Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-22 / 25. szám

I Mindenkihez Zsolt 115, 9 „Mindenki a maga szerencséjének kovácsa” — mondja a közmondás. „Szemesnek áll a világ” — mondja egy másik. Néni az élettől elvontan fogalmazták meg ezeket a közmondásokat. Nemkívánatos emberi magatartást példáznak. Mindkettő az önző ember életével, életformájával kapcsola­tos. Azzal, aki mindent a saját előnyére, nyereségére kovácsol. Aki még a mások gyengeségét, tudatlanságát vagy éppen szo­rult helyzetét is a maga hasznára akarja hajtani. Jó szeme és lehetőség-felismerése van, hogy meglássa, kiből, miből tud ki­sajtolni annyit, amennyit csak tud} Az önző ember életének ■magyarázata abban van, hogy vezérlő vágya csak önmagára, saját érdekeire összpontosul. Minden emberi és egyéb viszony­lat abból a szempontból érdekli, mit szerezhet meg magának. Minden gondolata, törekvése, igyekezete önmaga körül forog. Eközben sok keserű órát, helyzetet szerez másoknak. Az önző ember még az Istent is szeretné befogni önzése szol­gálatába. Annyira „érdekli” őt az Isten, amennyit kaphat tőle. 'A maga vágyainak, szükségeinek kielégítésére akarja őt „hasz­nálni”. Vallásossága nem egyéb, mint önzésének kiélése. AZ ÖNZŐ EMBER ÖNMAGÁT SZEGÉNYlTl MEG. Előbb- utóbb egyedül marad. Kizárja magát a szeretet és viszontsze­retet egészséges emberi kapcsolataiból, — Magányos, idős em­ber ült kertjében. Gyermekeit várta mindennap. Nem jöttek. A szomszédok is csak nagy ritkán nyitották rá az ajtót, önző em­ber volt egész életében, csak a maga örömét, hasznát kereste — mondta róla a lánya. Csak magának élt, tőle semmi szere- tetet, melegséget nem kaptunk. Érzelmileg semmi sem köt hoz­zá. — Nem minden önzés kirívó és bántóan szembetűnő. De mindefi önzés közösségromboló magatartás. Idegen Isten igé­jétől, a közerkölcstől, társadalmunk gondolkodásmódjától. A szolgáló életforma ellensége. Az önző ember látszólag sok min­dent megnyer. De elveszít szíveket, barátokat, közösségeket. Az önzés szembeállít Istennel is. Hiszen az Isten szeretetétől az em­berek iránti szeretet szolgálatához vezet az út. ISTEN JÓSÁGA KISZABADÍT AZ ÖNZÉS ZSÁKUTCÁJÁ­BÓL. Istent nem lehet csak magunknak kisajátítani, vagy csak egy szűk körnek az Istenévé tenni, ö jóságos mindenkihez, kö­nyörületes minden teremtményéhez, személy válogatás, megkü­lönböztetés nélkül. Isten jóságát, irgalmas szeretetét Jézus Krisztus hozta el világunkba. Ő állít meg az önmagunk körüli forgásban. Tőle tanulunk jóságot, más szóval: emberséget, ö gyógyítja önző szívünket jóságos, emberséges szívvé. Nem egy­szerűen olyanná, amelyik vigyáz arra, hogy ne ártson senkinek sem. Már ez is több az önzésnél. De végeredményben még med­dő az ilyen élet. Ő olyan életformával ajándékoz meg és erre erősít, hogy buzgón törekedjünk mások boldogságára, minden embert érintő jó ügyek előmenetelére. „Jó az Ür mindenkihez és könyörületes minden teremtmé­nyéhez” — olvastuk igénkben. S ez nem egyszerűen ténymeg­állapítás Istenről. Isten ezzel az igével is tettrekészségre mozgósít, hogy jósága, irgalma rajtunk keresztül is átjárja az életet, elérkezzék az emberek közé és az emberekhez. Túl csa­ládunk körén, gyülekezetünkön, minden kortársunkhoz, bárhol is éljenek a földön. Isten jóságának ne csak hirdetői és elfogadói legyünk, hanem hálás továbbadói. Povázsay Mihály A LUTHERNAK HAMISAN TULAJDONÍTOTT MONDÁS ellenszereként ide kívánkozik egy mondat Jász Dezső 1974- megjelent müvéből: Hugenot­ták. Állhatatosságukról, ren- dilhetetleségükröl, megfélem­líthető llensegükről szólva az író egy idézetet közöl: Újból bebizonyosodott, hogy „az eretnekség a lélek dolga, amit sem vassal telapritani, sem tűzzel elégetni, sem vízbe fui- lasztani nem lehet” (16. lap). Csak a jegyzetekben történik utalás arra, hogy ez az idézet Luthertól való. De így van ez jól. Inkább legyen egy igaz idézet Luther neve nélkül, mint egy hamis mondat Lu­ther neve alatt. Ügy van jól, hogy ami maradandó monda­nivaló, az önmagában hasson, ne azért, mert ez vagy az mondta. Hiszen olykor való­ban írt Luther olyant is, amit nem kellett volna írnia: írt olyasmit, ami az ő korában hasznos volt, ma már használ­hatatlan. Csakhogy egy törté­nelmi személynek a maradan­dó értékét azon kell lemérni, ami rá nézve a jellemző. És mindenkit a maga korából kell értelmezni. Luther meghalt; elmúlt az a kor. amelynek sok kérdésében a maga módján, középkori örökségektől terhel­ten, az akkori viszonyok kö­zött, néha jó valóságérzékkel, néha „korszerűtlenül” nyilat­kozott és foglalt állást. De a reformátori szava és tette ma is figyelemre méltó. VISZONT FORTE MENT­SÉGERE FELHOZHATJUK, hogy talán-talán jó szándék vezette; úgy érezte, hogy a né­met szellemi élet még mindig kiegyensúlyozatlan, nem sza­badult fel minden német a nagy emberek kultuszából, a „hősök" előtt kódolásból; ki­szúrta tehát magának Luthert, hogy Müntzerrel szembeállítsa és — kigúnyolja! Tán ezért van benne a nekikeseredett ember vak dühe,-amellyel kép­zelt fantomok ellen is vagdal - kozik; ezért ront rá Lutherra mint „német nemzeti hősre”; ezért szúrja-vágja-aprítja ,,a nagy német nemzeti biroda­lom” bálványait; ezért döntö­get szobrokat. Ha nyíltan meg­Mindegy, mit mondott Luther? (2.) Nekünk Madách miatt sem közömbös mondta volna, hogy függetle­níti magát a történelmi való­ságtól, akkor elkerüli a hibát, hogy maga essek a hivalkodás bűnébe. Ha nem dicsekednék öt évig tartó forrás- és iroda­lomtanulmányaival, és azóta nem büszkélkednék drámája történelmi hitelével, akkor még csak el lehetne nézni írói-költői szabadsagát, amely persze az olvasókra nézve ak­kor is az alávetettség vesze­delme volna. Hiszen a hiszé­keny olvasó vagy színházi né­ző ennek az írói önkénnyel alakított „Luther”-nak az el- hívése révén alakítja ki magá­nak Luther emberi arcát. ÍV. lenne a hatás, ha mindenki mindenkor mellékletül kapná Forte drámájához a helyréié­vé* előrejelzést: „hallatlanul mulatságos groteszk példázat korunkról". De nem kapja meg! FORTE FORTYOGÓ LU- THER-ELLENSZENVÉVEL SZEMBEN kiváltképpen, de önmagában is becsületes Lu- ther-szerepeltetés van egy ta­valy közzétett és színpadra is került magyar drámában, az erdélyi író, Sütő András szín­művében: Egy lócsiszár virág­vasárnapja. Előadták Kapos­várott és Kolozsvárt, ha ugyan nem másutt is. Az író egyál­talán nem áltatja olvasóit és a nézőket, hogy a történelmi Luthert viszi színpadra. Ezért aztán magától értetődően vesz- szük tudomásul, hogy nem Lu- ther-szavakat mondat a Lu­thert alakító színésszel. De amit mondat vele, az mind olyan, hogy mondhatta volna maga Luther. És itt van a nagy különbség eközt és Forte eljárása között, mert az a né­met szerző olyasmit ad a szájába, amit egy vitázó ellen­fele tulajdonított neki, elhagy­ván egy feltételes kérdőmon­datból a helytelenített felté­telt. Sütő András tisztességesen még gondoskodott is arról, hogy színmüvének a lócsiszár­ját, „Kohlhaas Mihályt” ne tekinthessék történelmi sze­mélynek. A történelmi Kohl- haasénak Hans volt a neve. A Kohlhaas Mihály névváltoza­tot Heinrich von Kleist kisre­génye, a közvetlen irodalmi előzmény adta neki. Lehet, már a Kleistnak forrásul szol­gáló „krónikák” formálták így a nevét. Számunkra kiváltkép­pen is figyelmeztető jel egy „nővér”-nek mondott, apácá­nak vélhető no szerepeltetése — Luther híveként. LUTHER AZÉRT KERÜLT BELE SÜTŐ ANDRÁS DRÁ-" MAJÁBA, hogy képviseljen egy másféle magatartást, mint amilyen Kohlhaas Mihályé. A dráma hőse, az emberi jogaiban megsértett lókereskedő erő­szakkal akar igazságot szerez­ni magának. Ez az igazságszer­zés a főtárgya a drámának. Az emberi jogokban megsér- tettsége előtt a lócsiszár is Luther híve; a szelídség, a béketűrés követője. Aztán is tiszteli Luthert, de nem fo­gadja el az ő másféle nézetét. Hadd idézzünk a drámából, Luther mondatai közül: . .az élet parancsa nem a halál, hanem annak elkerülése: nem az öngyilkos reménytelenség, hanem az okos cselekvés. Az eszes meglátja a bajt és el­rejti magát; a bolondok néki mennek és kárát vallják. Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van re­ménysége . . . Elegendő bünte­tés nekünk a halál tudata. Ennek letöltéséhez kell a fér- fibátorság. mert a halottak semmit sem tudnak és azok­nak semmi jutalmuk nincs többé.” Ez a magyar író rábízza a döntést az olvasókra és nézők­re. Az ő rokonszenve a lócsi­száré. De a másik magatartás képviselőjét nem helyezi át az Embertelenség oldalára. Az a nézet, amelyet Lutherban megszólaltat, megmarad az emberségességen belül. Lám van ilyen modern példa is. Ma is, egy mai társadalmi drámá­ban is tud így, emberségesen és az emberi élet javára szóla- ni Luther. A • magyar irodalomban amúgy is van már ékes példa rá, hogyan lehet Luthert költői szabadsággal és mégis a törté­GYERMEKEKNEK ne írni igazság jegyében meg­szólaltatni. Ez a példa „Az em­ber tragédiája”. Nekünk tehát Madách Imre drámai költemé­nye miatt sem mindegy, ho­gyan szólal meg Luther a szín­padon. Igaz persze, hogy ’mi­után japánba is lefordították Forte drámáját, bizonyára azért, mért irodalmi pikáns csemege, kíváncsi lehet rá a magyar olvasóközönség is. De nekünk, magyaroknak azt te­szi kérdésessé, hogy miképpen hallgatjuk ezentúl, egy „mu­latságos groteszk példázat” is­meretében Luther Tragédia- beli végső szavát: „De holnap újra szítom a tüzet”. Hiszen Forte szemlélete szerint így kellene felelnie a falansztert aggastyán vádjára és ítéleté­re: Parancsára, megyek, in­kább eloltom a tüzet; vagy így: Mennyi pénzt kapok, ha mérséklem a tüzet? Csakhogy Madách eddig eléggé nem méltányolt magvassággal mu­tatta meg Luther szavaiban az ő teljes reformátori magatar­tását .........S ott állni bátran, sz ítani tovább, / Jól tudva, hogy hatalmunkban vagyon.” Az aggastyán aggályoskodott; mintha csak azt mondta vol­na: inkább ne fűts, csak fel ne robbanjon a kazán. Luther viszont egyszerre volt bátor és eszesen-célszerűen cselekvő. Madách tehát zseniálisan látta meg' Luther két frontúságát, egyszerre állott helyt a tűztől félő aggastyánnal és egy ugyan jelen nem levő, de jól tudott vak szenvedélyű rajongóval szemben. Luther bölcsen Is­merte a szolgálat és a szenve­dély határát. Még a népszerűt­lenség árán is egyszerre har­colt a reformáció ellenségei és veszélyeztetői ellen. MADÁCH IMRÉN ÉS SÜTŐ ANDRÁSON KÍVÜL a magyar költők sorában köszönet jár József Attilának is. „Erős vár” fordításával erősít bennünket, hogy énekeljük ezentúl is az előre néző. bízó emberek zsol­tárát, feledve, hogy Forte azt is kigúnyolta. Sólyom Jenő Nyitott kapu — es itt evangélikus szeretetotthon Tanya 64. Járj az engedelmesség útján! Csel 5, 17—42 Nem téves a cím? Szeretet­otthon — tanyán!? Van ilyen? Ha van, milyen lehet, s hogyan élnek ott az emberek? BÉKÉSCSABAI SZERETET­OTTHONUNK TANYÁN VAN. A békéscsabai Nagy­templomtól 2 kilométerre, mű- út mellett, egy kert közepén, hatalmas 'fák árnyékában áll néhány épület. Ezeknek falai között él, s végzi munkáját szeretetotthonunk. 1930 őszén egy tanító özve­gye, Simkó Károlyné Kliment Mária a város szélén fekvő tanyáját két holdas telekkel és szőlővel a békéscsabai evangélikus gyülekezetnek adományozta szeretetmunka céljára. Ezzel az adománnyal vetette meg alapját az egykori „Evangélikus Aggok Házá”- nak, amely most az Evangéli­kus Szeretetotthon nevet vi­seli. 1935-ben új épületszámyat kapott az otthon. Később is bővítették. Jelenleg 38 férő­hellyel rendelkezik. Az otthon lakói többségük­ben nők, de vannak férfiak is. Sokfelől érkeztek ide. A leg­többen — természetesen — a fenntartó békéscsabai gyüle­kezetből és a megye különböző helységeiből. Az otthonban jelenleg egyet­len hely sem üres. Ez egyrészt annak a jele, hogy ide szíve­sen jönnek az emberek, más­részt annak, hogy a gondo­zásra szoruló öregek száma nem csökken. Többen várják, hogy ide bejussanak. MI VONZZA AZ EMBERE­KET A SZERETETOTTHON­BA? A kellemes környezet? A város közelsége? A nagy kert árnyas fái és virágai? A nap­fény és a csend? A jó koszt? Bizonyára ezek is. De legfő­képpen az otthon lelkisége, az a szeretet, amely itt nemcsak szóban, hanem tettekben is érzékelhető. A szeretet ad erőt a gondozóknak, hogy ápolják az évek óta tehetetlen, ágy­ban fekvő betegeket is. Az otthon lakói számára megnyugtató, hogy saját, meg­szokott bútoraikat használhat­ják, hogy az otthon mellett van az autóbusz megállója, ahonnan 7 perc alatt eljuthat­nak a város szívébe, hogy az intézet orvosa rendszeresen megvizsgálja őket, s az otthon vezetője az egészségügyi fel­adatok egy részét is nagysze­rűen elvégzi. Bizonyára ez is magyarázza, hogy az otthon lakói általában igen magas kort érnek el. A hosszú élet­nek egy másik titka is feltárul előttünk. Ez a szívesen és rendszeresen végzett munka. Az otthon lakói közül aki csak teheti, részt vész a házi munkában. Van, aki a meleg­ről gondoskodik, fűti a kály­hákat. Egyesek az állatokat gondozzák, mások a kisebb bevásárlásokat végzik. A kerti munkában, a virágok gondozá­sában többen is részt vesznek. S airíPa legfontosabb, egymást segítik gyengeségükben. A szeretetotthonban minden nap van áhítat az. otthonve- zető nővér szolgálatával. Me- kis Mária, az otthon vezetője még 1927-ben szánta oda éle­tét a szolgálatra. Azóta meg­szakítás nélkül, fáradhatatla­nul, és — ez külön is hangsú­lyozandó — derűsen végzi a szeretetmunkát. Hetenként egyszer bibliaóra van, amelyet a békéscsabai lelkészek fel­váltva tartanak. Rendszeresen sor kerül úrvacsoraosztásra is. Ezek az alkalmak a minden­napi élet erőforrásai. GYAKRAN JÖNNEK ^ OTTHONBA LÁTOGATÓK. Minden évben megjelennek a Körösvidéki Cipész Ktsz egyik szocialista brigádjának tagjai gyermekeikkel, akik ajándékokkal és egy kis mű­sorral kedveskednek az öre­geknek. A gyülekezeti tagok egyen­ként és csoportosan keresik fel a gondozottakat. Legutóbb május 11-én közel negyvenen érkeztek a városi gyülekezet­ből. Senki sem jött üres kéz­zel. Mindenki hozott valami­lyen ajándékot — és hozta szí­ve melegét, szeretetét. A kert­ben megterített asztalok mel­lett ajándékozók és megaján­dékozottak együtt zengték Is­ten dicséretét, s megilletődöt- ten hallgattak szép verset és éneket. BÁR AZ OTTHON KOR­SZERŰSÍTÉSÉRE az utóbbi években jelentős összeget for­dítottak, még bőven van ten­nivaló. A legelső feladat a konyha modernizálása és a hozzá tartozó előkészítők kiala­kítása, valamint a mosókony­ha átépítése. E munkák el­végzésére a tervek elkészültek, s remélhetőleg 1976-ban meg­valósulnak. Nagyon jó lenne, ha előbb-utóbb sor kerülne a központi fűtés besgerelesé- re, mert a sok kályha fűtése egyre nagyobb gond és pehéz munka, s a munkaerő egyre kevesebb. A megoldásra váró feladatok elvégzéséhez kevés a szeretet­otthon anyagi ereje. A fenn­tartó békéscsabai gyülekezet és a kelet-békési egyházmegye gyülekezeteinek segítsége mel­lett szükség van a közegyház támogatására is. A békéscsabai szeretetott­hont a felelős szeretet hívta életre, s az tartja fenn. Falai között eddig több száz idős em­ber talált nyugalmat, békessé­get és gondoskodó szeretetet. Az otthon szolgálata belesi­mul a békéscsabai gyülekezet, s az egész evangélikus egyház életébe. Hitelesíti az evangé­lium hirdetését, s élő bizony­sága az Űr Jézus irgalmas szeretetének. Táborszky László Anániás és Safira szomorú története arra figyelmeztetett, hogy ne járj a hazugság út­ján! Az apostolok első lépései most arra tanítanak meg: mi­lyen az Istennek tetsző helyes út, amin járni kell! Ez az en­gedelmesség, a szófogadás útja. Általában úgy van rendjén az életünkben', hogy akinek parancsolnak, annak engedel­meskednie kell! így van ez a felnőtteknél, gyermekeknél egyaránt. Mi lenne, ha minden­ki a maga feje szerint menne és nem engedelmeskedne, ha nem volna rend sem az isko­lában, sem a munkahelyeken. Még egy jó kirándulás is el­romlik. ha a diákok a vezető­nek nem engedelmeskednek. A parancsot azért kell teljesí­teni, mert aki kiadja, az jól tudja, miért azt parancsolja. Aki bízik vezetőjében és szere­ti, az „szemrebbenés” nélkül teljesíti. Ebben példaképeink az első apostolok. Parancsot kaptak a prédi- kálásra, engedelmeskedtek. Kezdettől Istenre figyeltek, az ő szavát, parancsait lesték. Ő utasította őket arra, hogy a megfeszített és feltámadott Jé­zusról beszéljenek. Aki maga is engedelmes volt — mindha­lálig. Még azzal se törődtek az apostolok, hogy a zsidók emiatt börtönbe zárták őket. Hamar jött a szabadulás és az új parancs. Ennek is enge­delmeskedtek. Most már a templomba kellett menniük. Ott újra Jézusról beszélni. Milyen nagyot néztek a bör­tönőrök, amikor üres volt a börtön. Dühösek voltak az ítélkezést tartó vezetők, mert nem volt ki felett ítélkezni! De ezzel Péter és társai nem törődtek, tanították a népet a templomban. Engedelmesek voltak Isten iránt., Ezt nemsokára biráik elqtt is megváltották. Számonkéré­sük ez volt: „Ugye megparan­csoltuk parancsolattal, hogy ne tanítsatok” — de ők erre sok­szori meghurcoltatásuk ellené­re boldogan kijelentették: „Is­tennek kell inkább engedel­meskedni, hogynem az embe­reknek!” Isten jót akar min­denkinek., azoknak is, akiknek ők Jézus bocsánatát hirdetik. Kénytelenek voltak az enge­delmesség bátor hitvallói előtt meghajolni és a dühös bírák megváltoztatták ítéletüket. Az engedelmességnek jutal­ma van. Volt a zsidó bírók kö­zött egy Gamaliel nevű, akinek tanácsára — sem börtön, sem halál, hanem szabadulás kö­vetkezett. (Ha emberektől van e dolog, úgyis semmivé lesz. de ha Istentől, akkor mi nem tehetünk ellene semmit) így azután a sok huzavona után testi-lelki örömben és szabad­ságban mehettek el a biráik elöl — az engedelmesség gyer­mekei. Érdemes volt szót fo­gadni Istennek! Mindenkinek érdemes szót fogadni, engedelmeskedni min­dig, aki kérésével, parancsával jót akar. Sokszor erről nincs mindenki meggyőződve. Hány szülő ajkán hangzott már el nem is egy.gyermek, talán ép­pen .feléd ez: ugye ha rárp hallgattál volna, ha szót fo­gadtál. ha engedelmeskedtél volna — mennyi kellemetlen­ségtől, bajtól, nem is egy sze­rencsétlenségtől menekültél volna meg. Engedetlenségünk sok esete inkább arra sarkall­jon. buzdítson, hogy máskor szófogadók legyünk. Szüléink, feletteseink Isten kezében esz­közök, hogy helyes, jó úton járjunk! Még parancsot is adott arra, hogy őket tisztel­jük, szeressük és nekik enge­delmeskedjünk! (4. parancso­lat!) Isten pedig igéjével akar a neki való engedelmes­ségre vezetni! Erre Is paran­csot adott! Igéjét és igehirde­tését meg né vessük, hanem szentnek tartsuk, örömest hall­gassuk és tanuljuk! (3. paran­csolat!) Az igéből tudod meg, miért érdemes Isten igéjének engedelmeskedni, a helyes Úton járni. Tanulj meg hát minden jónak engedelmesked­ni, hogy Isten igéje megtanít­hasson otthon, iskolában, templomban, nyári szünidőben is az engedelmesség útját járni. Nem könnyű út, de megéri! A békéscsabai szeretetotthon bejárata I »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents