Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-04-06 / 14. szám

Az Ökumenikus Tanács ünnepi közgyűlése Részletek D. Dr. Bartha 1 ibor elnök ünnepi beszédéből Ökumenikus Tanácsunk tagegyházai ez évben közösen kívántak megemlékezni a fa­sizmus felett aratott győzelem, és hazánk felszabadulása har­mincadik évfordulójáról. Ez az ünnepélyes megemlékezés alkalmat nyújt arra, hogy egy­házaink együtt mondják el: közösen mérték fel az egy emberöltővel ezelőtt lezajlott történelmi eseményeket, egyetértőén értékelik az az­óta eltelt idő eredményeit, amint egyek voltak a tanulsá­gok levonásában, úgy ma egyek a hálaadásban és a jö­vendő feladatainak vállalásá­ban. Tisztelt Ünnepi Közgyűlés! A MAGYAR ÖKÜMENÉ EGYHÁZAI EGYÜTT ÉS EGYMÁST SEGÍTVE ismer­ték fel mulasztásaikat: a nép sorsával, szociális nyomorával szembeni közönyüket és tehe­tetlenségüket a két világhábo­rú időszakában. A tanulságok levonásának bizonysága és egyik legkézenfekvőbb követ­kezménye volt állásfoglalásuk a magyar nép társadalmi for­radalmának ügyében. A magyar ökumené egyhá­zai az elmúlt három évtized során sokszor elmondták és ma a 30. évforduló határkövé­nél ismételten ünnepélyesen és együttesen bizonyságot kí­vánnak tenni arról, hogy a né­pünk sorsát meghatározó tör­D, dr. Bartha Tibor reformá­tus püspök, az ökumenikus Tanács elnöke ünnepi előadá­sát tartja ténelmi események értékelé­sében és megítélésében Isten igéje vezetésének engedelmes­kedtek. A magyar keresztyén- séget a társadalmi igazságos­ság ügyében a tények győzhet­ték meg. De amikor felismer­tük, hogy az ország új társa­dalmi rendje, annak vezető rétege valóban őszinte szívvel és teljes odaadással e nép ja­vát és az emberiség javát szolgálja, akkor hitünkből fa­kadó kötelességünknek tud­tuk, hogy ezt az új társadalmi rendet minden tőlünk telhető módon támogassuk. A leg­utóbbi 30 év egyház- és teo­lógiatörténetének hazánk­ban ez a legjelentősebb esemé­nye, ez a legjelentősebb ka- rakterisztikuma. ökumenikus Tanácsunk megalakulása (1948), egyházaink szorosabb összefogása is ennek a törek­vésnek a hordozója. A magyar ökumené első évtizedeire visz- szatekintve, méltán adhatunk hálót Istennek az Ige iránti engedelmesség újulásáért és azért a közös ügyben közösen végzett teológiai munkássá­gért, amelyet mi egy új refor­máció megnyilatkozásának te­kintünk. Ez a teológiai munka nem elvont spekuláció, hanem egyházainknak — teológusok­nak, lelkészeknek, hivő egy­háztagoknak — közös fárado­zása az egyház küldetése bib­liai tartalmának új megérté­séért, a keresztyén bizonyság- tétel mai megfogalmazásáért. E közös fáradozás és bizony­ságtétel gyümölcsei sem csak teológiai művekben jelentkez­tek, hanem elsősorban abban, hogy egyházaink életrendje, igehirdetése, küldetéstudata átalakult a szolgáló egyház látomása jegyében. Ez az új reformáció eredményezte a Biblia iránt megnövekedett figyelmet. Évszázadok után a mögöttünk levő évtizedekben új bibliafordítás született. A magyar ökumené közös erőfe­szítése nyomán rendkívüli i mértékben gazdagodott a Bib- [ hát magyarázó irodalom. Ez a teológiai megújhodás teszi érthetővé, hogy a magyar ke- resztyénség a társadalmi igaz­ságosság ügye mellé állt, a ke- nyér igazságos elosztásáért folytatott világméretű küzde­lemben állást foglalt és erköl­csi kötelességének tekinti an­nak a nemzeti szövetségnek minden erejével való támoga­tását, amely kormányzatunk vezetésével a hazát felvirágoz­tatta. SZÓLT EZUTÁN AZ ÖKU­MENIKUS TANÁCS ELNÖ­KE azokról a nyugati egyházi körökről, amelyek támadták egyházainknak az új társadal­mi rend melletti állásfoglalá­sát. Ezek a körök függvényévé váltak a kapitalizmus és im­perializmus elavult társadal­mi, politikai, gazdasági és kulturális struktúráinak. Pe­dig eljött az ideje annak, hogy a világ keresztyénsége ne a nyugati politikai klisék szerint tájékozódjék korunk társadal­mi problémáit és az azokkal kapcsolatos keresztyén felelős­ség kérdését illetően, hanem Isten igéjének engedjen. A keresztyéneknek szembe kell fordulniok azokkal a struktú­rákkal, amelyek megváltozta­tása nélkül az éhség, a túlné­pesedés problémái nem oldha­tók meg, sem pedig a világ békéje nem biztosítható. Ez a bizonyságtétel először is hangsúlyozza Krisztus gyer­mekeinek e világ iránti elkö­telezettségét, társadalmi fele­lősségét. Az evangélium meg­hirdetésére csak az Urát kö­vető egyház nyert megbízást. Krisztus Urunk pedig kö­vetői számára együtt írja elő az Isten tiszteletének és a fe­lebarát szeretetének parancso­latát. ezért az egyházak e vi­lág iránti elkötelezettsége egy­aránt magában foglalja az ember üdvösségéért, örök sor­sáért és földi javáért való fe­lelősségvállalást. EBBŐL A FELISMERÉS­BŐL KÖVETKEZIK egyhá­zaink közö6 bizonyságtételé­nek második mondanivalója: az emberi együttélés égető kérdéseinek megoldásán való fáradozás nem valamilyen ideológiához való alkalmaz­kodás, hanem a Krisztus irán­ti engedelmesség követelmé­nye. Ahhoz, hogy a keresztyé­nek öt világrészen szolidari­tást vállalhassanak az elnyo­mottakkal, azok mellé állja­nak, akik a kenyér igazságos elosztásáért küzdenek, — az szükséges, hogy hitük Feje­delmét kövessék, Krisztusnak engedelmeskedjenek. Tisztelt ünnepi közgyűlés! A mai ünnepi alkalmon há­lával kell emlékeznünk arról, hogy egyházaink az elmúlt évtizedekben bőséggel találtak alkalmat közös bizonyságtéte­lük elmondására, hiszen olyan nemzetközi ökumenikus tevé­kenységet fejthettek ki, amelyre korábban nem volt példa. Kétségtelen, hogy en­nek egyik okát e korszak sa­játosságaiban találjuk meg: az elmúlt 30 esztendőben el­mélyült és fokozódott az em­beriség egység-törekvése, ki­bontakozott a hivő emberek tömegeit is mozgósító béke­mozgalom és egyre szélesebb körben szervezett formát öl­tött az egyházak ökumenikus fáradozása. Mindez elősegítet­te egyházaink figyelmének megnövekedését a nemzetközi távlatok iránt. Az ökumenikus Tanács el­nöke a következőkben emlé­keztette a jelenlevőket egyhá­zainknak a nemzetközi egyhá­zi szervezetek fórumain vég­zett jelentősebb szolgálataira — majd megállapította: Es ha ma. a három évtized­re való visszatekintés idején szükségesnek tartottam, hogy rámutassak arra a bizalmat­lanságra — a hidegháború­ra —, amellyel a nemzetközi egyházi élet egyes körei állás­foglalásainkat fogadták és fo­gadják, úgy ma már Isten iránti mélységes hálával mondhatjuk el, hogy bizony­ságtételünk hitele csodálato­san megnövekedett. Tapaszta­lataink szerint Isten Lelke az egyházak világában egyre na­gyobb mértékben érleli a szol­gáló egyház és a szolgálat teo­lógiája iránti fogékonyságot és igy a magyar ökumené kö­zös bizonyságtétele iránti megértést és tisztelet is. Tisztelt Közgyűlés! Mindezzel a magyar Öku­mene bizonyságtételének az időszerűségére kívántam rá­mutatni. A lakott földön élő egyházak körében ennek a bizonyságtételnek az ereje ab­ban áll, hogy hitünk és meg­Az ünnepi közgyűlés elnöksége győződésünk szerint Krisztus parancsolatát, Isten igéjét hir­deti, Krisztus követésére in­dít; továbbá abban, hogy ez a bizonyságtétel együtt mon­dott bizonyságtétel. A MAGYAR ÖKUMENÉ BIZONYSÁGTÉTELÉNEK AZ EREJE egyfelől abban a testvéri közösségben van, amely az elmúlt 30 esztendő­ben létrejött és amelyért áld­juk a mindenható Istent. Ezért, Szeretett Atyámfiái, Tisztelt Vendégeink, hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulóján, amikor megköszön­jük Istennek, hogy e nép a nemzethalál szakadékának széléről visszatartatott, amikor megköszönjük azt az emberöl­tőt, amely meghozta a haza felvirágzását, egyben hálát adunk Istennek a magyaror­szági egyházak ökumenikus közösségéért. Sajátos jellem­zője e magyar ökumenének, hogy abban egyszerre jelent­kezik egyfelől az egyházak kö­zösségének, együttműködésé­nek ereje, másfelől a tágegy­házak sajátos örökségét hűség­gel őrizni kívánó törekvés. E paradox jelenség magyarázata abban van, hogy a mi felisme­résünk szerint korunkban az egyházak valóban új reformá­cióra, Isten igéjének új megér­tésére nyertek elhívást. Az üres institúcióvá vált egyháza­kat szólítja meg a parancs és hívja Krisztushoz megtérésre, Krisztus követésére, korunk­ban elsőrenden az embersze- retet ügyében. És éppen azért, mert utunk Krisztus által mutatott út, mert keresztyén hitünkből fa­kad az a vágy, hogy bár sze­rény eszközeinkkel, de teljes hitbeli meggyőződéssel szol­gáljuk embertársaink ügyét, hazánk javát, — éppen ezért tiszta szívvel fordulunk a mai napon népünk felé, hogy együtt elmondjuk: Áldott legyen Isten, aki év­századok szenvedései után fel­szabadult, új élettel ajándé­kozta meg a magyar népet, áldott legyen azok emlékezete, akik életüket áldozták az or­szág felszabadításáért, minden töredelmet és szenvedést el­vállaltak annak megújulásá­ért. És legyen Isten áldása a magyar nép további életén, annak vezetőin, minden hű fiának és leányának életén és munkáján. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa megbízásából Baratt József alelnök szólalt fel. Felszólalásában először a bá­zisról szólt, amelyről az egy­házak a felszabaduláskor és az azt követő években elin­dultak. Értékelte azokat a po­zitív megnyilatkozásokat, amelyek az egyházak egyes lelkészei és hívei részéről a felszabaduláskor, vagy még azt megelőzően a társadal­munkat érintő kérdésekben történtek, és amelyek utat nyitottak az új szocialista ál­lam és az egyházak közötti közeledésre. Egyházaink képviselőinek a Hazafias Népfront munká­jában való részvétele és a kongresszusokon elhangzott állásfoglalásai (köztük D. Káldy Zoltán püspök íelszóla­kongresszus összefüggésében szólt Barati József a szövetsé­gi politikáról, amely állandó eleme a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának, alapja az egyházpolitikának és amelynek kerete a nép­front, Idézve a pártkongresz- szus programtervezetéből — állapította meg a felszólaló, Barati József, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának al- elnöke felszólal hogy a szövetségi politika a programtervezetben felvázolt hosszú időre szóló célkitűzések ideje alatt sem változik meg. A tagegyházak állásfoglalásaiból Lapunk első oldalán már teljes terjedelmében közöltük D. Káldy Zoltán püspök-elnö­künknek egész egyházunk ál­lásfoglalását összefoglaló fel­szólalását. Nem volna teljes a kép, ha csak röviden is ki ne térnénk a többi tagegyház képviselőinek megnyilatkozá­saira. SZAKÁCS JÖZSEF ádven- tista egyházelnök, a Szabad- egyházak Tanácsának alelnö- ke, D. Palotay Sándor elnö­köt is helyettesítve — szólt arról a nagy változásról, amely egyházaik életében a felszabadulás nyomán bekö­vetkezett, megszüntetve a korábbi hátrányos megkülön­böztetést azzal, hogy a magyar nép Alkotmánya minden ál­lampolgár számára biztosítot­ta a lelkiismeret és vallássza­badság jogát. — A Szabadegy­házak Tanácsa tagegyházai­nak tagsága ma már nemcsak környezetét látja a szocializ­must építő társadalomban, ha­nem egynek tekinti magát egész népünkkel. D. DR. BERKI FERIZ, a Magyar Ortodox Egyház espe­res adminisztrátora felszóla­lásában többek között arról szólt, hogy a felszabadulás előtt a magyar ortodoxia mind kánonilag, mind állam- jogilag úgyszólván illegalitás­ban élt saját hazájában. A felszabadulás biztosította a lehetőséget, hogy a Moszkvai Patriarchatus keretében ren­deződjék egyházunk kánoni és liturgikus helyzete. Érthető tehát, hogy az ortodox hitű magyarságunk hazánk felsza­badulása kétszeresen is föl­emelő, értékes és drága. Mcgcmlckczcs felszabadulásunkról Kecskeméten Felszabadulásunk 30. 'évfor­dulóján különböző testületek és közösségek emlékeztek meg a háromévtizedes megtett útról. Hogy mennyire beletartoznak az egyházak és lelkészeik is né­pünk közösségébe, azt mutat­ta az a meghívás is, melyet a Hazafias Népfront Bács-Kis- kun megyei bizottsága küldött szét a megye lelkészeinek. Március 5-én, Kecskeméten, a Piarista Gimnázium díszter­mében rendezett megemléke­zésre szólt ez a meghívás. AZ ÜNNEPÉLY ELNÖK­SÉGÉBEN ott láttuk dr. Gaj- dócsi Istvánt, a megyei tanács elnökét, dr. Pozsonyi Lászlót, az Állami Egyházügyi Hivatal osztályvezetőjét. A különböző egyházakat a legmagasabb szintű vezetők képviselték. Egyházunk nevében D. Káldy Zoltán püspök-elnök volt az elnökség tagja. Ott volt a ró­mai katolikus egyház vezető­je, dr. Ijjas József kalocsai ér­sek, dr. Várkonyi Imre, az Ac­tio Catholika igazgatója. A re­formátus egyház vezetőségét a püspök akadályoztatása miatt dr. Balogh László kecs­keméti refomátus esperes képviselte és jelen volt Lacz- kovszky János, a baptista egyház elnöke is. Dr. Bodóczky László, a Ha­zafias Népfront megyei bi­zottságának elnöke nyitotta meg az emlékezést. Bevezető­jében múltra, jelenre és jövő­re egyaránt tekintett, amikor a felszabadulás utáni elindu­lásra, majd a mai eredmé­nyekre és a jövő feladataira mutatott rá, mint a népi-nem­zeti egység még erőteljesebb kibontakoztatására és a szövet­ségi politika megvalósítására. EZUTÁN KEZDTE MEG ÜNNEPI BESZÉDÉT dr. Or- tutay Gyula akadémikus, Bács megyei országgyűlési kép­viselő és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnö- ke. A lelkészek nagy érdeklő­déssel várták és hallgatták, hiszen személyében az elmúlt korszaknak olyan előremuta­tó politikusa nyilatkozott, aki a felszabaduláskor is aktív résztvevője volt a politikai életnek, népfrontpolitikus volt és éppen az egyházakkal folytatott tárgyalásoknak volt állami részről vezetője — mint miniszter. Az ő aláírása szere­pel az egyházakkal megkötött egyezmények többségén. Bevezetőjében elmondta, ml késztette őt már akkor, hogy az egyházpolitikában arra az útra lépjen, mely az egyháza­kat a szocialista állammal va­ló sikeres együttműködésre vezette. Az egyházak haladó hagyományait érezte olyan kötelező erőnek, melyet az új lehetőségben meg kellett ra­gadni. Ezután vázolta az előadó a szocialista állam megerősödé­sének útját. Az ipar, a mező- gazdaság szocialista fejlődésé­nek megmutatása során a vi­lággazdaságban betöltött mai helyünket és szerepünket is kitűnően érzékeltette. Meleg szavakkal szólott tudományos életünk soha nem tapasztalt és azelőtt elképzelhetetlen fejlődéséről. Világszínvonalon álló tudományos szintű kiad­ványaink sokaságáról épp úgy, mint a nemzetközi tudo­mányos szervezetekben betöl­tött előkelő helyeinkről. Öröm azt látnunk, hogy szocialista hazánk szellemi élete is ko­moly, értékes hozzájárulás a világ népeinek jobb életéhez és a béke tartósításához. Kultúrműsor egészítette ki az ünnepélyt, melyben a kü­lönböző egyházak adtak elő számokat. Rónay György: Há­romszázhúsz c. versét Káposz­ta Lajos soltvadkerti lelkész mondta el. Református lelkész énekelte Dunajevszki j: Sza­badság-dalát, a Piarista Gim­názium irodalmi színpada, ének- és zenekara, valamint a kiskőrösi baptista gyüleke­zet szavalókórusa szerepelt. DÉLUTÁN A KECSKEMÉ­TI EVANGÉLIKUS LEL­KÉSZLAKÁSON találkozott D. Káldy Zoltán püspök lel­készeivel. Téjékoztatót adott közegyházi életünkről, soron következő feladatainkról, egy­házunk hazai és külföldi szol­gálatairól. Minden jelenlevő lelkészhez vagy gyülekezeteik­hez volt néhány szava, segítő útmutatása. Késő délután ért véget a meghitt beszélgetés. Az emlékezésre összegyűltek pedig nem csupán a múlt em­lékeit' vihették magukkal, de erőt és hitet is arra, hogy egy­házunk útja tudatosan, szi­vünkből folyó szolgálatként vezet tovább a szocializmus­ban. Tóth-Szöllős Mihály Egyháztörténeti naptár Április 1. Húsz éve, 1955. április 1- én lépett hatályba lelkészi hi­vatalaink munkájának új rendtartása. 9. Harminc évvel ezelőtt, 1945. április 9-én szenvedett mártírhalált a németországi Flossenbürg fasiszta koncent­rációs táborában korunk egyik legkiemelkedőbb evan­gélikus teológusa és egyház­politikusa, Dietrich Bonhoef- fer (sz. 1906). 12. Százötven éve, 1825. áp­rilis 12-én halt meg Lajosko- máromban Hrabovszky György homokbödögei szüle­tésű (1762) evangélikus lel­kész és esperes, egyháztörté­netíró, a diakóniai munka egyik úttörője. Hallei tanul­mányútja után Várpalotán és Kissomlyón árvaházat létesí­tett. Kéziratgyűjteményét Sopronban őrizzük. 28. Háromszáz évvel eze­lőtt, 1675. április 28-án halt meg tragikus körülmények között az itáliai Pesculopena- tarium határának sziklás ös­vényén a már több mint 70 éves gályarab: Edvi Illés Ger­gely malomsoki evangélikus prédikátor. 29. Huszonöt éve, 1950. áp­rilis 29-én halt még Pozsony­ban Pröhle Henrik pozsonyi lelkész és teológiai akadémiai tanár, az Evangélikus Egyhá­zi Élet szerkesztője, a soproni hittudományi kar tb. doktora, id. Prőhle Károly professzor testvérbátyja (sz. 1870). 30. Húsz évvel ezelőtt, 1955. április 30-án halt meg Buda­pesten Domanovszky Sándor történetíró, egyetemi tanár, akadémikus (sz. 1877). A Szá- zadok-nak 1913—1943 között szerkesztője, a Magyar Törté­nelmi Társulatnak 1916—1946 között alelnöke volt. Ö szer­kesztette a 4 kötetes Magyar Művelődéstörténet c. gyűjte­ményes munkát. F. T. „A KERESZTYÉN EMBER AZ ÁLLAM IRÁNTI FELELŐSSÉGET SOHASE KERÜLHETI EL” A nyugat-berlini egyházve­zetőség a közelgő helyi válasz­tásokkal kapcsolatban felhí­vással fordult a város evangé­likusaihoz, hogy aktívan élje­nek a parlamenti demokrácia nyújtotta lehetőségekkel és így forduljanak szembe a terror minden formájával. .,A vá­lasztójog gyakorlása éppen a keresztyének számára a köz­jóért és minden polgár javáért való tevékeny közreműködés egyik formája.” Az utóbbi időben nagyon el­térő elvárások követeltek szót a keresztyén gyülekezettel és az egész egyházzal kapcsolat­ban, amint a nyilatkozat hang­súlyozza. Az evangélium báto­rítja a keresztyéneket, h >gy közreműködjenek azollnak a viszonyoknak a biztosításáoan és fejlesztésében, melyekben az általános emberi jogokat érvényesítik, szociális segítsé­get nyújtanak és minden em­ber méltóságát és szabadsá­gát figyelembe vevő rendet alakítanak ki. A keresztyén ember az állam iránti felelős­séget sohase kerülheti el. Min­den keresztyénnek felelősség- teljesen meg kell vizsgálnia, hogy egy konkrét helyzetben kire bízza az igazságos, embe­ri viszonyok megtartásának és megteremtésének feladatát, (epd) I lása az V. kongresszuson) tükrében szólt ezután arról a fejlődésről, amelyen egyhá­zaink egyre inkább azonosul­tak népünk ügyével és vettek részt egyre cselekvőbben a szocialista építésben. Végül a küszöbön álló párt­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents