Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-03-23 / 12. szám

* ORSZÁGOS EVAN G ÉLIKUS HETI LAP XL. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 1975. március 23. Ära: 2,50 Forint Püspöki körlevél hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján Kedves Testvéreink az Ür Jézus Krisztusban! Ezekben a napokban hazánk felszabadulásának 30. évfordu­lóját ünnepli egész népünk. Magyarországi Evangélikus Egy­házunk és benne gyülekezeteink örömmel ünnepelnek együtt népünkkel. Igazán a szívünkből fakad a zsoltár szava: „Iste­nünk, Te szabadítottál meg minket szorongatóinktól, ezért ma­gasztaljuk nevedet örökké”. (Zsolt 44, 9—10) A felszabadulás előtt a pusztító háború, az embertelen fa­sizmus és az igazságtalan társadalmi rend szinte halálra szorí­totta népünket. A felszabadulás ezekből a halálos szorításokból szabadított meg bennünket. Méltó hát, hogy az évforduló al­kalmából magasztaljuk a történelem Urát és hálával gondol­junk azokra a hősökre, akik életüket áldozták oda magyar földön. De magasztaljuk Istent nemcsak a halálos szorításokból való szabadulásért, hanem népünk új életéért is. Ennek az új életnek az alapja és meghatározója az a szocialista társadal­mi rend, amelyben népünk kemény munkával felszámolta a múltbeli igazságtalanságokat, eltörölte a faji és vallási megkü­lönböztetéseket és felépített egy olyan országot, amelyet év­százados küzdelmek után végre hazájának érezhet népünk min­den fia. Nagyobb lett a kenyerünk, műveltebb a népünk és megalapozottabb a békénk. Az emberről, az édesanyákról, a gyermekekről, az öregekről való gondoskodás olyan széles kö­rűen és sokoldalúan történik, amelyre még nem volt példa né­pünk történelmében. Hazánk felszabadulásával egyházunk is új élet lehetőségét kapta az Egyház Urától, és nem remélt módon szolgálatba áll­hatott az új társadalomban. Eközben meg kell látnunk, hogy múltbeli bűneinket nem vihetjük magunkkal az új társada­lomba. hanem azokból megtérve valóban új életet kell élnünk. Felismertük, hogy annak a Jézusnak a nyomában kell jár­nunk, aki azt mondotta: „Én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál”. A szolgáló Krisztus követésében és az í) példája nyo­mán egyházunk rálépett a diakónia útjára. Szolgáló szeretet­tel hirdetjük Jézus Krisztus evangéliumát és az evangélium­ból nyert erővel és munkával segítjük népünket, társadalmun­kat. Meg vagyunk győződve róla, hogy jó úton járunk, amikor a diakónia útján fáradozunk népünk boldogulásáért és az egész emberiség békés holnapjáért. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából újra figyelmébe ajánljuk gyülekezeteinknek Egyházi Törvényeink előtt álló Ünnepélyes Nyilatkozat alábbi sorait: „A zsinat en­nek megfelelően a Szentírás alapján és a reformáció hagyomá­nyai szerint vallja, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház a történelmet formáló Isten akaratából él a magyar hazában és népe közösségében, ezért a szocializmust építő Magyar Nép- köztársaság törvényes rendjének megbecsülésével, a megkötött egyezmények szerint a kölcsönös bizalom és megértés szelle­mében végzi igehirdetö munkáját, és szolgáló szeretettel vesz részt népünk építő munkájában a jobb és emberibb életért.” Felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából testvéri szívvel kérjük gyülekezeteinket, hogy újuljanak meg a szolgáló szere­tet munkájában az egyházban és a társadalomban, és a felsza­badult országban felszabadult szívvel segítsék társadalmunk további fejlődését, Isten iránti hálából és népünk iránti szere- tetből. Kívánjuk gyülekezeteinknek, hogy a virágvasárnapi Király­ban fedezzék fel a nagy Diakonost, a szolgáló Krisztust és lép­jenek nyomába! Kívánjuk, hogy ez a Krisztus ajándékozza meg gyülekezeteinket húsvéti örömmel és békességgel. ,;Az Űr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal”. D. Káldy Zoltán s. k. D. Dr. Ottlyk Ernő s. k. a Déli Egyházkerület püspökeaz Északi Egyházkerület püspöke ÖTVENHAT ÖSZTÖNDÍJ A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉGNÉL Január végén Genf ben ülé­sezett a Világszövetség ösz­töndíjas bizottsága. A követ­kező évekre 22 hosszabb és 34 rövidebb időre szóló tanulmá­nyi ösztöndíjat adtak ki és ezenkívül 40 eddigi ösztöndí­jasnak hosszabbították meg ta­nulmányi idejét. Az új ösztön­díjasok közül 15 Ázsiából, 10 Afrikából, 4 Dél-Amerikából, 3 Ausztráliából és környéké­ről. 17 Európából és 7 Észak- Amerikából származik, és kö­zülük 10 a nők száma. Az 56 új ösztöndíjast 131 jelentkező közül válogatták ki és az új elfogadott szabályok szerint hosszabb időre szóló tanulmá­nyok esetén az ösztöndíjas csa­ládját is magával viheti. A kö­vetkező tanulmányi évre 190 ezer dollár a Világszövetség keretösszege az új ösztöndíja­sokra és 170 ezer a régi ösz­töndíjak meghosszabbítására, (lwi) LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG AZ ÉHSÉG LEGYŐZÉSÉÉRT A Világszövetség vezetősé­gének február elején tartott ülése felhívással fordult a 92 tagegyházhoz, hogy személyes és együttes áldozatra biztassák a világ keresztyényeit az egyre fenyegetőbb méreteket öltött éhezés leküzdése érdekében. A Világszövetség szűkebb veze­tőségének öt tagja által aláírt felhívás üdvözli azokat az egy­házakat, amelyek aktívan vesznek részt az éhség és a szociális-gazdasági igazságta­lanságok elleni harcban. A Vi­lágszövetség még fokozottabb áldozatokra hívja föl a tag­egyházakat és mint világ- szervezet, maga is kész ezen a téren eddig már nem cse­kély tevékenységét tovább is fokozni. Az egyházak cselek­vése számára három modellt ajánlanak: fejlesztési segé­lyek meghatározott célkeretei között segítséget nyújtani az éhezőknek, tovább folytatni, a hagyományos segélyakció­kat természeti katasztrófák esetében, valamint tevékeny részt vállalni az emberiség általános életszínvonala eme­lésében és ennek érdekében az egyházaknak hatást kell gyakorolni a közvéleményre és az emberek megszokott életmódjára is. (lwi) „Est cselekedjétek az én emlékezetemre ” Az üdvtörténet múltjának, jelenének és jövőjének titkai tárulnak ki Nagycsütörtökön. Jézus népének hagyománya szerint páska vacsorára ül le tanítványaival, de ez mégsem a keresztyén egyházak, az er­ről szóló tanítás lett az egyik jellegzetes „választótan” a kü­lönböző keresztyén felekezetek között. Ennek a titoknak részesei és Űrvacsora (XIII. század) közönséges-hagyományos ér­telemben vett páskavacsora, hanem az „utolsó vacsora”, az Úrvacsora szerzése lett. EMLÉKEZÉS VOLT AZ UTOLSÓ VACSORA a hagyo­mány szerint a zsidó nép Egyiptomiból való szabadulá­sára. Isten szabadítása azon­ban az ószövetség kereteit át­törve, új szövetséget készített Jézusnak, az áldozati bárány­nak szolgálatán keresztül. Em­lékezés ma is az Űrvacsora ar­ra a Jézusra, aki odaadta éle­tét értünk a keresztfa oltá­rán. Milyen különös Űrra emlé­kezünk! A történelem tanúsá­ga szerint a népek urai alatt­valóik 1életét kívánták a ma­guk céljai érdekében, Jézus vi­szont odaáldozta életét értünk, másokért, a világért. Amíg az ószövetség csak egy népn'ek szólt, a páskavacsora asztalá­hoz nem zsidó nem ülhetett le, addig jaz újszövetség szerzésé­nek estéjén hosszában és szél­iében megnőtt az asztal és át­fogta az egész világot időben és térben. Az Űrvacsora véte­lekor az emlékezésnek hitben kell történnie, arra az Orra emlékezve bizalommal, aki kö­vetésére, országába, uralma alá hív, helyet ad maga mel­lett. • TITOK AZ ÚRVACSORA! Amikor az oltárra nézünk, az úrvacsorái jegyekre, a kenyér­re és borra, Jézus hangja szó­lal meg: „Ez az én testem, ez az én vérem.” Már saját kor­társai is megbotránkoztak Já­nos evangélista írása szerint ezen: ..Hogyan adhatja ne­künk a testét, hogv azt egvük?” Az Úrvacsora titka abban is megmutatkozik, hogy éppen az erről szóló vélekedésben és ta­nításban térnek el egymástól hordozói lehetünk. Cseleked­nünk, vennünk kell, emlékez­nünk kell rá és Urunk megis­métli újra és újra bűnbocsátó jelenlétét. Nem nézi,- ki hon­nan és milyen előfeltételekkel lép asztalához, ez az asztal nyitba áll az egész világ szá­mára. Űrvacsorai gyakorla­tunk szerint a lelkész nem kér­dezi végig a híveket, milyen előkészülettel, milyen hittel lépnek oda az oltárhoz. A ti­tok bennünk és javunkra is­métlődik meg, Jézus megbo­csát, hogy mi is megbocsás­sunk, szeretetéről biztosít, hogy mi is szerethessünk, békessé­get kínál, hogy mi is a békes­ség követei legyünk. ÖRÖM EZÉRT AZ ŰRVA­CSORA. A páskavacsorához kapcsolódó szabadításra való emlékezés, Isten Krisztusban velünk kötött új szövetségének örömén túl az oltár annak a jelképe és előképe, hogy Jé­zus országába, asztalához hív és megígéri, hogy vele lehe­tünk az üdvösségben. Ez a távlat kötelez arra, hogy Krisztus követésében „el­menjünk a széles világra”, szóval és élettel hirdessük Öt. Az Élet Kenyere hirdetésébe beletartozik annak prédikálá- sa, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember”, ugyanakkor vi­szont oda kell lépni a világ kér esztyénség ének azok mel­lé, akiknek betevő falatjuk sincs és kenyeret kell a kezük­be adni. Nem lehet számunkra közömbös, hogy naponta,, 20— 22 ezer ember hal éhen! AZ EMLÉKEZÉS. A TITOK ÉS AZ ÖRÖM HANGJA kísé­ri végig prelúdiumként, elő­játékként az Úrvacsorát, és ígéri a színről színre látás tel­jességét. If j. Harmati Béla Bizalommal Zsid 4, 14—16 v Amikor a Zsidókhoz írott levél írója arra biztat bennünket, bogy „járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez” — akkor olyan magatartásra hívja fel figyelmünket, amely elen­gedhetetlenül az emberi együttéléshez is szükséges. Bizalom nélkül lehetetlen az emberek együttélése, mert bizalom nél­kül felbomlik minden emberi közösség. Bizalom szükséges ah­hoz, hogy az emberek a közösségben — legyen az a társadalom legkisebb sejtje a család, vagy a legtágabb értelembe véve az emberiség nagy családja — megtalálják örömüket, békességü­ket, boldogságukat. A BIZALOM LÉGKÖRE kialakulásának legnagyobb akadá­lya a félelem. Amikor nem tudjuk, milyen indulattal van irá­nyunkban a másik, amikor nem vagyunk biztosak abban, mi a partnerünk következő lépése, milyen meglepetést tartogat számunkra. A félelem mindig bizalmatlanságot szül, a bizal­matlanság pedig megmérgezi az együttélés légkörét. A félelem légköre veheti körül az embert Istenhez /való vi­szonyában is. Az Ószövetségben Isten és az ember viszonyá­nak alapja a törvény volt, amit az ember képtelen volt betar­tani, ezért az Ószövetség embere mindig félelemmel és rette­géssel gondolt Istenre. Ezért küldte Izrael népe maga helyett a főpapot Isten színe elé, a szentek szentjébe, hogy engesztelési, kegyelmet szerezzen számára. Személyesen találkozni Istennel, vagy amint akkor mondták: Isten színe elé járulni egyenlő volt az ítélettel. GYÖKERESEN MEGVÁLTOZOTT A HELYZET, amikor Is­ten Jézus Krisztusában emberré lett. Ez azt jelentette, hogy Is­ten többé nem elérhetetlen magasságban és szentségben trónol, hanem közel jött hozzánk, szolidaritást vállalt velünk. S hogy a törvény se legyen akadálya Isten és az ember bizalmas kö­zösségének, Isten maga vállalta az emberek bűnéért a bünte­tést — az Ószövetség nyelvén — mint tökéletes főpap bement a szentek szentjébe és egyszer s mindenkorra elvégezte az en­gesztelő áldozatot az emberek bűnéért. S mivel most már a velünk szolidárisba bűneink büntetését magára vállaló Isten áll szemben az emberrel, a félelmet és rettegést keltő ítélőszékből a kegyelem királyi széke lett, amely elé a legteljesebb bizalom­mal járulhatunk, mert többé nem szigorú ítélő bíró ül abban, hanem a mi kegyelmes mennyei Atyánk. EZ A BIZALMI LÉGKÖR, amely Isten és ember között meg­valósul, az ember és ember viszonyában is kell, hogy megvaló­suljon. Az aki átéli azt a semmihez sem hasonlítható, fensé­ges élményt, hogy a mindenható Isten .közösséget vállal vele, csak szolidárisán, testvéri szívvel tekinthet a körülötte élő emberekre. Az nem ülhet többé a farizeusok ítélőszékébe, az nem tarthatja magát különbnek, felsőbbrendűnpk a másiknál, hanem meg kell értenie a másik gyengeségeit is és minden se­gítséget meg kell adnia embertársának. MINDENEK ELŐTT a családi élet alakulásában éreztetheti áldott hatását ez a bizalmi légkör. Férj és feleség nem egymás ítélő bírái, akiknek joguk lenne nagyítóval keresni a másik hi­báit, hanem egymás erőtlenségeit megértő és megbocsátó „hit- vestársak”-ká kell lenniük. Itt nincs helye a féltékenységnek, az egymás kihasználásának vagy éppen becsapásának. A gyer­mekek és szülők sem tekinthetik magukat két egymással ellen­tétben álló nemzedékeknek, hanem egymás gondolkodását meg­értő és tiszteletben tartó partnereknek, akik bizalommal tud­nak közeledni egymáshoz. Egyetlen célkitűzés töltheti csak be a szíveket: közös erővel építeni a szebb, boldogabb jövendőt. De a tágabb értelemben vett közösségekben is szükséges a bizalmi légkör. Mert ha az emberek nemcsak a saját érde­küket tartják szem előtt, hanem szolidárisán tekintettel van­nak egymásra, akkor megszűnik a bizalmatlanság munkahe­lyen, hivatalokban, forgalomban, az élet minden területén.. Ak­kor megszűnik a feszültség a vezető és a beosztott, az eladó és a vásárló, a pincér és a vendég, a hivatalnok és az ügyfél kö­zött. Ha mindenki meg van győződve arról, hogy a másik leg­jobb tehetsége szerint intézi az ügyet, mert a szolidaritás ezt jelenti, hogy mindenki bele tudja élyi magát a másik helyze­tébe, megszűnik a bizalmatlanság, az emberek megbíznak a másik őszinteségében és becsületességében. NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINKBAN is elengedhetetlen a bizalom légköre. Ha az egyes tárgyaló felek megbíznak egy­másban, lehet kereskedelmi szerződéseket kötni, s a döntő szó nem a hatalomé, a fegyvereké. Még nincs olyan messze az­az idő, amikor nyugati körök mesterségesen szították a bizal­matlanság nemzetközi légkörét, hogy félelemben és rettegésben, tartsák a világot. De a jóakaratú emberek, elsősorban a szocia­lista országok küzdelmének eredményeképpen ezek az idők hála Istennek elmúltak. Ma a bizalom légkörében egyre na­gyobb teret hódít az enyhülés politikája. A bizalom légkörének megteremtésében nemzetközi vonat­kozásban is igen nagy szerep jut az egyháznak. Nemzetközi konferenciák, találkozások alkalmával az egyházaknak igen nagy lehetőségük nyílik arra, hogy a bizalom légkörét tovább­adják a világba, hogy ezáltal kialakuljon egy olyan nemzet­közi légkör, ahol az erősek és hatalmasak szolidaritást vállalnak a gyengékkel, s mindent megtesznek, hogy az emberiség nagy családja együtt haladjon előre a fejlődés és a boldogulás út­ján. AMIKOR NAGYHETI ÜRVACSORÁZÁSUNKKOR mi ke­resztyének bizalommal járulunk a kegyelem királyi székéhez, ne feledkezzünk meg arról, hogy rajtunk is múlik, hogy a ke­gyelem Urától nyert bizalmi légkört hogyan visszük tovább 'a családunkba, társadalmunkba és az egész emberiség körébe. Dr. Selmeczi János EURÓPAI DIAKÖNIAI VEZETŐK KONFERENCIÁJA ÜJ EVANGÉLIKUS PÜSPÖK LENGYELORSZÁGBAN Az ausztriai Bad Hallban április 12—18. között tartják ez évi konferenciájukat az eu­rópai diakóniai vezetők. Vt- rágh Gyula, esperes, a Diakó­niai Osztály ügyvivő lelkésze képviseli ezen a konferencián egyházunk diakóniai munká­ját. D. Dr. Andrzej Wantula, a lengyelországi evangélikus egyház püspöke idén tölti be 70. életévét és nyugalomba vo­nul. Február 23-án püspökké választották Janusz Narzyns- ki lelkészt, a varsói Keresz­tyén Teológiai Akadémia elő­adóját., Beiktatása április 6-án lesz Varsóban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents