Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-12-21 / 51. szám
Karácsony ünnepének igéje Karácsony — új kezdet Km. 5, 18—21. Különös csengése van ennek a szónak: karácsony. Hallatára mindig megdobban a szívünk és megtelik régi és újabb emlékekkel. Lelki szemeink előtt elvonulnak régi és újabb karácsonyok, felejthetetlen boldog élmények. Visszaemlékezünk arra, amikor mint kisgyermekek tágranyílt szemmel álltunk a karácsonyfagyertyák fényében, vagy később, mint szülők, vagy nagyszülők gyermekeink és unokáink örömében hogyan éltük át gyermekkorunk régi karácsonyait. De hát ez lenne az igazi karácsony? Nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak ez. Igénk éppen azt mutatja meg nagyon sommásan, hogy a hangulat mellett mi teszi a karácsonyt igazi karácsonnyá. AZ ELSŐ KARÁCSONY ŰJ KEZDET VOLT AZ EMBERISÉG ÉLETÉBEN. Az első karácsony talán nem is volt olyan hangulatos, amint ahogyan azt az evangélisták később leírták. Azt sem sejtette meg talán senki, hogy a betlehemi gyermek megszületésével új korszak kezdődött az emberiség életében. Azonban alig néhány évtized múltán Pál apostol már arról ír a rómaiaknak, hogy Jézus Krisztus megszületése éppen olyan döntő esemény volt az emberiség életében, mint az első ember bűnbeesése. Mert amit az elrontott, azt Jézus Krisztus megjelenésével, szolgálatával mind helyreállította. S volt mit helyreállítani! Hiszen úrrá lett a bűn és következtében eláradt az egész embervilágon a szemfedés, betegség, nyomor, szolgaság, babona, sötétség és a halál. De Jézus megjelenésével, szolgálatával meghökkentő események jártak együtt. A szegények, az elesettek, a nyomorultak, a betegek megtalálták benne támaszukat, a bűnösök pedig barátra, új életre indító Szabadítóra leltek benne. Vele új érték- rendszer jött el erre a világra, amely megváltoztatta az emberek gondolkodását és új irányba indította el a történelem szekerét is. Nem véletlen, hogy Jézus megjelenése, illetve megszületése lett időszámításunk kezdete. DE HOGYAN LEHETSÉGES MINDEZ? Hogyan lehet Jézus Krisztus személye és műve ilyen korszakalkotó esemény az emberiség történelmében? ÜGY, HOGY JÉZUS ÜJ KEZDETET JELENT AZ EGYES EMBEREK ÉLETÉBEN IS. Nemcsak akkor volt ez valóság, amikor testben járt a földön. Szentlelkével ma is új emberekké tud formálni bennünket. Mindezt azzal kezdi, hogy megváltoztatja életszemléletünket. Bűnbocsátó szeretetével eléri azt, hogy magunknak élő, önző szívünk megteljék embertársaink iránti szeretettel, együttérző szolidaritással. Ha eddig az önzés irányította cselekedeteinket, ezután a segíteni akarás és a szolgáló szeretet határozza meg magatartásunkat. Mindez változást hoz az emberekhez való viszonyunkban is. Megszünteti az elválasztó feszültséget a családban a hozzátartozók között, a munkahelyen a munkatársaink irányában. Bizalmatlan feszültség helyett a bizalom és szeretet megnyugtató légkörének munkáiéivá tesz. Megújult életünk szolgálata kihathat a nagy egészre, a társadalomra, az emberiség nagy családjára is. Fontossá válik számunkra a nagy egész, az emberiség szebb és jobb életének munkálása, ugyanúgy, mint az üdvösség ígéretének továbbadása. HA AZ ŰJ KEZDETNEK ÉS MEGŰJVLÁSNAK A BOLDOG ÉLMÉNYE valóság az életünkben, akkor karácsonyi hangulatunk és a felejthetetlen szép emlékeink megtelítődnek boldog, a hétköznapokban is utat mutató, jó szolgálatokra indító tartalommal. Így lesz igazi boldog karácsony. Dr. Selmeczi János IMÁDKOZZUNK Jézus Krisztus! Magasztalunk Téged, hogy emberré lettél értünk. Életed győzelem a bűn és a halál felett. Általa a megiga- zulás és örök élet részesei lettünk. Cselekedd, hogy dicsőségedet megláthassuk magunkon és gyülekezetünkön, és betöltse szivünket születésed öröme. Ámen. VALLÁSOSSÁG AZ NSZK-BAN Wölber püspök közlése szerint a protestánsok házasságából születő gyermekek túlnyomó többségét (98—99%) továbbra is megkeresztelik és megkonfirmálják. Más a helyzet viszont a nagyvárosi környezetben. Hamburgban a gyermekeknek csak 46%-át keresztelik meg. 1973-ban 118 000 párt eskettek meg, 42%-kal kevesebbet, mint 1963-ban. Míg 1963-ban a polgárilag házasságot kötött protestáns párok 86%-át egyházilag is megáldották, 1973-ban már csak 71%-ot. Az istentiszteleten részt vevők száma 1968-ig állandó volt, 1969-től kezdve 1973-ig csökkent. 1973-ban kereken 1,1 millió ember (az egyháztagok 4,6%-a) vett részt vasárnaponként istentiszteleten, míg 1963- ban 1,7 millió (7,3%). A rendelkezésre álló adatok szerint 1974-ben a résztvevők száma növekedett, (epd) Elbeszélték mindezt, amit a Gyermek felől mondtak nekik A NAGY ÖRÖMHÍR ELSŐ HIRDETŐI, az első karácsonyi igehirdetők a pásztorok voltait. Egészen egyszerű, hétköznapi munkás embereik. Fül- és szemtanúi az angyali üzenetnek. Saját szemeikkel látták a nekik meghirdetett „jelet”, a jászolbölcsőt, és benne pihegve a kisdedet, Isten nagy ígéretét: a Világ Megváltóját. Megrendítő élményüket, szívüket csordultig megtöltő örömüket nem fojtották magukba. Nem akat’. tak önzőén csupán maguknak megtartani. Elbeszélték, mindazt, amit láttak, hallottak. Szavuk hitelességét az adta meg, hogy a helyszínen voltak, hallották az üzenetet, látták a Gyermeket. Bizonyságtételük igaz, hiteles tanúvallomás volt. ISTEN MEGMENTŐ SZE- RETETE ÉS AZ ERRŐL VALÓ HITELES HÍRADÁS elválaszthatatlanul összetartozik. Az első karácsonyi igehirdetők szolgálatának a fényében keil ma lemérnünk az igehirdetés szolgálatát. A karácsonyi történet fényében láthatjuk meg, hogy Isten az igehirdetés szolgálatát és annak kötelezettségét minden emberre rábízza, aki meghallja megmentő sze- retetének szavát, megtelik a szíve csordultig örömmel és boldogan engedelmeskedik a belső kényszernek, mely arra ösztökéli, hogy tovább adja a jó hírt, az örömüzenetet. Ezek az emberek a maguk egyszerű nyelvén beszélték el a lényeget, az Isten irgalmával találkozó szeretet eseményét közvetlenül szívtől szívig. KARÁCSONYI IGÉNK FELVETI A KÉRDÉST, hogyan látják gyülekezeti tagjaink az igehirdetés szolgálatát saját életükben, családjukban és a környezetükben? Tudatosult e a szülőkben az a tény, hogy gyermekeikért a keresztelés aktusával kötelezettséget vállaltak. Beszélnek-e gyermekeiknek Jézusról? Adnak-e nekik a családi hajlékban indíttatást az önzetlen krisztusi szeretetből fakadó szolgálatra, az embertársnak szolgáló élet kialakítására. A családi otthonokban kell keresztyén felelősséggel hordozni a ránk bízottakat. A családi tűzhely az az oltár, ahol a szülőknek mindennapon el kell végezniük a „papi” szolgálatot a Krisztustól kapott szeretettel, önzetlenséggel és áldozatkészséggel. A felelős keresztyén élet és a példamutatás teszi lehetővé, hogy a megváltás erői kisugározzanak a családtagokra és a közvetlen környezetünkre. Nem mindegy az, hogy milyen légkör uralkodik a családban. A gyermek jellemformálásában, közösségi emberré alakításában feltétlenül törés áll be, ha a szülőknél az életfolytatásban és a beszédben ellentétet tapasztal. Karácsony ténye arra kötelez, hogy tegyük mérlegre a mi szolgálatunkat a családunkban, környezetünkben. De ugyanígy kell mérlegre tenni szolgálatunkat a munkahelyünkön, népünk közösségében. Hiteles-e a mi szolgálatunk? Átizzik-e a szívünkön a karácsonyi irgalmas szeretet, az embertársakhoz való áldozatkész odaforduló«? Az az Isten akarata, hogy életünk, munkánk, békeszeretetünk tanúskodjon Isten emberszerete- téről. Cselekedeteink és beszéÜj presbitérium iktatása zenés áhitat keretében Kelenföldön Az egyháza esztendő utolsó vasárnapján a kelenföldi templom hívogatta zenésáhítatra az egyházi zenét kedvelő evangélikusokat. A szépen megtelt, családias hangulatú templomban előbb Schütz H. 100. zsoltára csendült fel, ez a szárnyaló, visszhangszerűen zengő isteni dicséret a kórus, zenekar és orgona együttesében. Majd Händel egyik ritkábban hallott orgonaversenyét Zászkaliczky Tamás fiatal orgonaművész szólaltatta meg a tavaly felújított orgonán, átélt, finomművű játékkal, a zenekar közreműködésével. EZUTÁN ÜNNEPÉLYES PERCEK KÖVETKEZTEK: a gyülekezet lelkésze hivatalába iktatta az újonnan választott presbitériumot, s annak új tagjai: ifj. dr. Kotsis Iván másodfelügyelő és hat új presbiter (dr. Győri József, Karádi Pál, Kotsis Domokos, Pusztai Levente, Valtinyi Dániel és Zalán Frigyes) ez alkalommal tették le a hivatali esküt. A zenésáhítat befejező száma Buxtehude: Esti kantátája volt. melyet a gyülekezeti vs- vegyes kar és zenekar adott elő Sulyok Imre karnagy vezetésével. A zenés áhítattal egybekapcsolt beiktatás után a presbitérium tagjái ismerkedési együttléten vettek részt, ahol családias légkörben mondták el mindazt önmaguk bemutatásaként, amit a legfontosabbnak tartottak. Szavuk bizonyságtevés volt arról, hogy örömmel vállalják a magyar evangélikus egyház egységében és közösségében a szolgálatot, amelyre megbízatást kaptak és kézadással elkötelezték magukat. Annak a Jézus Krisztusnak a nyomdokain kívánnak járni, akinek élete és halála egyetlen szolgálat volt. Egyetértéssel szóltak ezért arról, hogy egyházunk létformája is a szolgálat és az egyházi fel- sőbbségre figyelve a diakóniai teológia útján haladva készek ők is arra, hogy megtegyenek minden tőlük telhetőt a gyülekezet. szeretett hazánk s így az egész emberiség javára. A gyülekezet felügyelője, aki egyúttal az egyházmegye felügyelője is: Kari Károly köszöntése és dr. Molnár Kálmán gondnok rövid tájékoztatása után Missura Tibor másodlelkész záró imádságával ért véget az új presbitérium ígéretes első együttléte. Legyen áldás szolgálatukon! Bencze Imre deimk egyértelműen fedjék egymást. Feltárul előttünk is a pásztorok magatartásából, hogy mit kell tennünk. Az irgalmas szeretetet kell tovább sugároznunk embertestvéreinkre. A békesség megvalósításáért kell fáradoznunk a családi intim körben éppenúgy, mint népünk életében és az emberiség nagy családja kitágult körében. Erre adott Isten minden keresztyén embernek megbízatást. AZ IDEI KARÁCSONYI ÜNNEPLÉSÜNKNEK is csak akkor van értelme, ha megértjük az ige kötelezését: Menjetek! Beszéljétek el Isten lehajtó szeretetét, a békesség egész világot átfogó üzenetét. De egyet ne feledjünk. Minden igehirdetésnek csak akkor lesz hitele, ha szavaink mögött ott áll életünk aranyfedezete. Garami Lajos Szabadság Evangélikus Naptár 1976 „Átfogó képet tárunk az olvasó elé a szabadságról az 1976. évi Evangélikus Naptárban. Bibliatanulmányok, történelmi feldolgozások után vázoljuk, hogyan él mg egyházunk a szabadság lehetőségével ... A szabadságnak kettős vonása van a Szsntírás szerint. Egyrészt a Jézus Krisztus által szabaddá tett keresztyén ember szive tele van hálával, másrészt Isten ajándékát felebarátai körében hálálja meg a szeretet cselekedetei által. ..” —r írja D. dr. Ottlyk Ernő püspök az 1976. évi Evangélikus Naptár előszavában, s ezzel mindjárt felhívja a figyelmünket a naptár vezérgondolatára, ami ebben az esztendőben a szabadság. Eköré a téma köré sorakoznak fel az egyes szakaszok, cikkek. AZ ELSŐ SZAKASZBAN „Szabadok” összefoglaló cím alatt bibliatanulmányokat olvashatunk dr. Muntag Andor, Benczúr László, Dóka Zoltán, Szabó Gyula, Fehér Károly, dr. Cserháti Sándor, Mekis Adám, Reuss András és ifj. Harmati Béla tollából. A MÁSODIK SZAKASZBAN „Küzdelem a szabadságért múltunkban” címmel történelmi évfordulókról emlékezünk meg. Ebben a szakaszban ilyen címen olvashatunk megemlékezéseket: Mohács (dr. Rédey Pál), Luther vigasztaló sorai Mária királynéhoz (Keveházi László), A gályarabok kiszabadítása (dr. Fabiny Tibor), II. Rákóczi Ferenc születésének háromszázadik évfordulójára (Esze Tamás), Evangélikusok Rákóczi udvartartásában (dr. Fabiny Tibor), Hallj új hírt! — Rákóczi hírlapja az Evangélikus Országos Könyvtárban (Papp Ivánné), Berzsenyi kétszáz éve (Szalatnai Rezső), A haza minden előtt... — Száz éve halt meg a Pesti Evangélikus Egyház első magyar lelkésze: Székács József (dr. Hafenscher Károly), Gyenge mécsvilágtól tűzfolyamig — Az „Erős vár” fordításairól (D. Koren Emil). Ezekben a cikkekben megelevenednek a szabadságért folytatott küzdelem nagy alakjai, történelmi eseményei. A HARMADIK SZAKASZBAN a „Szabadságban élő egyház” összefoglaló cím alatt egyházunk mai életéről, szolgálatáról olvashatunk. „Űj szántás az új Teológiai Akadémián” (dr. Selmeczi János), ,,A második nagy építkezési vállalkozás” (Csizmazia Sándor), „Könyvtől — könyvig a Sajtóosztályon” (Bízik László), „Prágától — Madagaszkárig” (ifj. Görög Tibor), „Űtinapló — Japán” (dr. Nagy Gyula), Ezekből a cikkekből megismerhetjük az új Teológiai Akadémián folyó tanulmányi munkát éppen úgy, mint a nyíregyházi Élim szeretetotthon új építkezését, a Sajtóosztály kiadványait, vagy a külügyi szolgálat egy-egy láncszemét, amelyet egyházunk küldöttei sokszor nagyon távoli országokban végeznek. A „Krónika” rovatban összegezve találjuk azokat az eseményeket, amelyek egyházunk életének kiemelkedő belföldi és külföldi eseményei voltak (Harkányi László), a „Gyülekezeteink élete” című összefoglalásban gyülekezeteink élete elevenedik meg (Mezősi György), „Csak halandó, elmúlandó az ember élete” címmel halottainkról emlékezünk meg (Pásztor Pál). Igen gazdag széoirodalmi anyagot közöl a naptár az „Elbeszélések, versek” szakaszban. Turchányi Sándor, Gyar- mathy Irén, Jakus Imre, Bö- decs Barnabás, dr. Bodrog Miklós, dr. Németh Sarolta, Túrmezai Erzsébet. Sághy Ildikó és Sághy Jenő írásai olvashatók itt. Az Evangélikus Naptár 1976 gazdag képanyagot közöl az új Teológiai Akadémia felavatásától kezdve a hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából tartott ökumenikus ünnepélyen át dr. Philip Potter EVT főtitkár magyarországi látogatásáig. A kiadvány címlapját Dénes Pál, a szépirodalmi rész illusztrációit Mezősiné Tóth Ágota készítette. A D. Káldy Zoltán püspök szerkesztésében megjelent kiadvány 15 000 példányban jelent meg, s minden példány előjegyzésben elfogyott. Hisszük, hogy az Evangélikus Najtár 1976 jó kapcsolatot teremt őseink, a szabadságért egykor oly sok küzdelmet folytatott magyar nép és egyház és a ma szabadságban élő és szolgáló egyház között. Hisz- szük, hogy a múlt idézése megtanít minket, ma élőket a hálaadásra is és továbbvezet abban a diakóniai szolgálatban, amelyet egyházunk szocialista magyar hazánkban, népünk között és a világban végez. H. I(Ezt a párbeszédet az olvasó a Paradicsomban képzelje el. Az első emberpár az előtérben látható, fekve, mint Michelangelo sixtini freskóján. De körülöttük pompás fűben állatok hevernek, mind szelídek, az oroszlán is. A háttérben sűrű fák, illatos, érett gyümölcs az ágakon. Süt a Nap, tiszta kék az ég. Adám és Éva még a Bűn és Halál előtt élnek, öröklétben és ártatlanságban.) ÁDÁM: Itt fekszem a fü selymén, ahogy teremtettél, Egyetlen Igaz Űr, még érzem ujjad érintését ujjamon, te csodálatos és láthatatlan, aki most visszavonultál a magasba s napfénnyé változtál és csillagokká, hogy melegíts és vigasztalj ragyogásoddal. Ami itt lenn van, ugyanaz a csoda, ami fenn van. Tőled való, Teremtő, miként én is, aki a füvek, vizek, fák és állatok után érkeztem sorrendben, bölcsességed szerint■ Mindent látok, mindent hallok, dobog a szívem, mélyen lélegzem, nagy erő feszül tagjaimban. Elérem a gyümölcsöt, átúszom a zöld vízen, fölemelem a szemem s megkereslek a végtelenben. Érzem, hogy szeretettel nézel rám, mert nekem adtad ezt a világot, mint a víz kristálycsöppjeit, melyek most peregnek le lábaimhoz, s elpárolognak a fényben. Mozgatsz és éltetsz, mert gondolatod van velem. A te gondolatod volt, hogy fehér felhőbe vontál s hátamból, megnyitva húsomat, kis testet húztál elő, fájdalom nélkül, s ráleheltél s az szemlátomást nagyra nőtt, mint én, vagy akár az oroszlán. Mire tovatűnt a fehér felhő, itt feküdtél mellettem, Éva, test a testemből, szív és gondolat az én szivemből s az én agyamból. Érints meg ujjaddal, igen, így, így■ Immár nem vagyok egyedül. Szólhatok hozzád, s te válaszolsz szavamra. Minő csoda ez, s az vagy te magad szótlanul is, különös, miként ha több fény csillogna testeden, mint az enyémen. Nincs semmi a földön, ami hozzád hasonlítható. Szép a fehér szikla, szép a fa törzsei és ágai, szépek a virágok a fűben, de te vagy a legszebb, a szépség mértéke, szemedben a szelídség kéksége, mint a csillagokban. Ne menj el soha tőlem, s ne faggass, miért vonzódom hozzád, mert erre nem tudok válaszolni. Az Egyetlen Igaz Űr a maga képére teremtett, s téged is így formált meg, mintegy kivéve a testemből, ám titkait és szándékait csak ő tudja. En sejtem, hogy hozzám tartozol, s az Ür látja, hogy így minden jó. Nemcsak test vagyunk, hanem élő lélek te is, én is, egyformán. Ami megesik velünk, mind emberi eset, mert lélek és test együtt él mindenkor. Boldog vagyok, hogy élek s veled, fürdők a napfényben, édes a szabadság és jeles a veled való életforma, Éva. Első gondolatom, mely életem forrása, a Hűség. Hűség a Teremtőhöz, aki a föld urává tett, hűség hozzád, aki társamul szegődtél, nem vándorolsz el tőlem az erdő fái közé s a sziklák barlangjába. Szépségedben és szelídségedben lüktet a nagy erő, amely mindent legyőz e földön. Ügy, ahogy az Űr legyőzött mindent, eget és földet teremtvén, vizeket és állatokat állítván szolgálatunkra. Mily végtelen a lét, a világ legnagyobb dicsősége. Szólhatnék neked másról, de akkor nem volnék bizonyos benne, hogy igazat szóltam, amely igazságnak minden hangját hallja a Teremtő is. Szavunk a földről az égbe száll, az égről visszarepül a földre, miként a szél meg az eső. Gyere ide, betakarlak a testemmel, mert szellő kerekedik, fázni fogsz. ÉVA : Én csak téged látlak, aki odaadtad magad, hogy világra jöjjek s megkeressem a helyemet melletted. Semmi kis test voltam, mondod, a Teremtő gondolata volt. hogy testedből váljak testté a magam neme szerint s itt maradjak veled. Fölemeltél a magasba, elválasztottál a fáktól és állatoktól, hasonlóvá tettél magadhoz, milyen jó vagy, Ádám. Az Ég mérte ki ezt a normát nekünk a teremtett világban. Milyen világosan mondtad, hogy a hűség a legfontosabb tulajdonságunk kell legyen. Aki nem tudja, mi a hűség, nem tudja, mi a boldogság. Nézd ezeket az állatokat, élnek, de nem érzékelik. hogy ez a legtöbb, amit kaphattak, hogy összeterelődhetnek, a madarak fészket rakhatnak. a nagy állatok a sűrű fűben egymást melengetve he- verésznek. Látod, hűséggel akarok felnőni hozzád. Ádám. Szorítsd a jobbomat, én a tiédet. ÁDÁM: Igen, a hűség. Éva! Óvó tekinteted érzem magam felett, mintha az Űr őrizne engem a szemedben. Így közeledünk az Űrhoz. aki láthatatlan, de minduntalan érzékelhető. Gondold el. Éva. ránk bízta a világot, kettőnkre. Nézz körül, mozog a víz. mozognak a fák levelei, jár-kél az árnyék, kerek fénygömb a Nap. ezernyi ezer a villogó csillag felettünk, hallod az állatok bőgését, a madak énekét, ízleled a gyümölcs húsát. S egyedül vagyunk, a föld teremtőjének szándéka vagyunk, igénye és a lét üdvössége. Határtalan és csodálatos minden, ami körülvesz.' Csak rajtunk múlik, mivé válik a teremtett világ. Isten akarata. ÉVA: Nem Isten játékszere? ÁDÁM: Nem, Éva. nem játékszere. hanem akarata, mely nem vallhat kudarcot, örökké élni fog. Meglásd, nem maradunk egyedül, élni fogunk utódainkban s azok utódaiban, mint egy lánc. mely nem ér véget, nézd meg a növények láncait, hogyan fonják keresz- tül-kasul a fákat, beláthatatlan messzeségig, odáig, ahol a Nap lemegy, s ahol eltűnik a futó víz és megfordul a szél, visszatér és arcodba leheli a Teremtő erejét. ÉVA: Különös érzés fog el a szél érintésekor. ÁDÁM: A Teremtő művelete ez, gondoskodás értünk, a nagy erő ereje, a szeretet. Ez minden rosszat legyőz, s fenn- tatja a világot, ahogy a Teremtő kívánja. Szeretettel teremtette a világot, Szeretettel teremtett minket. Ez az Űr akarata, nézz körül, ez a levegő ize, mely ha elvész, végünk van, a földön, s lehullunk az égből, ha menekülni szeretnénk a magasba, mint a madarak Akit az Űr szeret, annak szeretetet ültet a szivébe. Te is attól vagy oly ragyogó s vonzó, jóillatú és tiszta, mert szeretsz engem, hűséges vagy és hallgatsz velem együtt a Teremtő sugallatára. ÉVA: Csodálatos dolgokat mondasz. Adám. Lassan próbálom felfogni szavaidat, kisimítom, akár e selymes füvet a fejed alatt. ÁDÁM: És megsimogatod a homlokomat száddal érinted a szemem héját. Ilyen vagy, látod. ez is az Űr akarata. Így válunk hozzá hasonlókká, ahogyan kívánta volt. Jeles nap ez. ma kezdődött el az élet a világon, a mi világunkon. Szalatnai Rezső I * * Adám és Éva