Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-11-23 / 47. szám

Közös hálaadás reformáció ünnepén A MAGYARORSZAGI EGY­HAZAK ÖKUMENIKUS TA­NÁCSÁHOZ tartozó tagegyhá­zak közös reformációi ünnepé­lyének ez idén a Budapest — Gorkij fasori református tem­plom adott helyet. A nem kis befogadó képességű templomot október 26-án. megtöltötték tagegyházak képviselői, a bu­dapesti és a pestkörnyéki gyü­lekezetek tagjai. Az együttlétet a 90. Zsoltár 1. versének: „Tebenned bíz­tunk eleitől fogva . . és az „Erós vár a mi Istenünk .. első két versének az eléneklése keretezte és mint mindig, az élmény erejével gazdagította a Lutheránia énekkarának a szolgálata Weltler Jenő kar­nagy vezényletével és a Kálvin kórusé Máthé Jánosné vezény­letével és Máthé János orgona­kíséretével. A gyülekezet együttes imádságát Hecker Fri­gyes metodista szuperintendens és Révész László, a Baptista Egyház alelnöke vitte Isten szí­ne elé. AZ IGEHIRDETÉS SZOL­GÁLATÁT Adorján József re­formátus esperes végezte Km 11, 32 alapján. — A reformáció örök visszatérés Jézushoz, hogy a változó világban az egyház be tudja tölteni szolgálatát —- mondotta az igehirdetö, majd arról szólt, hogy az egyházban a megújulást rendszerint az engedetlenség, a válság korsza­ka előzi meg, amikor megnő! az ■ egyház álöntudata és nem érez felelősséget a világért. — Pedig Isten azzal a céllal tekint a világra, hogy mindeneken könyörüljön. Reformátoraink a kegyelemnek ezt a nagyságát és gazdagságát ismerték fel. — A mai világ válságai láttán az egyháznak a kegyelem széles­ségét kell felismerni — mon­dotta Adorján József. Azt, hogy Isten kegyelme nem a kévése­ké, nemcsak az egyházé. A ke­gyelem mindenkinek és min­denre elég. Elég a világ problé­máinak megoldására. Mert a kegyelem — Luther szavaival — békesség és élet. — Ezért foglalták imádságba ezen a va­sárnapon a Keresztyén Béke­Nairobi 1975 A közösség keresése A világgyűlés harmadik al- témája a „Jézus Krisztus fel­szabadít és egyesít” fötéma mondanivalóját az egyházon kívülre próbálja alkalmazni. Az evangélium hirdetése és a keresztyén egység keresése té­mák után a figyelmet arra a környezetre kívánja fordítani, amelyben a keresztyénség él. A „KÖZÖSSÉG” SZÓ NEM­CSAK ClM, hanem egyúttal megmutatja azt az irányt is, amelyik jellemző módon kell, hogy meghatározza az Afrika földjén először tanácskozó vi- lágkeresztyénség gondolkodá­sát. A lakott föld. azaz görög szóval az ökumené mintegy négy milliárdnyi emberéből a keresztyének száma nem éri el a harminc százalékot. Éppen Afrika földjén kell arra gon­dolnia á keresztyénségnek, hogy a sokféle vallásit, külön­féle nyelvű, más és más kultú­rájú világban meg kell talál­nia a közösséget másokkal. Azaz nem a másféle világgal szemben, az ellen vagyunk ke­resztyének, hanem mások ja­vára. mások üdvösségére, má­sok békéjéért, mások előreha­ladásáért vagyunk keresztyé­nek. A világot nem szabad megosztani ..keresztyén és nem keresztyén” világra és szembeállítani egymással, hi­szen gazdasági és politikai té­ren egyre inkább terjed a fel­ismerés, hogy az emberiség mai és holnapi élete, előreha­ladása, fejlődése és boldogulá­sa attól függ, mennyire tudunk békésen és együttműködve egymás mellett élni. Ennek az altémának a horizontjába tar­toznak bele tehát olvan kérdé­sek, mint az Egyesült Nemze­tek Szervezete jelentősége és szerepe a világ népei és benne a keresztyének számára, vagy a Helsinkiben aláírt Európai Béke és Biztonsági Konferen­cia következményei és kihatá­sai az életünkre. NEM KÉTSÉGES. HOGY A SZOCIALISTA ORSZÁGOK­BAN ÉLÓ EGYHAZAK KÜL­DÖTTEI hangsúlyozni fogták a világ összes jóakaratú embe­rének öszefogását a békéért, a leszerelésért. Erre azért, is szükség van. mert akadnak még olyan egyházi emberek Nyugaton, akik az egykori ke­reszteshadiáratok módján pró­bálnak közeledni a nem-ke­resztyén világhoz. A KÖZÖSSÉG KERESÉSE KÜLÖNÖSEN IS KÉT IRÁNY­BAN HANGSÚLYOS, a nem­keresztyén vallások és azután a más ideológiát vallók felé. Az Egyházak Világtanácsa genfi központjában évek óta működik már egy olyan osz­tály, amelyik párbeszédeket folytat más világvallások hí­veivel. Afrikában a helyi vi­szonyokra tekintettel előtérbe került az utóbbi években a mohamedánokkal folytatott párbeszéd, Az 1973. decembe­rétől Bangkokban (Thaiföld) rendezett Világmissziói és Evangéllzációi Konferencia al­kalmával a Világtanács veze­tői és a konferencia résztvevői találkozhattak a buddhisták Vezetőivel. Az 1973-as Za- gorszkban (Szovjetunió) tar­tót Békekonferencián részt vettek a Szovjetunióban élő különféle vallások képviselői is. Ezeket a párbeszédeket be­árnyékolják a megkülönbözte­tő diszkriminációs intézkedé­sek. Az ún. mohamedán álla­mok némelyikében (Líbia, Af­ganisztán) intézkedéseket hoz­tak a keresztyén egyházak és hívek ellen, de a másik olda­lon viszont a mohamedánok emlegetik, hogy az Angliában dolgozó, ott britt állampolgár­ként letelepedett mohamedán vallásúaknak korlátozzák a vallásgyakorlatát, mert nem engedik meg templomok épí­tését számukra és hasonló a helyzet más nyugat-európai országokban is. TALÁN MEG NAGYOBB ÉRDEKLŐDÉS ELŐZI MÉG AZOKAT A KÉRDÉSEKET, amelyekre elsősorban eppen a szocialista országok egyhazai küldötteinek kell majd vála­szolni, a keresztyének és mar­xista ideológiát vallók lehet­séges és szükséges együttmű­ködéséről. Hiszen Afrika több fiatal állama kötelezte el ma­gát a szocialista fejlődési for­ma mellett és Dél-Ameriká- ban mozgalom született az egyházakban a „Keresztyének a szocializmusért” jelszóval. Világunk alapfeszültségének, a szocializmusnak és kapitaliz­musnak az ellentétében vi­szont éppen a szocialista or­szágokban élő egyházak és az előbb említett mozgalmak tá­madásában bátorodtak meg az utóbbi években egyes egyházi nyugati reakciós körök. Ezeket volt hivatva összefogni az amerikai Mclntire vezette „előzetes Nairobi-Konferen­cia”, amelyik „baloldali” szer­vezetként akarta megbélyegez­ni az Egyházak Világtanácsát. A tanácskozás „színvonalát” viszont nagyon jól mutatja az a tény, hogy Mclntire lelkészt a kenyai hatóságok július 25- én kiutasították az országból, mert magasztalta a rhodeziai és dél-afrikai fajüldöző rend­szert, mint a „keresztyén kul­túra védelmezőjét'*, EGYHÁZAINK KÜLDÖT­TEI A MAGYARORSZÁGI HARMINC ÉV TAPASZTA­LATA UTÁN el fogják mon­dani Nairobiban, hogy mi fon­tosnak tartjuk az együttműkö­dést társadalmunkban a nem­keresztyénekkel. Nem arról vari szó, hogy keverni akar­nánk az evangéliumot az ideo­lógiával, más-más alapokon állunk. Különböző alapokról elindulva azonban vannak együttes feladataink a magyar társadalomban. Ez az ország a mi hazánk, ebben az ország­ban olyan hazát akarunk ki­alakítani, amelyik a béke, az előrehaladás, a földi boldogu­lás, a több kenyér érdekében együtt dolgozunk nem-keresz­tyénekkel. AZ A REMÉNYSÉGÜNK, HOGY A NAIROBIBA ÖSZ- SZEHIVOTT VILAGGYŰLES erősíteni tudja a keresztyén­ség és a nem-keresztyén világ közösségét, nagyobb felelős­ségre készteti az egyes egyhá­zakat a helyi és világproblé­mák megoldásában és ezzel elősegíti a világ népeinek bé­kéjét és .előrehaladását. Ifj. Harmati Béla konferencia indítványára gyü­lekezeteink az'ENSZ munkáját is a harmincéves jubileum kapcsán és Isten könyörületé- től indíttatva készültek fel az ökumenikus Tanácshoz tartozó tagegyházaink az Egyházak Vi­lágtanácsa közeli V. nagygyű­lésére a világ mai kérdéseire alkalmazva a fötéma mondani­valóját: Jézus Krisztus felsza­badít és egyesít. JÉZUS KRISZTUS FELSZA­BADÍT ÉS EGYESÍT. — ..Meg­győződésem. hogy ebben a mondatban a reformáció mon­Károly. Fölszabadított a tör­vény igája alól az evangélium szabadságára, fölszabadított a bűn és bűntudat rabságából a bünbocsánat örvendetes sza­badságára. Babonák sötétségé­ből a hit világosságára, féle­lemből reménységre, önmardo- sásból emberek szolgálatára. Krisztus bűpboesánatot hirdető szava és a bűnbocsánatot mun­káló kereszthalála ma is meg­szabadíthat bűnök bilincseiből. Így — amint ezt az előadó a mára vonatkoztatta: felszaba­díthat a közönyből, a gyűlölet­ből, a romlottságból, a bénult­Az ünneplő gyülekezet danivalóját, üzenetét is sum­mázhatjuk” — mondotta dr. Hafenscher Károly Deák téri lelkészünk az ünnepi együttlét gerincét képező előadásában. Az előadás során ennek a mondatnak a fényszóróját ve­títette a reformáció eseményé­re és az e témakörből adódó mai feladatainkra. FŐTEMÁNK ELSŐ KÉT SZAVÁT, e drága és szent ne­vet — Jézus Krisztus — a re­formáció eseményére vetítve azt kell megállapítanom, hogy valóban Ö volt a cselekvő alany a 16. században éppen- úgy, mint ahogyan jelenleg is ö áll hitünk szerint minden egyházi szolgálat közepén — mondotta az előadó, majd a re­formáció és a reformátorok személyét értékelő vélemé­nyekre utalva szólt arról, hogy „nem minden, amit tettek Jé­zus műve, de minden, ami jó és üdvösséges volt életükben és szolgálatukban, az Uruktól való... A reformáció Ő miat­ta vált igazán emberközellé. A reformáció teológiája is, azzal együtt, hogy Isten-központú vagy Krisztus-központú, jelleg­zetesen emberközeli és sokszor egyszerű emberek által IS ért­hető teológiai remekműveket szült. Ebben az összefüggésben szólt az előadó diakóniai teoló­giánk felismeréséről idézve D. Káldy Zoltán püspök-elnökün­ket a legutóbbi országos köz­gyűlésen elhangzott jelentésé­ből. Többek között azt a mon­datot is, amelyre lapunkban is kiemelten hívtuk fel olvasóink figyelmét:. Rájöttünk arra, hogy Jézus Krisztus (a Diako- nosz) itt és most az Ő testén, az egyházon keresztül vogzi szol­gálatát és felismertük azt, hogy az egyháznak és ezen belül az egyes gyülekezeteknek és gyü­lekezeti tagoknak bele kell áll­niuk a szolgáló Jézus ritmusá­ba mind a gyülekezetekben, mind a társadalomban, és az embérvilágban.” A reformáció népe mindig felfedezi munkál­kodó Urát, a mi korunkban is felfedezte — fűzté hozzá az előadó. A REFORMÁCIÓ ESEMÉ­NYEIT, MONDANIVALÓJÁT, EGÉSZÉT lehet úgy is értékel­ni. mint Jézűs Krisztus felsza­badítását — utalt a fötéma megállapítására dr. Hafenscher Ságból. A mindig reformációra szoruló egyházban mindig az ige szabadít fel régi megkötö- zőttségekból, bűnökből, saját régi önmagunktól és ad új lá­tást, új erőt, új életet, új re­ménységet. JÉZUS KRISZTUS EGYE­SÍT. Lapunk mostani beszámo­lójának megjelenésekor — már élő valóság lehet Nairobiban, az Egyházak Világtanácsa V. nagygyűlésén a főtema célkitű­zése, amikor is együtt keresi mai szolgálatának tennivalóit a világ különböző részeiből és különböző felekezetektől érke­zett sok száz küldött A római katolikus egyházzal vaió viszonyban dr. Hafenscher Károly összegezte azokat a jó irányú törekvéseket, amelyek az utóbbi időben megerősöd­tek. Elutasítva a hamis egység­törekvéseket fejezte ki örö­münket afelett, hogy tudunk együtt haladni népünk szolgá­latában vagy az emberiség bé­kéjéért folytatott törekvések útján. A REFORMÁCIÓ KIHOZTA AZ EGYHÁZAT a kolostorok befelé forduló világából a hét­köznapok profán világába. Jé­zus protestáns népe a mi ko­runkban, hogy a világ felé for­dulás létkérdés, hogy Jézust követni megint csak a világban lehet. — Ez az önmagunkat nem féltő, a világban szívesen szolgáló magatartás éltet és egyesít hasonló gondolkodó és élő keresztyén testvérekkel. — Utalt az előadó ezzel összefüg­gésben D. Káldy Zoltán püs­pöknek lapunk reformációi számában megjelent cikkére: Kiléptünk a várból. — Az egy­háznak nem szükséges a vár­ban maradnia, ha Istennel kö­zösségben akar élni, hanem ki kell lépnie a világba és ott kell szolgálatát végeznie. Előadása befejező részében dr. Hafenscher Károly az egyház történetének értékelé­sével foglalkozott. EZEN AZr ÜNNEPÉLYEN EGYÜTT ADHATTUNK HÁ­LÁT Urunk 16. századi és 20. századi szabadító és egyesítő munkájáért és közösen könyö- röghettünk, hogy minket is használjon fel emberiséget át­fogó szolgálatában — eszközö­Kapu zárul Kapu Zárul be minden este. Soha többé nyílását lesve, *' nem állsz előtte, át nem léped. Mögé tekinteted nem érhet. A nyájas szó, amit nem mondtál, a bátor, amit gyáva voltál kimondani ... amit nem tettél, elmulasztottál-vesztegettél, amit elrontottál utadban. I már mind-mind visszahozhatatlatt. De él, Aki szán, szeret téged, Akihez elviheted vétked. Amint vagy, úgy mehetsz elébe bűnbánattal, kegyelmet kérve: ..Ami mögöttem. Te fedezd el! S ami előttem. Te igazgasd értem átszegezett kezeddel!” Ismeretlen szerző után németből Túrmezei Erzsébet M3 történi Frenz püspökivel? Lapunkban többször foglalkoztunk már a chilei helyzettel. Tiltakoztunk az ott uralomra került katonai junta véres terror­ja ellen, ismertettük a chilei egyházak állásfoglalását. Most egy jellemző eset kapcsán hadd térjünk vissza a Chilében ural­kodó helyzet ismertetésére. Ez év júniusában a mintegy huszonötezer lelket számláló Chilei Evangélikus Egyház kettészakadt. Öt német nyelvű gyü­lekezet Richard Wagner lelkész és dr. Julio Lajtonyi magyar származású állatorvos vezetésével külön egyházat alakított, míg négy spanyol és két német nyelvű gyülekezet együttesen mintegy ezerötszáz egyháztaggal az 1970-ben hat évre válasz­tott püspök, Helmut Frenz mellett maradt. Két gyülekezet vá­rakozó álláspontra helyezkedett és így az egyház tulajdonkép­pen három részre szakadt. AZ EGYHÁZSZAKADÁS OKA AZ VOLT, hogy Frenz püs­pök a katonai hatalomátvétel után katolikus és más egyházi segítséggel bizottságot alakított a Chilében rekedt, az előző ha­ladó Allcnde-kormány idején odahúzódott, más országokból5 származó menekültek megsegítésére. Több mint hatezer mene­kültet láttak el élelemmel, és átadták őket a nemzetközi egyházi szervezetek és az Egyesült Nemzetek Szervezete segítségével más országoknak. Frenz püspök ezért a tevékenységéért tavaly az Egyesült Nemzetek Szervezetétől megkapta a Nansen-emlék- érmet. A többségében a módos rétegekhez, a vagyonos osztályok­hoz tartozó konzervatív német evangélikusok azonban nem néz­ték jó szemmel püspökük és lelkészeik tevékenységét. Egyre- másra indítottak sajtóhadjáratot ellenük „kommunista-barat- ság” vádjával és az egyház jobboldali hangadói követelték a kor­mánytól, hogy utasítsa ki az országból Frenz püspököt és azokat a lelkészeket, akik a nyugat-német Evangélikus Egyház küldeté­sében jöttek Chilébe az ottani zömében németajkú gyülekeze­tek pásztorolására. Ez év májusában Pinochet tábornok a chilei junta vezetője még kijelentette, hogy nincs ok Frenz püspök kiutasítására. Közben azonban a szakadár egyház vezetői mindent elkövettek, ■ hogy a közvéleményt és a hivatalosokat is Frenz püspök el­len hangolják. OKTÓBER 6-ÁN A CHILEI BELÜGYMINISZTÉRIUMBA KÉRETTÉK Stefan Schalter lelkészt, Frenz püspök helyettesét és közölték vele, hogy a püspököt kiutasítják az országból, mert ahogyan az egyház exkommunikálhat valakit, úgy a chilei kor­mány is kiutasíthatja a neki nemte+szőket. A 42 éves püspök, akinek felesége és hét gyermeke Chilében maradt, míg ő Géni­ben egy nemzetközi egyházi konferencián vett részt, így nem mehet vissza egyházához. A szakadár egyház nevében Lajtonyi alelnök nyilvános sajtókonferencián, a televízió adásában je­lentette ki, hogy elégtétellel nyugtázzák az intézkedéseket, mert a kormány csak azt tette, amire előzőleg már a német gyüleke­zetek kérték. A KIUTASÍTÁSNAK NAGY NEMZETKÖZI VISSZHANG­JA TÁMADT. Hivatalosan tiltakoztak az egyházi világszerveze­tek, az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség, a kiküldő Nyugat-német Evangélikus Egyház. Olyan ismert po­litikusok is Frenz püspök mellett foglaltak állást, mint például Willy Brandt, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke. Közben ismertté vált az a tény is. hogy a chilei katonai veze­tők Antofagasta városában letartóztatták Juan Polanca és Dennis O’Shee presbiteriánus-református lelkészeket is. A chi­lei szakadár-egyház vezetősége pedig európai körútra indúlt,' hogy lelkészeket toborozzon magának, ugyanis bár a gyülekeze­tek többsége elhagyta Frenz püspököt, a lelkészek többsége azonban kitartott mellette. Így a szakadár egyháznak csak ösz- szesen három lelkésze van és négy lelkészi állás pedig üres. A toborzó-körúton Nyugat-Európát járó szakadár-egvházi ve­zetők sajtónyilatkozatban megvádolták Frenz püspököt és tár­sait azzal, hogy nem szeretetbol cselekedtek, amikor enyhíteni próbálták a menekültek szenvedéseit, hanem Chile ellenségein, a kommunistákon próbáltak segíteni. FRENZ PÜSPÖK 1972-BEN JÁRT HAZÁNKBAN, amikor részt vett a Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműkö­dési Bizottsága Kecskeméten tartott ülésén. Ez alkalommal több gyülekezetét is meglátogatott és igehirdetéssel szolgált a Budapest-Kelenföldi templomban. 1973-ban ugyanennek a bi­zottságnak Sántíagóban tartott ülése alkalmából egyháza ven­dége volt D. Káldy Zoltán püspök, egyházunk püspök-elnöke. Olyan embernek ismertük meg Frenz püspököt, aki az evangé­lium felismert üzenetét bátran merte alkalmazni a chilei hely­zetben, életveszélyes fenyegetések, üldözések ellenére is. EGYHÁZUNK NÉPE A VILÁG SOK MÁS KERESZTYÉNÉ­HEZ HASONLÓAN követeli a Frenz püspök ellen hozott meg­torló intézkedések feloldását és ezzel együtt tiltakozunk más egyházi személyek bebörtönzése és fogva tartása ellen is, akik együttműködtek a püspök által vezetett bizottságban. Fölemel­jük szavunkat a Chilében jelenleg még fogva tartott mintegy 6—8 ezer politikai fogoly szabadságáért. Reméljük, hogy az a maroknyi egyház, amelyik Frenz püspök tízéves chilei szolgá­latának erdményeképpen most is mellette maradt és a történ­tek dacára is kijelentette, hogy Frenz püspököt tekinti tovább­ra is az egyház törvényes vezetőjének, megérheti egyszer még, hogy a nyáj és a pásztor egymásra talál. Ifj. Harmati Béla — GYÓN. A Kovács Gy. Já­rtás gyülekezeti felügyelő el­hunytéval megüresedett tsizt- ségre a gyülekezet október 26-án Harmincz Istvánt válasz­totta meg felügyelőjévé. Ugyanakkor másodfelügyelőt is választottak K. Opóczki Fe­renc személyében. Beiktatásuk november 2-án népes gyüleke­zet jelenlétében történt, utána a gyülekezet az új tisztségvi­selőkkel együtt úrvacsorához járult. — A reformációi emlék- ünnepélyt a református gyüle­kezettel közösen tartotta a gyü­lekezet november 2-án. Az ün­nepi megemlékezést Détre Já­nos aszódi lelkész, egyházme­gyei sajtó-előadó tartotta. Igét hirdetétt Nádasi Vilmos refor­mátus lelkész, imádkozott és igét Olvasott Ruttkay-Miklian Géza, a gyülekezet lelkésze. Orgonán játszott Koczor Zol­tán. verset mondott B erényi Mária. Havasi Karola és Fabók Erzsébet. Az ünnepélyen népés gyülekezet vett részt. — TÉS. A gyülekezet nagy anyagi áldozattal és az Északi Egyházkerület segítségével fel­újíttatta á templomtorony si­sak részét. A gyülekezet nőtag- ,iai pedig, további áldozatos munkával új zöld oltárterítő­készletet adományoztak a gyü­lekezetnek. Ebben a munká­ban kiemelkedő szolgálatokat végzett Bódai Lászlódé, Bog­nár Rezsőné, György Káróly- né, S. Varga Ferencné. Varga Lászlóné (Pere u.), Szirbek An- dorné és Szirbek Károlyné. Ugyancsak a gyülekezet nőtag- jai két értékes függönyt ado­mányoztak a lelkészi hivatal ablakaira. A függönyök elké­szítését is a megnevezettek vé­gezték. „A jókedvű adakozót szereti az Isten!” — OROSHÁZA. Az evangé­likus templomban a reformá­tus testvéregyházzal együtt tartott reformációi emlékünne­pen dr. Muntag Andor teoló­giai akadémiai tanár tartott előadást „Előttem az egész Szentírás már értelmet nyert — Luther és a Biblia” címmel. Szolgált Koszorús Oszkár es­peres. továbbá a gyülekezeti énekkar Koszorús Oszkárné és Tóth Lenke vezényletével, il­letve orgonakíséretével, dr. Hajdú József né verset mondott. Az ünnepi alkalom után meg­tartotta a gyülekezet a hagyo­mányos torony alatti éneklést A heti sorozatos előadás és az ünnepély harángszóvál ért vé­get.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents