Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-03-02 / 9. szám

\ Egyházunk a harminc éves új Magyarországon Ujarcunk van Öröm és hála az, amit az ember érez... Mmark svéd püspök feleségének cikke a MED-ban Ismeretes, hogy Teológiai Akadémiánk felavatásának ünne­pén vendégeink sorában ott volt Askmark svéd püspök, felesé­gével Eivor asszonnyal együtt. Askmark püspökné a MED (Mis­sion. Evangelization, Diakoni) című svéd egyházi újság 1975. január 1-i számában nagyon meleg hangú cikkben számolt be magyarországi élményeiről: a Teológia felavatásáról, a kiskő­rösi gyülekezetben és a pilisi lelkészlakáson szerzett tapaszta­latairól. Cikkét több kiskőrösi képpel is díszíti. Előbb a feleke­zeti statisztikát közli hazánkban. Szól a két egyházkerületről, a két püspökről, majd így folytatja: Az elmúlt három évtizedben számtalanszor átéltem, hogy külföldi hittestvéreink szemé­lyemen keresztül az egész Ma­gyarországi evangélikus egy­házra következtettek. Alcarva- akaratlanul egész' egyházunk képviselőjévé váltam Genfben vagy Rómában, Prágában vagy Stockholmban. Megtanultam, hogy amit mondok, ahogyan viselkedem, ab'bói egész egy­házunkra következtetnek. A magam helyén felelős vagyok egész egyházamért. Nem is le­het ez másként, egyéni, gyü­lekezeti és közegyházi vonat­kozásban egyaránt. Összetarto­zunk külső megítéltetésünkben és belső életfolytatásunkban. Magyarországi Evangélikus Egyházunkban a legparányibb szórványgyülekezet is egész egyházunk tagja, csakúgy, mint az egy tömbben élő evangélikusok. Örömeink az egész egyház örömei, gondja­inkban az egész egyház oszto­zik. Minden gyülekezet és minden gyülekezeti tag, min­den lelkész és minden tiszt­ségviselő végsősoron egyaránt felelős az egész magyarorszá­gi evangélikusságért. A fele­lősséggel együtt megtanultuk azt is. hogy minden gyülekezet magatartása, társadalmunk­ban betöltött szerepe egész egyházunk teológiáját, életstí­lusát, egyházpolitikáját tükrö­zi szükségszerűen. Bármennyire is kétezer éves valóság az egyház egysége és összetartozása, mégis a ma­gyar evangélikusságban tulaj­donképpen új tapasztalat. Egy nemzedékkel ezelőtt még nem volt ilyen tudatos együvétar- tozásunk. Sokkal egyénibben gondolkoztak és éltek az evan­gélikus keresztyének, mint ma. A Magyar Evangélikus Egyház népe csak az utolsó három évtizedben találkozott igazán az egység gondolatával és az Kedves Gyerekek! Itt ülünk a templom karzatán és tovább figyeljük, mi történik lent, az oltár körül. Legutóbb nagy fordulatnak voltunk tanúi. A lelkész Isten bűnbocsátó szere- tetét hirdette a jelenlevőknek. Biztatta is őket, hogy ezt bát­ran, kételkedés nélkül higgyék. Nagy szükség van erre á biz­tatásra! Mert — bármennyire is furcsa ! — az emberek Isten igéjéből ezt az örömhírt tud­ják legnehezebben elfogadni és hinni. Vajon miért? Bizonyára azért — s ezt Ti magatokról is tudhatjátok! —, mert mi em­berek nagyon ritkán és nagyon nehezen tudunk egymásnak megbocsátani és szeretni azt, aki vétett ellenünk. S azt gon­doljuk, hogy ami nekünk nem megy, arra Isten is képtelen. Jézus egész földi útján azon fáradozott, hogy az embereket meggyőzze Isten bűnbocsátó szeretete felől. Ezért prédikált sokat és végül ezért halt meg értünk a keresztfán. Ma is ezen munkálkodik közöttünk. Több eszközt is használ erre. Egyik a keresztségünk, amelyről nemrég több cikket is olvas­hattatok ebben az újságban. A másik az igehirdetés, amelyet az imént a lelkész szájából hal­lottunk. S most leszünk tanúi egy harmadik, titokzatos esz­köznek, amely által Jézus munkálkodik. Figyeljétek csak! Az oltár bal oldalán egy do­bozt és egy lapos kis tányért láttok. A lelkész fehér, kör ala­kú lapocskákat vesz ki a do­bozból és a tálra teszi azokat. Mik ezek a lapocskák? Kovász nélkül sütött kenyérdarabkák. Más néven ostyák. A lelkész most az oltár jobb oldalához lép és egy kancsóból bort tölt egy talpas pohárba. Ezt a po­harat kehelynek is szoktuk ne­vezni. Mire való mindez? Hall­gassuk csak! A lelkész éppen most kezdi magyarázni. Szavai messzi időbe visznek vissza bennünket. Arra az es­tére, amikor Jézus utoljára volt együtt tanítványaival. Együtt ültek vacsorához s köz­ben különös szavakat mondott nekik. Az asztalon kovásztalan kenyér volt. Jézus imádkozott, majd. felvette, eltörte, odaadta nekik és így szólt: „Vegyétek, összetartozás gyakorlatával. Régi egyházi sajtótermékek­ből világosan kitűnik, hogy a partikularizmus. a tájjelleg, a kerületi szűkkeblűség sokkal jellemzőbb volt egykor, mint az elmúlt három évtizedben. BELSŐ ÖSSZETARTOZÁS: Bárhol éljenek is tagjaik, a Magyarországi Evangélikus Egyház egy. Amiként az újtes- tamentumi gyülekezetek ösz- szetartoztak és egymásra vol­tak utalva Filippitől Korin- thusig, Efezustól Jeruzsálemig, ugyanúgy Nyíregyházától Pé­csig, Békéscsabától Győrig, Szegedtől Szombathelyig, Ba­lassagyarmattól Bajáig, Sop­rontól Kisvárdáig, Szekszárd- tól Budapestig összetartozunk. Ténylegesen nem lehetséges a gyülekezeti „independentiz- mus”, minden elszigeteltség, elkülönülés, leszakadás öngyil­kosság. Híveink különböző gyülekezetekben élnek, de együtt hisznek ugyanabban a Jézus Krisztusban, ugyanazt a Szentírást olimssák, együtt örülnek, együtt győzik le a ne­hézségeket, együtt adnak há­lát, együtt hordják a terheket, együtt vallják magukénak a diakóniai teológia felismeré­seit és annak alapján azokra formálják a gyülekezetek új arcát. KÜLSŐ KERETEINK IS AZONOSAK: Valamennyi gyülekezetünk időileg 1945 után él. területileg a szocializ­must építő Magyarországon és ebben a mai társadalomban akarja Urától nyert küldetését betölteni. Egyetlen gyülekeze­tünk sem mondhatja ma már, hogy nem törődik a körülötte élő társadalmi valósággal, a mai világgal, „s a világnak száz bajával”. Az, hogy kifej­lődött közösségtudatunk, kül­ső körülményeinknek is kö­szönhető. egyétek, ez az én testem, amely érettetek adatik ...” Később, a vacsora végén meg egy borral telt poharat adott a kezükbe s azt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem, amely tiérettetek és sokakért kiontatik bűnök bocsánatá­ra ..Valóban titokzatos sza­vak! Hogyan is lehet a kenyér az 6 teste és a bor az ő vére?! Ember meg nem fejtheti. Any- nyit azonban megértettek a ta­nítványok, hogy Jézus e titok­zatos szavakkal saját jelenlétét ígérte meg nekik arra az időre, amikor látható, testi formában nem lesz már közöttük. Így történt, hogy a tanítványok Jé­zus feltámadása és mennybe­menetele után gyakran gyűltek össze azért, hogy újra meg újra átéljék az utolsó vacsora emlé­két és Jézus szavai szerint megtapasztalják az ő titokzatos jelenlétét a kenyérben és a borban. Azóta mindmáig, ahol csak Jézust követő emberek élnek a földön, megismétlik állandóan az Űr Jézusnak ezt a titokzatos vacsoráját. Ezért is nevezzük így: úrvacsora. S aki részt vesz benne, az ma is átéli Jézus je­lenlétét és elnyeri Isten bűnbo­csátó szeretetének ajándékát. Most már nem lehet semmi kétség! Az úrvacsorában ré­szesedők személy szerint teljes bizonyossággal elmondhatják: „Jézus értem halt meg a ke­reszten! Nekem is megszerezte Isten bocsánatát és szeretetét!” Ez történik itt is. Most éppen énekelni kezdtek. A 174. ének 1. versét éneklik. Keressétek és tanuljátok meg ezt a szép éne­ket! Az ének után a lelkész mindnyájuk nevében imádsá­got mond: „Uram. nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, de segítségedre szorulok és vá­gyódom kegyelmedre ...” Majd felveszi az oltárról a kovászta­lan kenyérrel telt tálat, feléjük fordul és hívja őket: „Járulja­tok az Űr szent asztalához és az Űr békessége legyen min­denkor veletek!” Nézzétek csak. milyen megilletődötten állnak fel és indulnak oda az oltárhoz. Tudják, hogy most a legnagyobb titokban részesül­nek. Ez az új arcunkra jellemző közösségtudat és egység az egyházi élet minden területén jelentkezett. Nézzünk néhányat a sok vonás közül; MEGSZERVEZTÜK a Gyü­lekezeti Segélyt és a Központi Alapot, önhibájukon kívül el- erőüenedett gyülekezetek kéz­zelfoghatóan megtapasztal­ták, mit jelent a közösséghez tartozni., Megtanultuk, hogy az erőseknek segíteni kell a gyengéket, a rászoruló gyüle­kezeteket. Megtanultuk, hogy a Központi Alap arra való, hogy a terheket egyenlősítse, az erősek szervezetten a gyen­gék mellé állhassanak, hogy miridenki életben maradhas­son. Megtanultuk, hogy az még nem egyházi élet. ha egy gyülekezet csak a saját gond­jával törődik és jól él, de nem veszi észre a másikat. Fokozott hangsúlyt nyert az intézményes és gyülekezeti diakónia. Megtanultuk, hogy a szeretetszolgálat nem egyesek vagy néhány érdeklődő gyüle­kezeti tag ügye. hanem az egész egyházé. Nem egyesületi tevékenység, néhány jóakara­té ember társulása, hanem az egész egyház szolgálata. Nagy segítséget jelentett sajtóosztályunk tevékenysége, különösen az Evangélikus Élet tájékoztató és nevelő szolgálata. Amint például egy­kor Pál apostol levelei tájé­koztatták az egymástól távol élő híveket és gyülekezeteket, ugyanúgy cselekszik újságunk is. Ahogyan például Pál be­számolt az akhájai gyülekeze­teknek a macedóniai gyüleke­zetek munkájáról, ugyanúgy ad tájékoztatót a mi sajtónk is az egyes gyülekezetek életé­ről, szolgálatáról. így egymás hite. szeretete, élete útján is erősödnek a gyülekezetek. Egységesebbé vált istentisz­teleti életünk, a közös Agenda használatával. Valamikor Du. nántúlon más volt az isten- tiszteleti rend, mint Nógrád- ban, Budapesten más. mint Szarvason. Ma már természe­tesnek vesszük, hogy egysé­ges az istentiszteleti életünk és egvségesen rendezett a ke­resztelés. esketés, temetés és a többi