Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-19 / 3. szám
' Szívünk világossága 2 Kor 4, 6 „Mehr Licht!” — „Több fényt!” — szakadt fel Goethéből minden ember ősi vágyakozása a nagyobb világosság után. S ilyenkor a tél derekán mi is sóvárogva várunk az éltető napsugárra. Pedig mintha napjainkban egyre-inkább beteljesülne a goethei óhaj: előző századokhoz, de még évtizedekhez mérten is szinte fényáradatban élünk. Ha végigsétálunk nagyobb városaink főútvonalain, fényre szomjas szemünk csaknem nappali fény- özönt szívhat magába a legsötétebb éjszakai órában is. Igen, külső, fizikai értelemben korunk kielégíti a „több fényt” ősi, emberi igényét. De más területen is beszélhetünk több fényről, hiszen valósul a nagy látnok, Petőfi álma is: „Ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán!. ” Még talán egyetlen korban sem ragyogott olyan fényesen az emberi szellem, ész és tudomány napja, mint éppen századunkban. DE VAJON BEVILÁGÍT-E ez a növekvő külső fény, az emberi elme és tudás sokszor már szinte vakítóan tűző napja az emberi szív legrejtettebb, leghomályosabb zugaiba is? Vajon szívünk mélyét, titkos gondolataink, vágyaink, érzelmeink, indulataink kusza rengetegét is átragyogja ez a fény? A Szent- írás már az első lapokon elég komoran válaszolja meg a kérdést: „az ember szívének gondolatja gonosz az ö ifjúságától fogva.” S Jézus sem nyilatkozik derűlátóbban, amikor ezt mondja: „a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúzások, káromlások.” De mi ez a lehangoló pesszimizmus?! Hiába a növekvő külső fényáradat? Hiába az emberi ész ragyogása? Nem oszlik a szív sötétje? Ha magunkba tekintünk és őszintén vizsgáljuk meg szívünket, akkor meg kell vallanunk, hbgy a Biblia diagnózisa semmiképpen sem pesszimista, hanem nagyon józan és reális képet fest szívünkről. Akkor lenne csak pesszimista, ha a leverő diagnózis után nem tudna kivezető utat mutató gyógymódot kínálni. De éppen igénkben hirdeti meg Pál apostol, hogy Isten szívünkbe is több fényt, igazi valóságot tud ajándékozni. DE HOGYAN? 1 Az isteni világosság jelenlétét, hatását érzékelhetjük és tapasztalhatjuk saját életünkben éppúgy, mint másokéban. De létrejötte, „működése” titok és csoda, akárcsak a teremtő Isten szava: ,,Legyen világosság!” nyomán felragyogó fény. Azt viszont az igéből biztosan tudjuk, hogy ennek az isteni fénynek a közvetítő forrása maga Jézus Krisztus. Aki az ö szeretetének fénysugarába helyezi szívét és életét, azt oly mélyen átjárja ez az éltető világosság, hogy fokozatosan ö maga is a fény közvetítőjévé válhat. Egyrészt úgy, hogy valamit visszavetít a kapott fényből Isten felé, s ez nem más, mint a hit és bizalom sugara. Másrészt pedig jó tükör módjára nem nyel el minden ráeső fényt, hanem minél többet sugároz tovább fényre szomjas embertársainak, környezetének. S ez az isteni világosság, sohasem a neonlámpa hideg, keményen leleplező fénye, hanem a nap lágyan simogató, meleget is adó, élő sugara. EZERT KELL NEKÜNK MINDIG IGAZI „NAPUNKRA”, JÉZUSRA FIGYELNI, az Ö fényéből, az ö szeretetének melegéből élni és éltetni másokat is. Tudom, a kísértések, saját önzésünk sötét fellegei néha eltakarják szemünk elöl ezt a „Napot”, és az ilyen „napfogyatkozások” idején a homályban tapogatózva fázón didergünk, s környezetünk is szinte megfagy sötét, szeretetlen hidegségünktől. De ilyenkor is vigasztalhat az a tudat, hogy a felhők felett mindig ragyog a „Nap”, és előbb- utöbb újra áttör a sötét fellegeken és ismét beragyogva életünket fellobbantja szívünkben a jézust fényt, átmelegítve magunkat és környezetünket. „Több fényt!” — hangzik az ősi, emberi vágy. De honnan?! Igénk válasza egyszerű: Többet Krisztusból! — s akkor több lesz a világosság, a fény és a meleg szívedben, s többet adhatsz mások életébe! Gáncs Péter ÜJ BIBLIAFORDÍTÁS SKANDINÁVIÁBAN Nemcsak magunknak elünk - szociálctikai sorozat Rossz szokás, vagy káros szenvedély? Az emberiség évezredek óta él szeszes italokkal. A különféle alkohol tartalmú italok kisebb-nagyobb mértékű fogyasztása beépült az emberiség szokásrendszerébe. A mohamedán világ kivételével minden rendű és rangú nép, néposztály és réteg életéhez, szórakozásához és ünnepnapjaihoz — olykor sajnos a hétköznapjaihoz is — hozzátartozik az ivás. Magyar népünk ősidők óta híres arról, hogy nem veti meg a vidám mulatozás alkalmait. Már Anonymus is feljegyezte őseinkről, hogy „fecerunt magnum áldumás”, azaz nagy áldomást csaptak. Talán ezért divatosak nálunk ma is a névnapok, születésnapok, disznótorok, lakodalmak, fogadások, üzemi és hivatali ünnepek soha véget nem érő alkalmai. S természetes, hogy ezekről* az alkalmakról nem hiányozhatnak a jókedvre hangoló szeszes italok. Ezért is vívtunk ki magunknak „tisztes helyet" az alkoholfogyasztás versenyében. A STATISZTIKA SZERINT HAZÁNKBAN az egy főre eső (tehát beleértve a csecsemőket is) évi alkoholfogyasztás — Vízkereszt után az utolsó vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: 2 Pt 1, 16—21; az igehirdetés alapigéje: Mt 17, 1—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 2-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. — KŐBÁNYA. Január 19-én, vasárnap, délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen ifj. Harmati Béla teológiai előadó tart előadást. — BÉKÉSCSABA. 1974. december 6-án férfi szeretetven- dégségen Szabó Géza békéscsabai református lelkész végzett vendégszolgálatot. — HARTA. 1974 december első hetében három napon Táborszky László békéscsabai igazgató-lelkész szolgált a gyülekezetben. — GALGAGUTA. 1974. decemberében esti istentiszteleteken igét hirdetett Medvey Mátyás galgagyörki, Schultz Jenő V’anyarci, Babka Tivadar legéndi, Maróti János acsai és Gerhát Pál bokori lelkész. — BÉKÉSCSABA. Id. De- dinszky Gyula békéscsabai ny. lelkész „A békéscsabai jobbágyparasztok élete a 18. századi végrendeletek és adásvételi szerződések tükrében” címén dolgozatot irt, melyet a megyei helytörténeti kutatás illetékes megbízottai első pályadíjjal tüntettek ki. De- dinszky Gyula a békéscsabai gyülekezet szaklevéltárában dolgozik és ennek során számos olyan okmány kerül kezébe.. amely alkalmas arra, hogy tudományosan foglalkozzék Békéscsaba és benne az evangélikus gyülekezet történetével. — KITÜNTETÉS, dr. Szentirmai József gyermekorvost, a pestújhelyi gyülekezet felügyelőjét 40 éves. példás hűségű és magas szintű gyógyító munkája elismeréséül a „Kiváló orvos” címmel tüntette ki az egészségügyi minisztetr. — FASOR. Január 26-án, vasárnap délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő filmvetítéssel egybekötött előadást tart Indiáról. — NAGYVELEG. 1974. december 8-án, teológusnap volt a gyülekezetben. Dr. Selmeczi János otthonigazgató vezeték sével Heikki Ahonen finn ösztöndíjas, Kajos Anna Mária, Balicza Iván és Gyarmati István hallgatók szolgáltak ádventi műsorral. A gyülekezet ez alkalomból 3232 Ft adománnyal támogatta a lelkészképzést. — SAND. 1974. november 16-án este Tármezei Erzsébet igehirdetéssel és verseivel szolgált a templomi gyülekezetben. — HALÁLOZÁS. Aszódi János a kiskőrösi gyülekezet 17 éven át volt hűséges egyházfia 51 éves korában szolgálata közben a templomban szívinfarktus következtében váratlanul elhunyt. Temetésén mind a négy lelkész szolgált. „Boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor hazajö, ily munkában talál!” — Búza János, a celldömöl- ki gyülekezet hosszú éveken át volt hűséges presbitere, a községnek évtizedeken át volt bírája, életének 80. esztendejében elhunyt. Temetése nagy részvét mellett volt 1974. december 22-én. Koporsója mellett Józsa Márton celldömölki lelkész hirdette a feltámadás igéjét. IS'agy gyülekezetekben Képek a nyíregyházi gyülekezet életéből Először talán ismerkedjünk meg azzal a környezettel, ahol Északi Egyházkerületünk legnépesebb gyülekezete él és szolgál. Nyíregyháza megyeszékhely, nagy lendülettel fejlődő 80 000 lakosú város. Szinte napjainkban — a szemünk előtt — válik hazánk északkeleti részének ipari és kulturális centrumává. Körülötte — 25—30 km átmérőjű területen — községekben és tanyákban él gyülekezetünk nagyobbik része. Néhány hónap óta hozzánk tartozik — mint filiánk — a Hajdú megye délkeleti csücskében, tőlünk 120 km-re fekvő Komádi. S ugyancsak gondozásunkra van bízva a kisvárdai gyülekezet is. Ahová a legmesszebb levő isten- tiszteleti helyre, 60 km-t kell utaznunk. A NYfREGYHÁZI GYÜLEKEZETBEN élő közel 16 000 evangélikus gondozását 7 lelkész végzi. De rendszeresen „besegít” a szolgálatba egy itt dolgozó lelkészi munkatársunk és föorgonásunk, aki maga is lelkész. Minden vasárnap hozzávetőlegesen 25-—30 alkalommal tartunk istentiszteletet és bibliaórát. Hetente átlagosan 20 keresztelési, esketési és temetési szolgálatot végzünk. S még sorolhatnám e számokat. Velük nem akartam mást. mint érzékeltetni gyülekezetünk szolgálatának méreteit. De a számokból értő' olvasó előtt minek is titkolni a gondjainkat. Csak a legnagyobbat említem meg — ahol szinte mindig „adósságban” vagyunk — a híveinkkel való személyes kapcsolattartás egyre inkább ránk nehezedő feladatát. Isten megajándékozott minket azzal, hogy gyülekezetünk területén végezze szolgálatát két szeretetintézményünk is. Tizennégy idős asszonytestvért gondozunk a „Szeretetotthonban”. Az ,,Élim” Egészségügyi Gyermekotthonban pedig 32 gyermek ápolását és nevelését látjuk el. Isten ajándékának, kitüntetésének tekintjük, hogy így is részt vehetünk a diakó- nia szolgálatában. Hadd mondjam itt is el örömünket, hogy az „Élim” teljes felújítását a múlt év fjBzén elkezdhettük. S ha Isten engedi, 2 év múlva modernebb, jobb körülmények között tudjuk 40 gyermek gondozását biztosítani. Nagyon örülünk annak, hogy ezzel hazánk ilyen irányú terheiből, egy kicsiny részt mi is hordozhatunk. Imádkozzatok érte, hogy terveink valóra váljanak. Nagy örömünk még az is. hogy, gyülekezetünkből ez évben 3 teológus tanul Akadémiánkon. S így valamelyest mi is hozzájárulhatunk egész egyházunk lelkészutánpótlásának biztosításához. Szolgálatra való készülődésünk egész gyülekezetünk életében reménységet ébreszt. Ahol pedig naponta érzékeljük, hogy „az aratni- való sok és a munkás kevés”. Nyíregyháza egyúttal egyházmegyei székhely is. ami állandó kapcsolatot jelent felsőbb egyházkormányzati szerveinkkel, de egyúttal tovább is növeli gyülekezetünk felelősségét egész egyházunkért. Most még talán mondanék néhány szót gyülekezeti szolgálatunk sajátos feladatairól és problémáiról. Nyíregyháza nagymértékben „városiasodik”. Híveink közül — a város körüli tanyákról — sokan költöznek be az új lakónegyedek modern, sokemeletes házaiba. S életkörülményeiknek ez a gyökeres megváltozása együtt jár foglalkozásuk megváltozásával is. Szolgálatunk egyik sajátos vonása azért arra irányul, hogy szeretettel segítsük ezeket a híveinket az új lakóhely, az új munkahely közösségi életébe való zökkenőmentes beilleszkedésre. Arra. hogy hivő emberként megtalálják a helyüket és feladatukat, új körülményeik között, városunk és hazánk építésében. GYÜLEKEZETÜNK MÁSIK SAJÁTOS VONÁSA, éppen a Nyíregyháza körüli tanyákon végzett szolgálatunk. Sokaknak talán romantikusnak, talán lehangolónak tűnhet, hogy 7—8 km-es autóút után. még esetleg 3 km-t gumicsizmában kell megtennünk az őszi sárban, egy bibliaórai, vagy úrvacsorái szolgálatért. De minket, akik benne élünk ebben a munkában mindig kárpótol az az öröm, hogy 30, vagy néha 40 éhes lélek várja, igére vágyva a pásztort. Természetesen — külső körülményeit tekint ve — ez a szolgálatunk is egyre „könnyebb” lesz. Hiszen évről évre sok kilométer autózásra alkalmas út épül. behálózva a tanyavilág addig „ei- dugottnak” mondott részeit. S a petróleumlámpák inkább csak hírmondónak maradnak meg a kamrák zugaiban. Azt pedig, hogy tanyán élő híveink mennyire nem „elmaradottak”, talán legjobban jellemzi egyik „jó szemű” testvérünk megfigyelése. Aki az elmúlt karácsonykor nyolcvannál több autót számolt meg a nagytemplom körül, az istentisztelet idején. Mit mondhatnék még? Talán azt, hogy tavasztól őszig havonta — művészi igénvessé- gű — orgonafélórával leo meg minket Gáncs Aladár főorgo- násunk. Örülünk, hogy az egyházi zenével is dicsérhetjük Istent városunkban. — Mindezek csak képek, töredékek egy gyülekezet szolgálatából. Egy kis szín. egész egyházunk gazdag életéből. Csizmazia Sándor negyven liter bor, hatvan liter sör és hat liter pálinka. Ennek forgalmi értéke valamivel több, mint kétezerötszáz forint. Hazánk lakossága tehát évenként huszonöt milliárd forintot költ alkoholra.1 Ebből az összegből, több mint nyolcvanezer lakást lehetne felépíteni. Nem arról van szó, hogy szüntessük meg a fent említett és egyéb vidám összejöveteleinket, hiszen ékeken az alkalmakon erősödik a barátság, a közösségi tudat és a családi összetartozás érzése. De nem lehetne egy kicsit mértékletesebben szórakozni, valamivel nagyobb felelősséggel bánni a reprezentációs kerettel? Sok eset azt mutatja, hogy lehet így is jó hangulatot teremteni és jól szórakozni. Amikor oly sokszor emlegetjük, hogy az idei esztendő a takarékosság éve, jó lenne erre is nagyobb gondot fordítani. PERSZE AZ ALKOHOLFOGYASZTÁSI VERSENYBEN elért előkelő helyezésünkhöz más is hozzájárul. Sokan vannak, akik nemcsak ünnepi alkalmakkor fogyasztanak alkoholt, hanem minden napjukat féldecikkel kezdik és sörözéssel. borozással fejezik be. Az italboltok és talponállók forgalma arról beszél, hogy sokan vannak, akik nem a mértékletes alkoholfogyasztók, hanem a mértéktelen iszákosok kategóriájába tartoznak, s innen már csak egy lépés az idült iszákosság, vagy az idült alkoholizmus. A statisztika kedvéért említsük meg azt is, hogy Magyarországon három- százezerre becsülik az idült iszákosok számát, az idült alkoholistákét pedig százezerre. S itt' már nemcsak forintokról és takarékosságról, hanem sokkal többről, emberi életekről van szó. Még csak elgondolni is szörnyű, hogy menynyi könny, fájdalom, derékba tört családi boldogság, idegösszeomlás, öngyilkosság, csavargásra és züllésre kényszerült fiatal élet van az elfogyasztott alkohol literjei mögött. Elrettentő példáit szemlélhettük ennek a Televízió nyári sorozatában. Logikai oldalról annyi minden szól a mértéktelen alkoholfogyasztás ellen, mégis miért csináljuk? AZ ITALOZÁS ELŐSZÖR CSAK HOSSZ SZOKÁS, de ha nem tudunk uralkodni magunkon, és nem tudunk magunknak minden tekintetben józan és mértékletes életet kialakítani, akkor olyan szenvedéllyé válhat, amitől csak nagyon nehezen tudunk megszabadulni. Az ilyen rabságban szenvedő ember azután mindent kitalál, hogy magatartását, életmódját megindokolja. Amikor egyik ismerősömet — akinek már egész, idegrendszerét tönkre tette az alkohol — megkérdeztem, miért csinálja, ez volt a válasza: „Nem lehet bírni másképp ezt a cudar életet!” Persze azon lehetne vitatkozni, mi volt előbb: a cudar élet, vagy az alkoholrabság. De tegyük fel. hogy valóban az élet megpróbáltatásai voltak először. Valóban igaz az, hogy nem lehet kibírni az élet nehézségeit csak az alkohol ryámorában? Tény, hogy nagyon sok ember — szerencsére ide tartozik az emberek nagy-nagy többsége — meg tud küzdeni az élet nehézségeivel alkoholmámor nélkül is. Másutt keres támaszt: a munkában, a jó baráti társaságban, a sportban, az olvasásban és itt meg is találja élete egyensúlyát. AZ ISZÁKOSSÁG ELLEN A LEGJOBB VÉDEKEZÉS tehát a megelőzés. A kiegyensúlyozott, józan életmód megőriz az alkohol rabságától. De az alkohol rabságában szenvedők helyzete sem reménytelen. A társadalom és a család segítségével meg lehet szabadulni ettől a káros szenvedélytől. Elvonókúrák és a betegekkel való fokozott törődés sok reménytelennek hitt életet mentettek már meg a teljes elzül- • Istől, s adták vissza az emberi méltóságukat. Mi keresztyének e tekintetben is megtapasztalhatjuk a Jézus Krisztusba vetett hit erejét, mert a benne való hit által nemcsak megőrizhetjük magunkat az alkohol káros szenvedélyétől, hanem meg is szabadulhatunk tőle és új életet nyerhetünk. Dr. Selmeczi János Megkereszteltek: testvéreim vannak Befejeződött a prédikáció. A hirdetés, majd ének következik. Lassan vége az istentiszteletnek. De nyílik a templomajtó. Kisgyermeket hoznak, keresztelni jönnek. Néhányan talán kissé neheztelve néznek oda: legalább negyedórával később ér véget az istentisztelet. Miért kell a keresztelőn az egész gyülekezetnek részt vennie? Nem lenne elég. ha a lelkész, a gyermek, szülők és keresztszülők vennének részt rajta? Mi köze hozzá az egész gyülekezetnek ? Nem véletlenül történik a keresztelés — hacsak lehet — a gyülekezeti istentiszteleten. Akit megkeresztelnek, nemcsak Jézushoz tartozik ezután, hanem azok közösségéhez, akiket szintén megkereszteltek, a gyülekezethez. Ezért történik a keresztelés az istentiszteleten. Minden megkereszteli gyermekkel a gyülekezet nagy családja nő és gyarapodik. Mikor megkereszteltek benneteket, ti is a nagy családhoz csatlakoztatok. Nem vagytok egyedül, testvéreitek vannak. Azt szokták mondani: a megosztott öröm, kétszeres öröm, s a megosztott gond, fele gond csupán. Ezt tapasztalhatjátok meg, ha benne éltek a gyülekezetben. Talán az elmúlt ünnepek alatt ti is megtapasztaltatok valamit abból az örömből, mit jelent egy nagy ünnepi gyülekezettel énekelni szép, örömteli, Istent dicsérő • karácsonyi énekeinket. Ez is egv darabja annak az örömnek, ^amit együtt a gyülekezetben, ' testvérek között átéi.tettek. Mert a gyülekezet olyan, mint egy nagy család, ahol együtt örülhetünk Isten hozzánk hajló szeretetének, ahol az egyik öröme a másiké. S ez megsokszorozza a mi örömünket is. Minden család életében vannak kiemelkedő ünnepi alkalmak és csendes hétköznapi örömök. így van a gyülekezet életében is. Egy-egy konfirmáció, gyülekezeti évforduló, templomszentelési ünnep az egész gyülekezet kiemelkedő ünnepi alkalma. De mellette ott vannak a csendes hétköznapok. amikor örülhetünk és köszönetét mondhatunk egyszerűen azért, hogy van templomunk, lelkészünk, testvéreink a gyülekezetben. Testvéreink vannak! Ezt nemcsak azok a megkeresztelt evangélikus gyermekek mondhatják el, akik benne élnek egy nagy gyülekezetben, vagy legalább helyben van templomuk, gyülekezetük. Hazánkban nagyon sok evangélikus — köztük gyermek is — olyan helyen él, ahol nincs helyben gyülekezet, ök is hozzátartoznak valamelyik gyülekezethez. Ha ritkábban is, de átélhetik annak örömét, mit jelent testvérekkel találkozni. Ezenkívül egyházunk sajtója is sokféle módon segítségére siet azoknak, akik távolabb élnek a gyülekezetek központjaitól. Gondoljatok csupán arra. hogy ennek a lapnak hírei, tudósításai is mennyire összekapcsolnak minden evangélikust a többi testvérrel. S ez nemcsak örömeinket sokszorozza, hanem segít a terhek hordozásában is. Hány evangélikus tudna nektek arról beszélni, hogy magára maradva, a gyülekezet nagy családja jelenti számára az otthont, a testvérszíveket. így vall erről egy mai evangélikus költő: „Dicsérlek, hogy sohse hagysz árván. Testvéri szívek esodahídja ragyogóivü, szén szivárvány.” Vall j átok ti is örömmel: Megkereszteltek, testvéreim vannak. Beletartozom a gyülekezet nagy családjába: ez megsokszorozza örömeimet, segítséget jelent terheim hordozásában. / példánya december elejére már elfogyott. A Norvég Bibliatársaság 1975 februárjában jelenteti meg az Újszövetség új fordítását zsebkiadás formájában. (lwi) November közepén a Dán Bibliatársaság mai nyelven, új fordításban jelentette meg az Újszövetséget Paul Seidelín lelkész és felesége munkája nyomán. Az első kiadás 25 ezer
