Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-03-21 / 12. szám

Békességünkért Jézus bűnhődött Ézs 53, 2—7 A múló idő mindent széppé tesz — szokták mondani. így történt ez a Jézus-arccal is. A próféta festette Krisztus-arcot, amit eltorzított mások bűne, betegsége, fájdalma és könnye Raphael és Dolce művészien széppé és kedvessé festette át. Pedig az Isten Bárányán felhalmozódott mindannyiunk bűne és szeretetlensége. ÍGY VOLT VELÜNK JÉZUS KRISZTUSBAN AZ ISTEN. Magára vette és hordozta a világ bűnét. így lett Krisztus „Im­mánuel’’ olyan, akiben velünk van és értünk, javunkra és gyó­gyulásunkra Isten. Isten ezen a földön mindig így találkozik az emberrel. S akik közösségbe kerülnek az „értünk és javunk­ra” velünk levő Istennel, azok újra és újra megkérdezik: miért van velünk Isten? Mire kötelez az, hogy mások terhét hordozta Krisztus? Azért van velünk, hogy eltorzult arcunkon kifor­málja az „isteni-gyermeki” arcot. Eltorzult, elembertelenedett indulatainkat átformálja munkás, felelős szeretet által moz­gatott indulatokká, ökölbe szorított kezet simogatni tanítson. Örökké siránkozót örvendezővé alakítson. Velünk van, hogy megtanítson a másokért való élés örömére. JÉZUS VELÜNK LÉTE KÖZÜGY. Mert az egész világ bű­nét hordozza és nem csupán Izrael népéét. Mert szeretete min­den emberre elhatott és senkit nem zárt ki. Jézus velünk léte szolidáris jelenlét. Az arcát nem találom meg igazán oltár­képekre meredve, de ott volt látható a koncentrációs táborok foglyaiban. (Mt 25) Ott volt újra eltorzított arccal, megverten és halálra kínzottan. Ott van a megcsúfolt négerben és az anya keze által megfojtott gyermekben. Ott láthatom az arcát a rá­kos betegben, akinek a fájdalom és félelem eltorzította az ar­cát. Akinek szemében félelem ég és akinek szívét véresre mar­ta a másik ember közönye. Akikre nem gondolnak és akiket elfelejtettek. Ezeknek fájdalmát hordozza és betegségeiket gyógyítja. Jelenléte gyógyító jelenlét. Vele való közösségünk a „gyógyítás” szolgálatára kötelez. JÉZUS JELENLÉTE KIHÍVÓ JELENLÉT. Jézus Krisztusban megtartó szeretetével van velünk Isten. Keze fogja népének, a keresztyén ember egyik kezét s arra késztet, hogy másik ke­zünkkel emeljük fel az elesettet. Könnyező szeméről töröljünk könnyet. Romboljunk minden akadályt, amely elválaszt népe­ket népektől és embereket emberektől. Nem lehet, nem szabad és nem kell az emberi életet eltorzító jelenségek — emberte­lenség, kizsákmányolás, cinizmus, faji gyűlölet, közöny, önimá­dat. haszonlesés, nemtörődömség és békétlenség, betegség és nyomor — előtt tehetetlenné válni, mert Jézus Krisztus azért hordozta betegségeinket és bűneinket, hogy gyógyuljunk be­tegségeinkből. Életünk eltorzulásait nemcsak hordozta, hanem gyógyította is Krisztits. Minden életet pusztító külső és belső erő elleni küzdelemre kötelezi Isten a népét. JÉZUS OLYAN MUNKÁBA ÁLLÍTJA NÉPÉT, amelynek nyomán mosoly fakad az arcokon. A bűnével küszködő, a be­tegség terhét hordozó és az egyedül maradt hallhatja: hordozó szeretetével mellette áll, vele van Jézus Krisztus. A keresztye­neknek úgy kell élni és munkálkodni, hogy népünk, s mind­azok. akik a tegnap elembertelenítő társadalma helyett egy új társadalom felépítésén fáradoznak, megérezzék, hogy mi ke­resztyének is együtt munkálkodunk velük. Egy olyan társa­dalom felépítésén hazánkban és a világban, ahol több a mosoly és kevesebb a könny. Ahol a munkaeszközök zajától hangos a világ és nem a fegyverek ropogásától. Ahol emberi méltóság­ban és nem emberi méltóságától megfosztottan élhet az Isten által alkotott ember. Jézus a szolgáló szeretetet provokálja né­pétől. Jaj annak a keresztyénségnek és keresztyén embernek aki a másokért önmagát feláldozó Krisztust nem követi így az élet útján. Dr. Nagy István IMÁDKOZZUNK Áldunk Atyánk, hogy nem a menny magasságából szemlélted betegségeinket, erőtlenségünket, békétlenségünket és szeretet- lenségünket, Tőled és embertársainktól távollétünket. Áldunk, hogy Jézus Krisztusban magadra vetted a világ bűnét. Magasz­talunk, hogy Jézus értünk való szolgálata gyógyító jelenlét a világban. Taníts Szentlelkeddel a Tőle tanult, önmagunkról elfeledkező és másokért is élő szerctetben járni. Ámen. Böjt 3. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőt­ti istentisztelet oltári igéje: Lk 11, 14—28; az igehirdetés alapigéje: Ézs 53, 2—7. — VENDÉGSZOLGALAT. A Pozsonyi úti és a Szabadság téri református gyülekezetek által „A reformáció titka” címmel közösen rendezett elő­adássorozaton dr. Fabiny Ti­bor teológiai akadémiai dé­kán február 23-án a reformá­ció lelki és társadalmi ténye­zőiről és elágazásának okairól tartott előadást a Pozsonyi úti gyülekezetben. — ALBERTIRSA. Az irsai gyülekezet újonnan megvá­lasztott tisztségviselőit — Gér Mihály felügyelőt. Kassik Ká­roly másodfelügyelőt. Kiss Pál jegyzőt. Lesték Judit kántort, valamint Erős Pál és Germá- nyi Pál számvevőszéki tago­kat — a február 22-i isten- tisztelet keretében iktatta be szolgálatába Bárdossy Tibor, a gyülekezet lelkésze. — An. KERÜLETBEN panorá­más, két szoba komfortos családi ház 340 négyszögöles kertben el­adó. II., XII. kerületi zöldövezeti másfél-, kétszobás öröklakás be­számítható. Telefon: 167-327 1^.30- tóL — ELADÓ Munkácsy ..Golgota” és ,.Pilátus előtt” című festménye 70X120 cm. olajmásolat. Telefon: 210-279. — KECSKEMÉT. A szoká­sos hónap elején tartott öku­menikus est keretében emlé­kezett meg az evangélikus és a református gyülekezet a gá­lyarabok kiszabadulásának 300. évfordulójáról. Előadást Tóth-Szöllös Mihály esperes tartott, szavalt Robár Mária és Szabó László, a reformá­tus ' gyülekezet Kecskeméti Végh Mihály Énekkara a gá­lyarabok által sokat énekelt zsoltárokból énekelt Osváth Viktor lelkész-karnagy veze­tésével. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Maeyar Posta Index: 25211 76.0514 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1976. március Zl-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zol­tán. du. 6. dr. Hafenseher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zol­tán, du. 5. Szeretetvendégség. Dó­zsa György út 7. de. fél 9. Szir­mai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b, de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugié de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfal­va de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Ben­czúr László, váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota-MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota- Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Szívemből szólt az Evangé­likus Élet február 29-i (76/9.) számában D. Káldy Zoltán püspök-elnökünk a „Szíves hí­vás” c. írásban. — Nemcsak azért, mert abban’ a diakóniai intézményeinkben végezendő szolgálatra való hívogató szó kapott megerősítést, de azért is. mivel ismét itt is rámuta­tott az engem is — és tudom másokat is — foglalkoztató kérdésre: vajon értjük-e egy­házunk diakóniai teológiáját egészében? Ügy érzem a vá­lasz egyértelmű, és pontosan az. ahogy a cikkíró fogalmaz­za: (kicsit tömörítve idézem) ..Egyházunk drága kincsét, a diakóniai teológiát több lelké­szünk. presbiterünk és gyüle­kezeti tagunk nem érti jól. Van. aki azt hiszi ez az, ha politizálunk, segítjük társa­dalmunk építését. Természete­sen ez is bele tartozik, de csak része. — Mások azt hiszik, ez azonos az özvegyek, árvák, be­tegek gondozásával. Ez is az. de csak része az egésznek. — A diakónia teljessége a Jézus Krisztusban, és az Ö megerő­sítésével végzett minden tény­kedés alapállása, a mai világ­ban alkalmazott Jézus-i szem­léletmód. Aki ezt nem érti. az nem érti a diakóniai teológiát! — Valaki ezt kérdezi: Most már minden diakónia? — Igen. most már minden dia­kónia. mert Jézusnál is min­den ez volt.” — Szándékosan és nyomaté­kosítás végett idéztem, mert ebből kiindulva kell elmonda­nom. hogy az én tapasztala­tom szerint is vannak egyesek és gyülekezetek, akik szolgál­nak. dolgoznak hittel és szere­tettel és nem tudják, hogy csak a teljes diakónia egy-egy — bár nagyon fontos részletét töltik be. Hiszen a családban, a munkahelyen, az egyházban, és bárhol végzett munka, te­vékenykedés mind, mind dia­kónia. Mindaz diakónia a mai életünkben, ami előre lendítő, nemes célokat szolgáló, őszinte Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. Jél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gáncs Péter, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Korén Emil, du. 6. Gáncs Péter. Torockó tér de. fél 9. D. Ko­ren Emil. Óbuda de. 9. Görög Ti­bor. de. 10. Görög Tibor. xn. Tart- say Vilmos u. 11. de. 9. Takács Jó­zsef. de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidcgkút de. fél 11. Csengődy László. Moflo- ri u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Ke­lenföld de. 8. Lehel László, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Lehel László. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. szívvel, jóakarattal, áldozatvál­lalással végzett szolgálat, tett. Úgy gondolom — és ebben ez az írás is megerősített —. többet kell foglalkoznunk egy­házunk diakóniai teológiájá­nak megismerésével. De másra is rámutat a cikk, helyesebben mondva más következtetést is levonhatunk ennek alapján, mégpedig azt, hogy egyházve­zetés és az egyháztagok jelen­tős része egyformán gondolko­dik, azonosak az izgató gondo­lataink. témáink, ez pedig mu­tatja egyházunk egységét, egy­séges szemléletmódját. És ez igaz akkor is. ha vannak akik még nem értik, vagy esetleg nem egészében a diakóniai teo­lógiát. Ezek után, már csak az a kérdés, mit tehetünk, illetve mit tegyünk a jobb értés ér­dekében? — A válasz és a le­hetőségek adottak, az utcán hevernek, csak le kell nyúlni értük! — Ne csak a Lelkipász­tor ismertesse lelkészi szinten ennek kérdéseit, egészét és ré­szeit. de kedvelt hetilapunkban is kapjanak még több helyet az ilyen sorozatok. Másik mód, hogy a presbiteri ülések, sze- retetvendégségek ismételten foglalkoznának a kérdéssel. Talán egyik leghasznosabb le­hetőség lenne, összevont pres­biteri konferenciákon megbe­széléseken foglalkozni diakó­niai teológiánk bibliai alapjai­val és gyakorlati kérdéseivél. Ezek csak gondolatok, úgy, ahogy bennem felmerültek az említett cikk olvasásakor köz­readom. talán másoknak is hasznára szolgál. ö. I. — KECSKEMÉT. Február 29-én gyülekezeti szeretetven- dégségen Nagybocskai Vilmos kiskőrösi igazgató-lelkész szol­gált. Egyházunknak a Rákó- czi-féle szabadságharc idején volt életéről tartott előadást II. Rákóczi Ferenc születésé­nek 300. évfordulója alkal­mából. „Szemeim mindenkor az Ürra néznek!” (Zsolt 25, 15) VASÁRNAP. — „Többet fá­radoztam, mint azok mind­nyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyel­me” (1 Kor 15, 10 — Ézs 26, 12 — Lk 11, 14—28 — Zsolt 6). A ténylegesen elvégzett szol­gálatok méricskélése nem ejti csapdába az apostolt. Nem ál­szerény: többet végzett, mint azok valamennyien együtt. De nem is lesz magabiztos: de nem én, hanem Isten kegyel­me! Az nem bukik el a kí­sértésben, aki meg van arról győződve, hogy a szolgálat ön­magában — kegyelem! így lesz jellemévé a józan öntu­dat és a mélységes alázat öt­vözete. HÉTFŐ. — „Nagy forgószél támadt és a hullámok be­csaptak a hajóba, úgy hogy az már kezdett megtelni. O pe­dig a hajó hátsó részében volt és a vánkoson aludt.” (Mk 4, 37—38 — Zsolt 4, 9 — Jn 10, 17—25 — Jn 15, 1—8). A szol­gálattevőnek szüksége van pi­henésre. Most pihenni kell. Amint a munka, úgy a pihe­nés fölött is Isten áll őrt! Bűn akkor pihenni, amikor szolgálatba küld, de bűn to­vább is szolgálni, amikor pi­henőt parancsol! KEDD. — „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnök­nek. az igazságnak éljünk: az Ö sebei által gyógyultatok meg!” (1 Péter 2, 24 — Jer 30, 12—17 — Ap Csel 8, 1—8 — Jn 15, 9—17). Szolgálni csak az tud, aki a Nagy Szolga sze- retetéből él. Ez a szeretet mindig bűnt elfedező szeretet. Csak a ténylegesen szolgáló ember tudja, mennyire rászo­rul erre. Mennyi vétség, meny­nyi mulasztás, mennyi rossz szolgálat kiált bocsánatért! A mindig újra kapott feloldozás gyógyít s formál, érlel egyre alkalmasabbá az Ö kezében! SZERDA. — „Áron vétette­tek meg: dicsőítsétek tehát az Istent testetekben” (1 Kor 6, 20 — Zsolt 63, 5 — Lk 22, 24— 30 — Jn 15, 18—21). A szolga valóban — szolga! Urához tartozik immár örökre. Oly boldog ez a „rabság”, hogy naponta száll ajkáról a hála­adás és a dicséret Istenhez. De ezek nemcsak nagyszerű szavak. Hiszen a „dicsőség” akarati egységet jelent azúr­ral. Már én is azt akarom, amit ö akar. CSÜTÖRTÖK. — „Általa vigyük Isten elé a dicséret ál­dozatát mindenkor: nevéről vallást tévő ajkaink gyümöl­csét” (Zsid 13. 15 — Zsolt 66. 8—9 — Ap Csel 18, 1—11 — Jn 15, 22—16, 4). Isten szá­mára kedves a dicséret áldo­zata. A szív és elme meggyő­ződéséből száll a vallomás az Isten teljhatalmáról és örök­kévaló szeretetéről. A máso­dik parancs betöltése ez. Is­tent Urának vallja az ember és zengi az ö neve dicséretét. PÉNTEK. — „Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ö Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösség­re.” (1 Kor 1. 9—5 Móz 32, 4 — Jer 11. 18—20 — Jn 16, 5—15) Isten hűséges. Elhívó szavát komolyan veszi, meg­tartja és hordozza Jézussal való közösségben a Benne bí­zót. Szolgáló életünk erőfor­rása és reménységünk záloga az Ő hűsége. Isten hűsége rendíthetetlen kőszikla! Épít­hetsz rá. SZOMBAT. — „Jézus meg fog halni a népért és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyer­mekeit egybegyűjtse”. (Jn 11, 51—52 — Sof 3, 19 — 2 Móz 12, 3—14 — Jn 16, 16—23) Jé­zus szolgáló szeretetének bi­zonysága a golgotái kereszt, nemcsak népét, hanem az egész világot átöleli. Isten programja nem Izrael üdvös­sége, nem az egyház üdvössé­ge, hanem a világ üdvössége! Nem tud belenyugodni senki hiányába, senki pusztulásába. Ez a határtalan szeretet for- rósítsa át szíveinket, mi is benne vagyunk, legyen benne minden kortársunk is! Balikó Zoltán — SZÜLETÉS. Ittzés János takácsi lelkészéknek március 1-én második gyermekük szü­letett. Neve: MÁTÉ. — HALÁLOZÁS. Szwodoba Sándor, a Nógrádi Egyházme­gye két évtizeden át hűséges másodfelügyelője, a szécsényi gyülekezet ötven éven át hű­séges kántora, életének 78. évében elhunyt. Temetése feb­ruár 26-án volt Szécsényben a gyülekezet, a filia, és a szórványok evangélikussága és a község nagy részvéte mel­lett. Ravatalánál Garami La­jos esperes hirdette a feltá­madás igéit, Rónay Zoltán ba­lassagyarmati lelkész és Zá- borszky Csaba szügyi lelkész kíséretében. „Az igaz emléke­zete legyen áldott!” — Buday Aladár gyémánt­diplomás erdőmérnök, a mis­kolci gyülekezet közel tíz éven át volt hűséges gondnoka, az ózdi gyülekezet tagja, életé­nek 89. évében elhunyt. Te­metésén Szebik Imre miskol­ci esperes és Pintér Károly ózdi lelkész hirdette a vigasz­talás igéit. „Boldogok, akik az Úrban halnak meg”. — ORGONA, őt regiszteres, ere­deti angol ón sípokkal, csuszka rendszerű, sürgősen eladó. Farkas Károly, 4400 Nyíregyháza, Róka út 8. Az olvasó írja Diakóniai teológiánk jobb értéséért Láttuk Agónia és extázis Hosszú sorban álltak az em­berek a Filmmúzeum jegy­pénztárai előtt, amikor az Agónia és extázis című film volt műsoron. Ez a Michelan­gelo életének egy darabját, ugyanakkor egyéniségének, művészetének szinte egészét megmutató film nagyszerű él­ményt nyújtott a nézőknek. Olykor hatalmas tömegjelene- tek. a kor történeti hátterét elénk vetítő megrázó csataké­pek. a Bolognát és Perugiát a Vatikán hatalma alá vető II. Gyula pápa véres háborúi ra­gadták meg figyelmünket s töl­töttek el borzongással. Más­kor a Mediciek főúri pompá­ját megrajzoló jelenetek gaz­dag díszleteit látva kellett el- ámulunk. Megint más rész­letekben a művész küzdelmes életének mozzanatai tárultak elénk. Végignézhettük azt a belső harcot, amit önmagával kellett vívnia, hogy a saját Ítélete szerint is elsősorban szobrász, végülis megvalósít­sa, amit a pápa kívánságának megfelelően vállalt, a Sixtus- kápolna mennyezetfreskójá­nak megfestését. Szemünk előtt játszódott az a küzdelem is, amit művészetének elis­mertetéséért vívott kora ál­szenteskedő társadalmában. Sokszor a mindennapi kenyé­rért, a puszta létért kellett küzdenie. Örök harc volt éle­te. AZ ÉLETRE HALALRA MENŐ KÜZDELEM, az agó­niának, haláltusának látszó vívódás kis híján a művész vereségével végződött. A ha­talmas kőtömbökben már a kész alkotást látó szobrász számára emberfeletti, meg­oldhatatlan feladatnak látszott a freskó megfestése. Elége­detlen volt az elkészült rész­letekkel. Menekülni szeretett volna a ránehezedő teher alól. Ebben a feszült lelkiállapot­ban szinte látomásszerűen, mintegy extázisbán, a felhők kavargó gomolygásában látta meg a nagy mű. az Adám te­remtése csodálatos kibontako­zását. Ez lett a Sixtus-kápol- na mennyezetfreskójának kö­zépponti jelenete. A több kép­mezőre osztott mennyezetre próféták, szibillák és mezte­len ifjak dekoratív keretébe azután ószövetségi jeleneteket festett. A hatalmas alkotás négy évig készült. II. Gyula pápa még megérte a mű elké­szültét. de a kápolna felszen­telése után nemsokára meg­halt. Számunkra, evangéliku­sok számára érdekes az ő tör­ténelmi szerepe. Ez a rene­szánsz művészeteket támogató pápa kezdte el a római szent Péter templom építését. Az ő idejében különösen elterjedt a búcsúcédulák árusítása, ami végső soron azután a refor­máció elindulásához vezetett. A SZINTE VALÓBAN EX­TÁZISBÁN DOLGOZÖ MŰ­VÉSZ alkotásának a közép­pontja eszmei mondanivaló szempontjából is az Adám te­remtése. A filmben is ennek a részletnek a kidolgozása kap különös hangsúlyt. Az idős II. Gyula pápára is ennek a bib­liai jelenetnek a megpillantá­sa van a legnagyobb hatással. Az önhitt, büszke, hatalomra törő pápa összeomlik az em­bert életre hívó isteni hata­lom láttán. Prédikálni kezd neki a kép. Az ember felett álló. az embert élettel meg- aiándékozó, de egyben azt az életet számonkérő Urat látja az élete végéhez közeledő idős pápa. Szinte megretten a lát­ványtól. Elismeri. Michelan­gelo alkotása megdöbbentő prédikáció. Ki is mondja: Te joob pao vagy mint én. A freskó világosan mutatia meg Isten hatalmát. A maga ha­talmát minden tekintetben érvényesíteni igyekező pápa itt érzi meg igazán a kép le­nyűgöző hatása alatt, hogy nem saját dicsőségét kell szol­gálnia, hanem Isten hatalmát és szeretetét kell hirdetnie. Ebben volt jobb pap a mű­vész, aki alá tudta rendelni magát az Isten hatalma alá, s tudott annak engedelmes szol­gája, alázatos hirdetője lenni. HA A KÉPET ISTEN FE­LÖL NÉZZÜK, akkor kétség­telenül ez a mindenek felett álló isteni hatalom árad szét rajta. Lehet azonban a képet az ember felöl is nézni. A kép azt az embert ábrázolja, aki az isteni kéz érintésére támad életre. Az Isten ujjából erő árad. s az ember tagjai meg­mozdulnak. Az ember Isten felé fordul, s átveszi Istentől a világot, hogy annak ura le­gyen. Az élettel, az egész vi­lággal megajándékozott ember csodálatos ábrázolása ez a freskó. Ez a mondanivaló is megszólal a filmben, amikor a pápa megkérdezi a művészt, hogy mit jelentett neki ez a jelenet. Michelangelo válasza ez volt: Azt. hogy nem va­gyok egyedül. Isten közelsé­gének, Isten szeretetének a megtapasztalása érződik ezek­ben a szavakban. Olyan meg­ragadó Michelangelónak ez a vallomása, hogy a pápát is magával ragadja a bizonvos- ság, ami hitünk és meggyőző­désünk: „...és ez a világ sincs egyedül!” Vető Déla

Next

/
Thumbnails
Contents