Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-01 / 22. szám

3SS0K. Örömhír 1. Péter 1,25 Változó és múlandó világunk képét Péter apostol a fű és vi­rág sorsához hasonlítja: „megszárad a fű és virága elhull”. Isten ajándéka azonban, hogy maradandót és örökkévalót kínál szá­munkra igéjében: „az Űr beszéde megmarad örökké”. AZ ÖRÖMHÍR ELŐSZÖR is ezzel az örökkévalóval kapcso­latban az, hogy „ez pedig az a beszéd, amely nektek hirdette- tett”. Az apostolok a próféták nyomán Jézus küldetésében azzal a bizonyossággal szóltak, hogy szavuk nem egyszerűen csak em­beri szó, hanem az Űr igéje. A küldött azt szólja, amit a küldő­jer parancsol, a tanítvány Mestere szavát és tanítását adja to­vább. Jézus azonosítja magát a tanítványaival, amikor mondja: „aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg”. Az egyház története azt bizonyítja, hogy a prófétai és aposto­li igehirdetés, Isten akaratának meghirdetése újra és újra el­foglalta az első helyet az egyház tevékenységében, noha sok volt a külső és belső kisértés, hogy helyette valami más legyen a fontos. Az egyház gazdagsága, hatalma, társadalmi-politikai be­folyása sokszor került az első helyre, pedig a századok mutatják, hogy ezek is hasonlók a változó és múlandó javakhoz: „megszá­rad a fű és a virága elhull.. MINDEN KERESZTYÉN NEMZEDÉKNEK a maga életében kell 'magtapasztalnia, hogy egyrészt Isten szól hozzánk, másrészt pedig mi is szólhatunk hozzá, és szólhatunk a körülöttünk élők­höz, mert minket is igéje hallgatói és tovább adói láncába akar bekapcsolni. Ez a lánc nemcsak azt jelenti, hogy a Szentírás a világ legtöbb nyelvére lefordított és legelterjedtebb könyve, amelyik valóban a „világ könyve”, az „emberiség könyve" lett. A nekünk hirdetett; a számunkra leírt ige nem könyvespolcok poros tölteléke, múzeumi régiség, hanem az „élet szava” akar lenni. Szájról szájra, szívről szívre, életből életbe terjed és so­hasem lehet csak egy ember dolga. Mindig közösséget, gyüleke­zetét teremt, egyházat alkot,.akik megfogják egymás kezét. A TULAJDONKÉPPENI ÖRÖMHÍR pedig Isten igéjével kap­csolatban annak tartalma: Isten eljött hozzánk Jézus Krisztus­ban és meghalt értünk. Az ige hirdetésében és tovább adásában a sok bibliai esemény közül ki kell emelkednie, mint az evan­gélium közepének és legfontosabb részének, Jézus Krisztus­nak. Amint Luther mondta, a Szentírás a maga egészében az a jászolbölcső, amelyikben ott fékszik előttünk a Megváltó. AZ IGEHIRDETÖNEK AZ A FELADATA, hogy Keresztelő János példája szerint Krisztusra mutasson: „íme az Isten Bá­ránya, aki elveszi a világ bűneit!” Ez az örömhír visszhangzik a tanítványok ajkán, adják tovább nemzedékről nemzedékre és ennek az evangéliumnak kell a hivő szívek cselekvő szereteté- vé válnia. Urunk áldozatos szeretete indítson áldozatra minket is. Megbocsát nekünk, bocsássunk meg másoknak is. megbékélt Benne velünk az Isten, béküljünk meg mi is másokkal. Életünkben sok dolog változhat, sok dolog elmúlhat, Krisztus viszont változhafatlan és elmúlhatatlan szeretettel akar átvál­toztatni szava hirdetőjévé, szeretete eszközévé, jót munkáló akarata végrehajtójává, örömhíre követévé. Ezt fogja majd szá­mon kérni tőlünk, ezért az evangéliumi példázat szava szerint „boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor visszatér, ilyen mun­kában talál!” . „ _ 1. 11. 15. EGYHÁZI NAPOK FRANKFURTBAN A nyugat-németországi Evan­gélikus Egyház kétévenként megrendezett Egyházi Na­pok (Kirchentage) esemény- sorozataira június 11—15. kö­zött Frankfurtban kerül sor. A Keresztyén Békekonferencia küldöttségében részt vesz a nagygyűlésen ifj. Harmati Béla teológiai előadó. — CSOMAD. Május 18-án, pünkösd ünnepén, dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai ta­nár hirdetett igét a gyüleke­zetben és az istentisztelet ke­retében megkeresztelte Eszlé- nyi László lelkész és felesége, Danis Erzsébet második gyer­mekét, ÁKOS-t. „Megáldalak téged és áldás leszel”. LMK-ülésen Greifswald mellett Szeretek lelkész! munkakö­zösségi ülésre járni. Akkor is így volt, amikor már reggel öt órakor vitt a busz, hogy idő­ben ott legyek. Robog velem a vonat. Lel­készt munkaközösségi ülésre visz. Nem dunántúli dombok között, hanem Berlinből Gre- ifswaldba. A cél Züssow, ahol a Greifswaldi Evangélikus Egyház 16 lelkészével egy hé­tig leszek együtt. Ök azért jöt­tek munkaközösségük megbí­zásából, hogy aztán beszámol­janak a témáról. Én azért mentem, hogy hírt hozzak er­ről a munkáról a mi egyhá­zunknak. ‘ AZ EGÉSZ HÉTNEK EGYETLEN TÉMÁJA VAN: „Csoportok a gyülekezetben”. Kissé talán különös, de hi­szen a gyülekezet maga kü­lönböző csoportokban él. mint gvermekbibliaóra, konfirmá­ciói óra. ifjúság, bibliaóra. is­tentisztelet és a többi. Nem élesen elkülönülő csoportok, de mégis mindegyik bizonyos kört jelent. Áldás a nagv tu­dású. nagy élet- és hitbeli ta­pasztalattal rendelkező igehir- dető-lelkigondozó minden cso­Heies megyei szórványban EGY MEGYÉBEN KÉT GYÜLEKEZET — ez jellemzi egyházunk helyzetét Heves megyében, ahol csak Hatvan­ban és Egerben van lelké­szünk és egyházközségünk. Hatvanban 1935 óta, Egerben pedig 1939 óta van szervezett evangélikus gyülekezetünk. A hatvani gyülekezet alapí­tásának és templomépítésének 40 éves jubileuma alkalmából D. dr. Ottlyk Ernő püspök meglátogatta a hatvani gyüle­kezetei és a hozzá tartozó gyöngyösi fiókgyülekezetet, Rogate vasárnapján. HATVANBAN akár a vas­úti fővonalról, akár az autó- útról jól látható a kis tem­plom, amely Sándy Gyula, egykori építészprofesszornak jellegzetes „Erős vár” motí­vumaival épült. A gyülekezet tagjai az ország különböző tá­jairól kerültek Hatvanba. A lakosságnak a belső mozgása révén kerültek oda az evan­gélikusok. Ott nincs ún.- tős­gyökeres evangélikusság. mint az ország más táján. A hívek között alig van teljes evan­gélikus család, rendszerint vegyesházasságban élnek hí­veink. Az egyházfenntartás sem annyira a családok, miijt inkább egyes evangélikus sze­mélyek vállán nyugszik. Még­is a kis hatvani gyülekezetnek — ha szerényen is —, de mindene megvan, anyagi kö­telezettségeit pontosan teljesíti. AZ IMÁDSÁG VASÁR­NAPJÁN (Rogate) a püspök igehirdetése rámutatott a má­sokért mondott imádság je­lentőségére. Kiemelte, hogy távlata van a. keresztyén em­ber imaéletének. Nemcsak ön­magára tekint, hanem könyö­rög másokért is. Ez a hordozó imádság, amelyben könyörgé­sünkben Isten elé visszük mindazokat, akiket szeretünk. Családunk tagjait, szeret­teinket, betegeinket, bűnben és kísértésben levőket. Gyá­szolókért könyörgünk, akiket azzal a szeretettel veszünk körül, amellyel Jézus karolta fel a magukra maradottakat, özvegyeket és árvákat, az élet elesettjeit. Egyházunkért, gyü­lekezetünkért, s abban min­den szolgálattevőért könyör­günk. hogy a hirdetett ige célba találjon. Népünk veze­tőiért könyörgünk az Újszö­vetség tanítása szerint, hogy országunk és hazánk élete békében gyarapodjék. Az em­beriség békés jövendőjéért könyörgünk, az emberi együtt­élés jó rendjéért, hogy a fej­lődés távlata bontakozzon ki az emberiség előtt. A HATVANI GYÜLEKE­ZET NEVÉBEN Scholz László lelkész köszöntötte a püspö­köt, aki az istentisztelet utáni tájékoztatóban vázolta egy­házunk nemzetközi szolgála­tait, a béke ügyéért tett lépé­seinket, majd ismertette egy­házunk hazai szolgálatát, ki­emelve népünk számára adott erkölcsi segítségnyújtásunkat. A hangsúlyt a közegyház és a gyülekezet összefüggésére tette. A GYÖNGYÖSI LEÁNY­EGYHÁZKÖZSÉGÜNK léiek- száma egy harmada a hat­vaninak. De ez a kis közösség hűségesen összetart és szor­galmas látogatója az isten­tiszteleteknek. Gyöngyösön keresztyén szeretetben mű­ködnek együtt evangélikusok és reformátusok. Az istentisz­teleteket a református egyház gyülekezeti termében tartják. A városban 1792 óta van re­formátus gyülekezet és tem­plom. Az evangélikusok ko­rábban a református egyház keretei között éltek mindad­dig, míg Hatvanban 40 évvel ezelőtt megalakult az evan­gélikus egyházközség. A püspök igehirdetését és előadását nemcsak az evan­gélikus, hanem a református gyülekezet is nagy figyelem­mel hallgatta. Berzétey László református lelkész tolmácsol­ta gyülekezete köszöntését. Ottlyk Márta Nyitóit kapu — ez itt evangélikus szeretetotthon A Rábca partján — Börcs Az úgynevezett „kis” szere- tetintézmények közé tartozik. A „nagy” győrivel összeha­sonlítva különösen szembeöt- lik kicsinysége. Gondozottai- nak száma a húszat sem éri el. Főfoglalkozású dolgozója pedig nincs is, mert a nyug­díjas otthonvezetőn kívül két négyórás és- egy hatórás fő­zőnő a teljes létszámú dolgo­zói gárda. MAGA A FALU — BÖRCS — Győrhöz ugyan közel van, de főútvonaltól és vasúttól távol, a Rábca-part fűzfáitól körülölelve, ugyancsak a ki­csinységet hangsúlyozza. — Mégis, ha végigmegyünk a fa­lun, s őszinte örömmel gyö­nyörködünk a szép. új házak­ban, rendezett udvarokban, a szeretetotthonhoz érve sem kell szégyenkeznünk. Az 1938- ban épült, újszerű, emeletes épület, virágos előkertjével, tiszta és rendes udvarával, hatalmas kertjével egyáltalán rém a kicsinységében vergő­dő intézményt tárja elénk. Ha pedig belépünk, valami egé­szen fölemelő érzés lesz úrrá rajtunk: nagy ez az intézmény a tisztaságban, otthonosság­ban és melegségben. Az egy- és kétszemélyes, tágas szo­bája, földszinti és emeleti tár­salgók a rengeteg szobanö- vónnyel, virággal, a ragyogóan tiszta és jól fölszerelt kony­ha. mellékhelyiségek eleve sejtetik, hogy megelégedett, derűs öregséget élő emberek közé jöttünk. S ez nagyobb minden külső nagyságnál. AZ OTTHON VEZETŐJE, ZSOHÁR LENKE, persze nem látja mindig ilyen derűsnek a képet. Hogyan is láthatná, hiszen alig ér rá körülnézni. Egyszer a konyhában, máskor az elfekvő betegek között, majd a kertben, vagy a ba­romfiudvarban van elfoglalva. Minden rajta fordul meg. Mégsem megfáradásról vagy