Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-01-25 / 4. szám
MKL.MEEN.YM Az ígéretes jövő Lk 13, 39 Korunk émbere szinte naponta értesül valami fantasztikus dologról. Ezzel magyarázható, hogy egyik-másik esetben már nem is tudunk igazán csodálkozni Amit Jézus igénkben az Isten országáról mond, az mégis csodálkozásra indít, sőt egyenesen meghökkent. Isten szeretete olyan hatalmas és tág ölelésű, hogy abba azok is beleférhetnek, akik remélni sem merik. Viszont igaz az is, hogy kieshetnek az Isten szeretetéből azok, akik azt hiszik és hirdetik, hogy csak az övék. Igénk csodálatos képet rajzol meg a beteljesülésről. Isten a Krisztusban üdvösséget szerzett az egész világnak. Akik ezt felismerik hit által és hirdetik, sőt, küzdenek üdvösségükért Jézus útmutatása szerint, vendégei lesznek az Isten országa „asztalának” mind a négy világtájról. NAGY DOLOG A CSODÁLKOZÁS. Még nagyobb ennél az. ha Isten igéje rádöbbent valamire. Márpedig Jézus minket arra akar rádöbbenteni, hogy Isten szeretetére és az üdvösségre csak úgy számíthatunk, ha önzetlen, hitből fakadó emberséges életet élünk. Súlyos adósságok terhelik lelkünket, ha ezen a téren történt mulasztásainkra gondolunk. A „kegyes önzés” nyers vagy éppen kifinomult módjai nem ismeretlenek. Jézus közelségében élni mindig feladatot és szolgálatot jelent a keresztyén embernek, és nem másokat lekicsinylő büszkeséget. Isten népének mindig volt és ma is van feladata, tennivalója. Abban á világban, amely a beteljesülés és az Isten dicsőségének teljes ftlragyogása felé tart. Emberek, népek jönnek „napkeletről és napnyugatról, és északról és délről.. .’’.sajátos problémáikkal és gondjaikkal. Ma talán úgy mondanánk: nem egyforma lehetőséggel. Igen, mert a bún megosztotta nemcsak a világot, de még a javakat is (szellemieket és anyagiakat egyaránt), amiket az Isten az egész emberiségnek adott. Elnyomottakra és kizsákmányolókra, szegényekre és gazdagokra, fehérekre és színes bőrüekre, tanultakra és tanulatlanokra. Ez az állapot ellenkezik az Isten akaratával, mint ahogy az is, hogy egyes népek és emberek a történelmüket csak békében és jólétben, más népek pedig csak szenvedésben és elnyomástfan írják. Az elesetteknek ez az ige mindenekfelett örömhírt szólaltat meg. Azt, hogy őket is átöleli az Isten szeretete, számukra is nyitva az Isten országának ajtaja. Persze ezzel még az éhesek nem laknák jól. az elnyomottak és kizsákmányoltak nem maradnak csendben, és a tanulatlanok nem tudnak írni-olvasni. Isten azonban hatalmas, és Ö tud a mai „elsőkből” utolsókat, a mai „utolsókból” pedig elsőket csinálni. CSELEKEDJÜK, AMIT JÉZUS KÉR, hogy utolsókká ne legyünk. Isten dicsőségében részesülni az Isten országa asztalánál, csak kegyelemből lehet. Ezt hisszük és tudjuk. De tudjuk-e azt is jól, hogy kegyelmet csak az kaphat, aki maga is kegyelmes másokhoz ebben az életben?! Keresztyén hitünk és helyzetünk józan megítélése arra indítanak, hogy kilépjünk a csodálkozás és meghökkenés állapotából a szeretet cselekedeteinek a mezejére. Osztozzunk egymással ne csak egyházunk, de népünk gondjaiban is. és lássuk meg világunk mai ellentmondásait. Volt idő, amikor az „egy pohár viz” vagy az „egy karéj kenyér” az éhezőknek — nagyszerű gondolat volt, ma már ez semmi. Isten több hitet, látható szeretetet, a világ pedig valóságos segítséget, bizonyos kérdésekben szemléletváltozást is vár tőlünk. A népek soraiban, akik jönnek Jézus szavai szerint keletről és nyugatról, északról és délről, ma ott menetelünk mi keresztyének is. Azzal a reménységgel, hogy mi is osztozhatunk majd a beteljesedéskor az Isten országának dicsőségében. A reménységből viszont csak akkor lesz valóság, ha menetelésünk közben megtanulunk másokra is tekinteni, másoknak is a kezét megfogni. Annál is inkább, mert Jézus ígérete nemcsak ránk, hanem a teremtett világra is vonatkozik. Szalay Tamás „Höl is van pontosan Magyarország?” — kérdezték sokan a bemutatkozásom után. A Fülöp-szigetekről, más ázsiai országokból, Afrikából, az Amerikai Egyesült Államokból összesereglett küldöttek közül a többség eddig vaj. mi keveset tudott hazánkról. De így van ez fordítva is: vajon mi magyarok mit tudunk a Fülöp-szigetekről? Kiszélesített ökumené December 15—18. között a Fülöp-szigetek legnagyobb vá. rosától, Manilától mintegy 60 kilométerre fekvő Tagaytay City új állami konferenciai központjában, a Development Academy (Fejlesztési Akadé. mia) épületeiben furcsa ökumenikus konferenciára jöttek össze mintegy százan. Megszoktuk a világkonferenciák beszámolóiból, hogy a különböző keresztyén egyházak képviselői találkoznak egymással, itt is jelen voltak az egyes fe- Jekezetek. Első alkalommal történt meg azonban az egyház történetében, hogy mohamedánok, buddhisták, taoisták és a bahái hit hívei is eljöttek. Az Első Ázsiai ökumenikus Kongresszus megvalósításának lehetősége a Fülöp-szigetek különleges vallási-társadalmi helyzetében gyökerezik. Ez a több mint hétezer szigeten fekvő ázsiai köztársaság az egyetlen ázsiai ország, amelyben többségben vannak a keresztyének, a 42 millió lakos mintegy nyolcvan százaléka római katolikus és tíz százaléka tartozik más keresztyén felekezetikhez. A nagy ázsiai vallások m • ifi ii-VwÄtf I -Íftívv. fc&ae&ä -. .. A konferencia színhelye: a Fejlesztési Akadémia Tagaytay Cityben labb ázsiai vallás, a bahái-hit híveit, akik az 1817-ben Teheránban született Bahá’u’lláh prófétát követik és sokban hasonlítanak a mohamedánokhoz. A Fülöp-szigetek történelmében, mint más ázsiai országok esetében is láttuk már, többször került sor a múltban vallási háborúkra keresztyének és más vallásúak, elsősorban mohamedánok között. Az utóbbi években a Fülöp- szigeteken olyan példamutató ökumenikus kezdeményezés indult el, amelyik hatással lehet Ázsia és az egész világ ökumenikus tájékozódására. DR. PRŐHLE KÁROLY POZSONYBAN , A már hagyományos szlovák—magyar teológiai vendégelőadások folytatásaként dr. Prőhle Károly előadást tartott január 13-án a pozsonyi evangélikus teológiai hallgatók előtt. Dr. Prőhle Károlyt, aki Teológiai Akadémiánk professzora és az ökumenikus Ta_ nács főtitkára, útjára elkísérte felesége. DR. VÁMOS JÓZSEF BAD SEGEBERGBEN A Martin Luther-Bund (NSZK) Bad Segebergben január 26—28-án teológiai konferenciát tart, melyen meghívott előadóként részt vesz dr. Vámos József teológiai tanár. Előadásának témája: egyházunk múltja és jelene. DEÁK FERENC 1838-ban kezdte meg politikai pályafutását, mint képviselő, aki szabadelvű nézeteit hangoztatta. 1847- ben ő állította Ö66ze az ellenzék egységes programját, követelve a parlamentarizmust és a mérsékelt reformokat. 1848- ban igazságügy-miniszter lett, és a Batthyány-kormány. ban a legmérsékeltebb irányzatot képviselte. A szabadságharc bukása után visszavonultan élt. 1854-ben került Pestre. Deák, a liberális nemesség kimagasló reformkori politikusa, legközelebb a középnemes, séghez állt, de az 50-es években még nem volt ennek vezére. 1850-ben ugyanis visszautasította Schmerling igazságügy-miniszter meghivását, hogy vegyen részt Bécsben Deák Ferencről Száz éve halt meg és ezzel világosan kifejezésre juttatta, hogy komolyan értelmezi a passzivitás politikáját; de ez még nem jelentett kiállást a „48-as alap” mellett. Deák maga is nagyfokú tájékozatlanságban volt az 50-es években: még nem látta azokat a lehetőségeket, amelyek kibontakozhatnának az adott helyzetből. Csak egy vonatkozásban volt ebben az időszakban is határozott állásfoglalása: elítélte a kossuthi 49-es függetlenségi politikát, és szembeszállt minden olyan tö. rekvéssel, amely ismét a forradalom útján kívánta felszabadítani az országot az abszolutizmus uralma alól. Ekkor tulajdonképpen az emigráció politikájával való következetes szembeszállás volt Deák politikájának határozott 6ark_ pontja. Tízesztendős kísérletezés után 1859-ben végre kimúlt a Bach-rendszer. A növekvő belső ellenállás mellett főleg a külső kudarc buktatta meg. A rendszer messze erején felül költött a hadsereg és a nagy hivatalnoki gárda fenntartásé, ra. Mégis: az első nemzetközi összeütközésnél kiderült, hogy hadserege gyenge, és Ausztria nemzetközileg elszigetelődött. Amikor 1859-ben kitört a franciák által támogatott olasz— osztrák háború, a rosszul veze. tett osztrák hadsereg Solferino mellett döntő vereséget szenvedett. A nagy katonai kudarc után Ausztria kénytelen volt lemondani Lombardiáról és Közép-Itáliáról. A nagy katonai kudarcot betetőzték a belső bajok: a monarchia állam- adóssága katasztrofális arányokban megnőtt, megbomlott a bevételek és kiadások egyensúlya — államcsőd fenyegetett. MAGYARORSZÁG igen he. vesen válaszolt az eseményekre. Ez a folyamat már korábban, a magyar nyelv és a magyar divat hangsúlyozásával kezdődött el. A háború alatt Kossuth és Garibaldi nevétől volt hangos az ország. Tüntetések követték egymást. A népi mozgalmaktól való félelmükben az udvar és az ókonzervatív vezetők között megegyezés jött létre; ennek alapján Ferenc József 1860 őszén kibocsátotta a birodalmi alkotmányt, az ún. „októberi diplomát” A diploma az addigi centralisztikus kormányzati elvvel szemben az arisztokrácia által képviselt föde- ralisztikus elvet helyezte előtérbe: ennek megfelelően az egyes tartományoknak a belső igazgatásában nagyobb önkormányzatot biztosított. Magyar, országon visszaállították a helytartótanácsot, a kancelláriát, és a megyerendszert. A közigazgatásban ismét bevezették a magyar nyelvet. Az októberi diploma, és az ezt követő, februári pátens után a hazai népmozgalmak nem csökkentek, hanem erősödtek. Deák 1861 januárjában végül is határozottan döntött a 48-as alkotmány mellett, és szembefordult az októberi diplomával. Körülötte csoportosultak az 1861 tavaszán megnyílt országgyűlésen mindazok, akik — különböző indítékokkal — az „alkotmányos” megoldást választották. * A KÖZÉPBIRTOKOS NEMESSÉG képviselőinek az országgyűlésen tanúsított magatartása már előrevetítette a kiegyezés árnyékát. Az ország- gyűlés feloszlatása után ugyan még erőteljesen hangoztatták, hogy „48-ból pedig nem engednek”, megyei ellenállást hirdettek meg, ez azonban a kormány erőszakos intézkedéseinek következtében összeomlott. Mindamellett szép számmal akadtak olyanok, akik kitartottak Deák passzív ellenállási politikája mellett. Kossuth dunakonföderációs terve, az 1862—64. évi lengyel szabadságharc, és a Nedecz- ky—Almássy-féle összeesküvés is befolyásolta Deák további tevékenységét, ugyanis továbbra is hirdette a passzív ellenállás, a kivárás politikáját, de ugyanakkor felismerte ennek folyamatos gyengülését az ellenzéki nemesség körében. A Pesti Naplóban 1865. április 16-án névtelenül közzétett húsvéti cikkében megjelölte a kiegyezés lehetőségét, és feltételeit. Ferenc József összehívta az országgyűlést, és egyik bízott, sága Deákkal az élen, kidolgozta a megegyezés programját, amelyet az országgyűlés 1867. május 28-án elfogadott. * Deák érdeme a kiegyezés, amely a monarchián belüli, és a nemzetközi erőviszonyok következménye volt, és hosszú időre — 1918-ig — meghatározta Magyarország továbbfejlődésének kereteit. A kialakult helyzetet rögzítette a kiegyezési törvény, az 1867 :XII. te. DEÁK FERENCET a régi tankönyvek a „haza bölcsének” nevezték. Elgondolkoztató, hogyan tapadt nevéhez a szép jelző. Valóban „bölcs” volt a kivezető út keresésében. Abban, hogy az akkori európai erőviszonyoknak megfelelően törekedett a födera- lisztikus, uniós elvek megvalósítására. De a „kiegyezés” lényegében és egyértelműen feladása volt a 48-as eszméknek. Kossuth ügyének, a szabadságharcnak teljes elvetését jelentette. A kiegyezésben feltámasztották a 48 előtti úri Magyarországot jelentéktelen változtatásokkal. S ebben a rövid időre feltámasztott úri Magyarországban vérzett el a közjogi egyház is. Egyenesen megdöbbentő, hogy a szabadságharcok hagyományait milyen gyorsan áldozták fel, az egyházak is vállalták a pünkösdi királyság mellett megalázó szerepüket. Mert a kiegyezés nyitotta meg az első és második világháború felé vezető katasztrofális utat. Barcza Béla értésével is harcolva kinyújtották kezüket a többi valláshoz tartozók felé. Keresték a párbeszédet, próbálták föladni a régi előítéleteket, békességre és együttműködésre szólítottak föl. Néhány év előkészítő munkája után így jöhetett össze az Első Ázsiai ökumenikus Kongresszus. A jelentős kezdeményezés nem maradhatott csak egy or. szág sajátja! Érdeklődni kezdtek Indonézia, Irán, Japán, Dél-Korea és a többi ázsiai országok keresztyénéi, buddhistái, mohamedánjai, taoistái, bahái hívei. Afrikából Kamerun és Nigéria küldöttei voltak jelen. A kongresszus megalakította az Ázsiai ökumenikus Vallásközi Mozgalmat, és megválasztotta annak vezetőségét. Megújulás és megbékélés A kongresszus fő témája „Megújulás és megbékélés az élet kiteljesedése érdekében” volt. Az egyes munkacsoportokban a résztvevők azt keresték, milyen belső és külső megújulásra van szüksége az egyes vallási közösségeknek, hogy békében éljenek egymással és közösen tudjanak embe. rbb életfeltételeket kialakítani a maguk környezetében. Noha jelentős hangsúlyt kapott az Ázsiában keletkezett nagy világvallások erkölcsi- szellemi értékgazdaságsága, a vizsgálatok nem maradtak meg a „lelki” élet síkján. Szóba kerültek az Ázsiát különösen is foglalkoztató gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális problémák, a kapitalizmus kizsákmányolásától kezdve az írástudatlanságig. Ázsia békéjéről, a térségben uralkodó háborús feszültségekfi rtsral mól gatták a résztvevők a Keresztyén Békekonferencia vezetőségének üzenetét. Élénk érdeklődés kísérte a hazánkról szóló beszámolót a vallásos és nem vallásos emberek közötti együttműködésről. Természetesén árról nincs szó, hogy ez a kongresszus megoldott volna minden kérdést keresztyének és mohamedánok között, gondoljunk csak Pakisztán vagy Indonézia helyzetére. A Fülöp-szigetek mohamedánjai között is vannak olyanok, akik nem hajlandók együttműködni más vallás híveivel. Az országban élő kínaiakkal szemben is tapasztalható újra és újra az ellenszenv a közvélemény részéről. Valami azonban elkezdődött ezen a kongresszuson, amire érdemes odafigyelni! A teológiaiideológiai szemben állás helyett a résztvevők megpróbálták megismerni egymást jobban, mint eddig tették, megpróbáltak néhány napig együtt élni, imádkozni, véleményt cserélni, az elválasztó tényezők keresése, az ellentétek mélyítése helyett a békét, a megbékélést, az összekötő tényezőket kutatták. A kongresszus eseményeire fölfigyelt a kormány is. Marcos elnök és felesége az elnöki palotában fogadta a résztvevőket és ez az alkalom volt egyúttal a kongresszus záróistentisztelete is. Szokatlan esemény volt, hogy abban a teremben, ahol néhány nappal előbb Ford amerikai elnököt fogadták, az elnök és felesége, a köztársaság vezetői jelenlétében keresztyén, mohamedán és bahái imádságok, buddhista ének és taoista tanítás hangzott föl. Az elnök beszédében támogatásáról biztosította az Ázsiai Ökumenikus Mozgalom céljait és a mozgalom kérésére az 1976-os év őszén egy hetet a Fülöp-szi- geteken hivatalos ökumenikus hétté nyilvánított a különböző vallások közötti megbékélés ügyének szolgálatára és hasonló akciókra hívta föl a többi ázsiai országokat is. A Fülöp-6zigeteken hivatalos tagalog nyelvnek van egy különös szava. Az önző, beképzelt, másokkal nem törődő, közösségi életre alkalmatlan gőgös embert így emlegetik: „kanya, kanya”. Az ilyen kizárja magát a család, a törzs, a nép közösségéből. Az Ázsiai ökumenikus Kongresz. szuson részt vevők ezt az egy szót jól megtanulták, gyakran emlegették. A Fülöp-szigete- ken bizonyosan eljött annak az ideje, hogy az egyés vallások hivei szakítsanak a „kanya, kanya”-magatartással, az önzéssel, a maguknak éléssel, a befelé fordulással. A következő évek eseményei fogják majd megmutatni, mennyire tud a Fülöp-szigetekről elindult úttörő jellegű kezdeményezés talajra találni Ázsia és a világ más országaiban is. Ifi. Harmati Béla A Kisértő legyőzője Máté 4, 1—II Jézus nemcsak a gonoszt legyőző jóság birtokában volt, hanem a Sátán ismereteit, tudását felülmúló ismerettel és tudással is rendelkezett. Jézus ismerte a Sátánt. Tudta, hogy soha olyan tanácsot nem fog adni neki, amely Jézus személyének és ügyének javára lenne. Még akkor sem „jók” a tanácsai, ha azok pillanatnyilag gyors sikerhez vezetnének. Kenyeret teremteni a kövekből — egy időre talán megoldaná a szegények kenyérgondját. A jóllakott embe. rek esetleg Jézus követőivé válnának. Magasból alálebegni az ünneplő jeruzsálemi soka- dalomba, kielégíteni a tömeg látványosságra való vágyát és igényét. Az ámuló emberek ideig-óráig Jézus hódolóivá válnának. Világuralmával talán térdre kényszeríthetné maga előtt az embereket. De Jézus elutasította mindezt, mert ismerte az embert, önmagát és Istent is. Jézus ismerte az embereket. Tudta, hogy Tőle mást várnak. Azt, hogy Isten megszólítja őket és ők felelhetnék neki. Jézus ismerte önmagát. Erejét és határait. Tudta vállalni isteni küldetését, szolgálatát Kész volt arra, hogy egyenként foglalkozzék az emberek, kel, gondjukat-bajukat enyhítve; egyenként és szavával, igéjével győzze meg őket az igazságról és a szeretet és nem az erőszak eszközeivel vonja őket magához. S Jézus tudta azt is, hogy szolgálata elvégzéséhez az utakat és eszközöket a mennyei Atya adta eléje. Isten hatalma és szeretete szab határt és ad mértéket számára. Jézus ismerte Istent. Tudta, hogy a világ Istené. Szeretete hozta létre és tartja fenn. Szeretetéből nemcsak ideig-óráig tartó megelégedettséget, örömöt és nagyságot szánt az embernek, hanem az egész életet betöltő és örökké tartó üdvösséget készített számára. Jézus győzött a kísértés óráján, mert szerette Istent és az embert. Nekünk is szükségünk van jóságára és szeretetére, ha meg akarjuk állni a próbákat f • • Ázsiai Ökumenikus Kongresszus Néhányan keresztyének, különböző felekezetekből, lelkészek, teológiai tanárok és nem lelkészek, sokszor a saját egyházuk gyülekezeteinek népe és egyháza vezetősége meg nem közül a mohamedánok van- lak a legtöbben, mintegy 5—6 százalék, azután következnek i buddhisták és a kínai Laote tanait követő taoisták. Kühn említem az egyik legfiataszágos előadója, dr. Karner Ágoston országos főtitkár és előadást tartott egyházunk helyzetéről és szolgálatáról. A német szövetségi köztársaságbeli Gustav Adolf-Werk 1976 januárjában tartott gyűlésén a Gyülekezeti Segély képviseletében részt vett orDR. KARNER ÁGOSTON AZ NSZK-BAN
