindig újrafogalmazás is kell, hogy legyen. Az egyházban ugyanis mindig együtt van az örök és változatlan, az isteni és a múlandó emberi elem. A tegnapi hit és imádság mára nem elég, ha tegnap szeretettel és megbocsátással tudtam odafordulni valakihez, az nem ment fel a mai és holnapi kötelességek alól. A tegnapi, múltbeli élethelyzetekre szóló hitbeli és erkölcsi összefoglalások mára nem tehetők át egyszerűen. Ezt minden nemzedéknek az egyházban újra ki keli tusakodnia a maga számára., Vannak azután hangsúlyeltolódások is. Nem minden kor számára jelentenek például ugyanolyan nehéz kérdést a szerzetesi fogadalmak vagy a középkori egyház böjtölésre vonatkozó rendelkezései, mint ahogyan a reformáció korában erről a hitvallási irataink írnak. Az utóbbi évtizedekben egyházunkban például a Krisztusról szóló tanítás, a krisztológia került előtérbe, mert Krisztus személye és magatartása tud eligazítani bennünket, milyen életstílust kell követnünk. Jézus Krisztusra, a szolgáló Űrra figyelve történt meg egyházunkban a szolgálat, a diakónia teológiájának kifejlesztése. Az összefoglalás és az újrafogalmazás feladata hitünk és értelmünk segítségével történik. A rendszeres teológia mindig az egyház tudománya, hittudomány, nemcsak egyszerűen azt írja le, ami van az egyházban, hanem azt is, hogyan kell az egyház életének történnie, mit kell hinnünk és mit kell cselekednünk. Ezzel a funkcióval a rendszeres teológia segítséget ad a teológia más ágainak, az igehirdetésnek, a tanításnak. Meg akarja mozdítani értelmünket, hogy átgondoljuk keresztyénségünk összefüggéseit. Ezért tartozik a rendszeres teológiához a különböző filozófiai rendszerek és a különböző nem keresztyén vallások kritikai vizsgálata is. Az egyes tárgyak A keresztyén hit és élet összetartozik nagyon szorosan, hiszen hitünkből következnek a cselekedetek. Az előadások viszont a könnyebb érthetőség kedvéért felbontják a régi hagyomány szerint dogmatikára, azaz hittanra és etikára, azaz erkölcstanra. A keresztyén etikát is két részre szoktuk bontani, az egyén életére vonatkozó és a közösség életére érvényes, ún. szociáleti- kára. E két nagy összefoglaló tárgy előtt az alsóbb évfolyamokban előkészítő tárgyak is vannak. Ilyenek az első évfolyamban a bevezetés a teológiába és második évfolyamban pedig a teológiai alapismeretek című tárgyak és a latin nyelv. Az elsőben általános teológiatörténeti összképet kapnak a hallgatók és foglalkozunk az egyes teológiai tárgyak bemutatásával. A másodikban végigkísérjük hit- vallási irataink tanítását és ehhez szükséges a latin nyelv ismerete is. Itt nehézségeket jelent, hogy hallgatóink zöme a középiskolában nem tanulta ezt a nyelvet. Hasonlóan más teológiai tárgyakhoz, rendszeres teológiából is tartunk szemináriu mókát. Ezeken a hallgatók által megadott témákról készített írásbeli dolgozatokat beszéljük meg. A teológiai tanulmányok végén, a szigorlati vizsgák előfeltétele, hogy minden hallgató rendszeres teológiai tájékozottságát egy írásbeli szigorlati dolgozatban mutassa be. Ezt a dolgozatot az utolsó, ötödik tanév első félévének végére kell elkészí teni és általában egy félév áll megírásához rendelkezés1 re. A közgondolkodásban rendszeres teológia fő tárgya, a dogmatika rosszalló jelzőt szokott kapni. „Száraz”, merev, „dogmatikus” tudomány nak szokták tartani. Minden tudomány lehet azonban „dogmatikus” és van „nem dogmatikus” dogmatika is! A mai egyházi életben, a más keresztyén egyházakra történő figyelésben, az ökumenikus mozgalomban különösen fontos, hogy tudjuk, ökume nikus elkötelezettségünket csak hitvallásos kötöttségben lehet valóban gyakorolni. Er re pedig hitünk és életünk kérdéseinek rendszeres átgondolása segít, ffj. Harmati Béla is Ssalatnai Rezső: JÓSÁG Az anyám minden virradatkor gondol reám egy fehércsőrű madárral májusi füvet küld az égből. Még az örökségből maradt utána egy kenyérdagasztáskor használt kék kötény: ebbe gyűjtöttem az ő füveit, s a májusi eső szaga találkozott itt a kovász örök illatával, mint gyermekéveim a világ éveivel. Megteltem tehát szeretettel ösztövér magányomban a vállamon forgattam ősi szenvedések zúzmarás glóbuszát, bár nem vagyok apostol e sorsrabízott vidéken, ki jólfésüit szentek közt állva: nappal csillagot, este pedig napot ígér éhes falvaknak. Anyám figyel engem messzi két szemével, s én csak nyugtalan fiú vagyok: táskámban, a hónom alatt, hordom most az ő füveit, így járok az utcákon meg a tereken, délben, reggel és este, és így szórom füvemet a házak elé, tömeglakások barna udvarán csavargó gyerekekkel kórust énekelve: égi réten kaszálták néktek e zöld szalagokat emlékezésképpen, s a föld fogai közé rakta őket s úgy beszél majd hozzátok ezentúl ég gyermekei: emberek. (Pozsony) Megjelent Az Erdélyi Helikon költői (1928—1944) című kötetben, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973. Nairobi (folytatás az 1. oldalról) számára az egység csak a Krisztusban való igazság megragadásában és megváltásában található meg. Az a sürgős feladatunk, hogy lehetővé tegyük, hogy ezek a különböző keresések úgy viszonyuljanak egymáshoz, hogy egyik a másikat támogassa és ne akadályozza. Tartós nézeteltérések Nekünk meg kell állapítanunk a mély és tartós nézeteltéréseket is. Sok tekintetben még nagyon távol vagyunk egymástól, sőt még ahol meg is van a teológiai egyetértés, az egyházak gyakorlatban nagyon lassan dolgoznak együtt- Ellentétek vannak a teológia egész formájában, mivel az ázsiai és afrikai egyházak tiltakoznak a görög és latin gondolkodási formák hosszú ideig tartó uralma miatt. Ab- onn sincs egyetértés, hogy mekkora különbözőség fogadható el az egy egyházon belül a hitvallási formulákban. Ezen felül éles kérdések vetődnek fel, amelyek nem szavakban való feleletet kívánnak, hanem e tagegyházak határozatait igénylik. Miért halad olyan lassan az ugyanazon a területen élő egyházak látható és szervezeti uniója Annyi évtized után, miért nem tudunk együttesen része sülni az úrvacsorában ezen a nagygyűlésen, ahol együtt tettünk vallást a Krisztusról és tudjuk, hogy jelen van köztünk? Ha mi a „zsinati közösség” kifejezésében beszélünk, miért nem mozdulunk ki gyorsabban a mostani zsinat „előtti” állapotunkból, hogy egy teljesebb zsinati testvéri közösségre jussunk a közös úrvacsorában? És ha erre az a felelet, hogy „mert még nem vagyunk egyek”, akkor újra jön a kérdés: „Hót miért nem vagyunk egyek?!” Ezek nemcsak türelmetlen nők és férfiak kérdései. Lehetnek ezek olyan kérdések is, amelyeket o mi közös Urunk tesz fel nekünk. Ha így van, akkor feleletre is hívnak, de nem. valami olyan jövő időben, amelyet kedvünk szerint mi határozunk meg, hanem az ö kegyelmének napján, amelyet ma adott nekünk. Ebben a reménységben hívjuk fel az egyházakat az előrelépésre. K. Z. Támogassuk a Béke Világtanács új Stockholmi Felhívását! Szüntessék be a fegyverkezési versenyt! A Béke Világtanács Elnöksége a történelmi jelentőségű első Stockholmi Felhívás 25. évfordulóján felhívással fordult minden ország közvéleményéhez, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket a fegyverkezési hajsza megállításáért, a leszerelésért. Földünkön létrejöttek és egyre kedvezőbbek a béke megőrzésének és megszilárdításának feltételei. A béke erői határozott és összehangolt fellépéssel képesek meghiúsítani az enyhülés ellenfeleinek terveit, örökre száműzni a háborút. A fegyverkezési verseny továbbra is nukleáris pusztulással fenyegeti az emberiséget, magát az enyhülést is veszélyezteti. Súlyos terheket ró a népekre, fékezi a gazdasági, társadalmi fejlődést. A békeszerető erők történelmi feladata, hogy megfékezzék az agresszió erőit, megállítsák a fegyverkezési versenyt, küzdjenek a leszerelésért, elhárítsák az emberiséget fenyegető veszélyt. A nemzetközi közvélemény ébersége, egységes és határozott fellépése meghátrálásra kényszerítheti a hidegháború ismét aktivizálódó híveit. A szocializmus és a béke elválaszthatatlan. A Magyar Nép- köztársaság népünk érdekeinek megfelelően szoros szövetségben a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal következetes aktív békepolitikát folytat. Magunkénak valljuk és cselekvőén támogatjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusán továbbfejlesztett békeprogramot. A magyar nép nemzeti programja a fejlett szocialista társadalom felépítése. Közvetlen célunk az ötödik ötéves terv maradéktalan végrehajtása. Jövőnk legfőbb feltétele a béke, ezt védjük azzal is, amikor egységesen csatlakozunk az új Stockholmi Felhíváshoz. Az Országos Béketanács kéri hazánk lakosságát — az üzemek, a mezőgazdaság dolgozóit, nőket, fiatalokat, a tömegszervezeteket és mozgalmakat, a tudományos, kulturális, oktatási intézményeket, az egyházak vezetőit és a hivőket, mindenkit, akinek drága a béke, a népek szabadsága, a társadalmi haladás — csatlakozzanak a Felhíváshoz; egyetértésüket, támogatásukat testületi üléseken, fórumokon juttassák kifejezésre. A világ népeivel együtt követeljük: — szüntessék meg a fegyverkezési versenyt! — tiltsanak be minden nukleáris és tömegpusztító fegyvert! — a kormányok kössenek az egész világot átfogó szerződést az erőszak nemzetközi kapcsolatokban való elutasításáért! — haladéktalanul hívják össze a Leszerelési Világkonferenciát! Fogjunk össze, küzdjünk együtt az általános és teljes leszerelésért! Budapest, 1976. március hó ORSZÁGOS BÉKETANACS A dolgozók ünnepére Május elseje lényegében a munkásosztály ünnepe, serég- szemléje. Régi, harcos hagyománya van ennek az ünnepnek. Az idősebb nemzedék még jól emlékszik a tüntetésekre, a jogaiért harcoló dolgozó tömegek megmozdulásaira. Ha az egyház naptárának nem is piros betűs napja ez, mégis átgondoljuk, hogy a legöntudatosabb osztály miként küzdött és küzá a társadalmi igazságosságért, a kizsákmányolásmentes életért, a javak igazságos elosztásáért, a jólétért, a békéért, és olyan emberi jogokért, amelyek csak egyesek privilégiuma volt. TERMÉSZETESEN ELŐTTÜNK ELSŐSORBAN A MAGYAR MUNKÁSOSZTÁLY ÁLL. Az a társadalom és tömeg, amely a második világháború után meg tudta mutatni szervezettségét és erejét. Mert azt megváltoztatni, abból mást létrehozni, amibe bennünket az oktalan háború taszított, csak szervezettséggel és erővel lehetett. Egy elpusztított országot kellett romjaiból felépíteni, virágzó életet kellett varázsolni oda, ahol szegénység és nyomorúság volt, ahol az életnek is hullaszaga volt. A magyar munkásosztály olyan körülmények között állt helyt, amilyenre a történelem során nem volt még példa. Se ennivaló, se semmilyen nyersanyag nem volt, a termelőeszközök elhurcolva és elpusztítva voltak országszerte. Ez volt a valóság és ezzel kell összevetnünk mai életünket. Eközben tudta művelni, képezni magái, hogy felkészüljön <jz ország vezetésére. És ma érett, államvezetésre képzett munkásosztálya van a nemzetnek, amely felnőtt a vezetés színvonalára. Kezében van a politikai, gazdasági, kulturális élet gyeplője, s tapasztalataink szerint helyes irányba vezeti a nemzet életét. EZ AZ OSZTÁLY TUDOTT ÉS TUD EMBERSÉGES LENNI. Ezt abban az öszefüggésben értjük, hogy ez az osztály egyértelműen marxista ideológiájú és mégis más világnézetűékkel szemben, köztük a hivő, vallásos tömegekkel szemben toleráns, megértő. Jogokat biztosít számukra és a haza kenyerét megosztja velük. Ez az osztály tűzte ki célul elsősorban a békés építés és alkotás programját. Tudván azt, hogy a háború és öldöklés az emberi életnek és az emberi javaknak első számú közellensége. S tegyük azonnal hozzá, hogy ez a politikája megértésre és támogatásra talált a haza minden rétegében. Következetes építőmunkája magával ragadta a magyar társadalom egészét és így tudjuk a nemzet vezető erejének tekinteni. MÁJUS ELSEJÉNEK NEMZETKÖZI VONATKOZÁSA VAN. A munkástársadalom felette áll országhatároknak s a kontinensek által tagoli világunknak. Szoros a kapcsolat, a belső és külső egyaránt a világ dolgozói között. A dogozók túlnyomó többsége fajra, nemre, nyelvre való tekintet nélkül szervezetekbe, pártokba tömörült. Igen, tudunk arról, hogy sok helye van még a világnak, ahol heves harcok dúlnak a jogokért, elismertetésért, hatalomért, Tudunk a szolidaritásról és annak bámulatos példáiról. De itt elsősorban arra gondolunk, hogy milyen belső erő, motor hajtja ezt az osztályt. Mi az oka annak, hogy a tőkés világon ideges remegés fut keresztül, ha a munkásosztály erejéről tudomást vesz, s azonnal pánikba esik ez a társadalom, ha politikai hatalmával találkozik? Pedig, és itt jegyezzük meg, ez az osztály az, amely első vonalban harcol a békéért. S korunknak. a mi világunknak, amelyben újra egyre többen kacérkodnak a háború gondolatával, egyre inkább szüksége van arra a tényezőkre, tömegre, amely képes lefogni a fegyvereken nyugvó kezeket. És túl a békéért folytatott küzdelmén, szükség van arra a társadalmi és politikai erőre, amely igazságos struktúrát képes teremteni, jogokat tud biztosítani elnyomott tömegeknek és a javakat a lehetőséghez képest igazságosan osztja el. EGYHÁZUNK egy megbánt múlt után fogadta el a munkás- osztály feléje nyújtott kezét. Békejobb volt ez, a kiengeszte- lődés mozdulata. Olyan gesztus, amely bátorított, buzdított. S ez jólesett. Ma magabiztosan és öntudatosan vagyunk egyek nemzeti feladataink végzésében. A munkások államában isten gyermekei, mint evangélikus egyház. Lelkiismeretes, becsületes helytállásunk a magyar dolgozók megbecsülését váltotta ki s mi félelemmentes életben építjük anyaszentegyházunk, s népünk jövőjét. A sajtó vasárnapjára nyomtatott írás szent volta itt még inkább kidomborodik, hiszen ez a sajtó elsősorban Isten ügyét képviseli. Azt az ügyet, amely miatt van az egyház, vagyis az evangélium hirdetése, a szentségek kiszolgálása és a diakóniai cselekedetek végrehajtása N ügyét Ezért nem véletlen, hogy sajtónkat a legmagasabbra állított „szószéknek” szokták nevezni. ERRE A CÉLRA EGYHÁZUNK KÜLÖN OSZTÁLYT SZERVEZETT. Ez az osztály tervszerűen és rendszeresen végzi az egyház sajtómunkáját. Könyveket jelentet meg (évente 8—10-et, kb. 45 ezer példányban) újságokat, folyóiratokat, naptárt és bibliai útmutatót. Valamint olyan sajtótermékeket, amelyek egyházi használatra szükségesek. Ha pedig kritikát akarunk alkalmazni ennek az osztálynak a működéséről, akkor azt csak ebben a mondatban fejezhetjük ki: jó munkát végez. DE ÉN MOST KÖZELEBBRŐL néhány gondolatot hetilapunkhoz fűzök. Amint az köztudott, 10 ezer példányban jelenik meg. Olvasottságára mi sem jellemzőbb, minthogy kevés és maradék nélkül elfogy minden száma. Tízezer család veszi hetente kézbe és adja tovább. Tízezrek tájékozódnak belőle és tartják egyik legizgalmasabb olvasmányuknak. Ez az a „bátor lap”, amely sokoldalúan nyúl teológiai, erkölcsi, politikai kérdésekhez, figyelemmel kísérve a hazai és nemzetközi eseményeket. írógárdája olyan lelkészekből tevődik össze túlnyomó többségében, akik benne élnek a hazai élet forgatagában. nyitott a szivük és a szemük és van bátorságuk szenvedélyes hangon megszólaltatni társadalmi, gazdasági, politikai igazságot, igazságtalanságot, túl a sajátosan képviselt diakóniai teológiáján. Ebből a lapból több, mint 300 példány jut külföldre és tudjuk, hogy mind idehaza. mind külföldön a szeretett olvasmányok közé tartozik. Istené a dicsőség, Istené az áldás. Emberé a munka. A sajtó munkája is. Mi azzal a bizalommal helyezzük termékeinket evangélikus népünk asztalára, hogy Isten áldása van rajta és mi pedig hűségesen szolgáljuk vele Urunkat és népünket. Sajtó vasárnapján pedig gyülekezeteink imádságos szeretetét kérjük, vagyis az olvasóink közösség- vállalását. hogy még husi nősebben végezzük ezt a felelősségteljes munkát. Dr. Rédey Pál Amióta a mainzi Gutenberg megszerkesztette az első dajat.eiu korszakais ‘JS-ürt-SK S.iiSSba, íltfew Síimének zászlaját, íe^lzerek masát uralkodók, rendszere* r&»éze..k élére éá * SrLiSÄs äs VOLT AZUTÁN A SAJTÓNAK mindenkor egy belső, meg nem ragadható, de le y géhez tartozó sajatossaga- faitó tisztessége es hitel ■ SÍI í ré”.l írva. S ebben nem dlett kétel kedni. Az, hogy Gutenoers nyomdáját, s az első nyomda-. kát világszerte először a Bi liák hagyták el, a szent uas, ezért szinte ^napjainkig nyomtatott betű magan ia a szent írásba vetett hitet. A legnagyobb bűnök köze sorolhatjuk azt a visszaélést, amely ezt a hitet megreng Sajnos korunkban ezzel visszaéléssel gyakorta ked számolnunk. A sajtó munka sának lelkiismerete ,peaig minden kétséget kizáróan e kérdésben a legdöntubb modon kerül számításba. Mert sajtó munkása, az no tudja, hogy sorai lelkeket formainak, indulatokat gerjesztene , érzelmeket gyújtanak, hogy sr sä-Hi feltalá-lását es eljuttatja^ író hitét az olvaso hitkészuie kéhez. Csak az fogjon ^llat akinek hite van es hitet kont roll ál ja a lelkiismereti És van bátorsága ahhoz, hogj igazságot az ólombetűk szürke soraira bízza. SSUSSS hanem saját sajtószolgálatának Ennek a vasárnapnak az offertó'iuma is a sajtoszolga- lat céljaira fordíttatik. Te az evangélikus egyház jaj iáról van szó. A betű.
