Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-03-28 / 13. szám

A nairobi nagygyűlésen elhangzott előadások közül eddig négyet közöltünk kivonatosan, megtartva azoknak fő irányát és idézve a leglényegesebb részleteket. A közölt előadások Jézus Krisztus személyével és művével foglalkoztak, valamint az egyháznak igehirdétési kötelezettségével és társadalmi felelősségével. A nairobi nagygyűlés e témákon kívül még két jelentős kérdéssel foglalkozott, nevezetesen az egyház egységével és a nők helyzetével a változó világban. Éz utóbbi két témáról több előadás hangzott el. Természetesen lapunk terjedelme miatt nem közölhetjük valamennyi e kérdésekkel foglalkozó előadást. Az egyház egységével kapcsolatban kiválasztottam Deschner professzor előadását és abból közlök részleteket.

Mielőtt Deschner profesz- szor előadását ismertetném, elöljáróban meg kell mondanom, hogy Nairobiban nagy vita folyt az egyház egységéről. A viták nagyobb része a

2. szekcióban folyt le. de e szekció jelentése kapcsán a plenáris ülésen is élénk eszmecsere volt. Ez a kifejezés került előtérbe, hogy az egyház egységét így lehetne megjelölni: „zsinati közösség”.

Deschner előadása lényegében igyekezett ezzel összefüggésben az első „apostoli zsinat” eseményeit értékelni és a mi időnkben kívánatos „zsinati közösség” lényegének megmagyarázására felhasználni.

Miféle egységre törekszünk ?

Deschner így kezdte előadását: „Milyen fajta egységet remél az Egyházak Világtanácsa ? ílj alapszabályunk megadja erre a váiaszt: “■ — egy hitben és egy úrvacsorái (euharisztikusj közösségben való látható egységet ... hogy a világ elhiggye.« Az Egyházak Világtanácsának tulajdonképpen az a fő feladata, hogy az egyházakat erre a látható egységre buzdítsa”. A látható egység cél és ígéret, melynek nagyságát csak most kezdjük felfogni. Az előző nagygyűléseken többszörösen is kísérletek történtek, hogy ezt a fogalmat meghatározzák. Űj-Delhiben ■— mondotta a professzor — azt hangsúlyozták, hogy a látható egység helyi egység, amely úgy lesz láthatóvá, hogy egy bizonyos helyen élő emberek, noha különbözőség van közöttük, mégis úrvacsorái közösségben tudnak együtt lenni. Az uppsalai nagygyűlés ehhez hozzáfűzte, hogy a látható egység a sokféleség egysége, amely elégséges szabadságot biztosít a különböző felekezetű embereknek, hogy sajátságaikat és különbözőségeiket fenntartsák és mégis egységben tudjanak lenni egymással. Tehát ez a fajta egvség „nem egyszínű és statikus, hanem tarka és lüktető élettel van tele”. Uppsala óta egyre többet beszélnek arról, hogy az egységet a „zsinati (koncíliáris) közösség” kifejezéssel lehet megjelölni. Ez lényegében azt jelentené. hogy mindegyik keresztyén egyház kölcsönösen elismerné a másik egyházat „egyháznak”, úgyszintén a másik egyház tagjait, lelkészi hivatalát és törekednének arra, hogy létrejöjjön közöttük az úrvacsorái közösség és elérjék az „apostoli hit” közös megvallását. végül elhatároznák magukat közös feladatok teljesítésére.

Ennek gyakorlati megvalósításaként Deschner profesz- szor magyarázta az Apostolok Cselekedetiről írt 15. és a Galatákhoz írt levél 2. fejezetében leírt első „Jeruzsálem! Zsinat” történetét. Ebből a magyarázatból idézünk most néhány részletet.

Összeszólalkoztak

Az előadó feltette a kérdést, mi célból ment végbe ez a jeruzsálemi zsinat. Véleménye szerint az nem „rutinösszejövetel” volt. Olyan gyűlésről volt szó, amelyet egy nehéz helyzetben hívtak össze egy sürgető probléma megölNairobi

Látható egység, mint zsinati közösség John Deschner előadása

dására, hogy kiutat találjanak az egyház egységét veszélyeztető megosztottságból. „A fiatal egyház komolyan ösz- szeszólalkozott az evangéliumi üzenet és a misszió kérdéseiről”. Az egyik oldalon azok álltak, akik a hagyományok és Izraellel való szoros kapcsolat és folyamatosság pártján álltak. A másik oldalon azok voltak, akik Jézus Krisztusban kapott szabadságukat arra akarták használni, hogy az evangéliumot nem csak Izraellel, hanem más népekkel is megismertessék éspedig olyan területen, ahol az izraeli hagyományoknak nem volt jelentőségük.

Deschner professzor hangsúlyozta, hogy végeredményben a két oldalnak „össze kellett szólalkoznia”. Ugyanakkor ma az az érzésünk, hogy mindkét oldal ..Az egész egyházhoz tartozik”. Tehát azt kell mondanunk, hogy mindkét oldalról azért küldték el megbízottaikat, hogy azok az. egész egyházat „hozzásegítsék a kettéágazó misz- szió kérdéseinek tisztázásához”.

Mindegyik a* „egész” egyház képviselője

Ezt követően azt a kérdést vetette fel az előadó, hogy ebben a jeruzsálemi vitában „ki mit reprezentál?” Nyilván mindkét oldal a maga szemszögéből közelítette meg azt a kérdést, hogy miképpen kell végezni a missziót különböző területeken. Az érdekes az, hogy amikor az antiochiai delegáció megérkezik Jeruzsálembe, a jeruzsálemi egyház, az apostolok és a vének „fogadják” őket. Erre a fogadásra a vendégszeretet a jellemző. Nem egyszerűen arról van szó, hogy mint fáradt vándorokat és régi barátokat fogadják őket, hanem sokkal inkább úgy „mint egy velük ellentétes álláspontot képviselő testvéregyház törvényes képviselőit”. Ezt még élesebben így fogalmazta Deschner pro- feszor: „mint az egész egyházat képviselő küldötteket, akiknek missziója nemcsak a jeruzsálemi, hanem az antiochiai egyház dolga is”. Feltette a kérdést Deschner professzor: „vajon mi Is éppen így elfogadjuk egymást, mint az „egész” egyház képviselőit?”

Istentisztelet és úrvacsora?

Nem tudunk sokat — mondotta a professzor — a jeruzsálemi zsinat istentiszteletéről. Mégis elképzelhető-e, hogy ez a zsihat nem járult közösen az úrvacsorához? Tudjuk a Galatákhoz írt levélből. hogy Pál apostol nyomatékosan hangsúlyozta: a zsinat döntése csak az úrvacsorái közösségben tud válóban kifejezésre jutni. Az is egészen biztos, hogy a zsinat tagjai vitás dolgaikat imádságukban Isten elé vitték, különben nem merték volna azt mondani: „a Szentlélek és mi magunk határoztunk” (Csel 15, 28). Ehhez a megállapításhoz viszont Deschner professzor ezt a kérdést fűzte: „Nem a közös istentiszteletre és közös úrvacsorára való törekvésünkben mutatkozó bizonytalankodásunk az oka-e annak, hogy a mi mostani nagygyűlésünk csak zsinat előtti állapotot tükröz?” Köztudott, hogy Nairobiban több

tagegyhéz távol tartotta magát a közös úrvacsoravételtől.

Komolyan figyeltek egymásra

A jeruzsálemi zsinaton nyílt vita folyt. Világosan megmondották Pálnak és Barnabásnak, hogy missziói tevékenységük közben nem hagyhatják figyelmen kívül a mózesi hagyományokat. Pál és Barnabás viszont nagyon határozottan védekezett és arról tanúskodtak, hogy bármit is mondanak a másik oldalról, minden tapasztalat azt mutatja, hogy Isten nyilvánvalóan felhasználja az általuk végzett missziót. Ennek a vitának nem az lett a vége, hogy köl- , csönösen kiátkozták egymást, hanem hallgattak és figyeltek egymásra. Figyeltek arra — mindkét oldal —, amit a Szentlélek a másképpen gondolkodó felebarátaikon keresztül mond nekik. Világos, hogy nem egyszerűen tapasztalatcserére használták fel a vitázók ezt a zsinatot, hanem az egyetértést keresték. Jakab apostol igen fontos szolgálatot végzett, amikor az egész vitát az írás és a tradíció fényében értékelte. Ezzel a kialakuló határozatot összhangba hozta az üdvösség történetével és az egyház missziójával. Így tudták kimondani: „A Szentlélek és mi magunk határoztunk”. Így a „konciliáris” vita befejeződött. Meghallgatták egymást nyílt vitában, majd az Isten igéjének meghallgatása után meghozták a határozatot.

Egymás érdekeit képviselik

Mi is volt a jeruzsálemi zsinat döntése? Ez: „Nem kell háborgatni azokat, akik a po- gányok közül tértek meg Istenhez” (Csel 15, 19). Nyilvánvaló, hogy ez a döntés a misszión belüli szabadságot célozza. Ez pedig úgy jöhetett létre, hogy „az egyik résztvevő síkraszállt a másik résztvevő érdekeiért” — mondta Deschner profesz- szor. Jakab nem szorgalmazza a zsidó törtvényt, de azt követeli, hogy a szabadság valóságos legyen, és ne eredményezzen valamiféle kicsapongást. Ha a szabadság valóságos, akkor megszűnik a bálványimádás, az erkölcstelenség. Viszont Pál — aki a másik oldalt képviselte — szeretetadományt gyűjt a jeruzsálemi szegényeknek. Így jött létre az egység, amely „egymásnak való kéznyújtásban is” kifejezésre jutott.

Mindkét oldal „győzött”

Bizonyos értelemben mindkét oldal „győzött” éspedig a másik segítségével. Ezzel az egész egyház győzött. Két misz- szió megy tehát tovább es meg is maradnak bizonyos véleménykülönbségek. A jeruzsálemi zsinat előtt azonban a két misszió széttépte az egyházat, most pedig lehetségessé vált az együttes élet és együttes misszió kétféle alakban. „A Szentlélek és mi magunk határoztunk” úgy értendő mint „az egész egyház” akaratának és életének kifejezése. Később is lesznek vitáik, de nem fogják hagyni, hogy ezek szétszakítsák az egyházat. A misszió érdekében az egységen belül sokféleség jön létre, mégis egységben vannak. Lényegében ez volt a „zsinati (konciliáris) közösség.”

Az ismertetett előadáshoz a magunk részéről néhány megjegyzést kell tennünk. Kétségtelen, hogy Deschner professzor jó írásmagyarázati munkát végzett, amikor a „jeruzsálemi zsinaton” történteket magyarázta. Ebből a magyarázatból is világos, hogy a keresztyén egyház kezdettől fogva sem volt teljesen egységes. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, inert mindig vannak, akik arra hivatkoznak, hogy „a kezdeti egységet kell az egyházaknak megvalósítani’.’. Tudomásul kell vennünk, hogy az a bizonyos kezdeti egység magába foglalta a sokféleséget. Ehhez tegyük gyorsan hozzá azt is, hogy ma sem képzelhető el másképpen az egyház egysége, mint a sokféleségek megtartásával. Ezzel együtt törekednünk kell válóban az „apostoli hit” közös megváltására és arra is, hogy nyílt és őszinte viták után tudjunk együtt részesülni Jézus Krisztus testében és vérében.

K. Z.

GYERMEKEKNEK

Az alázatos király

Kicsoda ez? — kérdezték a felháborodott jeruzsálemi emberek, amikor Jézus bevonult a városba. Hogyne kérdezték volna, amikor kiáltozó, nagy tömeg kísérte a Mestert. Előtte, mögötte pálmaágakkal integető emberek jöttek. Ruhájukat leterítették az útra, friss pálmaágakkal tették még színesebbé a menetet. Jól ismert zsoltárverseket mondtak hangosan: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! Kit kísérhet 'a menet ekkora éljenzéssel? — gondolhatta bárki. Győzelmes csatából megtért hadvezért? Népszerű embert? Csodadoktort? Egyiket sem. Királyt kísért a nagy tömeg, nagy királyt. Akiben azonban most még nem láthatták a szenvedő, minden emberért áldozatot hozó Megváltót. Nem ékesítette fejét aranykorona, nem ült drága hintóbán, pedig király volt, a világ királya! Hogyan vonult be Jeruzsálembe Jézus? Szamárháton, alázatosan, ahogyan megírta régen a próféta. Minden úgy történt, ahogyan megírta Ézsaiás.

Alázatosan jött, mint Karácsonykor betlehemi gyermekként. Akkor sem ismerte fel mindenki, pedig belépett azon az éjszakán a világ életébe. Most az Olajfák hegyére menő úton sem ismerte fel mindenki. De a tömeg, amely kísérte, biztosan azokból állt. akik látták a Mestert, mint gyógyító vigasztaló, kereső barát Jézust. Sőt, biztosan voltak olyanok is, akiket Ö gyógyított meg, adott vissza az életnek. Ezeknek az embereknek Jézus szeretetében, „csodatételeiben” bőven volt alkalmuk felismerni a világ Királyát, s ezért ünnepük most öt.

Ma is így van. Azok ismerik fel az alázatosan, szamárháton közeledő Jézusban a nagy királyt, akik találkoztak már Vele előbb is. A mindennapok kérdéseiben, az istentiszteletnek örvendező együttléteiben, egyszóval az életben.

A külső jelekből csupán nem ismerhető fel Jézusban a király, hiszen a mi emberi elképzelésünk más „király-képet” ismer. Hatalmasat, pompásat, gazdagot, fényeset. De Jézus alázatosan jön mindig, egyszerűen, csendben és váratlanul. Pedig Ö a világ legnagyobb királya- Az ö hatalmának nincs vége. Hatalma nem a fényességben, földi gazdagságban mutatkozik meg, hanem a bűntől, betegségtől, haláltól megszabadított emberi életekben. Az alázatosságnak és jóságnak hatalmával kormányoz, s kifogyhatatlan ajándéka: Szeretetet

Tóth Ildikó

Iskolai beiratás Afrikában

A mi Afrika gondjai

a Keresztyén Békekonferencia tanácskozásán

A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA SIERRA LEONE-I REGIONÁLIS BIZOTTSÁGA február 21—25-ig nemzetközi tanácskozást rendezett Freetownban a „Béke, fejlődés és igazságosság — a mai Afrika gondja” témáról. A résztvevők a szomszédos nyugat-afrikai országokból jöttek és jelen voltak a mozgalom vezetőségének képviselői is: dr. Tóth Károly főtitkár, dr. Hellstem alelnök, dr. Chandran, az Ázsiai Keresztyén Béke- konferencia elnöke.

A gyűlést C. A. Kamara-Taylor, Sierra Leone miniszter- elnöke nyitotta meg, aki melegen köszöntötte a küldötteket és kifejezte maga és kormánya örömét, hogy ezt a tanácskozást Freetownban tartják. Elismeréssel adózott a KBK-nak, hogy megalkuvás nélkül fáradozik a viszályok gyötörte világ békéjének keresésében, mert — mint mondotta — „a béke az a termékeny talaj, amelyben kicsírázhatnak a fejlődés, a társadalmi és gazdasági igazságosság magvai”. A hivatalos megnyitón számos vendég volt jelen a társadalom minden rétegéből.

A FÖ ELŐADÁST S. A. PRATT, Sierre Leone főügyésze tartotta. Előadásában a témát teológiai, politikai és gazdasági ösz- szefüggésében tárgyalta, kidomborítva az afrikai álláspontot a béke, a fejlődés és az igazságosság fogalmainak értelmezésében. Bibliai illusztrációkkal elemezte a hagyományos keresztyén felfogást, amely szerinte megfelelt a gyarmatosítóknak, de amelynek mai világunkban új látomásra van szüksége. A tanácskozás hivatalos munkairatának fogadta el Pratt előadását.

A következő három előadás a téma egy-egy vetületével foglalkozott. A „Béke a tömegtájékoztató eszközök útján” című dolgozatot, amelyet J. W. O. Findlay, a Sierra Leone-i rádió igazgatója olvasott fel, igen eleven vita követte a tömegtájékoztató eszközök fontosságáról, a béke és megértés szempontjából, amit az előadó külön is hangsúlyozott.

W. G. Brandful ghanaj lelkész „Fejlődés” — a mai Afrika gondja” című dolgozatában rávilágított a „fejlődés” szó négy dimenziójára, s ezzel hosszú és termékeny vitát indított el a küldöttek körében.

„Igazságosság — a mai Afrika gondja” volt a címe S, C. Warne, a Sierre Leone-i Fellebbviteli Bíróság bírája előadásának. Az előadó végigtekintett az egész afrikai helyzeten és bibliai idézetekkel vont párhuzamot a mai afrikai világ és a bibliai kor állapotai között.

DR. TÖTH KÁROLY ELŐADÁST TARTOTT a KBK TÖRTÉNETÉRŐL, tagságáról, alkotmányáról és felépítéséről, s közben rávilágított az összafrikai Egyházi Konferencia és a KBK közötti jó viszonyra. Beszélt a KBK akcióiról, különösen megemlítve az Afrika-vasárnapot, amelynek bevételét az afrikai országok megsegítésére küldik el, 1975-ben pl. az angolai háború áldozatainak a segélyezésére.

Ezek az előadások igen gyümölcsöző vitákat eredményeztek. A küldöttek elmondták, hogyan értelmezik a KBK szerepét a béke, a fejlődés és az igazságosság előmozdításában Afrikában és elemezték az Afrika előtt álló problémákat olyan területeken, mint Angola, Rhodesia, Namíbia és Dél-Afrika. A konzultáció helyesléssel vette tudomásul a KBK akcióját és állásfoglalását Anogla kérdésében, amellyel támogatta az MPLA-t. Ez olyan konstruktív segítség, amelyhez hasonlókat a KBK-nak továbbra is kell adnia. A vita a KBK afrikai munkája megerősítésének szükségességére összpontosult.

A KÜLFÖLDI KÜLDÖTTEK A SIERRA LEONE-I KERESZTYÉNEKKEL EGYÜTT vettek részt vasárnap a különböző egyházakban az istentiszteleten, majd az Egyesült Kereszt tyén Tanács fogadást adott a küldöttek tiszteletére, amelyre meghívták a különböző Sierra Leone-i egyházak számos képviselőjét is. Az Egyesült Keresztyén Tanács elnöke, dr. D. A. Carew püspök köszöntötte a megjelenteket a Tanács nevében. Fogadta a külföldi küldötteket C. A. Kamara-Taylor miniszterelnök, valamint O. J. E. Samuels, a freetowni városi tanács elnöke is.

Rákóczi felhívása és imádsága

(Eredeti írásmód szerint)

Szent, és megh változhatatlan Isten Háromságnak Nevében.

Jó kedvel, s Lélekkel legyetek minyajon Magyar kedves nemzetbelj Népeim; a’ kik megh erüsséttetve vagytok az Urban, övedzetek föl, fegyvert fogván: és batorsagosan in- dullyatok az Alnok nemet Nemzet ellen, Lévén minyájotok- nak győzhetetlen valóságos Erőtök; mivel Istenünketis ügyötökben hozzatok, s egész nemzetünkhez elégséges keppen Ir- galmasnak lennj illendő, és szükséges. Nincsen azért mire nézve ez illy Nemes Hadakozást, melyet Jó vóltábul Idvözető Istenünknek ugyan Istenünkért, Hazánkért, és Szabadságunkért kezdettünk; /:ki is sok Száz esztendőktől fogvást minden változás, s akadalozás nélkül virágozva maradott:/ félre tennj, és az győ- zedelem dóigában kételkednetek köllessék. Cselekedgyétek arra nézve, hajdányi dicséretes Erkölcseteket magatokban föl ébresztvén, vitézj kedveteket, a Sziveteket indicsátok hozzá, semjt egyebet nem cselekedvén, hanem az Győzedelem dolgában magatokatt el nem bizván, egy Szóval valóságos Halalatokkalis győzedelmessek lennyi igyekezzetek, s ha leszünk diadalmas- sak, és a Nemeth Nemzetet Országunk hataribul ki vethettyük, minden álapototokatt annak utánna könnyebbeknek lennyi magatoknak el hidgyétek: holott pedigh másképpen fordulis szerencsétek álapattya, úgyis az kedves Hazánkért diadalmassan megh győzettettéknek és e’ világbul ki multtaknak azon lészen használottya, és azon végeis minden nyomorúságoknak.

Tegedet pedigh jó, és legh nagyob Istenünk, Teremptöje és megh tartó Istene Magyar Országnak, alazotossággal tisztelünk, és könyörgünk, hogy légy Kegyelmés megh fogyatkozot nyomorult magyar Nemzetnek, és ne adgyad Szülő Szentségei Anyád nemzetségét az veszedelemben, mellyett azon Szülő Anyád keze közüli Leopold Császár hanem hadjod hanem megh segited, mi Erőtelenek vagiunk, Erőtlenek a’ mi sziveink, buzdits s gyulliazd föli, meleg (eg) Used es tüzesitsed a’ mi szivejnket es vellejnket, hogy a’ te tüzednek a vagi Erődnek altala fel giulladvan, a’ mellek a te neked Idesek s kedvessek azokat tselekedhessük, es a’ kegietlen kevelj Nemet Nemzetséget; Ha szent akaratod a’ leszen, orszagunkbul s hatarjnkbul ki haythassuk; segelli minket Uram; a’ te nagy nevednek ditsősigiirt, hogy kegyelmezAa’ mi bűneinknek, a’ te szent nevedért, ted szerencséssé fői vet munkánkat, adj Erőt es segillj megh, mennyen te elődben a’ te szolgaidnak, Magiar Orszagh- nak, az Uraknak, es az fő fő Nepeknek ki ontot vérek, melliet ki ontot az Istentelen Nemeth. Halgasd meg a’ szeginjeknek fohászkodását, Tekints megh köni hullatasat Magiar Orszagh- nak, füzes meg hét keppen a’ mi ellensigunknek Kebelyekben a’ gialazatot, mellel gialaztak Nagyságodat, Tekints kegielmes szemeidheil (?) a’ te nepedre adgi győzödelmet, hogy osztan Ezeket hatra vervin es megh győzvin, Tigedet Illendőképpen dicsirhessunk, es te neked Erőkkin szolgálhassunk.

T'teni Felségednek Ez Földön legh Kissebbik Fergetskeje a’ Földnek Franciscus Rakóczy.

Országos Levéltár.

Festetich-Saller-család levéltára, F. 107. N. 1,