Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-12-21 / 51. szám

Karácsony ünnepének igéje Karácsony — új kezdet Km. 5, 18—21. Különös csengése van ennek a szónak: karácsony. Hallatára mindig megdobban a szívünk és megtelik régi és újabb emlé­kekkel. Lelki szemeink előtt elvonulnak régi és újabb karácso­nyok, felejthetetlen boldog élmények. Visszaemlékezünk arra, amikor mint kisgyermekek tágranyílt szemmel álltunk a kará­csonyfagyertyák fényében, vagy később, mint szülők, vagy nagyszülők gyermekeink és unokáink örömében hogyan éltük át gyermekkorunk régi karácsonyait. De hát ez lenne az igazi karácsony? Nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak ez. Igénk éppen azt mutatja meg nagyon sommásan, hogy a hangulat mellett mi teszi a karácsonyt igazi karácsonnyá. AZ ELSŐ KARÁCSONY ŰJ KEZDET VOLT AZ EMBERI­SÉG ÉLETÉBEN. Az első karácsony talán nem is volt olyan hangulatos, amint ahogyan azt az evangélisták később leírták. Azt sem sejtette meg talán senki, hogy a betlehemi gyermek megszületésével új korszak kezdődött az emberiség életében. Azonban alig néhány évtized múltán Pál apostol már arról ír a rómaiaknak, hogy Jézus Krisztus megszületése éppen olyan döntő esemény volt az emberiség életében, mint az első ember bűnbeesése. Mert amit az elrontott, azt Jézus Krisztus megjele­nésével, szolgálatával mind helyreállította. S volt mit helyre­állítani! Hiszen úrrá lett a bűn és következtében eláradt az egész embervilágon a szemfedés, betegség, nyomor, szolgaság, babona, sötétség és a halál. De Jézus megjelenésével, szolgálatával meghökkentő esemé­nyek jártak együtt. A szegények, az elesettek, a nyomorultak, a betegek megtalálták benne támaszukat, a bűnösök pedig ba­rátra, új életre indító Szabadítóra leltek benne. Vele új érték- rendszer jött el erre a világra, amely megváltoztatta az embe­rek gondolkodását és új irányba indította el a történelem sze­kerét is. Nem véletlen, hogy Jézus megjelenése, illetve megszü­letése lett időszámításunk kezdete. DE HOGYAN LEHETSÉGES MINDEZ? Hogyan lehet Jézus Krisztus személye és műve ilyen korszakalkotó esemény az em­beriség történelmében? ÜGY, HOGY JÉZUS ÜJ KEZDETET JELENT AZ EGYES EMBEREK ÉLETÉBEN IS. Nemcsak akkor volt ez valóság, amikor testben járt a földön. Szentlelkével ma is új emberekké tud formálni bennünket. Mindezt azzal kezdi, hogy megváltoz­tatja életszemléletünket. Bűnbocsátó szeretetével eléri azt, hogy magunknak élő, önző szívünk megteljék embertársaink iránti szeretettel, együttérző szolidaritással. Ha eddig az önzés irá­nyította cselekedeteinket, ezután a segíteni akarás és a szolgá­ló szeretet határozza meg magatartásunkat. Mindez változást hoz az emberekhez való viszonyunkban is. Megszünteti az el­választó feszültséget a családban a hozzátartozók között, a munkahelyen a munkatársaink irányában. Bizalmatlan feszült­ség helyett a bizalom és szeretet megnyugtató légkörének mun­káiéivá tesz. Megújult életünk szolgálata kihathat a nagy egész­re, a társadalomra, az emberiség nagy családjára is. Fontossá válik számunkra a nagy egész, az emberiség szebb és jobb éle­tének munkálása, ugyanúgy, mint az üdvösség ígéretének to­vábbadása. HA AZ ŰJ KEZDETNEK ÉS MEGŰJVLÁSNAK A BOLDOG ÉLMÉNYE valóság az életünkben, akkor karácsonyi hangula­tunk és a felejthetetlen szép emlékeink megtelítődnek boldog, a hétköznapokban is utat mutató, jó szolgálatokra indító tarta­lommal. Így lesz igazi boldog karácsony. Dr. Selmeczi János IMÁDKOZZUNK Jézus Krisztus! Magasztalunk Téged, hogy emberré lettél ér­tünk. Életed győzelem a bűn és a halál felett. Általa a megiga- zulás és örök élet részesei lettünk. Cselekedd, hogy dicsőségedet megláthassuk magunkon és gyülekezetünkön, és betöltse szi­vünket születésed öröme. Ámen. VALLÁSOSSÁG AZ NSZK-BAN Wölber püspök közlése sze­rint a protestánsok házasságá­ból születő gyermekek túlnyo­mó többségét (98—99%) to­vábbra is megkeresztelik és megkonfirmálják. Más a hely­zet viszont a nagyvárosi kör­nyezetben. Hamburgban a gyermekeknek csak 46%-át ke­resztelik meg. 1973-ban 118 000 párt eskettek meg, 42%-kal kevesebbet, mint 1963-ban. Míg 1963-ban a polgárilag házassá­got kötött protestáns párok 86%-át egyházilag is megál­dották, 1973-ban már csak 71%-ot. Az istentiszteleten részt ve­vők száma 1968-ig állandó volt, 1969-től kezdve 1973-ig csök­kent. 1973-ban kereken 1,1 mil­lió ember (az egyháztagok 4,6%-a) vett részt vasárnapon­ként istentiszteleten, míg 1963- ban 1,7 millió (7,3%). A rendel­kezésre álló adatok szerint 1974-ben a résztvevők száma növekedett, (epd) Elbeszélték mindezt, amit a Gyermek felől mondtak nekik A NAGY ÖRÖMHÍR ELSŐ HIRDETŐI, az első karácsonyi igehirdetők a pásztorok voltait. Egészen egyszerű, hétköznapi munkás embereik. Fül- és szemtanúi az angyali üzenet­nek. Saját szemeikkel látták a nekik meghirdetett „jelet”, a jászolbölcsőt, és benne pihegve a kisdedet, Isten nagy ígéretét: a Világ Megváltóját. Megren­dítő élményüket, szívüket csor­dultig megtöltő örömüket nem fojtották magukba. Nem akat’. tak önzőén csupán maguknak megtartani. Elbeszélték, mind­azt, amit láttak, hallottak. Sza­vuk hitelességét az adta meg, hogy a helyszínen voltak, hal­lották az üzenetet, látták a Gyermeket. Bizonyságtételük igaz, hiteles tanúvallomás volt. ISTEN MEGMENTŐ SZE- RETETE ÉS AZ ERRŐL VA­LÓ HITELES HÍRADÁS elvá­laszthatatlanul összetartozik. Az első karácsonyi igehirdetők szolgálatának a fényében keil ma lemérnünk az igehirdetés szolgálatát. A karácsonyi törté­net fényében láthatjuk meg, hogy Isten az igehirdetés szol­gálatát és annak kötelezettsé­gét minden emberre rábízza, aki meghallja megmentő sze- retetének szavát, megtelik a szíve csordultig örömmel és boldogan engedelmeskedik a belső kényszernek, mely arra ösztökéli, hogy tovább adja a jó hírt, az örömüzenetet. Ezek az emberek a maguk egyszerű nyelvén beszélték el a lénye­get, az Isten irgalmával talál­kozó szeretet eseményét köz­vetlenül szívtől szívig. KARÁCSONYI IGÉNK FEL­VETI A KÉRDÉST, hogyan látják gyülekezeti tagjaink az igehirdetés szolgálatát saját életükben, családjukban és a környezetükben? Tudatosult e a szülőkben az a tény, hogy gyermekeikért a keresztelés aktusával kötele­zettséget vállaltak. Beszélnek-e gyermekeiknek Jézusról? Ad­nak-e nekik a családi hajlék­ban indíttatást az önzetlen krisztusi szeretetből fakadó szolgálatra, az embertársnak szolgáló élet kialakítására. A családi otthonokban kell ke­resztyén felelősséggel hordozni a ránk bízottakat. A családi tűzhely az az oltár, ahol a szülőknek mindennapon el kell végezniük a „papi” szolgála­tot a Krisztustól kapott szere­tettel, önzetlenséggel és áldo­zatkészséggel. A felelős ke­resztyén élet és a példamutatás teszi lehetővé, hogy a meg­váltás erői kisugározzanak a családtagokra és a közvetlen környezetünkre. Nem mindegy az, hogy milyen légkör uralko­dik a családban. A gyermek jellemformálásában, közösségi emberré alakításában feltétle­nül törés áll be, ha a szülők­nél az életfolytatásban és a be­szédben ellentétet tapasztal. Karácsony ténye arra kötelez, hogy tegyük mérlegre a mi szolgálatunkat a családunk­ban, környezetünkben. De ugyanígy kell mérlegre tenni szolgálatunkat a munka­helyünkön, népünk közösségé­ben. Hiteles-e a mi szolgála­tunk? Átizzik-e a szívünkön a karácsonyi irgalmas szeretet, az embertársakhoz való áldo­zatkész odaforduló«? Az az Is­ten akarata, hogy életünk, munkánk, békeszeretetünk ta­núskodjon Isten emberszerete- téről. Cselekedeteink és beszé­Üj presbitérium iktatása zenés áhitat keretében Kelenföldön Az egyháza esztendő utolsó vasárnapján a kelenföldi templom hívogatta zenésáhí­tatra az egyházi zenét kedvelő evangélikusokat. A szépen megtelt, családias hangulatú templomban előbb Schütz H. 100. zsoltára csendült fel, ez a szárnyaló, visszhangszerűen zengő isteni dicséret a kórus, zenekar és orgona együttesé­ben. Majd Händel egyik rit­kábban hallott orgonaverse­nyét Zászkaliczky Tamás fia­tal orgonaművész szólaltatta meg a tavaly felújított orgo­nán, átélt, finomművű játék­kal, a zenekar közreműködé­sével. EZUTÁN ÜNNEPÉLYES PERCEK KÖVETKEZTEK: a gyülekezet lelkésze hivatalába iktatta az újonnan választott presbitériumot, s annak új tagjai: ifj. dr. Kotsis Iván má­sodfelügyelő és hat új presbi­ter (dr. Győri József, Karádi Pál, Kotsis Domokos, Pusztai Levente, Valtinyi Dániel és Zalán Frigyes) ez alkalommal tették le a hivatali esküt. A zenésáhítat befejező száma Buxtehude: Esti kantátája volt. melyet a gyülekezeti vs- vegyes kar és zenekar adott elő Sulyok Imre karnagy vezeté­sével. A zenés áhítattal egybekap­csolt beiktatás után a presbi­térium tagjái ismerkedési együttléten vettek részt, ahol családias légkörben mondták el mindazt önmaguk bemuta­tásaként, amit a legfontosabb­nak tartottak. Szavuk bizony­ságtevés volt arról, hogy öröm­mel vállalják a magyar evan­gélikus egyház egységében és közösségében a szolgálatot, amelyre megbízatást kaptak és kézadással elkötelezték magu­kat. Annak a Jézus Krisztus­nak a nyomdokain kívánnak járni, akinek élete és halála egyetlen szolgálat volt. Egyet­értéssel szóltak ezért arról, hogy egyházunk létformája is a szolgálat és az egyházi fel- sőbbségre figyelve a diakóniai teológia útján haladva készek ők is arra, hogy megtegyenek minden tőlük telhetőt a gyüle­kezet. szeretett hazánk s így az egész emberiség javára. A gyülekezet felügyelője, aki egyúttal az egyházmegye fel­ügyelője is: Kari Károly kö­szöntése és dr. Molnár Kálmán gondnok rövid tájékoztatása után Missura Tibor másodlel­kész záró imádságával ért vé­get az új presbitérium ígére­tes első együttléte. Legyen ál­dás szolgálatukon! Bencze Imre deimk egyértelműen fedjék egymást. Feltárul előttünk is a pásztorok magatartásából, hogy mit kell tennünk. Az irgalmas szeretetet kell tovább sugároz­nunk embertestvéreinkre. A békesség megvalósításáért kell fáradoznunk a családi intim körben éppenúgy, mint népünk életében és az emberiség nagy családja kitágult körében. Erre adott Isten minden keresztyén embernek megbízatást. AZ IDEI KARÁCSONYI ÜNNEPLÉSÜNKNEK is csak akkor van értelme, ha megért­jük az ige kötelezését: Menje­tek! Beszéljétek el Isten lehaj­tó szeretetét, a békesség egész világot átfogó üzenetét. De egyet ne feledjünk. Minden igehirdetésnek csak akkor lesz hitele, ha szavaink mögött ott áll életünk aranyfedezete. Garami Lajos Szabadság Evangélikus Naptár 1976 „Átfogó képet tárunk az ol­vasó elé a szabadságról az 1976. évi Evangélikus Naptár­ban. Bibliatanulmányok, törté­nelmi feldolgozások után vá­zoljuk, hogyan él mg egyhá­zunk a szabadság lehetőségé­vel ... A szabadságnak kettős vonása van a Szsntírás szerint. Egyrészt a Jézus Krisztus által szabaddá tett keresztyén em­ber szive tele van hálával, másrészt Isten ajándékát fe­lebarátai körében hálálja meg a szeretet cselekedetei által. ..” —r írja D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök az 1976. évi Evangélikus Naptár előszavában, s ezzel mindjárt felhívja a figyelmün­ket a naptár vezérgondolatára, ami ebben az esztendőben a szabadság. Eköré a téma köré sorakoznak fel az egyes sza­kaszok, cikkek. AZ ELSŐ SZAKASZBAN „Szabadok” összefoglaló cím alatt bibliatanulmányokat ol­vashatunk dr. Muntag Andor, Benczúr László, Dóka Zoltán, Szabó Gyula, Fehér Károly, dr. Cserháti Sándor, Mekis Adám, Reuss András és ifj. Harmati Béla tollából. A MÁSODIK SZAKASZ­BAN „Küzdelem a szabadsá­gért múltunkban” címmel történelmi évfordulókról em­lékezünk meg. Ebben a sza­kaszban ilyen címen olvasha­tunk megemlékezéseket: Mo­hács (dr. Rédey Pál), Luther vigasztaló sorai Mária király­néhoz (Keveházi László), A gályarabok kiszabadítása (dr. Fabiny Tibor), II. Rákóczi Fe­renc születésének háromszáza­dik évfordulójára (Esze Ta­más), Evangélikusok Rákóczi udvartartásában (dr. Fabiny Tibor), Hallj új hírt! — Rákó­czi hírlapja az Evangélikus Országos Könyvtárban (Papp Ivánné), Berzsenyi kétszáz éve (Szalatnai Rezső), A haza min­den előtt... — Száz éve halt meg a Pesti Evangélikus Egy­ház első magyar lelkésze: Szé­kács József (dr. Hafenscher Károly), Gyenge mécsvilágtól tűzfolyamig — Az „Erős vár” fordításairól (D. Koren Emil). Ezekben a cikkekben megele­venednek a szabadságért foly­tatott küzdelem nagy alakjai, történelmi eseményei. A HARMADIK SZAKASZ­BAN a „Szabadságban élő egy­ház” összefoglaló cím alatt egyházunk mai életéről, szol­gálatáról olvashatunk. „Űj szántás az új Teológiai Akadé­mián” (dr. Selmeczi János), ,,A második nagy építkezési vállalkozás” (Csizmazia Sán­dor), „Könyvtől — könyvig a Sajtóosztályon” (Bízik László), „Prágától — Madagaszkárig” (ifj. Görög Tibor), „Űtinapló — Japán” (dr. Nagy Gyula), Ezekből a cikkekből megis­merhetjük az új Teológiai Akadémián folyó tanulmányi munkát éppen úgy, mint a nyíregyházi Élim szeretetott­hon új építkezését, a Sajtóosz­tály kiadványait, vagy a kül­ügyi szolgálat egy-egy lánc­szemét, amelyet egyházunk küldöttei sokszor nagyon távoli országokban végeznek. A „Krónika” rovatban össze­gezve találjuk azokat az ese­ményeket, amelyek egyházunk életének kiemelkedő belföldi és külföldi eseményei voltak (Harkányi László), a „Gyüle­kezeteink élete” című össze­foglalásban gyülekezeteink élete elevenedik meg (Mezősi György), „Csak halandó, elmú­landó az ember élete” címmel halottainkról emlékezünk meg (Pásztor Pál). Igen gazdag széoirodalmi anyagot közöl a naptár az „El­beszélések, versek” szakasz­ban. Turchányi Sándor, Gyar- mathy Irén, Jakus Imre, Bö- decs Barnabás, dr. Bodrog Miklós, dr. Németh Sarolta, Túrmezai Erzsébet. Sághy Ildi­kó és Sághy Jenő írásai olvas­hatók itt. Az Evangélikus Naptár 1976 gazdag képanyagot közöl az új Teológiai Akadémia felavatá­sától kezdve a hazánk felsza­badulásának 30. évfordulója alkalmából tartott ökumenikus ünnepélyen át dr. Philip Pot­ter EVT főtitkár magyarorszá­gi látogatásáig. A kiadvány címlapját Dénes Pál, a szépirodalmi rész il­lusztrációit Mezősiné Tóth Ágota készítette. A D. Káldy Zoltán püspök szerkesztésében megjelent ki­advány 15 000 példányban je­lent meg, s minden példány előjegyzésben elfogyott. Hisszük, hogy az Evangéli­kus Najtár 1976 jó kapcsolatot teremt őseink, a szabadságért egykor oly sok küzdelmet foly­tatott magyar nép és egyház és a ma szabadságban élő és szolgáló egyház között. Hisz- szük, hogy a múlt idézése meg­tanít minket, ma élőket a há­laadásra is és továbbvezet ab­ban a diakóniai szolgálatban, amelyet egyházunk szocialista magyar hazánkban, népünk között és a világban végez. H. I­(Ezt a párbeszédet az olvasó a Paradicsomban képzelje el. Az első emberpár az előtérben látható, fekve, mint Michelan­gelo sixtini freskóján. De kö­rülöttük pompás fűben állatok hevernek, mind szelídek, az oroszlán is. A háttérben sűrű fák, illatos, érett gyümölcs az ágakon. Süt a Nap, tiszta kék az ég. Adám és Éva még a Bűn és Halál előtt élnek, öröklét­ben és ártatlanságban.) ÁDÁM: Itt fekszem a fü selymén, ahogy teremtettél, Egyetlen Igaz Űr, még érzem ujjad érintését ujjamon, te csodálatos és láthatatlan, aki most visszavonultál a magasba s napfénnyé változtál és csilla­gokká, hogy melegíts és vi­gasztalj ragyogásoddal. Ami itt lenn van, ugyanaz a csoda, ami fenn van. Tőled való, Te­remtő, miként én is, aki a fü­vek, vizek, fák és állatok után érkeztem sorrendben, bölcses­séged szerint■ Mindent látok, mindent hallok, dobog a szí­vem, mélyen lélegzem, nagy erő feszül tagjaimban. Elérem a gyümölcsöt, átúszom a zöld vízen, fölemelem a szemem s megkereslek a végtelenben. Érzem, hogy szeretettel nézel rám, mert nekem adtad ezt a világot, mint a víz kristály­csöppjeit, melyek most pereg­nek le lábaimhoz, s elpárolog­nak a fényben. Mozgatsz és él­tetsz, mert gondolatod van ve­lem. A te gondolatod volt, hogy fehér felhőbe vontál s hátamból, megnyitva húsomat, kis testet húztál elő, fájdalom nélkül, s ráleheltél s az szem­látomást nagyra nőtt, mint én, vagy akár az oroszlán. Mire tovatűnt a fehér felhő, itt fe­küdtél mellettem, Éva, test a testemből, szív és gondolat az én szivemből s az én agyam­ból. Érints meg ujjaddal, igen, így, így■ Immár nem vagyok egyedül. Szólhatok hozzád, s te válaszolsz szavamra. Minő cso­da ez, s az vagy te magad szótlanul is, különös, miként ha több fény csillogna teste­den, mint az enyémen. Nincs semmi a földön, ami hozzád hasonlítható. Szép a fehér szikla, szép a fa törzsei és ágai, szépek a virágok a fűben, de te vagy a legszebb, a szépség mértéke, szemedben a szelíd­ség kéksége, mint a csillagok­ban. Ne menj el soha tőlem, s ne faggass, miért vonzódom hozzád, mert erre nem tudok válaszolni. Az Egyetlen Igaz Űr a maga képére teremtett, s téged is így formált meg, mintegy kivéve a testemből, ám titkait és szándékait csak ő tudja. En sejtem, hogy hoz­zám tartozol, s az Ür látja, hogy így minden jó. Nemcsak test vagyunk, hanem élő lélek te is, én is, egyformán. Ami megesik velünk, mind emberi eset, mert lélek és test együtt él mindenkor. Boldog vagyok, hogy élek s veled, fürdők a napfényben, édes a szabadság és jeles a veled való életforma, Éva. Első gondolatom, mely életem forrása, a Hűség. Hű­ség a Teremtőhöz, aki a föld urává tett, hűség hozzád, aki társamul szegődtél, nem ván­dorolsz el tőlem az erdő fái közé s a sziklák barlangjába. Szépségedben és szelídséged­ben lüktet a nagy erő, amely mindent legyőz e földön. Ügy, ahogy az Űr legyőzött min­dent, eget és földet teremtvén, vizeket és állatokat állítván szolgálatunkra. Mily végtelen a lét, a világ legnagyobb dicső­sége. Szólhatnék neked másról, de akkor nem volnék bizo­nyos benne, hogy igazat szól­tam, amely igazságnak minden hangját hallja a Teremtő is. Szavunk a földről az égbe száll, az égről visszarepül a földre, miként a szél meg az eső. Gyere ide, betakarlak a testemmel, mert szellő kere­kedik, fázni fogsz. ÉVA : Én csak téged látlak, aki odaadtad magad, hogy vi­lágra jöjjek s megkeressem a helyemet melletted. Semmi kis test voltam, mondod, a Terem­tő gondolata volt. hogy tested­ből váljak testté a magam ne­me szerint s itt maradjak ve­led. Fölemeltél a magasba, el­választottál a fáktól és állatok­tól, hasonlóvá tettél magadhoz, milyen jó vagy, Ádám. Az Ég mérte ki ezt a normát nekünk a teremtett világban. Milyen világosan mondtad, hogy a hű­ség a legfontosabb tulajdonsá­gunk kell legyen. Aki nem tudja, mi a hűség, nem tudja, mi a boldogság. Nézd ezeket az állatokat, élnek, de nem érzé­kelik. hogy ez a legtöbb, amit kaphattak, hogy összeterelőd­hetnek, a madarak fészket rak­hatnak. a nagy állatok a sűrű fűben egymást melengetve he- verésznek. Látod, hűséggel akarok felnőni hozzád. Ádám. Szorítsd a jobbomat, én a tié­det. ÁDÁM: Igen, a hűség. Éva! Óvó tekinteted érzem magam felett, mintha az Űr őrizne en­gem a szemedben. Így közele­dünk az Űrhoz. aki láthatatlan, de minduntalan érzékelhető. Gondold el. Éva. ránk bízta a világot, kettőnkre. Nézz körül, mozog a víz. mozognak a fák levelei, jár-kél az árnyék, ke­rek fénygömb a Nap. ezernyi ezer a villogó csillag felettünk, hallod az állatok bőgését, a madak énekét, ízleled a gyü­mölcs húsát. S egyedül va­gyunk, a föld teremtőjének szándéka vagyunk, igénye és a lét üdvössége. Határtalan és csodálatos minden, ami körül­vesz.' Csak rajtunk múlik, mivé válik a teremtett világ. Isten akarata. ÉVA: Nem Isten játékszere? ÁDÁM: Nem, Éva. nem já­tékszere. hanem akarata, mely nem vallhat kudarcot, örökké élni fog. Meglásd, nem mara­dunk egyedül, élni fogunk utó­dainkban s azok utódaiban, mint egy lánc. mely nem ér véget, nézd meg a növények láncait, hogyan fonják keresz- tül-kasul a fákat, beláthatat­lan messzeségig, odáig, ahol a Nap lemegy, s ahol eltűnik a futó víz és megfordul a szél, visszatér és arcodba leheli a Teremtő erejét. ÉVA: Különös érzés fog el a szél érintésekor. ÁDÁM: A Teremtő művele­te ez, gondoskodás értünk, a nagy erő ereje, a szeretet. Ez minden rosszat legyőz, s fenn- tatja a világot, ahogy a Terem­tő kívánja. Szeretettel terem­tette a világot, Szeretettel te­remtett minket. Ez az Űr aka­rata, nézz körül, ez a levegő ize, mely ha elvész, végünk van, a földön, s lehullunk az égből, ha menekülni szeret­nénk a magasba, mint a mada­rak Akit az Űr szeret, annak szeretetet ültet a szivébe. Te is attól vagy oly ragyogó s vonzó, jóillatú és tiszta, mert szeretsz engem, hűséges vagy és hall­gatsz velem együtt a Teremtő sugallatára. ÉVA: Csodálatos dolgokat mondasz. Adám. Lassan pró­bálom felfogni szavaidat, kisi­mítom, akár e selymes füvet a fejed alatt. ÁDÁM: És megsimogatod a homlokomat száddal érinted a szemem héját. Ilyen vagy, lá­tod. ez is az Űr akarata. Így válunk hozzá hasonlókká, aho­gyan kívánta volt. Jeles nap ez. ma kezdődött el az élet a világon, a mi világunkon. Szalatnai Rezső I * * Adám és Éva

Next

/
Thumbnails
Contents