Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-12-14 / 50. szám
XL. ÉVFOLYAM 50. SZÁM 1975. december 14. Ára: 2,50 Forint Gonoszokat és jókat egyaránt... Az Isten szereti az embert — tanúsítja a királyi menyegző példázata. Következmények nélkül nem engedhetjük ugyan el a fülünk mellett a szavát, de az isteni hívás második hulláma (Mt 22, 8—10) sokkal nagyobb, mint az első: MINDENKI MEGHÍVOTTJA AZ ISTEN SZERETETÉNEK! A történetbeli szolgáknak a keresztutakra kiállva kell invitálniuk boldogot-boldogtalant. tisztes polgárt és kopott gúnyájú vándort, szomszéd falubelit és vadidegent, s magyarázniuk, hogy komoly a hívás és kivétel nélkül mindegyiküknek szól! Univerzális szeretettel válaszolt így az Isten hívása korábbi címzettjeinek méltatlanságára. Ugyancsak „rendhagyó” ez a szeretet, amely nem válogat: kiket hívjon meg fia menyegzőjébe. De Ő igy hív örömre, így tanít közösségi érzületre is. „Gonoszokat és jókat egyaránt” összeszednek a menyegző hírnökei. Kissé talán megütközünk ezen. PEDIG ISTEN MEGHÍVOTTJAINAK KÖZÖSSÉGÉBEN is vegyül egymással jó és rossz. Sötétenlátás és hálátlanság lenne felednünk mindazt a jót, ami megadatott szolgálatunknak. De az se csüggesszen el, hogy az egyház, amíg e földön él, sohasem lesz a gáncsnélküli igazak hibátlan gyülekezete. A konkoly példázata (Mt 13, 24—30) különös hangsúllyal óv minden rajongó elképzeléstől, főként pedig attól, hogy a végső ítéletet önhatalmúlag előrehozva magunk akarjuk végérvényesen eldönteni: ki jó, ki rossz. Le kell szögeznünk: senkinek sem szolgálhat olcsó mentségül indulatainak kiélésére, hogy „úgyis keveredik köz- tünk-bennünk jó és rossz” — de erre nézve a királyi menyegző példázatának majd a befejező része tartogat csattanós mondanivalót. Mi a hangsúlyos akkor itt? Az Ágostai Hitvallás VIII. cikkében ezt olvassuk: „Az egyház valójában a szentek és igazán hívők gyülekezete. De . . . ebben az életben sok képmutató és gonosz él közéjük keveredve ...” Az Ágostai Hitvallás védőirata pedig külön aláhúzza: „ .. .nehogy valaki is azt vélje, hogy mi a gonoszokat és képmutatókat az egyház külső közösségéből kirekesztjük .. .m FÖLÉNYES ÍTÉLKEZÉSTŐL AKAR MEGÓVNI BENNÜNKET AZ IGE: ne gondoljuk, hogy jogosultak vagyunk ítélni elevenek és holtak fölött, mintegy az Isten trónjára tolva fel magunkat. Senkinek nem látunk a szívébe, életének terheit is legföljebb részben ismerjük, de még egyébként is tévedhetünk. Túl elbizakodott az, aki bármiféle „végső” ítéletre akarna vállalkozni. Aki ugyanis tanult már némi valódi alázatosságot, az nem ítélkezik olyan lelkesen és könnyedén embertársai felett. Ennek azonban szolgálati konzekvenciái is vannak. Ha ugyanis az Isten tág ölelésű szeretete kivétel nélkül mindnyájunkat hív, akkor ha hittel befogadtuk, megtapasztaltuk ezt a szeretetet, annak továbbításával is mindenkinek adósai vagyunk. ÉRDEMES ARRA GONDOLNUNK, hogy Jézus maga is válogatás nélkül mindenkit közösségébe fogadott, aki vonzódott hozzá. Különös módon azonban épp az igaz voltukra oly büszke farizeusok rekesztették ki önmagukat ebből a közösségből: pont ők, akik úgy vélték, hogy eldönthetik Isten nevében, kik a jók, s kik a gonoszok. Ezzel szemben sok elcsúszott életű ember viszont talpra állt Jézus szeretetének erőterében. A „királyi menyegzőbe” meghívottak — ha úgy tetszik: az egyház — jelenlegi helyzetét ez jellemzi: „... és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel”. Vagyis: itt, ezen a földön Isten szeretetének megújulásra, örömre, beteljesedésre elhívott vendégei vagyunk. Ehhez tartsuk hát magunkat. HALA ÉS ÖRÖM SUGÁROZHAT ÉLETÜNKBŐL. Hiszen észrevehetjük mindazt a testi, lelki és szellemi jót, amiben másokkal együtt részünk lehet. Óriási dolog, ha nem akadunk el életünk negatívumain. Isten vendégének lenni e földön hallatlanul gazdagító életérzés és szolgálatba sodró erő! Külön hangsúlya van azonban annak, hogy ama menyegző meghívottjai közös öröm részesei. Minden egyoldalúan egyéni szemléletű vallásosságot helyreigazít ez az óriási kép: együtt, közösségben, egyazon nagyszerű öröm részeseiként. S ha mindannyiunk Ura egyikünket sem akar kihagyni ebből a szivet átmelegítő, egymáshoz nyájasító ünnepből, akkor ők hogyne lennének elkötelezettjei egymásnak, megajándékozottságuknak boldog adósai! ADVENT: AZ ÜR ÉRKEZÉSE nem magánlátogatás, hanem közösségteremtés. Urunk szeretetének körébe von minket is. másokat is. Feltölt irgalmának energiáival, hogy kívánjunk szolgálni egymásnak, vágyjunk megtalálni helyünket a közösségben. Mert ahol ó van az asztalion, ott látás, akarat, érzület formálódik ezer jó szolgálatra. Ennek mgragadottjai lehetünk ünnepeinken-köznnpjainkon egyaránt. Dr. Bodrog Miklós ÁZ ÁLLAM ÉS EGYHÁZ SZÉTVÁLASZTÁSA ETIÓPIÁBAN Vallás és egyház magánügy, melyek a szocialista Etiópiában egyes-egyedül követőik támogatásától függnek — jelentette ki Teferi Bante tábornok, az etióp katonai kormány elnöke Addisz Abebában november 5-én, azon a beszélgetésen, melyet az orosz ortodox egyház háromtagú delegációjával folytatott. Az új etióp alkotmány az egyház és állam szigorú szétválasztását irányozza elő. A tábornok kijelentette még, hogy a katonai kormány az etióp ortodox egyházat továbbra is támogatni fogja, míg a saját lábára tud állni és anyagilag is függetlenné válik. Étió- piában tízmillió ortodox keresztyén van. Az orosz delegáció vezetője, Antony Delorussky metropoli- ta kiemelte, hogy a két ortodox egyház között évszázados kapcsolatok vannak és rendszeresen tartandó tanácskozásokon kívül állandó moszkvai, ill. Addisz Abeba-i képviselet létesítését is javasolta. (LWR Áttekintés az Északi Egyházkerület életéről AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET PRESBITÉRIUMA november 25-én tartotta évi rendes ülését a budapesti Üllői úti székházban D. dr. Ott- lyk Ernő püspök és dr. Mihály Dezső egyházkerületi felügyelő elnökletével. Az ülésen megjelent dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő, Szent-Ivány Ödön Déli Egyházkerületi felügyelő, valamint a presbtitérium tagjai és meghívott előadói. A PÜSPÖKI JELENTÉS átfogó képet adott az egyházi élet nemzetközi és hazai ösz- szefüggéseiről. valamint az egyházkerület életéről. AZ EGYHÁZI NEMZETKÖZI ÉLET jellemzéseként a püspök kiemelte korunk két alapvető kérdését: egyrészt a békéért, másrészt a haladásért való küzdelmet. Az enyhülés politikájának ellenségei, valamint a konzervatív erők az egyházi nemzetközi életben is éreztetik hangjukat. A mi egyházunk szava már régóta tiszta és világos az egyházi nemzetközi életben. Teológiai állásfoglalásunk teljes hittel és meggyőződéssel áll az ember ügye mellé, amikor az emberiség jövőjének biztosításáról és a haladás ügyének megsegítéséről van szó. Hasonló állásponton vannak a magyar ökumenikus Tanácsba tömörült tagegyházak is, és sok más testvéri egyház, amelyekkel egy táborba tartozunk. Ma már rangja van a magyar egyházi megszólalásnak. Ebben a vonatkozásban a püspöki jelentés D. Káldy Zoltán püspöknek a Lutheránus Világszövetség amszterdami ülésén elhangzott előadását emelte ki. Ottlyk püspök saját külügyi szolgálatáról a Keresztyén Békekonferenciában, az Európai Egyházak Konferenciájában végzett munkájáról szólt. Részt vett azokon az egyházközi tárgyalásokon, amelyek során a magyar—szlovák, magyar— D. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK ELŐADÁSA NÉMET NYELVEN Közös gondunk — öregeink A lelkész is megöregszik. Ezt a tényt mi fiatal szolgatársak, így fogalmazzuk meg nagy-nagy tisztelettel az előttünk járókról: idősebb lelkésztestvéreink megfáradnak a szolgálatban. Nem a szolgálat felelősségében és annak elhívásában, hanem főleg az évtizedek szórványgondozással együttjáró igénybevételétől fáradtak meg. Azok a lelkészek. akiket ma Nyugdíjosztályunk nyugdíjaz, negyvenöt évi szolgálat után pihennek meg a hetenkénti hathét igehirdetés fizikai fára- dásától, a kerékpáron vagy éppenséggel gyalog megtett kilométerek sokaságától. Érdekes lenne a mai lelkészgeneráció fiataljainak egy „öreg” szolgatárs statisztikai kimutatása arról, hogy hány kilométer van mögötte, amit szétszórt híveiért gyalog, lovaskocsin vagy kerékpáron tett meg. Azt hiszem, néhány lelkészünk már körül kerékpározta a földgolyót. NYUGDÍJAS LELKÉSZEK GONDJAIVAL, problémáival foglalkozott egyházunk Nyugdíjosztálya Tanácsának 1975. november 13-án tartott ülése. Az ülésen D. Káldy Zoltán püspök elnökölt s jelen voltak az egyházi törvényeink értelmében a bizottság választott tagjai és tisztségviselői. Részt vettek az ülésen a Lelkészi Munkaközösségek küldöttei is, akik a gyülekezeteket, lelkészeket képviselték ebben az igen fontos egyházi testületben. A Nyugdíjosztály munkáját dr. Karner Ágoston országos főtitkár, aki egyben a Nyugdíjosztály ügyvivő-lelkészi tisztségét is betölti, értékelte és elemezte. Jelentésében részletesen foglalkozott az Osztály 1974-es és 1975-ös munkájával, a felmerülő problémák és ügyek végrehajtásával és megoldásával, va- i lamint a Nyugdíjosztály anya- ; gi helyzetével. JELENTÉSÉBEN MEGEM- * LÉKEZETT AZOKRÓL a lelkészekről, akik nem lettek a Nyugdíjosztály „ügyfelei”, mert nyugdíjbavonulásuk előtt szólította haza őket Uruk. így Kovács Lajos szentantalfai, Szalay Sándor farádi és Keve Lajos ikladi lelkészekről. És azokról az idős szolgatársakról, akiket az élet és halál Ura nyugdíjas éveikből hívott magához. A Nyugdíjosztály Tanácsa meleg szeretettel köszöntötte azokat a lelkészeket akik lelkésszé avatásuk 60. évét ünnepelték ebben az esztendőben, éspedig név szerint id. Bachát István és Kéri János nyugdíjas lelkészeket. A TANÁCSÜLÉS EZEK UTÁN AZ 1976-BAN nyugdíjba vonuló. lelkészek nyug- ellátmányát állapította meg. Ezek szerint 1976-ban a következő lelkészek kérték nyugdíjazásukat és őket kérésükre a Nyugdíjosztály Tanácsa nyugdíjazta: Nagy Gyula nagyalásonyi, Bárdosi Jenő dabronyi, Gerhát Sándor gal- gagutai, Erős Sándor gödöllői, Liska Endre bikácsi, Aranyi József csépai lelkészeket. Megköszönve szolgálatukat, több évtizedes hűséges munkájukat, Isten áldását kérjük életükre, nyugdíjas éveikben is. A tanácsülés foglalkozott a Nyugdíjosztály anyagi kérdéseivel is — s amint az elhangzott — a Nyugdíjosztály pénztárának 1975-ben 72 'lelkészi és 63 lelkészözvegyi nyugdíjasról kellett gondoskodnia. A kifizetett nyugellát- mányok évi összege elérte az 1 700 000 forintot. S mivel Nyugdíjosztályunk • továbbra is nyomon kívánja követni az állami nyugdíjemeléseket, ezért vált szükségessé a gyülekezetek által fizetett nyugdíjjárulék felmelése 1976-tól. Imádságaiban és anyagi áldozataiban minden gyülekezet hordozza a nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek személyes gondját, s megfáradtsá- gukban biztosítja számukra nyugdíjukat. a—g NDK, magyar—bolgár álláspontokat egyeztették az egyházi nemzetközi kérdésekben. A HAZAI ESEMÉNYEK SORÁBÓL a felszabadulás 30 éves évfordulójának megünneplését emelte ki a püspöki jelentés. Erről minden gyülekezetben, minden Lelkészi Munkaközösségben és országosan is megemlékezés történt. Ottlyk püspök: „Az evangélikus egyház útja a szocializmusban” címmel írt könyvet, amelyben feldolgozta egyházunk 30 éves történetének jellegzetes vonásait. A könyv az elkövetkező hónapokban fog megjelenni sajtó- osztályunk kiadásában, D. Káldy Zoltán püspök előszavával. A LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGEK 1974. ÉVI SZOLGÁLATÁT részletesen kiértékelte a Lelkipásztor folyóirat 1975 októberi és novemberi számában a kerület püspöke. Az 1975. évi témákat úgy válogatta össze az LMK országos választmánya, hogy azok ösztönzést adjanak a további tanulmányi munka eredményeinek érleléséhez. Az év folyamán a püspök 15 lelkészi munkaközösségi ülésen szolgált úrvacsora osztással, lelkészeknek szóló igehirdetéssel, előadással, s a felvetődött problémákban eligazítást nyújtott mind a lelkészi kollektíva előtt, mind a személyes beszélgetések során. Márciusban országos segédlelkész konferenciát tartottak a két püspök vezetésével, ahol Ottlyk püspök „A segédlelkész a társadalomiban” című előadással szolgált, amely a Lelkipásztorban is megjelent. A TEOLÓGIAI AKADÉMIA felügyeletével megbízott püspökként szólt a jelentésben az ott végzett szolgálatokról, megállapítva, hogy az oktatónevelő munkában rend és pontosság van, a tanítás korszerű színvonalon, egyházunk állásfoglalásának igényei szerint folyik. A hallgatóság körében javult a tanulási kedv, növekedett a szorgalom. Az új épület adta kedvező körülmények is segítették ezt a fejlődést A DIAKÓNIA püspökeként beszámolt az intézményeinkben végzett szolgálatairól és tapasztalatairól. Országos dia- kóniai konferencia keretében Albertiben történt a diakóniai munka áttekintése. A jövő tervei sorában szerepel diakóniai munkásak utánpótlásának és továbbképzésének a kérdése. AZ EGYHÁZMEGYÉK ÉLETÉBŐL az esperesi és egyház- megyei felügyelői szolgálatban bekövetkezett személyi változásokat emelte ki a püspöki jelentés. Űj esperes lett Nóg- rádban Garami Lajos, balassagyarmati lelkész, Borsodban Szebik Imre, miskolci lelkész, Vasban Benkő Béla, kissomlyói lelkész, újraválasztották a veszprémi esperest, Síkos Lajos, pápai lelkész személyében. Űj egyházmegyei felügyelő lett Fehér Mihály Nógrádban, Schmidt János Veszprémben, újraválasztották Berzsenyi Miklóst a vasi egyházmegyében. A SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK HÁROM JELLEGZETESSÉGÉT emelte ki a püspök. 1. Az esperesi tisztből kilépő testvéreink szolgálatát nagyra értékelve, munkájukat az egyházmegyei közgyűlés színe előtt köszönték meg. Ebben kifejezésre jutott a több cikluson át hűségben szolgáló, haladó magatartású esperesek megbecsülése, akik erejük javát adták ebbe a szolgálatba — 2: Ugyanakkor a püspök kiemelte, hogy mennyire szépen és egyházhoz méltóan ment végbe az „őrségváltás”, ami a régi espereseknek az újakat segítő magatartásában jutott kifejezésre. — 3. Az új esperesekre viszont az jellemző, hogy a gyülekezetek bizalma vette körül őket, s ezért minden egyházmegyei választás teljes egyhangúsággal ment végbe, még formai hiba miatt sem volt érvénytelen szavazat. Az újonnan megválasztott esperesek tehát joggal számíthatnak mind egyházi vezetőségünk, mind a gyülekezetek bizalmára. Ezzel az Északi Egyházkerület 8 esperese közül ebben az évben 4 került újraválasztásra, illetve jutott először esperesi tisztségébe. Kétségtelenül szerepet játszott ebben a fiatalítás szempontja is, és így most a kerület 8 esperese közül 6 van 60 éven alul. A GYÜLEKEZETEK LÁTOGATÁSA ebben az évben is a püspöki szolgálat középpontjában volt. Szívesen emlékezett vissza a püspök a zsúfolt templomok népére, az Isten igéje hallgatásának figyelő hangulatára, s a presbiterekkel folytatott tanácskozás felelősségteljes légkörére. Időrendi sorrendben az alábbi gyülekezetekben, illetve filiákban volt püspöki szolgálat az elmúlt évben: Óbuda, Buda-hegyvidék, Pesthidegkút, Veszprém, Kelenföld, Benczúrfalva, Szé- csény, Pusztavám, Bakony- szombathely, Nagygeresd, Kőszeg, Nemescsó, Kőszegdorosz- ló, Hatvan, Gyöngyös, Tét, Oroszlány, Bőnyrétalap, Balassagyarmat, Eger, Tiszafüred, Nyíregyháza, Vadosfa, Szilsárkány, Sopronnémeti, Miskolc, Szügy, Mohora, Nagyvázsony, Szentantalfa. Farád, Győr-Űj- falu, Luciáivá, Sámsonháza, Keszthely, Hánta, Sur, Balassagyarmat, Szombathely, Hegyeshalom, Amót, Miskolc. Ehhez csatlakoznak a budavári rendszeres szolgálatok. A GYÜLEKEZETEK ÉLETÉNEK KIEMELKEDŐ ESEMÉNYEI voltak az új épület elkészülte, vagy egy nagyobb renoválás befejezése. A templomfelújításokból kiemelkedik nemeskéri műemléktemplomunk tatarozása, amelyet az Országos Műemlék Felügyelőség kétmillió forintos költséggel támogat. Az építkezésekhez járulnak a gyülekezeti jubileumi alkalmak, amelyeket szintén méltó keretben ünnepeltek meg gyülekezeteink. A HOZZÁSZÓLÁSOK SORÁN dr. Mihály Dezső, egyházkerületi felügyelő, kiemelte a gyülekezeti püspöklátogatások jelentőségét, amelyeknek sok esetben maga is résztvevője volt. Szent-Ivány Ödön, a Déli Egyházkerületnek és a külügyi szolgálat miatt Afrikában tartózkodó D. Káldy Zoltán püspöknek a köszöntését hozta el, kiemelve egyházunk egységének, együttgondolkodásunknak, együttmun- kálkodásunknak az értékét. Weitler Rezső esperes, püspök- helyettes. az esperesi vizsgálatok. dr. Nagy István, esperes, eCTvházunk nemzetközi szolgálatának, Lábossá -Lajos lelkész, számvevőszéki elnök, a Lelkészi Munkaközösségek szolgálatának jelentőségét emelte ki. AZ EGYHÁZI MUNKAÁGAKRÓL szóló részletes jelentések következtek a munkaülés során, amelyek áttekintették az Északi Egyházkerületben folyó szolgálatok egészét. % i Világszövetség végrehajtó bizottságának ülésén „Jézus Krisztus — Űr és Szolga” címen tartott előadásának jelentős részét. A „Lutherische Monatshefte” című nyugatnémet havi folyóirat novemberi száma közölte D. Káldy Zoltán püspök-elnök Amszterdamban, a Lutheránus
