Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-02-09 / 6. szám
ORSZÁGOS E VAN G ÉLIKUS HETILAP XL. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1975. február 9. Ára: 2,50 Forint Felszabad ulás Fiint a finneknek — fölünk 30 EVE ILYENKOR ...! E napokban sokunk fejében megfordul ez a gondolat s a hozzá csatlakozó gondolatsor. Az ország ama részeiben, amelyek már korábban felszabadultak a fasiszta hordák uralma alól, az új életben tett első lépésekre emlékeznek, mások — így Budapest népe is — a felszabadulás örömét idézik fel. Sokan vagyunk még. akiknek ezek az akkori napok a közvetlen szenvedés, az éhezés, fázás után az életnek szinte újbóli birtokba vételét, úgy is mondhatnám: a második születésnapot jelentik. Aratott a Halál. Az utcákon folyt a csata, folyt a vér, míg a pincékben, jó-rossz óvóhelyeken Budapest népe szorongott rettegés és félelem között. A fejek fölött fogytak az emeletek, mert ha a ház még állt, az aknák és bombák bele-belemartak az épületek felső részeibe. Az utcákon halottak, lótetemek, törmelékhegyek. kilőtt tankok, lógó villamosvezetékek. Akkor ismertük fel, hogy a lovak ismerik a szomorúságot is. Elhagyott, lehorgasztott fejű lovak céltalanul ödöngtek az utcákon- tereken és szemrehányó tekintetet vetettek az emberre, aki számukra ezt a felfoghatatlan helyzetet teremtette. Én az Üllői út és a Nagykörút sarkának közvetlen közelében szorongtam 83 társammal együtt egy lakóház óvóhelyén. Vajon hányán maradtunk hűek akkori hő vágyunkhoz: csak az élet maradjon meg s azontúl csak szerényen, nagyobb igények nélkül fogunk élni. Az élet nagy iskolájába jártunk akkor s ki mennyit tanult és őrzött meg a tanultakból? Ezt a kérdést felteheti ma magának minden túlélő. Elég talán ennyit időzni a szenvedés és halál napjainál. Mint az anya. aki szülés után elfelejti a kínt. a szenvedést és örvend az új életnek, mi túlélők is ujjongtunk az elnyert új életnek. Az én sorsomban ez az átlépés az új élet küszöbén Isten különleges ajándékának segítségével történhetett. Óvóhelyünkön tartózkodott a házban lakó református lelkész és felesége is. A reggeli és esti áhítatok naponta erősítették lelkünket. Hamarosan egy kibombázott római katolikus papnak is a mi óvóhelyi közösségünk nyújtott menedéket, aki katolikus társainak lelki szükségleteit szolgálta hűségesen és élt protestáns felekeze- tüekkel testvéri közösségben. Talán érzékelik a túlélők és az akkor még nem élő. mai testvéreink is. mit jelentett számomra és társaimnak a mindkét felekezet lelkészei, által tartott óvó- helyi istentisztelet. Igehirdetés és éneklés folyt akkor is — mint egy katakombában —, amikor közvetlenül falaink mellett folyt az ütközet a kőrútért. , Az istentisztelet befejezése szinte egybeesett a kint tomboló ütközet végével. Az egetverö. félelmetes zaj elhallgatott, odakint úrrá lett a csend. Az óvóhelyen hívők és nem hívők egyaránt reménykedő szívvel várakoztunk. Várakoztunk a remélt felszabadulást hozó Vörös Hadsereg első képviselőinek a megjelenésére. Vártuk, hogy milyen lesz ez a találkozás? Ellenséget vagy barátot lát-e bennünk? Magunkban csendesen találgattuk, mi volt a csata kimenetele, egyáltalán ki lép majd közénk? Amikor beszűrődött kívülről az első emberi hang. boldogan állapítottuk meg, hogy számunkra különös nem ismert hangzású nyelv szavait halljuk. Nehéz volt fegyelmezni magunkat. hogy a félhomályos helyiségbe lépő bátor harcos ne értse félre bármilyen lelkes magatartásunkat. Azután az első kézszorítás, egy szűkös kis meleg étel. egy pohár víz után a bizalom meleg légköre áradt szét és megéreztette velünk, hogy egy nagy nép hős fia személyében elhozta nekünk a felszabadulást. Tavasszal irtunk arról, hogy húsvét után három hétig hazánkban járt a Finn Egyház Tájékoztatásügyi Központjának forgatócsoportja, hogy filmet készítsen a Finn Televízióval kötött szerződés alapján a magyarországi evangélikus egyház mai életéről. Bristol mozi helyiségét bérelték ki erre az alkalomra. A megjelentek kozott volt Rónai Rudolf, hazánk nagykövete, több munkatársával, miniszterek, egyetemi tanárok,- püspökök, lelkészek, újságírók — vagy helyesebb egyszerűen így mondanom: barátaink, akik . • : Erkki Karin és O. Koren Emil a filmbemutató megnyitásán A film elkészült. December 30-án volt Helsinkiben az ünnepélyes bemutatója. A finn tv-ben azóta kétszer ment, s várható, hogy a többi északi államok is átveszik. Tavasszal pedig benevezik egy Angliában rendezendő vallásos filmek fesztiváljára. Erről értesített D. Koren Emil. aki részt vett Helsinkiben a bemutatón. s aki tavasszal a felvételek során kalauza volt a csoportnak. Finnországi útjáról hazaérkezve érdeklődtünk tapasztalatai felől. — Milyen érzés volt egy ilyen film bemutatóján részt venni? — Természetesen izgalmas érzés. Főleg azért, mert az „ilyen filmről” még nem tudtam. hogy milyen. Barátainkkal a három hét alatt hazánkban 4000 'km-t utaztunk be, ugyancsak izgalommal várták, hogyan mutatja be a film az általuk annyira szeretett magyar föld és nép egy rétegét. Erkki Kario nyitotta meg a bemutatót, a Tájékoztatásügyi Hivatal igazgatója. Csírájában neki köszönhető a film megszületése. Az ö ötlete volt, s az ő szeretete érlelte megvalósulássá. Bemutatta a forgatócsoportot. majd engem hivott szólásra. A" többi között köszönetét mondtam mindazoknak. akik elősegítették a film elkészítését. — Milyen maga a film? — Nehéz néhány mondatban jellemezni egy 45 perces filmet. Mindenesetre rendkívül hatásos. Színeiben, operatőri és rendezői látásával megkapó, pergő, életteljes. Ügy érzem, helyes keresztmetszetet vittek vászonra egyháAKKOR, OTT A FELSZABADULÁS még talán csak annyit jelentett első átélésre, hogy kiverték a nyilasokat, megszűnt a rémuralom, elmúlt fejünk felett a pusztítás romboló ereje, nincs már emberirtás. A homálytól vaksi szemünk és tudatunk akkor még csak azt tudta érzékelni, hogy Élünk s hogy közvetlen környezetünk felszabadult. Botorkáltunk egy ideig a romok között, de nem sokáig. Előkerült a csákány és a lapát s férfiak es nők, öregek és fiatalok eltakarították a romokat. MA. 30 ÉVRE VISSZATEKINTVE, elmondhatjuk, hogy a fel- szabadulás nem állt meg a kövek elhordásánál vagy akár az újjáépítésnél, hanem ereje kitakarította a társadalom romjait is. amelyek több évszázados elnyomásból maradtak vissza. Mi az egyházban nem kendőzzük el véleményünket, hogy népünk a kommunisták vezetésével, hajtóerejével állt a lábára. Mi hát ténylegesen a felszabadulás, amely számomra akkor kezdődött, amikor az óvóhelyen belépett a szovjet katona? A földreform, a bankok államosítása, a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele, az életszínvonal egyre tartó javulása, a szociális intézmények. a társadalombiztosítás általánossá tétele, a szocialista jogrend megteremtése. És sorolhatnám tovább. Felszabadult az egyház is régi társadalmi megkötöttségei alól és megtalálta helyét a szocialista társadalomban. Az ideológiai különbözőségek ellenére is azt tartjuk, hogy a társadalmi rendszerek közül a szocialista a leghumánusabb társadalmi rend. Szívesen és őszintén szolgálunk népünknek az egyház sajátos lelki területén, hirdetjük az Evangéliumot ugyanúgy, mint ahogy szolgálunk politikai és társadalmi síkon is. hogy segíthessünk hazánk, társadalmunk és benne népünk ügyének elörevitelében. Az óvóhelyi istentisztelet átsegített akkor bennünket a felszabadulás küszöbén, ma egyházunk teljes istentisztelete segít bennünket a felszabadult szolgálatra: népünk, közte egyházunk népének, a társadalom, az egész világ békés fejlődésének szolgálatára. Szent-fvány Ödön NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A német demokratikus köztársaságbeli Evangélkus Egyház berlini egyházi központjának vezetője, D. Fritz Heidler egyházfőtanácsos 1975. január 1-től nyugalomba vonult. A Szászországból származó teológus 1952 óta tevékenykedett a berlini központban. Hazánkban utoljára 1972- ben, a Lutheránus Világszövetség Kecskeméten tartott bizottsági konferenciáján járt, mint a Lutheránus Világszövetség német demokratikus köztársaságbeü Nemzeti Bizottsága titkára. Az egyházi központ új vezetője, a Lutheránus Világszövetség Nemzed Bizottsága új titkára a 39 éves dr, Helmut Zeddies egyházfőtanácsos, az egyházi központ eddigi teológiai titkára, (lwi) Virolaincn miniszter gratulál a filmhez D. Korén Emilnek. Középen Rónai Rudolf nagykövet 40 községben és városban készítettek összesen 4000 m filmet. Ez mintegy 4 órányi anyag. Szerződésünk 30 perces színes televízióíilm készítésére szólt. A felvett anyagnak tehát egynyolcadára. Hónapokig nem értesültünk a felvételek sorsáról, s az anyag válogatásáról, rendezéséről. Izgalmas volt hát az ünnepélyes bemutató megnyitásán szólni a meghívott mintegy kétszáz illusztris néző előtt a filmről, amit még nem láttam. De bíztam barátainkban. Mert bár jó anyagból is lehet rossz filmet készíteni, de nekik nemcsak pompás „lencseszemük” volt, hanem befogadó szeretetük is. Ebből pedig — gondoltam — csak jó születhetik. — Hogyan folyt le a bemutató? — Helsinki központjában a zunk életéről. Tudom, hogy itthon sokszázan, akik csak a negyven helyen lencséjük elé kerültek, felteszik a kérdést: rajta vagyok-e? Természetesen a többsége' nem. A felvett anyag négyötödé raktáron van. további . feldolgozást várva. Csak egyötöde került a vászonra. Még a felvétel helyeit sem tudjuk meg a filmből. Keresztmetszet ez, rengeteg arccal. mozgással, istentisztelettel és szántással, teológiai órával és őzekkel á vetésben, kötögető öregekkel és konfirmációi órán éneklő fiatalokkal, a pécsi katakombák freskóival, s a gyümölcsszedő Tsz-asszonnyal. Kereszt- metszet a mi életünkről kereszteléssel, konfirmációval, esketéssel, temetéssel. És mind névtelenül. Megdöbbentően felelősségteljes érzés és tudat: magamat képviseltnek látni a tanyasi gyermekben, a templomozó öreg arcban, a megszólaló tsz-tagban, a templomához maltert kavaró papban — mert én vagyok benne, mi vagyunk benne: a magyarországi evangélikus egyház mai magyar társadalmunkban. A kis részletekben az egész, s a döntő nagy mondatokban a legkisebb résziét is. Szerkezetileg Miklós Imre államtitkár és D. Káldy Zoltán püspök roppant természetesen elmondott súlyos mondataira épül az egész film. — Milyen volt a film fogadtatása? — Csak rendkívüli tetszésmegnyilvánulásokról tudok beszámolni. Bizonyára voltak negatív megjegyzések is, hiszen nagyon határozott és egyértelmű mondanivalót hordoz a film. De ezeket nekem nem mondták. Ellenben már másnap este — a Helsinkiben baráttól és ismeretlentől hallott örvendezés mellett — lelkes telefonálók hívtak fel Turku- ból és Raumából, Tamperéből és Mikkeliből, Ouluból és Koupioból. — Mit Írtak a finn lapok? — Az újságok szinte egyértelmű örömmel írtak róla, a realitást húzva alá. Általában az államtitkári s a püspöki szavakat idézték, érzékeltetve ezzel azt is, hogy ezek köré épül a film egész mondanivalója. Nagy képes folyóiratok színes képeket hoztak a filmből, s a napilapok olykor háromhasábos képeket közölve írtak. „A filmben a magyar evangélikus egyház szolgáló természete jelenik meg” — írja a Kotimaa, majd: „az evangélikus egyháznak a magyar állammal összecsengő törekvései vannak a közös szolgálatra és a jobb életkörülmények kimunkálására.” A Kirkko ja kau- punki pedig ezt írja: „Izmosán, sokoldalún és képanyagában különösen is sikerültén mutatja be a szocialista Magyarországon működő kicsiny testvéregyház életét és gondolkodását. Sok fölösleges előítéletet rombol le és sok ellustult finn evangélikust üt szíven. Ilyen filmek készítésére nem hiábavaló pénzt áldoznia a finn egyháznak.” — A finn nézők tehát reális képet kaptak egyházunkról? — Igen. De a film más szolgálatot is tett. Alkalmat adott arra, hogy Rónai ■Rudolf nagykövet fényes és megtisztelő fogadás keretében összehozzon olyanokat is, akikben a magyar rokonszenv eddig egymástól függetlenül élt. — És magyar szemmel nczve milyen a film? — A film finneknek készült, rólunk. Ez más nézőpont, mintha mi magunknak készítenénk filmet önmagunkról. De éppen ezzel a sajátos szemlélettel, tanít örvendezni azon. ami nekünk nagyon természetes és mindennapi —, csodálkozni azon, hogy ami nekünk különleges és szokatlan, nekik mennyire természetes —, és megfontolt számadást készíteni egy kívülről kapott képlet segítségével. Más dolog ismerkedni önmagunkkal, viszontlátni magunkat a vásznon, és más megkeresni, felismerni az ismeretlen idegen arcban a testvért. Katolikus föjxipok kinevezése VI. Pál pápa dr. Endrey Mihály pécsi segédpüspököt váci, dr. Fábián Árpád püspök, apostoli kormányzót szombat- helyi, Kádár László püspök, apostoli kormányzót veszprémi, dr. Timkó Imre teológiai tanár, káptalani iyelynököt hajdúdorogi görög katolikus, dr. Udvardy József püspök, apostoli kormányzót Csanádi megyés püspökké nevezte ki. Dr. Kacziba József püspök, eddigi győri apostoli kormányzó a magyar katolikus püspöki kar központi intézményeinek felügyeletét látja el. A pápa továbbá dr. Pataky Kornél Csanádi egyházmegyei általános helynököt püspökké, győri apostoli kormányzóvá, dr. Keresztes Szilárd teológiai tanárt hajdúdorogi görög katolikus, dr. Kovács Endre egri szemináriumi tanárt egri, Pálos Iván budapesti proviká- riust esztergomi segédpüspökké nevezte ki. A kinevezésekhez a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. számú törvényerejű rendelet alapján az előzetes hozzájárulást megadta. NORVÉGIA A Norvég Evangélikus Egyház püspöki konferenciája bizottságot nevezett ki. hogy megvizsgálják az egyháznak az Egyházak Világtanácsához fűződő kapcsolatait. Több oldalról erősödött ugyanis a legutóbbi években a Világtanács munkájának, programjainak és teológiai irányának norvégjai kritikája. Egy kisebb csoport azt is követeli, hogy a Világtanács munkájában a szociális-társadalmi kérdésekre helyezett hangsúly elleni tiltakozásul a norvég egyház lépjen ki a Világtanács tagjai közül. December elején az Oslói Független Teológiai Fakultás diákgyűlése többek között saját norvég stratégia kidolgozását követelte bizonyos változások végrehajtásának keresztülvitelére a Világtanácsban, beleértve az ottani bürokrácia leépítését: és a skandináv-egyházak fokozottabb beleszólásának lehetőségét a Világtanács munkájába, (lwi) AFRIKAI MISSZIONÁRIUS AMERIKÁBAN A Kelet-Afrikai Presbite- riánus Egyház moderátora (püspöke). J. K. Gitau ez év elejétől kezdve kiküldte Jacob N. Mugo néger lelkészt misszionáriusként 'az Amerikai Egyesült Államokba. Mugo lelkész, aki feleségével és két fiával az afrikai egyház költségén (14 200 dollár!) először New Yorkban tartózko-. dik majd, különböző egyházi programokban végez majd szolgálatot. A kiküldő afrikai és a meghívó amerikai pres- biteriánus egyház számára Mugo lekész útja és munkája annak a jelképe, hogy a misz- szióban véget kell vetni az évszázadokig tartó „egyirányú” forgalomnak, mert Európa és America egyházainak is van tanulnivalója a fiatal egyházak kersztyéneitől. (Das Wort in der Weit)