csüggedésről beszél. Hanem öröméről, hogy milyen jó, hogy a gondozottak közt van olyan, aki igen komoly segít­séget jelent az ápolásban, gon­dozásban. A másik gondozott a konyhán végez egész embert igénylő szolgálatot, a harma­dik a kertben vagy baromfiak körül, a negyedik a bevásár­lásban, az ötödik ... aki mo­zogni tud — átlagosan 84—35 éves asszonyok — mind talál valami elfoglaltságot. ami nemcsak időtöltés, hanem a közösségért végzett szolgálat. S talán ez az, ami leginkább feledteti velük régi életük sok-sok sebét, gyermekeik ro­hanó életéből való kimaradá­sukat, csalódásaikat, „árvasá­gukat”- Mert itt Börcsön minduntalan az árvák járnak eszünkben. Valamikor Pálmai Lajos győri esperes árvaházat álmo­dott Bőrösre. Másfél évtizedig valóság is lett ebből az álom­ból, de csak az álmodó halála után. Ma is itt élnek közöt­tünk azok, akik,'ebben az ott­honban kezdték ízlelgetni a szeretet jó ízét. De nemcsak azok árvák, akiknek a szülői szeretet nem adatott meg. Börcs mai „árvái” közül nem egy a gyermeki szeretet hiá­nya miatt árva. S ezt akar­ják feledni, pótolni, megvál­toztatni egymás iránt és a kö­zösségért gyakorolt szerete- tükkeL szolgálatukkal. Meg­emlékeznek a névnapokról. Rendszeresen tartanak áhíta­tokat az otthonvezétő szolgá­latával. Hetenként egyszer Győrből jön lelkész, és az ott­honban igeszolgálatot végez. Az áhítatokon valamennyien részt vesznek. Az egészségesek a börcsi leánygyülekezet templomában tartott isten­tiszteleteket is hűségesen lá­togatják. A KÜLVILÁGGAL IN­KÁBB ÜGY VAN KAPCSO­LATUK. hogy az jön be kö­zéjük. Ök nem nagyon hagy­ják el „otthonukat”. A leg­természetesebb kapcsolat a börcsi — körülbelül 100 lelkes — gyülekezettel alakulhatna ki. Ä templomi istentisztelete­ken való találkozásokon kí­vül azonban nem sok a kap­csolópont. Inkább a győr-sop- roni és vasi egyházmegye gyülekezetei gondolnak időn­ként a börcsi szeretetotthonra, e hozzák személyesen vagy elküldik adományaikat, ame­lyeket valahol Kemenesalján vagy a Rába-közben diakóniai lelkületű gyülekezeti tagok ajándékoztak. A legutóbbi időben örvendetes kapcsolat van kialakulóban az otthon és a helybeli baromfikeltető ál­lomás között. Az elmúlt kará­csonyon a keltetőállomás dol­gozói ajándékot hoztak a sze­retetotthon minden lakójá­nak: egy doboz süteményt és egy fejkendőt. Ez is szeretet­szolgálat. méghozzá olyan, amely önvizsgálatra késztet­heti saját diakóniai magatar­tásunkat. EGYHÁZUNK TIZEN­NYOLC SZERETETINTÉZ- MÉNYÉNEK egyik élő tagja a börcsi otthon. Beleilleszke­dik szolgálatával az országos szolgálatba; örömei, gondjai hasonlóak a többi otthonban is tapasztalhatókkal. Ha több lenne a munkás kéz, s az ott­honvezető szerint, ha őt fel­váltaná egy „ifjú. aki kiala­kítana itt valami újat és mást”, akkor talán számsze­rűleg megnövekedhetnék az otthon szolgálóképessége. Mégsem ez a sóvárgás, hanem a múltért és a jelenért való háladás az. ami a börcsi sze­retetotthonunk szolgálatával kapcsolatban kell, hogy el- töltse a szívünket. Bárány Gyula portban. Mégis, keresztyénsé- günk nem állhat csupán szor­galmas hallgatóságból. Felnőtt keresztyénségre, „érett férfiú- ságra”, tudatos hitre eljutni és benfie élni, benne megállni: ez sokfélét jelent. Éspedig ilyesféléket: a hirdetett ige alapos megértését, beépítését ismereteink és tapasztalataink közé, együttgondolkodási kész­séget és kifejező képességet, a közösség megélését a gyüle­kezetben és a közösségért hor­dozott felelősséget a gyüleke­zeten kívül. Minderről pedig nem elég sokat hallani csu­pán. hanem gyakorolni is kell. Dr. Hansjürgen Schulz, a greifswaldi egyház tanulmá­nyi vezetője értett ahhoz, hogy az elmondottakat az első perc­től kezdve érvényesítse a kon­ferencia vezetésében és mun­kastílusában. Nem azzal vág­tunk a témába, hogy hosszú előadást hallgattunk, hanem csoportokban, majd együtt be­szélgettünk és végül a jelen­levők fordultak kéréssel az előadóhoz, hogy miről is sze­retnének hallani. Előadás köz­ben is állandóan lehetett kér­déseket feltenni, s az előadást mindig csoportos és közös megbeszélés követte. Így történhetett meg az, hogy nem maradt le a „gyen­ge”, mert hordozta a közös­ség, és nem unatkozott az „erős”, 1 mert vitte előre az egész közösséget. Lehetett vol­na persze úgy is tartani ezt a konferenciát, hogy előadást hallgatunk reggeltől estig. Ak­kor most lenne egy könyvre való feljegyzésem, de nem tudnám, mi van benne. így azonban nem kell utánaolvas­nom, mert fejemben zsonga- nak— nem az előadás szavai, hanem — gondolatai. ZÜSSOWBAN ÉRDEMES KÖRÜLNÉZNI. A háborút kővetően ebben a kicsiny fa­luban épült fel a greifswaldi evangélikus egyház legna­gyobb diakóniai intézménye. Több száz idős ember, súlyos beteg és nyomorék gyermek otthona ez. Egyik-másik épü­let bizony már nem új, lát­szik, hogy átmeneti időre ké­szült. de a festői parkban még­is kedves, meleg otthon. A lelkésszel beszélgetve a kis falvakban és kis gyüleke­zetekben élő egyház képe raj­zolódott ki előttem. Vannak ugyan nagy városaik is nagv templomokkal, de ezek már nem ott vannak, ahol az em­berek élnek. Sok a renoválás­ra szoruló öreg épület . így mindig van munkája a ter­vekkel és tanácsokkal szolgá­ló egyházi építészeknek. Nem ritka az olyan lelkész sem. alti maga is szerszámot . ragad, hogy gyorsabban és olcsóbban végezhessék el a munkákat. A kis falusi gyülekezet gyakori gondja a kántor hiányában el­némult orgona. Ezt a gondot Horst Gienke greifswaldi püs­pök említi és a következő mondatban már a fóti kántor­képző tanfolyam augusztus végi vizsgáján tett látogatásá­ra emlékezik. Reuss András Utam az első gyülekezet felé Csel 2, 37—47 Rég ismertem már ezt a meghökkentő történetet, ami­kor elszántam . magam. Utána kell nézni: miféle erő az, amely egyszerre 3 ezer embert késztetett szembefordulni teg­napi önmagával? Megvolt az elhatározás, de nem tudtam hogyan hajtsam végre. Mert lehet felkutatni régi szekré­nyek, padlások, barlangok el­felejtett értékeit. Ahogyan biblia korú szövegeket talál­tak meg Palesztina barlang­jaiban. Ki lehet ásni elteme­tett városokat, mint Aquincu­mot, vagy műkincseket, szob­rokat, — ahogyan a budai vár gótikus szobrait megtalálták. De hova kell leásnom, a Bib­lia, az emberi élet vagy lélek milyen mélységeibe, ha meg akarom találni az első gyüle­kezet titkát? Szénibe találkoz- hatom-e itt a Szentlélek ható­erejével? Létezik-e és tud-e csodát tenni velünk is, ma is? Vonzott a titok és ezért lé­lekben odaültem a Péter apos­tol prédikációját hallgató tö­megbe. Elképzeltem: jórészt olyan emberek ezek, akik ma­guk is ott voltak Jézus meg­hurcoltatásánál, kivégzésénél. Majd hallották a feltámadás hírét és azután kerültek a pün­kösdöt megélt tanítványok le­nyűgöző bizonyságtétele elé. Ekkor támadt az első fénysu­gár az agyban: Ezek az embe­rek nem kritizálgatták Péter apostol prédikációját, mert tudták, hogy igaz. Izgalom fo­gott el az első „felfedezésre”, mert már kezemben volt a ki­lincs, ami a titkok ajtaját nyit­ja: Nem kritizálni, hanem a hallott igét magunkra, a mi esetünkre kell vonatkoztatni. Ezen a sarokponton fordul át a régi korból a mába min­den igeüzenet. Ekkor eszem­be jutott néhány korábbi meg­figyelésem : bibliaolvasó, pré­dikációt hallgató emberek fe­szült figyelme, bólintása, majd cselekvése, mint aki választ kapott problémájára, aki útba­igazítást is nyert: hogy és mint kell cselekednie. Csupa véletlen, hogy akkor az osztályban az utölsó óra, a tornaóra után kitört egy ab­laküveg. (Egy gazdátlan torna­cipő repült bele, hogy hogy se — máig se tudom.) De amit az osztályfőnökünk csinált 1 Mert a kárnak nem akadt sem tanúja, sem gazdája. Minden­félét mondott az „őszi”, még azt is, hogy a szegény pedel­lusnak kell akkor a kárt ki­fizetnie — hacsak az illető borítékba zárva nem dobja be a pénzt a postaládába. Az eset megfeküdte kedélyemet, nem volt kedvem tanulni se, ját- ® szani se. Gondoltam egyet: én is kipróbálom ezt a tanácské­rést. Mondanom se kell, ehhez hasonló eset nem volt a Bib­liában. Arra azonban találtam választ: mit tett Jézus. Ó vi­selte bűneink terhét. Ezután borítékot kerestem és kinyitot­tam a zsebpénzes dobozo­mat ... Hazafelé sétálva ha­tározottan jobban, sőt jól éreztem magamat. De ami másnap történt... Órák előtt bejött az osztályfő­nök, gyanúsan' fényes volt a szeme, szidás hejyeti; olyan igazian mondotta: Köszönöm fiúk! De csak egy ablak tört be — nem pedig négy. így világosodott tovább bennem: él és munkálkodik a Szentlélek, ha nem is látvá­nyosan, de eredményesen. Megtapasztaltam: elég erős, hogy egyenként kiszabadítson terveink, vágyaink, a birtok­lás, az anyagiasság hálójából. Ez volt a lényeg — gondolom — az első gyülekezetnél is, nem pedig a torma, hogy va­gyonközösséget létesítettek. Azt hiszem, érdemes lenne a közösség irányában is elrné- ' lyülni a történetben. A wup- pertali Max Plank intézet kí­sérletezett állatokon és embe­reken. Kétség kívüli megálla­pítása: Egyaránt szükséges minden élőlénynek az önálló­ság is, meg a közösség is. Itt valahogy még bajban vagyunk. Érzem: Önállóság igényünkben nem jó forma az önző magány, közösségvágyunknak sem a banda, a bulik tarka egyvele­ge ... A Szentlélek erre is mu­tathat és szolgáltat alkalmas formát, hogy ne legyen az em­ber nyugtalan, tele feszültség­gel. hanem elrendezett, mint aki támasztékot talált. — MÜZEUMÜGY. A Kultu­rális Minisztérium Múzeumi Főosztálya Gönyei Antal fő­osztályvezető elnökletével má­jus 13—14-én kétnapos mú­zeum-igazgatói értekezletet tar­tott Zalaegerszegen. Egyhá­zunkat a tanácskozáson dr. Fabiny Tibor teológiai akadé­miai tanár, az Evangélikus Or­szágos Múzeum vezetője kép­viselte. Az értekezlet résztve­vői látogatást tettek a zala­egerszegi Magyar Olajipari Múzeumban, a göcseji Falumú­zeumban és autóbusz kirándu­lást tettek Göcsejben. i l 1

Next

/
Thumbnails
Contents