Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-08-08 / 32. szám
Debrecenben i!®ítáorrá avatták Nagy Jóiseíet A Debreceni Református Teológiai Akadémia június 24-en tartotta tanévzáró ünnepélyei. Ez alkalommal doktorrá avattak Nagy Józsefet, a Baptista Teológiai Szeminárium dékánját. .Nagy József az első baptista lelkész, aki egyik magyarországi teológiai akadémián szerzett doktori címet. A tanévzáró ünnepélyre népes baptista és szabadegyházi delegáció utazott Debrecenbe, Palo- tay Sándornak, a Szabadegyházak Tanácsa elnökének vezetésevei. Ott volt Laczkovszki János, a baptista egyház elnöke, Szakács József, a Hetednapos Adventista Egyház elnöke, valamint a baptista Lelkészképző Szeminárium teljes tanári kara. A tanévzáró közgyűlésen dr. Szabó László Ambrus, a Debreceni Református Teológiai Akadémia dékánja ismertette Nagy József — és még más új doktor — életrajzát, és méltatta benyújtott dolgozataikat. Majd az oklevelek átadására került sor. Nagy József disszertációjának címe: „A szoterológia és az ordo salutis”, melyben a keresztyén ember üdvösségének, bűntől való szabadulásának dogmatikai kifejtését adja. A bírálat a disz- szertációt a legmagasabb minősítéssel (Summa cum laude) ajánlotta elfogadásra. Külön kiemelte a feldolgozás alaposságát, bibliai megalapozottságát és természetesen baptista jellegét. A dolgozat mintegy 500 oldal. Az oklevelek kiosztása után dr. Nagy József többek között ezeket mondotta: „Disszertációm bevezetőjében feltártam, hogy miért éppen a szoterológiai tájékoztatást vettem ki a szisztematika gazdag anyagából. Ezt tartottam a legidőszerűbbnek, mert hitben járó keresztyén emberek nélkül nincs keresztyén szolgálatot végző egyház, s a keresztyén gyülekezet megvalósult szentsége nélkül erőtlenné vá ük a megváltásról szóló teológiai tanítás ... Meggyőződésem sze rint a jövő egyre inkább a meg valósult gyakorlati keresztyénsé- get igényli.” A szép ünnepély Ráski Sándor püspök záró szavaival ért véget. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége nevében D. Káldy Zoltán püspök meleg hangú levélben köszöntötte dr. Nagy József dékánt. A püspök többek között ezt írta levelében: „Szívből örülök, hogy szorgalmas és alapos munkád után elnyerted a doktori fokozatot. Örülök a summa cum laude minősítésnek is. Úgyszintén a választott témának is. Ez a doktorátus már régóta »-érett-«. Mivel magam is szeretem a teológiai munkát, jó lelkiismerettel mondhatom, hogy csak alapos teológiai fáradozás nyomán tudunk jó egyházpoliti- kai és politikai döntéseket is hozni.” EVANGÉLIKUS ÁPOLÓNŐ — BÉLYEGEN Az Egyesült Államok postája bélyeget bocsát ki Clara Maas (1876—1901) evangélikus ápolónő emlékére, aki vállalkozott, hogy rajta próbálják ki a sárgaláz elleni gyógyszert, de a kísérletek során életét vesztette, (epd) Békemaolíásoii kitüntetésé A Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában június 30- án szép ünnepség keretében adták át az Országos Béketanács kitüntető jelvényét több tömegszervezet, társadalmi szervezet és az egyházak békemunkásainak. A kitüntetettek között volt Mezősi György csepeli evangélikus lelkész, az Evangélikus Élet szerkesztője is. A nemzetközi és a magyar békemozgalom érdekében végzett eredményes munkájáért július 8-án az Országos Béketanács Emléklappal tüntette ki Baranyai Tamás domonyi evangélikus lelkészt. Az Országos Béketanács ugyancsak Emléklappal tüntette ki ez alkalommal a baptista egyház lapjának, a Békehírnöknek és a magyar izraeliták országos képviselete lapjának, az Üj Életnek szerkesztőségét. továbbá Hecker Frigyest, a methodísta egyház szuperintendensét. Valamennyi kitüntetettnek szívből gratulálunk. Örülünk annak, hogv Mezősi György személyén keresztül az Evangélikus Élet is részesült a megbecsülésben. Baranyai Tamás személyében pedig egy fiatal falusi lelkészünk jó békemunkáját értékelte az Országos Béketanács. Kívánjuk, hogy a kitüntetett békemunkások örömmel és eredményesen végezzék tovább szép szolgálatukat. Magyar római katolikus küldöttség az Eukarisztikus Világkongresszuson Az ÚJ EMBER című római katolikus hetilap közölte, hogy tizenegy tagú küldöttség utazott az Észak-amerikai Egyesült Államokba, a Philadelphiában tartandó Eukarisztikus Világkongresszusra. A küldöttséget dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek vezeti. Tagjai: Kádár László veszprémi megyéspüspök, Kacziba József püspök, Keresztes Szilárd görög katolikus segédpüspök, Albert István piarista rendfőnök, Gál Ferenc hittudományi akadémiai profesz- szor, Baráti János kanonok, Szabó Géza plébános, Pregun István püspöki titkár és Magyar Ferenc, az Űj Ember felelős szerkesztője, A küldöttség július 30-án utazott el. István Marian: Csendélet szombaton, vasárnap Főz egy asszony dühödten, bár fárasztja s teher, süt sertéshúst és csirkét, halászlét is kever. Szombaton süt, éjfélig, vasárnap, délelőtt, kelt-tésztát, zsírost, tortát — fecsérli az időt. A férje több üveggel a kocsmába lohol, a nagyfiú morog csak diót tör és komor. Asztalhoz ülnek hárman, bendőt töm az apa, földgömbbé fúvódik föl ebéd végén hasa. Ám az asszony cívódik: „Mindenből vegyetek, még!” Sikoltozik, már sír-bőg: „Nem fogy el az ebéd!” Káromkodik a férfi, hazulról elrohan. A nagyfiú utána, hisz randevúja van. Az asszony a konyhában mártírként mosogat, visszakullog a férfi, segít, de nem sokat. Szerdán dől a szemétbe a bűzlő maradék — s a tűzhely zsíros lángján a lélek is elég. „Tűzben, lángban” versekötetből 1976. Az a bizonyos két fillér Meglehetősen ismert az az új- szövetségi történet, amelyben Jézus felhívja a figyelmet egy nincstelen özvegy áldozatára, aki a templomból kifelé jőve összes pénzét a perselybe dobja. Jézus ezt a 2 fillért többre értékeli a jómódúak számszerűen nagyobb adományánál, hiszen ez valóban áldozat, s nem odavetett fölösleg. DE MENNYIRE VISSZA LEHET ÉLNI ezzel az oly sokat mondó történettel! Amikor például egyházunk anyagi fenntartásáról van szó. Mert bármily kicsiny volt is az a vékonyka ókori kétfilléres, mégis el tud rejtőzni mögéje a legnagyobb zsugoriság is. Mert hivatkozni, azt tudunk — „jó kifogás sose rossz”. Az efféle szöveg pedig olyasmire céloz, hogy ha Jézus annyira értékelte azt a 2 fillért, akkor rebegjenek csak hálát azért a 20—30 forintért, amelyet egyházfenntartási járulék gyanánt egy évre ad — ha ad •— az önálló jövedelemmel rendelkező egyháztag, aki tetejébe még ilyen dicséretesen emlékszik is az idevágó bibliai történetre. MIÉRT HAMIS EZ A HIVATKOZÁS? Először is azért, mert olyan koldusszegény özvegyek Magyarországon ma már egyszerűen nincsenek, mint amilyenek nagyon is voltak a Jézus korabeli Palesztinában, s nem egyszer a több évtizeddel ezelőtti Magyarországon is. Ha pedig valaki önálló jövedelemmel nem rendelkezik, vagyis eltartott, attól egyházfenntartási hozzájárulást nem is igénylünk. A lényeg az, hogy a kereseti viszonyok hasonlíthatatlanul jobbak a Jézus korabeliekénél, s ez még nagyon is enyhe kifejezés. De igen elmés kibúvó — hogy finoman szóljak — az a mesterfogás is, amellyel az áldozat megható példáját a masszív ál- dozatképtelenség próbálja felhasználni a maga igazolására, sőt szinte megdicsőítésére. „ÉS HA ÉN TÍZ FORINTOT ADOK, DE JÖ SZÍVVEL?” — tette fel nekem valaki a hangzatos kérdést (pedig nem én hoztam szóba az anyagiakat). Erre magam is csak kérdéssel feleltem: „És ha a gyerekünknek ebéd helyett egy fél vajas kenyeret adunk, de jó szívvel?” Beszélgető társamnak a szeme se rebbent. „Igen ám, de ha nem telik több?” Ekkor már néma maradtam. Tudtam ugyanis, éppen tőlük, hogy csak egyiküknek csupán a dohányzási kiadása évi öt-hatezer forint körül mozog, hasonló „nélkülözhetetlen” dolgokról nem is beszélve. De ha ezt megmondom, örök a harag. Ilyenkor szépen másról beszélünk, s azután csendben elköszönünk. MÉGIS, MI VOLT A TITKA annak a bizonyos özvegynek? Az, ahonnan jött. Nem is egyszerűen a templom, hanem az Isten jelenlétének, életformáló, hordozó erejének a légköre, élő és ható igéje. Az, hogy a Mindenhatótól kapott valamit, s arra válaszolt önkéntelenül is azzal a nevezetes 2 fillérrel: az áldozattal. Mert neki az volt az „ossz vagyona”. Ismerek egy nyolcvanon felüli özvegyet. Talán kap valami támogatást két gyerekétől. Kopott szervezetével bajlódva művelge- ti a kertjét, piacol, amennyire bírja. Senki egy fillért nem kérne tőle. De ha összeszámolom, hogy évente milyen összeggel „van benne” gyülekezetünk anyagi fenntartásában, akkor négyszámjegyű a summa, és nem is egyessel kezdődik. Hogy ezt hogyan csinálja, az az ő titka, meg a jó Istené. Mások is akadnak, akik csaknem ugyanilyen arányú áldozatot hoznak. És mégis élnek, s nem is akárhogy. Derű van a szívükben. S ha az énekük kihallat- szik a sorból, arra gondolok: azok énekelnek így, akik megajándékozottnak érzik magukat. Dr. Bodrog Miklós A légiveszély nem múlt el A második világháború idején sokszor hangzott fel a budapesti rádió felhívása: „Légi veszély!... Légi veszély!” Szaladtunk az óvóhelyekre. Néha csak átrepültek felettünk bombaterheikkel a gépek, máskor zuhogtak a bombák. Azután újra megszólalt a Rádió: „A légiveszély elmúlt... a légiveszély elmúlt!” MINDEZ AUGUSZTUS 6-A KÖZELÉBEN JUT ESZÜNKBE. Ezen a napon dobták le az amerikaiak az első atombombát Hirosimára, majd Nagasakira. Tízezrek, és tízezrek pusztultak el. Az életben, maradtak 60—70 százaléka megrokkant és nyomorékká lett. Egyetlen iszonyattá lett Hirosima és Nagasaki. Azok akik előkészítették és végrehajtották Hirosimát, az elmúlt három évtizedben mindent elkövettek azért, hogy Hirosimát ,,eltemessék” vagyis feledtessék. Gyártottak százszor hatékonyabb atombombát, hogy elmondhassák: „lényegében Hirosima semmi volt, ahhoz képest, amit egy atombomba ma tudna pusztítani”. így is kicsinyítették Hirosimát. Próbálták magyarázgatni, hogy ez még kellett a második világháború befejezése érdekében. Mindenki tudja azonban, hogy amikor Hirosimára az amerikaiak a bombát ledobták, akkor már eldőlt a második világháború kimenetele. Még azt is megkísérelték kimutatni, hogy ez az atombomba a „humanitáriz- mus” nevében hullott Hirosimára, mert „így meg lehetett akadályozni még több ember halálát a háború esetleges folytatása esetén”. Tehát a humanizmus nevében öltek anyákat, apákat és gyermekeket. Pedig a háborút amúgy sem lehetett már folytatni. AZ EMBERISÉGNEK NEM SZABAD ELFELEDNIE HIROSIMÁT, annál is inkább nem, mert az atombomba ..nem került ki a forgalomból”. Sőt egyre nagyobb és egyre hatékonyabb lesz. Ma már ott tartunk, hogy a földi élet megsemmisítésének lehetőségéről beszélnek. Arról, hogy visszaállhat a Szentírás első lapjának első versében leírt állapot: „A föld még kietlen és puszta volt. a mélység fölött sötétség volt.” ÉS MIÉRT SIKOLT SUNK NAGYOBBAT? Azért-e. hogv hol itt, hol ott robbantanak fel atombombákat? Vagy azért, hogy folyik az atombomba ..tökéletesítése”, más szóval: ne tízezer vagy százezer embert lehessen elpusztítani, hanem „egy kalap alatt” mindjárt milliókat? Vagy azért sikoltsunk. hogy ..atomfelhők” alá akarják kényszeríteni a gyermekeiket ölükben tartó édesanyákat, az édesapákat, a jövőjükért dolgozó fiatalokat azok. akik semmit sem tanultak Hirosimából? Vagy azért nyögjünk fel, mert a világ legkiválóbb tudósainak több mint fele a fegvverek „tökéletesítéséért”, — tehát az atombomba még iszonyatosabbá tételéért is! — izzad, kutat, dolgozik ... Hát nem inkább azért kellene „izzadni, kutatni, dolgozni”, hogv az egyre növekvő emberiségnek legyen kenyere, tiszta ivóvize, lakása, munkája és ne éhezzenek száz és százmilliók, ne pusztítsanak a járványok. ne robbanjanak ki újabb és újabb háborúk, ne nyomorítsanak meg népeket faji megkülönböztetéssel és ne tiporják meg milliók emberi méltóságát? Mivel ilyen a helyzet, azért örülünk minden olyan kezdeményezésnek, amely az általános és teljes leszerelést, az atomfegyverek megsemmisítését, a népek békés együttélését és egvüttmunkálkodását szorgalmazza. Ennek érdekében kétségtelenül elsősorban a Szovjetunió és a többi szocialista ország teszi a legnagyobb erőfeszítéseket. Ezért örülünk a Leszerelési Világkonferencia összehívása sürgetésének is. KÜLÖN IS FEL KELL FIGYELNÜNK a Béke-világtanács Elnöksége által ez év tavaszán kibocsátott új Stockholmi Felhívásra, amely az első Stockholmi Felhívás 25. évfordulóján jelent meg. Ez a Felhívás sürgeti a leszerelést, az'atomfegyverek betiltását. A Magyar Országos Béketanács felszólította társadalmunkat a Felhívás támogatásara. Többek között ezekkel a mondatokkal:,,A fegyverkezési verseny továbbra is nukleáris pusztulással fenyegeti az emberiséget, magát az enyhülést is veszélyezteti. A békeszerető erők történelmi feladata, hogv megfékezzék az agresszió erőit, megállítsák a fegyverkezési versenyt, küzdjenek a leszerelésért... A világ népeivel együtt követeljük: szüntessék meg a fegyverkezési versenyt, tiltsanak be minden nukleáris és tömegpusztító fegyvert, haladéktalanul hívják össze a Leszerelési Világkonferenciát!” Ebben az összefüggésben is igen nagy jelentőségű volt az európai kommunista és munkáspártok Berlinben tartott konferenciája, melynek dokumentuma nagyon egyértelműen foglalt állást a nukleáris fegyverek betiltása mellett. A dokumentum aláírói „nyomatékosan felszólítanak minden népet és kormányt arra. hogv energikusan szánjanak síkra, mindenfajta fegyverkezési verseny, különösen a nukleáris fegyverkezés megszüntetéséért, minden állam katonai költség- vetésén ek rendszeres csökkentéséért, elsősorban az atomfegyverekkel rendelkező államokénak a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, minden atomfegyver-kísérlet megtiltásáért az összes közegben. az atomfegyvereknek más államok területéről való kivonásáért. atomfegyvermentes övezetek létesítéséért, az atomfegyverek és hordozóeszközök csökkentéséért egészen azok törvényen kívüli helyezéséig és gyártásuk megszüntetéséig, valamint mindenfajta atomfegyver megsemmisítéséig.” MI ÜDVÖZÖLJÜK AZ ŰJ STOCKHOLMI FELHÍVÁST, úgyszintén az európai kommunista és munkáspártok dokumentumában a leszereléssel kapcsolatos felszólítást. Ezek a dokumentumok éppen Hirosima sötét hátterében lesznek élővé és mutatják az utat a jövő felé. A keresztyén embereknek csatlakozniuk kell szerte a világon azokhoz a jóakaratú emberekhez és békét munkáló mozgalmakhoz, akik és amelyek az atomfegyverek megsemmisítéséért, az általános és teljes leszerelésért és a béke világának felépítéséért küzdenek. Ezt a békét nem elég prédikálni, nem elég a „lelki békét” munkálni, ezekkel együtt — és ezeket el nem hagyva — össze kell fogni azokkal — függetlenül attól, milyen vilásnézetűek — akik szervezetten és az egész világra kiterjedően tesznek erőfeszítést azért, hogy többé ne legyen Hirosima, ellenben szebb élet, több kenyér, melegebb otthon és béke ... béke ... Béke. amelyben a légiveszély végleg elmúlt... D. Káldy Zoltán CSALÁDI HÍREK — Kakas Irén, a pápai gyülekezetnek 42 évig volt tanítónője, életének 90. évében elhunyt. Tanítványai, tisztelői június 16-án kísérték utolsó útjára Síkos Lajos pápai esperes szolgálatával. — HÁZASSÁG. Mayer Károly és Varga Ágota Tünde július 17- én házasságot kötöttek. Házasságukat Varga György bakony- szombathelyi lelkész, a menyasz- szony édesapja a bakonyszombat- helyi templomban legkedvesebb igéjével áldotta meg: „Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel az Isten szeret minket. Az Isten szeretet, és aki a szere- tetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne”. — HALÁLOZÁS, dr. Stráner Ernő türelemmel viselt hosszú szenvedés után elhunyt. Utolsó útjára július 24-én kísérték a Megyeri úti temetőben. Az elhunytban Blázy Lajos újpesti lelkész apósát gyászolja. „Elnyele- tett a halál diadalra!”