funkció is. Igehirdeté­sünk szelleme is átalakult, ha A Kubai Anglikán Egyház Jósé A. Gonzalez püspök köz­lése szerint kész gondoskodni a kubai evangélikus gyülekeze­tekről. Kubában ugyanis ko­rábban lelkészi munkát vég­zők amerikaiak voltak, akik vannak is árnyalati különbsé­gek igehirdetők között, a szán­dék és mondanivaló összetar­tozásunkat hirdeti. EGYHÁZUNK KÜLÜGYI MUNKÁJA is az összetartozás szellemét tükrözi. Aki közü­lünk nemzetközi konferenciára utazik, felekezeti vagy feleke- zetközi világszervezet munká­jában vesz részt, az nem ma­gánemberként van jelen, ha­nem egyházunkat képviseli, adott helyzetünkből és közö­sen kialakított teológiánkból meghatározott mondanivalóval járul hozzá a világkeresztyén- ség törekvéseihez. Soha azelőtt ilyen arányú és ilyen, az egész egyházra tekintettel levő kül­ügyi munka nem folyt egyhá­zunkban, mint az elmúlt két és fél, három évtizedben. A világkeresztyénség fórumain azelőtt nem ismerték ilyen mértékben egyházunk képvi­selőit, mint az utóbbi években. Az egység és közösség átélé­se révén sikerült új Teológiai Akadémiát építeni, közös re­ménységünk jeleként és kül­földi testvéreink bizalmának, megbecsülő .szeretetének szim­bólumaként. Sokan fel sem tudják mérni, mit jelentett az, hogy 1974-ben új evangé­likus Teológia épült Magyar- országon. Az állam és az egy­ház rendezett, jó inszonyát ép­pen úgy tükrözi ez a vállalko­zás, mint egész egyházunk gyülekezeteinek áldozatos sze­retetét. Űj teológiánkon min­den feltétel megvan arra, hogy fiaink és leányaink komolyan foglalkozhassanak teológiai szaktudományokkal és teoló­giai válaszokat keressenek az emberiség mai kérdéseire. AMIKOR EGY FESTŐMŰ­VÉSZ PORTRÉT KÉSZÍT, először az arc vázlatát rajzolja fel, a külső arcéleket, az arc felépítését, ezután következ­nek a részletek, az egyes voná­sok. Az a jó portré, amin már messziről fel lehet ismerni az arcot és közelebb ■ lépve a képhez, egyre inkább kibonta­kozik az arc egységes struktú­rája. Ilyen evarigélikus egyhá­zunk új arca is. Egységes arc — s rajta az egyes vonások az egészbe illő részletek. Dr. Hafenscher Károly elhagyták az országot. A négy bezárt evangélikus templomot és gyülekezetei most a Luthe­ránus Világszövetség közvetí­tésével az Anglikán Egyház veszi át. (Iwi) „Öröm és hála az, amit az ember érez azt követően, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházban vendég volt. Meleg volt a légkör a magyar templo­mokban, annak ellenére, hogy azokban nulla fok alatt volt a hőmérséklet. A kegyesség va­lahogy itt a levegőben van. Köszönöm. Ez a magyar szó azt jelenti, mint a svéd „tack”. És a köszönet az, amit az em­ber érez. miután vendégeske­dett a Magyarországi Evangé­likus Egyházban. A Teológiai Akadémia fel­avatása olyan hatalmas ünnep­pé lett, amelynek jelentősége meghaladja azt. amit mi své­dek elképzelni tudunk. Nem­csak papok, teológiai tanárok és akadémiai hallgatók, hanem a nép volt jelen. Türelmes em­berék, edzett emberek. Csak álltak szorosan egymás mellett* sűrű sorokban, a folyosókon is, először egy órát, mielőtt az ün­nepélyes aktus megkezdődött, azután még két és fél órát. De olyan esemény volt ez, ami nem mindennap történik a Magyarországi Evangélikus Egyházban. Ünnep volt, bol­dogság és hálaadás. Ott volt mindenki, aki csak tudott, az ezres gyülekezetben, hogy éne­kelhesse az „Erős vár a mi Is­tenünk” — kezdetű éneket. Ez az ének több volt, mint moraj­lás, ez olyan volt „mint nagy vizek zúgása”. Az evangélium az egyház eszköze Egy Káldy-püspökkel való személyes találkozáson a püs­pök örömmel és némi büszke­séggel beszélt egyházáról. A templomba ..járás arányszáma magas. Ug yancsak "magas az evangélikus egyházban azok száma, akik igénybe veszik a keresztelést, konfirmációt, es- ketést és az egyházi temetést. Káldy gyakran beszélt úgy az evangéliumról, hogy ez az egy­ház egyetlen eszköze. Ugyan­csak hangsúlyozta a prédiká­ció-előkészítő fontosságát, ezért tart az egyház minden hónapban exegetikai napot lel­készeinek. Az olyan prédiká­ció, amely egyfelől Isten igéjé­ben gyökerezik, másfelől kap­csolata van azzal az élettel, amelyben a hívek élnek, való­ban találkozik a mai ember­rel — s ez az, ami szükséges ahhoz, hogy a népet az egy­házban megtartsa — ezt a ki­jelentést ismételten hallottam a püspöktől. Egyik vasárnap Káldy-püs­pökkel Kiskörösön voltunk mintegy 100 km-re Budapest­től délre. A püspök szolgálati kocsiját egy segédlelkész ve­zeti. aki megszokta már, hogy a volán mögött ül és így szá- guldja végig a magyar pusz­tát. Még messzire voltunk, amikor már megláttuk a tö­meget a templom körül. Hosz- szú sorban álltak az egyház­megye lelkészei bokáig érő ta­lárjukban és körülöttük min­denütt emberek, férfiak és asz- szonyok, gyermekek és fiatal­ság. Maradt otthon egyáltalán valaki Is a házakban? Rózsák és barátság Miután majdnem elborítot­tak már a fogadásnál kapott A Világtanács 90 ország­ban levő 271 tagegyháza ez évben november 23—decem­ber 10. között tartja világgyű­lését az afrikai Nairobiban, Kenya fővárosában. A szerve­rózsák, a lelkészek és a segéd­lelkészek egy szobába gyüle­keztek a lelkészlakon, engem átvezettek egy másik szobába, ahol mintegy tíz papné volt jelen az egyházmegyéből. Ott „szolgáltak ki” engem — nem tudok más szót találni arra, ami ott történt —. mert mind a tí­zen valósággal elhalmoztak ba­rátságukkal, kávéval és édes süteménnyel. Csak az segített rajtam, hogy hosszú és alapos tréningben volt már részem a svéd egyházi kávéztatásban és süteményfogyasztásban, így azután közmegelégedésre tud­tam teljesíteni itteni feladato­mat. Azok. akik tudtak vala­mit németül vagy angolul, va­lósággal megrohamoztak en­gem kérdéseikkel Svédország­ról. egyházunkról, amely az­előtt leginkább a Lutherhjälpa- nen keresztül vált ismertté. A templom csordultig megtelt (többen voltak, mint ahány fé­rőhely van). Még a gyerekek is nyugodtak volták és végigáll- ták a két órát. A beiktatás ma­ga sok tekintetben hasonlított a mi svéd lelkésziktatási alkal­munkhoz. A püspök maga vé­gezte az új parókuslelkész ik­tatását, de oldalán egész idő alatt ott állt az esperes és egy másik lelkész, mint akik se­gédkeztek a beiktatásnál. Kegyesség Az istentisztelet után nagy gyülekezeti ünnep volt sok étellel, baráti együttléttel és semmi szónoklással. De Volt valami kibeszélhetetlen — mind a gyülekezeti teremben, mind a templomban —■. amit „kegyességnek” nev&űTéWk. Tudom, hogy ez olyan fogalom, amit óvatosan kell kezelni, de úgy gondolom, mégis ez a ke­gyesség a jellemző, ez a ke­gyesség van a levegőben a magyar egyházban. Éhség Is­ten igéje után. Hála az egy­házért és az istentiszteletért, a mai nap láthatóan mély be­nyomást tett az emberekre, megérezték és megéreztették meleg összetartozásukat az új lelkészcsaláddal. Egy másik nap meglátogat­tunk Pilisen egy lelkészcsalá- dot. A parókuslelkész felesé­gével és három gyermekével három kis szobában lakik. A parókia korábban nagyobb volt, de meg kellett osztani, hogy a gyülekezet másik lelké­sze is ott lakhasson. A lakás hűvös és kicsi volt. de az öröm nagy és a hangulat meleg. Meglehetősen jó egy svéd pap- nénak látnia, hogy vannak olyanok is. akiknek jó humo­ruk van és örömmel szolgál­nak a gyülekezetben, noha alig nyújt más kényelmet a papiak konyhája, mint hideg folyóvi­zet és gáz vagy olajkályhát. De nekünk a templomot Is meg kellett látogatnunk. Ez már szeptemberben is hideg volt. Milyen hideg lehet télen? Fűtés nincs bevezetve — ezért a lelkész vasárnaponként nem prédikál 20 percnél hosszab­ban. hétköznapokon pedig 10 percig.” ző bizottság tagjai mintegy 2500 vendéget várnak, akik közül 700 hivatalos küldött képviseli a tagegyházakat. (eps) Titkok nyomában ... A legnagyobb titok Túrmezei Erzsébet: A TITOKZATOS TEST Egy test... Egyik kezével könnyeket töröl, másik kezével sebeket kötözi a harmadikkal utat épít szívektől szívekig. Mind dolgozik: a negyedik, a századik, az ezredik, szánt-vet, hidat ver, ültet szüntelen. Magyarországon és Tanganyikában és Kínában és bárhol a világon, mindenfelé találsz ilyen kezet, és mindenütt a menny felé vezet. S az Ö kezére ismersz boldogan. Egy test. Sok tagja van. Egy test... Egyik szájával gyermeket tanít, másik szájával szenvedőt vígasztal, a hamadikkal békít, a negyedikkel szegények szívének hirdettetik az evangéliom. Van szája millióm. S Magyarországon és Tanganyikában és Kínában és bárhol a világon, a vándorutat akármerre járod, hangját, szavát mindenütt megtalálod, s ráismersz boldogan. Egy test. Sok tagja van. Egy test... Idáig érzem, ha egy tagja fáj... valahol messze... túl a tengeren. És ha szenvedek, szenved mind velem. Megerősödik, ha erős vagyok. Parányi tag a csodálatos testen, hadd énekeljek arról boldogan, milyen kicsivé válnak együtt vállalt bajok, milyen naggyá együtt az örömök! Eltűnnek a határok! Ez a csoda örök, szent és határtalan! örülj, parány tag, a nagy titoknak: Egy test, sok tagja van! Megjelent az „ÍGY LESZEL ÁLDÁS” című kötetben 1968-ban. KUBA Eivor Askmark püspökné ezt követőleg sürgeti a svéd és ma­gyar egyházak szorosabb kapcsolatát. Fordította: Dr. Hafenscher Károly Az Északi Egyházkerület [elhívása Az Egyházkerület Elnöksége felhívja a lelkészek és segéd­lelkészek figyelmét a megüresedett lucfalvai (Nógrád m.) lel­készi állásra. A javadalom megfelel az országos lelkészi átlagnak. A lelkészlakás 1968-ban újonnan épült. Az érdeklődők levélben jelentkezzenek az egyházkerület püspökénél (1085 Budapest. VIII., Üllői út 24. I.). EGYHAZAK VILÄGTANÄCSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents