Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-03-30 / 13. szám

As élet gazdagítása, fejlesztése feladat MI A JÓ? r— kérdezi Schweitzer Albert az élet tisz­teletével kapcsolatosan, és így válaszol: „az életet megtarta­ni, az életet követelni, a pis­lákoló életet magas szintre hozni” — ez a jó. Valóban nem elég csak őrizni az életet, a puszta létet, nem elég vigyázni rá — fej­leszteni is kell, gyarapítani, szépíteni, gazdagítani, pislá­koló, vegetatív szintről ember­hez méltó szintre .emelni. Ez az emberi feladat, keresztyé­nek feladata is korunkban. Megértjük ugyan Adyt, amiért betegségében a puszta létbe is kapaszkodik „Akárho­gyan, de el nem múlni / akár­hogyan, de létezni meg / in­kább feledten megfakulni, mint egy ragyogó szép Halál / dicsőséges karjába hullni... / én sikoltva evőé / Ó Élet ra­gaszkodom hozzád" (Akármi­lyen csúnya élet). Sokak vá­gyát fejezik ki szavai, mégis többre vágyhatunk. Ha már van létünk, nem szükségszerű, hogy pislákoló szinten marad­jon, nem elég, hogy csupán „épphogy-élet” legyen. AZ ÉLETET A MAGA GAZDAGSÁGÁBAN, sokrétű­ségében, testi-lelki harmóniá­jában becsüljük és értékeljük igazán. Jézus Urunkat saját szavai szerint olyannak ismer­jük, mint, aki azért jött, hogy tanítványainak „életük legyen és bővölködjenek”. Jézus nem a gazdagság ellen volt — mint sokan vélik —, hanem a sze­génység ellen. Óriási különb­ség! Nem azt akarta, mint ké­sőbb sokan Őrá hivatkozva, hogy mindenki szegény le­gyen. Ö azt akarta, hogy a sze­gény is asztalhoz üljön, lako­mán vegyen részt és minden­kinek bővölködö élete legyen. Szellemesnek tarthatjuk ugyan, amit egy francia epi­grammaszerű rövidséggel ír: „Belépünk, sikítunk, ez az élet. Ásítunk, kilépünk, ez a vég­zet.” (Auson de Chancel.) Szellemes, mégsem igaz, mert a belépő sikítás és a végzetes kilépés között nem csak üres „ásítás” lehetséges, hanem gazdag, tartalmas, emberhez méltó élet is. AZ EMBERI SZELLEMI KULTÜRA őrzése és fejlesz­tése éppen úgy a mi felada­tunk is, mint az egészséges testkultúra gyakorlása, vagy a szabadidő-eltöltés értelmes, emberhez méltó kihasználása. A szellemi kultúra értékeit csak akkor becsüljük meg iga­zán, ha azt tartjuk, hogy ezek nemcsak kiváltságos rétegek­nek, hanem az egész társada­lomnak közös kincsei, arra va­Várjuk az örök életet Vajon lehetséges-e egyálta­lán valamilyen módszerrel ki­számítani azt, hogy mennyi energiába „kerül” egyetlen élet végigélése? Hogy meny­nyit „fogyaszt” egy ember éle­te 60—80 éve alatt; hány fizi­kai kalóriát élete puszta fenn­tartásával, mennyi szellemi energiát a tanulásért, bővebb és mélyebb ismeretekért, s mennyi lelki energiát szerete- tért, hitért, boldogságért?! BIZONY, NAGYON „DRÁ­GA” AZ EMBER, igen sokba kerül az élet. S mivel szép is élni s érde­mes is, csak még szörnyűbb, hogy véget ér a halállal. így aztan az ember az ősidőktől kezdve a legkülönbözőbb mód­szereket találta ki arra, mi­képpen tudja feledtetni magá­val az idővel vívott harca töl­tetlen és elkerülhetetlen ku­darcát. Piramisomban, vagy könyveimben tovább élelv — mondta magának az ember. Gyermekeimben, utókor em­lékezetében tovább élek. Al­kotásaimban az én életem is folytatódik. Közben pedig mí­toszokban, vagy félig komoly, félig igaznak remélt tudomá­nyos előrejelzésekben a halha­tatlanság megvalósulásáról ál­modik, mint ahogy az UNES- CO-díjas tudós-író, A. Clarke „A jövő körvonalai” című könyvében teszi. Az ilyen ma­gunk teremtette halhatatlan­ságról való álmodozások le­hetnek irreálisak a hivő em­ber előtt, de nevetségesek so­ha, hiszen az ilyen álmokat éppen az a minden emberben meglevő szomorúság és fájda­lom szüli, mely képtelen bele­nyugodni abba, hogy „tragi­kus”, vagy „természetes” ha­lállal meghalunk. Ha ugyan lehet bármilyen „természe- tes”-nek nevezett halál termé­szetes, különösen, ha meggon­doljuk, mepnyi energia ment el az élet megtartására .... de úgy látszik feleslegesen. Drága az élet és sokba ke­rül, ha fizikai, vagy szellemi reflektorfényben vizsgálva nézzük. De ennél sokkal, sok­kal drágább az emberi élet, ha azt húsvét fényében nézzük! De nem is csupán a húsvéti esemény fényében,sokkal in­kább a húsvétkor feltámadott Jézus fényében, aki azért jött erre a világra, hogy nekünk életünk legyen és bővölköd- jünk, de azért támadt fel, hogy reálissá tegye számunkra az „aki énbennem hisz, annak örök élete van" — ígéretet. EZÉRT A MI HÚSVÉTI ÖRÖMÜNKNEK az oka csak részben az, hogy a Názáreti Jézus, akit szeretünk, nem ma­radt a sírban; mert örömünk másik oka az, hogy mi. akiket Jézus szeret, nem maradunk a halálban! Nem azért van tehát örök életünk, mert azt megérde­meljük, mert azt feltaláljuk, hanem azért, mert azt Isten ajándékba adja. Ennyire drá- i ga Neki az emberi élet, eny- ! nyire értékes! ÉUET, mondjuk arra, amit Jézus ajándékba ad nekünk, pedig tudjuk, hogy az az élet. amiről ő beszél, mennyi más­ban különbözik attól az idő­tartamtól, amit e földön el­töltünk, míg szívünk dobog, míg lélegzünk, s míg agysejt­jeink aktívak. Egyetlen vonat­kozásban azonban mégis jo­gos, ha annak ,az ajándéknak a tartalmát „élet”-nek mond­juk, földi életünkhöz hasonla­tosnak. Hasonlatosnak azért, mert a földi élet legalapve­tőbb eleme: a viszony, a kap­csolat lesz az örökélet legalap­vetőbb eleme is. Mikor min­den kapcsolat megszűnik mind az anyagi, mind az élő világ­gal, mikor nem állunk kölcsö­nös viszonyban sem ásvány­világgal, sem növényvilággal, sem állatvilággal, sem ember­világgal, akkor már beállt a halál. — Elkövetkezik ellen­ben az örök élet ott, ahol az ember kapcsolatban marad Is­tennel, ahol viszonyban, kö­zösségben marad vele. Zavar­talan közösségben, a teljes, mindent átható és mindent át­ölelő szeretet közösségében. ÖRÖK, mondjuk arra az életre, amit Jézus ajándékba ad nekünk, bár tudjuk, hogy e jelző tartalma még nehezeb­ben érthető, mint a jelzett szó. az élet. Hiszen ki tudja akár a tér dimenzióiban, akár az idő síkján csak elgondolni is a végtelent. Ki tudná akár a tér­beli véget nem érőt, akár az időbeli örökkévalóságot fel­fogni. Isten nélkül ki tudná?! Isten végtelensége és örökké­valósága nélkül ki tudná? Hi­szen az ő örökkévalósága olyan idő, mely különbözik ugyan mostani időszemléle­tünktől, de abban azonos, hogv közben történni fog valami, s ennek a „valaminek” a tartal­ma egészen egyszerűen kife­jezhető: boldogság. AZ ISTEN SZERETETÉBÖL nekünk ajándékozott örök életnek ez a boldogsága tölt el minket ezen a húsvéton is. amikor Krisztus Urunk feltá­madására tekintve tanúi lehe­tünk Isten életet adó, életet munkáló, örök életet ajándé­kozó szeretete győzelmének. Gondoljunk bár mindazok­ra, akiket szerettünk, de e föl­di életben nincsenek már együtt velünk; gondoljunk bár halálfélelemben, betegségben élő szeretteinkre, vagy akár arasznyi létünket élő önma­gunkra, hála Istennek, tehet­jük ezt abban a bizonyosság­ban, hogy nem csak rájuk vagy magunkra gondolhatunk, hanem Istenre, akinek örök életet ígérő szava Jézus feltá­madásakor lett „igen”-né és „ámen”-né (2 Kor. 1.20). így, az örök élet felöl nézve. válik e földi életünk értelmes­sé és teljessé. Olyanná, amit elfogadni, óvni, védeni, fej­leszteni, úirakezdeni, egyszó­val élni érdemes. Bízik László lók, hogy gazdagítsák életün­ket, valamennyiünk életét. Az a meggyőződésünk pl., hogy nem elég a bor, vagy ál­talában alkohol, vagy kábító­szerek ellen küzdenünk, ha valami pozitív tartalmat, szép­séget, értéket nem adunk em­berek életébe, túl a munkán és eredményein. A hazánkban ta­pasztalható kulturális felemel­kedést azért tartjuk mi is nagy jelentőségűnek, mert pozitív formában oldhatja meg az el- züllés vagy felemelkedés nagy emberi dilemmáját. Tudatosan azon kell lennünk nekünk ke­resztyéneknek is, hogy művé­szettel, irodalommal széppé, gazdaggá, tartalmassá tegyük az emberi életet KERESZTYÉN FELFOGÁS SZERINT a szórakozás is le­het nemcsak kedves pihentető időtöltés, hanem gazdagodás, amikor az ember munkája után odafordul az élet sokféle, sokszínű gazdagságának kü­lönböző területei felé. A játék­ra és sportra is így tekinthe­tünk, mint ami az élet fejlesz­téséhez és gazdagításához is hozzájárulhat. Minden ember­ben szunnyad valami iszony, tiltakozás az egyhangú egyfor­maságtól, megmerevedéstől, ez éppen a játékban, sportban ol- dódhatik fel. Reformátorunk, Luther, maga is szívesen vett részt szabad idejében gyerme­kei játékában, örömében, ma­ga is muzsikált, szerette a ter­mészet szépségét és sokoldalú érdeklődésével és gondjaival együtt is tudott derűs ma­radni. Korunkban a sport hazánk­ban is sok embert érdekel, de nem eleget! Most nem a lelá­tókon szurkolókra gondolok. eredményektől függő, hullám­zó számú sportrajongókra, ha­nem a ténylegesen sportolók­ra. Keresztyén gondolkodó ember is vallhatja, hogy ma a városiasodás korában, külön­böző munkaártalmak, vagy egyoldalúság veszélyében a sport lehet tömegméretekben egészséges, emberi tevékeny­ség, a teljes élet egyik fontos eszköze. Nem túlhajtott for­mában lehet igazán jó módja fiataljaink pihenésének és erő­gyűjtésének, edzettsége eléré­sének és szórakozásának is eszköze. — Eszméltető könyv jelent meg az elmúlt év utolsó napjaiban dr. Frenkl Róbert TF-tanár tollából „A sport kö­zelről” címen. Az edzettség élettanának néhány időszerű oktatási és kutatási problémá­ján túl, sok-sok mai ún. ké­nyes kérdéshez is hozzányúl a szerző a sporttal kapcsolatban, s nemcsak élversenyzők kü­lönleges kérdéseit taglalja, ha­nem a sportról, mint az em­beri élet gazdagításának esz­közéről is szól. Tanulságos ol­vasmány gondolkodó keresz­tyének számára. ISTEN *EZT A VILÁGOT nem egyszerűen megőrzésre adta át, hanem a kultúrpa- rancsban, fejlesztését rendelte el. A testi-szellemi-lelki tá- lentumokat kapott ember Is­tentől nyert kötelessége, hogy ha teheti, ne csak pislákoló „épphogy-életet” éljen, hanem formálja, fejlessze, gazdagít­sa azt. Az „élet tisztelete” eb­ben a vonatkozásban éppen ezt jelenti: jól sáfárkodunk a ránk bízott tálentumokkal, gyarapítjuk, amit ajándékba kaptunk: az életet. Dr. Hafenscher Károly Rcmcnyik Sándor: HALA Szívfájdító tavasz. És olyan jó. És olyan jó. És mégis olyan jó. Most alkonyul. A fák Finom kis seprő-ágaikkal Csodás színekbe mártva állanak Nagy-mozdulatlanul. Rügy ring az ágon, Ütemre ring, Hintáz az ég vele, Mint duzzadt, hálatelt kis szív, olyan. Ha pattan Ez az egyetlen kicsi rügy az ágon: Talán elárad az egész világon. Az alkonyainak Felváltva dalolnak A rádió S az erdőben egy feketerigó, S nem vesznek össze, összezsonganak. Tavasz, szívfájdító. És olyan jó. És olyan jó. És mégis olyan jó. Mert látó lettem újra. Mert halló lettem újra. Mert, bár halottaimat hántolom: Húsvét felé megyek. Hús vét felé megyek. Mint zengő szél az ágon a rügyet; A hála emeli. Felemeli duzzadt szívemet. Ha pattan Ez az egyetlen kicsi rügy az ágon: Talán elárad az egész világon. csad köztársaság Ngarta Tombalbaye elnök sége szembekerült a kormány 1973 augusztusa óta ősi afri­kai elemekből összeállított „vallás”, a „Jondo-kultusz” bevezetését szorgalmazza a közép-afrikai köztársaságban. Az ország keresztyén kise'ob­intézl'edései”el. Ez év január­jában 9 svéd misszionáriust utasítottak ki az országból, akik előzőleg már rövidebb idrig házi őrizetben is voltak. (EPS) Újuló élei AZ EGYIK BUDAPESTI ÜZEMBEN a zajos gépekkel dolgozok részére „csendesszo­bát” létesítettek. A nyolcórai műszak során a zajtól megvi­selt és elfáradt munkások e szobában tölthetnek el teljes csendben néhány percet, hogy azután megfrissülten folytat­hassák munkájukat. Jó gondolat ez. Amikor a fe­szültség már gócokká sűrűsö­dik az agyakban és idegekben, akkor lehetőséget nyújtani a megnyugvásra és az erők meg­újítására. Azt azonban nem tagadhatjuk, hogy nem lehet mindig ilyen egyszerű módon feloldani életünkben feszült­ségeket, megfáradásokat. AZ ÜJSZÖVETSÉG EGYIK LEGŐSZINTÉBB, s éppen ezért legizgalmasabb beszél­getése Jézus és Nikodémus kö­zött folyt le. Nikodémus Jézus isteni küldetését elismerő, ked­ves szavakkal kezdi a beszél­getést, ám Jézus nem hajlandó általánosságokat tartalmazó bókokról beszélgetni. Azon­nal a Nikodémusra is vonat­kozó lényegre tér: újonnan kell születnetek, ha Isten or­szágának igazságát meg akar­játok ismerni! Nikodémus jól érzékeli a gondolatot, amikor a biológiai születés csodájáig tekint vissza, tehát, hogy ez a megújulás a születésnek, az új kezdésnek lehetőségét jelente­né, de élettapasztalata alapján kétkedve kérdezi: mi módon lehetne ez valóság? Hiszen az ember számára ez lehetetlen. Jézus azonban másképpen lát­ja az ember lehetőségeit. Meg­ismétli a szemléletes szót: új születés, új élet szükséges ah­hoz, hogy valaki Isten orszá­gát már e földön jól keresse. HÜSVÉTKOR KÖNNYEN MEGKÍSÉRT az a gondolat, hogy az új életet és újjászüle­tést Jézus feltámadásának fé­nyében halálunk utáni jöven­dőbe vetítsük ki. Az az élet valóban „új élet” lesz, de fél­reértenénk Jézus földi műkö­dését és tanítását, ha nem hir­detnénk, hogy az „újjá szüle­tés” e földi életre is vonatko­zik. Ha Isten nem fárad el új szántást szántani és mindig új magot hinteni emberi szívek­be, hogyan vehetné az ember magának azt a bátorságot, hogy a mozdulatlanságot, a bűnökben, igazságtalanságok­ban, erővesztésekben való ál­landóságot hirdesse?! Elromlott egy család élete? Némán és szikkadtan járkál­nak egymás mellett házastár­sak, szülők vagy gyermekek? Ha Isten megmozdít egyetlen szívet, ha csak egyetlen görcs megoldódik, egyetlen kéz vagy nyelv megmozdul, kártyavár­ként omlik össze az önzés, ha­rag és megkeményedés ördö­gi építménye. — És ezután boldogan ébrednek rá, hogy egymásért kell élniük, hiszen kár eltékozolni a szeretetre való drága időt. Mintha újon­nan születtek volna, házastár­sak, szülők, gyerekek. Sok önző, közösségellenes tagja van a legkülönbözőbb közösségeknek. Egy lakóház, egy munkahely, egy fajú vagy város, egy egész társadalom súlyos teherként hordozza az ilyeneket. Megromlik körülöt­tük a légkör, hamis és kárté­kony nézetek röpködnek a le­vegőben, cinizmust és felelőt­lenséget terjesztve. Igaza van Jézusnak: a születés csodájá­hoz mérhető, ha egy ilyen kö­zönyös, közösségellenes ember egyszer kinyújtja a kezét má­sok felé, ha magára vállal va­lamit a mások terűéből, ha ön­nön boldogulását a másokéval összefüggésben kezdi munkál­ni. Sok rossz tapasztalatunk ellenére higgyük Nikodémus- nál jobban: Isten képes embe­reket új életszemlélettel, új felelősségérzettel újonnan szülni! A MAI VILÁG ÉLETBE­VÁGÓ KÉRDÉSEIT és az azokban való cselekvő segítést talán éppen a keresztyén hit belső körére hivatkozva elhá­rítani igyekvő hívők, akik ép­pen Istennek akarnak tetszeni és ezért nem elegyednek a tár­sadalmi igazság vagy igazság­talanság, éhség vagy túltáp- láltság, háborús feszültség szi­tása vagy békéért való tudatos kiállás, fajokat vagy népeket egymással szembeállítás vagy Isten egyetlen embervilágnak szóló szeretete kérdéseibe. E hamis beidegzettségekböl is újonnan kell születnie annak, aki Isten országénak evangé­liumát úgy akarja érteni, aho­gyan Jézus azt hirdette. BŰNÖK ÉS BŰNBOCSÁ- NAT ELFOGADÁSA, megfá- radások és Isten áldott Lelke és igéje által való felfrissülé­sek, megújulás — ezek tehetik húsvéti ünneplésünket szeret­teink, közeli és távoli környe­zetünk számára is áldotta, gyümölcsözővé. Pál apostol e.zt a megújulást még a „születés” szónál is kifejezőbben „új te­remtésnek” mondja. Isten te­remtéséhez fogható nagyszerű esemény az Istentől ajándék­ba kapott és elfogadott új lá­tás, új felleösség, új szeretet, új erő, amellyel nem önma­gunkat akarjuk erősíteni, ha­nem azokat, akiket Isteű talán éppen általunk akar megújí­tani, fölemelni. Szirmai Zoltán A BIBLIATANACSOK világszövetsége segíti AZ OLVASNI TANULÁST A világ 4,5 milliárdnyi em­berének csak egy része rend­szeres olvasó. 800 millió az analfabéták száma és ehhez a számhoz ezen felül azok is hozzájönnek, akik csak a rádió és televízió hírein keresztül szoktak tájékozódni. Az Egye­sült Nemzetek Szervezete kul­turális kérdésekkel foglalkozó szervezete, az UNESCO széles programot dolgozott ki az frni- olvasni tudás terjesztésére és az olvasás megszerettetésére. Amint arról a Bibliatanácsok Világszövetségének főtitkára, Ulrich Fick lelkész (Stuttgart) beszámolt, a Világszövetség is részt vállalt a program vég­rehajtásában és főleg Afrika és Ázsia országaiban beszélt több mint 100 nyelven adott ki a program végrehajtásához hozzáigazított, fokozatosan ne­hezedő olvasási feladatokat jelentő bibliai szövegeket, (epd) Családi hírek — SZÜLETÉS. Solymár Gá­bor celldömölki lelkészéknek február 25-én negyedik gyer­mekük születet. Neve: KINGA, ENIKŐ. — HÁZASSÁGI ÉVFORDU­LÓ. Novák Lajos a zalaszer- szegi gyülekezet pénztárosa és felesége, sz. Décs Erzsébet há­zasságkötésük 25 éves évfor­dulóján templomi hálaadás­ban köszönték meg Isten meg­tartó és boldogító szeretetét és kérték a gyülekezettel együtt Isten további gondoskodását és áldását. — HALÁLOZÁS. — Zsello Lajos, a cinkotai gyülekezet felügyelője 80 éves korában elhunyt. Négy évti­zeden keresztül nevelte és ta­nította Cinkota evangélikus­sásának egymást követő nem­zedékeit nagy hűséggel, mint igazgató-tanító. Temetésén az eeész gyülekezet részvétele mellett Blatnic/kv Jenő lel­kész hirdette Isten vigasztaló igéjét. „Nincsen nagyobb sze­retet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” — Szilágyi József, a bodon- helyi gyülekezet templom- építő gondnoka elhunyt. Te­metése március 6-án volt nagy részvét mellett a bodon- helyi temetőben. Ravatalánál Gyekiczky János kisbabotí helyettes-lelkész hirdette a feltámadás Igéjét, sírjánál pe­dig Bárány Gyula beledi lel­kész emlékezett a húsz évvel ezelőtti templomépítés küz­delmes. de áldott idejére. ,.A te házadhoz való féltő szere­tet emészt engem.” — özv Baráth Károlyné, sz. Gyürky Margit ny. iskola- igazgató, Baráth Károly volt rimaszombati lelkész özvegve 93 éves korában elhunyt. Te­metése február 19-én volt Per- kátán Bányai Sándor ny. evan­gélikus lelkész és Tóth Sándor szabadegyházi református lel­kész szolgálatával. „Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet”. 4 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents