Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-10-03 / 40. szám

äU vasárnap igéje Torzító tükörben Mt 6,1—6 Szokatlan müsorsorozatot láthattak nemrégen a televízió nézői: fiatal rendezők versenyét, komoly zenei műsorok rendezésében. A ■produkciók között volt olyan, amelyben hiába hangzott gyönyörű muzsika, a trükkös, modemkedő rendezés magamutogató képei el­vonták a figyelmet a zenéről s így a lényeg homályban maradt. Eh­hez hasonló gondolat bontakozik ki igénkben is. JÉZUS KÉT GYÖNYÖRŰ DOLOGRÖL, AZ ADNI TUDÁSRÓL ÉS AZ IMÁDKOZÁSRÓL BESZÉL. Mindnyájan tapasztaltuk már, hogy adni, örömet szerezni, jót cselekedni nagyszerű érzés. A vallá­sos ember azt is tapasztalja, hogy életének legöszintébb és legben- söségesebb pillanatai azok, amikor feltárhatja a szívét Isten előtt az imádságban. Akkoriban is, manapság is sok az önző ember, aki még­sem szeret adni, inkább kapni, magának gyűjteni, önző módon élni. Irnátlan keresztyének is vannak, akik már elfelejtettek (vagy soha meg sem tanultak!) őszintén imádkozni, legfeljebb, ha szükségük van valamire. Miért bántja hát Jézus azokat, akik akarnák adakozni, jót cselekedni és fennszóval imádkozni? Nem kellene inkább példaként állítania ezeket mások elé? Jézus azonban jól látja, hogy az idézett példákban éppen a lényeg sikkad el. Mint az „elvarázsolt kastély” torzító tükreiben megválto­zik az ember arca és alakja, hosszúvá vagy tömzsivé, fordítottá vagy nevetségesen aránytalanná torzul, úgy ezeknek az embereknek az életében nevetségessé torzul a jócselekedet, színpadias hazugsággá az Istenhez forduló imádság. Ilyen formában viszont értelmetlenné válik mindkét isteni ajándék és lehetőség. „KÉTSZER AD, AKI GYORSAN AD” — TARTJA A KÖZMON­DÁS és sok példát hozhatunk fel ennek igazolására: katasztrófák, háborúk nyomán, életet fenyegető veszedelmek, betegségek, éhség eseteiben. A' mi korunkban azonban néhány kivételtől eltekintve a hangsúly inkább így változott: kétszer ad, aki jól ad. A szülő, aki nem oktalan majomszeretetet ad gyermekének, elhalmozva öt min­den elképzelhető javakkal. A dolgozó aki nemcsak ígéretekkel és vállalásokkal, hanem az egyszerűen, de jól elvégzett munkával tű­nik ki. Azok az országok nem nagy hangon világgá kürtőit segélyek­kel és alamizsnákkal igyekeznek segíteni a fejlődésben messze el­maradott és éhséggel, gazdasági kilátástálansággal, társadalmi igaz­ságtalanságokkal küzdő népeken, hanem jól adott adományok­kal: társadalmi igazsághoz, önálló gazdasági élet alapjaihoz nyúj­tott segítséggel. Végül, de nem utolsósorban egyháztagjaink, akik nem elégszenek meg azzal, hogy kifizetik az egyházi hozzájárulást és ezzel befejezték egyház iránti kötelezettségeiket, hanem akik szí­vükkel, lelki igényeikkel, közösen hordozott felelősséggel élnek gyü­lekezeteinkben. Igaza van Jézusnak: Isten arra az adományra ad áldást, amit jól ad az ember, szívből, okosan és tapintatosan. SAJNOS MA IS SZÉP SZÁMMAL ÉLNEK OLYANOK, AKIK AZ IMÁDSÁGOT IS CSAK EGY ESZKÖZNEK TEKINTIK, amelyben az élet egyébb területein is megszokott módon tárják fel igényeiket, vagy érdemeiket. Akik vallásosságukra vonatkozó kérdésre ennyit mondanak: esténként és bajban mindig imádkozunk! — Az imád­ság igazi értéke azonban éppen az, hogy az ember legbensőbb érzé­seit, gondolatait oszthatja meg azzal az Istennel, aki válaszol is erre, igéjével, á bvnbocsánat evangéliumával, a Szent Lélek vezetésének biztató jeleivel. Így lesz erőforrássá, a keresztyén élet igazi műhelyé­vé az imádság. Ehhez képest a nagyhangú imádkozás, az önmagára összpontosító „jajistenemezés” — torz visszaélés. Jézus azért mutatott rá a torzító tükrökben látható képekre, hogy hallgatói jól éljenek ajándékaival. Szirmai Zoltán IMÁDKOZZUNK! Bűnöket megbocsátó Jézus Krisztus! Fedezd el irgalmaddal sok­féle képniutatásunkat, külsőségekre figyelő önzésünket. Segíts, hogy miközben külső emberünkkel naponta megvívjuk harcunkat mun­kánkban, családi és közösségi életünkben, másokért hordozott fele­lősségünkben, aközben megerősödjünk naponta a belső emberünkben is cs a Te útmutatásod és példád alapján tiszta szívvel élhessünk a jó cselekvésének és az imádságnak drága ajándékaival. Hallgass meg, kérünk. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1976. október 3-án Deák tér de. 9 .(úrv.) Harmati Béla, de. 1.L (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) szirmai Zoltán, du. 6. dr. Mun- tag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31— 33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) ifj. Hafenscher Károly (teol.-szuppl.). Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rá­kosfalva de. 8. Boros Károly. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. D. Káldy Zoltán, du. 4. Az új orgona bemutatá­sa. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MÄV Telep de. 8. Schreiner Vil­mos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákospalota Kis- templom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de .fél 11. dr. Kar­tier Ágoston. Sashalom de. 9. dr, Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rá­kosiidét de. 10. dr. Kosa Pál. Rákoske­resztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gáncs Pé­ter. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Gáncs Péter. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. d,e. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. dr. Lehet László. Kelenföld de. 8. Mis­sura Tibor. de. fél 10. (úrv.> Missura Tibor. de. 11. Bencze Imre. du. 8. Mis­sura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Buda­fok de. 11. Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Cse­pel de. fél u. Mezősi György. — NYUGATINÁL, másfélszobás, 52 nm-es, régi bérű, utcai, gázfűtéses, III. em. hívóliftes, újonnan tataro­zott, tanácsi társbérletemet — műsza­ki megosztása engedélyezve — kom­fortosra sürgősen elcserélném Vác— Nagymaros vonalán, Esztergomban. Nagy-Budapesten. 1399 Budapest, 62. Pf. 669. — FIATAL házaspár óvodáskorú gyermekével lakásért eltartási szer­ződést kötne. ,Justitia 76” jeligére a kiadóhivatalba. —FIATAL no magas jövedelemmel lakásért eltartási szerződést kötne. Telefon: 144-623 délután 2—8-ig. ZENÉS ÁHÍTAT lesz október 3-án, vasárnap délután 3 órakor a bakonycser- nyei templomban. Gárdonyi: Mondjatok dicséretet! Kodály: Magyar mise, Ádventi ének Beharka Pál: A keresztfánál Á zörgető Jézus Josquin des Pres: Hálaének Vivaldi: H-moll concerto J. S. Bach és Händel: Basszus áriák Közreműködik: Milán Zoltán- né (cselló), Mezőfi Tibor (ének), a gyülekezet énekkara, Sztru- hár András (orgona). Vezényel: Nagy Dániel Offertorium az orgona javára „Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az Evangélium által világosságra hozta az el- múlhatatlan életet” (2. Tim. 1, 10). VASÁRNAP. — „Egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mert mindnyájan az egy kenyérből ré­szesedünk” (1. Kor. 10, 17 — 1. Móz. 45. 24 — Lk. 7, 11—16 — Zsolt. 147). Krisztusban nyilván­valóvá lett Isten közösségterem­tő akarata. Általában tudjuk, hogy Isten szerető Atyánk, em­bertársunk pedig testvérünk. Mindnyájan mennyei Atyánk te­remtő és bűnbocsátó szereteté- ből élünk, ezért Krisztus köve­tésében embertársainkkal is a megbocsátás és békesség útján kell járnunk. Krisztussal való közösségünk embertársaink iránt tesz nyitottá és értük ébreszt fe­lelősségre. HÉTFŐ. — „Magasztalom ne­vedet kegyelmedért és igazságo­dért” (Zsolt. 138, 2 — 1. Pt. 3, 14 — 2. Sám. 12, 15—24 — Jer. 39, 15—40, 6). Krisztusban nyil­vánvalóvá lett Isten igazsága. Az is, hogy kicsoda valóban Isten, mi az, amit róla valóban vall­hatunk. Az is, hogy mi az a mérték, ami szerint igaznak vagy engedetlennek ítéli életünket. Az, amit értünk cselekedett, hogy bűneink miatt el ne vesszünk, hanem a tőle kapott igazság, bűnbocsánat örömével éljünk és szolgáljunk. Isten igazságát hi­tünk foghatja fel. KEDD. — „Odajöttek a zsi­nagógái elöljáró házától ezzel az üzénettel: Leányod meghalt. Mit fárasztod tovább a Mestert? Jé­zus pedig így szólt az elöljáró­nak: Ne félj, csak higgy!” (Mk. 5, 35—36 — Zsolt. 27, 14 — Zsid. 12, 4—11 — Jer. 40. 7—16). Krisz­tusban nyilvánvalóvá lett, hogy hatalma van a halál felett. Em­ber kiolthatja, de fel nem tá­maszthatja embertársa életét. Krisztus halált legyőző feltáma­dása ébreszthet bennünk síron túllátó reménységet. Halottakat feltámasztó csodái is életet adó és megtartó szeretetének jelei. Bízzunk benne! SZERDA. — „Ügy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sá­fárait. Egyébiránt a sáfároktól azt kívánják meg, hogy mind­egyik hűnek találtassék” (1. Kor. 4, 1—2 — Józs. 24, 17—18 — Jób. 2. 1—10 — Jer. 41, 1—18). Krisz­tusban nyilvánvalóvá lett Isten szolgálatra hívó akarata. A sá­fár felelős a rábízottakért. fe­lelőssége nem az uralkodásban, hanem a féltő, segítő, szolgáló szeretetben ölthet testet. A mi Isten iránti engedelmességünket, hálánkat és hűségünket is a szol­gáló életforma mutatja. CSÜTÖRTÖK. — „Mentsd meg én Istenem a te szolgádat, aki bízik benned” (Zsolt. 86, 2 — Jk. 1, 6—7 — Mk. 6, 14—29 — Jer. 42, 1—22). Krisztusban nyilván­valóvá lett, hogy Isten szerete- tében bízó hitünk nem hiába­való, Benne a bűnbocsánat, fel­támadás, üdvösség ajándékát kaptuk. Az őszinte hit nem ke­resi másban Isten előtti igazsá­gát. Örömmel fogadja a Krisz­tusban kapott ajándékot, bízik ígéretében. Háláját az emberek felé nyitott magatartásban, Isten szeretetének eszközeként éli. PÉNTEK. — „Engedelmesked­hetek pedig minden emberi rend­nek az Űrért” (1. Pt. 2, 13 — Ézs. 26, 13 — Ézs. 49, 14—21 — Jer. 43, 1—7). Krisztusban nyil­vánvaló lett, hogy Isten nem emeli ki a benne bízókat a vi­lágból. Ezért osztoznak annak gondjaiban, terheiben, és viselik a felelősséget is annak rendjéért és jobbításáért. Istenhez kötött­ségük embertársaikhoz való vi­szonyukban, munkayégzésükben, szavukon látszódhat meg. SZOMBAT. — „Amint az Ayta szeretett engem, én is úgy sze­retlek titeket, maradjatok meg ebben az én szere tetem bon” (Jn. 15, D — Hős. 6, 4 — Jel. 2, 8— 11 — Jer. 44, 1—;14). Krisztus­ban nyilvánvalóvá lett Isten sze- retete. Akit szeretett Isten, azt adta értünk. „Egyszülöttjét” szol­gáltatta ki az emberi gonoszság­nak. Ö pedig életét adta a vi­lágért, Megváltónk lett. A sze­retet erejét az áldozatvállalás mutatja. Krisztus áldozatának erejével köt minket magához, hogy mi is tudjunk áldozatot ho­zó szeretettel szeretni. Magyar László EVANGÉLIKUS ELET A Maevarországi Evansélikus Egyház Saitóosztályának laDia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért telei: Mezősi Gvörey Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VTH. Puskin u. 12 Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTII Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Arusítia a Maevar Posta Index: 25211 © 76.2571 Atheraeum Nyomda Budaoesé Rotációs maaasnvomás Fel el ős **vezetö: Soproni Béla vezérigazgató — Szentháromság után a 16. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Ef 3, 13—21; az ige­hirdetés alapigéje: Mt 6, 1—6. — BUDAVÁR. A presbitérium őszi első ülésén visszatekintettek a nyári időszak egyházi esemé­nyeire s megtárgyalták az elkez­dődött munkaév gyülekezeti programját. Az ülésen felolvas­ták és örömmel értékelték Kris­tóf Attila „Szolgálat” című vezér­cikkét a Magyar Nemzetből, amely az egyházak lelkészeinek közéleti és társadalmi tevékeny­ségéről szól. — KELENFÖLD. Október 2-án, szombaton délután '/26 órakor sze- retetvendégség lesz a gyüleke­zetben, amelyen megemlékeznek Assisi Ferencről, halála hétszáz­éves évfordulója alkalmából. — DUNAEGYHÁZA. A gyüle­kezet munkaév kezdő istentiszte­letén szeptember 12-én délután szolgált Keveházi László pilisi lelkész, valamint a pilisi gyüle­kezet énekkara Csilló Mihály karnagy vezetésével. Az istentisz­telet után megterített asztalok mellett a gyülekezeti teremben testvéri légkörben volt együtt a két gyülekezet vezetősége, ének­kara. Libanonban tovább folynak a harcok... az áldozatok száma meghaladja a .. .-et... Kínában további földmozgást várnak, a hatóságok kiürítették ... város lakosságát, az emberek a szabad­ban, sátorban laknak... o tűz­szünet ellenére ropognak a fegy­verek . • .az újabb bombamerény­letnek több áldozata van. Ilyen híreket röpített világgá azon a reggelen a rádió. Nem nevezhető örömnek egy nyugodtan átaludt éjszaka után ilyen hírekre ébredni. Nem le­het nem gondolni azokra, akik az áldozatok között vannak, azok­ra, akik romba dőlt otthonukat siratják, akik nem tudják, mit hoz a következő perc, mikor moz­dul meg újra a föld, mikor rob­ban mellettük egy újabb bom­ba, akik már a háború örökös jelenléte miatt azt sem tudják talán, milyen volt a béke. Nem lehet nem gondolni rá­juk. Nem lehet behunyt szem­mel járni a világban, nem le­het mindig és csak önzőén a sa­ját dolgainkkal foglalatoskodni, nem lehet süketen, érzéketlenül járni, fejünket a homokba dug­ni azzal, hogy nem az én asz­talom, nem az én családom, nem az én hazám, messze van tő­lem. Valami ilyesmi járt az eszem­be, amikor lefutottam reggel a piacra, hogy névnapi virágcsok­rot vegyek. Mert egy ilyen kis virágcsokor is, amely a másikra gondolás bizonyítékát hivatott hírül vinni, hozzájárul ahhoz, hogy békében, egymás iránti fi­gyelemben, szeretetben éljünk. A kora reggeli órákban álta­lában csak a törzsvirágosok se­rénykednek standjaiknál. Gyor­san elmentem előttük és a piac végén egy kis vidéki asszony előtt megálltam. Kosarában tá­tika, margaréta, sarkantyús vi­rág, nyilván kicsi kertjének félt­ve őrzött, gondozott virágai és egy mezei csokor, amelyért jó né­hányszor le kellett hajolnia, amíg összeállt. Amikor a virágok ára iránt kérdezősködtem, meglepett az az olcsó ár, amit az asszony mon­dott. — Nem ismeri a virágárakat — gondoltam. — Nem adom drágán, mint mások — magyarázta — pedig nagy volt a szárazság, a kisker­tem kiégett. — Igen, ezen a nyáron Külö­nösen nagy volt. — Tudja miért van ez? . Mert az emberek nem szeretik egy­mást. Mindig csak az a vesze­kedés, irigykedés, kapzsiság, pénzhajszolás. — Így igaz — mondom —, de ettől még nyílhat, szépülhet a virág. — Ne higgye azt. A természet Isten birodalma és az ember is az ö teremtménye. Mind a ket­tőt szeretni kell. De az Isten nem gondol ránk, mert a szívünkben nincsen békesség. — Nem mondom, ránk férne egymás jobb megértése. — Nézze, amott is hogy ve­szekednek! — mutat a szemközti standra, ahol egy dühös asszony lesepri a másik eladó teli ko­sarát. — Én nem akarok meg­gazdagodni — folytatja. — Teg­napelőtt is itten voltam, jött egy kereskedő és elvitte minden vi­rágomat, egyszerre. — Mert áron alul adta. — Nem sajnáltam tőle. Adom én szívesen, csak békesség le­gyen. Mert béke nélkül nem él­het az ember és akiben hajlan­dóság van a jóra, az tanítsa meg rá a többieket is. Így mondja 1 krisztusi példa. — Igen, így van ez évezredek óta. — Öröktűi fogva — javít ki. Nézem ezt a kicsi fejkendős asszonyt ott a piac végén az utol­só helyen, ahogy áron alul ad­ja kertjének kedves virágait. Az emberek mosolyognak rajta, el­kapkodják kosarából az árut ol­csó pénzért és azt hiszik, becsap­ták. Rohannak el, nehogy vissza­hívja őket. Ö meg csak néz és derűs nyu­galommal magyarázza nekem, hogy béke nélkül nincs élet, hogy így van ez öröktűi fogva. — Na, ezt a mezei csokrot ma­gának adom — mondja — lá­tom, megvan magában a hajlan­dóság a jóra. — És odanyújtja azt a mezei csokrot, amelyért oly sokszor le kellett hajolnia. Legszívesebben megsimítanám naiv tisztaságában ezt a kis bölcs asszonyt, aki a kevésből is adni tud annak is, aki becsapja, és annak is, aki csodálja. Ha most megállna a harcoló országok közötti senkiföldjén ke­zében virágkosárral, f szivében igaz hajlandósággal a jóra, hogy megmutassa az egyetlen biztos és járható utat a békéhez, vajon lenne-e, aki letenné lábai elé a fegyverét, vagy golyót repítene Isten békéjét hordozó szivébe? Gyarmathy Irén Öröktűi fogva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents