Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-06-27 / 26. szám

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan Mt 11, 28. A nagypénteki eseményt. Jézus keresztre feszítését úgy áb­rázolta az egyik festő, hogy aránytalanul hosszúra rajzolta a Megváltó kezét. A kép előterébe pedig odafestette a különböző népeket, országokat, foglalkozási ágakat, életkorokat szemlél­tető alakokat, az egész világot. Jézus hívását akarta érzékel­tetni, „jöjjetek énhozzám mindnyájan”! AZ ÓSZÖVETSÉGBEN CSAK EGY NÉPHEZ. Izraelhez szó­ló hívás Jézus személyében teljesedett ki az Üjszövetség tanú­sága szerint minden néphez. így lehet ma ott az egyház. Krisz­tus gyülekezete a világ sokféle népe, országa, embercsoportja életében. Jó dolog, hogy korunkban tovább látunk a saját templomtornyunkon vagy egyházunk határain, látogatások vagy beszámolók révén a világ keresztyénségének eseményei­ről is tudomást szerezhetünk. A „MINDNYÁJAN” ÉS „SOKAN”, a tömeg vagy a két-há- rom tanítvány együtt azt jelenti, hogy Jézus követése sohasem lehet egyéni ügy. Nem szabad olyan tudománynak, élettapasz­talatnak vagy receptnek tekinteni, amit igyekszik az ember saját magának megtartani és nem oszt meg másokkal. Enge­delmesen kell belekapcsolódnunk az előttünk járó tanítványok sorába, meg kell fognunk a ma mellettünk élők kezét, mert együtt és egymásért mondhatjuk „mi Atyánk” megszólítás­sal az imádságot Jézus szerint. TERMÉSZETESEN A JÉZVS1 PARANCS. JÖJJETEK. AZT IS JELENTI, hogy a Mester nyomában minden tanítvány el is indul. .,Jöjjetek", ez azt jelenti, hogy nem elég, ha az előttem járók nemzedéke imádkozott és templomba járt. nekem is ugyanezt kell tennem. Az apám hite vagy az anyám remény­sége nem mentesít a magam életútjának hittel és reménységgel történő átgondolása és élése alól! Két kísértés leselkedik ezen a területen reánk. Egyrészt is­merjük az ..önhitt hivő”, a farizeus alakját, aki mindig, minden körülmények között is jobbnak, ignzabbnalc akarja magát tud­ni a többieknél. Állandóan másokhoz méri magát és hálát ad Istennek a példázat szerint, hogy nem olyan gonosz, mint más emberek. Másrészt pedig mindennapos kísértés a közömbösség, a „minden úgyis hiábavaló” magatartás, az elfáradás, a meg­állás. EZÉRT A JÉZUSI FELSZÓLÍTÁSBAN BENNE VAN A FI­GYELMEZTETÉS. hogy nem értük még el a tökéletességet, úton vagyunk, el ne bizakodjunk. Másrészt viszont a megtor­panástól, az egyhelyben topogástól is óv. MINDEZT PEDIG ALÁHÚZZA AZ A TÉNY, hogy nem akárki mondja, „jöjjetek énhozzám mindnyájan!" Az mondja, aki elénk jött, aki lehajolt hozzánk, aki élete példájával taní­tott szeretetve és megbocsátásra. Tőle kaphatunk mi is szere- tetet és adhatjuk azt tovább, mert megbocsátott nekünk, bo­csáthatunk meg is másoknak. NEM ELÉG HAT KEVESEBB LEPÉS A KERESZTYÉNSÉG- BEN, azaz nem elég eljutni csak a templomozás. az imádság, a keresztyén külsőségek megtartásához. Mindezeken keresztül magához Jézushoz kell eljutnunk, mert nem a harangzúgás vagy az orgonaszöqßß lelkész „megnyugtató" hangja ad nyu­galmat és békességet, hanem egyedül Jézus. Az egyházban, a gyülekezetekben mindennek egyedül Jézusra nézve kell tör­ténnie, Öt kell közelebb vinnie minden külsőségnek, formának és liturgiának az emberekhez. AZ ÓSZÖVETSÉGI KÉP SZERINT ISTEN NÉPE A VÁN­DOROK NÉPE. Egyszer viszont vége szakad a vándorlásnak, amikor Isten a maga színe elé állít, hogy számot adjunk éle­tünkről. Mielőtt azonban ítélne minket Krisztus, eljött meg­halni értünk, ő hív magához: „Jöjjetek énhozzám mindnyá­jan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és meg­nyugvást adok nektek!" Ifj. Harmati Béla Kéts*«*: éves az JE AKI NEW YORK KIKÖ­TŐJE FELÉ HAJÓZIK, annak messziről feltűnik a felhőkar­colók árnyékában álló, monu­mentális, fáklyás Szabadság­szobor, bizonyos fokig az Egyesült Államok szimbólu­ma. A szobor talapzatának felirata ez: Adjátok át magatokat nekem, ti szegény, fáradt, Hajszolt tömegek, ti szabad lélegzésre áhitozók, Hagyjátok nyüzsgő . partjaitokat, e hitvány megtagadókat. Küldjétek őket hozzám, a viharban hánykolódókat: Magasra emelem fáklyámat az aranykapu mellett. De sokan olvasták — talán értetlenül is — e sorokat a kivándorlók közül, remény­kedve a szabadságban, joöb megélhetésre vágyva! Éppen száz éve áll mozdulatlanul, a kikötőt uralva. Mert száz éve 1876-ban Franciaország aján­dékozta a szobrot, a független­ség centenáriumán az Unió­nak. Ma pedig az Amerikai Egyesült Államok kereken kétszáz éves. Hónapok óta tartanak az ünnepségek. Ezek­nek fénypontja július 4-én lesz. Mert 1776. július 4-én este fogadta el Philadelphiá­ban tizenhárom gyarmat kongresszusa a Jefferson által szerkesztett Függetlenségi Nyi­latkozatot. E nyilatkozat elfo­gadásának dátumát teszik az Egyesült Államok születési idejéül. VIHAROS TÖRTÉNELMI SZAKASZ előzte meg a Füg­getlenségi Nyilatkozatot. Hi­szen az a tizenhárom állam, amely főszereplőjévé vált egy nyolc esztendeig tartó véres küzdelemnek, korán létrejött. Tulajdonképpen a roppant kontinens keleti partvidékén letelepült menekültek, hitü­kért üldözött protestánsok, vállalkozó szellemű kalando­rok, kereskedők és felfedezők nívták létre a 16. század má­sodik felétől. Vallási, gazda­sági, politikai tényezők belső tagozódást idéztek elő a nagy és szabad területen. A .koráb­ban gyarmatosító hollandokat, svédeket a 17. század máso­dik felében űzték ki az ango­lok. Nem kisebb problémát jelentett a franciáktól elhódí­tani és megvédeni a lassan pontosan körülhatárolható gyarmatokat. A 18. század de­rekán így már a következő gyarmatok álltak az amerikai partok mentén: a puritán, protestáns államok csoportja, Massachusetts, New-Hamp- shire, Connecticut, Rhode Is­land, az elhódított holland gyarmatok, New York (koráb­ban New-Amsterdam). Penn­sylvania, New Jersey, Dele- ware, a katolikus Maryland. Virginia. Észak- és t)él-Karo- lina, végül Georgia. A 18. század közepén aligha gondolhatott volna valaki ar­ra. hogy a különböző időben és országokból betelepült, kü­lönböző vallásos meggyőző­désű, s foglalkozásukat ille­tően is megosztott emberek, akik gyarmati állapotukban változatos önállóságra tettek szert, más-más szabadságle­velek alapján rendezkedtek be, valaha is egyesülni fog­nak. Történetünk idején e tarka eredetű lakosság mint­egy 4 millió főt tett ki és hi­hetetlenül szétszórtan élt Mégis volt valami közös az életükben. Közös volt a réz- börüek (indiánok) elleni küz­delem, akiktől elhódították földjeiket, ugyanígy a fran­ciák elleni félelem, és nem kevésbé az anyaország szűk­keblű kalmárösztönével szem­beni ellenszenv. Ez utóbbi váltotta ki a függetlenségi forradalmat. Lényegében III. György ne­véhez fűződik az oktalan „erős kéz” politikája, amelyet meg akart valósítani a gyar­matok felett. Evégből olyan intézkedéseket hozott, ame­lyek egyformán sértették mind a tizenhárom gyarmatot. Ilyen volt többek között a „bélyeg­adó”, a kereskedelem korláto­zása, az angol áruk kötelező átvétele, ■ különböző vámok bevezetése, stb. A telepesek életébe, szabadságába való durva beavatkozás egyre nö­velte az ellenszenvet. A kiéle­ződött feszültség miatt mind több angol katonát hajóztak át. melynek költségeit ugyan­csak a gyarmatoknak kellett viselniük. Az egymást követő rendel­kezések a háború örvénye felé sodorták az érzelmeket. 1773-tól kisebb, nagyobb vil­longások nehezítették a hely­zetet. 1774-ben Bostont blokád alá helyezték, és 1775-ben el­dördültek a fegyverek. A vál­tozatos kimenetelű szabadság- harcnak nem térhetünk ki részleteire, melynek spraiban harcolt a lengyel Kosciusko, a francia La Fayette és amely­be úgy teremtek az egyszerű polgárokból, kereskedőkből, farmerekből a hadvezérek, hő­sök. mint langyos eső után a gomba. Viszont a tömegekben D ebrcceni találkozások Debreceni gyülekezetünk Hajdú-Bihar egyetlen önálló evangélikus gyülekezete. Arányszámunk hazánk nagy­ságrendben harmadik városá- , ban messze az országos átlag alatt marad. Hát még a me­gyében, ahol sok helységben nincs evangélikus, több helyen egy-egy lélek él, de ahol „sok” van, sem emelkedik a számuk 15 fölé. Érthető, ha itt még nagyobb esemény a püspök látogatása és szolgálata, mint másutt. Túlzás nélkül: ünnep! Erre került sor május 28-án, amikor D. dr. Ottlyk Ernő, egyházkerületünk püspöke, fe­leségével és Kőszeghy Tamás titkárral gyülekezetünkbe ér­kezett. A HAJDO-SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGÉT is Debrecenbe hívta össze az es­peres erre az alkalomra. A lelkészek valamennyien meg­jelentek. Püspökünk érkezését várva — hiszen kb. 230 km-t kellett megtennie lakásától parókiánkig, nagyon forgal­mas úton — meghallgattuk Gáncs Aladár orgonista-lel­kész: „Krisztusban új közös­ség” című dolgozatát és azt megvitattuk. Közben a gyüle­kezeti munkaközösség tagjai /az egészséges izgalom és öröm melegével figyelték az óráju­kat és a kaput, hogy lelké­szüknek minél előbb hírül adják: a „püspökék” megér­keztek ! A gyülekezet diakóniái tör­zsének rövid vendéglátásában már a püspök-házaspár és a püsnöki titkár társaságában lehetett részünk. AZUTÁN ÜRVACSORAI ISTENTISZTELETRE vonult templomunkba a papi gyüle­kezet és néhányan a gyüleke­zeti munkatársak közül. A kerület püspökének igehirde­tése tükröt tett elénk, hogy valódi önmagunk látását iga­zán követhesse — úrvacsorái szolgálata során — Krisztus Urunk testének és vérének életújító, örömöt és közösséget teremtő hatalma és áldása. Az istentisztelet befejezté­vel D. dr. Ottlyk Ernő előadá­sával folytatta munkáját lel- készi munkaközösségünk. Er­re az alkalomra Cseke Béla egyházügyi titkár is közénk érkezett. Ezen a rendkívüli ülésen nemcsak az egyházme­gyei és gyülekezeti felügyelők, de a gyülekezeti jegyző, gond­nok, pénztáros, kántor és több presbiterünk is részt vett az ülésen, hogy az átfogó tájé­koztatót meghallgassák. A vendégeket és résztvevőket Benkóczy Dániel esperes kö­szöntötte. A TÁJÉKOZTATÓ HÁROM FÖ RÉSZÉBEN nemzetközi összefoglalót, országos egyházi tájékoztatót, egyházkerüle­tünk 8 egyházmegyéjéről pe­dig tömör ismertetést kap­tunk. A nemzetközi összefog­laló körvonalazta a Helsinki Egyezménnyel adott lehetősé­geket és feladatokat. Megvilá­gította az EVT Nairobiban megvalósult koegzisztenciáját és az ezzel kapcsolatos újabb tennivalókat. Ismertette a jö­vő évi Lutheránus Világszö­vetség nagygyűlés előkészí­tését, a Keresztyén Békekon­ferencia programját, a val­lásos erőknek a moszkvai ta­lálkozón megérett és Moszk­vába tervezett békekonferen­ciáját. Megemlítette német püspökök hazánkban tett láto­gatásét és az NDK-ban vég­zett saját szolgálatait. Az Országos Evangélikus Egyházra térve szólt a folyó évi lelkészi konferenciák cél­járól és témáiról. A sajtónkról és Teológiai Akadémiánk fel­adatáról és problémáiról, egy­házunk diakóniai munkáskép­ző szándékáról, előkészületei­ről, beindításáról és támogatá­sáról. Egyházmegyéink prob­lémái között főként a szolgáló lelkészek kora, a lelkészi utánpótlás és az összevonások kérdése került elő. Az előadásból az egyik hoz­zászólás külön is kiémelte az előadás három főrészének teo­lógiai összefüggését. Cseke Béla egyházügyi titkár pedig államunk és egyházunk gyü­mölcsöző jóviszonvának össze­függésébe helyezte egyházme­gyénk és gyülekezetünk szol­gálatát. A KORA DÉLUTÁNI ÓRÁKBAN D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK az esperes és a gyülekezeti lelkész kíséreté­ben látogatást tett az egyház­ügyi titkárnál és a Hazafias Népfront megyei bizottsága titkáránál. A látogatások szí­vélyes légkörben egyházme­gyénk és megyénk egyházi kérdéseiről és a Hazafias Nép­front soron levő tennivalóiról esett szó. Este 6 órakor került sor a püspök gyülekezeti isten tiszte­leti szolgálatára. Bár hétköz­nap volt és anyagyül'ekeze- tünk i6 igazi szórvány gyüleke­zet a „nagy” városban, vi­szonylag szép számmal jelen­tek meg híveink a számukra ünnepi alkalomra. — 1 Pt 1, 17—21 alapján arról az öröm­hírről szólt az igehirdetés, hogy Krisztus mindent oda­adott értünk, amikor magát adta áldozatul a kereszten. Ez a szeretet kötelezi és képesíti az Isten népét olyan áldozatos é6 szeretetben gazdag életre, amelyik áldásként hat az em­beri problémák megoldása irányában. Az istentiszteletet befejező oltári szolgálata keretében rö­vid igehirdetéssel és áldás­mondással szolgált püspökünk a gyülekezeti lelkész-házaspár 25 éves házassági jubileuma kapcsán. A Miatyánk és az áldás előtt még örömmel hallgatta meg a gyülekezet J. S. Bach: C-moll szonátájának I. tételét hege­dűn. orgonakísérettel. Istentisztelet után a lelkész­lakásban volt együtt a püs­pök-házaspár és titkár a lel- készcsaládal, az egyházmegye elnökségével és a gyülekezti lel­kész közvetlen munkatársai­val. A meleg együttlét — rövid vendéglátás és beszélgetés — után Nyíregyházára indult a püspök kíséretével, mert szombaton és vasárnap ott várta a kitűzött program sze­rinti többféle szolgálata. Május 28-a új erőforrást je­lentett egy szórványgyülekezet további szolgálatához. Kö­szönjük. Szabó Gyula évesül# Állam ok- * egyre erőteljesebb lett a sze­paratizmus vagya. Es akkor, amikor szinte válságosra for­dult a katonai helyzet, gyűlt össze a tizenhárom gyarmat kongresszusa, hogy megvitassa a Függetlenségi Nyilatkozatot. A POLITIKAI ÉLETBEN IS ÖNZETLEN, FELELŐS ÉS TEHETSÉGES EMBEREK so­rát láthattuk. Jefferson, a szü­letett és veszélyes demokrata. Franklin, aki az égből lehozta a villámot. Adams, a higgadt, okos érvelő és a többiek mind korukat messze meghaladó bölcsességről tettek tanúságot. Idézzünk néhány sort a Nyi­latkozatból: „Magától értetődőnek tart­juk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlő­ként teremtetett, az embert Teremtöje olyan elidegeníthe­tetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tar­tozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosí­tására az Emberek Kormá­nyokat létesítenek, amelyek­nek törvényes hatalma a kor­mányzottak beleegyezésén nyugszik...” Ezt az idézetet tartják a Nyilatkozatból korszakalkotó­nak, amelyet lényegében az Emberi Jogok deklarációja és, a Társadalmi Szerződés alap­ján fogalmaztak. A világ szín­padán ezzel a függetlenséggel az emberi közösség új formája jelent meg. Ez a nyilatkozat, amelyben nyoma sincs a mo­narchia ideájának, vagy ural­kodó államvallásnak, öröklött előjogoknak, új színt jelentett a népek történetében. És eb­ből a politikai építményből hiányz|k a király, az arisztok­rácia, a született rabszolga, amelynek lakosai között se herceg, se gróf, se semmiféle titulussal dicsekvő ember nem lehet, és amelynek egysége is csak önvédelemre és szabad­ságra korlátozódik. A NYILATKOZATBÓL KI­EMELKEDIK A POLITIKAI. TÁRSADALMI EGYENLŐ­SÉG ESZMÉJE. „Minden em­ber egyenlőnek született.” Formálisan valóban valami új dolog kezdődött az emberiség történetében. Mert míg Euró­pában a történelmi hagyomá­nyok és sereg más tényező le­hetetlenné tette az'ugrásszerű változást, hiszen csak az utóbbi fél évszázadban szól­hatunk radikális fejlődésről, addig itt kétszáz évvel koráb­ban ennek alapján megtervez­tek, csináltak egy új állam­képletet. Csak dicsérni lehet magasztos eszméit. A tényen mit sem változtat az, hogy szinte napjainkig „papírfor­ma” maradt. Mert igaz. hogy minden ember egyformának született, de a déli államok­ban pl. a rabszolgákat csak jóval száz év múlva szabadí­tották fel. vagy pl. a nők vá-, lasztójogát nem vették figye­lembe. És noha tökéletesnek látszik szerkezete, elemi hibá­kat rejt magában. De megszületett, s kihatása óriási volt. (Kossuth 1849-es Függetlenségi Nyilatkozata szinte másolata ennek.) Egyet azonban napjainkig nem volt képes megteremteni: nem ko­vácsolta nemzetté, a népet. A nagy Roosevelt ugyan 1940- ben ezt mondta: „Mi olyan nemzet vagyunk, amely sok nemzetiségből, sok fajból, sok vallásból áll, amelyeket egy egység fűz egymással össze, a szabadság és az egyenlőség egysége”. De hozzáfűzte: „Mi angolszászok és latinok. írek és teutonok, zsidók és skandi­návok és szlávok vagyunk. Mi amerikaiak vagyunk. Sok faj­hoz és színhez és vallásfeleke­zethez tartozunk. Amerikaiak vagyunk”. Természetesen ezt ő is érezte, hogy így ez nem nemzet. Viszont az alkotmányban lefektetett egyéni szabadság óriási lehetőséget biztosított az Egyesült Államok népének. Nem véletlen, hogy kétszáz­éves története során a tőkés Világ leggazdagabb államává küzdötte magát. Vérrel szer­zett függetlensége és szabad­ságának gyümölcse ez. Sok el­lentmondásával együtt mégis nagyszerű léDése volt ez a tör­ténelem során. Dr. Rédey Pál Cfojjenmefcefoneó? Aki a veszélyben is követte Jézust Azt az éjszakát sosem tudta elfelejteni. Fiatal volt, Márk­nak hívták. Ügy tudjuk, hogy Jézus Márkéknál volt együtt tanítványaival az utolsó vacso­rán. Volt a levegőben valami, ami arra engedett következ­tetni, hogy Jézusra veszély vár. S amikor Jézus és tanítványai elvonultak a házból —, a fia­talember csendesen utánuk lo- pódzott. Lehet, hogy szülei, bíz­ták meg azzal, figyelje törté­nik-e valami Jézussal, hiszen Márk édesanyja, Mária Jézus hűséges követői közé tartozott és aggódhatott miatta. De az is lehet, hogy Márkot a ragasz­kodás mellett a kíváncsiság is hajtotta. Nos, látta, hogy Jézus és csapata a Gecsemánei kertbe mentek először. Nemsokára tá­voli zaj keletkezett, mely egy­re közeledett a kert felé. Sok marcona férfi jött karókkal, lándzsával. Mentek egyenest a kertbe és Márk döbbenten látta, hogy Jézust megkötözik és elvezetik. Ó. hát mégis alapja volt anyja nyugtalansá­gának! Látta még, hogy tanít­ványai elszaladtak. A vad tö­megben Jézus volt egyedül a kedves ismerős. Nosza, utá­nuk! Hova viszik foglyukat? Ahogy kipirülva siet. nem vette észre, hogy néhány titkos megfigyelő távolabbról követi a csoportot és megnézett min­den gyanús embert. így tör­ténhetett. hogy a sötétben lo- pódzó Márk egyszerre csak azt érezte, kezek ragadják meg. „Gyere csak! Te is őhozzá tar­tozol?” Komoly veszélyben volt a fiatal Márk. S ha most elfogják, hogyan visz hírt er­ről az egész szörnyűségről anyjának! Ezért hirtelen, min­den ügyességét összeszedve, kirántotta magát üldözői kezé­ből —, még a ruhája is náluk maradt. Aztán futott, futott hazáig. Mindezt a második evangé­liumból olvassuk, melynek fel­irata Márk nevét hordozza. Csak az tudta ilyen szemléle­tesen leírni, mi történt és ho­gyan azzal a fiatalemberrel, aki az egész veszélyt átélte. Milyen öröm lehetett Márk­nak, amikor Jézus feltáma­dott a halálból! Ügy tudjuk, tanítványai később is találkoz­tak Márkék házában, s lát­hatta boldog arcukat, hall­hatta éneküket az ifjú. Szavai­ból mindig előcsillant egy név: Jézus. Márk később útitársa lett Pál apostolnak, Barnabásnak és Péter apostolnak. Elkísérte őket igehirdetői útjukra. Pé­ter apostoltól sokat hallhatott Jézusról, mit mondott és cse­lekedett. így került sor arra, hogy megjelent írásban az örömhír, az evangélium Jézusról. Márk evangéliuma a legrégibb evan­gélium. Márknak két útitársa volt: a veszélv és Jézus. Olyan jó volt megtapasztalnia, hogy minden bajban segít, erőt ad Jézus, ö legyőzte a bajokat is. Mivel neki, Márknak, útitár­sa volt Jézus, Ő is tudott más­nak hűséges útitársa lenni! Sőt! az őróla elnevezett evan­géliummal nekünk is útitár­sunk marad! Görög Tibor m A LESZERELÉS MEGSOKSZOROZHATNÁ A FEJLESZTÉSI SEGÉLYT Ha a világ fegyverkezési ki- az összes fejlesztési segélyt, adásainak égy százalékát az Dieter Senghaas professzor elmaradott országok fejleszté- (Frankfurt) ezzel a példával sere fordítanák, akkor a jelen- érzékeltette, hogy milyen nagy légi feltételek mellett 20—25 horderejű a leszerelés kérdé- százalékkal lehetne növelni se. (epd)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents