Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-02-08 / 6. szám
XLI. ÉVFOLYAM, 6. SZÄM 1976. február 8. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Ára: 2,50 Forint Olvassuk az új Bibliát! Háromszáz éve szabadultak meg gályarab prédikátoraink Az elmúlt év vége azt a szenzációt hozta magával, hogy új fordítású Bibliát vehettünk kezünkbe. Túlzás lenne azt mondanunk, hogy szenzáció? Nem kellene szerényebben kifejezni magunkat? Mert mi van abban szenzáció, meglepetés, ha új könyv jelenik meg? Beleolvasunk, lenyűgöz, vagy unalmas sorait félretesszük, s pusztán könyvtárunk dísze lesz. Itt azonban mégiscsak szenzációról van szó. Hangsúlyozzuk, szenzációról! Elsősorban azért, mivel közel négy évszázada ilyen meglepetés nem ért bennünket. Ugyanis amióta a „Vizsolyt remete’’, Károli Gáspár közreadta teljes bibliafordítását, a magyar protestantizmus nem vállalkozott arra a vakmerő lépésre, hogy teljes egészében újra fordítsa a Szentírást. Foltoz- gatás, javítgatás történt a századok során, de hogy alapjaiban új fordítással jelentkezzék, az mindvégig álom maradt. A közgondolkodásnak, a közös kultúrának, a közös nyelvnek egyik vitathatatlan tényezője volt Károli és bibliafordítása. Köznyelvünk, irodalmunk, művészetünk nélküle aligha lenne érthető. A magyar valósággal, a nemzeti tudattal a 16. század óta egybefonódott, igéi nemzeti vigaszt jelentettek, s felmérhetetlen hatást gyakorolt a köznapi élet megvalósulása tekintetében. Az bizonyos, hogy alig akadt könyv az olv>asni tudó nemzedékek sorában, amely olyan széles körben terjedt volna el, s még bizonyosabb, hogy annyit olvasták volna, mint a Vizsolyt fordítású Bibliát. A „családi Bibliák” előbukkanó példányai. bejegyzései híven igazolják olvasottságukat, s régebbi, vagy újabbkeletű irodalmunk, okmánygyűjteményünk tükrözi a tájékozottságot történetei, veretes igazságai dolgában. Elhasználtságuk, nyűttségük pedig éppen arról árulkodnak, hogy gyakran olvasták őket, ha ugyan nem mindennapi olvasmányai közé tartozott a szomjas telkeknek. ÉS MOST KEZÜNKBEN VAN AZ ÁHÍTOTT ÜJ FORDÍTÁS, negyedszázad fáradságos terméke, a féltő gonddal, tudományos nyelvi alapossággal, módszerességgel fordított új Szentírás. Már gyakran adtunk választ arra a kérdésre, miért volt égetően szükség új fordításra. Röviden és elsősorban azért, mert nyelvünk jelentős változáson ment keresztül az idők során, s e változást nem követte nyomon nyelvi szempontból az egyhelyben topogó Kár öli-fordítás. Az élő, a mai magyar nyelv elodázhatatlanná tette Isten igéjének ezen a nyelven való megszólaltatását. Az új fordítás kiadásánál kissé átérezhettük azt, amit Sylvester mondott, amikor kézbe adta Újszövetségét: „Ázki zsidóul és görögül és végre deákul Szól vala régen, szól néked az itt magyarul.” A Károlyi-fordítás elvégezte szolgálatát. Jó szolgálatot tett. Most az új fordítás elé tekintünk ugyanilyen reménységgel. A PROTESTANTIZMUS EGYIK JELLEGZETESSÉGE volt mindenkor a Bibliával való rendkívül szoros kapcsolata. Hagyományos bibliaolvasása, bibliaismerete, bibliaszeretete, hitének zsinórmértékül való alkalmazása formálta egyházi, társadalmi és egyéni életét. Akár az egészséges lutheránus kegyesség, akár az időnként fellángoló pietista mozgalmak mélyén mindenkor szembetűnő volt a Biblia buzgó olvasása, az abból való táplálkozás. Csak felületes szemlélet mondhatta azt, hogy vasárnapi textusokra korlátozódott a Biblia ismerete. A Szentirást soha nem kellett terjeszteni, olvasására pedig alig kellett buzdítani. Minden kor-, és kultúrtörténeti nehézsége ellenére. A könyv csodálatos módon olvasatta magát. S nem azért, mert széphistóriákkal találkozott benne az olvasó, mégcsak azért sem, mivel ősi igazságok, emberi bölcsességek találó kifejezéseit rögzítette, vagy mert az ember legmélyebb érzései kerültek bonckés alá, hanem elsősorban azért, mivel benne megcsapta a véges embert a Végtelennel való találkozás szele. És mert az ítélet zuhogó pörölycsapásait felváltotta az örök szeretet, amelyben mindenkor fel tudott oldódni a bűneivel harcban álló, bűneivel viaskodó ember. MA SEM LESZ AZ ÜJ MAGYAR NYELVEN MEGFOGALMAZOTT SZENTÍRÁS egyszerűen lenyűgöző történetek láncolata, vagy finoman fogalmazott, életre szóló bölcsességek tárháza, ma is elsősorban a kereső és vívódó lelkek vigasza fog végső soron kicsendülni belőle. Ma is változatlanul akadályt jelentenek a kor és a kultúra gyér ismerete, de a kor és a kultúra mögül, mint felhő mögül a Nap, sugározni fog Isten örök, üdvösségünket munkáló szeretete. OLVASSUK A BIBLIÁT! A fogalmakba préselt, onnan kihámozandó Isten szavát. Fűzzön össze bennünket is, mint őseinket a belső, megmagyarázhatatlan és titkos vágy, hogy. benne találkozni tudunk a Végtelennel, aki szeretetével felemel, erőt és reménységet, vigasztalást, örömöt és békességet ad. Olvassuk! És mint ahogyan formálta, alakította a letűnt századok során a vizsolyi szókincs a hivő emberek életét, hitét, úgy fogja formálni az új fordítás is. Ma is áll az az igazság, hogy evangélikus hivő nem élheti meg hitét a naponkénti biblia- olvasás nélkül. És aki már ott tart, hogy naponként olvasni tudja, annak az esztétikai gyönyörön túl tud valami fenséges ajándékot nyújtani. Az naponként új erőt meríthet belőle, és annak naponként az új szavak csatornáin keresztül Ifiten ereje csordogál tagjaiba. Lincolnról, a rabszolga felszabadító elnökről jegyezték fel, hogy a Biblia és Shakespeare volt ifjúságának kizárólagos olvasmánya. Sokat jelentett számára a Biblia. A „nyakas magyar kálvinista”, Ady legszebb költeményei, „bűnbánó zsoltárai” a Bibliából táplálkoztak. Munkácsy Mihály az ihletet leghíresebb képeihez a Bibliából merítette. Soroljuk még? De a drótkeretes szemüvegét felrakó, bibliaolvasó kegyes öregasz- szony hűsége, egy életen át pislákoló szelíd mécsesfénye, ön- feláldozása mélyén ugyancsak az örök ige vigasza és eligazítása rejlik. Szeretettel és melegen ajánljuk az új fordítású Bibliát olvasásra. Dr. Rédey Pál ELHUNYT WILHELM STÄHLIN Az elmúlt év végén, 92 éves korában elhunyt Wilhelm Stählin. Évtizedeken át az ökumenikus mozgalom egyik vezető személyisége volt. Az ún. berneucheni kör egyik alapítójaként az egyház megújulását a liturgikus megújulásban kereste. 1926-ban a gyakorlati teológia professzora lett Münsterben, 1945-től 1952-ig pedig oldenburgi püspök volt. (epd) Egy húszéves magyarországi teológus, a Wittenbergben tanuló Mazari Kristóf írta be 1676 tavaszán Masznyik Tóbiás gályarabságra ítélt exuláns prédikátornak az Evangélikus vezőtlen alakulása. A követi jelentések az érdekes külügyi és hadügyi helyzetbe is bepillantást engednek, és érdekes összefüggéseket tárnak fel. Megtudjuk belőlük, hogy a A szabadító: Ruyter Mihály holland tengernagy Az olykor már reménytelennek tűnő sok közbenjárás éppen azokban a napokban kezdett eredményhez vezetni, amikor 1675. decemberében Mazári a szicíliai partok mentén a gályán meghalt. A spanyol hadiflotta megsegítésére a franciák ellen több hadihajót küldött ebben az időben a holland kormány, éspedig Ruyter Mihály admirális, és Haen János altenger- nagy vezérlétével. Bruyninx sürgetésére — a Spanyolországhoz tartozó — Nápoly alki- rályánál járt közbe Haen. aki Vireth nevű tábori lelkészével a rabokat is felkereste és kérdőíveket töltetett ki velük. A nápolyi törvényszék első fokon elutasította kérésüket. Az időközben megérkező Ruyter és lelkésze, Vesthovius újra felvette ügyüket és több latin nyelvű beadvánnyal kért újra- felvételt. A január 22-én kimondott végzés szerint „a jelenleg fogva levő lelkészek és tanárok ártatlanoknak találtatván, minden további késedelem nélkül szabadon bocsá- tandók”. Befejezésül szólaljon meg most maga Kocsi Csergő Bálint pápai református gálya- rab-prédikátor, akinek a szabadulás napjairól írt latin feljegyzését így hagyta az utókorra Bőd Péter: „Február 11. napján észre vevék a neapoli- si tisztek, hogy közelítene a hollandiai classis (hajóhad) Neapolishoz (Nápolyhoz). Tíz órakor félbe hagyaták velak a munkát, a vasból kioldozák. óé egy tisztességesebb gályára küldék. Későn estve a gályánál levő főtisztek kényszerítik, hogy sietve menjenek ki. ki is ménének, nem különben mint az izraeliták Egyiptomból sietve; a parton nagy örömmel elejekbe állának az hollandiai hajós tábornak papjai Westhowius Tódor és Vireth Egyed ... A belga tisztek által hajóra ültetőnek, és mentenek mintegy álomban, beszélik, éneklik az Istennek nagyságos dolgait... Másnap 12. február a főadmirál Ruyter Mihály őexcellentiájához vitetnek, aki mely nagy örömmel örvendezett ezen szabaduláson. mely nagy szeretetét mutatá hozzájuk, kimondani nem lehet. Mindeneknek jelenlétében mondja vala azt, hogy életének minden rendiben sok győzelmei voltának ellenségei ellen, de minden vic- toriáinál nagyobbra becsüli ezt, amellyel a Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen teher alól kiszabadította.. . A következendő napokban csúfabb öltözetek helyett új tisztességes köntösöket készített Ruyter Mihály őexcellent.. Welcz György fáradsága által.” Dr. Fabiny Tibor Bakos Lajos püspök hetven éves DR. BAKOS LAJOS, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke a napokban töltötte be 70. születésnapját. Ebből az alkalomból a Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségi Tanácsának ülésén január 8-án köszöntötte őt D. dr. Bartha Tibor püspök. Somogyi József egyházkerületi főgondnok és Dr. Zsebők Zoltán, a Zsinat világi elnöke. Magyarországi Evangélikus Egyházunk nevében D. Káldy Zoltán püspök meleg hangú levélben üdvözölte Dr. Bakos Lajos püspököt. Levelében kiemelte, hogy evangélikus egyházunkban tisztelettel és szeretettel tekintenek Bakos Lajosra a tudós teológusra, a bölcs egyházkormányzóra, a jó igehirdetőre és ökumenikus lelkülettel megáldott emberre. Tudjuk róla, hogy élénk figyelemmel kíséri egyházunk életét, sajtómunkáját és teológiai fáradozását. Többször láthattuk evangélikus egyházunk ünnepi alkalmain és hallhattuk testvéri szavát. Minden bizonnyal egész egyházunk nevében mondhatunk áldást ,Dr. Bakos Lajosra. Kívánjuk, hogy Isten gazdagon áldja meg életét, szolgálatát mindannyiunk örömére. AZ ANTIRASSZIZMUS PROGRAM A BÜNBÄNAT JELE Országos Levéltárunkban őrzött Emlékkönyvébe: „Tóbiás szent atya sokat tűrt Istenért, Ügy lelkipásztorok: szenvednek az hitért.” Édesapja, Mazári Dániel gályarab, a nógrádi Tamásfalva (Tomasovce) lelkésze, már nem érte meg a szabadulás napját: 1675 decemberében Szicília partjainál a Szent Januárius gályán végkimerülésben meghalt. Hét evangélikus lelkésztársának és a velük együtt evező tizenkilenc református prédikátornak két hónapra rá felvirradt a várva-várt szabadulás napja. Mi volt szabadulásuk előzménye? Nemzetközi protestáns diplomácia A Pozsonyban és környékén már évek óta tartó statárium hírére több európai protestáns ország igyekezett közbelépni az összeesküvéssel vádolt magyarországi prédikátorok érdekében. A látványos kirakatper szálai Bécsben futottak össze, így elsősorban az ottani diplomáciai képviseletek emelték fel szavukat az erőszakosságok ellen. Különösen két nép képviselőinek lehet hálás az utókor, ha ezekre a nemrég fellelt jegyzékváltásokra gondol. Az egyik az evangélikus Svédország követe, Oxenstierna Bernét, királya megbízásából többször sürgette a magyarországi protestánsok vallásszabadságának biztosítását és az elítélt gályarabok szabadon- bocsátását. „Ezt parancsolja a hit. a lelkiismeret, a keresztyén eljárás és a humanizmus — írja. Az ítélet az ártatlan prédikátorokat kegyetlenebből sújtja, mint a legnagyobb gonosztevőket vagy apagyilkosokat”. A bécsi holland követ, Ha- mel-Bruyninx Henrik is mindent elkövetett, hogy mozgósítsa az európai közvéleményt és nyomást gyakoroljon a bécsi udvarra. Kapóra jött a protestáns országoknak a Franciaország ellen harcoló Ausztria hadihelyzetének kedprotestáns országokban olyan tervek is felmerültek, hogy hathatós ellenintézkedéseket tegyenek. Mint, ahogy Kram- prích németalföldi osztrák követ jelentéséből tudjuk, hogy a holland kormány a kisebbségben levő katolikusok vallásgyakorlata területén lett volna kész ilyen intézkedésekre. Mindez — mint látni fogjuk — végül is megoldáshoz segítette a gályarabok ügyét. Áldozatkész testvéri összefogás A zárt ajtók mögött folyó és csak részleteiben ismertté vált diplomáciai erőfeszítés mellett a szabadítás előkészítésében neves és névtelen hittestvérek összefogása és áldozatkész szolgálata is segített. Két fókusza volt az evangélikusok és reformátusok példamutató munkájának: Velence és Nápoly. Az előbbiben Zaf- fius Miklós doktor, a nürbergi származású, lelkészi oklevéllel is rendelkező velencei orvos tett meg minden tőle telhetőt a rabok kiszabadítása érdekében. Kiterjedt levelezése fennmaradt a bécsi és zürichi levéltárakban: tántoríthatatlan buzgóságot tükröz az evangélium és az igazság ügye mellett. Fáradhatatlanul munkálkodtak a hajókon személyesen is megismert rab hittestvéreik érdekében jómódú, hivő német evangélikus kereskedők, úgymint a Weltz testvérek, Lau- ber Mátyás, Schorer János vagy Gennatius Illés. Lelkűk indítására öt irányban is tevékenykedtek: élelmet juttattak a gályaraboknak, orvosilag kezeltették őket, gyűjtőívekkel igyekeztek pénzt szerezni kiváltásukra, kiterjedt levelezést folytattak érdekükben, főleg német és svájci városokkal, s végül a rabokkal is leveleket írattak szabadulásuk érdekében és azokat a hajóról haza- víve. postázták. Hans-Wilhelm Florin, a nyugatnémet Világmissziói Evangéliumi Munkaközösség főtitkára, a mozambiki kormánynak azzal a döntésével kapcsolatban, hogy az egyházak mindenféle missziói tevékenységét betiltotta, kijelentette, hogy ez az esemény azokat látszik igazolni, akik szerint az Egyházak Világtanácsa az antirasszizmus programmal az evangélium ellenségeit támogatja. Ez azonban az összefüggések félreismerése. Az antirasszizmus program éppen abból indul ki, hogy az egyházak túl keveset tettek a faji elnyomás ellen és a misz- sziói munka éppen úgy veszítette el hitelét, hogy a múltban. az istenképűség hirdetése ellenére, túlságosan kevéssé és túl későn állt a szenvedők és elnyomottak oldalára. VI. Pál pápa a jelenleg 66 éves Jan Willebrands kardinálist, a római keresztyén egység titkárság elnökét nevezte ki Utrecht érsekévé és a holland római katolikus egyház prímásává. WillebA mozambiki kormány döntése — melynek hátterében nyilvánvalóan az ottani egyház és misszió kudarca van —, közvetve igazolja, hogy az antirasszizmus program indítéka helyes. Aki nem áll az elnyomottak oldalára, az veszélyezteti a missziói munkát és nincs joga, hogy panaszkodjék. Bármennyire is sajnáljuk a mozambiki kormány döntését. mégis fel kell tennünk a kérdést: vajon nem képmutatók vagyunk a faji szempontból elnyomottak szemében, ha az antirasszizmus program bűnbánatra hívását nem vesz- szük komolyan? Mert végül is ez az antirasszizmus program szándéka: a bűnbánat jele. S ez még akkor is igaz, ha a programot bizonyos pontokon ki kell igazítani — jelentette ki Florin. rands a nyugalomba vonuló Bemard J. Alfrink kardinális utóda lesz, aki most 75 éves. Willebrands kardinális továbbra is az egység-titkárság elnöke lesz. (epd) WILLEBRANDS KARDINÁLIS HOLLANDIA ÜJ ÉRSEKE
