Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-12 / 2. szám

Egyházunk a harmincéves új Magyarországon „Less-e helyünk az új társadalomban ?” Sokszor és sokféleképpen hangzott el ez a bizonytalan, félénk kérdés egyházi embe­rek ajkáról a felszabadulást követő első évek során, 1945— 43 között. Mi okozta ezt a kétkedést? Miért nem mertek sokan — egyházi vezetők vagy egyszerű egyháztagok — ráállni az evangélium biztos fundamen­tumára? Miért nem mertek maradéktalanul bízni Isten igéjének erejében? egyik felelős vezetőnk 1947- ben. Mi más okozhatta ezt a visz- szahúzó magatartást, mint — a fent említett félelem mel­lett — a bizalmatlanságnak az érzése. Pedig ahogyan a sze­retet kiűzhette volna a félel­met, úgy a nyitottság is elosz­lathatta volna a bizalmatlan­ság fojtogató ködét. Jogászi szemlelet A kétség gyökere: a félelem Egyházunk — főként reak­ciós világi vezetőinek sugalla­tára és a politikai nyomás ha­tása alatt — a huszas és har­mincas évek során egyre in­kább jobbra tolódott. Három jelszó hatotta át sorait, — ke­vés, tiszteletreméltó kivétel­től eltekintve: az antikom- munizmus, az irredentizmus és az antiszemitizmus. E hár­mas propaganda hatására szé­les egyházi körökben gyöke­resedett meg az a vélemény, hogy ha Magyarországon „kommunizmus” lesz, az egy­úttal az egyházi élet végle­ges felszámolásával is fog jár­ni. Ilyen előzmények után vir­radt fel hazánk népére a fa­sizmus alóli felszabadulás ta­vasza 1945-ben. Az új helyzet vízválasztóként hatott: két, ellentétes táborra osztotta egyházunkat is. Megkezdődött a régi és az új küzdelme, a maradi és a haladó erők har­ca. „A bizalmatlanság prófétái” Egyik akkori egyházi irat — az ún. Nyílt Levél — találóan így jellemezte a felszabadu­lás utáni évek visszahúzó erő­it: „A bizalmatlanság prófétái a reménytelenséget prédikál­ják, az ,úgyis mindegy’ han­gulatát terjesztik... A re­ménytelenség prédikátorai ma azt zengik, hogy kiszoríta­nak minket népünk életéből!” Érdemes azonban felfigyel­nünk arra, hogy a bizonytalan­ság prófétái valamiben mégis i nagyon bizakodtak, s a re­ménytelenség prédikátorai va­lamiben mégis nagyon re­ménykedtek. Ez pedig a múlt visszatérésének légvára volt. Ezt a váradalmat nem más, mint egy egykori amerikai új­ság — The Lutheran — is iga­zolja. 1947 nyarán ez volt ol­vasható egyik számában, amely a magyar evangélikus- ságról szólt: ’’A vezető laiku­sok legnagyobbrészt exkluzi- van hajthatatlanok és a régi szép idők visszatérésének re­ményében élnek, ami a Habs­burg osztrák—magyar birodal­mat, vagy Horthy uralmát je­lenti ... Pedig szerencsétlen dolog volna, ha folytatnák a kibúvást az alól, hogy keresz­tyén módra vállalják a politi­kai felelősség reájuk eső ré­szét az új Magyarország ki­formálásában.” Valóban, az egyháznak — főleg világi, de egyházi irányí­tói is — megpróbálták 1945 után a régi egyházvezetést le­hetőleg érintetlenül „átmente­ni” s ezeknek a vezetőknek a zöme értetlenül állt a kibon­takozó új világ előtt. A stra­tégia másik eszköze az volt,' hogy tudatosan gyűjtötték azokat a rétegeket, akik Szá­mára anyagi, politikai vagy társadalmi veszteséget jelen­tett az új helyzet alakulása, s akik épp emiatt keresték fo­kozottan az egyház oltalmát. Ezek az elégedetlen, „régi vá­gású” emberek állásfoglalása­ikkal, sokszor fennhangon hir­detett nézeteikkel csak még jobban leterhelték amúgyis nehéz terheket hordozó egy­házunkat. Ezeknek az erőknek jelentős szerepük volt abban is, hogy megkésett a magyar keresztyénség közös bűnbána­tinak a feltörése, ami pedig tisztítólag hatott volna már akkor a légkörre. „Nincs értel­me, hogy mások bűnéért mi vezekeljünk” — mondotta A politikai restaurációt re­mélő egyházi erők a helyzet­nek számukra kedvezőtlen alakulását látva, jogi érvek­kel igyekeztek késleltetni vagy meggátolni a kibontako­zást. Ezzel viszont még job­ban megnehezítették egyhá­zunk akkori helyzetét. Azzal érveltek, hogy a ma­gyar evangélikusság jövőjét csak a régi egyházi alkot­mányban lefektetett jogok biztosíthatják, az egyházi élet szabadságát pedig a Bécsi Bé­kétől napjainkig becikkelye- zett törvények garantálják. Ezek érvényét szerintük nem változtathatja meg egy — át­menetinek vélt — demokrati­kus fejlődés. Ezért tartották feladatuknak, hogy az „alkot­mányos szabadságért” és az „ősi autonómiáért” küzdjenek. Mi volt ennek a Horthy- korszakból fennmaradt jogászi szemléletnek a legfőbb hibá­ja? Az. hogy az egyház fenn­maradását és jövőjét elsősor­ban nem az evangélium ere­jétől, hanem az alkotmány biztosította jogoktól remélte. Ez a gondolkozásmód jellem­ző volt egyházunk világi tiszt­ségviselőire, akik a régi tár­sadalmi renddel mind szemé-, lyükben, mind gondolatvilá­gukban elválaszthatalanul összefonódtak de ugyanakkor lelkészi karunk zömének teológiai látását is a két vi­lágháború közötti „keresztyén Magyarország” ideológiája ha­tározta meg, ami egyúttal ma­gyarázatot ad a jobbára kon­zervatív magatartásának is. Társadalmi kihatások Sem a félelem, sem a bi­zalmatlanság, sem pedig a jo­gászi érvekbe burkolt ellen­szenv nem tartóztathatta fel az új társadalmi rend egyre határozottabb arcélű kialaku­lását. Ma már világosan lát­ható, hogy azok, akik „jó szol­gálatot” véltek tenni egyhá­zuknak az „ateista társada­lom” fejlődését gátló magatar­tásukkal, éppen azt késleltet­ték, hogy az egyház elfoglalja a hozzá illő — szolgáló — he­lyet népünk közösségében. Azok az erők, amelyek nem hittek ennek lehetőségében, végső soron többszörös téve­dés áldozatai voltak. Egyfelől nem tudták felmérni annak a társadalmi változásnak a je­lentőségét, amely a felszaba­dulással nemcsak hazánk, ha­nem a benne élő egyházak életének jövő irányvonalát is —• a később megfogalmazott széleskörű összefogás jegyé­ben ----megszabta. Másfelől té ves volt — a középosztály jellegzetes gondolkozását tük­rözte — az a szemlélet is. hogy az egyházaknak közéle­ti szereoet kell vinnie és köz­jogi méltóságot is kell betöl­tenie a nemzet életében. Vé­gül fatális tévedésnek bizo­nyult az az akkoriban széles egvházi * rétegekre jellemző vélekedés, hogy a szocialista társadalmi rendszer nem lesz tartós, és márcsak ezért sem kell azt az egyházaknak tá­mogatniuk. Sokan elhunytak már azok közül, akik akkoriban féle­lemmel, vagy kétkedéssel néz­tek az egyház jövője elé. Mi. akik ma, harminc évvel ha­zánk felszabadulása után élünk, akik nyitott szemmel és nyitott szívvel járunk, Isten iránti hálával. és népünk iránti megbecsüléssel írhatjuk le ezt a bizakodó mondatot: van helyünk az új magyar tár­sadalomban. Dr. Fabiny Tibor AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK A Lutheránus Világszövet- roitból származó Dr. Robert P. ség Amerikai Nemzeti Bízott- Hetico lelkész, (lwi) sága új elnöke a 49 éves, Det­Lelkésziktatás Baján ÚJ LELKÉSZE BEIKTATÁ­SÁRA kaptunk meghívást a bajai gyülekezettől, 1974. de­cember 15-re. A kedves és gondosan rend­ben tartott bajai evangélikus templomot megtöltötték a gyü­lekezet tagjai, amikor du. 4 órakor Tóth-Szöllős Mihály, a bács-kiskuni egyházmegye es­perese, id. Dedinszky Gyula ny. lelkésszel, az új lelkész édesapjával és Sárkány Tibor hartai lelkésszel megkezdte a beiktatási szertartást. Lk 12,32 alapján szólt az es­peres Dedinszky Tamáshoz, az új lelkészhez és a gyülekezet­hez. „47 esztendeje volt utol­jára lelkésziktatás Baján, amikor a nemrég elhunyt Ke­mény Gábor állt itt az oltár előtt. Istennek mondunk kö­szönetét az ő hűséges szolgá­latáért. Most Isten téged iktat be, hogy pásztora légy ennek a kis gyülekezetnek.- Ne fe­ledd. a kicsinység nem kisebb­rendűség. Mi nem a létszám­ban bizakodunk, hanem Isten megtartó erejében. Baja nagy területen fekszik, nagy a kör-' zete. Isten akarja, hogy utána menj az egynek is, ahogy Urunk cselekedte. Isten a gyü­lekezet gondjai mellett vál­lalóra helyezi a város, s a haza javának munkálásában való részvételt is. Mindehhez, a szolsálat ió elvégzéséhez az Ö erejét adja néked, hogy lel­kész és gvülekezet együtt fá­radozzanak a diakónia útjá­nak jó betöltésén — mondta többek között az esperes. AZ OLTÁR ELŐTT ÁLLÓ FIATAL LELKÉSZ mellé lép­tek a gyülekezet vezetői, hogy átadják a lelkészi meghívó- levelet. Majd a beiktatás szol­gálatát követte az újonnan be­iktatott lelkész, Dedinszky Tamás igehirdetése Gál 5, 13— 14 alapján. „Az élet egyik alapigazsága az, hogy mi em­berek egymásra vagyunk utal­va. Szükségünk van egymásra. Ezért vegyük komolyan.vhogy a keresztény élet — egyenlő szeretettel szolgálni egymás­nak. Az egész törvény a szeretetben foglaltatik össze. Nekünk itt ebben a gyüleke­zetben kéz a kézben kell, s le­het szolgálnunk. Az Isten ere­je által szeretnék nyitott len­ni mindenki felé, nyitott a vá­ros ügyei iránt, nyitott a test­vér egyházak felé. Boldogan segítek ott, ahol csak tehe­tem.” AZ ISTENTISZTELETET KÖVETŐ KÖZGYŰLÉST dr. Rajnay Károly a gyülekezet felügyelője nyitotta meg, el­sőnek köszöntve új elnöktár­sát, kívánva, hogy pásztói* és nyáj együtt tudjon élni, szol­gálni. Az egyházmegye elnök­sége nevében Sárkány Tibor ehm.-i főjegyző köszöntötte az új szolgatársat, a lelkészi munkaközösség nevében Her- nády Nándor apostagi lelkész szólt. Jeszenszky Tibor, Sza­bó István, Káposzta Lajos, Széli Bulcsú, és Győry János, Sámuel tolmácsolták a szom­széd gyülekezetek köszönté­sét. A bajai reformátusok ne­vében Mikessy Károly lel­kész, a római katolikusok ne­vében dr. Mészáros Károly plébános köszöntötték De­dinszky Tamást. D. Káldy Zoltán püspök-el­nök személyes köszöntését Tóth-Szöllős Mihály esperes adta át. Levélben köszöntötte az új lelkészt. D. dr. Ottlyk Ernő püspök is. A köszöntések sorát az esperes zárta le. A testvéri összetartozás szép vonása volt, hogy a kántori szolgálatot ezen az ünnepi is­tentiszteleten az apostagi gyü­lekezet kántora látta el és az a figyelmes szeretet, amely­ben a vendégek a lelkész csa­lád otthonában részesültek. Isten áldása legyen az új lelkészen, a családon, a bajai gyülekezet minden tagján, hogy Isten hű munkásainak találtassanak a maguk helyén. Szabó István Illyés Gyula: Élni fogsz, élni Barátaim, szenvedtem én is keservesen. Emelem két kín között mégis kábult fejem. Ég a gyúlékony bőr, de bár ég, győzöm magam: ne bőröm gondolkodjék, hanem agyam. Hogy fájva se csak égő, fájó ideg legyek, hogy előre láthassak és túl magam felett, hogy távolba lássak úgy, hogy már messziről lássam, ítéljem azt is, mi most gyötör. Szót tőlem az Idő vár, én nem hazudhatok. Nem igy vártam az oly régen várt fordulatot. De eljött, de itt van és így is a mi korunk. De így is az lehet, mit mi akarunk! Számon még mosolygás ha mozdul, csikordulok, de — rozsdásan is belül jó gép — megindulok. De föl- és fölemelem újra zúgó fejem, nézzünk farkas-szemet hát, történelem. Fejedről véred bár karomként szemedbe mar, igy állj meg, igy kémlelj körébed te is, magyar. Láss túl azon, mi csak van és láss túl magadon. Élni fogsz, élni. élni. jó magyarom! Ki által éltél vérben-éhben századokat, ez a kín-próba mi tcnéked? Egy pillanat! (Nyitja éj-kemencéjét s nyújtja forrón feléd millió és millió hajnal a kenyerét!) Megjelent a költő „NEM VOLT ELÉG” című kötetében 1962-ben. ____________ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK „A keresztség szövetségének megerősítése” címmel új kon­firmációs rendet vezettek be együttes bizottság javaslatára az amerikai és kanadai evan­gélikus egyházak. A konfir­mációs gyakorlat egységesíté­sevei és a keresztséghez és az első úrvacsora-vételhez való kapcsolatának , hangsúlyozásá­val szeretnék ellensúlyozni az utóbbi évtizedekben sok gyü­lekezetben formálissá és kül- sőségessé vált gyakorlatot, (lwi) Az első magyar protestáns éremkiállítás Tizenöt tárlóban egy nagyon értékes éremgyűjtemény: 253 olyan érem látható a Debrece­ni Kollégium Nagykönyvtárá­ban, amelyek magyar protes­táns templomokat, iskolákat, jeles személyeket, nevezetes történelmi eseményeket ábrá­zolnak. A kiállítás módszere­sen vezeti a látogatót az éremgyűjtés szépségeibe, meg­ismerteti az érem készítésé­nek titkait, s bemutatja a re­neszánsz kortól az érem tör­ténetét. A könnyebb áttekintés vé­gett téma szerint csoportosít­va rendezték el az érmeket: templomok, kollégiumok, pro­testáns iskolák jeles növendé­kei (költők, tudósok, politiku­sok), patrónusok, kapcsolatok külföldi egyetemekkel és fő­iskolákkal. Bőven találko­zunk Luther érmekkel és más evangélikus tárgyúakkal is. A reformáció emlékérmei egy külön tárlót töltenek meg, itt látható valamennyi magyar Luther érem s több külföldi is. A legrégibb az Augsburgi Hitvallás 1Q0. évfordulójára készült 1630-ban. A kollégiumok jeles növen­dékei közül kiemelkedően szép érmek Petőfi, Ady, és Mikszáth, Kossuth, Gyulai Pál, Körösi Csorna Sándor: Teles Ede, Reményi József,- Csúcs Ferenc, Beck ö. Fülöp, Szántó Gergely kiváló érem- művészek alkotásai. Érdekes, hogy Kossuthról egy német nyelvű érem is megemlékezik: „Gott beschütze Ungarn” fel­irattal. Az egyházak és kollégiu­mok patrónusainak, főként az erdélyi fejedelmeknek az ér­mei egy egész tárlót díszíte­nek. Két érem utal közülök a vallásszabadságért vívott küz­delmekre: a Szécsényi ország- gyűlés (1705) emlékérme, II. Rákóczi Ferenc arcképével; három felekezet papjai élesz­tik a hazafiasság tüzét, a má­sik a Türelmi rendelet emlék­érme, II. József császár arc­képével, annak emlékére, hogy megszüntette a protes­táns felekezeteknek a törvény előtti hátrányait. A külföldi egyetemekké! és főiskolákkal, valamint az egy­házi világszervezetekkel a kapcsolatainkat egy-egy gaz­dag anyagú tárló mutatja be. Az egyetemek közül Bázel, Becs, Berlin, Boroszló, Genf, Greifswald, Helmstedt, Jéna, Lipcse, Prága, Utrecht, Wit­tenberg hajdani diákjaira és professzoraira emlékeztetnek az érmek, a világszervezetek közül az Egyházak Világtaná­csának megalakulására (Ams­terdam, 1948), Kirillosz és Methodosz 1100 évvel ezelőtt megindult missziójára, a hu­szita mozgalomra és a cseh- testvér egyházra (1457—1957), valamint a többi között Albert Schweitzer lambarénei misz- sziójára utaltak igen szép ér­mek. A kiállítás legszebb érmei közül néhány azonos a leg­szebbeknek mondott magyar érmekkel, így a reformáció ko­rabeli Budát, a Schedel Kró­nika látképe nyomán ábrázoló Mathias Rex érem hátlapja (Csúcs Ferenc műve), a Buda recuperata c. érem, amelyet a törökök kiűzésének 250-ik év­fordulójára alkotott Ispánki József 1936-ban, valamint Reményi József két érme, az egyik Bethlen Gábort tudósai körében ábrázolja, s a Berlini Magyar Kollégiumnak ké­szült, a másik Szenczi Molnár Albert portréja, a zsoltárköltő születésének 400. évforduló­ja alkalmából erre a kiállítás­ra mintázta a művész. De még ezeknél is újabb az az érem, amelyet Asszonyi Tamás min­tázott a Budapesti Teológiai Akadémia új épületének fela­vatására, s D. Káldy Zoltán püspök ajándékozott a gyűjte­ménynek. Az utolsó tárló a magyar protestáns éremművészet iro­dalmát mutatja be. A kiállí­tott érmek Bottyán János re­formátus lelkész szerkesztő „Magyar Protestáns Érem- gyűjteményének” legszebb da­rabjai. Az érmek mellett ex libris kiállítás is látható, Nagy Dezső lelkésznek mintegy 350 szép ex librisét mutatja be. Mindkét , kiállítás katalógusa a helyszínen kapható. S^ép emlékérem is készült ez alka­lomra: a JAHVE nevet perga­menre író kéz disziti, a Deb­receni Kollégium pecsétjéből, Csúcs Ferenc alkotása. A két tárlat március vége felé zárul. Vig András Példamutató a Mőcsarnok-i Maiizú kiállítás Giacomo Manzú, a világhírű olasz szobrászművész vándor­kiállítása Budapestre is elér­kezett. 131 remekmű, szobor, dombormű, festmény, rajz, ék­szer, arany- és ezüstérme kel­ti fel már az első pillanatban a látogató figyelmét. — Az el­ső benyomás mindig döntő. Az igazi érték még behatóbb is­merkedés előtt meglep, várat­lanul a hatalmába kerít má­ris. MANZÜ MŰVÉSZETE: a rendíthetetlen hit ellenállha­tatlan erejű sugalmazása. Le­gyökerezve a mában, érzékeny idegein átremegteti a kor­áramlatokat, de a fel- és alászökkenő kedélyhullámzá­sok soha meg nem ingatják józan életszemléletét. Részt ve­vő emberközelsége, áhítatos életszeretete valóságos kozmi­kus szemmel láttatja vele a mindennapi élet jelenségeit, önmagának a mestere, sem­miféle iskolj nyűge nem akasztotta meg egyénisége ki­bontakozásában. Talán legmé­lyebb ihletője a görög Feidi- ász és nagy honfitársa, Berni­ni lehetett. De még náluknál is — művészetével összeforrott életszemléletére — lenyűgö- zőbb hatással volt • sziklaszi­lárd jellemének kialakulásá­ban az egyszerű, szegény kör­nyezetű szülői ház. Mint ipa­ros apjának tizenkettedik gyermeke, korán megtanulta becsülni a munkát, magába szívta örök példaképének, az édesanyának békés, türelmes, alázatos jóságát. — Alacsony sorból • szökött fel pályája az elérhető legmagasabb csúcsig és még a világ hódoló elisme­résénél is nagyobb kincs szá­mára gyermekkortól ápolt, egyre élesztett bizonyosság ér­zése, egyben példamutató su­galmazása, művészetének üd­vös kisugárzása: „Boldogok, akinek a szívok tiszta, mert ők az Istent meg­látják.” MANZÜ A LEGNEMESEBB ANYAGOKBAN fejlesztve ki technikáját a tökélyig, felül- múlhatatlanul bánik a kifeje­zőerő legfinomabb árnyalatai­val. Ha kell dinamikusan, ha kell, észrevétlen sejtelmesség- gel érzékelteti vonallal, szín­nel, plasztikával a felvillanó fényeket, amelyek nem várat­lanul bukkannak fel, hanem tévedhetelen bizonyossággal, rájuk vetődő tekintetünket igézve, hogy általuk él, szinte lélegzik a műalkotás. Szinte életszerűbb, a valóságosnál élőbb teremtmény valameny- nyi. Visszaverődése az elmond- hatatlannak és felfoghatatlan- nak. — Az Örök révületében alkotva, szellemivé nemesül ábrázolásában a szenvedő együttérzéssel, átélt legször- nyűbfc látvány az eredendő bűnben fogant Keresztrefeszí- tés — az orozva leselkedő gyötrelem és halál —, mint az elmaradhatatlan jó visszája, átlényegülve a sóvárgott Béke és Harmónia ígéretévé. Haits Géza Beran Lajos Luther érméje

Next

/
Thumbnails
Contents