Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-12-26 / 52. szám
A világ karácsonya Egy afrikai mese szerint egyszer összegyűltek az állatok és arról tanácskoztak, hogyan szervezhetnének a maguk számára ünnepet. Megszólalt először a büszke páva és azt mondta: „Ahhoz, hogy ünnepünk legyen, szépen ki kell öltözködnünk, mint az emberek!” Elmondta véleményét a falánk borz is: „Az ünnephez hozzátartozik, hogy jóllakunk, úgy mint az emberek!". A lusta lajhár a maga szempontját hangoztatta: „Az ünnep azt jelenti, hogy pihenünk, úgy mint az emberek!” Nem tudtak megegyezni abban, melyik tanácsot kövessék, ezért még ma sincs ünnepük. akar rendelkezni velünk, ő akarja szolgálatra formálni az életünket. Minden olyan ünneplés hamis, amelyik meg akarja fordítani karácsony lényegét: nem nekünk kell valamit készíteni, hogy ünnepünk legyen, Isten elkészítette karácsonyt a számunkra. A vett kegyelemhez, Krisztus eljöveteléhez méltóan kell élnünk, hogy igazi karácsonyunk legyen. Az ünneplés mindig kapcsolatos a történelemmel. Nemcsak egyszerűen visszanézünk a múltba karácsonykor, elemlegetjük a Kisjézust és az ünnepek múlásával napirendre térünk a dolog fölött. Ez a kicsiny karácsonyi Gyermek megnőtt nagyra és hatalmasra, kilépett a jászolbölcsőből. a világ Ura és Bírája lett. Ügy gondolhatunk reá, hogy napról-napra közelebb jön hozzánk. Az egész világ számára érvényes szeretetét és bocsánatát nekünk kell kézbesítenünk, békességét megőrzésre és továbbadásra bízta reánk. Szolgálatunk távlatai nagyra nyílnak karácsonykor, mert megáldott minket Krisztusban az Isten és rajta kérésziül minket is áldássá rendelt mások javára. Ifj. Harmati Béla. Karácsonyi láz Megbolydul az egész világ karácsony előtt. Ez az az ünnep, amelyik a leginkább „ünnep” az egész világ számára, nemcsak a keresztyének számára. Karácsonyi üdvözleteket és jókívánságokat hord a posta széjjel, a kereskedelem megerősített eladói gárdával és feltöltött raktárakkal várja a vevők rohamait, az ezüst- és aranyvasárnapok forgalmát. Japán buddhisták, hong-kongi taoisták vagy mohamedán indonézek milliói dolgoznak azért, hogy legyen az európai és amerikai üzletekben elegendő karácsonyi ajándéktárgy. A zürichi Jel- moli nagyáruház egyik magyar származású eladója mondta tavaly a karácsonyi forgalomban: „Már valóságos Stille—Nacht- mérgezésem van!” A hangszórókból ugyanis reggeltől estig a „Csendes éj, szentséges éj ...” közismert karácsonyi melódiája hangzott. Budapesten a Deák-téri Hobby-bolt előtt egymást tapossák az emberek. Sok karácsonyi szokást, az ajándékozást, a hangulatteremtést még azok a családok is tartják, amelyek nem keresztyének. Meg lehetne kérdezni az afrikai népmese alapján, vajon mi teszi a karácsonyt ünneppé nálunk. A szép ruha, á gazdagon megterített asztal, a pihenés és kikapcsolódás bizonyára 1976- ban is ott lesz a világban a karácsonyi ünneplésben sokfelé, míg akadnak éhezők, rongyosak és hajléktalanok is a világ sok országában. Egy dán karikaturista rajzsorozata végigkísérte a háziasszony „boldog” karácsonyát. Láthatjuk a takarítást, a bevásárlást, az ünnepi asztalt, a sokféle készülődést. Amikor pedig egybegyűlt a család a fenyőfa alá, mindenki örül és mosolyog a nagy családban, a háziasszony viszont holt- fáradtan roskad össze a fotelben. Mintha valami baj lenne a karácsony, az ünneplés körül! Mintha évről-évre növekedne a ráfordított összeg, de az öröm nem áll arányban ezzel. Azzal, hogy több holmim van, hogy többet mondhatok magaménak, még nem lettem nagyobbá és boldogabbá. A karácsonyi lázban benne van a versengés is, megmutatni, hogy töb vendégünk volt, többet kaptunk és vettünk, ajándékoztunk, mint mások, esetleg messzebbre utaztunk, mint mások. A karácsonyi láz megronthatja ünneplésünket és még inkább szomorúakká teszi az egyedüllevőket, betegeket, elesetteket, akik kimaradnak ebből a versengésből. Isten készítette ünnep A Szentírás karácsonyi igéiben az a hangsúlyos, amit Isten tett. Igaz, hogy ott látjuk a cselekvő embereket is, a Jézusra mutató ószövetségi alakoktól a bethlehe- mi pásztorokig vagy a napkeleti bölcsekig. Karácsony ünnepén aAiban az a fontos, amit Krisztusán nekünk, az egész világnak ajándékozott Isten. A kolosébeli gyülekezetnek úgy ír Pál apostol, hogy ez a Jézus, aki megszületett karácsonykor, a láthatatlan Isten képe. Rajta rajzolódnak ki a Mennyei Atya vonásai és ezeket a vonásokat. tulajdonságokat akarja rajtunk is látni az Isten. Bár úgy látszik karácsonykor, hogy az emberi formába öltözött Isten az anyagi, múlandó világ „fogságába” került és hordania kellett az emberi élet terheit, mégsem rendelkezünk vele. ő A pásztorokkal szól a szám A füvön ültek és a csend ölelte őket lágyan, csak a pásztortűz pislogott a terhes éjszakában, egvszercsak megnyílott az ég lényétől elvakultak s a fény ringatta szívükig szavát az angyaloknak. „Ma született a Megtartó ' a Dávid városában” zengett a boldog híradás a fénylő éjszakában, mert fényben fürdőit már a táj a birkák szőre lángolt, az ordas nyelve fénybe nyalt s szemén is fény világolt. A pásztorbotok göcsei csillogtak fénybe mártva és gyémántfény szikrát hányt a sziklák barna háta s az erdő is arannyá vált s a csőrök füttyre nyíltak s a hunyt szemű madárkák egyszerre mind daloltak. Áradt a dal s míg szétterült a csattogás a tájon karácsonyesti béke ült a megváltott világon. Zengett a táj s a pásztorok sietve útra keltek s a földre ráhajolt az ég I míg Betlehembe mentek. s ott megtudták, a hír igaz az Isten földre szállott, s a pásztorokkal szól a szám, üdvözlégy százszor Áldott. Jakus Imre USA: ÜRES KOPORSÓK, MINT AZ „ELTEMETETT” SZOCIÁLIS PROGRAMOK SZIMBÓLUMAI Dr. Martin Luther King, a meggyilkolt Nobel-békedíjas néger polgárjogi mozgalom vezetőjének utódja, Ralph D. Abernaty lelkész vezette Washingtonban, az USA fővárosában, azt a tiltakozó menetet, amelyen több keresztyén békecsoport képviselője is részt vett. A tiltakozó menet annak a békéért és a leszerelésért folytatott kampánynak a befejezését jelentette, amely San Franciscóban kezdődött el s mintegy kilenc hónapig tartott. A tüntető menetben több olyan üres koporsót vittek, amelyek az egyre magasabb fegyverkezési kiadások miatt „eltemetett” szociális programok valóra nem váltását ■ szimbolizálták. A menetben részt vevők — akik befejezésül az evangélikus Place- Memorial templomban istentiszteletet tartottak — transzparenseiken többek között „azonnali és ha szükséges: egyoldalú lefegyverke- zést”, „teljes foglalkoztatást és megfelelő béreket”, „a faji megkülönböztetés megszüntetését” és „a vietnami háborúban való részvételt megtagadók számára amnesztiát” követeltek. A menetben anglikán, evangélikus és római katolikus egyházi békemozgaimi csoportok képviselői vettek részi. lepd) Karácsonyi tetemrehívás Az Égéi-ten ger északi csücskében, Szaloniki kikötőjében láttam lomhán, barnán, kocsonyásán medúzákat úszkálni. Kiríttak a fenséges kékségben szikrázó tenger vizéből. Puszta rátekintésié megborsozott az ember háta. Iszonyatot és undort váltottak ki egyszerre. Alulról ernyőalakúak, felülről pedig olyanok és akkorák voltak, mint egy futball labda. Fürdőzők messzi ívben kerülték őket épp az . undor miatt, de mondták azt is, hogy érintésre mérget engednek szivacsos, kocsonyás testükből, s e méreg halálos is lehet. A GÖRÖG MITOLÓGIA IS TUD MEDÜSÁRÓL. Másképpen Gorgónak hívja. Gonosz, szörnyű alakú nő volt Medusa. Arca Dühtől torzult, nyelve kilógott, szeme tágra meredt, hajába kígyók fonódtak és aki ránézett, kővé meredt. Perseus Athéné segítségével levágta fejét, de Medusa feje kővé meresztő erejét megtartotta. Élt tovább. Athéné pajzsára illesztette és ettől fogva fegyverzetének legfontosabb része lett. Az ókor harcosai pajzsaikat, vértjeiket díszítették Medusa fejével. Hogy a tenger hátán ringó szörny volt-e a mitológiai Medusa képzetének megteremtője, vagy Gorgo története alapján nevezte el Hellas népe az undorító tengeri állatot medúzának, ma már nem tudjuk. Mindenesetre a törzsnélküli fej izgatta a képzeletet, s valami szörnyű titkot sejtett mögötte. Nem véletlenül került pajzsokra, vértekre Medusa feje. Az sem volt véletlen, hogy az írtózatnak ezek a fejei háborúkkal, öldöklésekkel kerültek kapcsolatba. A tudat mindenkor kereste a gonoszság, elvetemültség titkát és magyarázatát. E ez a torzó, ez a testnélkül is élő szörnyű fej a gonoszság és elvetemültség hordozója lett. Ma csendes kikötőkben, fürdőző helyeken úszkálnak, part közelébe sodorja őket a tenger árja. Kerülik őket az emberek, haszontalanoknak vélik és, undorodnak tőlük. Medúzák. S ILYEN MEDÚZÁKKAL VAN TELE EGÉSZ VILÁGUNK. Nevezzük őket aknáknak, bombáknak, rakétáknak, vagy ágyúknak. Sodródnak békés partok felé, belopakodnak szárazföldek belsejébe. Kocsonyás tömegük néha levegőbe emelkedik, s a csillagok lágy fénye helyett barna köd szitál alá. S kővé meredünk, ha megpillantjuk őket, és halálos félelem, hideg verejték önt el, ha véletlenül megérintjük őket. A medúzák miazmáit lélegezzük be, bűzük sejtjeinkbe, szöveteinkbe ivódnak, nyálkás, ragacsos tőle kezünk és hiába mossuk, mindig marad belőlük rajtunk. Medúzák. Torzók, test nélküli élő fejek. Mert testüket elvesztették már, legalább is így hisszük. De a fejek megmaradtak. Ezek a riasztó, éjszaka vad, lázas álmokba kergető medúzafejek, nappali munkánkat zavaró medúza- fejek.És szenvedünk az alatt, hogy rá vagyunk kényszerítve, hogy saját védelmünkben még mi sem dobhatjuk el kezünkből a fegyvert. Ha toliunkat tintába mártjuk, az ő alvadt vérük csorog alá, a mezőn medúzafejeket fordít ki az eke. a gyárban forgácsok közül kígyózik .felénk, ha késünkkel kenyeret szelünk, a medúza kocsonyás közegétől lesz ragacsos foka, ha szeretetről, bizalomról akarunk vallani, a medúza puhány szivacsa nyeli el hangunkat. Medúzafejek úszkálják körül otthonunkat, besodródnak asztalunkra. A szőnyegen rajtuk lépkedünk, s a falon függő Csendéletből és borotválkozótükrünk homályos sarkából ránk ásítanak. Mint az egyiptomi csapások egyike, telehordva velük egész világunk. A KARÁCSONY A BÉKE ÜNNEPE. A földi béke ünnepe úgy, ahogyan az angyal meghirdette. Annak a békének az ünnepe, amelyre az emberiség teremtett- sége óta áhítozott, várt és vágyakozott. Karácsony lényegében a gonoszság és aljasság elleni küzdelem napjává lett. A győzelem napja. Isten ezen a napon hirdette meg a földi békességet. Teljesítette a szívek vágyát: „e földön békesség és az emberekhez jóakarat* legyen. így hirdette meg. S ez a küzdelem mintha hasonlítana a Medusa elleni küzdelem, hez. Mint Perseusnak, sikerült ler vágni a fejet, s elpusztítani a testet, a törzset. Utoljára 1945-ben. Mert valóban a nagy, emberpusztító, mindeneket megsemmisítő, békét roncsoló tohonya testet elpusztítottuk. De ki gondolt akkor arra, hogy a medúzafej képes önmagában is tovább élni? A medúzafejek itt maradtak, nem tudtuk elpusztítani őket. Itt maradtak tehát, és változatlanul rémítenek, ijesztenek bennünket. Nyugtalanná teszik nappalunkat, éjszakánkat. S ezek a fejek csak nőnek, dagadnak.1 Számok riasztanak bennünket, mekkorára nőttek napjainkig a medúzafejek. Országok készletei, hadseregek és felszereléseik, katonai övezetek medúzafejei úszkálnak rendületlenül körülöttünk. Érintésük halálos lehet, de ha csak rájuk tekintünk. kővé meredünk. Szinte tehetetlennek érezzük magunkat velük szemben. Pedig egyszer- kétszer már sikerült ezt a fejet levágnunk! S most alig merünk alkotásainkra bizalommal és örömmel nézni, alig merjük kultúránkat és civilizációnkat megsimogatni, mert a medúzák beárnyékolják, s detonációval fenyegetik mjnden pillanatban. KARÁCSONYKOR TETEMREHÍVÁS IS TÖRTÉNIK. A medúzák áldozatai előtt kell állnunk lehorgasztott fővél. Az idei tetem- rehívásnak egészen különös a csengése. A medúzafejekkel kapcsolatos. Arról van ugyanis szó, hogy nem lehet félúton megállni. Kevés volt egyszerűen csak a háború ellen küzdeni, kevés volt a Medusa testét elvéreztetni, a fejet, igen, a fejet is el kell pusztítani. A karácsony ebben az összefüggésben annyit jelent, hogy meg kell állítanunk a fejek táplálását. Annyit, hogy egy fillért se a medúzafejekre! Nem lehet addig nyugalmunk, amíg a medúzák költségvetései növekednek, a katonai kiadások emelkednek. Tetemre hívnak idegeink is. Hogy beszélünk leszerelésről, haderőcsökkentésről, és alig történik érdemleges döntés e kérdésekben. Pedig minden medűzafej megsemmisítését kívánjuk. Karácsonykor nemcsak indokolt, de jogos felvetnünk a kérdést: történt-e valami annak érdekében, hogy az undorító, gyűlöletes fejekből, bombákból, rakétákból, atomból, hidrogénből, harci repülőgépből, tankból, ágyúból, aknából, géppuskából — és ki tudná felsorolni a medúzafejeket — valamennyit is megsemmisítettünk-e. Vagy pedig változatlanul, sorsszerűén együtt kell élnünk, érintve olykor békés kikötőinkben a lomhán, barnán, kocsonyásán úszkáló fejeket, azzal a biztos tudattal, hogy érintésre explodál- hatnak és mindent elpusztíthatnak. A békesség üzenete tetemre hív. És ha csak egy is elpusztul a medúzafejekből, nem volt hiábavaló Isten üzenete. Dr. Hédey Pál AZ INDIAI PROTESTÁNSOK INDIRA GANDHIÉRT Az észak-indiai protestáns egyház végrehajtó bizottsága tiltakozott az Egyházak Világtanácsa és az Ázsiai Keresztyén Konferencia azon nyilatkozata ellen, amely elítélte azt a kormányzati szükségállapot-intézkedést, melyet a régi. népelnyomó rendszert visz- szaállítani akaró politikusok és rétegek ellen hozott. Ugyanakkor az egyház vezető szerve hálás köszönetét és elismerését fejezte ki Indira Gandhi miniszterelnöknek azért a határozottságért, amelyet az ország vezetésében tanúsít. A mindkét egyházi világszervezet főtitkárához intézett tiltakozó, levél „kéretlennek” mondta az általuk tett nyilatkozatot és olyanoknak, amelyek hamis képet festenek Indiáról és ezért azokat az észak-indiai egyház nem helyeselheti s az ország lakosságát pedig egyenesen megdöbbenti, (epd)
