Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-06-20 / 25. szám

Bőkezű az Isten! Rm 10, 12—17 Valóban nagy bőkezűség! „Aki segítségül hívja az Űr nevét, üdvözül." De vajon így igaz ez? A KÜLÖNBÖZŐ VILÁGVALLÁSOK MIND MEGEGYEZ­NEK ABBAN, hogy követőiktől az istenségek sokat kívánnak. Erőfeletti teljesítmények vagy fájdalmas lemondások, lépésről- lépésre kiharcolt eredmények után nyerhetnek lelki nyugalmat, békességet, leginkább azt is csak a másvilágon. Sokszor mi keresztyének is úgy látjuk, valamilyen teljesítménnyel, „jó élettel", „lemondással” kell Isten kedvében járnunk. Ebből ered a kizárólagosság is: csak egyiké vagy csak másiké az Isten ajándéka az üdvösség. Pál apostol odaáll korának két szem­benálló nagy csoportja közé és feléjük kiáltja: „nincs különb­ség” ember és ember között, „mert mindenkinek ugyanaz az Ura és ö bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja". IGEHIRDETÉSÜNK FELADATA, HOGY ISTENNEK ER­RŐL A „BŐKEZŰSÉGERÖL” SZÓLJON. Ez az evangélium! „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért oda­adta, hogyne ajéndékozna nekünk vele együtt mindent?" (Rm S, 12) Megrövidíti Isten ajándékát, aki feltételekhez szabja, de megszegényíti az is, aki csak a túlvilági üdvösséget kínálja és nem látja be, hogy Isten az örök életet elkezdte bennünk és már a földi életünket is bőkezűen el akarja halmozni. A sze­retet, öröm, békesség nem csupán túlvilági reménység, hanem Isten azt akarja, hogy szolgáló életünk ezeket teremje már most. Hogy embertársaink és egész világunk tőlünk is meg­kapja azt a jót, amitől ez a földi élet lesz nyugodtabb, igazsá­gosabb; benne mindenki elérje a legelemibb javakat: kenyeret, békét, munkához való jogot, biztonságot. :• AZ ISTENRE ES EMBERTÁRSAKRA EGYSZERRE MUTA­TÓ IGEHIRDETÉS olyan hitre vezet, mely egyszerre bízik Istenben és ugyanakkor odafordul a felebarát felé is. „A hit hallásból van” — meghallom, hogy hozzám milyen bőkezű Is­ten, mindennel megajándékozott Krisztusban és már hasz­nálom is ajándékát, továbbítom embertársaim felé. Ingyen vettfük, így adjuk tovább is. Az az igehirdetés, mely Isten bőkezű ajándékát teljes hosszú­ságában, szélességében, mélységében és magasságában mutatja meg. egyszerre bizalmat ébreszt bennünk, akik hallgatjuk azt. Ha ilyen a mi Urunk és mindenkihez ilyen és nem feltétel az, hogy honnan jöttem és milyen „vallásos” vagy „kegyes” előéletem volt, akkor benne megbízhatom. Bízom benne és segítségül hívom! IGEHIRDETÉS — MEGHALLGATÁS — HIT ÉS BIZALOM — IMÁDSÁG — ÜDVÖSSÉG: ezen a soron vezet végig az apostol, hogy megmutassa, milyen bőkezű a mi Istenünk! En­nek a láncsornak minden szeme igen fontos, de a legfontosabb mégis a kezdet. Ott kezdődik minden, hogy megszólal és beszél az Isten, követei, igehirdetők által. Ezért olyan nagyon fontos hallgatni az igehirdetésre, mert minden abból indul. Nincs hit, nincs imádság, de nincs szolgálat, diakóniai életfolytatás sem igehirdetés, az Isten elindító igéje nélkül. Ezért tegyünk hang­súlyt a mai vasárnapon erre: Figyelj Isten hívó szavára — az igehirdetésre! Tóth Szöllős Mihály IMÁDKOZZUNK Köszönjük Urunk, hogy bőkezű ajándékodat nekünk is adtad, amikor Jézust értünk halálra adtad, fel is támasztottad, hogy mi is éljünk Övele. Köszönjük igédet, melyben mindenről be­szélsz nekünk. Add. hogy figyeljünk szavadra, kövessük igédet és cselekedjiik akaratodat: bízzunk Benned és segítségül hív­juk mindenkor nevedet. Add Szentleikedet, hogy szolgálatun­kat hűséggel belöltsük embertársaink között. Jézus Krisztus Urunkért kérünk. Ámen. Egyházkerület püspöke hivata­lába iktatja az egyházmegye újból megválasztott elnökségét: Dubovay Géza esperest és Hor­váth Lajos egyházmegyei fel­ügyelőt. Isten tiszteleti ren d Budapesten, 1976. június 20-án Deák tér de. 9. (úrv). Trajtler Gábor. de. 11. (úrv). dr. Hatens- cher Károly, du. 6. dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zol­tán, du. 5. Szeretetvén dégség. Dózsa György út 7. de. fél 9 dr. Muntag Andomé. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. ll. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bogya Géza. Vajda Péter u. de. fél 12. Bogya Géza. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kas­sák Lajos út 32. de. ll. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh GyuLa. Pestlő­rinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV telep. de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. io„ dr. Bodrog Miklós. Rákospalota Kistemplom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákos­szentmihály de. fél ll. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Kar­ner Ágoston.. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákos hegy de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma­docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. ll. (úrv.) Gáncs Péter, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Gáncs Péter. Öbuda de. 9. Vető Béla. de. 10. Vető Béla. XII., Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Takács József, de. ll. Takács József, du. 5. Szeretetvendégség. Pesthidegkút de. fél 11. D. Korén Emil. Modo- ri u. 6. de. 10. Turcsány Károly. Kelenföld de. 8. Lehel László, de. 11. (úrv.) Lehel László, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert) Budafok de. 11. Visontay Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Ka­posvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György. HÍREK — Szentháromság után az 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délőttti isten­tisztelet oltári igéje: Lk 16, 19—31; az igehirdetés alapigé- je: Rm 10, 12—17. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 27-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rá­dió. Igét hirdet S&EBIK IMRE miskolci lelkész, a Bor- sod-Hevesi Egyházmegye es­perese. — DARRONY—NAGYALA­SONY. A társgyülekezet meg­üresedett lelkészi állására egy­hangúan megválasztotta Sághy András vésel lelkészt. Beikta­tása június 20-án délelőtt 10 órakor lesz istentisztelet kere­tében Nagvalásonyban. A be­iktatáson igehirdetéssel D. dr. Ottlyk Ernő. az Északt Egyház- kerület püspöke szolgál. A püs­zenés Áhítat lesz június 19-én, szombaton este 7 órakor az oroszlányi temolomban. Műsoron: J S. Bach orgonaművei. Haydn: Hálaének. Sulvok Imre: A nagy lakoma. Kodály Zoltán: Jézus és a kufárok. Közreműködnek: Zászkaliczky Tamás orgonaművész és a gyülekezet énekkara. Vezényel: Nagy Dániel. pök délután 3 órakor Dabrony- ban hirdet igét. — SZIRAK. D. dr. Ottlyk Ernő. az Északi Egyházkerület püspöke Nagy Ilona lelkészt munkatársat bízta meg a gyü­lekezet gondozásával július hó 1-től kezdődően. — SÁTORALJAÚJHELY— TOKAJ. A társgyülekezet ad­minisztrálásával D. dr. Ottlyk Ernő. az Északi Egyházkerület püspöke július hó 1-től Tarjá- ni Gyula diósgyőri lelkészt bízta meg. — HAZASSAG. Dancz Im­re, a beledi gyülekezet gond­noka és Illés Ilona május 15-én Budapesten házasságot kötöttek. A szertartást ifi- Harmati Béla lelkész tartot­ta a Deák béri templomban. ..Áldjad lelkem az Urat és ne feledd el, mennyi jót tett ve­led.” EVANGÉLIKUS ET.ITT A Maevarorszáai Evaneéhkus Eaybá? Sajtóosztályának »apja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: ÍVlezősi György Felelő? kiadó: Harkány! László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vm.. Puskin u. 12. Telefon: 142—014 Csekkszámla szám : 516—20.412—VTn Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft .Árusítja a Maeyar Posta Index: 35?ll 76.1325 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációé magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Aki titeket hallgat, az en­gem hallgat, és aki titeket el­utasít, az engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt uta­sítja el, aki elküldött engem” (Lk 10, 16). VASÄRNAP. — „Isten meg­vigasztal minket minden nyo­morúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esetteket” (2 Kor 1, 4 — Ézs 61, 3 — Lk 16, 19—31 _ Zsolt 9, 10—19). Sze­mélyes hittapasztalat alapján lehetünk hiteles bizonyságte­vői Isten szeretetének. Isten vigasztalásának sokszor va­gyunk részesei. Ismerjük a szomorúságot és ismerjük a vi­gasztalás örömét. Adjuk to­vább, amit Istentől kaptunk, részesítsük vigaszra szoruló embertársainkat együttérző szívvel abban a szeretetben, amivel Isten minket.vett kö­rül, amikor bajban voltunk. HÉTFŐ. — „Erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegye­lemben (2 Tim 2, 1 — Zsolt 33, 16—18 — Lk 10, 1—11 — 1 Kor 13, 1—3). Erősödj a krisz­tusi lelkületben, krisztusi sze­retetben. A kegyelem azt je­lenti, hogy Krisztus elfogad az ő követésében. Isten szent és jó akaratához igazítja gondo­latainkat. szavainkat és csele­kedeteinket. Minél inkább Krisztus által irányított az éle­tünk. annál erősebbek vagyunk a kegyelemben. Ez a megerő­södés tesz képessé az Isten akarata szerinti szolgálatra embertársainkért. KEDD. — „Isten nem hagy el” (2 Kor 4, 9 — Zsolt 38, 22 — Éz 2, 1—7 — 1 Kor 13. 4— 7). Nemcsak a segítségre szo­ruló ember érzj Isten jelenlé­tének a szükségességét. Nem­csak bajban, veszélyben kell az a biztonság, hogy Isten velünk van. Mindennapi feladataink hűséges, önzetlen végrehajtá­sában, embertársainkért vég­zett szolgálatunkban is ma­gunk mellett tudhatjuk Istent. Aki minden élethelyzetében Isten akarata szerint cselek­szik. az a bajban is biztos hit­tel tudja, hogy Isten mellette áll. SZERDA. — „Azért fára­dunk és küzdünk, mivel re­ménységünket az élő Istenbe vetettük, aki minden ember­nek megtartója, kiváltképpen a hívőnek” (í Tim 4, 10 — 2 Móz 16. 12 — Jn 5, 39—47 — 1 Kor 13, 8—13). Embertársa­inkért — családunkért, mun­katársainkért, ismerősökért és ismeretlenekért — fáradozni csak reménységgel lehet. A másokért végzett szolgálatot mindig abban a reménységben végezhetjük, hogy nem hiába küzdünk, hanem Isten sikeres­sé teszi fáradozásunkat. A si­kert nem mi aratjuk le, hanem azok élvezik, akikért remény­séggel végeztük a szolgálatot. CSÜTÖRTÖK. — „Látta Já­nos, amint Jézus ő hozzá ment és szólt: íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (Jn 1, 29 — Zsolt 138, 8 — Jn 6, 39—47 — 1 Kor 13.L 8—13). Jézus az ember ember elleni tetteinek a terhét, kö­vetkezményét veszi el. Ne té-. vesszük ezt össze t-jtzal a könnyelmű gondolattal, hogy bátran vétkezhetünk, hiszen Jézus úgyis bűnbocsánatot hoz. Magára vette átélte a bűnök minden következményét, de azért, hogy bennünket új élet­re vezessen, amelyben nem egymás ellen elkövetett bűne­ink terheit rakjuk egymásra, hanem az egymásért végzett szolgálattal, Krisztus módjára segítjük és támogatjuk egy­más életét. PÉNTEK. — „A világ szerint alacsonyrendűeket és lenézet­teket választotta ki az Isten és a semmiket, hogy megsemmi­sítse a valamiket, hogy Isten előtt ne dicsekedjék senki” (1 Kor 1, 28—29 — 1 Sám 2 3 — Lk 12. 49—53 — 1 Kor 14. 13— 19). Jézus szavai szerint egyet­len dolog adhat rangot, dicső­séget az embernek és ez a fe­lebarátért végzett szolgálat. Aki másfajta „érdem” szerint akar nagy lenni az embertár­sai között, mint a szolgálat, azt Isten megszégyeníti, meg­alázza. Nem is szükséges sem- mi egyéb Isten akaratának tel­jesítéséhez, mint az odaadó engedelmesség. SZOMBAT. — „Álljon el a gonosztól mindaz, aki az Ür nevét vallja!” (2 Tim. 2. 19 — ÉZS' 59. 2 — Jn 10. 40—42 — 1 Kor 14. 20—25). Isten nevét vallani életfolytatást jelent. Isten nevéről az ő akaratának teljesítésével lehet hitelesen bizonyságot tenni. A gonosztól — tehát a felebarát-elleni ön­zéstől. gyűlölettől, közönytől — nem elég szóban elállni. A tetteknek kell arról vallani, hogy nem a gonosz kívánsá­gok. hanem Isten szent és íó akarata irányítia egyéni éle­tünket és az emberi közösség iránti magatartásunkat. Baranyai Tamás — HALÁLOZÁS. Baráth Irén kiskundorozsmai, azelőtt békéscsabai lakos, a gyüleke­zet hűséges tagja, súlyos beteg­ség után 66 éves korában már­cius 29-én elhunyt. Temetése április 1-én volt dr. Cserháti Sándor szegedi lelkész szolgá­latával. ..Nékem az élet Krisz­tus, a meghalás nyereség”. A családi asztal körül Nem beszéltünk össze és mégis egyet akar­tunk. Egy volt a vágyunk: el a nagyvárosból! Kiszabadulni a kőrengetegből, a benzingőzből, a lármából, a tülekedésből, pihenni, végre tisztességesen megterített asztal mellé ülni, úgy, ahogy gyermekkorunkban láttuk, ma­gunk körül szülök, testvérek, nagyszülők, gyermekek és unokák. Ez a vágy — egymástól függetlenül — így fogalmazódott meg bennünk: — Kiutazni Klári nénihez! Klári néni a család egyetlen élő nagynéni­kéje. Harasztiban lakik egy kis kertes házban. Már amint a helyiérdekű az állomás felé ka­nyarodik, feltűnik a kis ház, ahogy a fák ár­nyékában meghúzódik a zöld gyepes kertben. Én mindig nagy szatyorral érkezem. Benne van a varrnivalóm, a fejtenivalóm, amit már hat hónapja gyűjtögetek, a nyelvkönyvem, a könyv amelyet el kell olvasnom és a könyv, amelyet el szeretnék olvasni, cikkek, amelyek érdekeinek és újraolvasásra várnak és foly­tathatnám. Persze sohasem varrók, nem fej­tek, olvasásra sem kerül sor, mert ahogy be­lépek a kertbe, elmarad a város, a kötelezett- segek, a rohanó hétköznapok s helyüket békés nyugalom foglalja el, a pázsit hívogat, a vi­rágba borult cseresznye és a barackfák fehér­rózsaszínje, a ház előtti japánbirsbokrok is, amelyek elrejtik az öreg ház hiányosságait, az udvar felöl pedig lila aranyésö takarja be a falakat, versenyezve a szőlőindák tekervé- nyeivel. A tornácon asztal, rozzant karosszékek, az asztalon törött kiontőjü korsó, benne tavaszi ágak. A szobában kopott bőrgarnitúra, közé­pen nagy, kerek, vastag lábú tölgyfaasztal, rajta fehér-piros szőttes. Klári néni két kar­ját tárja elénk: — De jó, hogy eljöttetek, legalább nem le­szek egyedül! Egyedül? Benn már négyen vannak. Uno­kák, testvérek. Később minden kor képvisel­teti magát az óvodástól, az iskoláson át, a ka- rnaszkorig és följebb a férfi korig, fel egészen a 76 éves Klári néniig. — Gyertek keríveskéim! Hát elfáradtatok? Pihenjetek. Mit hozzak? Friss tejecskét, vajas kenyeret, kalácskát is sütöttem, hogy gondol­tam, hátha jöttök! — Semmit! Semmit! — mondjuk kórusban. — Dehát a gyerekek! Ugye, Attila, te kérbz, meg az Ákoska is. Piroska, gyertek gyermeke­im és viszi őket a konyhába, hogy aztán nagy karéj vajas kenyerekkel bocsássa őket ki a kertbe. Ez eddig talán nem ritkaság. De amikor de­let harangoznak, csak jön Klári néni a pety- tyes köténykéjében, hogy: — Gyertek már édeskéim, terítve van! — Bűvészmutatvány ez! Ilyen rövid idő alatt, ennyi személynek! Felszedelőzködünk. Amikor a szobába lé­pünk egy kicsit megilletődünk. Van köztünk idegen és jó barát, még árva gyerek is. Mégis úgy ülünk asztalhoz, mint egy nagy család. Sokan vagyunk, a régi készletből nem jut mindenkinek, vem egyformák a poharak sem, egy hosszú élet folyamán sok eltört belőlük. Mégis olyan jólesik a szépen terített, tiszta asztalhoz letelepedni. Végre együtt vagyunk valamennyien. Klári néni imára kulcsolja a kezét. Vala­mennyien így teszünk. Még a gyermeki éhség mohóságát is megállítja a hirtelen beállt csend. — Köszönjük meg, hogy így együtt lehe­tünk a terített családi asztalnál. Hívjuk meg a mi jó Urunkat is közénk — így Klári néni. így mondja a mi jó Urunkat! Aztán merni kezdi a levest. Mindenki oda­tartja a tányérját. A gyerekek előtt kétszer merül a kanál. Senki nem kezd az evéshez, mielőtt a másik nem kapott. Utolsónak ma­rad Klári néni. Neki az aljamaradék kerül. — Adjon Isten jó étvágyat — néz rajtunk végig. — Klári néninek is kívánjuk! Ülünk a nagy kerek asztal mellett, amely a családból több nemzedéket látott már felnőni. Egymásra mosolygunk, elmondjuk örömein­ket, bánatunkat, problémáinkat és sikerein­ket. Klári néni csak hallgatja és bólogat vagy rázza a fejét. — Emlékszel még, otthon, amikor anyánk szilvás gombócot főzött! Nem győzte szegény, olyan jó étvággyal ettünk. — Mi meg heten voltunk testvérek. Hét fiú. Pedig anyánk mindig kislányért imádkozott. Sohasem búsult: imádkózott és énekelt. — En meg egyszer válogattam a kenyérsze­letek között. Apánk észrevette és azt a dara­bot, amelyiket eltoltam, eltette nekem estére. £s mást nem kaptam, amíg a kenyeret meg nem ettem. — Jaj, azok a nagyünnepi ebédek, amikor még sütemény is volt! — Persze, neked a hús nem számít, te sár­garépán is eltengődnél! — Nálunk apánk Vj kiló húsnál sohasem vett többet. Sok burgonyát kaptunk, sok levet, egy-két kis kocka húst. — Aztán mégis mind felnőttetek és rendes, becsületes, derék emberek lettetek, — jegyzi meg Klári néni. — En mongol népi táncos szeretnék lenni — szól Attila. — Te csak akkor szólj kisfiam, ha kérdez­nek, Akkor megmondhatod, mi szeretnél len­ni — hallatszik az ifjú mama hangja. Piroska már védelmébe veszi a leintett le­gényt: — Ebéd után bemutatót fog tartani, meg előad verseket, népballadákat. ,— Majd meghallgatjuk. Most menjetek ki szépen a kertbe. A kicsik felállnak, odamennek Klári néni­hez és megköszönik az ebédet. Mi még kávézunk. Halkabb lesz a szó. Gyermekkorunk drága emlékeit ringatjuk fél­tő szeretettel. Életünk apró eseményei most megszépülnek visszapillantó tükrünkben. — Jó lenne néha megpihenni a család fehér szőttessel leborított asztalánál — mondom. — De hol a család? — kérdi valamelyik. Az egyik féllábon a konyhaasztal sarkánál kap­kodja be az ételt, a másik késő délután eszi meg tálcáról a felmelegített ebédet. A család­fő legtöbbször egyedül étkezik, mert a gyere­kek már ágyban vannak, az asszony meg már vacsorázott. A család egyes tagjai más-más időpontokban étkeznek. Van aki nem tudja, milyen egy családi asztal, sokan nem ismerik már talán a család fogalmát sem. — Ha nincs TV-műsor, ha nincs szórakoz­tató program, a család tagjai nem lelik helyü­ket. Elszoktak attól, hogy egymással elbeszél­gessenek, hogy érdekelje őket egymás gondja, baja. Mindenki megy a maga útján és lassan nem is kérdezik egymástól ki hova jár. merre tart. Nincs családi asztal, s egyre ritkábbak a közös családi étkezések. — Kisfiam, sehogysem értem ezt a felvilá­gosult sexcentrikusságot — mondja Klári né­ni ilyen szakkifejezéssel, hogy csodálkozva nézünk rá. — Hát bizony a sex talán egy kicsit túl nagy fontosságot kap ifjúságunk életében. Ta­lán néha a másik végletben járunk. Az édes élet szabadsága az útódok minőségében máris jelentkezik. — Le kellene ülni a családi asztal mellé és onnan merítve erőt indulni a világba — ösz- szegezi Klári néni, —, és örökre szívünkbe zárni hangulatát, mindig visszahívó, hazavá­ró, összetartó erejét. Mert igaz, gyermekeim, hogy ez a kis Attila meg Piroska még nem is jár csak előkészítőbe, de már megtudja mon­dani a praktikus, a precíz, az intelligens ma­gyar megfelelőjét, és hogy honnan indult el Custeau kapitány, de mit ér mind ez, ha nincs a szívébe beírva a család, a nemzet, a haza fogalma úgy, ahogy azt mi ismerjük? akik a családi kerékasztalok mellől indultunk el, hogy vészben-viharban, jó napokban, rossz napokban, ott álljunk mellettük védőn, oltal- mazón, örök hűséggel. « Hazafelé a zsúfolt helyiérdekűn a kis Attila rám nézett nagy, fekete szemével s az elmúlt napot így foglalta össze: — Miért nem lehet mindennap Klári néni? És igaza volt. Hát miért ne lehetne? Nálam, nálad, mindnyájunknál. Gyarmathy Irén — A SOMOGY-ZALAI EGY­HÁZMEGYE június 20-án, va­sárnap délelőtt 10 órakor a ka­posvári templomban istentisz­teletei és közgyűlést tart, ame­lyen D. Káldy Zoltán, a Déli

Next

/
Thumbnails
Contents