Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-11-14 / 46. szám

GYERMEKEKNEK A világtól visszavonuló, remete életmód keletről hamarosan Eu­rópában is elterjedt. Az európai remeteket Múmiái Benedek gyűj­tötte össze és szervezte szerzetes- renddé. Az ő nevéhez fűződik a Bencés-szerzetesrend megalapí­tása. BENEDEK gazdag nemesi csa­lád sarjaként született Nursiá- ban. Családja kívánsága szerint Rómában tanult és állami hiva­tali szolgálatra készült. A római erkölcstelen élettől visszariadva azonban tanulmányainak elvég-, zése után a hegyekbe vonult, ahol elmélkedéssel és a Biblia tanulmányozásával töltötte ide­jét. Hamarosan sok követője akadt, akik számára Motile Cas- sino hegyén kolostort épített és szerzetesrendet alapított, ő ké­szítette el rendje számára a sza­bályzatot és ő lett a Bencés-rend első apátja. A SZERZETESEK a kolosto­rokban úgy éltek, mint egy nagy család. A család feje az apát volt, akinek a szerzetesek mindenben engedelmeskedtek. Ha valamilyen fontos ügyben kellett határozni, az apát az ügyet a szerzetesek gyűlése elé terjesztette, meghall­gatta tanácsukat, de a végső dön­tést magának tartotta fenn. A szerzetesi élet legfőbb vszabálya az volt, hogy a szerzetesek egész életükkel, munkájukkal és imád­ságukkal Isten dicsőségét szolgál­ják. Ezt a legfőbb szabályt Be­nedek egy mondatban így fog­lalta össze: Imádkozzál és dol­gozzál! A szerzetesek naponként hétszer gyülekeztek össze a kolos­tor kápolnájában közös imádko­zásra. A nap többi részét mun­kával, földműveléssel, tanítással töltötték el. Ezt az életmódot csak úgy lehetett folytatni, ha a szer­zetesek teljes alázatosságot és engedelmességet fogadtak. Vagyo­nukról is le kellett mondaniuk és családot sem alapíthattak. A szer- zetesnóket, az apácákat külön ko­lostorokban gyűjtötték össze. A testi vágyakat testük sanyargatá­sával tartották kordában. Amikor Benedek érezte, hogy életereje fogytán van, a kápol­nába vitette magát. Itt magához vette az úrvacsorát és szerzetes- társai imádsága közepette halt meg 547-ben, 67 éves korában. A BENCÉS REND MINTÁJÁ­RA hamarosan több szerzetes- rend is alakult. A szerzetesek ta­nító, gyógyító, valamint a föld­művelést és a kézműipart népsze­rűsítő munkájukkal a kultúra és a civilizáció terjesztői voltak. A szerzetesi életforma mégis idegen az evangélium szellemétől, mert abból a hamis felfogásból ered, hogy bizonyos, nem mindenkire kötelező, de önként vállalt csele­kedetekkel jobbah el lehet nyer­ni Isten tetszését. Ezt a hamis felfogást a reformáció egyházai elvetették és ezért nincsenek az evangélikus és református egy­házban szerzetesek. A szerzetesi életformára is érvényes Pál apos­tol szava: „Az ember nem a tör­vény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit állal” (Gál 2, 16). Dr. Selmeczi János — HÁZASSÁG. Ifj. Rónay Zoltán és Molnár Aranka október 7-én tartották esküvőjüket a Deák téri templomban. A szer­tartást Rónay Zoltán balassagyar­mati lelkész, a vőlegény édesapja végezte. ..Minden dolgotok sze- retetben menjen végbe.” — HALÁLOZÁS. Dr. Szent- györgyi Zoltán, a budavári gyü­lekezet buzgó presbitere 82 éves korában elhunyt. A presbitérium és a gyülekezet nagy részvéttel búcsúzott tőle. — Molnár József gyémántdip­lomás mérnök 84 éves korában elhunyt. Az egykori munkácsi gyülekezetnek évtizedeken át fel­ügyelője, templomépítője volt, Fabricius ősök utóda. Molnár Já­nos egykori Deák téri lelkész déd unokája. Nagy részvét mellett bú­csúztak tőle a budavári gyüleke­zetben, amelynek több évtized óta tagja volt. „Futásomat elvé­geztem. a hitet megtartottam.” Bevezetés az Újszövetségbe Lukács evangéliuma Ez az evangélium úgy beszél Jézusról, mint a népek Megvál­tójáról, aki nemcsak a zsidók­hoz, hanem a pogányákhoz is küldetett. Az evangélium — a bevezetés és a befejezés mellett —, három főrészre tagozódik. (A bevezetés­ben — az első és a második feje­zetben az ún. gyermekség! tör­ténetet olvashatjuk, míg a har­madik fejezetben a Márkkal kö­zős anyag található: Keresztelő János fellépése, Jézus megkeresz- telletése és megkísérlése.) AZ ELSŐ FŐRÉSZ (4, 14—9, 50) Jézus galileai munkálkodását írja le. Jézus a pusztából vissza­tér Galileába és a názáreti zsina­gógában Ezsaiás 51, 1—2-t olvasva kijelenti: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára”. Ezt kö­vetően máris, azonnal gyakorol­ja könyörülő szeretetét: meggyó­gyít egy megszállottat és Péter anyósát. A magát bűnösnek valló Pétert emberhalásszá teszi. A szombatnapi kalász tépés és a sor­vadt kezű beteg meggyógyitása kapcsán támadt farizeusi táma­dásra kinyilatkoztatja, hogy neki van hatalma a bűnök megbocsá­tására. Ha ellenfelei kifogásol­ják, hogy ó bűnös vámszedokkel egy asztalhoz ül, -tudják meg: ő nem az igazakat, hanem a bűnö­söket hívja megtérésre. „Mezei prédikációjában” (6, 20—49) boldognak mondja a sze­gényeket és háromszoros jajt ki­ált a gazdagokra. Majd egymás után következnek hatalmas tet­tei (7—9. fejezetek), melyek kö­nyörülő irgalmát bizonyítják (a kapernaumi százados szolgájának meggyógyitása, a naini özvegy fiának és Jairus leányának feltá­masztása, a bűnös asszony bűnei­nek megbocsátása, az ötezer em­ber megvendégelése). A 8. feje­zetben pedig mintegy közbeiktat­va, példázatok is találhatók. A 9. fejezet csúcspontjai: Jézus kikül­di tanítványait, Péter vallástétele, a tanítvánnyá levés feltételei, a szenvedés-jövendölés és a meg­dicsőülés története. A MÁSODIK FŐRÉSZ (9, 51— 19. 27) leírja Jézus- vándorlását Samárián keresztül Jeruzsálem­As evangélium tartalma be. Ez a rész tartalmazza az un. „útleírást” (9, 51—18, 14). Jézust a samáriaik nem akarják befo­gadni, mire tanítványai ezek pusztulását kívánják, de Jézus azzal válaszol: „...az Emberfia nem azért jött, hogy az embereit éietét elveszítse, hanem*' hogy megmentse”- A hetvenkét tanít­vány kiküldése viszont éppen Samáriából történik és így ez­által jelképe lesz a pogánymisz- sziónak. Az irgalmas samaritá- nus példázatával Jézus a faji és nemzeti korlátokat nem ismerő szolgáló életet mutatja be. A 12. és a 13. fejezetek főleg Jézus beszédeit tartalmazzák, azokat, amelyeket a tanítvá­nyokhoz és a néphez intézett. A 14, 11—16, 31-ig terjedő sza­kasz nagyon fontos rész, mert itt találjuk a Lukácsra jellemző leg­több példázatot: az elveszett juh, az elveszett drahma, a tékozló fiú, a hamis sáfár, a gazdag és Lázár. Különösen is a 15. fejezet­ben elmondott példázatokban ra­gyog fel Jézus könyörülő szere- tete. — A 17, 1—18, 14-ig terjedő szakasz az igazi tanítványságról szól. A HARMADIK FŐRÉSZ (19, 28—23, 56) Jézus jeruzsálemi napjait mondja el. Ez jórészt megegyezik Márk evangéliumá­nak tudósításával: az utolsó va­csora története, Jézus ellogatása. elítéltetése, megteszi ttetése, ha­lála és temetése. A BEFEJEZŐ RÉSZBEN (24. 1—53) Lukács a nyitott sír meg­találásán túl elmondja Jézus megjelenését az emmausi tanít­ványoknak és a tizenegy tanít­ványnak. Jézus mennybemenete-i lére való utalással záródik az evangélium. Mindezt pedig olyan módon teszi az evangélista, hogy nyu­godtan mondhatjuk: Lukács evangéliuma irodalmi szempont­ból is mestermű. Sokat fárado­zott azon, hogy amit mond. iro­dalmi formában mondja, de köz­ben nagyon vigyázott arra, hogy Jézus szavaiban tárgyi változta­tásokat ne eszközöljön. Kitűnő elbeszélő, s hogy mennyire az, az éppen az utolsó fejezetből, az emmausi vándorokról szóló elbe­szél ésoől is kitűnik. Elbeszélései­nek koronája mégis — kétség­telenül —, a karácsonyi történet s ebből a választékosán megfor­mált jelenetsorból is az tűnik ki, hogy Betlehemben nemcsak az izráeli Dávid házából való ember született, hanem a világ Megváltója. D. Kalüy Zoltán nyomán: V. J. Istentiszteleti rend Budapesten, 1976. november L4-én Deák tér de. (úrv.) Harmata Béla*, de. 11. (urv.) dr. Haíenscher Károly, du. 5. Harmati Béla. du. 6. Szeretet- vendégseg; Tóth-Szüllős Mihály. Fasor de. 11. Szirmai Múltán, du. 6. dr. Muntag Andorné. Dózsa György ut 7. de. iél 9. Szirmai Zoltán. Üllői üt 24. de. léi 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi üt 57/b. de. 10. (szlovák) Cseiovszky Ferenc, de. L2. (magyar). Thaly Kálmán ü. 28. de. 11. dr. Ftedey Pál. Kőbánya de. 10. Veö- reös Imre. Vajda Peter ü. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8, Boros Karoly. Gyarmat ü. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11 Benczúr László. Váci üt 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. féil Lü. Benczúr László. Újpest de. 10. Biazy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Viragh Gyuia. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de, 11. 3Viatúz • László. Kispest de. 10. Kispest­it ekerle-telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV- telep de. 8. Schriener Vilmos. Rákos­palota kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rá­kosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karrier Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cin- kota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. dr. Kosa Pál. Rá­kosliget de. 10. Ferenczy ZoLtán. Rákoskeresztúr de. tél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil. du. 6. Madocsai Mik­lós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Vető Béla. de. 10. Vető Béla. XII. Tartsay Vilmos ú. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Monori ú. 6. de. 10. Muncz Frigyest Kelenföld de. 8. Bertcze Imre, de. U. Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. féli 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Pasolini filmje „Máté evangéliuma” A közelmúltban gyilkosság áldozatául esett híres olasz filmrendezőnek 1964- ben készített müve ámulattal tölti el a né­zőt. Hogyan sikerülhetett megoldani a merész feladatot: bemutatni Jézus életét, a m.odern embernek, teljes hűséggel az Újszövetség leghosszabb evangéliumi könyvéhez, s mégis lenyűgözően, a két és negyedórás előadásban a figyelmet ■mindvégig ébren tartva, sót fokozva?! A filmművészet ilyen csúcsteljesítményé­hez meg az a meglepetés csatlakozik, hogy a nézőt alaposan igénybe vevő, mondhat­nám kifárasztó filmre tódulnak az embe­rek, a legkülönbözőbb korosztályúak. A művészeti értéknek és a közönség igé­nyének egészen ritka, magas hőfokú ta­lálkozása ez. A nagy érdeklődésre való tekintettel a budapesti Filmmúzeum filmszínházunk november közepétől fo­kozottabban biztosít műsorában helyet a filmnek. A FILM KOCKÁINAK JELENTŐS RÉSZE NÉMA: csak látjuk a képet. Ez a filmalkotói módszer rendkívüli mér­tékben közelít a filmművészet lényegé­hez: a látvánnyal mondani el a dolgokat, s csak a legszükségesebbet szöveggel. Je­len esetben az előszót kizárólag a Máié evangéliumából vett mondatok adják a szereplők ajkára. Az olaszul beszéld film magyar feliratait a revideált Károli-for- dításból vették, mégpedig több helyen — ami nem volt rossz — simítva mai nyelvhasználatunkhoz. Kár, hogy ezt a módszert nem vitte keresztül következe­tesen á magyar szöveg összeállítója. Akár néma jelenetnek voltunk a tanúi, akár bibliai szöveg is hangzott, a legfőbb kifejezőeszköz az arc és a szem. Még nem láttam filmet, amelyben az arckifejezés és a tekintet mindent el akart és igen sokszor el is tudott mondani, mint a „Má­ié evangéliuma”-ban. Ahogyan Keresz­telő János a Jordán folyó kis öblénél ke­reszteli a hozzá jövőket, és egyszer csak észreveszi, hogy Jézus közeledik: arcá­ról, főként tekintetéről leolvasható mind­az, amit Jézus pillantása számára jelen­tett. Vagy amikor Jézus megtagadása után Péter elfut, és közben a lépcsőkről vissza-visszanézve figyeli a történendő­ket: noha lába viszi, de az arca és a sze­me teszi meg tulajdonképpen az utat az összeroskadó zokogásig. Van néhány jelenet, amelynél az ese­mény külsödlegesebb eszközök felhasz­nálását kínálta. A betlehemi gyermek­gyilkosság, vagy a nagyon élethűen meg­rendezett vonulás a Golgota felé, lökdö­sődő emberekkel, a keleti utca kavargó képével, a rendet fenntartani igyekvő ró­mai légionáriusokkal. De a film leiekbe markoló stílusa, kifejezésmódja ott érvé­nyesül igazában, ahol az arcot és a sze­met kell néznünk ellenállhatatlanul. A fiatal Mária, Jézus anyja felejthetetlen! Az idős Máriáról viszont tudjuk, hogy nem színésznő alakítja, hanem Pasolini anyja. Az a tény. hogy a filmrendező ezt a szerepet az anyjának szánta, és az any­ja vállalta, egészén személyes vonatkozást ad a megjelenítésnek: érezzük, hogy ez nem színjátszás, inkább egy mai idős anyának a belépése Jézus történetébe a hit és az érzelem szavaival. Júdás vagy a főpap arca olyannyira él, hogy izgal­masabb látvány jelenetes képnél, s szin­te feleslegesnek érezzük az áruló végé­nek a bemutatását, egy fára magát fel­akasztott férfi •fényképezését. A7. ARCOK ÉS A SZEMEK MEGREN­DiTöEN szép alakításához a FILM MÁSIK ÁLLANDÓ „FŐSZEREP­LŐJE” JÁRUL: A ZENE. Bach, Mozart, Prokofjev, Weber muzsikáját használ­ja fel a filmzene összeállítója. Bach Má- té-passiójából vett részletek nem aláfes­tést adnak, hanem Jézus életének az ér­telmezését sugalmazzák. Az Egyiptomba menekülés útján a passió zenéje kíséri: a Kereszt már akkor feltűnt Jézus útján. A feltámadást követő missziói parancs és a „Veletek vagyok minden napon” utolsó szavak elhangzásakor egy csodá­latos glória zeng szólóénekben. Hát még amikor váratlanul néger spirituálé szó­lal meg. Először a napkeleti bölcsek ér­kezésekor. Találóan, hiszen ők színes bő­rűek lehettek. (Ez egyébként is nagyszerű jelenet.) Aztán meg a keresztre feszítés­kor! „Néha úgy érzem magam, mint anyátlan gyermek, távol' az otthontol, hosszú úton ...” ÉS JÉZUS? Éles különbség húzódik a gyermekkori és a felnőtt Jézus ábrázo­lási módja között. Az elénk barna szemű csecsemőben meg az Egyiptomból haza­induló hároméves fiúban nincs semmi feltűnő. Keresztyén hívők hajlamosak amolyan csodagyermeknek képzelni a kis Jézust. Jólesik látni a filmen a ter­mészetességet, ahogyan a nevető kisfiú József karjába fut. Az inkar náció, Isten emberi testbe öltözése teológiai igaz­ságát aligha lehetne kedvesebben átélni, mint egy ilyen jelenet látásakor. Viszont a felnőtt Jézus, aki járja a szent föld kietlen útjait, mintha nem len­ne eléggé emberi? Ez csak felületes be­nyomás, mert amit benne idegennek ér­zünk. annak megvan az értelmezési jelen­tősége: ezzel a komolysággal, nem hét­köznapi emberi viselkedéssel sugallja a film a nézőnek azt, ami az evangéliumo­kon is végigvonul — Jézus személyében a rendkívülit, az istenit, a megváltó kül­detés igézetét. Ne felejtsük, hogy■ Má­ié evangéliuma is Jézus egész földi éle­tét már a feltámadott Krisztus fényénél szemléli. És ezt érzékeltél a filmrendező — talán maga sem tudta, milyen teoló­giai mélységet érint vele — azzal a kü­lönös, a megszokottól eltérő magatartás­sal, amely a filmben a beszélő, cselekvő, az utakon járó Jézust jellemzi. Mélyen érző emberségét néhány jelenet annál inkább kiemeli, hallatlanul kevés eszköz­zel: Jézus meghallia Keresztelő János halálhírét és elindul: néhány pillanat múlva egyetlen könnycseppet veszünk észre, amint a szemétől mán az arca kö­zepéig ért. Vagy a belülről feltört, egy­re fokozódó mosolyt, amely boldog ne­vetéssé válik, amikor a gyermekeket né­zi. A film rendkívül természeteseit jele­níti meg Jézus életének csodaszerű ese­ményeit, anélkül,, hogy bármit elvenne Máté evangéliuma közléséből. Az angyal, aki megjelenik a gyermeket váró Máriá­nak vagy a halott Jézust a sziklasírban kereső asszonyoknak, egyszerű fehér ru­hás, fekete hajú fiatal nő, az a típus, amely a film szereplőit jellemzi. Sem­mi dicsfény, túlvilagi sugárzás nem arad el a jeleneteken. Egyszerűen képváltozá­sok jelzik, hogy Máté evangéliumában itt csoda történt: például az öt kenyér és a két hal helyett a következő pillanat­ban tele kosarakat látunk. A megjelení­tés természetességéhez tartozik, hogy Jé­zust sehol nem veszi körül nagy ember­sereg: a hegyi beszédnél vagy a kenyér­csodánál meg a jeruzsálemi bevonulás­nál sok embert látunk, de nem tömege­ket. Ez így is volt igaz. MÁTÉ EVANGÉLIUMA MINDEN JELLEGZETES KÖZLÉSI FORM AJ,A- BÖL találunk részletet a filmben: gyó­gyítási történetet és így tovább. A példá­zatok közül én a Magvető példázatát tet­tem volna bele, de a szőlőmunkásokról szólóval viszont az evangélium szerkeze­téhez simul a film: Krisztus szenvedése és halála kapja benne a legnagyobb hangsúlyt. A szenvedéstörténet jelenet- sora döbbenetes erejű! Amikor elhagytam, a filmszínházat. Pál apostolnak az a mondata zsongott bennem, amivel a ga­lériaiakat emlékeztette: „Akiknek sze­me előtt úgy irtuk le Jézus Krisztust,, mintha közöttetek feszítették volna meg”! A FILMET A RENDEZŐ XXIII. JA­NOS PÁPA EMLÉKÉNEK AJÁNLOTTA, akiről már most kétségtelen, hogy az új­kori katolikus egyháztörténet legnagyobb tettét vitte végbe: kinyitotta a római egyház ablakait a világ és a reformáció felé. Holta után ez is egyik ajándéka: Pasolinit e film készítésére ihlette, amely­ben Máté evangéliuma, tisztán és igazán vetül a mai ember elé. Veöreös Imre A szerzetesség megszervezője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents