Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-10-31 / 44. szám
GYERMEKEKNEK Az igaz hit védelmezője Amikor Nagy Konsztantinosz császár véget vetett a keresztyének üldözésének, a keresztyénség még gyorsabban kezdett terjedni a pogányák között. Ez azonban nem kedvezett a belső egységnél7., mert sokan csak névleg lettek keresztyénné, megtartották régi pogány szokásaikat és gondolkodásukat. Ennek nyomán ped'g belső ellentétek és viták támadtak a keresztyének között. A POGÁNY GONDOLKODÁSÚ KERESZTYÉNEK szerettek volna a keresztyén hitet ésszel is elfogadhatóvá tenni. Ami pedig az ész számára nem volt érthető, azt elvetették. Ennek alapján egy Ariosz nevű alexandriai presbiter a keresztyénség legfontosabb tanítását változtatta meg. Nem tudta elfogadni, hogy az emberként megjelent Jézus Krisztus az Isten Fia, vagyis magával az Istennel egyenlő. Ezért azt tanította, hogy Jézus Krisztus csak kiváló tehetségekkel megáldott ember volt. Sokaknak tetszett ez a tanítás, más-ok viszont ragaszkodtak a Szentirás bizonyságtételéhez. A VITA ELDÖNTÉSÉRE a császár gyűlésre hívta össze az egyház valamennyi püspökét. A püspökök gyűlésére, amit zsinatnak nevezünk. 325-ben Niceaban került sor. Nicéa Konstantinápoly közelében fekvő város volt, ma Imik nevű török város van a helyén. Több mint 300 püspök, még ennél Is több diakónus és presbiter gyűlt Ö6sze. A zsinaton, amelyen maga a császár elnökölt, heves vita zajlott le a két párt között. A Szentíráson alapuló keresztyén tanítás legelszántabb védelmezője Athanázlosz, egy fiatal alexandriai diakónus volt. Elsősorban az ő érdeme, hogy a zsinat elvetette Áriosz tanítását és megszerkesztette a niceai hitvallást, amely szerint „Jézus Krisztus igaz Istenből való igaz Isten, aki nem teremtetett és az Atyával egyenlő lényegű”. MIVEL ÁRIOSZ TANÍTÁSA IGEN TETSZETŐS VOLT, Atha- náziosznak — aki később püspök lett Alexandriában — még igen sokat kellett küzdenie az Igaz tanítás győzelméért. Meggyőződéséért többször került börtönbe és száműzetésbe. Az igaz tanítás védelmére áldozott életét 373-ban fejezte be. Élete végéig hű maradt meggyőződéséhez. Egyik iratában ezt olvashatjuk: „Aki nem Jézus Krisztusra, a kősziklára épít. az megszégyenül. Az az egyház, amelynek alapja ez a kőszikla, soha meg nem szűnik”. Erre a kősziklára azonban csak úgy lehet építeni, ha a Szentírás- sal, Athanáziosszal és az egész keresztyénséggel együtt hisszük és valljuk, hogy a köztünk emberként megjelent, szolgáló Jézus Krisztus a mi Urunk és Megváltónk, aki velünk marad a világ végezetéig (Mt 28, 20). Dr. Sclmeczi János DÉL-AFRIKA: A „FEHÉREK” TOVÁBB RAGASZKODNAK ELŐJOGAIKHOZ Annak a reménye, hogy a fehérek bizonyos kezdeményezéseire el lehet kerülni Dél-Áfrikábán az erőszak továbbterjedését, szinte a semmivel egyenlő — mondotta az egyik holland napilapnak adott nyilatkozatában dr. Beyers Naudé, a johannesburgi Keresztyén Intézet igazgatója. Ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a türelmetlen néger fiatalság meg-megújuló tiltakozása városi gerillaakciókba mehet át, ami annak az egyenes következménye, hogy a fehér bőrű lakosság tovább ragaszkodik az előjogaihoz. Mindezzel'szemben ott áll a többségi őslakosságnak az az eltökélt szándéka, hogy a be nem teljesített ígéretek után, a maga kezébe vegye sorsának irányítását. „A politikai irányítást — mondotta szó szerint Naudé igazgató — a feketék vették át még akkor is, ha a politikai hatalom a fehérek kezében van. Addig, amíg az őslakosság nem lát másféle megoldást, mindig számítani lehet a sowetói események megismétlődésére. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a feketék a fehérek tudomására hozzák a maguk szándékait.” (epd) Bevezetés az Újszövetségbe Márk evangéliuma Az evangélium tartalma Az evangélium a bevezető és befejező részeken kívül három főrészre tagolódik. Az első főrész (1. 14—6, 6) Jézus galileai munkálkodását írja le. Jézus meghirdeti: ......egészen kö zel van már az Isten országa”. Betegeket gyógyít és bűnöket bocsát meg. Istenfiúi dicsőségének felragyogása ellentmondást vált ki ellenfeleiből. Vitába keveredik az írástudókkal és a farizeusokkal (2, 1—3, 6). Az ellentét annyira kiéleződik, hogy a Belzebubbal való szövetkezéssel vádolják s ezért nem nyíltan szól, hanem csak példázatokban hirdeti Isten országának titkát, ahol „magától” nő a veté6. Jézus a tőle elfordulás ellenére is, tovább gyakorolja szeretetét, szinte sűríti segítő tetteit: lecsendesíti a tengert, megszabadítja a gada- rai megszállottat, meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt és hatalmas erővel tör be a halál birodalmába. A második főrész (6. 7—10. 52) Jézus vándorlását Írja le. Názá- retben már nemcsak a gyülekezet vezetői fordulnak vele szembe, hanem a közvetlen környezete is megbotránkozik rajta. Jézus újra csak a segítő szeretet tetteivel válaszol: kiküldi tizenkét tanítványát, akik ugyanúgy gyógyítanak, mint ő. Majd meg- elégiti az ötezer embert. A fariA „Kisalföld” című lap 1976. szeptember 21-i számában a fenti címmel cikk jelent meg. Ebből idézünk. „Ezerkilencszázhetvenegy decemberében, első önálló hangversenyén figyeltek föl Sopron zenei szakemberei és az orgonamuzsika kedvelői Valtinyi Gáborra. Akkor is, mint azóta rendszeresen, a Liszt Ferenc Művelődési Központ adott a fiatal előadónak pódiumot. A múlt héten, pénteken a soproni hangversenyévadot nyitotta meg a művelődési központ Valtinyi Gábor orgonaestjével, amelyen Mészáros Tibor (ének) működött közre.” „Valtinyi Gábor újabb estjén is az orgonairodalom remekeiből válogatott: Lübeck C-dúr prelúzeusok újabb támadására (7, 1— 23) Jézus továbbra is gyakorolja szeretetét: meggyógyítja a sziro- föniciai asszony leányát, a süketnémát és megvendégel négyezer embert. Kérdésére a tanítványok neVében Péter vallást tesz - Jézus istenfiúságáról, amelyet követően először szól nyíltan haláláról és feltámadásáról. Majd elindul Jeruzsálembe és útközben beszél az általa teremtett új gyülekezet életrendjéről (10, 1—51). A harmadik főrész (11. 1—15, 47) Jézus jeruzsálemi napjait mondja el, amelynek csúcspontja a szenvedéstörténet (14. 1—15, 47): elfogatása. kihallgatása a főpap és Pilátus előtt, elítéltetése, megfeszíttetése és halála. A befejező rész (16, 1—20) az üres sír megtalálását mondja el. (A 16, 9—20-ig terjedő szakasz azonban későbbi hozzátoldás, amely a többi evangélium alapján fogalmazódott meg s amely a feltámadás utáni eseményeket foglalja össze.) Az evangélium sajátosságai Márk a pogányákból lett keresztyéneknek irta evangéliumát. Ez többek között abból tűnik ki, hogy az evangéliumában használt héber vagy arám kifejezéseket lefordítja, mert olvasói csak így értették meg. (Pl.: 3, 17, 7, dium és fúgáját, Buxtehude két korálelőjátékát, J. S. Bach C-dúr toccata, adagio és fúgáját, Mendelssohn II. szonátáját, Liszt Dante-átiratát játszotta. Ez az öt orgonamű nehéz feladatokat állított tolmácsolója elé. A regisztrálások fogyhatatlan ötletei, sokszí-- nüsege, páratlannak és kimerít- hetetlennek tűnő gazdagsága, a fenségesen hömpölygő akkordikus barokk és romantikus freskók, a nyugodt tempóvételek hiteles himnikussága, a lassú tételek plasztikus vonalvezetése őszinte, alapvető erénye Valtinyinek. Gondolunk itt a korálelőjátékok- ra, a Bach-mű toccatájára, Mendelssohn szonátájának II., III. tételére, a Liszt-darab fentebb említett jellegzetességeire .. 11.) De megmagyaráz zsidó szokásokat Í6 (pl. a kézmosás a 7, 3—4-ben) s mindezt nyilván azért teszi, mert számol azzal, hogy ezeket a pogányokból lett keresztyének nem ismerhetik. Az eVangélium úgy állítja elénk Jézust, mint Isten Fiát. Ezért az általa írt evangéliumban kiemeli Isten Fiának dicsőségét. nagyságát és hatalmát. — Az evangélium szerint maga Isten kétszer ís kinyilatkoztatja, hogy Jézus az ő Fia. Az első esetben a megkeresztelésekor hangzik: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm” (1, 11). Másik alkalommal Isten ugyanezt a tanítványok előtt nyilatkoztatja ki (9, 7). Jézus a főpap előtt maga is isten Fiának mondja magát (14, 61— 62) s a római százados is ezt vallja a kereszt alatt: „Bizony ez az ember Isten Fia volt” (15, 39). — Márk evangéliumának a homlokterében azért állnak Jézus teltei és ezen belül is gyógyítási csodál, mert ezekkei az ő isten- fiúságát akarja kiemelni s a „vitabeszédek” is azt a célt szolgálják. hogy ezt a tényt nyilvánvalóvá tegyék. Márk Isten Fiának evangéliumát aZ egész világnak szóló üzenetnek tekinti s ezért számára Jézus földi munkájából annak egyetemessége a legfontosabb vonás. (Erre ismét csak a nem zsidó származású, római százados vallomása a legpregnásabb, aki mintegy a „pogány világ” nevében mondja el szavait.) Jellemző Márk evangéliumára, hogy Jézust úgy állítja elénk, mint aki megtiltja messiási méltóságának és rangjának az emberek előtt való felfedését (1, 25 és 34; 5, 43; 7, 36). Sőt, még a tanítványoknak is hallgatást parancsol, amikor azok felismerik benne a Messiást (8, 30). Az evangélista mindezzel azt akarja kifejezésre juttatni, hogy Jézus azért adta ezeket a tilalmakat, mert a korabeli „nacionalista messiási remények” miatt, az adott esetekben félreértették volna saját és igazi messiási igényét. S innen érthető az is. hogy a főpap előtt már ő maga vallja magát messiásnak. Az evangélium gyakran kiemeli Péter apostol személyét, s hogy miért, azt a későbbiekben fogjuk látni. D. Káldy Zoltán nyomán: V. J. Évadnyitó hangverseny Sopronban EGY JÖ ÓRA TELT EL LIPCSÉTŐL, és a reggeli gyors lassítani kezd. Az állomásépület falán nagy fekete betűk hirdetik: Lutherváros-Wittenberg. így nevezik ma a Német Demokratikus Köztársaságban a reformáció ősi központját. A bevezető útvonal Luther szószéke a wittenbergi városi templomból mellett kis ligetben öreg tölgyfa áll, rajta felirat: „Dr. Luther Márton 1520. december 10-i tettére való emlékezésül”. Itt, az egykori városkapun kívül égette el Luther nyilvánosan a pápa egyházi átokkal fenyegető bulláját.. Ragyogó napsütésben zajlik a város hétköznapi forgalma, de A reformáció szülőföldjén II. felemelően érezzük a történelem igazságszolgáltatását, amit a jövendő adott az igaz, nagy ügynek. Négy és fél évszázad múlva, 1964-ben írta Congar, korunk egyik legjelentősebb katolikus hittudósa: „Katolikus részről a protestantizmusra vonatkozó kutatómunkának mindaddig nem lesz pozitív eredménye, amíg Luther merő elítélése helyett nem igyekeznek őt komolyan megérteni és történeti szempontból nem szolgáltatnak neki igazságot”. HANGULATOS. NAGY UDVAR. A középen álló, hatalmas lombozató fa alatt pádon ülve nézem az egykori ágostonrendi kolostort, Luther lakóhelyét 1508-tól haláláig. Itt küzdötte meg lelki tusait. Itt ismerte meg Jézus Krisztus vigasztaló evangéliumát. Itt magyarázta a Szentírást az egyetemi katedrán. Ez a ház 'lett családalapításának otthonává. Innen vitte győzelemre a reformáció ügyét. Az épület ma Luther-múzeum. Az egykori nagy előadóteremben a katedra (későbbi díszítményekkel) és a városi templomból idehozott fa szószék (eredeti állapotban) — Isten igéje reformátor! megszólaltatá- 6áhak kétféle, de azonos erejű helye. A tárlókban Luther iratai és más emlékek. Némelyik előtt csak megrendültén lehet állni. Az egyik kézirat V. Károly császár feljegyzéseit tartalmazza: Luthernek a wormsi birodalmi gyűlésen történt kihallgatása utáni éjszakán írta a mindenható császár. Nyers fordításban idézem a drámai szavakat: „Bizonyos, hogy tévéd ez a szerzetes az egész keresztyenséggel szemben. Ezért szilárdan eltökéltem, hogy kockára teszem ellene királyi birodalmamat, uralmamat, barátaimat, testemet és véremet, életemet és telkemet...” A világbirodalom ura érzi. hogy a szürke szerzetessel nem lesz könnyű bírókra kelnie. Mily bizonyosnak véli a régi egyház igazát, és nem ismeri feí az evangélium igazsá-i gát. A történelem fénye ráhuil a sorokra, s a betűk átváltoznak: az evangélium győzelmes erejéről tanúskodnak. NEM MESSZE VAN INNEN MELANCHTON HÁZA. A múzeum vezetőnője lelkesen magyarázza, milyen nagy mértékben támaszkodott Luther legfőbb munkatársának tudományos és ókori nyelvi segítségére. A nála jóval fiatalabb Melanchton nélkül nem tudta volna mindazt teljesíteni, amit elvégzett. Valóban, erről gyakran megfeledkezett a későbbi lutheranizmus, 6 az Ágostai Hitvallás íróját elfedi előlünk a Luther halála utáni viták előtérbe állításával. Emeleti tágas dolgozószobájában — miként előbb a „Luther-szobá- ban” — azokra a magyar diákokra gondolok, akik a reformátor és munkatársa tanítványaiként indultak haza Wittenbergből a nyomorgatott magyar földre, s lettek belőlük a XVI. század prédikátorai, a magyarul megszólaló ige hírnökei. A tárlókban kevéssé ismerős, de igen tanulságos Melanchton- idézetek között hirtelen megállít egy váratlan név. Giordano Bruno beszámolóját olvasom. Nem tudtam, hogy az itáliai szerzetes évekkel Melanchton halála után járt Wi ttenbergben. Lángoló porokkal emlékezik meg arról, hogy itt a sok országból egybegyűlt diákok igaz tudást szívnak magukba a reformáció örökségét hordozó egyetemen. A wittenbergi személyes hatások is előmozdították Giordano Brúnóban fő műveinek megírását, amelyekért az inkvizíció halálra ítélte. A su-- garak messzire érnek. A HELYSZÍNEN JÖVÖK RÁ, amit könyvekből a távolból nem lehet átélni: a városi templomban ragadta meg a reformáció új hangú és tartalmú igehirdetése a népet. Itt, a város szívében, a főtér szomszédságában prédikált Luther rendszeresen több mint harminc éven át a nép anyanyelvén, németül. A távolabbi Vártemplom a válasatófejedelem rezidenciájának része, Luther korában egyetemi templom voit. Ott latin nyelven fordult a reformátor nyilvános vitákon Németország és Európa műveltjeihez. A városi templom a reformáció „anya”-gyülekezetének egybefogója. Ebben folyt le az első evangélikus istentisztelet is, amelyen az Ür szent vacsoráját két szín alatt, kenyérrel és borral nyújtották a híveknek. Cranach- nak. a reformáció festőjének fényképekről ismert oltárképét figyelem a templom padjából. Az alsó része vonzza a tekintetemet: jobbról szószéken Luther, balról korabeli igehalleatók. és a középen. akire az igehirdető rámutat, a megfeszített -Krisztus. Ebben a templomban ragyogott fel a ni- vek előtt új fényben Krisztus halálán át az Isten egyedüli kegyelme, bűnbocsátó szeretete. A VÁRTEMPLOMHOZ ÉRKEZTÜNK, a nyári délután valóságban, és most, a reformáció ünnepén, gondolatban. A régi faajtót. amelyre Luther kiszegezte a 95 tételét és ezzel megindult feltartóztathatatlan útjára a reformáció, két és fél évszázaddal később háború tüze porrá égette. A múlt században bronzból öntötték a mai ajtót, rajta a tételek szövegével. A kapuzat késő gótikus kőkerete eredeti. Itt voit a Luther idejében épült templom főbejárata. A templom hajójában Luther és Melanchton sírja fogad. Lutheré a szószék aiatt. Élő virágok vannak rajta és mellette. Csendben nézem, és eszembe jut a Luther-ház múzeumában délelőtt látott könyv nyitott lapja. A Melanchton tulajdonát képező könyvbe Luthert lerajzolta egyik tanítványa. A rajz körül az üres helyre jegyezte be Melanchton latinul Luther halálának hírét. A beírást három nagyobb betűvel írt szó zárja: Et mortuus vivit. Noha meghalt, él! Amit a reformátor legközelebbi munkatársa a személyes veszteségen tul- emelkedve. a tudós tömörségével és a látnok meggyőződésével vetett papírra, az egyháztörténelem igazolta. S mi is vallhatjuk, Istennek hálát adva: Luther öröksége ma is él az egyházunkban, személyes hitünkben, sőt átszakítva felekezeti korlátokat, az egész keresztyénségben! Veöreös Imre
