Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-08-29 / 35. szám

Gyermekeknek Az első vértanú Mindig nagyon csodáltam azo­kat, akik egy ügyért oda tudják áldozni az életüket, képesek a halált is vállalni. Ilyen vértanú volt István is, mégpedig az első, aki Jézus Krisztusért ment a ha­laiba. Hogy nagy hős volt? Nem, hi­szem, hogy annak született volna, vagy hogy azzá szeretett volna válni. Egyszerű diakónus, azaz „szolgáló” volt, aki azonban nemcsak kétkezi szolgálatával, hanem szóval, hirdetett igével is bizonyságot tett élő Uráról, Jézus Krisztusról. Persze az ilyen bi­zonyságtétel nemcsak az Isten szeretetéről szóló örömhírt tar­talmazza, hanem leleplezi bű­neinket is, és megmutatja, hogy tulajdonkeppen miért is szoru­lunk rá Isten bűnbocsátó kegyel­mére. S ezt a leleplezést bizony sokan nagyon nehezen viselték el. Nem mertek szembenézni sa­ját bűneikkel, ami bizony, igen fájó volt, hogy „a próféták közül melyiket nem üldözték a ti atyái­tok? Meg is ölték azokat, akik előre hirdették az Igaznak (itt Jézusra utalt) eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosai­vá lettetek ti, akik angyalok köz­vetítésével kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg.” S ez­zel betelt a pohár. Megcáfolni nem tudták István bátor és igaz ..vád­iratát”. Azt az utat választották, ami mindig a gyengeség, a gyá­vaság jele — erőszakhoz folya­modtak, brutálisan elnémították Istvánt. Istenkáromlással vádol­va Isten hű szolgáját a kor véres szokása szerint, kihurcolták a vá­rostalon kívülre, hogy ott halai­ra kövezzék. De István bizonyságtételét még ezzel az embertelenül kegyetlen ítélettel sem tudták azonnal el­némítani. Ö tovább prédikált nemcsak életével, hanem halálá­val is. István valóban Mesteréhez méltóan halt meg. Már hullottak rá az éles, gyilkos kövek, amikor így tudott felkiáltani: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! Űr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Ismerős szavak ezek a nagypén­teki keresztről... S Mestere minden bizonnyal valóban magához vette hűséges szolgáját, hiszen ő maga ígérte meg tanítványainak: „Aki tehát vallást tesz rólam ' az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt...” De ugyanakkor arra is figyelmezte­tett, hogy „aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám eiőtt.” Mind az ígéret, mind pedig a figyelmeztetés nekünk is szól. István volt a bizonyságtevők so­rában. Mi is lehetünk ennek a 2000 éves szakadatlan ember­láncolatnak egy-egy új láncsze­me. A mi életünket nem fenye­geti veszély a hitünk miatt, min­ket senki sem akar megkövezni Krisztus miatt. Nekünk ma nem meghalni, hanem élni kell, lehet szabad Öérette. S ez sem kisebb és kevésbé nagyszerű küldetés! Gáncs Péter Peskó György Finnországban hangversenyezett Tíznapos hangversenyúton járt Finnországban Peskó György orgonaművészünk, a Filharmó­nia szervezésében, finnországi orgonisták meghívása alapján. Egyházunkból ő az első orgona­művész, aki ilyen módon hang­versenyezett északi testvéreink­nél. Jyväskylä, Rauma, Pori, Tur­ku, Tampere voltak állomásai. Ezek között Jyväskylä és Tam­pere jelentős finn zenei közpon­tok. Raumában is kiemelkedő ze­nei élet folyik. Turkuban és Tam­perében a hatalmas dómtemplo­mok orgonáján adta hangverse­nyeit. Raumában pedig a gyö­nyörű középkori templom barokk orgonáján játszott. Nagy sikerű koncertjein Bach-, Mendelssohn-, Liszt-, Kodály-, hidas-, Koíoss-műveket adott elő. s a finn napisajtó és szak­kritika egyaránt kiemelkedő di­csérettel irt róla. Ismertették ed­digi zenei pályafutását és mai ze­nei tevékenységét. Olyan finn szakemberek méltatták művé­szetét, akik Magyarországon is hallgatták koncertjeit. Csodálat­tal írtak a művek átéléséről: a mű, a hangszer s az előadómű­vész lenyűgözően forrtak össze az előadásokon. Technikai vir­tuozitását és a hangszínék mes­teri beállítását egyaránt kiemel­ték. Különösen is rámutattak arra, hogy Jyväskyläben egy régi rendszerű, pneumatikus orgonán szólaltatta meg Bach Esz-dúr prelúdiumát és fúgáját, amit Guy Bővet után nem mert itt senki megkísérelni. Peskó „pillanatok alatt eggyé vált a hangszerrel”. Hidas Toccatájával pedig „bemu­tatta, hogy ezen az orgonán is le­het valóban virtuóz műveket ját­szani” — ahogyan a finn napi­sajtó írt ezekről a koncertekről. Raumai hangversenyén a ..muzi­kális átélést, a művész kápráza­tos technikáját, a hangszínek ki­választását” emelték ki. Mi is örülünk Peskó György újabb sikerének. K. E. A Bevezetés az Újszövetségbe Az evangéliumok megbízhatósága A négy evangélium minden bi­zonnyal megbízhatóan közli Jé­zus Krisztus igehirdetését, életé­nek, halálának és feltámadásá­nak eseményeit. Az evangéliumokat olyan em­berek írták, akik mint apostolok szem- és fültanúi voltak Jézus­nak, vagy mint apostoli taníti'á- nyok a szem- és fültanúk köz­vetlen szóbeli vagy írásbeli köz­lésére támaszkodtak. Ennek kö­vetkeztében mind a négy evan­gélium a mindenkori történetírás legbiztosabb forrásainak, a szem- és fültariúknak tanúskodásain nyugszik. • AZ EVANGÉLIUMOK MEG­BÍZHATÓSÁGA MELLETT SZÓL MÉG SOK MAS TÉNY IS. Jézus beszédeinek 'elhangzása, tetteinek végrehajtása és mind­ennek a kezünkben levő evangé­liumokban való leírása között alig harminc esztendő telt el. Az akkori emberek, akik hozzá vol­tak szokva ahhoz, hogy az ese­ményeket emlékezet útján adják tovább, könnyen megőrizhették Jézus életének eseményeit es be­szédeit, mely beszédek tele vol­tak képekkel és hasonlatokkal. Egyébként is egyes részleteket, mint például Jézus „igéit”, pél­dázatait, szenvedését és halálát stb., már a mostani evangéliu­mok keletkezése előtt is leírták. Erről tanúskodik Lukács is evan­géliumának előszavában. Az „evangéliumszerű írások” lerögzítése korában minden két­séget kizáróan és az evangéliu­mok keletkezése idejében pedig jórészt éltek még az apostolok és Jézus testvérei. Bár Jézus testvé­rei Jézus életében nem lettek ta­nítványaivá, de a mennybeme­netel után, anyjukkal, Máriával „egy szívvel és egy lélekkel ki­tartóan vettek részt az imádko­zásban” (ApCsel 1, 14). AZ APOSTOLOK ÉS JÉZUS TESTVÉREI NAGY FELELŐS­SÉGTUDATTAL ÉS IGAZSÁG­SZERETETTEL őrizték a Jézus Krisztusra vonatkozó hagyomá­nyok tisztaságát és valódiságát. Ezért a Szentirásban megtalál­ható evangéliumokba legendák, ellenőrizhetetlen „szóbeszedek”, valamiféle mesék nem kerülhet­tek bele. (Az apokrif evangéliu­mokat éppen ilyen okok miatt nem fogadták el hiteleseknek.) — Legendák csúszhattak volna bele az evangéliumokba, ha a le­írt események szem- és fültanűi- val mér nem lett volna semmi összeköttetés, és így lehetőség nyílt volna az ellenőrizhetetlen hírek írásba foglalására, terjesz- tesere. De még arra is kell gon­dolnunk, hogy azok között is volt még sok szem- és íültanú, akik az evangéliumokat olvasták, és így nemcsak az apostolok, hanem a gyülekezetek is ellenőrizhették a történtek valódiságát. Arról sem lehetett szó, hogy az úgynevezett pogány népek iste­neiről — Jézus élettörténetében, cselekedeteiben tovább hullám­zó — mítoszok kerültek volpa az evangéliumokba. Az ősegyház, az evangélistákkal együtt nagyon jól tudta, hogy a mítoszokban szereplő isteneknek semmi köze nincs sem Istenhez, sem pedig Jézushoz. Ugyanígy nem lehet szó arról, hogy az abban a korban nagyon elterjedt különböző misztérium- vallásokban (melyek közül a Mitrász-kultusz, a „katonák val­lása” volt a legnépszerűbb, s a legelterjedtebb) szereplő, „a meg­haló és feltámadó istenségről” szóló mítoszokat átvitték volna Jézus személyére, és így az evan­géliumok híradása Jézus halálá­ról. és feltámadásáról ezekből a mítoszokból eredt volna. (Jézus feltámadását különben senki — még a közvetlen tanítványai sem — nem „várta”, senki nem re­mélte.) Tudnunk kell azt is, hogy ezek a „meghaló és feltámadó istenségek” nem voltak történeti alakok, hanem azok a természet mindig visszatérő változásait szimbolizálják. Márpedig Jézus történetében semmi nyoma sincs a természeti világ ilyesfajta, min­dig vissza-visszatérő körforgásá­nak. De hogyan is eredhetne Jé­zus haláláról és feltámadásáról szóló híradás ezekből a vallások­ból, amikor éppen ezek a vallá­sok (legfőképpen a Mitrász-kul­tusz) voltak az első keresztyén gvülekezetek legnagyobb ellen­lábasai. Mindezekkel szemben: az evangéliumok arról adnak hírt. hogy Jézus Krisztus. Isten Fia. valóságos történeti személy volt. hogy — használva a réai ki- felezést — belépett a történelem­be. Dr. Káldy Zoltán nyomán: V. J. A Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Titkársága ülése Ausztriában A Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Titkársága 1976. jú­nius 9—13-ig a Bécs melletti Hadersdorfban az ún. Schweizer Hausban ülésezett. A megnyitó áhítatot Gyenge Imre, az Ausztriai Helvét Hitvallá­sú Evangéliumi Egyház országos szuperintendense tartotta. Főtitkári jelentésében dr. Tóth Károly elemezte a nemzetközi helyzetet és felhívta a figyelmet az utóbbi idők legfontosabb ese­ményeire. Ebben az összefüggés­ben szólt az enyhülés folyamatá­ról a Helsinki Konferenciáról. Bi­zonyos erők minden erővel meg­kísérlik, hogy az enyhülés poli­tikájának valamilyen alternatí­váját dolgozzák ki, holott ez a politika együttes erőfeszítések gyümölcse s a világ problémái­nak megoldására irányuló szük­ségszerű együttműködésben, va­lamint a népek békevágyában gyökerezik. Szólt a főtitkár arról is, hogy világszinten komoly BESTE PÜSPÖK 75 ÉVES D. dr. N. Beste, a mecklenburgi (NDK) evangélikus tartományi egynáz korábbi püspöke június 30-án töltötte be 75. életévét. Az 1971 óta Schwerinben nyugállo­mányban élő püspök első vezető­püspöke volt annak a szervezet­nek (VELK), amely 1969-ben akadályok állnak még a leszere­lés útjában, különösen a libano­ni polgárháború, amely az arab- izraeli konfliktus része, valamint az a nyílt katonai és gazdasági támogatás, amelyet egyes nyu­gat-európai államok nyújtanák a déDafrikai rezsimnek. A főtitkár jelentését követő vi­tában az enyhülési folyamatról, a társadalmi igazságosságra és a fejlődésre irányuló erőfeszítések­ről, valamint a harmadik világ gondjairól volt szó. A Nemzetközi Titkárság tagjai értékelték a mozgalom tevékeny­ségét a KBK Munkabizottságá­nak az amerikai New Windsor- ban tartott ülése óta s megvitat­ták és jóváhagyták az 1976 vé­géig kidolgozott munkatervet. Június 12-én pódiumvitát ren­deztek, melynek középpontjában a keresztyének és egyházak elkö­telezettségének kérdései álltak a társadalmi és békemunkában. először vonta szorosabb kapcso­latba az NDK területén ■' élő lutheri hitvallási alapon álló egy­házakat. A múlt évben Berlinben megjelent könyve fontos adatokat tárt fel a német hitvalló egyház küzdelméről 1933—45. között. Tornyok, minaretek, pagodák... Buddhizmus és Távol-Kelet FENN, ABBAN A HEGYI OR­SZÁGBAN, amelyet nem is olyan régen annektált Kína, Tibetben a buddhizmus egészen különös változatával találkozhat az uta­zó. Tibet buddhista ország, de Gótáma megfordulna sírjában, ha tudomást szerezne arról, hová torzították emberszeretetének és szelíd tanításának gyakorlatát. A trónon a Dalai Láma, az élő Buddha ült. Lhasszában hatal­mas templom van, tele papokkal, apátokai, lámákkal. Az oltár fö­lött óriási bálványkép áll: „Go- táma Buddha”. Szertartások — hasonlóan a római egyház szer­tartásaihoz — csengőszóval, töm­jénfüsttel. térd- és főhajtással jellemzik az istentiszteletet. Szerte az országban feltűnő játékszereket lehet találni. Szél- és vízhajtotta kerekeket, kézben apró pergettyűket forgatnak, me­lyekre rövid imádságok vannak felírva. Valahányszor fordulnak a kerekek, annyi imádság tudatik be. Selyemzászlókat lobogtat a szél. amelyek lebbenésével szám­lálják az imádságokat. De Budd­ha nem tanított istenről! Kihez imádkoznak akkor? Szegény kolduskirályfi! Meg­világosodása után másutt, mint kunyhóban sohasem lakott, pa­pokat nem szentelt, ceremóniá­kat nem ismert, isten-uralkodó­kat sem avatott, még csak istent sem hirdetett. Sőt! Életében összeütközésbe került a brahminok, a hindu pap­ság kasztjával. Buddha kasztnél­küliséget vallott. És itt meg kell emlékeznünk a Kr. e. 3. század­ban élt uralkodóról, Ásókéról, akinek nevét még ma is tisztelet­tel emlegetik a Volgától Japánig, Kínától, Tibeten keresztül Indiá­ig, ahol buddhisták élnek. Asóka mintegy három évtizeden at ural­kodott. s a szubkontinensen dia­dalra vitte Gótáma vallását. Ve­reséget szenvedtek a brahminok, eltűnt a kasztrendszer, béke és szeretet honolt birodalmában. Ez a térítés vérontás nélkül ment végbe, uralkodása az ókori In­dia fénykora volt. Mint a szent lótusz, hamar el- virágzott azonban Asóka uralma is. S a buddhizmus csupán Cey­lonban tudott tartósan meggyö­kerezni. Viszont idegen orszá­gokban tárt karokkal fogadták a Megvilágosodott eszméit. Jáva, Szumátra, Borneo, Hátsó-India, Afganisztán, Turkesztán, majd Kína nyitotta meg kapuit e sze­líd tanok előtt. De itt sem rekedt meg. Kínából eljutott Vietnam­ba, Koreába és Japánba. Tibet­ben 750 körül jelentkezett, és itt lényegében azt a változatát őriz­te meg, amely a 8. században jel­lemezte a buddhizmust. (Bár van egy verzió, mely szerint keresz­tyén nesztoriánus szerzetesektől kölcsönözték a szertartások és hierarchia formáit.) Viszont a szubkontinensről teljesen kiszo­rult. Az ezredforduló után India hatalmas hódítások színterévé változott. Megjelentek a moszli- rnok, s egyik csapást a másik után mérték a buddhizmus szel­lemi központjaira. Akik nem me­nekültek el Tibetbe, vagy Hátsó- Indiába, azok beleolvadtak a hin­du vallás közösségeibe. CSUPÁN NÉHÁNY MEG­JEGYZÉST TEGYÜNK TÁRSA­DALMI HATÁSÁRA. Mindabból, amit eddig elmondtunk, láthat­juk. hogy rendkívül nagy töme­gek hódoltak és hódolnak a Meg­világosodott valiásának. És an­nak ellenére, hogy nem ismert el egy legfőbb lényt, komoly etiku- mot valósított meg hívei táborá­ban. Individualista, érzelmi eti­kája van, az egyénnek kívánja megmutatni a megváltáshoz ve­zető utat. A legfőbb törvény a ,.világrend’’ az egyénnek ezzel összhangban kell élnie. Buddha a következőkben foglalta össze a gyakorlati erkölcsöt: „Gyilkos­ság. lopás, nemi kicsapongás, ha­zugság, rágalmazás, gyalázkodás. fecsegés, kapzsiság, rosszindulat, és téves nézet, ez az innenső part. szakítás e tíz dologgal, ez a túlsó part.” A jó tettek véghezvitelé­vel, elmélkedés által történt meg­tisztulással fokozatosan el lehet jutni a Nirvánába. Asóka, a bölcs és kegyes ural­kodó ezen felül a vezetőknek, az állam kormányzóinak is előírta az erkölcsös életet. Az uralkodók erényé nem csupán abból állhat, hogy mintaképül álljanak alatt­valóik előtt, hanem fáradozniuk kell az egész ország boldogulá­sán. A buddhizmus fontos célnak tekinti az állam és társadalom célszerű rendjét, de Tibetet és Mongóliát kivéve, nem töreke­dett arra, hogy az állam és tár­sadalom rendjét a vallás, vagy a vallás vezetői valósítsák meg. Ez‘ a tevékenységet átengedte világi hatóságoknak, s megelégedett azzal, hogy a hatóságok szellemét befolyásolja, áthassa. TÁRSADALMI SZEMPONT­BÓL, ŐSIDŐKTŐL KEZDVE PROBLEMATIKUS VOLT a buddhista szerzetesek félelmete­sen nagy rendje. Lényegében a vdágiak és' szerzetesek erkölcsi magatartását illetően alig talá­lunk különbséget. Az utóbbiak­nak az erkölcsi parancsokat szi­gorúbban kell megtartaniuk, így elsősorban a nemi érintkezés ti­lalmát, és az elmélkedést. A val­lási élet vezetése kezdettől fogva a szerzetesek kezébe került. Tisztább életükkel ők mutattak példát a világiaknak. Primitív, egyszerű formulák el­mondása és vállalása után lehet­tek a rend tagjai a jelöltek, a vi­lágiaknak kötelessége volt ala­mizsnákkal és adományokkal fenntartani a rendeket, míg a szerzetesek cserébe vallási útmu­tatást nyújtottak. Így azonban az aktív társadalomból számtalan ember vált ki. dologtalan. sem­mittevő réteg képződött, amely­nek gazdasági terheit az aktív társadalom hordozta. Voltak or­szágok, mint pl. a legutóbbi idő­kig Mongólia — ide a 16. század­ban a teokratikus lámaizmus hatolt be —, ahol az elsőszülött fiút. a hagyományok értelmében szerzetesnek kellett adnia a csa­ládnak. Ennek demográfiai és gazdasági kihatását Mongólia megszenvedte napjainkig. MINDAMELLETT A BUDD­HIZMUS SZELÍD, BÉKÉS ER­KÖLCSÉVEL, meditativ beállí­tottságával mélyreható változá­sokat idézett elő azokon a terü­leteken. ahová behatolt, és ahol korábban tomboltak a háborúsá­gok. elvadultak voltak a szenve­délyek. Ázsia keleti népeinek közhelyszerű szelídsége, jóindu­lata és jámborsága éppen ennek a kultusznak az eredménye. Dr. Rédey Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents