Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-02-08 / 6. szám

Egy esztendő, tizenöt munkaág, hatvan oldal (2) A Magyarországi Evangéli­kus Egyház Országos Presbi­tériuma 1975. december 29-én tartotta ülését. Az ott elhang­zott jelentésekből idézünk az alábbiakban. AZ ORSZÁGOS LEVÉL­TÁRRÓL Vető Béla levéltár­vezető számolt be. Jelentésé­ben többek között ezeket mondta: „Elkészült a Levél­tár kutatási szabályzata, s azt a minisztériumi hozzájárulás után jóváhagyta a Magyaror­szági Evangélikus Egyház or­szágos egyházi elnöksége az országos presbitériumtól ka­pott felhatalmazás alapján. Folytatódott a levéltár illeté­kességi körébe tartozó szer­vek őrizetében levő anyagról a fondjegyzék szerkesztése. Ennek érdekében tovább fo­lyik a gyülekezetekben, espe- resi hivatalokban őrzött levél­tári anyagról a raktári egysé­gek jegyzékeinek felülvizsgá­lata, a hibák és hiányosságok megszüntetése céljából újabb jelentések bekérése. A munkatervben foglalt fel­adatok teljesítésén felül a le­véltár-vezető meglátogatta a soproni evangélikus gyüleke­zeti levéltárt és megszemlél­te a nemeskéri gyülekezetben őrzött levéltári anyag elhelye­zését.” AZ EVANGÉLIKUS OR­SZÁGOS MUZEUM munkájá­ról dr. Fabiny Tibor teológiai tanár, dékán számolt be. Je­lentésének legfontosabb része­it az alábbiakban idézzük: „Üllői úti székházunkban vár megszervezésre és berende­zésre Evangélikus Országos Múzeumunk sokak által várt kiállításának megnyitása. A Metró-építkezés okpzta közis­mert akadályok egyelőre ezt a tervünket a remélt távolab­bi időre halasztották. Ennek ellenére töretlen hittel és re­ménységgel, s annál nagyobb belső odaszánással teszünk meg mindent azért, hogy Mú­zeumunk egykor valóban egy­házunk széles tömegeinek köz- kincsévé válhassék. Az országos műtárgy-állo­mány katalogizálása zavarta­lanul és céltudatosan folyt to­vább. Ez a belső munka nem látványos. Ami azonban min­dennél fontosabb: itt szület­nek újjá azok az évtizedeken, sőt évszázadokon át elhanya­golt, sérült vagy rongált mű­tárgyak, amelyeket főként a vidéki gyülekezetek lelkészei kértek restauráltatni. Ez a res­tauráló munka folyik ebben az egész évben, éspedig nagy lendülettel, a Központi Mú­zeumi Igazgatóság által ez év i Anyagi kérdéseinkre figyelünk Az egyház saját bevételei AMIRŐL MOST HETEKEN KERESZTÜL ÍRNI FO­GUNK LAPUNK HASÁBJA­IN, levonva a megelőző bibliai tájékozódást segítő cikkek ta­nulságait is, nem új dolog ol­vasóink előtt. Nem titkot bon­colgatunk, olyan dolgokat ve­tünk papírra, amelyek köztu­dottak egyházunk tagjai előtt, s amely kérdésekkel talán nap mint nap találkoznak, külö­nösen azok, akik szorosabb kapcsolatban állnak az egy­házzal. Hogy mégis írunk ró­la, annak kettős célja van. Egyfelől az egyház anyagi kérdésének rendszerét szeret­nénk világossá tenni, másfe­lől tudatosítani kívánjuk gyü­lekezeteink tagjaiban a fele­lősséget az egyház anyagi vo­natkozású problémái iránt. Induljunk ki abból, hogy egy átlag gyülekezeti tag első­sorban azt a szervezetet isme­ri, amelynek életében rend­szeresen részt vesz. Ismeri te­hát közelebbről faluja vagy városa lelkészét, templomát, egyháza hivatalát, és találko­zik rendszeresen a gyülekeze­tében folyó egyházi szolgálat­tal. ősi és természetes jelensé­ge volt egyházunknak, hogy a gyülekezet közössége tartotta fenn ezt a szervezetet. Soha nem voltunk gazdag egyház, mégis a múltban merőben más természetű fenntartásról be­széltünk. A módosabb egyház- községek rendelkeztek „java- dalmi földdel”, s általában a gyülekezeti tagok „párbért”, „egyházadót” fizettek, hogy lelkészüket eltartsák, ill. a leg­szükségesebb kiadásokat fe­dezzék. Az egyházközség anya­gi önállósága igen nagyfokú volt, legfeljebb szeretetből, kö- nyörületből siettek egymás se­gítségére a gyülekezetek. Köz­terhekről alig esett szó a múlt­ban, mivel a közös intézmé­nyeknek is meg volt a jól, rosszul alátámasztott anyagi bázisa. így azután komoly aránytalanságok is kialakul­tak a szegényebb és a gazda­gabb egyházközségek között. A FELSZABADULÁS UTÁN LÉNYEGBEVÁGÓ VÁLTOZÁSOK KÖVETKEZ­TEK BE. Megtörtént az állam és egyház szétválasztása. A korábban kialakult anyagi bá­zis — föld, ház, ingatlan stb., mint minden termelő eszköz, — állami tulajdonba került és egyházunk az önkéntes te­herviselésre építette anyagi kérdéseit. (Jegyezzük itt azon­nal meg, hogy ez az egyetlen biblikusnak nevezhető út!) Ez az újfajta helyzet meg­változtatta az egyház egészé­nek anyagi struktúráját. A kis közösségek, a gyülekeze­tek együvé tartozása a nagy közösséggel, a magyarországi evangélikus egyházzal égető szükségszerűséggé vált. S mi­közben a lelki, teológiai, hit­beli egység teljesen kibonta­kozott, az anyagi egység ki­munkálása is kézenfekvő lett. Ma már kimondhatjuk, hogy egyházunk egy és oszthatat­lan. Mert időközben nyilván­valóvá vált, hogy a közös in­tézmények egyértelműen az egyházközségekért vannak, s az egyházközségek egyértel­műen egymásért és a közös in­tézményekért állnak szolgálat­ban. Így. és csakis így képes egyházunk az igehirdetés és a diakönia szolgálatát elvégezni. A GYAKORLATBAN EZT A PROBLÉMÁT HÍVEN TÜKRÖZIK MÁR AZ EGY­HÁZKÖZSÉGEK KÖLTSÉG- VETÉSEI. Ma már nemcsak közjogi valóság, hogy az egy­házközségek szervesen bele­épülnek a magyarországi evangélikus egyház testébe, hanem anyagi valóság is. An­nak ellenére, hogy a gyüleke­zetek felett nincs ún. „köz­pénztár”, vagyis o gyülekeze­tek anyagi téren több vonat­kozásban változatlanul önál­lóan gazdálkodnak. Mégis kü­lönböző tételeken keresztül — értsd, a bevétel és a kiadás té­teleit! — számtalan szállal kö­tődnek össze a gyülekezetek a közegyházzal. Hogy az egyházközség ön­magát fenn tudja tartani, va­lamint eleget tudjon tenni közegyházi kötelezettségének, bevételre van szüksége. AZ EGYHÁZKÖZSÉG BE­VÉTELE HÁROM FŐ TÉTEL­BEN JELENTKEZIK: 1. önkéntes megajánlás, 2. Adományok, 3. Perselypénz, vagy offer­torium. Mindháromról külön-külön is ejtünk majd skót. Most csak annyit jegyezzünk meg róluk hogy pl. az önkéntes megaján­lás, amely lényegesen külön­bözik a régi egyházi adótól, az egyházközség életképességé­nek egyik legkifejezőbb téte­le. Rendkívül fontos bevételi tényező, mert elsősorban en­nek alapján tud tervezni egy- egy gyülekezet. Hasonlóan fontos bevételi tényező a kö­vetkező két fő tétel, az ado­mány és az offertorium is. E két utóbbi, noha költségveté­seinkben előírás szerint sze­repel, leginkább a „remény­ség tétele”. Erre nézve senki sem tesz megajánlást, (hacsak nem céladományra történik megajánlott gyűjtés) viszont nagy mértékben fejezi ki a gyülekezet lelki életét és lét­számbeli részvételét. A HÁROM FŐ TÉTEL ALAPJÁN — emberileg szól­va, a matematika szabályai alapján, (fenntartva azt az igazságot, hogy az Isten ma­tematikája más) — egyéb té­nyezők figyelembevételével is, ki lehet számítani a gyüleke­zet életképességét, gazdasági, háztartási jövőjét. A követke­ző témáink már ezekkel a kér­désekkel foglalkoznak. Szemerei Zoltán az országos egyház pénztárosa májusában rendelkezésünkre bocsátott 100 000,— forint ösz- szegbőL A Képző- és Iparmű­veszeti Lektorátus gondozásá­ban így került sor eddig 19 öt­vöstárgy restaurálására __Fo­ly amatDan van 11 olaj-port­rénk restaurálása is, köztük több 17. századi prédikáto­runké, több egykori patrónu- sunké, és néhány értékes, ré­gi oltárképünk is, ezek zöme vidéki gyülekezetek által let­tek beküldve vagy begyűjtve, restaurálás kérésével, részben pedig az Országos Székházban levő állomány sérült vagy el­hanyagolt képei közül valók. Rövidesen sor kerül több ré­gi, kuruckori zászló, selyem címerkép és faszobor restau­rálására is.” AZ ORSZÁGOS KÖNYV­TÁR munkájáról Papp Iván­ná könyvtárvezető számolt be. Többek között ezeket jelentet­te: „Az elmúlt 1974-es és a múló 1975-ös esztendő könyv­tári munkáját is természete­sen határozta meg a szolgálat elve és gyakorlata, mégpedig nem szólamszerűen, hanem nagyon is a mindennapi mun­kájában. Nem könyvtáros dol­ga, hogy itt a szolgálat teoló­giájáról szóljon, alapállásun­kat ismételje — mégis ezen alapul az egyházi könyvtár tevékenysége is. Ebben a mun­kában semmit sem végezhe­tünk, ha naponta, személyvá­logatás nélküli, figyelmes, va­lóban szolgálatkész lelkülettel nem próbálunk dolgozni, akár komoly tudósak, akár fiata­lok, akár betegek fordulnak hozzánk kéréssel. De a jó szándék mind hiábavaló, ha a munka előfeltételeként nem törekszünk minél precízebb szakmai munkára.,. Amint az ismert, a könyv­tár anyagából 10 500 kötetet kivittünk a Lőcsei útra (az új Teológiai Akadémia épületé­be). Az Üllői úton maradt a könyvtár jóval nagyobb ré­sze: a Teológiai Akadémia hajdani kari könyvtára és modern folyóiratállomány, a mintegy 22 ezer kötetnyi ún. evangélikus könyvtár, a Pod- maniczky könyvtár majd 25 ezer kötete. Az anyag lénye­ges és eddig is használt része ma is hozzáférhető, egyszerű­en fogalmazva: a modern anyag a Teológiai Akadémián, a régebbi (1950 előtti) pedig az Üllői úton.” A SAJTÓOSZTÁLY munká­járól Harkányi László törde- lő-szerkes»tő számolt be. Je­lentéséből idézzük a követke­ző mondatokat: „Az Evangélikus Életről örömmel jelenthetem azt, hogy ebben az esztendőben is elfogyott szinte kivétel nél­kül minden példány. Híveink igénylik és örömmel fogadják lapunk szolgálatát. ' Vonatko­zik ez az igei tartalmú cikkek mellett a társadalmi, a politi­kai kérdésekkel foglalkozó cikkekre is. Lapunk azt a dia- kóniai teológiát tükrözi, amelynek útján egyházunk jár.” Majd így fejezte be jelenté­sét: „Az elmúlt esztendőre visszatekintve hálát adunk Is­tennek azért, hogy végezhet­tük szolgálatunkat. Köszöne­tét mondunk munkatársaink­nak: a rovatvezető munkakö­zösség, a szerkesztőbizottsá­gok tagjainak és az egyház- megyei sajtó-előadóknak. Kö­szönetét mondurtk a nyomdá­nak és dolgozóinak. A jövő fe­lé tekintve, kérjük Istent, ad­jon továbbra is lehetőséget sajtómunkánk végzésére, s adjon erőt a munka jó elvég­zésére.” , K. A. ÖRÖMBEN ÉLNI De jó ha szívemben muzsikál az öröm, és minden kisvirág már messziről köszön! Üdvözlöm a földet, köszöntöm az eget s fejem felett szálló fehér fellegeket. Bátrabban levelek! Előre kis habok! S szívet simogató tavaszi hajnalok! Rajta kis fűszálak! Előre! Nőjetek! Szivárvány színekből szőnyeget szőjetek! Csobogjál kis patak! Tücsök hegedüljön! Ami él és mozog mind táncra perdüljön! De jó. ha szívemben örömtől dal fakad, mert aki ember épp az utamba akad: magamhoz ölelem, örömöm megosztom, s mégis, egyre több lesz, ahogy egyre osztom. Egyre többen jönnek az örömre vágyók, tisztalelkű társak, itt, a földön járók. Valamennyiünket szeretet köt össze, s egyetlen kéz sincs bilincsekben közte. Köszöntjük a tavaszt, a völgyet, a zöldet, minden munkás embert s a hazai földet Köszöntjük az Istent, köszöntjük a létet, ezt a Tőle kapott drága mindenséget. Menetel a sereg, a szívünk muzsikál, öröm a mi éltünk, a bú most messze jár. Hallják a madarak, ők is dalba fognak, százhangú trillával eget ostromolnak. Köszöntjük a békét, köszöntjük a rendet, tiszta öröm után szívünkben a csendet. Menetel a sereg, én vagyok a vezér. Ahol segítni kell, oda kezem elér, ahol dolgozni kell, az első én vagyok, egyetlen öreget magára nem hagyok. Menetel a sereg, a kard helyett virág: s amerre vonulunk, szalutál a világ. ____ Gyarmathy Irén FESZ ÜLTSÉG A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS A CHILEI JUNTA KÖZÖTT A chilei katonai rendszer és a római katolikus egyház kap­csolatai sohasem voltak jók, de az utóbbi hetekben a vi­szony tovább romlott és eddi­gi mélypontjára jutott. Pino­chet tábornok ugyan kijelen­tette, hogy kormányzatát sem­mi sem választhatja el a ró­mai katolikus egyháztól, de ismételten olyan intézkedése­ket hoznak, melyek próbára teszik a kapcsolatokat. így pl. a kormány betiltotta a de­cember 8-ra tervezett Mária- napi körmenetet, éspedig biz­tonsági okokra való hivatko­zással, hogy állítólag marxisták tüntető menetté akarják vál­toztatni a körmenetet. A válság előzményeihez tar­tozik, hogy 1975 november vé­gén a biztonsági erők szélső­séges baloldali gerillák nyo­mára jutottak, akiknek római katolikus papok nyújtottak segítséget. Az egyház nyíltan elhatá­rolta magát azoktól, akik erő­szakot és gyűlöletet hirdet­nek, de hangsúlyozva, hogy keresztyéni kötelesség segítsé­get nyújtani minden embernek és minden szenvedőnél?, poli­tikai beállítottságától függet­lenül. Az egyház kijelenti, hogy a hazát szeretni és szol­gálni minden állampolgárnak joga, bármilyen ideológiai el­képzelései és céljai legyenek is. (lwi) A LIBANONI ELLENSÉGESKEDÉSEK Áldozatainak segítése Gyorssegélyként 100 000 dol­lár rendelkezésre bocsátását kérte az Egyházak Világtaná­csa az egyházaktól és egyházi segélyszervektől a libanoni j harcok áldozatai javára. Stan- • ley Mitton a közelmúltban az I EVT képviseletében Beirutban járt és megállapította, hogy ez az összeg sürgősen szükséges 7000 hajléktalanná vált csa­lád ellátására. A segélyt a helyi ökumenikus tanácson keresztül akarják nyújtani, és pedig keresztyéneknek és mo­hamedánoknak egyaránt, (lwi) Gondolatok az utolsó negyedszázadról 1976-tal elkezdődött a 2000 évet megelőző utolsó negyedszá­zad. Sok embert foglalkoztat, sok írás és tanulmány lát nap­világot arról, hogy hogyan alakul e negyedszázadban az em­beriség sorsa. Ehhez kapcsolódik az alábbi cikkünk is. Népességszaporodási előrejelzések szerint az ezredfordulóra a Föld összlakosságának a száma a maihoz képest megkétsze­reződik, tehát 25 év múlva kereken 8 milliárd lesz. Hol és ho­gyan fog élni, dolgozni, mivel fog táplálkozni, honnan szerzi be a fenntartásához szükséges roppant mennyiségű energiát ez a hatalmas embertömeg? A BORÚLÁTÚK SZERINT KÉRDÉSES, hogy az emberiség túléli-e a 20. századot, megéri-e az ezredfordulót, megbirkó­zik-e a „kenyér és olaj” gondjával. A két szó nem egyszerűen egy élelmezési cikket és egy energiahordozó anyagot fejez ki, hanem az emberiség létfenntartásához szükséges táplálékot és a civilizáció fenntartásához nélkülözhetetlen energiakészletet jelenti. A ma élő 3 és fél milliárd emberből 500 millió az éh­ségküszöb alatt nyomorog és a hagyományos energiahordozók — szigorú takarékosság mellett is — egyre fogynak. Kortársaink jelentős hányada, sok százmillió ember fizikailag és szellemi­leg is borzalmas helyzetben van. Mi lesz, ha kétszer ennyi em­ber lesz a Földön? Ma — szerény becslés szerint — 300 millió munkanélküli és 1,5 milliárd analfabéta van a világon. A fej­lődés eddigi üteme szerint négy emberöltő kellene ennyi em­ber sorsának a megjavítására. De négy emberöltő múlva már nem ennyivel kell számolni! Egy emberöltő múlva, 2000-ben már 1 milliárd az előre jelzett munkanélküli, illetve ennyi új munkahelyre lesz szükség, hogy mindenki emberséges körül­mények között élhessen. A hagyományos gazdasági struktúrákban előállított anyagi javak mennyisége és elosztása valóban egyre reménytelenebb lemaradásba kerül a sokkal gyorsabb ütemű népességgyara­podás mögött. A népességrobbanás hovatovább az emberiség katasztrófájához vezethet. VALÓBAN REMÉNYTELEN SZÁZADUNK UTOLSÓ NE­GYEDE A FÖLD LAKOSSÁGA SZÁMÁRA? Elérhetetlen vágyálom a békés 21. század? Nincsen emberileg lehetséges megoldás? Tőke és profitközpontú gazdaság és az általa mani­pulált fogyasztói társadalom lehetőségei szerint nincsen. Ez azonban nem azt jelenti, hogy végképp nincsen megoldás. A MEGOLDÁS KERESÉSÉHEZ, A MEGALAPOZOTT RE­MÉNYSÉGHEZ ELŐSZÖR IS AZ OKOKAT kell feltárni. Mindenek előtt tudni kell azt, hogy a ma égető és a jövőben egyre súlyosbodni látszó világproblémák nem örök természeti törvény eredményei. Nem a sors, vagy az ember által befo­lyásolhatatlan földöntúli erők hozták létre a válság-gócokat, hanem évszázadok felhalmozott történelmi bűnei. Nem a ha­talmas végzet sodorta ilyen helyzetbe az emberiséget, hanem antihumánus emberi vétkek, vértelen elnyomások és gyilkos háborúk, anyagi kiszolgáltatottságot és szellemi sötétséget konzerváló gyarmatosítás, az „egészséges fejlődés" alapjának kikiáltott „szabad verseny”, monopóliumok harca, amelynek földrészek, népek, osztályok estek áldozatul. Ember hozta lét­re a bajokat, ezért nem megváltoztathatatlanok és örök érvé­nyűek, hanem humánus erőfeszítésekkel helyrehozhatók. A megoldás a gazdasági és társadalmi igazság, a kenyér igazsá­gos elosztása megvalósulását elősegítő törekvések célhoz jutá­sában, az igazságosabb politikai, gazdasági, társadalmi struk­túrák létrejöttében van. a 'bajok egyébként nem Újkeletűek. Eddig is voltak éhező milliók, pusztulásra ítélt népek. Gondoljunk az indián népek módszeres kiirtására, vagy az Afrikából rabszol­gának elhurcolt feketékre. Csakhogy abban az időben — év­századokkal ezelőtt — ezek elszigetelt tragédiák voltak. A vi­lág legnagyobb részén vagy egyáltalán nem tudtak róluk, vagy pedig úgy fogadták ezeket a távoli eseményeket, mintha ide­gen csillagzaton történtek volna. Nem volt közvetlenül mér­hető hatásuk — kivéve természetesen a szenvedő alanyokat és a gonoszságból hasznot húzó gyarmatosítókat —, ezért a „kí­vülállók" napirendre tértek felette. Csak a rendkívül fejlett erkölcsi érzékű igen kevesekben ébredt fel a szolidaritás a le­tiportak iránt. Ma azonban nincsenek elszigetelt tragédiák, minden hatással van mindenre, egyetemessé vált a történelem. Ezért az együttérzés ma már nem kiemelkedő humanisták er­kölcsi erénye, hanem minden tisztességesen gondolkodó ember alapvető szellemi kincse, amely erkölcsi és anyagi támogatás­ban nyilvánul meg. A békés jövendő megteremtése ugyan elsőrenden felelős po­litikusok, közgazdászok, tudósok feladata, de lényegében az emberiség egységének tudatában élő és áldozatot vállaló tö­megek ügye is. Az évszázad eddig eltelt 75 évében rengeteg tu­dományos eredmény, világraszóló felfedezés született, és szü­letik napjainkban is, és várható az utolsó negyedszázadban is. Nagy szükség is van rájuk, de ezek önmaguktól még nem old­ják meg az emberiség gondjait, ha nem válnak az emberiség közkincsévé. A népek közötti béke és kölcsönös bizalom a biz­tosítéka annak, hogy egyre inkább minden ember számára ál­dás lehessen. Ezért üdvözölhettük úgy a Helsinkiben aláirt európai béke és biztonsági szerződést, mint a század egyik leg­kiemelkedőbb nemzetközi politikai eredményét. Kétségtelen, hogy a szocialista tábor erőinek a következetes munkája, kez­deményezése hozta meg, de az egész kontinens, sőt az egész emberiség javára szolgál, ha minden aláíró fél becsülettel fá­radozik az aláírtak megvalósításáért. A NEMZETKÖZI ENYHÜLÉS ÉS AZ ESZEVESZETT FEGYVERKEZÉSI HAJSZA ALÁBBHAGY ÁS A hatalmas anyagi erőket szabadít fel a világ gondjainak a megoldására. Ez a remélt, várt és reálisan elképzelhető helyzet azonban részben eredménye, részben pedig serkentője egy humánus szellemi folyamatnak. Békét óhajtó, az egész emberiség javát akaró, azért áldozatot is vállaló emberek — különböző világ­nézetű és felekezetű tömegek — összefogott erőfeszítéseinek gyümölcseként lépésről lépésre megvalósulnak a békés célok, az elért eredmények pedig újabb és újabb tömegeket vonza­nak a békés együttélés útjára. Egyházunk diakóniai felismeré­séből fakadó elkötelezése szerint részben minden hazai erőfe­szítésben és nemzetközi fórumokon is a biztonságos jövőt épí­tő erők világméretű szolgálatában. Hagyományos eszközökkel, igazságtalan társadalmi struktú­rákban, csak a múlt tapasztalatai alapján, elképzelhetetlen a boldog 2000. esztendő. Ha azonban a haladó humánus erők mindenütt világon vissza tudják szorítani a ma még jelentős erőt képviselő és a múlt bűneit konzerváló gazdasági és poli­tikai hatalmasságokat, multinacionális monopóliumokat, hideg- és melegháborús imperialistákat, hogy a jövőt ne tervezhes­sék a busás haszonra, hanem minden nép egyre inkább a kí­vánt békés jövőhöz alkalmazkodhatik a terveiben, akkor elér­hető a békés, boldogabb 21. század. • __________________________Baranyai Tamás FELN ŐTTEK RÉSZÉRE KÉSZÜLT HITTANKÖNYV SIKERE Hat hónap alatt bestseller lett a nyugat-németországi Evangéliumi-Lutheránus Egy­ház ‘ katechetikai bizottságá­nak megbízásából kiadott és felnőttek részére készült hit­tankönyv (Evangelischer Er­wachsenenkatechismus). De­cember közepéig már 100 000 példányt adtak el belőle és előkészületben van a harma­dik kiadás. Amerikai és angol kiadók szeretnék angol nyel­ven is megjelentetni, (epd)

Next

/
Thumbnails
Contents