Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-12-19 / 51. szám

A

Éli

VASÁRNA

P IGÉJE

Készüljetek, jön Vőlegényetek!

Jel. 19, 6—8.

Még néhány nap és megérkezik a felnőttek és gyermekek által várva várt karácsony. Isten népe örömmel készül a Krisztussal való találkozásra. Most már nem a gyermek Jézussal találkozunk, mert O kinőtt a betlehemi jászolbölcsőből, Izrael országából, de még a mi Földünkön is túlnőtt. Föléje nőtt az egész teremtettségnek. Karácsonykor úgy találkozunk vele, mint akinek „adatott minden hatalom mennyen és földön", akinek a szava mindenhova eljut az igében, és aki mindenhol jelen van az úrvacsorában. Isten népe ezt azonban a végső, nagy és boldog találkozás előkészítésének tartja, és készül arra a találkozásra.

„URALKODIK AZ ŰR!” Isten megkezdte uralmát, kiterjesztette hatalmát. Megtörte Jézus Krisztus által közöttünk a bűn és halál egyeduralmát, és ezzel megteremtette az alapját annak, hogy az ember és megváltó Ura között kibontakozzék az a legbensöségesebb vi szony, amit a vőlegény és menyasszony kapcsolatával jelöl az ige. A Vőlegény és a Menyasszony elmélyült kapcsolatának az alkalmai az ünnepi találkozások, amikor Krisztus megszólítja egyházát és a vele való szeretetközösségbe hívja, az egyház pedig imájával és szolgálatával igent mond Ura hívására.

„ELJÖTT A BÁRÁNY MENYEGZŐJE!” Isten népe a boldog beteljesedés nagy napjára tekint. Ezt várja. Isten készíti ezt a napot, hogy bejelenthesse: „Jöjjetek, mert már minden készen van" (Lk. 14 17). Ezen a végső és minden várakozást beteljesítő találkozáson úgy jelenik meg Jézus Krisztus népe előtt, mint aki a legnagyobb áldozatot hozta övéiért. A keresztfa oltárán feláldozta magát, mint bárány, és ebben a cselekedetében a legdrágább jegyajándékot nyújtotta mátkájának: a halálra, áldozatra kész, megtartó szeretetét! A Vőlegény már készen van! Arra vár, hogy a mennyei Atya kijelölje a menyegző napját, mert „azt a napot. .. azt az órát senki nem ismeri. .. . hanem csak az Atya egyedül" (Mt. 24, 36). Urunk addig is közbenjár miértünk.

„FELKÉSZÜLT MENY ASSZONY A.” Az anyaszentegyház sem várhatja tétlenül azt a napot. Fel kell készülnie, hogy méltó módon fogadja Urát. A menyasszonynak fel kell öltenie az alkalomhoz illő fényes, tiszta ruhát, amelyet maga a Vőlegény ajándékoz neki. Ez a menyasszonyi ruha pedig „a szentek igaz cselekedetei”. Isten a Krisztusért igaznak fogadta el, és ebből a belső igazságból következnek igaz cselekedetei. Isten népének ez a felkészülés, a menyasszonyi ruha felöltése, az igaz cselekedetek cselekvése a feladata. Az igaz cselekedetek véghezvitele azonban nem önmagával való törődés, nem önféltés, vagy az egyház öndekorálása. Ezek a cselekedetek odafor- dulás a felebaráthoz. Egyrészt azért, hogy bizonyságot tegyen neki a Vőlegényről, másrészt a Tőle kapott szeretettel szolgáljon az embe- Tfjf között. A felkészülés tehát diakóniai szolgálat. A végső találkozás napján nem azt kéri számon Krisztus Urunk népétől, amit önmagáért tett, hanem azt, amit az emberért cselekedett (Mt. 25, 31—46).

Az igaz cselekedetek, a szolgáló szeretet hófehér ruhájába öltözött egyház számíthat arra, hogy Urával a soha el nem múló öröm meny- nyei közösségébe jut. Ezzel a szolgálattal készüljünk a Vőlegénnyel való találkozásra. Pintér János

IMÁDKOZZUNK!

Örömmel várunk. Urunk! Köszönjük, hogy mindent megtettél értünk, és alkalmat adsz a közeledő szép ünnepünkön is a veled való találkozásra. Áldunk ezekért az alkalmakért, amelyeken felkészítesz a beteljesülésre. Add, hogy a másoknak való szolgálat tevékenységével várjunk Téged, és így öltsük magunkra a végső találkozás hófehér ruháját. Ámen.

— A DEÁK TÉRI GYÜLEKEZET

keres gondnoki munkára könyvelni is tudó nyugdíjast, vagy aktív dolgozót másodállásban évi 840 órás munkaszerződéssel. Belépés 1977. március 1. Jelentkezés levélben: Evangélikus Lel- készi Hivatal, 1052 Budapest V., Deák tér 4.

— ORGONA, ötregiszteres eladó. Nyíregyháza. Róka u. 8.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1976. december 19-én

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, de. II. ( úrv.) Harmati Béla, du. 6. Lutheránia hangverseny. — igét hirdet: D. Káldy Zoltán. Fasor de. H. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. ifj. karácsonyest. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 5. Szeretetvendégség. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél

10. Boros .Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de.

8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi- rágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél

9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Ma- túz László. Kispest de. 10. Kispest We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél

11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. dr. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil. de. fél 11. (német) de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. D. Korén Emil. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. dr. Selmeczi János, de. 10. dr. Selmeczi János. XII. Tart- say Vilmos u. 11. de. 9. de. 1.1, du. fél

7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de.

8. Rőzse István, de. 11. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő. du. 6. Rőzse István. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

— SZERÉNY, becsületes, egyházszerető házaspárt keresek három lakásos — nem komfortos — házam átvételére. Megegyezés szerint. Közművesítés van. Érdeklődők Szabó Sándor, 1158 Budapest XV.. Cservenka u. 21. címre írjanak. Bővebbet válaszlevélben.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi

Evangélikus Esvház Saltoosztályának iap1a

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság

A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal:

1088 Budapest VTIL. Puskin u. 12 Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—vm

Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árustna a Magvar Posta

Index: 25211

(2)

76.3376

Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnvomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„örüljetek az Űrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti jóságtok legyen ismert minden ember előtt. Az Ür közel (Fii 4, 4—5).

VASÁRNAP. — „Bárcsak megismerted volna te is, csak e mostani napon is, amik békességre valók” (Lk 14, 42 — Ez 18, 27 — Jn 1, 19—28 — Zsolt 19). Közel az Űr — a békességet munkálom. Jézus sír Jeruzsálem fölött, mert nem megítélni jött a világot, hanem békességet ajándékozni a világnak. Nekünk is nagy szükségünk van reá. Ha elfogadtuk Krisztust, akkor magunk is vállaljuk a békesség szolgálatát. A lelkit és a testit egyaránt. .

HÉTFŐ. — „Legyetek jó reménységben, mert hiszek az Istenben, hogy úgy lesz” (Ap Csel 27, 25 — Jóéi 4, 16 — Ézs 45, 1— 8 — Lk 1, 18—25). Közel az Űr — reménységben élek. Aki az érkező Űrral találkozott, az még nehéz próbák között is nyugodt. Hiszen tudja, hogy Krisztusnál van az erő és szabadulás. A hivő ember mások számára is meg tudja mutatni a reménység forrását és útját. Ádventben Isten nekünk is küldi bátorító üzenetét.

KEDD. — „A pásztorok azután visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindenért, amit hallottak és láttak” (Lk 2, 20 — Zsolt 119, 175 — Ézs 7, 10—16 — Lk 1, 26—38). Közel az Ür — dicsérem öt! A pásztorok hazatértek nyájukhoz, hétköznapjaikba, de elkísérte őket oda is a Jézussal való találkozás öröme. Közel az Űr! Tudunk-e mi örülni ennek és észrevehető-e a mi életünkben is jelenléte? Hírnökei vagyunk-e szívvel, szájjal — élettel?!

SZRDA. — „Mikor azonban eljött az időnek teljessége, elkül- dötte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született, siki törvény alatt született” (Gál 4 4 — Ézs 46, 10 — Mk 3, 31—35 — Lk 1, 39—56). Közel az Úr — fogadjuk be Öt! „Az idők teljességében” elérkezett Isten küldötte. Sóvárogva várta népe az ő jöttét. Aztán mégsem fogadták be. Nem volt hely számára. Akkor van igazi adventünk és boldog karácsonyunk, ha nemcsak várjuk, keressük, de be is fogadjuk őt.

CSÜTÖRTÖK. — „Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik őt félik” (Lk 1, 50 — Sám Í7, 37 — Rm l 1—7 — Lk 1, 57—66). Közel az űr — irgalmában élek. A reménység himnuszának is nevezhetnénk ezt a szakaszt. Csodálatos és hatalmas dolgot cselekedett velünk az Űr: elküldte hozzánk ajándékát Krisztusban. Ajándéka azoké, akik szegények, alázatosak, töredelmes szívűek, akik „félik öt”. Isten rátekintett népére.

PÉNTEK. — KARÁCSONYESTE. — „Ma nekem a te házadnál kell maradnom” (Lk 19, 5 — Zsolt 102. 18 — Lk 1, 67—80). Közel az Űr — befogadom küldöttét! — Zákeus a Jézussal való találkozásban sokkal többet kapott, mint amit remélt: Jézus mentő szeretetével találkozott. Ne múljék el karácsony számunkra sem a Jézus Krisztussal való személyes találkozás nélkül. Mert ö, a legnagyobb karácsonyi ajándék, nálunk akar maradni.

SZOMBAT. — KARÁCSONY ÜNNEPE. — „Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek lelki házzá” (1 Pét 2, 5 — Neh 2, 20 — Lk 2, 15—20 — Zsolt 98). Eljött az Úr, Vele élek, Benne élek! — Dicsérjük Istent, mert az Ige testté lett. Dicsérjük Istent, mert üdvözítő kegyelme megjelent minden embernek! Dicsérjük Istent, hogy az emberiség egységének és békéjének munkálására Krisztus em- berszeretetét teszi a mi életünk alapjává és központjává is. Dicsérjük Istent, mert Jézus családjának tagjaiként élhetünk egyházában és a világban az Ö „templomaként”. Hálánkat úgy tudjuk kifejezni, ha mi is segítünk felépíteni népünk és a világ boldog otthonának házát!

Ifj. Dedinszky Gyula

— BUDAVÁR. Advent második vasárnapján szeretetvendégség keretében Benkő Béla esperes tartott ismertető előadást a vasi egyházmegye életéről. A délelőtti istentiszteletek szolgálatát is ő végezte. A következő szeretet- vendégséget január 16-án tartják a gyülekezetben, amikor Sikos Lajos esperes szól majd a veszprémi egyházmegyéről.

— PAKS. November 28-án, advent első vasárnapján teológusnap volt a gyülekezetben. Igét hirdetett dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai dékán, beszámolóval, énekkel és szolgálatokkal szolgált Gyarmati István, Selmeczi Lajos, Varsányi Ferenc és Szabó Izabella teológiai hallgatók. A gyülekezet a délelőtti és esti alkalmak perselypénzeként 8.355.— Ft-ot adott a lelkészkép- zés céljaira.

Megjelent

dr. Cserháti Sándor:

Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele

című könyve Ára: 70,— Ft

Kapható a Sajtóosztályon

Törlesztések

őszből télbe megyünk, lekopaszodott a határ, nem hajt már a fű sem. Minden behúzódik a föld alá, nem terem a föld, meztelenek a fák. Kint a határban egybeolvad a végtelen alföld, meghúzza magát a fagyos szelek alatt, várja a tél hideg szemfödelét, a havat.

Mindenkiben borongás gondolatokat ébreszt a ködös november, megszeppen bennünk a magabiztos ember. Aki nagyképű volt tavasztól télig, most meghúzza magát és bizonygatja, hogy sosem akart más lenni, mint egy jóságos mikulás. Hja, barátaim, menetközben, időnként közel kerülünk a Határhoz, és onnan mindig érettebben térünk vissza.

— Engem is elvisz egy ködös november — dúdolom magam elé Palotai Gyu- szi versét, Sikter Bandi bátyánk énekkíséretével. Hő!! őket már elvitte közülünk a köd és a november, nem maradt nekünk belőlük más, csak, amit ránkhagytak, az is csak emlékben.

Így hát átélem én is, amit ők, valamint a velem együtt őszülő összes kortársam. Ezek a gondolatok jótékony fékező hatással vannak azokra a kocsizókra, akik lefelémenet is rákapcsolnak a sebességre, és hirtelen rádöbbennek arra, hogy ilyen tempóban a falnak is lehet menni. Jó ez a téli visszaváltás, a rohanást felváltja az elmélyült séta, ami testnek-léleknek egyaránt egészséges.

Már barnásfehérek a mindenszenteki krizanténumok, óriási kupacokban állnak a főutak mellett a temető elhervadt virágai. Letelt a kegyelet ideje, a tavaszi sírgondozásig nincs gond az elhunytakkal.

Azazhogy. —

Az utcánkbeli Bözse nénit látom, amint nyugtalanul talpal az alsóvárosi temető legbelsejében. Nagy szatyor van a kezében, nicsak, most megáll egy besüppedt sírdombocskánál, kivesz valamit és a hervadt virágok alá csúsztatja.

Eszerevesz engem, intek neki, kiesik a szatyor a kezéből, és sírva fakad. Odamegyek hozzá, bólogat, szorosan markolja a rózsafüzért, szólni még nem tud, csak jól kisírja magát a vállamon. Aztán elhúzza a hervadt virágokat. Ekkor meg velem fordul egyet a világ, mert olyan rendhagyó a látvány. Tíz deka savanyúcukor van Józsika sírján, nylon zacskóban.

A többit már mondja el ő.

— A kisunoka nagyon szerette a savanyúcukrot, persze ritkán jutott hozzá, mert én azt mondtam, hogy ez prédaság, a fiamék meg a fogát féltették tőle. Egyszer észrevettem, hogy megint a zsebében van a cukor, azt mondtam, tőlem lopta az árát, meg éppen haragudtam is valamiért. Kirángattam onnét a cukrot, és előtte belevágtam a tűzbe. Éppen még három hetet élt szegényke, aztán elgázolta az autó. Ha nem tudok aludni és eszembe jut a savanyúcukorka, akkor ríva fakadok. Most már nincsenek virágok, hát a tél előtt kihozok a sírjára virág helyett savanyúcukrot.

Ránéztem a szatyorra, észerevette. Megint sír egy verset.

— Abban egy fél liter bor van, virág

helyett. Az én drága apámnak a sírjára viszem, merthogy amikor tehetetlen öreg volt nálunk, csak felvizezve adtam neki, mivel már nem dolgozott meg az ételért, italért. Mindig kért, hogy inkább fél pohárral adjak neki víz nélkül evés után, én meg leteremtettem, mert rossz kedvem volt. Egyszer egy ilyen kiabálás után elemésztette magát.

Pár perc múlva tanúja voltam annak, hogy a papa felett a föld szomjasan beissza a fél liter vörösbort. Aztán mentem vele tovább. Odaértünk a menye sírjához. Ott egy kisüveg kölnivizet csurgatott ki. Sírt, mint a záporeső.

— A fiam egyes gyerek volt, a menyem meg annyival jött csak a házba, amit két kezében elhozott. Nem szíveltem, hiába akart a kedvemre tenni. Varrni is tudott, szép, takaros ruhákat készített magának. Én meg szidtam, hogy cif- rálkodik. A fiamnak azt mondogattam, hogy nem lesz jó vége ennek, mert másoknak is tetszeni akar, majd egyszer azt veszi észre, hogy felszarvazták.

Megcsuklott a hangja.

— Egyszer bálba mentek a fiammal. A gyerekeket már lefektették. Olyan örömmel készülődtek, én meg majd megpukkantam mérgemben, hogy ilyen ostobaságra prédálják a pénzt. Szidtam őket, ■mint a bokrot. Kiöltöztek szépen, nem szóltak vissza egy szót sem, csak nevetgéltek. A fiam kivett a köcsög alól húsz forintot — az nyáron váltotta a rossz

pengőt az új forint —, hát a düh majd elemésztett. Igaz, hogy ő dolgozott a kis birtokon az uram után, aki elesett a háborúban, de ez a húsz forint az enyém is volt! A munkát ő adja, de a birtok az enyém, elégedjen meg a megélhetéssel! De az a „préda asszony” viszi a rosszra ...

— Egyszer aztán láttam, hogy a menyem eltűnik a külső kamra felé. Utánamentem, benéztem a kisablakon, hát egy kis üveget vett elő a zsákok mögül, a tenyerébe öntött belőle pár cseppet, aztán eldörzsölte a füle mögött. Berontottam utána, kikaptam a kezéből a kölnit, kiabáltam vele, aztán fölmutattam a fiamnak a konyhában, hogy a kedves felesége szagosvízzel készül bolondítani ma este a táncban a falu legényeit. Ebből nagy veszekedés lett, végül is nem mentek el. Attól kézdve sorvadni kezdett az én kis jó dolgos menyem, és két év múlva már a virágot hordtuk a sírjára az árvákkal. Hát... ezért hozom ki egyszer egy évben ide a szagos vizet.

Ráncos öreg arcán leperegtek a köny- nyek, a jóvátehetetlen adósság sóscsep- pes törlesztő részletei. Kisírt szeme olyan szép kék volt, mint eső után a nyári ég. Benne annyi fájdalom és szégyen párállott, hogy száz ember között is szétoszthattam volna. Főként olyanok között, akik nem gondolnak már vissza arra, amit másoknál elrontottak.

Ezért hát átöleltem fél kézzel a bűnbánó kis öregasszonyt, és suttogva elmondtam neki vétkeink nagy felmentő mondatait, amiket magától Jézustól kaptunk a megfizethetetlen adósságok elengedéséhez, H. Németh István